Magyar Hírlap, 1996. október (29. évfolyam, 229-241. szám)

1996-10-05 / 233. szám

8 Magyar Hírlap INTERJÚ 1996. OKTÓBER 5., SZOMBAT Szombati MH-extra Földes Györggyel, a Magyar Szocialista Párt elnökségének tagjával A politikai elit nem változott „Az ellenzék mostanában annyi hidat felégetett a kormánykoalíció és maga között, hogy ezzel szűkíti azok lehetőségeit, akik esetleg fel akarják mondani a koalíciót. A következő két évben az MSZP és az SZDSZ még inkább egymásra lesz utalva, és ez sok kellemetlenségtől megkímél bennünket” - így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Földes György. Arra a kérdésre, hogy vannak-e önjelölt várományosai a pártelnök-miniszterelnöki tisztségnek, az MSZP elnökségének tagja, a Politikatörténeti Intézet igazgatója így válaszolt: „A párt eddigi története azt bizonyítja, hogy az önjelölések nem végződhetnek sikerrel.” Az MSZP meghatározó személyiségei a pártfórumokon egymás ellen nem lépnek fel, hogy a színfalak mögött alakulnak-e csoportosulások, arról Földes Györgynek nincs tudomása. „A kormányzó pártok körül mindig jelen vannak a gazdasági, pénzügyi élet bizonyos csoportjai. Nem kizárt, hogy befolyásolni akarják a kormányzó pártok politikáját és személyi ügyeit is. Ha valaki kapcsolatot tart ezekkel a magyar gazdaságban fontos szerepet betöltő csoportokkal, még nem válik érdekképviselővé. Bizonyos vagyok abban, a vezetők nagyon vigyáznak arra, hogy elkerüljék ezt a helyzetet.” • Mit vesztett azóta az MSZP, hogy 1994-ben megnyerte a választásokat? Valamennyit vesztett a népszerűségéből, és búcsút mondott néhány illúziónak. • Mit nyert azóta? Az 1990 és 1994 közötti ellenzéki időszak erkölcsi értelemben tisztítótűz volt a Ma­gyar Szocialista Párt számára. Ennek meg kellett történnie. Ez a periódus­­ a balol­dali értékek demokratikus viszonyok kö­zött történt megfogalmazásával párhuza­mosan - feljogosította a pártot a kor­mányzati szerepvállalásra. A párt a balol­dali minimum megfogalmazása óta már tudja, kormányzati szerepkörben hogyan kezelhetőek ezek a hagyományos érté­kek. • Milyen hagyományokra épít az MSZP? Létezik egy szociáldemokrata, reform­kommunista tradíció, számon tartható a társadalomban középen és alul levőkkel való kapcsolattartás tradíciója, és van egy baloldali gondolkodásból adódó ideoló­giai hagyomány. • A párt hova vezeti vissza e hagyomá­nyait? Alapvetően a szocialista, szociáldemokra­ta eszmerendszer kialakulásának forrásá­hoz. Ez mind a mai napig tájékozódási pont minden baloldali párt számára. Az MSZP nagyon erős a középrétegek bizo­nyos csoportjaiban, de gyöngébb a hagyo­mányos munkavállalói körökben, a leg­szegényebbek - segédmunkások, alkalmi munkások - soraiban. Ami azért elgon­dolkoztató. . • Pontosan meg tudja nevezni azokat a magyarországi politikai pártokat, ame­lyek örökösének tekinti magát az MSZP? • Ettől én mindig óvakodtam, mert nem ezt tartom fontosnak. Az aktuális politi­kát, a társadalmi, gazdasági, külpolitikai program megfogalmazási képességét te­kintem döntőnek, nem az eredetkutatást. Ettől függetlenül a közelmúltban kínom­ban azt mondtam a történelmi egyházak képviselőinek, nincs okuk a nyugtalanság­ra, hiszen van olyan felekezet, amely több mint négyezer évvel vezet hozzánk ké­pest, van olyan egyház, amely kétezer év­vel, bár már a mi tradíciónk is több mint százéves - de az időbeli különbség soha sem fog megszűnni. • Rendszerváltó párt az MSZP? Mindenképpen az­ 1988 és 1990 között jó­magam folyamatosan az úgynevezett de­mokratikus, vegyes gazdaságos szocialista modellért küzdöttem, és vereséget