Magyar Hírlap, 1996. április (29. évfolyam, 89-101. szám)
1996-04-19 / 92. szám
4 Közoktatási törvény És ön hogy látja? Érvek, vélemények pró és kontra Májusban kerül a parlament elé az 1993-ban megalkotott közoktatási törvény módosított változata. Összeállításunkban a parlamenti pártok, az érintett szakszervezetek és a szaktárca vezetőjének tanácsadó testületi képviselőit kérdeztük, milyen pozitív, illetve negatív elemeket látnak a javaslatcsomagban. Szándékunk szerint kikértük volna a kisgazdapárt véleményét is, a szakértők azonban nem vállalták a nyilatkozatot. Csizmár Gábor (MSZP) A közoktatásban a létszámhoz és a feladatokhoz igazított, szektorsemleges finanszírozási rendszerre van szükség. A tervezetben szereplő paraméterek segítségével meghatározható lesz az iskolák feladata, ugyanakkor azzal, hogy az intézmények megkapják az előző évi ráfordítás 70 százalékát, tervezhetőbbé válik a költségvetésük. A szakmai munka miatt nem indokolt a csoportlétszám emelése, és csak bizonyos egyéb intézkedésekkel együtt szabad növelni a pedagógusok kötelező óraszámát. Ezek közé tartozik a bérkompenzáció, a bérek és a teljesítmény összehangolása, illetve a pedagógusok munkájának pontos meghatározása és szakmai segítése. A tervezetben érinteni kell a tankötelezettséget is, ugyanis az érettségit adó középiskolák tömegessé válásával 16 helyett 18 éves korig járnának a diákok iskolába. A változást indokolná a nyugdíjkorhatár emelése is, a munkaerőpiac telítettsége miatt minél tovább az iskolákban kell tartani a fiatalokat. Az alaptantervet ezzel összefüggésben 12 osztályosra kellene bővíteni. A gyerekek védelme érdekében maximalizálták az osztályok számát: általános iskolában 30, középfokú képzésben 35 tanuló járhat egy osztályba. Szabályozzák az eddig véletlenszerű csoportbontást is, itt azonban a minimumokat állapítják meg. Kovács Kálmán (KDNP) A közoktatás ilyen mértékben tervezett módosítása elsietett, hiszen a ’93-as törvény számos pontja még életbe sem lépett. A 100 módosításból 28 érdemi, amelyek alapvetően változtatják meg az eddigi szabályokat. A tervezeteket hosszú távra, 15-20 évre kellene készíteni, ám már az elmúlt két évben két jelentős változás is történt: a szakmai ellenőrzés megszüntetése és a nemzeti alaptanterv. A közoktatásban szükség lenne az ellenőrzés meglétére. Az elmúlt két év bebizonyította, hogy az Országos Közoktatási Intézet ezt a feladatot nem képes ellátni. Az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a felügyelet gyakorlása. A hiány leginkább a leépítéseknél érződik, szakmai érvek helyett az önkormányzatok döntenek az elbocsátásokról. A közoktatásban először a hosszú távú koncepció alapjainak kidolgozására lenne szükség, majd szakmai szervezetekkel egyeztetve a törvénytervezet beterjesztése, végül a nat és a vizsgarendszerek kidolgozása következhet. Ez felborult, a mostani a tizenkettedik módosított változat, amely a parlament oktatási bizottsága elé kerül. Emiatt a koncepciónélküliség miatt a tervezetet a párt képviselői elutasítják, amelyek biztosítanák, hogy az összeg valóban eljusson az iskolákhoz, és tényleg erre a célra használják fel. A javaslat érdemi változásai erős aggályokat ébresztenek mindenkiben, aki tudja, hogy a közoktatásban, az ország legnagyobb „ágazatában” nem egy-két évre, hanem hosszabb távra kell meghatározni a működési kereteket. A törvény csak akkor tudja betölteni szerepét, ha az iskolák, óvodák, kollégiumok működésének kiszámítható feltételeit, kereteit teremti meg, ha a stabilitást növeli, és nem csupán a kormányzat politikai manőverezési lehetőségeit teremti