Magyar Hírlap, 1998. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-12 / 9. szám

_ Magyar Hírlap_________ VILLANÓFÉNY Gyökerek (MH) A budapesti Bálint Zsidó Közösségi Ház vendége lesz ma este 7 órától Vámos Miklós író, akivel László Klári szocio­lógus beszélget identitáskeresésről, azonosságtudatról és az önmegvalósítás útjairól. (VI., Révay u. 16.). Ajánlott irodalom (MH) A Városmajori Gimnázium tankönyvkiállítása január 15-én nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt. Az iskolában ne­gyedik alkalommal megrendezett kiállításon 30 kiadó több ezer kiadványával vesz részt. Az általános iskolák első osztá­lyos tanulóitól az egyetemekre, főiskolákra készülő diákokig a helyszínen mindenki 10-25 százalékos kedvezménnyel vásá­rolhat. A háromnapos rendezvény csütörtökön és pénteken 11-től 16 óráig, szombaton pedig 13 óráig várja a diákokat, a tanárokat és a szülőket egyaránt. Koreográfia Händel­e (MH) Nagy-Britannia legrégebbi balett-társulata, a Rambert Dance Company (RDC) vendégszerepei Győrött január 14-15- én Nemzeti Színházban (Czuczor u. 7.), illetve Budapesten ja­nuár 17-18-án a Vígszínházban (XIII., Szent István krt. 14.). Az újító és hagyományőrző, a nemzetközi balettrepertoár különféle stílusokat képviselő darabjait több mint hét évtizede játszó RDC jelenleg Christopher Bruce művészeti vezető irányításával dol­gozik. Programjukban a Mozart-művekre koreografált Petite Mort, az Áramlat (Philip Chambon zenéjére), a Levegő (Händel műveire) és a Kakas (a Rolling Stones számaira) szerepel. Boldog születésnapot! (MH) Zsurzs Kati színművésszel a Rátkai Márton Klubban Tóth Gabriella beszélget. A Petőfi Rádió Éjfél után című be­szélgetőműsorának nyilvános felvétele január 15-én, csütörtö­kön délután fél 6-kor kezdődik a VI., Városligeti fasor 38. szám alatt. Tragikomédia a Bárkában (MH) Kaszás Gergő rendezésében mutatják be január 15-én, csütörtökön este 7 órától Federico Garcia Lorca Don Cristo­bal és Donna Rosita tragikomédiája című darabját a Bárká­ban (VIII., Ludovika tér 1.). Főszereplők: Vasvári Emese és Derzsi János. Országos Diákszínjátszó-találkozó (MH) A magyarországi diákszínjátszó csoportok éves találko­zójára - amelyet 1998. április 24-26-án rendeznek meg Csurgón - január 25-éig még várja a társulatok nevezését a rendező, az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE). A megméretteté­sen minden olyan csoport és előadás indulhat, amely tagjainak, illetve szereplőinek legalább kétharmada 14 és 20 év közötti fiatal. Tematikai, műfaji, műsoridőbeli megkötés nincs, de egy társulat maximum két előadással indulhat. Nem lehet nevezni azokkal az előadásokkal, amelyek az utóbbi három év országos találkozóinak során a döntőben szerepeltek. Azoknak a társu­latoknak, amelyek nem tagjai az ODE-nek, 500 forint nevezési díjat kell fizetniük. Az egyesület címe: 1085 Budapest, Ho­­ránszky u. 11., fax­ száma: (06-1) 118-7583. Halálközelben (MH) Polcz Alaine-ről, a magyarországi hospice-mozgalom egyik fő szervezőjéről készült kétrészes portréfilmet nézhet­nek meg az érdeklődők január 21-én, délután 6 órától a buda­pesti Kossuth Klubban (VIII., Múzeum u. 7.) A BÁVRt az 1848-as Szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére “A SZABADSÁGHARC