szen­vedtem. Megalakulásakor azonban csatla­koztam a Magyar Szocialista Párthoz. Semmi értelmét sem láttam és ma sem lá­tom, hogy a baloldal tovább marcangolja önmagát, mit lehetett volna másképpen tenni. Az MSZP előtt egyetlen járható út állt, és az a rendszerváltás. Ahogy ma is komolytalan azt hangoztatni, hogy válasz­tási lehetőségek sokasága áll az ország és a kormány előtt. • Elsősorban minek nevezhető ma az MSZP: baloldali értékek pártjának, vagy kormánypártnak? Ismét nincs választási lehetőség. Az MSZP ma kormánypárt. A történelem felmorzsolja azt a pártot, amely kormány­ra kerülésekor nem veszi tudomásul, hogy a továbbiakban nem a szavaiért, ha­nem a tetteiért, tízmillió emberért, egy egész országért felelős. Állandó kérdés, hogy a kormányzati szerep milyen mér­tékben emésztette föl az MSZP baloldali­­ságát. 1994-ben azt reméltük, a reformpo­litikát a növekedéshez társíthatjuk. Nyil­vánvalóvá vált, hogy a válságkezelés és a stabilizáció az erősebb szempont. Eltar­tott egy ideig, amíg ezt megemésztettük. Tavaly ősszel kidolgoztuk a stabilizáció és a baloldali minimum összhangjának programját. • Mit nevez ön baloldali minimumnak? A párt e válsághelyzetben sem adhat fel néhány peremfeltételt: a legrászorultab­­bakat a reform végrehajtása során sem hagyjuk magukra, a középrétegek, mun­kavállalók érdekérvényesítési lehetősé­geit bővítenünk kell, az esélyegyenlőség, igazságosság, közteherviselés követelmé­nyéből a válságkezelés, a stabilizáció so­rán sem engedhetünk. • Ebben mekkora az egyetértés az MSZP- ben? Teljes. Egyik irányzatnak sincs más elkép­zelése erről. • Hány irányzat létezik az ön pártjában? Hármat szoktak felsorolni: az egykori re­formkommunistákat is tömörítő hagyo­mányos szocialista, szociáldemokrata vo­nalat, a liberális baloldaliakat, valamint a nemzeti plebejusokat. Ezek ötvözete adja a párt eszmei arcát. Nevünkben egyaránt fontos a magyar is, meg a szocialista is. Nevetségesek azok a vádak, amelyek sze­rint az MSZP-ből hiányzik a nemzeti el­kötelezettség. Hiszen miért vállalnánk a konfliktusokat a társadalom jelentős ré­szével, saját szavazóbázisunkkal, ha nem a nemzet érdekében? • Mit gondol, a három közül melyik esz­mei áramlatnak kedvez és melyiknek árt a kormányzati szerep? Elemzők szerint a kormányzati központ egyebek mellett abból nyer erőt, hogy mindhárom irányzattal kommunikál, és közöttük kiegyensúlyozó szerepet tölt be. A három áramlat ugyanis alkalmanként erősen eltérő irányokat akar követni. Ez nem döntésképtelenséget, hanem sokszí­nűséget és hitelességet jelez. Az MSZP minden más pártnál jobban magába fog­lalja az ezred­végi magyar társadalom vál­tozatosságát és struktúráját. • Megnyugtatja önt a más pártokhoz va­ló viszonyítás? Kormánypártként nem az önök előtt álló feladatokhoz kellene mér­niük magukat? Kár lenne hallgatni az 1994-es választások egyik legfontosabb társadalmi olvasatá­ról. Két évvel ezelőtt a magyar társadalom visszahívta a hatalomba azokat a késői Kádár-korszakban megerősödött szelle­mi, politikai és gazdasági csoportokat, amelyektől azt remélte, hogy jobban irá­nyítják majd az országot, mint a konzerva­tív nemzeti jobboldal tette. Az MSZP már 1990 májusában, II. kongresszusán ki­mondta, hogy nem akar csupán a rend­szerváltás veszteseinek pártja lenni. Ettől kezdve a párt politizálása széles társadal­mi köröket célzott meg. • Az 1994-ben visszahívott csoportok a parlamenti demokrácia és a fejlettebb piacgazdaság keretei között megismétel­ték korábbi teljesítményüket­ . A csoportok alkalmasnak bizonyultak a kormányzásra, és ezt hatalomra