meg. Ezzel szemben a kormány javaslata a szűkítést jelentő változásokat pontosan meghatározza, ugyanakkor a kiegészítő szakmai normatívák mértékét akár évente változtathatja. Sem az intézmény, sem az önkormányzat nem tud előre tervezni. Dobos Krisztina (MDF) A gyermeki jogok kérdésében a jelenlegi tervezet jobb, mint az első elképzelések. A javaslatokból nem derül ki, hogy a felbomlott 8+4-es rendszer helyett milyen iskolatípus bevezetését szorgalmazzák a koncepció készítői. Tisztázatlan az is, hogy a 10. osztály után milyen tanterv szerint tanulnának a diákok. Nemcsak az iskolákat érinti a tervezet, s az óvodákról szóló módosítások sem szabályozzák világosan a kicsik intézményeinek működését. A tervezetben maximális álláshely jelenik meg, amely akár tízezres nagyságrendű elbocsátásokat is jelenthet. A munkahelyvesztések mellett ez az oktatás minőségének romlásával is járhat. Az osztálylétszám és a kötelező óraszám emelése ugyanakkor nem oldja meg a gondokat. Fontos lenne a szakképzés átalakítása is, a tanulókat a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakmákra kellene képezni. Az iskolaszerkezet bővítéséhez kell igazítani a pedagógusképzést is. Horn Gábor (SZDSZ) A tervezet egyik leglényegesebb pontjának a diákok, szülők és a tanárok jogainak rendezését már 1993-ban megkezdték. Az erről szóló módosítások legvitatottabb része várhatóan a világnézeti kérdés lesz, hiszen a javaslat szerint nemcsak a szülő, hanem a gyermek is beleszólhat abba, hogy milyen iskolát választ. A tervezet szabaddá teszi az iskolatípus megválasztását, a szerkezet bevezetését nem szabályozzák központilag. A váltást ugyanakkor bizonyos feltételekkel tehetik csak meg az iskolák. A módosító indítványok jelentős mértékben korlátozni kívánják a mindenkori kultuszminiszter jogkörét a szakmai szervezetek javára. Jelentős előrelépést jelentenek a finanszírozásban javasolt változások is. Eszerint fennmaradna a kétpólusú támogatás, az arányok azonban rögzülnének: az állam a működés költségeinek 70, az önkormányzat 30 százalékát vállalná. A normativitás megmarad, de a bejáró, kistelepülési, napközis, illetve a hátrányos helyzetű tanulók után kiegészítő támogatás jár. Pokorni Zoltán (Fidesz) A Horn-kormány 1994- re ígért új közoktatási törvénye kétéves késéssel kerül a parlament elé. A javaslat nagy része a régi szöveg csiszolgatása, az eltelt évek tapasztalatai alapján indokolt kiigazítása. A diákok szempontjából mindenképpen jobbnak látszik a diákjogok megfogalmazása. A módosítások jelentős részét teszik ki az iskolatípusok, az évfolyamok és a képzési szintek hosszas, kölcsönös és körkörös definiálása. Pozitív lépésként lehet értékelni a mozgó bérkeretre vonatkozó elképzelést, amely a munka minőségének elismerését teheti lehetővé. A sajnálatosan alacsony érték (a teljes bérkeret tíz százaléka) mellett nagyobb baj azoknak a garanciáknak a hiánya. Kulin Ferenc (MDNP) Mindenképpen pozitív értékelésre méltó az a tény, hogy az alkotók akaratát a gyakorlatban nem jól működő közoktatási törvény kiigazítására törekedtek. A megoldási javaslatok azonban már vitákat gerjeszthetnek. Érthető, hogy a tervezet készítő hozzányúltak a finanszírozás kérdéséhez, de a megoldás nem látszik megnyugtatónak. Nem szerencsés az az elképzelés, hogy a támogatás év közbeni módosítására is lehetőség nyílna, hiszen ez az iskolákban bizonytalanságot szül. Kedvező ugyanakkor, hogy az igazgatók mérlegelési lehetőséget kapnak a pedagógusok munkájának értékelésére. A tízszázalékos keret nem mértékével, hanem a szándékkal kap nagy hangsúlyt. Ettől függetlenül azonban a probléma fennmarad, vagyis a tehernövekedés (óraszám- és csoportlétszám-emelés) semmiképpen sincs arányban az ellentételezéssel. A módosítás egyik legfontosabb pontja a pedagógusok továbbképzése: a gyakornoki rendszer. Nem kapcsolódik össze a pedagógusok érdeke és a szakmai követelmény, nincs meg az előmenetel törvényben előírt feltétele, az anyagiak terén sincs motiváció. Nem világos, hogy a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer milyen módon illeszkedik a továbbképzésben előírt fokozatokhoz. 