EMLÉKTÁRGYAI” címmel aukciót rendez. Az aukcióra január 31-ig még felveszünk olyan korabeli tárgyakat, amelyek a szabadságharchoz kötődnek, hadtörténeti emlékeket, vagy a szabadságharcot ábrázoló művészeti alkotásokat. A kiállítás megtekinthető február 28-tól március 8-ig. Az árverés időpontja : 1998. március 10. Folyamatosan várjuk további felajánlásaikat az első félévi aukcióinkra : művészeti- és ékszer aukció: április 15-16. néprajzi aukció: május 5. festményaukció: május 19-20. Felvevőhelyeink: Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. Bp. V., Szt. István krt. 3. Bp. V., Bécsi u. 1. Bp. V., Semmelweis u. 19. ® 118-0433, ® 118-6934 ® 153-1975, ® 331-0513 ® 117-2548 ® 117-6327 Megkeressük Önnek a legmagasabb árat kínáló vevőt, a gyűjtőknek felkutatják az értékes ritka tárgyakat. BÁV Rt. - az értékek birodalma! http://www.bav.hu — Egy nap a Britannicában — Mnrie-Antoine Careme C aréme, Marie-Antoine, ragadványnevén Antonin (szül. 1784. jan. 8. Párizs, Franciaország - megh. 1883. jan. 12. Párizs), francia fősza­kács, Európa fejedelmi udvaraiban szolgált, és több klasszikus szakácsmű­vészeti munkát írt. Szegény családból származott. 15 éves korában egy párizsi étteremben volt kukta, de hamarosan annak a divatos cukrászdának, „patti­erie"-nek lett az alkalmazottja, ahová gyakran járt Chades-Maurice de Talleyrand. Carême szobrászi aprólékossággal kidolgozott desszertjei Napóleon aszta­láig is eljutottak. Később főszakács lett Talleyrand-nál (12 évig), Nagy-Bri­­tannia régenshercegénél (a későbbi IV. Györgynél 2 évig), és rövid, egymást követő időszakokban I. Sándor orosz cárnál, a bécsi udvarban, a párizsi brit követségen, Württemberg hercegnél, Londonderry márkinál és Bagrati­on hercegnőnél. Ezután 7 évet töltött Rothschild báró ferrières-i birtokán. Szakácsművészete híres volt dekoratív, rafináltan kidolgozott, már-már grandiózus ételremekeiről, amelyek tökéletesen illettek Európa régi előkelő társaságaihoz. Fő művei a „Le Cuisinier párisien ou l'art de la cuisine françai­­se au XIXe siécle" (A párizsi szakács, avagy a XIX. század francia szakács­­művészete", 1828), „Le Patissier royal párisien" (A párizsi királyi cukrász­­mester"; 1828), " art de la cuisine française au XIXe siècle" („A XIX. század francia szakácsművészete"; 1833), „Le Patissier pittoresque" („Képes cuk­rászmester"; 1842) és a „Le Maitre d' hotel français, traité des menus à ser­­vir á Paris, á Saint-Pétersbourg, á Londres, á Vienne" (A francia főpincér: menüválaszték Párizs, Szentpétervár, London és Bécs számára", 1820). A múlt heti nyertes: Szabó Lajosné, Gyenesdiás Nyerjen Britannica Hungaricát! Vágjon id és küldjön be 6 darab dátumos Britannica-emblémát a Magyar Hírlaphoz (1087 Bp., Kerepesi út 29/B); minden héten kisorsoljuk a nagyszerű encikclopédiasorozat első kötetét. ¥ _,*, q* 33 MH SZERENCSEKEREK TEL­EF­ON ÚJSÁG játék 06-90-432-433 Éjjel-nappal hívható! CZFPFWfCFTÁRI­A ~] A Szerencsekerék Telefonújsággal hétről hét­ SZcKtlNCSc I AULA re tonnányi hin, érdekességet tudhat meg két A Á B C D E É kedvenc TV vetélkedőjéről, a Szerencsekerék 11 12 13 14 15 16 17 és a Mindem vagy Semmit játékokról! Plusz: nap mint nap telefonon játszhat a Szerencse- F G H I I J K kerékkel, éjjel-nappal, amikor