kerülé­sük után rögtön bizonyították azzal, hogy a koalíciós kormányzás mellett kötelezték el magukat. Ez a döntés egyáltalán nem volt kézenfekvő. Adott volt az MSZP többsége az Országgyűlésben, és egyedül egyszerűbb lett volna a kormányzás. • Miért döntöttek tehát a koalíció mel­lett? A hatalom legitimitásának növelése és a működőképesség fenntartása érdekében, az alkalmazkodóképesség jegyében. • Hogyan tekint erre a képességre? Mint értékre. A válságkezelő programot ugyanis az MSZP nem a demokrácia visszaépítésével próbálta elfogadtatni az országgal, hanem ha úgy tetszik, szélesebb szövetségi politikával. • Vajon szakmai felkészültségének, hazai társadalomról és a nemzetközi környe­zetről szóló ismereteinek növelésével is bizonyította alkalmazkodóképességének értékét az MSZP élvonala? Ennek az értéknek a gyarapításáról folya­matosan bizonyságot tesz. A 70-es, ’80-as években kialakult szakértelmiség, azaz egy igen jelentős vállalkozói, munkaválla­lói és igazgatási réteg a rendszerváltás ide­jén képes volt úgy átmenteni magát, hogy közben nem volt meg a politikai védettsé­ge. E rétegek közvetlen politikai képvise­lete - az MSZP és a Szabad Demokraták Szövetsége - ellenzékbe szorult. Ezek a pártok nem lehettek képesek arra, hogy védőernyőt tartsanak e rétegek fölé. Ek­kor sokan eltávolodtak az MSZP-től, de rögtön visszatértek, amikor kiderült, hogy az MSZP nem csupán egy szűk munkavál­lalói érdek mellett politizál, hanem a kö­zép mellett is. • Az MSZP-ben vajon miért nem jelent meg egy karakteresebb technokrata cso­port? A technokraták jelentős része elfogadja vagy támogatja az MSZP politizálását, de a politikai részvételt nem vállalja - de ez a jelenség minden pártot egyformán érint. A rendszerváltás egyik kísérő ideológiája szerint a parlamenti demokrácia megvál­toztatja a tömeg viszonyát a politikához. Hat-hét esztendő elteltével láthatjuk, hogy 1989 óta nem változott a magyar po­litikai elit összetétele. A politika mint cse­lekvés, mint választható életpálya és mint a karrier terepe nem vonzó az értelmiség számára. • Lehet tenni ez ellen valamit? Ma Magyarországon az összes politikai pártnak együttvéve akkora a tagsága, mint volt a valamikori MSZMP egynyol­­cada. Bécs városában egyedül a szociálde­mokrata pártnak több tagja van, mint ná­lunk minden pártnak együttesen. Saját bajaiért a társadalom továbbra is nagy­mértékben a politikát teszi felelőssé. Ezt a képzetet hatásosan alátámasztja, hogy a pártok és holdudvaraik megpróbálják egymást lehetetlenné tenni a közvéle­mény előtt, s így az egész politikai élet vonzerejét is csökkentik. Változást csak a politikai kultúra erősödésétől remélhe­tünk. Vállalva a közhangulat rosszallását, szembe kell nézni azzal is, hogy a közös kasszából anyagiakra van szükség a pár­tok megújulásához. Növelné a politika vonzerejét az is, ha láthatóak lennének a tisztességes visszavonulás útjai. • Enyhíti-e az elit hiányát az MSZP-ben a látszólag nagyszámú klientúra? Nem enyhíti. Egyébként csata közben könnyen előfordulhat, hogy a „klientúra­kíséret” egy szempillantás alatt átáll a má­sik oldalra, ahol erősebb seregeket sejt. • Ennyire rossz a véleménye az MSZP klientúrájáról? Abban is kételkedem, hogy lenne jelentős számú klientúra. Ez a csoport akkor lehet­ne képes, ha az MSZP-nek módja lenne előnyökhöz juttatni a klientúrát. Minden ellenkező állítással szemben azonban en­nek a lehetőségei igen korlátozottak. Két­ségtelenül vannak, akik a rendszerváltás után nem szálltak harcba politikai, gazda­sági pozíciókért, most azokat az MSZP- től várják. Súlyos hibát