1996. ÁPRILIS 19., PÉNTEK 1996. ÁPRILIS 19., PÉNTEK a törvénymódosításról Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkára A tervezet három olyan változtatást is tartalmaz, amelyek külön-külön is rossz eredményre vezetnének, együtt pedig katasztrofálisan hatnak a közoktatás színvonalára, valamint a pedagógusmunkanélküliségre. A tervezet egyrészt szigorítja a tanulócsoportbontások feltételeit, másrészt mintegy 50 százalékkal felemeli a tanulócsoportok létszámát. Mindkettő befolyásolja az oktatás színvonalát, az utóbbi azonban olyan hatással lesz a legveszélyeztetettebb, vagyis a lakótelepi gyerekekre, amit a tanárok sem pszichés, sem oktatási szempontból nem tudnak majd korrigálni. Ezen kívül e két változtatás, valamint az, hogy a tervezet 10 százalékkal emeli a tanárok kötelező óraszámát akár 60 ezer, de legkevesebb 30 ezer pedagógus elbocsátását eredményezi. Ehhez képest csak a tanárok közé szórt üveggyöngy a 10 százalékosra ígért béremelés. A PSZ soha nem járul hozzá ahhoz, hogy tudatosan szaporítsák a regisztrált munkanélküliek számát, és a változtatások eredményeképpen több tízmilliárd forintot vonjanak el a közoktatásból. Szakács Péter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szóvivője A tervezet alapvetően javítja a közoktatás helyzetét, de ez nem jelenti azt, hogy konfliktusmentesen sikerül a törvény szövegét a gyakorlatban is alkalmazni. Ebben lesz nagy szerepe a helyi pedagógus érdekvédelmi szervezeteknek. A tervezetben vannak olyan javaslatok is, amelyet a szakszervezet többszöri egyeztetés után sem támogat. Ilyen a gyakornoki rendszer bevezetése, mert nem lehet tudni, hogy a gyakornok még az egyetemhez vagy már a közoktatáshoz tartozik. A rendszer bevezetésével szaporodna a határozott idejű kinevezések száma, amelyet a szakszervezet nem fogadhat el. A megszabott idő ugyanis akadályozza az oktatás folyamatosságát, és bizonytalanságot teremt. A munkavállalók érdekképviseletének fájó pontja a kötelező óraszám emelése. Igaz, van olyan lehetőség is, miszerint a kötelező óraszám alatt is megkapja a teljes bérét a pedagógus. Ez leginkább a kis óraszámú szakpárokat oktató tanárokat érintheti. Komoly hátránya a tervezetnek, hogy a politikával szembeni bizalmatlanság miatt sok olyan javaslatot is belecsempésztek, amelyet nem törvényben kellene szabályozni. Farkas István, az Országos Közoktatás-politikai Tanács nem önkormányzati oldalának elnöke, a katolikus nevelési-oktatási intézmények képviselője A nemzeti alaptanterv elfogadása után a közoktatásban komoly fejlesztésre van szükség, ám ennek finanszírozási hátterét a Pénzügyminisztériumnak és döntésével a parlamentnek is biztosítania kell. A fejlesztést, a minőség emelését ugyanakkor veszélyezteti a kötelező óraszám és a csoportlétszám emelése, hiszen ez a szakmai munka javítása ellen hat. Az előrelépés egyik fontos eleme lenne az is, ha az érettségire vonatkozó törvénymódosításokat egyeztetnék a felsőoktatási törvénnyel. Mind az iskolák finanszírozásában, mind a fejlesztésben érvényesülni kellene a szektorsemlegességnek, vagyis a iskolafenntartótól