Magyar Hírlap, 1998. április (31. évfolyam, 89-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

26 Magyar Hírlap V­an képünk hozzá Macskájaj Hiába a gondos akupunktúrás kezelés, ez a japán macska akkor sem fog leszokni az egérről... FOTÓ: REUTERS - TOSHIYUKI ASZAWA Elvarázsolt kastély a Bókay utcában Volt egy fal a VIII. kerületi Bókay utcában. Néhány héttel ezelőtt leomlott. Onnan alig száz méterre áll egy ház. Még. Szakadó esőben kétszer is elmegyek előt­te. Nem hiszek a szememnek. A szárnyasze­­getten lógó, csaknem százéves tölgyfakapu mögött a látvány leírhatatlanul bizarr. A fo­lyosó málló és rikító sárgára festett falán jó­zsefvárosi freskó: furcsa, hosszú nyelvét a vi­lágra öltögető sárkányfejek, az ép fal illúzió­ját idéző rajzolt téglautánzatok. A vérvörös futórózsás virágminták a bent lakók életérzé­séről és ízléséről árulkodnak. Emeletenként bedeszkázott ajtók, ablakok, dúcok, több éves penész és dohszag mindenütt. A dzsum­bujból apró asszony dugja ki a fejét, és invitál befelé. Az egyszobás otthonban összegyűlt társaság többéves keservét és félelmét osztja meg az idegennel. - A házat már 1972-ben életveszélyessé nyilvánította az akkori tanács - húzzák elő bi­zonyítékképpen a sárgult papírlapot. - Nyugodt lélekkel kijelentem, hogy már 1966-ban ráztak a falban a vezetékek a vize­sedés miatt - vág közbe a legrégebbi lakó. - A 48 lakásból 29 komfort nélküli. A házban a luxust két darab háromszobás, két kétszobás és két garzon jelenti. Tizen­egy lakásból a har­madik emeleti vécék­re járnak fel, mert az elsőn hat vécét lezár­tak. Idén két lakót ki­költöztettek, mert az első emeleten nem­csak a dúcolás, ha­nem a zsaluzás is át­szakadt. Több lakás­ban felázott és feke­tére penészetlen a fal - sorolják a hosszúra sikerült házi leltárt, szinte egy szuszra. - Nálunk ugyan dúc nincs, de van he­lyette gödör a lakás­ban. Itt nem lehet úgy átmenni a nappalin, hogy ne mozduljanak meg a szekrényben a porcelánok - felesel a harmadik emeleti. A szomszédból is dől a panasz. - Térítőt kellett tenni a poharak, tányérok alá, mert ha a felettem lakó megmozdul, ná­lam koccannak össze. Ha fölül becsukják az ajtót, nálam kinyílik a kamra. A lakók decemberben nem bírták tovább. Elmentek a polgármesterhez. Felcsillant a re­mény. Ha kérik, rákerülhetnek az önkor­mányzati tulajdonú Rehabilitációs és Város­­fejlesztési Rt. (Rév) jegyzékére, és talán csur­­ran-cseppen némi pénzt a kerületi tömbreha­bilitációra szánt összegekből. Szakemberek jönnek-mennek, de nem történik semmi.­­ Állandó félelemben élünk. Ebben a vá­rosban volt már egy Ó utcai tragédia - figyel­meztet az egyik bérlő. - Itt a kerületben a fö­démen keresztül nemrég „lejött” egy vízzel teli kád az emeletről a földszintre. - Nekem pedig azt tanácsolták a nagyoko­sok, ne eresszek vizet a fürdőkádba, de ha mégis, eszembe ne jusson beleülni - mondja némi iróniával valaki az elsőről. - A vizsgálatok már igazolták, hogy a szi­vacsnál is rosszabbak a tartógerendáink, így néz ki a százéves fafödém a fejünk felett - tesz le az orrunk elé egy szúrágta, porladó, csupalyuk fadarabot. A harmadik emeleten havonta visszatolo­gatják a szoba közepére csúszott bútorokat. Félnek, hogy a nagymama 4 centis deszkával kitámasztott, másfél mázsás, háromajtós cse­resznyefa nagyszekrénye egyszer eldől, átsza­kítja a födémet, és a földszintig meg sem áll.