követnénk el, ha gondolkodás nélkül vállalnánk ezeknek az igényeknek a kielégítését. Még a kis létszámú klientúra sem előnyös az MSZP számára. Természetesen nagyon kell vi­gyázni, hogy megfogalmazásaink ne sért­sék őszinte és meggyőződéses - külön el­lenszolgáltatást nem váró - támogatóin­kat, akik közül igen sokan 1990 és 1994 között is mellettünk álltak. • Meg tudja jelölni azokat a rétegeket és csoportokat, amelyek egyértelműen tá­mogatják önöket? Tart a társadalom szerkezetének majd­nem teljes átalakulása. Már 1990-ben sem az jellemezte a viszonyokat, hogy a baloldalra szavaztak a munkavállalók, a jobboldalra meg a gazdagok. 1990-ben a lakosság túlnyomó többsége munkavál­laló volt. Ma is az. A polgárok a szavazó­­fülkékben nem egyetlen szempont alap­ján döntenek, hanem valóban választa­nak. Az MSZP ma is a középrétegek, az értelmiségiek, a közalkalmazottak, a vállalkozók és bizonyos munkavállalói csoportok körében a legnépszerűbb vagy szerényebben, a legelfogadottabb. A magyar társadalomban három nagy értékrend van jelen: a baloldali, szociál­demokrata jellegű, a liberális, szabadel­vű és a nemzeti konzervatív. 1990-ben az MSZP a társadalmi értékrendhez nem tudta megszerezni a politikai szimpátiát, így azt politikai értékké sem tudta átvál­tani. 1994-ben az MSZP visszaszerezte a neki járó „elméleti” egyharmadot, és az elég volt ahhoz, hogy politikailag meg­határozó erővé váljon. Az értékrendek között átjárás van, a legnagyobb támo­gatottságot élvező baloldali értékrend elemei például föllelhetők a nemzeti konzervatív értékek mellett elkötelezet­tek gondolkodásában, a szociálliberaliz­­musban. Ha csak az értékrend alapján szavazhatnak az emberek, akkor az MSZP az 1994-esnél is nagyobb győzel­met aratna. A „reális élet” szerint vi­szont a győzelem csak akkor lenne biz­tosra vehető, ha a kormányzati intézke­dések eredményeként növekedne a tár­sadalom középső mezejének stabilitása és egyértelműbb távlatok nyílnának meg előtte. A válságkezelés és az ország sta­bilitásának szempontjai azonban ezt az utat eddig nem tették járhatóvá a kor­mányzat számára. • E szempontok kiegészülnek továbbiak­kal, s csak abban hasonlatosak, hogy a kormány magyarázata szerint egyelőre valamennyit csak a többség rovására le­het érvényesíteni. Jelent ez konfliktusokat a párt élén? A kérdések is, a válaszok is elhangzanak mindennap. Nincs lényeges más út, csak amelyen járunk. Nem a mienk az első bal­oldali párt, amely ilyen helyzetbe került. Túl szép lenne, ha egy baloldali párt akkor nyerhetné meg a választásokat, amikor a gazdaság a csúcson van. Az MSZP-nek a rendszerváltás és a válságkezelés felada­tait is vállalnia kellett. A tulajdon újrael­osztása kétségkívül nem tipikusan szociál­demokrata feladat. 1994-ben a társada­lom pedig nem a rendszerváltás, hanem az akkori kormánykoalíció ellen szavazott. A társadalom meghatározó része azt akarta, hogy a Magyar Szocialista Párt irá­nyítsa az országot. Ez az irányítás jellegzetes szakaszokra osztható. Nem bizonyult tarthatónak a vá­lasztási gazdaságpolitikai program, s elér­kezett 1995 március 12., a megszorítások bejelentése. Lehet, hogy az MSZP még­sem készült fel teljesen a kormányzati te­endőkre? Meggyőződésem, hogy azokra teljesen felkészülni nem lehet, menet köz­ben rengeteg információ adódik. Az MSZP tudta, hogy mit vállal, s amikor el­érkezett az ideje, nem rettent vissza a vál­toztatástól. • Az MSZP szakértői kormányzást ígért. Teljesült? Nem egészen, s ez már a koalíciós szem­pontok érvényesítésekor eldőlt. A szak­mai pozícióosztást átmetszették a koalí­ciós