Magyar Hírlap, 1995. október (28. évfolyam, 243-255. szám)
1995-10-25 / 250. szám
6 Magyar Hírlap Ki kaphat, kitől és miért kitüntetést? MH-információ Az október 23-ai ünnep alkalmából hetvenhat személy kapott magas állami kitüntetést. Hetvenketten a Magyar Köztársaság Érdemrendjét, négyen pedig a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét vehették át. Ezek adományozásáról az 1991. évi XXXI. törvény rendelkezik. A Magyar Köztársaság Érdemrendet és a Magyar Köztársaság Érdemkeresztet az Országgyűlés alapította, a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére. A Magyar Köztársaság Érdemrendjének odaítélésére a miniszterelnök tesz javaslatot, a köztársasági elnök dönt az adományozásról. A miniszterelnök munkáját segíti a kitüntetési bizottság, melynek tagjai a tárcák vezetői és a miniszterelnöki hivatal egy képviselője - tudtuk meg Tóth Lajostól, a Köztársasági Elnöki Hivatal kitüntetési főosztályának vezetőjétől. A bizottság megvizsgálja és véleményezi a javaslatokat, vagy maga tesz javaslatot a miniszterelnöknek a kitüntetésre érdemes személyekre és a kitüntetés fokozatára. Ha a miniszterelnök és a köztársasági elnök nem ért egyet, információkat kérnek egymástól, majd egyeztetnek. Ennek eredményeképpen aztán módosulhat az adományozandó kitüntetés fokozata, vagy elhalaszthatják az átadását. A Magyar Köztársaság Érdemkeresztre az illetékes miniszterek közvetlenül tesznek javaslatot a kitüntetést adományozó köztársasági elnöknek. Külföldi állampolgárt a külügyminiszter javasolhat a kitüntetésre. A minisztériumoknak különféle társadalmi szervezetek, magánszemélyek tesznek javaslatot a kitüntetésre érdemes személyekre, de javaslat érkezhet a minisztériumi főosztályoktól is. A javaslatok a szakmai főosztályhoz és a kitüntetési ügyekkel foglalkozó munkatárshoz, majd véleményezés után a miniszterhez kerülnek, aki megvizsgálja azokat, és az arra érdemeseket továbbítja a köztársasági elnöknek, illetve a miniszterelnöknek. Sem az érdemrendhez, sem az érdemkereszthez nem jár pénz vagy egyéb kiváltság, és egyik kitüntetés sem kérelmezhető. A kitüntetettek az érdemrend, illetve az érdemkereszt mellé oklevelet és igazolványt kapnak, és jogosultak magukat a megfelelő kitüntetés tulajdonosának nevezni. Hogy az érdemrend és az érdemkereszt megőrizze erkölcsi értékét, a törvény rendkívül szűkre szabja az évente adható kitüntetések számát. A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről rendelkező törvény szerint a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztjéből évenként legfeljebb tizenöt, középkeresztjéből a csillaggal évente legfeljebb harmincöt, középkeresztjéből minden évben maximum hetven, tisztikeresztjéből száznegyven, kiskeresztjéből pedig kétszáznyolcvan adományozható. A Magyar Köztársaság Érdemkereszt arany fokozatából évenként legfeljebb kétszáz, ezüst fokozatából négyszáz, bronz fokozatából hatszáz adományozható. A törvény értelmében a köztársasági elnök automatikusan megkapja a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztjét. Arról, hogy a köztársasági elnök mikor adományozza a kitüntetéseket, nem rendelkezik a törvény. Általában a nemzeti ünnepeken történik az átadás, de akár születésnap vagy egy nagyobb mű befejezése is alkalmat adhat a kitüntetés adományozására. A köztársasági elnök nyújtja át a Kossuth- és a Széchenyidíjat is, melyet általában március 15-én osztanak. Az kaphatja, aki a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kulturális és