Magyar Hírlap, 1997. március (30. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14 / 62. szám

KULTÚRA - TAVASZI FESZTIVÁL 1997. MÁRCIUS 14., PÉNTEK 12 Magyar Hírlap „A vonósnégyes korszerűbb, mint a komputer” Világjáró Keller Kvartett Ma tíz esztendeje, 1987. március 14-én adta első hangversenyét a Keller Vonósnégyes. Keller András, Pilz János, Gál Zoltán és Kertész Ottó 1990 óta járja a világot, a legrangosabb fesztiválok vendégei, és hanglemezeiket jó néhány szakmai díjjal tüntették ki. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon két alkalommal (március 15., március 29.) is fellépő kvartett első hegedűsével, Keller Andrással beszélgettünk. • Bartók Béla hat vonósnégyesét tartalmazó albumuk az 1996-os év egyik legsikeresebb lemezújdonsága volt a világpiacon, és a szakma is lelkesen fogadta: elnyerte a német zenekritikusok nagydíját, és a cannes-i MIDEM-en is diadalmaskodott a kamarazene kategóriában. Váratlanul érte önöket ez a rendkívüli siker? Nem okozott nagy meglepetést, mert korábban is a „jegyzett” vonósnégyesek közé tartoztunk, legalábbis Európában. Büszkék vagyunk a lemez sikerére, de már szeretnénk továbblépni. Alig várom, hogy újra felvehessük a hat Bartók-kvartettet. • A magyar hegedűsök számára a Hubay-, a zongoristáknál pedig a Dohnányi-iskola ma már fogalom. Létezik-e magyar kvartett-tradíció? Bizonyára létezik, de hogy mi beletartozunk-e, nem tudom. Tény, hogy ízlésünkhöz a régebbi hangzáseszmény áll közelebb: Dinu Lipatti, Bronislaw Hubermann vagy Pablo Casals játéka, a vonósnégyesek közül pedig elsősorban a Busch- és a Végh-kvartett vagy a Quartetto Italiano. Nagyon sokat köszönhetünk mestereinknek: Kurtág Györgynek, Devich Sándornak, Rados Ferencnek, Mihály Andrásnak, Végh Sándornak és én személyesen Kovács Dénesnek. • Mi történt az 1987-es megalakulást követő években? Az első időben még mindannyian játszottunk zenekarban, szólófellépéseink is voltak, s csak emellett, általában éjszakánként próbáltunk a vonósnégyessel. Az első külföldi fellépést Fischer Anniénak köszönhettük, aki a rádióban hallott minket, megtetszett neki a játékunk, és rábeszélt egy külföldi impresszáriót, hogy hívja meg a kvartettet. 1988-tól kezdtünk versenyekre járni, és nyertünk is díjakat, de sokáig nem lettünk elsők, pedig a zenei verseny pontosan olyan, mint az olimpia: csak a bajnok neve marad fenn. Evianban a második helyen végeztünk, és több különdíjat kaptunk, a kanadai Banffben pedig a közönség már győztesként ünnepelt minket, a zsűri viszont csak a harmadik helyre sorolt. Végül 1990- ben, néhány hét alatt sikerült megnyernünk két rangos versenyt is: az említett eviani kvartettversenyt, illetve Reggio Emíliában a Borciani-versenyt. Ezután óriási turnékon vehettünk részt, de hamar rájöttünk, hogy a versenygyőzelem csupán belépő a nagy színpadokra. 1991- ben szerződést kötöttünk a francia Erato hanglemezcéggel, és azóta hét lemezünk jelent meg, mégsem voltunk teljesen elégedettek az Eratóval, mert úgy éreztük, hogy nem foglalkoznak kellő intenzitással és lelkesedéssel a kamarazene (s így a mi lemezeink) promóciójával. Legutóbbi Kurtág-lemezünk már egy másik kiadónál, az ECM-nél jelent meg, és itt sokkal jobbak a tapasztalataink. A nemzetközi ismertségnek persze nagyon komoly ára volt: itthon szinte teljesen elfelejtettek minket. • Szólista álmaikat is feladták? A kvartett minden mást háttérbe szorított, hiszen komoly felelősségünk van egymással szemben; nem tehetjük meg, hogy hetekre, esetleg hónapokra otthagyjuk a vonósnégyest. Csak szigorú egyeztetéssel lehet más szerepléseket vállalni, de azért lehet. Nekem elég sok szólófelkérésem van. • Hogyan viseli a nemritkán sznob és arisztokratikus nyugati zenésztársadalom a magyar muzsikusok sikereit? Elég nehezen. Mostanában erősödnek az előítéletek, a szakmában éppúgy, mint a zenei életen kívül. Gyanakodva figyel