meggondolások. De a politika is szakma. • Többen távoztak kormányban vagy pártban betöltött tisztségükből. Kik hiá­nyoznak önnek a legjobban? Nagyon sajnáltam, ugyanakkor elkerülhe­tetlennek tartottam Békesi László távozá­sát. Olyan hatalmat akart összpontosítani magánál, amely nem volt összeegyeztet­hető a miniszterelnök alkotmányos státu­sával. Szerinte a gazdaságpolitikáért nem a kormány, hanem a Pénzügyminiszté­rium a felelős. A miniszterelnök nem mondhatott le ebbéli felelősségéről. Hiányzik a rendkívül felkészült Békesi László, a gazdaságpolitikus. Hiányzik Csehák Judit, a szociálpolitikában jártas szakember. Nagy Sándor is hiányzik a ma­gyar politikai életből. • Neki távoznia kellett? Remélhetőleg csak ideiglenesen. Személy szerint szerettem volna, ha az MSZP már­ciusi kongresszusán Nagy Sándor bekerül az elnökségbe, de az alapszabály ezt nem tette lehetővé. A párt vezető tisztségeit a meghatározott időnél rövidebb párttag­sággal nem lehet betölteni. Nagy Sándor jóval nagyobb politikai tehetség annál, mint hogy huzamosan parkolópályán le­gyen. • Oda helyezték? Én ezt nem mondtam. Én csak arra aka­rok utalni, hogy a szakszervezeti mozga­lomból történt kiválása után nem kapott képességeinek megfelelő feladatot a ma­gyar politikai életben. Esetleges kor­mányzati szerepéről koalíciós vita rob­bant ki, a szabad demokraták hallani sem akartak róla. Az a kormányzati váltás az MSZP oldaláról sem volt előkészítve. Csak kudarc lehetett a vége. • Az is lehet, hogy Nagy Sándor útjában volt az MSZP néhány meghatározó sze­mélyiségének? Lehet, hogy van, aki Nagy Sándorban konkurenst lát. Én meg úgy gondolom, hogy Nagy Sándor érték a párt számára. • A koalícióban rendelkezésére álló tiszt­ségeket a megfelelő emberekkel töltötte be az MSZP? Lehet, hogy egyik-másik posztra lehetett volna megfelelőbbeket is találni, de alap­vető hiba nem történt. • Az MSZP elnöksége a félidőben nem szorgalmazott nagyobb arányú személy­­cseréket a kormányban? Úgy gondolom, ami megtörtént, az indo­kolt volt. • Vannak, akik kemény hatalmi harc kezdetét látják az MSZP vezetésében. Ön mit lát ebből? A párt meghatározó személyiségei a párt­fórumokon egymás ellen nem lépnek fel. • Nemcsak pártfórumok léteznek. Hogy a színfalak mögött alakulnak-e cso­portosulások, azt nem tudom. Én ilyesmi­ben nem veszek részt. • Vannak önjelölt várományosai a párt­elnök-miniszterelnöki tisztnek? A párt eddigi története azt bizonyítja, hogy az önjelölések nem végződhetnek si­kerrel. Azt egyébként természetesnek tar­tom, ha a politikai élet egyik-másik sike­res szereplője előbb-utóbb el akar jutni a csúcsra. • Ők már megkezdték a toborzást a párt vezető testületeiben és a tagság körében? Ha ezt teszik, nagy hibát követnek el. Én nem tudok ilyenről. • Arról sem tud, hogy lehetnek, akik a párton kívül a gazdasági, pénzügyi élet szereplőivel szövetkezve kívánnak vezetői pozíciót teremteni maguknak az MSZP- ben? A kormányzó pártok körül mindig jelen vannak a gazdasági, pénzügyi élet bizo­nyos csoportjai. Nem kizárt, hogy befolyá­solni akarják a kormányzó pártok politi­káját és személyi ügyeit is. Ha valaki mun­kakapcsolatot tart ezekkel a gazdaságban fontos szerepet betöltő csoportokkal, még nem válik érdekképviselővé. Bizonyos va­gyok abban, a vezetők nagyon vigyáznak arra, hogy elkerüljék ezt a helyzetet. • Mi az oka ennek az óvatos fogalmazás­nak? Az ember lehetőleg fogalmazzon körülte­kintően. A szóbeszéd sok vezető szemé­lyiséget kikezd, s az alaptalanul hírbe ho­zottaknak, valamint a politikai vezetők te­kintélyének ezzel nagy kárt okoz. Akiről