művészeti alkotások, a gyógyítás vagy az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt ért el. A személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz javaslatot. A díj megosztva is adományozható közös alkotás, együttesen elért eredmény esetén. A díjjal pénz is jár, melynek összege a bérből és fizetésből élők előző évi átlagkeresetének ötszöröse. A kitüntető címet a köztársasági elnök megvonhatja attól, aki arra érdemtelenné vált. Az 1991. évi XXXI. törvény hatálybalépését megelőzően adományozott kitüntetések tovább viselhetők, kivéve a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemrendet és az 1956 után adományozott Szabadság Érdemrendet. Néhány további kitüntetés viselését más jogszabályok tiltják. H. Z. - Sz. D. A Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje Érdemrendek, keresztek A Magyar Köztársaság Érdemrend a középpont felé összefutó szárú, fehér zománcos kereszt. Közepén kör alakú éremfelületen zöld színű, zománcozott babérkoszorúval övezett piros mezőben a Magyar Köztársaság címere van. A hátoldalán a kör alakú éremfelület arany, rajta az alapítás és az újjáalapítás évszáma. A kereszt szárai arany, ezen belül a polgári tagozatnál keskeny zöld, a katonai tagozatának keskeny piros zománcszegélyűek. Az érdemrend szalagja a polgári tagozatnál piros-fehér szegélyezésű sötét smaragdzöld színű, a katonai tagozatnál zöld-fehér szegélyezésű élénkpiros színű. Fokozatai: nagykereszt, középkereszt csillaggal, középkereszt, tisztikereszt, kiskereszt. A Magyar Köztársaság Érdemkeresztnek arany, ezüst és bronz fokozata van. Az érdemkereszt 2 milliméter széles kör alakú, egymásba fonódó babérkoszorúban elhelyezett 42 milliméter átmérőjű fényezett szélű kereszt, melynek rajza az érdemrenddel azonos, de zománcozás nélküli, és a fokozat szerint arany, ezüst, illetve bronz bevonatú. Az éremkereszt háromszögben összehajtott szalagon, a bal mell fölé tűzve viselendő. HÁTTÉR Nyugdíjügy: korhatár vagy korhatár? A kormány első olvasatban jóváhagyta a nyugdíjkorhatár emelésére vonatkozó előterjesztést. A tervezet értelmében a nők korhatára 1997. január elsejétől kétévenként egy évvel, a férfiaké 1998-tól lépcsőzetesen emelkednék, így 2007- ben mindkét nem nyugdíjkorhatára 62 év lenne. Az elképzelésre, úgy látszik, hajlik a pénzügyminiszter is, bár ő inkább siettette volna a dolgot. A Magyar Hírlapban egy hónappal ezelőtt még a jövő júliusi startot szorgalmazta. Függetlenül attól, amit Szabó György népjóléti miniszter hangsúlyozott, hogy ez korai volna, mert az átállás nem mehet egyik napról a másikra. Aki ugyanis jövőre menne nyugdíjba, annak erről már hónapokkal ezelőtt döntenie kellett volna. Mostanra viszont a kormány erős embere mintha fejet hajtana a Népjóléti Minisztériumnak és a nyugdíj-biztosítási önkormányzatnak a kormányéval egyező álláspontja előtt, mivel számára úgymond „fontosabb ennél a nyugdíjrendszer hosszú távú átalakítása”, Így aztán a jövő évi költségvetési törvénytervezetben a munkáltatók tbjáruléka 44-ről 41 százalékra csökken, míg a munkavállalóké 10-ről 12 százalékra emelkedik. Az erőviszonyok és a helyzet ismeretében aligha kétséges, hogy a vita végére a költségvetési szavazás előtt pont kerül. Ami még hátravan - egyeztetés az érdekvédelmi szervezetekkel, a frakciókkal merő formalitás. Megkönnyíti a kormány dolgát, hogy az ellenzéki pártok sem vitatják, hogy fokozatosan és rugalmasan emelni kell a nyugdíjkorhatárt. Nem járható út - véli Pusztai Erzsébet volt MDF-es