­­ Egy alkalommal vendégeink voltak- me­sélik tovább rémtörténeteiket a háziak. A ba­rátom tréfából kipattant a fotelből, és beug­rott a szoba közepére. Amikor földet ért, csak úgy rengett és recsegett a födém a talpa alatt. Vártuk, mikor szakad le. - Márpedig ez hamarosan bekövetkezhet. Éjszakánként rejtélyes pattogásokat hallani. A tapéta szakad, a csempe közül kipotyog a fúga. Látszik ahogy hajlik a fejünk felett a plafon. Az életveszély megállapításhoz nem kell statikusnak lenni. Elég a látvány. Aki nem hiszi, jöjjön el hozzánk, menjen végig a nagyszobán. Olyan mintha elvarázsolt kas­télyban járna, úgy rázkódik az egész. Életve­szély miatt házon belül is lezártak már két la­kást és a hátsó lépcsőházat. A kerületi lakásirodán már előre félnek at­tól a pillanattól, amikor ki kell üríteni az épületet, hiszen nincs hová elhe­lyezni a lakókat. „Sze­rencsére” ez júliusig sem­miképpen nem követ­kezhet be, hiszen a Rév csak akkor dönt a házról. A ház jövője elég bi­zonytalan - ismerik el szinte mindenütt az ön­­kormányzatnál. De a kü­lönböző időpontokban végzett statikai és egyéb vizsgálatok nem teszik indokolttá az életveszé­lyessé nyilvánítást - véle­­­­kedik határozottan a mű­szaki iroda helyettese, Kollár Tamás Gábor is. - Nem felejtette el az önkormányzat a házat - nyugtatja meg a hitetlen­­kedőket a statikus Halá­csi József, aki az utóbbi időben szinte hetente megfordult itt. Nem ez a kerület legrosszabb állapotban lévő lakott épülete. Igaz, hogy egyes részei életveszélye­sek a födém miatt, de leszakadástól nem kell tartani. Feldúcolták. Ennek ellenére nem mondhatok mást: nem készült olyan szakvé­lemény, amelynek alapján elrendelhetnénk a bontást vagy a kiürítést- erősíti meg korábbi határozott véleményét a kerületet ugyancsak jól ismerő idős statikus. A lakók végső elkeseredésükben és félel­mükben tettek egy kis kitérőt az országgyűlé­si képviselőnél, Kósáné Kovács Magdánál. Ő az alpolgármesterhez küldte őket, aki sze­rint legalább öt évbe telik, mire a kerületi re­habilitáció eléri ezt a területet. Várhatnak tü­relemmel. Közben az épületben látszólagos javítások, „szépítések” folynak. A bejárati nagykaput ugyan évek óta soha senkinek sem sikerült becsukni, a helyi vagyonkezelő ennek ellenére komoly pénzekért, tudomásuk sze­rint legalább 12,5 millióért csináltatott kapu­telefont, elektromos zárat. Két napig műkö­dött, mert a környékbeliek hamarosan szét­verték és kibelezték. A lakók április elején újból jártak Kósáné­­nál, aki ezúttal a Józsefvárosi Vagyonkezelő­höz továbbította ügyüket. Azóta sem történt semmi. VARGA IBOLYA „A harmadik emeleten lakó minden hónapban legalább egyszer visszatologatja a szoba közepére becsúszott bútorokat. Csak attól fél, hogy a nagymama másfél mázsás,­ háromajtós cseresznyefa szekrénye egyszer eldől, és átszakítja a födémet.” KRÓNIKA Sztálin - kozmetikázva A bécsi Pálffy-palota a Sztá­­lin-korszak propaganda mód­szereibe enged betekintést. A kiállítás egy brit gyűjtőnek köszönhető: David King, a London Sunday Times egy­kori művészeti szerkesztője harminc éve gyűjti a politikai fotókat, amelyeket részben forrásai segítségével, részben saját kutatómunkája ered­ményeként szakszerű magya­rázattal lát el. A kiállítás sorba rendezett fényképekkel érzékelteti a terrort, s egyszersmind emlé­ket állít névtelen retusőrök seregének: az ő kezük mun­kája nyomán tűntek el a fo­tókról mindazok, akiket az életben is likvidáltak. Nem kevésbé fontos volt megszé­píteni a hőn szeretett vezető­ket: a kiállításon egymás mel­lett láthatók az eredeti és a kicsinosított képek, köztük Lenin nem sok jót sejte­tő arckifejezésű portréja, amelyből azután az egykori iskoláskönyvekből