viszont bebizonyosodik a feltételezés, at­tól - bárki legyen - meg kell válnunk, s nem maradhat el az ilyenkor indokolt el­járás sem. A legjobb védekezés, ha tiszták maradunk. • A következő két évben milyen kellemet­len fordulattól tart a legjobban? Tavaly nyártól tavaly szeptemberig egy hajszálon múlt, hogy nem bomlott fel a koalíció. Ha akkor az MSZP nem tanúsít önmérsékletet, akkor már nincs szocia­lista-szabad demokrata kormányzati szövetség. Az ellenzék mostanában annyi hidat felégetett a kormánykoalíció és maga ’ ’’közt, hogy ezzel szűkíti azok lehetősé akik esetleg fel akarják mondani a koalíciót. A következő két évben az MSZP és az SZDSZ még in­kább egymásra lesz utalva, és ez sok kel­lemetlenségtől megkímél bennünket. Néha ugyan ott is fölmerül az egyeztetés igénye, ahol ennek semmi értelme sincs. Érdekes módon éppen liberális partne­rünk képviselői követelik, hogy egyez­tessük a jövőképünket. Ez pedig re­ménytelen vállalkozás lenne. A koalíció­nak mindenesetre addig létjogosultsága van, amíg nem teljesíti az 1994-ben vál­lalt kötelezettségeket. „A szóbeszéd sok vezető személyiséget kikezd, s az alaptalanul hírbe hozot­taknak, valamint a politikai vezetők tekintélyének ezzel nagy kárt okoz” FOTÓ: HABIK CSABA ------------ Egy nap a Britannicában ---------­Václav Havel H­avel, Václav (szül. 1936. okt. 5. Prága, Csehország), kiemelkedő cseh drámaíró, költő és a kommunizmus időszakában politikai ellenzéki sze­mélyiség. A rendszerváltás után, 1989-től 1992-ig Csehszlovákia államelnöke, majd 1993-ban, az ország kettéválása után Csehország első államfője. Apja jómódú restaurátor volt, akinek a vagyonát a csehszlovák állam 1948- ban kisajátította. Mint burzsoá szülők gyermeke, nehezen jutott be az oktatási in­tézményekbe, de végül sikerült elvégeznie a főiskolát és egyetemi kurzusokra is járt. 1959-ben dramaturg lett egy prágai színtársulatnál, és fokozatosan előbb­re lépve, 1968-ra a Divadlo Na Záhradlí színház állandó írója lett. A csehszlo­vákiai szovjet intervenció után drámáit betiltották, útlevelét pedig bevonták, letar­tóztatták. Havel első önálló színműve, a „Zahradní slavnost" („Kerti ünnepély"; 1963) éppúgy a bürokratikus gépezet és elembertelenítő hatásának abszurd, szatirikus elemzése, mint későbbi drámái. Legismertebb darabjában - „Vyrozuméní („Lei­rat"; 1965) - érthetetlen, mesterséges nyelvet kényszerítenek egy bürokratikus nagyvállalat dolgozóira, amely teljesen felőrli az emberi kapcsolatokat. Amikor 1989-ben kormányellenes tüntetések kezdődtek Prágában, Havel lett a demokratikus reformokért küzdő csoportok új szövetsége, a Polgári Fórum veze­tő alakja. A vértelen, „bársonyos forradalom" résztvevőinek egyezsége nyomán, 1989. december 29-én őt választották meg Csehszlovákia ideiglenes elnökévé, majd 1990 júliusában a Szövetségi Gyűlés megerősítette hivatalában. 1992- ben, Csehszlovákia kettészakadását megelőzően Havel lemondott, majd 1993- ban a­ parlament megválasztotta az önálló Cseh Köztársaság első elnökévé. (Rö­vidítve.) Nyerjen Britannica Hungaricát! Vágjon ki és küldjön be 6 darab dátumos Bri­­tannica-emblémát a Magyar Hírlaphoz (1087 Bp., Kerepesi út 29/B), minden héten kisorsoljuk a nagyszerű encil­opédiasorozat első kötetét. 