független, egységes központi támogatásra lenne szükség. Jelenleg az egyházi óvodák, általános és középiskolák az állami intézményeknél kisebb támogatást kapnak, ám az egyháznak nincs saját forrása az iskolák fenntartására. Az egyházi intézmények többsége nemrégiben kezdte meg működését, ezekben az intézményekben tehát még nagyobb hangsúlyt kap a fejlesztésre és a működtetésre fordított támogatás. Ha ez elmarad, akkor veszélybe kerül a biztonságos működés. Mihály Ottó, az Országos Közoktatási Intézet főigazgatója A közoktatási törvény módosítását célzó tervezet értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a módosítandó törvény annak idején sok kérdést nem szabályozott, valamint azt, hogy azóta olyan gondok is megjelentek, amelyek mindenképpen új szabályozási feladatot jelentenek. A módosítás egyik legizgalmasabb része a kötelező szakvizsga bevezetése, ami azt jelenti, hogy a pedagógusnak újra bizonyságot kell adnia felkészültségéről. Fontos kiemelni a helyettesítési rendszer bevezetését is, ami nemcsak a pedagógus-munkanélküliség kezelésének egyik eszköze, hanem lehetővé teszi, hogy a tanárok számára terhet jelentő különórák aránya csökkenjen. A törvénymódosítás megerősíti a közoktatásban szükséges koordinációt. A megyei szintű közalapítványok létrehozásával intézményt kínál arra, hogy az összehangolt működés megvalósulhasson. Lényeges az is, hogy a törvény differenciáltabban, az új feladatokat is figyelembe véve szabályozza a miniszter munkáját segítő és koordináló tanácsok működését. A módosítás ezen kívül hitet tesz a kétpólusú - központi és önkormányzati - finanszírozás mellett, ugyanakkor annak módját, technikáját pontosítja, differenciálja. Az elkészült javaslat megfelel a magyar közoktatás igényeinek. Megvalósításához szükséges a többi tárca, főleg a Pénzügyminisztérium együttműködése, valamint más törvények - így a felsőoktatási és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény - bizonyos módosítása. Haszán Zoltán - Szentgyörgyvölgyi Arnold És egyszer majd ő is elmondja, hogy mit gondol... FOTÓ: ISZA FERENC Közoktatási törvény . A fenntartó szerint... ...a törvénymódosítással nem változik jelentősen az iskolaigazgatók kinevezésének feltétele. A módosításról nyilatkozó polgármesterek egyetértettek abban: az autonóm módon működő iskolák irányításába az önkormányzat csak a vezető kinevezésekor avatkozhat be. Ilyenkor fontos a tantestület véleménye - jelentette ki Wagner András, Szombathely polgármestere, aki részt vett a törvénymódosítás előkészítésében. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fenntartó önkormányzat számára az igazgatói kinevezés az egyetlen pont, ahol beleszólhat az intézmény munkájába. A kinevezés jogát azonban semmiképpen sem szabad kivonni a szakmai munkáért és pénzügyi helyzetért felelős önkormányzatok hatásköréből. A törvénymódosítás okozta változások közül az önkormányzatokat elsősorban a finanszírozás rendszere érinti. Wagner András úgy véli, ez egyelőre működőképes elgondolás, az egyetlen veszélyt az rejti, ha valamelyik tárca egyetlen elemet is kiemel a rendszerből, mert akkor az egész összeomlik. Az oktatási törvény módosításának tervezetét alapjaiban elfogadták, de az ágazati egyeztetések még folynak - mondta Magyar Levente, a Kistelepülési Önkormányzatok Szövetségének vezetője. Tekintetbe kell venni, hogy az iskolák fenntartási költsége 70-30 százalékos arányban oszlik meg az önkormányzatok, illetve az állam között. Helytelen lenne tehát minden olyan módosítás, amely a tulajdonos önkormányzat kezéből kiveszi az iskolaigazgatók kinevezésének jogát. K.E.M.