ismert acélos, nyílt és optimista te­kintetű képet varázsolta a hozzáértő kéz. 1929 és ’53 kö­zött valóságos tökélyre fejlő­dött a manipuláció a képek­kel, s a történelem borzal­mainak egy része nyomon követhető abból, ahogyan a csoportképekről fogynak az alakok. A módszerek a tech­nikai lehetőségektől függően eltérőek: van, ahol egysze­rűen kitakarták, másutt le­vágták vagy másik alakkal behelyettesítették a fekete báránnyá kikiáltott személyt, de van olyan kép is, amelyre a dicsőséges vezért utólag fo­tózták rá. Szinte hollywoodi magas­ságokat ért el a szépítési technika: a mester(ek) keze nyomán a gyűrött arcú, meg­tört tekintetű Sztálinból kisi­mult vonású, fiatalos vezér lett. A képek némelyikén a nem kívánt személyt egysze­rűen átfestették - s az orosz könyvtárak őrzik még azokat a könyveket, amelyekből is­kolás gyermekek satírozták ki napi feladatként az eltün­tetésre ítélt alakokat. A gyűjtemény Bécs után továbbvándorol, s van rá re­mény, hogy jövő márciusban Magyarországra is eljut. A bécsi rendezvényre németül is megjelent fotóalbum bősé­ges válogatást ad az anyagból: a kötetet a Polgár Kiadó ké­szül magyar szöveggel kiadni. • Szászi Júlia Dopping A fegyelmi bizottságnak nagyon fájt a feje. Kié legyen a­­a három pont, amikor „kábítószerrel való visszaélés ala­pos gyanúja miatt” mindkét csapat tagjai az előzetesben? Pedig a vasárnapi rangadó is úgy kezdődött, ahogy a többi. A bíró hármat sípolt. A jobbszélső Hadova II rögtön reklamált, amiért nem őt indították. A járás legtörzsibb szurkolója, Józsi bácsi szájából intenzívebben repkedett a szotyi, mint héja a galambdúcban. A SZOT üdülő függö­nyeiből felállított sörsátor előtt oszlott a tömeg. Csak a ha­zaiak edzője maradt. Elmondta, amit ilyenkor szokott: a fiúk mindent tudnak, különben is a sátor alatt nem süt az ember szemébe a nap. A. és Z., a helyi B közép rímekbe szedve győzködték a bírót. Z. a pitbullját is elhozta. Bár Sátán vérvonala nem volt a legtisztább, mégiscsak harci kutya. A labdarúgás pe­dig kétséget kizáróan háború. Az első félidő közepéig rendben mentek a dolgok. A lab­da ritkán volt főszereplő. Hadova II szövegelésért megkap­ta a második sárgát, mehetett. A sörsátorba. Amikor a semmiből felbukkant száguldó kamion leta­rolta a vendégek kapuját, a B közép még nem döntötte el, hogy Sátán vagy ők végezzenek a bíróval. Miután a rako­mány a gyepen landolt, a bíró mint a verés tárgya elvesztet­te jelentőségét. Csak a vendégek kapusa ült a bálák között, s egyre hangosabban ismételte: fű, fű. Fű. S. F. 1. Ma gyászmise az örményekért Az örmény nép tegnap az egész világon emlékezett: 83 évvel ezelőtt másfél millió ör­ményt gyilkoltak meg. Jere­vánban az áldozatok emlék­művét több százezres tömeg borította el virágaival. Buda­pesten ma 17 órakor gyász­­misére gyűlnek össze a ha­zánkban élő örmények, a kö­zösség XI. kerületi, Orlay ut­cai templomában. 1915 elején Isztambulban a Török Egységért és Szabadsá­gért Párt titkos ülésén mondta Nazim bey az örményekről: „Hogy ha továbbra is meg­elégszünk helyi kivégzések­kel, hogy ha ez a tisztogatás nem ölt általános és végleges formát, károkat fog okozni nekünk. Ezért feltétlenül ki kell az örmény népet irtani, hogy egyetlen örmény se ma­radjon, és Örményországnak még a neve is eltűnjön.” És 1915-ben kezdetét vette a le­számolás. A török szultánátus területét három szakaszban átfésülték, és az örmény la­kosságot összegyűjtötték. Az Eufrátesz körüli félsivatagos területen menetelő örmény deportáltakat az éhség, és a járványok, valamint