csak akar! 21 22 23 24 25 26 27 a játékszabályok azonosak a televízióban * , , látottakkal, azzal a kivétellel, hogy a csőd L M N O O 0 O csupán eredményének lenullázását jelenti: 31 32 33 34 35 36 37 de a játékot folytathatja. Betűket az itt lát­ P O R S T U U Szerencse tábla segítségével kérhet: 41 42 43 44 45 46 47 elég bemondania vagó­ beütnie a kétt­etű sorszámának két számjegyét. Ü­UVWXYZ A hét minden napján kisorsolunk egy-egy 51 52 53 54 55 56 57 szerencsés játékost, aki a játékban élég pénzösszegét nyeri. A mai feladvány I­­ ! I 8 . filmszínész . KULTÚRA Szekeres Dénes az első közös albán-magyar film forgatásáról Sako menyegzője A karácsonyi szünet után most folytatódik az első albán-magyar koprodukcióban készülő film, a Sako menyegzőjének forgatása Tiraná­ban. A rendező Vladimir Pristi, az operatőr Klöpfler Tibor, az albánok magyar partnere pedig a Focus Film. Szekeres Dénes producer­rel a film kapcsán az európai koprodukciók je­lentőségéről beszélgettünk. • A Sako menyegzője az első albán-magyar koprodukcióban készülő film. Hogy született meg az együttműködés ötlete? Albán részről érkezett megkeresés, amikor két és fél évvel ezelőtt egy albán filmesekből álló társaság - ma már az ő esetükben sem al­kalmazható a delegáció kifejezés - bejárta Prágát és Budapestet, több filmgyártó céggel is tárgyalt, végül pedig minket választott partne­réül a filmhez. • Meglepő, hogy nem nyugat-európai támo­gatókkal próbálkoztak... Köztudott, hogy Albánia szorosan kötődik Olaszországhoz, mégis mellettünk döntöt­tek... Talán azért a volt szocialista blokkban kerestek partnereket, mert hosszú elszigetelt­ségük alatt csak ezekkel az országokkal volt egyáltalán némi kapcsolatuk. A Focus Filmre pedig valószínűleg azért esett a választásuk, mert itt mutatkozott a legnagyobb fogadó­­készség a koprodukció gondolatára, és barát­ként fogadták őket • Mi keltette fel az önök érdeklődését az al­bánok ajánlatában? Korábban lényegében semmit sem tudtunk az albán filmgyártásról, csak kaptunk tőlük egy remek forgatókönyvet, amelyet a kortárs al­bán irodalom egyik legismertebb személyisé­ge, Vath Koreshi út, Vladimir Pristi, a neves rendező tehetsége pedig kitűnt az előző rend­szerben készült alkotásaiból annak ellenére is, hogy - akárcsak Magyarországon az ötvenes években - ezekből a filmekből sem maradhat­tak ki a kötelező demagóg sémák. Meg­van a „veszélye”, hogy ebből még egy szép, értékes film is készülhet, amelynek az európai film­­fesztiválokon - főleg a velencein - akár még győzelmi esélyei is lehetnek. Senkit sem lehet azért felelősségre vonni, hogy ugyan miért nem készít albánokkal koprodukciót, amikor Albániában most évente egy, esetleg két filmet készítenek, mégis mindenki valamiféle szemé­lyes felelősséget érzett ezzel a filmmel kapcso­latban: két évvel ezelőtt, még a Magyar Moz­gókép Alapítvány Lengyel László vezette elő­ző kuratóriuma támogatást szavazott meg a film előkészítésére, és buzdítottak minket, hogy tegyünk meg mindent a film érdekében. Magyarország is kis ország, és tudom, hogy mi­lyen jólesik nekünk, amikor a „nagyok” ma­guk mellé vesznek bennünket. Ebben az eset­ben valami hasonlót éreztem. Az albán film­gyártás annyira nehéz helyzetben van, hogy