minket a vámos, a repülőtéri tisztviselő, a szállodaportás, csak azért, mert magyarok vagyunk, és egy másik világból jöttünk. Furcsa helyzetbe kerültünk azzal, hogy az év nagy részét külföldön töltjük. Budapesten „turistának”, külföldön vendégművésznek számítunk. A zenei gyökerünk és a családunk Magyarországhoz köt minket, és örülünk, hogy hírnevet szerzünk a hazánknak, hogy figyelnek ránk a világban. • 1997-ben itthon mégis csupán hét koncertet adnak, külföldön pedig legalább tízszer ennyit... Rengeteg a meghívásunk, és benne vagyunk a legfontosabb sorozatokban. Részt veszünk például abban a ciklusban, amelyben hat fiatal vonósnégyes húsz európai városban- az európai egység jegyében - eljátssza Beethoven összes kvartettjét. Ott leszünk jó néhány fesztiválon, koncertezünk Japánban, Amerikában, egy Földközi-tengeri luxushajón, és hosszabb turnéra megyünk Kocsis Zoltánnal. Fellépéseinket egy Hamburgban működő menedzseriroda szervezi, de minden egyes országban van külön menedzserünk. Sokan élnek belőlünk. Az utazásokat általában nehezen viseljük, de most már hozzászoktunk. Jól élünk, de ez a hajszolt életforma rengeteg áldozatot követel, és annyit azért nem keresünk, hogy például valóban világszínvonalú és versenyképes hangszereket tudjunk venni magunknak. Sokat koncertezünk, de nem mértéktelenül. Három hétnél hosszabb turnékat nem vállalunk, karácsony előtt egy héttel már biztosan nem játszunk, nyáron pedig legalább négy hetet pihenünk. • Sokan azt mondják, hogy a vonósnégyes ma már „múzeumi” műfaj, és túljutott fénykorán, amikor a házimuzsika, a kvartettezés még hozzátartozott a polgári életformához... Ettől nem tartok, sőt, úgy érzem, a vonósnégyes sok szempontból lényegesen korszerűbb dolog, mint például a komputer. Ma nem ideálisak a körülmények, de azt remélem, hogy tíz-tizenöt év múlva itthon is elérünk a polgárosodásnak arra a fokára, amikor a zene - úgy, mint évszázadokon át - újra az emberi élet természetes része lesz. • Retkes Attila A Keller Kvartett f A HUMAN RT. budapesti telephelyére, fermentorkezelői állás azonnali betöltésére keres elsősorban vegyésztechnikust, vegyipari szakmunkást, esetleg érettségivel rendelkező férfi munkaerőt. Jelentkezés szakmai önéletrajzzal, levélben. Cím: HUMAN Rt. Munkaügyi Osztály, 2100 Gödöllő, Táncsics M. út 82. L Fax: (28) 420-177. . . ......... • ■ 11 ■ PRC Reklám Az M-5-ös fővárosi becsatlakozásánál, a Nagybani Zöldségpiac, illetve a Fővárosi Autópiac közelében, a XIX. kerület, Méta utca 31. alatt raktározásra, kis- és nagykereskedelmi, valamint termelési tevékenység folytatására, illetve irodai célra RAKTÁRAK, IRODÁK BÉRBE ADÓK A raktárhelyiségek teljes infrastruktúrával rendelkeznek, vezetékes gázzal fűthetők. Valamennyi raktárunkhoz jó a közlekedés, a zárt területen helyezkednek el. Érdeklődni: a 285-5055,284-6396 telefonon lehet munkaidőben. Különleges ízharmónia, koncentráltabb összetétel, értékesebb béltartalom, magasabb élvezeti érték • Mindezt a Cerbona Rt. kínálja két új termékével: • bevezető áron • exkluzív, dobozos, könnyen kezelhető és tárolható kivitelben • müzlitermékeik kellemes reggeli ételek • tejjel, joghurttal, kefirrel vagy önmagukban is fogyaszthatók • minden megtalálható benne, ami szükséges és finom A mi Grünewaldunk Nem tőlem származik ez az elragadtatott kifejezés; nincs magyar művészettörténész, aki - ránk maradt szépséges táblái láttán - ne a német művészet óriásához hasonlítaná a mi Mi mesterünket, a magyar reneszánsz kiemelkedően legnagyobb festőtehetségét. Fülep Lajos egyik legtudományosabb esszéjében sem habozik kilépni a művészetfilozófia tárgyilagos frazeológiájából, hogy megvallhassa: „Nem túlzunk, ha azt mondjuk, Grünewaldhoz méltó.” Dercsényi Dezső és Zádor Anna másfél évtizede megjelent összefoglalása, a Kis magyar művészettörténet pedig kissé száraz fogalmazásban, de körültekintően