10550 MH INFORMACIOKERO LAP Közép-Európai Üzleti Szövetség (CEBA) Magyarországi Koordinációs Központ Cím: 7401 Kaposvár, pf. 162. (Rákóczi tér 9-11.) Fax: (82) 416-101/128,313-311/128 Fax (modem): (82) 319-605 Információt kérünk: □ Kommunális és veszélyes hulladék tárolása, megsemmisítése Németországban Szakmai tapasztalatcsere-látogatás Németországban (Berlin-Eisenhüttenstadt-Strausberg-Halberstadt) Időpontja: 1996. október 13-17-ig Szakmai napok: október 14., 15., 16. (a szakmai napok keretében a résztvevők meg­ismerkedhetnek a hulladékkezelés korszerű technológiáival - közte a veszélyes hulladékok kezelésével -, látogatást tesznek több hulladéklerakó telepen. Szakmai előadásokat hallgatnak meg a németországi tapasztalatokról, használt kommunális gépek bemutatóján vesznek részt - a gépek vásárlására is lehetőség nyílik. □ CEBA-OBSERVER - hetenként megjelenő pályázati és tenderfigyelő kiadvány­­tartalmazza a megjelent pályázati és versenytárgyalási kiírásokat - közte külföldi tendereket is) □ Magyarország Megyei Kézikönyv-sorozat 19 megye + főváros önálló kötetek­ben A kiadványsorozat előjegyezhető - valamennyi kötetben reklám és hirdetési felü­let igényelhető. □ CEBA Településfejlesztési Információs Rendszer (TIR) és szolgáltatásai Információkérő: neve:............................................................ címe:........................................................... . . (x) telefax:....................................................... (kérjük a megfelelőt jelölje meg) MH 9435 SZERENCSEKERÉK TELEFONÚJSÁG JÁTÉK 06-90-33-22-22 Éjjel-nappal hívható! Wr„FN|r„rTí n. . A Szerencsekerék Telefonújsággal hétről hét­­r“KtlNLSt I AULA re tonnányi hírt, érdekességet tudhat meg két­­ A B C D E É kedvenc TV vetélkedőjéről, a Szerencsekerék 11 12 13 14 15 16 17 és a Mindent vagy Semmit játékokról! Plusz: nap mim nap telefonon játszhat a Szerencse- F G H I­­ J K kerékkel, éjjel-nappal, amikor csak akar! 21 22 23 94 25 26 27 A játékszabályok azonosak a televízióban A A A látottakkal, azzal a kivétellel, hogy a csőd L M N O O O O csupán eredményének lenullázását jelenti: 31 32 33 34 35 3­6 37 de a játékot folytathatja. Betűket az itt lát- P O R S T U V *'at° Smenaetábla segítségével kérhet: 41 42 43 44 45 46 47 elég bemondania vagy beütnie a kért betű sorszámának két számjegyét. Ü UVWXYZ A hét minden napján kisorsolunk egy-egy 51 52 53 54 55 56 57 szerencsés játékost, aki a játékban élén ___________ pénzösszegét nyeri. A mai feladvány ___________ m­_______ | ■■■■■ | | ■■■■■■■■■ * | kalandregény | -----------------------------------------------------\ Árverési hirdetmény A Dunaholding-Békéscsaba Kft. mint az ANperOX Rt f. a. (Szolnok) kijelölt felszámolója árverés útján értékesíti a felszámolás alá vont cég alábbi vagyontárgyait: ► Pirana, CVHV, AFD, Flygh, FO típusú szivattyúk, j ‡• búvárszivattyú, ‡• Barkas, IFA teherautó, ‡• sarokcsiszoló, esztergagép, lemezvágó, élhajlító gépek, fúrógépek, láncos emelő, lemezhengerítő, döngölő, plazmavágó, hegesztőgép, fúró- és komptkalapács, hidraulikus lemezolló, ► építőipari egyéb gépek, szerszámok, műszerek, ► KM-csövek (200,16,150), elágazások, szűkítők, karimák, ► láncok, lánckerekek, lemezek. Az ÁRVERÉS HELYE: Tiszajenő, Jókai utca 1. Az ÁRVERÉS IDEJE: 1996. október 11. (péntek) és október 15. (kedd) 10-13 óráig. Az árverésen részt vehet az, aki a kikiáltási ár 5%-át bánat­pénzként az árverés megkezdése előtt a felszámoló megbí­zottjának a helyszínen megfizeti. A vételár teljes megfize­tése készpénzben, a helyszínen történik. Felhívjuk a hitelezők figyelmét, hogy elővásárlási jogukat az árverés keretein belül érvényesíthetik. Az árverési tárgyak megtekinthetők: munkanapokon 8-10 óráig a Tiszajenő, Jókai utca 10. alatt. A kikiáltási­krról és a berendezésekről felvilágosítást ad: Péli Pál, (56) 434-257, (60) 306-775. Dunaholding-Békéscsaba Kft.­­ kijelölt felszámoló szervezet MH 10890

Next