gyakran még a legelemibb technikai felszere­léseket is Budapestről kellett pótolni, tehát a mi partnerségünk tette lehetővé számukra a film elkészítését. Részvételünk a koproduk­cióban elsősorban művészi és technikai segít­ségnyújtást jelent: magyar az operatőr, Klöpf­ler Tibor és közvetlen munkatársai, és sokáig úgy volt, hogy Eszenyi Enikő lesz a női fősze­replő, sajnos azonban amikor az előkészületek nehézségei után - kissé késve - biztossá vált a magyar részvétel, akkor már nem tudta össze­egyeztetni színházi elfoglaltságait a forgatás­sal. Mi biztosítjuk továbbá az európai szintű filmlaboratóriumot és technikai felszerelése­ket a produkció számára. • Kifizetődő ez az együttműködés? Ennek a koprodukciónak nincsenek anyagi vonatkozásai a Focus Film számára, ez inkább úttörő munka, vagy kultúrmisszió, mint üzle­tet. A Sako menyegzője kifejezetten fesztivál­filmnek készül, ami persze nem jelenti azt, hogy ne érhetne el komoly nézőszámot az art­­mozi-hálózatokban, de ez a film sokkal inkább a két nép kulturális közeledését szolgálja. Úgy vélem azonban, hogy a magyar film finanszíro­zása hosszú távon csak úgy képzelhető el ha európai koprodukciókban gondolkodunk. A Focus Film volt az első hazai filmgyártó cég, amely például törökökkel csinált közösen fil­met, de számos más együttműködést említhet­nék még, tehát folyamatosan jelen vagyunk az európai filmgyártásban. A kis országok több­nyire nem képesek önállóan támogatni egy fil­met. Ez lehet a kitörési pont, az viszont nem lehetséges, hogy mindig csak magyar rendezők filmjeire adjanak külföldről pénzt. • Nem kéne az állami támogatások sokat tá­madott elosztási rendszerét is megváltoztatni? A televíziókkal közös támogatási alapot leszá­mítva a magyar játékfilmek éves állami támo­gatása körülbelül 400-500 millió forint. El kell dönteni, hogy ebből évente mondjuk csak öt filmet készítsünk, vagy húsz-huszonöt produ­cer is pályázhasson a támogatásra, aztán cse­pegtetve, apránként adják nekik a pénzt, és ha megszorulnak, akkor még egy kicsit segítenek rajtuk, aztán még egy kicsit... Ezzel kapcsolat­ban optimista vagyok: remélem, hogy a későb­biekben az életszínvonal várható emelkedése visszahat majd a kultúrfinanszírozásra is, és előbb-utóbb ez a szisztéma jobban fog mű­ködni fog. • Addig pedig a koprodukciók tarthatják életben a hazai filmgyártást... A magyar film rengeteg pénzt kapott hosszú évek során az európai filmalapoktól, amely Kézdi-Kovács Zsolt kultúrdiplomáciai misz­­sziójának is köszönhető. Nagyon sok film enélkül nem készülhetett volna el. Szinte az összes európai koprodukcióban készült fil­münket támogatta az Eurimages. Itthon ke­vésbé tűnik fontosnak, hogy mi történik mondjuk Albániában, inkább Nyugaton sze­retnénk sikereket elérni. Pedig amikor a Me­gint tanúval szerepeltünk az ankarai filmfesz­tiválon, akkor egy kerekasztal beszélgetésnél, ahová a házigazdákon kívül többnyire a szov­jet utódállamokból érkeztek vendégek, akkor a törökök engem, mint kedves nyugati barát­jukat mutattak be... * Kovács Gergely Minden pályázó hallgattassák meg Nyílt levelet intézett tegnap a fővárosi közgy­űlés kulturális bi­zottságához Alföldi Róbert, Görgey Gábor, Kalmár Tibor, Kozák András és Pécsi Ildikó, akiknek az Új Színház