meg is magyarázza olvasóinak kollektív elragadtatottságunk okát: „Mesterünk kétségtelenül az északi késő gótikus festészet legnagyobb művészei közé tartozik... drámaian felfokozott egyéniségének szűrőjén keresztül a bibliai történet szinte expresszív kifejezést nyer.” Az összevetésük nem formális. A stiláris szemléleti rokonság boncolgatásának az szolgáltat alapot, hogy MS mester Grünewalddal egy időben élt, s fő művük is szinte évszámra egy időből maradt ránk. A német művész remeke 1510 körül készült, a mi mesterünk pedig 1506- ban festette a Selmecbányai Szent Katalin-templom számára a főoltárt, ahonnan a táblák valók. Noha a születési helynek ebben a korban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk (Dürer édesapja például a magyarországi Ajtósról települt nem sokkal korábban Nürnbergbe), tudnunk kell, hogy M S mester valahonnan a Duna felső vidékéről érkezett Felső-Magyarországra, s minden valószínűség szerint azonos azzal a német metszővel, aki M Z szignóval jegyezte grafikáit. A párhuzamok, sajnos, a továbbiakban nem folytatódnak. Az isenheimi oltár többé-kevésbé épségben vészelte át az elmúlt öt évszázadot, ma a colmari múzeum büszkesége. Ma mester művének azonban hányattatás lett osztályrésze. Hat tábla maradt fenn, azok sem egy helyen. Négy jelenet (Krisztus az Olajfák hegyén, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás) az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdona, a Vizitáció Budapesten található, a Nemzeti Galériában. Két mű van külföldön: a Királyok imádása Lille-ben, a Krisztus születése Selmecbányán. Ami még szomorúbb: a közgondolkodásban sincs azonos helyük. S most magunkról beszélek. Egy sok szempontból véletlen, egész zivataros történelmünkre, értékeink kallódására és mindezekből következően torz tudatunkra mégis szinte „legóként” jellemző epizód jut eszembe a modern magyar irodalom (s részben művészet) egyik nagy alakjának életéből. Kassákról van szó, aki a Selmecbányától nem messze (még száz kilométerre sem) fekvő Érsekújváron született és ott nőtt fel a múlt század utolsó éveiben. M S mesterről azonban ő mit sem tudott. (Az esztergomi múzeum akkor még inkább csak papíron létezett.) Amikor 1909-ben vándorútra indul, s becsavarogja fél Európát, akkor fedezi fel magának - természetesen Grünewaldot. Mint önéletírásában olvasható: „Eddig például, ha egy kép a halott Krisztust ábrázolta, minden emóció nélkül elfogadtam a festő állítását, s elfogadtam azt, hogy a vászonra fölkent festékcsomó a halott Krisztust ábrázolja... Grünewald megfeszített Krisztusa azonban élményemmé vált... éreztem, Grünewald Krisztusa él, ez a kép nem az értelemhez, hanem egész kozmikus életemhez szól.” Nem így vagyunk-e mi is, mindnyájan? Hogy a múlt rontásait tetézzük a magunk mulasztásaival? Grünewaldról vaskos és illusztrációkkal pompázatos könyvet vehet kézbe a magyar olvasó, M S mesterről azonban jóformán csak szakcikkek olvashatók. Hiába írta már évtizedekkel ezelőtt Genthon István a Selmecbányai oltár keresztre feszített Krisztusáról: „Az Istenember megpróbáltatásaiból csak az ember barbár, vad fájdalma harsog ki”, a reneszánsz expresszionizmusáról, amely Kassákhoz hasonlóan annyi modern mesterre hatott (jelenléte még Picasso Guernicájában is kimutatható), mind a mai napig először Grünewald jut az eszünkbe. S csak utána M S mester, és nem azért, amit legalább jeleznünk kell, merthogy ő azért líraibb egyéniség volt, mint az isenheimi oltár festője. (Példa rá a lírai Vizitáció.) A Nemzeti Galéria kiállítása, az M S mesternek tulajdonított hat tábla és előzményeként, szellemi környezeteként a grafikák bemutatása jó alkalom, hogy ne csak a művekkel szembesüljünk. Szintén fontos: közben nézzünk szembe önmagunkkal is. • Vadas József Kiállítás a Ludwig Múzeumban Kortárs brit fotográfia Tíz kortárs brit fotóművész kiállítását láthatjuk március 27. és