politikai államtitkár -, hogy várunk öt-tíz évet, és amikor nagy baj van, akkor egyik évről a másikra megemeljük a korhatárt. Érdekes módon a ’70-es évek végén ezt már az Állami Tervhivatal is felismerte. Azzal érvelt, ha nem változtatnak a nyugdíjrendszeren, akkor az ezredfordulóra katasztrófa következhet be. Ennek megfelelően ’87-88-ban már dolgoztak a nyugdíjkorhatár emelésének konstrukcióján, amelynek bevezetését politikai megfontolásból végül elhalasztották, Így aztán az Antall-, majd a Boross-kormánynak is szembesülnie kellett azzal, hogy miközben csökken az aktív korú lakosság száma, a nyugdíjasoké fokozatosan növekszik. Ma ott tartunk, hogy száz aktív keresőre 70 nyugdíjas jut, míg négy éve csak 57 jutott. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy senki sem önmagának hitelezi a nyugdíjat. Az aktív korú lakosság biztosítja a nyugdíjasok ellátását azáltal, hogy járulékot fizet. Ha viszont ez az arány erősen eltolódik, az megoldhatatlan feladat elé állítja a biztosítót. Így van ez a tehetősebb európai országokban is, ahol a mienknél mindenütt magasabb a nyugdíjkorhatár. Nyilvánvaló, hogy a Homkabinet nem habozhat tovább. Jóllehet - s ez nem hallgatható el - amikor az Országgyűlés 1993-ban döntött a nők nyugdíjkorhatárának emeléséről, az országos tiltakozással azonosulva azok is ellene voksoltak, akik most, kormányzati pozícióban mellette kardoskodnak. Más kérdés, hogy a financiális és foglalkoztatáspolitikai szükségszerűség hogyan érvényesül majd a gyakorlatban. Érvényesülhet-e egyáltalán? Lehet-e a demográfiai, népegészségügyi mutatóink ismeretében folyvást Európára hivatkozni? Mert miközben Magyarországon háromszázhúsz orvos jut százezer lakosra - hetvennel több, mint tőlünk nyugatra a halandósági ráta alapján az utolsó előttiek vagyunk a kontinensen. Az életmódbeli, szociális, környezeti és egyéb ártalmak következtében nálunk legalacsonyabb a férfiaknak a születéskor várható élettartama, s a demográfusok előrejelzése szerint a süllyedés még nem állt meg. Jelenleg három magyar férfi közül egy nem éri meg a nyugdíjkort. Az pedig ez idő szerint még hatvan év. Nem véletlenül nyilatkozta a közgazdász Szabó György népjóléti miniszter kinevezése után a Magyar Hírlapnak, hogy külön kell választani a nők és a férfiak nyugdíjkorhatárának emelését. Nem helyeselné, mondta akkor még, ha a férfiak 62 éves korukban fejezhetnék be aktív munkáséletüket. Mert az átlagéletkoruk 63,5 év. „Ez azt jelenti, hogy az átlagot megjelenítő férfi jóformán a munkahelyéről menne a temetőbe.” Mondhatni persze, hogy 2007-ig, amikor egységesen 62 év lesz a nyugdíjkorhatár, még hátravan tizenkét esztendő. Csodák azonban a demográfiában sincsenek. A legkülönfélébb halálokat kiváltó korhatárainkon belül jó ideig még határt szab az emberi életkornak. Vagyis hét évvel az ezredforduló után, a kormány mai álláspontja szerint, a férfiak tetemes része csak akkor tudhatja majd ideig-óráig nyugdíjasnak magát, ha 35 éves munkaviszonnyal a háta mögött, kevesebb járandóság ellenében korhatár előtti nyugdíjaztatását kéri. • Kertész Péter BELFÖLD • t 'QurQO §f O £ Nekünk komoly ajánlatunk van az Ön számttira! A Postatakarék-levél 9 sávos kamatozású értékpapír. Kamata az első hónapban évi 18%. A második és harmadik hónapban a kamat +1%-kal, ezt követően pedig havonta +2%-kal emelkedik. (Az éves átlagkamat nem kevesebb, minit 27,25%, így a tizenkettedik hónapra a kamat már 38%. KOMOLY HASZON kasít ötÉsVhónap 1^ra 1995. OKTÓBER 25., SZERDA