igazgatói posztjára benyújtott pályázatát meghallgatásra sem javasolta a szakmai kuratórium. „A sajtóból értesültünk az Új Színház igazgatói pályázatait véleményező szakmai kuratórium javaslatáról. E közlemény­ből kitűnik, hogy a szakmai zsűri Székely Gábor jelenlegi igaz­gató jelölése mellett­­ Körmendy Ferenc kulturális bizottsági elnök indítványára, hogy »döntési helyzetbe« hozza a kultu­rális bizottságot - Márta Istvánt, az Új Színház zenei vezetőjét is javasolta. E nyílt levél keretében szeretnénk kifejteni véleményünket, amely szerint a kulturális bizottság akkor kerül igazán döntési helyzetbe, ha az előző fordulóhoz hasonlóan minden pályázót meghallgat, és a szakmai zsűri javaslatát annak tekinti, ami: ja­vaslatnak! Bízunk a kulturális bizottság bölcsességében és demokrati­kus elkötelezettségében, kérjük, éljen törvényadta jogával, az­az valamennyiünket, tehát minden pályázót meghallgatva döntsön” - fejezik be a Vidám Színpadon megfogalmazott le­velüket az érintettek. 1998. JANUÁR 12., HÉTFŐ Királynék randevúja a királynék városában Európa koronás hölgyeinek, azaz a mai királynéknak a je­lenlétében tervezi megnyitni - 2000 tavaszán - Veszprém vá­ros önkormányzata a vár re­konstrukciójának keretében felújított Gizella-kápolnát - tudtuk meg Dióssy László polgármestertől. Az elképzelések szerint - mások mellett - meghívást kapna az eseményre Albert belga, V. Harald norvég, Já­nos Károly spanyol és Károly Gusztáv svéd király hitvese. A királynéi látogatást Veszp­rémben a várbéli piarista templomban egy a világ ki­rálynéinak jelenlegi és kora­beli ékszereiből összeállított kiállítással szeretnék még em­lékezetesebbé tenni. Mint ismeretes, az 1002 kö­rül alapított Szent Mihály-szé­­kesegyház építését - a legen­dák szerint - az államalapító István király felesége, Gizella királyné rendelte el és látta el a szükséges kegytárgyakkal. Ettől kezdve a hagyomány Veszprémet a királyné váro­sának, a mindenkori király hitvesének koronázási, tartóz­kodási és temetkezési helye­ként tartja számon. Bár a vá­ros millenniumi kulturális koncepciójának készítői nem tagadják, „e kérdésben a tu­domány álláspontja részben ugyan más, de egy ezeréves legendaképző erőt nem lehet, s nem szabad megváltoztatni. Erre épül a terv.” Pál Béla veszprémi ország­­gyűlési képviselő, aki a parla­ment millenniumi albizottsá­gának elnöke elmondta: „az európai királynék tervezett veszprémi látogatása fontos esemény lehet az országos millenniumi programok kö­zött és diplomáciai jelentő­sége sem elhanyagolható”. Szerinte Veszprém helyzete egyébként is különleges lehe­tőséget teremt arra, hogy az ezredfordulós ünnepségek kapcsán átgondolják és be­mutassák a nők történelmi, jelenkori és lehetséges jövő­beli szerepét a politikában. Mint megtudtuk, a király­nék látogatását május hetedi­kére, vagyis Gizella napjára tervezik. A királyi hitvesek magyarországi programjában szerepelne budapesti körséta és a Herendi Porcelángyár megtekintése is. Az állami költségvetés egyébként információink sze­rint az ezredfordulóig mintegy kétszázmillió forinttal járul hozzá a Gizella-kápolna és a nem kevésbé híres veszprém­­völgyi apácakolostor feltárásá­hoz és felújításához. A Gizel­la-kápolna végső formája a ti­zenharmadik