április 27. között a budapesti Ludwig Múzeumban. A British Council gyűjteményéből válogatott huszonnyolc nagy méretű, reprezentatív alkotás az elmúlt két évtizedben készült, és különféle művészi törekvéseket mutat be. Már az 1850-es években, éppen Angliában elindult egy fotóművészeti mozgalom, amelyik azt akarta hangsúlyozni, hogy az igazi fényképművészetben legalább annyi alkotómunka rejlik, mint a festészetben. Az ún. kompozit fotó mesterei előre elképzelt, megkomponált, sokszor nem létező, allegorikus témákat varázsoltak fényképpé, s hogy legyőzzék a technikai korlátokat, több elkészült fénykép összeillesztésével és újrafotózásával, esetleg a képbe ezt-azt belerajzolva, belefestve teremtettek autonóm műalkotást. A mostaniak, kortársaink Decomposition (De-kompozíció) című kollektív tárlatukkal ezekre az elődeikre is utalnak. De nem csak. Századunk neoavantgárd újítóinak már nem kell a fotóművészet létjogosultságát bizonygatniuk, bátran kalandozhatnak a műfajok és művészetek már jó ideje fellazult határai között. Képeik „csináltsága”, művisége nemcsak a művészettörténeti utalások miatt érdekes és ismerős nekünk, hanem azáltal is, ahogyan a bennünket körülvevő, szinte már fojtogatón mesterséges ezredvégi civilizációra reflektálnak. Tim Head műanyag gyermekjáték halomja vagy Keith Arnatt Tárgyak a szemétdombról című sorozata a szintetikus környezet bizarr esztétikumával szembesíti a nézőt. Mari Mahr - aki egyébként magyar származású, a fényképész szakma alapjait még itthon sajátította el, igaz, hogy világhírűvé már Londonban lett - szomorú Rinocérosz-triptichonja pedig azt a nagyon mélyről fakadó nosztalgiát sugározza, amit a pusztuló világ értékei iránt érezhetünk. Vajon nem túl nagy árat fizetünk-e azért a civilizációért, amelynek kétes áldásait élvezhetjük néhányan? • Szarka Klára Részlet a Rinocérosz-triptichonból Közös nyelvük a muzsika Tíz évvel ezelőtt, amikor osztrák, magyar, cseh és jugoszláv muzsikusokból Claudio Abbado megalakította a Gustav Mahler ifjúsági zenekart, a határokon átnyúló együttműködés gondolata még nem volt olyan természetes, mint manapság. Mahler nevét azért választották, mert az ő művészi tevékenysége - akár a zenekaré - a magyar fővároshoz, de Prágához, Bécshez egyformán kötődött. Az együttes március 31-én a Budapest Kongresszusi Központban ad koncertet. A határ 1989-es megnyitása után e különös zenekar tagjai általában nem idősebbek 26 évesnél, többnyire valamilyen zeneiskolában tanulnak, s az utánpótlást a világ minden részén meghirdetett, rendszerint ősszel megrendezett felvételiken választják ki. A zsűri munkájában maga Claudio Abbado, a művészeti igazgató nem vesz ugyan részt, de a bírálóbizottság az ő jóváhagyásával áll össze, kapcsolata egyébként az együttessel igen szoros, beleszól a turnék és programok összeállításába, és rendszeresen vezényli a zenekart. A felvételikre minimum kétezer körüli a jelentkezők száma, és kivétel nélkül meghallgatják őket. Hangversenyezni csakis a vakációban lehet - ezért az eredetileg 124 tagú - ám póttagokkal, kísérőkkel együtt néha 400-as létszámra is duzzadó - társulat évente két turnéra indul, húsvét táján és nyáron. A 124 zenész húsz országból jön, jelenleg öt magyar van köztük. A turnét próbajáték előzi meg az idén március 22-étől Budapesten: neves szakemberek készítik fel a fiatalokat ebben az időszakban a koncertsorozatra. A tapasztalatok szerint semmiféle gondot nem okoz, hogy csak ilyen alkalmakkor muzsikál együtt ebben az összetételben a zenekar. Ahogyan a zenekar Bécsben dolgozó főtitkára, Alexander Meraviglia-Crivelli elmondja, az ifjú muzsikusok olyan lelkesedéssel és örömmel vetik bele magukat a munkába, úgy vágynak a nehézségek leküzdésére, hogy ez a lendület valóban szárnyakat ad a velük dolgozó világhírű karmestereknek is élmény. Az együttlétekre jellemző a fiatalos jókedv, a zenekaron belül a német és az angol a közös nyelv, és ezek a fiatalok a szabadidejüket éppúgy töltik el, mint azok, akik nem gyakorolnak fél napokon át. A zenekar vezetése igyekszik róluk gondoskodni, próbálnak ösztöndíjakat szerezni - esetenként azoknak is, akik a próbajátékon megfeleltek ugyan, de helyhiány miatt várniuk kell a felvételre. Az átlagéletkor 20 év, de volt már 15 éves tag is, és a 26. születésnap se feltétlenül a búcsú pillanata - kis csúszás megengedhető. A zenekarból kikerülőket egyébként szívesen fogadják a „felnőtt” társulatok, ma a világ legnevesebb zenekaraiban ott vannak az egykori Mahler-tagok a Bécsi Filharmonikusoknál éppúgy, mint Berlinben, sőt a tengerentúlon. A zenekar nem profitorientált egyesületként működik, a szervezési feladatok a bécsi központra összpontosulnak, s ennek költségeihez Bécs városa, a különféle osztrák minisztériumok, valamint magánszponzorok járulnak hozzá. A koncertek bevétele fedezi a rendezést, a zenészek utaztatását - ők gázsit nem kapnak -, a próbaidőszak költségeit pedig a vendéglátó város kulturális intézményei, főiskolái, az ottani szponzorok adják össze. Jelentkezőkben nincs hiány: a zenekar naptára évekre előre betelt. A kiadásokkal egyébként csínján bánnak, a bécsi iroda intéz minden adminisztrációt, a turnék szervezését beleértve. A Gustav Mahler ifjúsági zenekar sikertörténet, olyannyira, hogy Abbado továbbfejleszti. A már megalakult kamarazenekar teljesen független és felnőtt profi intézmény, amely folyamatosan működik, és persze nagyban támaszkodik az ifjúságiaktól kikerülő zenészekre, a velük szerzett hírnévre. Nagy terv az 1998- as részvétel az Aix en Provence-i fesztiválon, ahol a Don Giovanni előadását Claudio Abbado vezényli, Peter Brook rendezi. Az ifjúsági zenekar most Budapestre készül, itt kezdődik a húsvéti turné, amely az idén március 31. és április 10. között Budapestről Salzburgba, Prágába, Bécsbe, Szarajevóba és Grazba viszi őket. • Szászi Júlia A főváros támogatja a kortárs zenét Körmendy Ferenc, a fővárosi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke nem ért egyet a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségének a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorpolitikája ellen tiltakozó közleményével. A bizottsági elnök szerint az önkormányzat - lehetőségeihez mérten - kiemelten támogatja a kortárs zenét. Körmendy Ferenc kérdésünkre elmondta: egykori gyakorló kortárs zenészként sajnálja, hogy ezúttal nem tud egyetérteni a szakma jeles képviselőinek tiltakozásával. Bár megérti szempontjaikat, úgy véli: a zeneszerzők észrevételei nem megalapozottak, mert a fővárosi önkormányzat kiemelt figyelmet tanúsít a kortárs zene iránt. A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában ugyan valóban nem szerepelnek kortárs magyar művek, de ez Körmendy szerint érthető, hiszen a fesztivál profilját - az elmúlt évek tapasztalatai alapján - át kellett alakítani, úgy, hogy a szélesebb közönségréteg érdeklődésére számot tartó programok kerüljenek előtérbe. A bizottsági elnök úgy véli: mivel a fesztivál megrendezéséhez nyújtott 50 millió forintos fővárosi támogatás teljes egészében idegenforgalmi adóbevételekből (és nem a kultúrára fordítható közpénzekből) származik, a műsorszerkesztésben az idegenforgalmi érdekeket is figyelembe kell venni. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében ugyanakkor évek óta rendelnek és mutatnak be új magyar műveket, idén pedig 1945 után született zeneszerzők számára pályázatot is hirdetnek. A főváros nagy mértékben hozzájárul a Korunk Zenéje sorozat anyagi hátterének megteremtéséhez is; támogatják a Merlin Új Zenei Szemlét, több szerzői estet és hanglemezt; a fővárosi Zenei Alap pedig - amelynek kuratóriumában a Zeneszerzők Egyesületének képviselői is helyet foglalnak - számos kortárs zenei kezdeményezést részesített céltámogatásban. Re. A.