század közepén alakult ki, a veszprémi vár­ban, az érseki és a nagypré­posti palota közé ékelődött. A barokk időktől kezdve tisz­telik Szent István feleségé­nek, Gizellának az emlékká­polnájaként. Alsó szintjének oldalfalát a 12 apostol álló alakjának freskói díszítették. „A Gizella kápolna mellett Veszprém megyében nagy­számú Árpád-kori templom­rom és a tizenegy és tizenhar­madik század közötti időszak­ból származó tárgyi emlék ta­lálható” - vélekedik Zongor Gábor, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke, aki fontos szerepet szán az őszre teljesen megújuló megyei könyvtár­nak a millenniumi ünnepsé­gekben. A közgyűlés elnöké­nek tervei szerint - az ország­ban elsőként - az ezredfordu­lóra minden település on­line kapcsolatba kerülhetne az új megyei könyvtárral, amely vi­szont a budapesti Neumann János Multimédia Központtól szerezhetné be a helyben el nem érhető dokumentumo­kat. Veszprémben 2000-ben emellett Európa alkotmányai­ból nyílik kiállítás és színházi fesztivál lesz magyar király­drámákból. A megyei bíróság szervezésében alkotmányjo­gászok tartanak majd nemzet­közi tanácskozást a városban és a világ legjobb fegyverko­vácsai, íjászai is itt adnak majd találkozót egymásnak. • Bóday Pál Péter Péteri Nikola színházi életműve színházjárókat alighanem meglepi, ha azt mondom: a jó Színházi titkár a teátrumnak a színészekkel, igazgatókkal, rendezőkkel azonos fontossá­gú személyisége. Kivételes át­tekintő­, szervező és cselekvő­­képesség, műveltség és tájéko­zottság mellett, sőt előtt, szük­séges egy sor vonzó emberi tu­lajdonság: kellem, barátságos­ság, türelem, fejlett készség a kapcsolatteremtésre és -tar­tásra ehhez a munkakörhöz. Létezik mindez együtt, egy személyben? Mivel a munkám gyakran vitt a prózai és operai munkában egyaránt fontos debreceni Csokonai Színház­ba, szerencsém volt megismer­ni valamennyi említett adott­ság bámulatos tulajdonosát, Péteri Nikolát, tehát bátran mondhatom ilyen személy lé­tezik. Többször beigazolódott: sok kimagasló színész és epi­­zodista, igazgató és jegyszedő szeretettel erősíti meg ezt. A Csokonai Színház nagy sze­rencséje, hogy évtizedeken át magáénak tudhatott egy ilyen „all-round” színházi embert, aki színésznek indult (négy éve vette át 50 éves okleveles színészi múltjára utaló arany díszoklevelét), darabokat for­dított, műsorfüzetek sokasá­gát szerkesztette, magyar ta­nári diplomát szerzett, majd főtitkárként évtizedeken át négyszáz körüli bemutató, il­­letve tíz-tizenkétezer előadás rendjét segített megteremteni. Értve itt a művészi rendet, a színház közönségére és vendé­geire vonatkozót, kínos ne­hézségek, egyeztetések, beug­rások üdvös megoldásait. Amikor, majd’ húsz éve, a szakmai szövetség tagjainak egységes döntése révén kezé­re került a Bálint Lajos-ván­­dorgyűrű, néhány példásan póztalan mondat után a fiata­lokhoz fordulva akadémiai tanárát, Nagy Adorjánt idéz­te: „Szövetségesek nélkül nincs győzelem”. És saját sza­vaival hozzátette: „Szerezze­nek barátokat!” A ma 75 éves művészeti fő­tanácsadó, Péteri Nikola élete munkájával - színészek, szín­házszeretők, színházértők kö­rében - nagyon sok barátot szerzett. • Rajk András Cirkusz A nagy mutatvány Rég tapasztalt hangulat uralkodik a Fő­városi Nagycirkuszban, a II. Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. A pénztár előtt tu­multuózus jelenetek játszódnak le a több ezer forintos jegyekért, a nézőtér dugig, a publikum jól sikerült, apró rezdüléseket is megtapsol, ahogy olaszországi opera­­előadásokon külön taps jár szépen kiéne­kelt hangokért. A spanyol Junior Picasso egyre hihe­tetlenebb tempóban pöcköli a levegőbe pingponglabdáit, mind magasabbra és magasabbra. Újabb és újabb labdák ke­rülnek elő. Olyan gyorsasággal történik minden, hogy szinte nem is látszik, az ar­tista mikor hozza játékba gömbölyű „partnereit”. Aztán forgatja, csavarja az ütőjét, rohan a porond különböző szegle­teibe, miközben a labdák szállnak és száll­nak, fittyet hánynak a nehézkedés törvé­nyeinek. Aztán beáll a számba a papa, Grand Picasso, és már ketten csinálják a kunsztokat, így még látványosabb. Csak­hogy a papa - aki nyilván betanította a fiá­nak a számot - már nem olyan gyors, néha ront, a fia láthatóan korholja, hogy elront­ja egy fontos fesztiválon a mutatványukat, feszültség, dráma keletkezik a porondon. A kínaiak a dobó és a hajlékony akroba­il. Nemzetközi Cirkuszfesztivál Fővárosi Nagycirkusz 1998. január 10. ták ügyességét ötvözik, két úr két ifjú höl­gyet dobál és kap el, miközben a hölgyek a legvalószínűtlenebb helyzetekbe hajlít­ják a testüket. Ez azonban még mindig nem elég, testük különböző részein csé­széket egyensúlyoznak. A jelentős nem­zetközi díjak tulajdonosának, Nereus Évának viszont a harmonikusan esztéti­kus női test hangsúlyozása a fontos. Töb­bek között ettől művészet a cirkusz, azo­nos típusú számokat egészen más stílus­ban, viselkedésmóddal, belső tartalom­mal, temperamentummal lehet előadni. Tulajdonképpen a portugáliai Manducas férfi akrobatái is elképzelhetetlen helyze­tekbe „facsarják” magukat, de ők viccet csinálnak az egészből, abból, hogy úgy tesznek, mintha első-második nekifutásra nem sikerülne a szám, abból, hogy korhol­ják egymást, abból, hogy megmutatják, ki a nagyobb legény a porondon. Az örmény Kirilenko csapatának vi­szont valóban nem sikerül a száma. Ferde rúdon egyensúlyoznak egyre feljebb a magasba, majd egy férfi akrobata a kupo­la legtetejéről a fején egyensúlyozva hoz­na le egy hölgyet. A hölgy biztosítóköte­lén beleszáll a semmibe. A második-har­madik próbálkozás közben - bár az utób­bi kísérlet már csaknem sikerül - szintén ez történik. A próbák jól sikerültek, a be­mutatkozás rosszul, az ilyen fájó kudar­cok is hozzátartoznak a fesztiválokhoz. A magyar Axl Elisabeth viszont nem ront­hat, mert biztosítókötél nélkül, félelmetes gyorsasággal úgy leng fejen állva a trapé­zon, hogy karjait széttárja, s egyáltalán nem kapaszkodik. Az ausztriai Romana különböző tárgyakat egyensúlyoz fergete­ges tempóban a lábán, az örmény Petro­sian sapkákat dobál az égig, a hetedíziglen artistadinasztiából származó Donnert Ká­roly szelíd mosollyal játszik a tigriseivel. A számok közötti, lírai bohóctréfák hatásta­lannak bizonyulnak ebben a mezőnyben, a műsorból hiányzik egy vérbeli bohóc­szám. Az orosz Trio Szlipcsenko rúddobó attrakciója viszont igazi humorral szolgál. A fesztivál első napját a világhírű Kisfalu­dy ugrócsoport biztos hatású, pattogó rit­musú száma zárta. • Bóta Gábor

Next