az elle­nük uszított muszlim lakosok tizedelték, a lemaradókat megölték. Aki túlélte a mene­telést, koncentrációs táborba került. A deportáltak egy ré­szét kőolajjal teli barlangokba zárták, melyeket aztán fel­gyújtottak. Csak a Serdadije melletti úgynevezett „örmény barlangban” negyvenezer em­ber veszítette így életét. Április 24-e az örmény nép gyásznapja. A szomorú mér­leg másfél millió ártatlanul meggyilkolt örmény. Ezen a napon azokra az örményekre emlékezünk, akik nemzetisé­gük miatt haltak meg kegyet­len, erőszakos halállal. Sta­tisztikai adatok szerint jelen­leg 3,5 millió örmény él Ör­ményországban, és közel öt­­millióan a világ többi részén. • Avenasian Alex 1998. ÁPRILIS 25., SZOMBAT AKIKRŐL BESZÉLNEK A név átka Nem könnyű manapság A1 Ninónak lenni, mármint a természeti csapásokat is okozó légköri jelenség emberi névrokonának. Kali­forniában éldegél egy A1 Nino nevű, 75 esz­tendős úr, akit már jó páran felkerestek azzal, hogy miért kelti a viharokat. A bácsi először azt hitte, tréfálkoznak vele, de amikor azután többen ráförmedtek, hogy azonnal hagyja ab­ba a hurrikánkeltést - és már-már tettlegesen is bántalmazni akarták -, Nino bácsi látta, hogy mindennek a fele sem tréfa. Megmagya­rázni, hogy csupán viccelt, már nehéz lett vol­na, így cselhez folyamodott: megfenyegette szidalmazóit, hogy ha nem tisztulnak ottho­nából, még pusztítóbb tájfunokat szabadít rá­juk! Ez aztán hatott. A további emberi viha­rokat elkerülendő, Nino bácsi mindenesetre megváltoztatta a telefonszámát. Fiatal házasok Nősülni akar a Reszkessetek betörők! főhő­se, Macaulay Culkin, aki nyolcéves kisfiú­ként lett világszerte népszerű, de még most sem túl öreg: mindössze 17 esztendős. Meny­asszonya ugyancsak 17 éves, és szakmabeli. Rachel Minernek a Broadwayn akkora sike­re volt, hogy rá két évre a darab folytatásá­nak is ő lett a főszereplője. A gyermeksztár­­ság jól jövedelmezett, Culkinnak anyagilag mindenképpen megalapozott a házassága: az ifjú vőlegény eddig 17 millió dollárt keresett a filmezéssel. Még Pelét is A labdarúgás világkirálya, Pelé eddig a brazil kor­mány tagja volt sportmi­­niszteri tisztségben. Car­doso elnök annak idején egyenesen Pelé számára hozta létre a hivatalt. Most megszüntette a miniszté­riumot, és ezzel Pelének is búcsút mondott. Öngól. Az első regény A francia könyvpiac nagy érdeklődéssel foga­dott újdonsága Mazarine Pingeot Az első re­gény című munkája. A figyelem nem annyira a műnek szól, mint inkább a 23 éves szerző személyének. A hölgy ugyanis a két éve el­hunyt egykori köztársasági elnök, Francois Mitterrand lánya, aki nem házasságából, ha­nem a művészettörténész Anna Pingeot-val folytatott viszonyából származik. Az első re­gény kiadója egyébként Mitterand elnök több könyvét is megjelentette annak idején. Kertitörpe-sérelem A 300 tagot számláló Nemzetközi Szövetség a Kerti törpék Védelmére azon fáradozik, hogy megvédje az kis agyagembereket a bűnözéstől és a zaklatástól. Fritz Friedmann, a dicső szö­vetség Bázelben élő, 86 éves elnöke a türingiai Trusetalban, egy kerti törpe park megnyitásán elmondta: a manókat szörnyű veszélyek fe­nyegetik. Akadt törpe, amelyet túszul ejtettek, s csak igen jelentős váltságdíj fejében adták ki börtöne, egy csomagmegőrző szekrény kul­csát. De erkölcsileg is bántalmazzák a törpé­ket. „Aki a szövetségi kancellárt kerti törpének nevezi, az súlyosan megsérti a törpéket” - mondotta. Maratoni frakcióvezető Joschka Fischer a német képviselőház zöld frakciójának 50 éves vezetője odaállt a 13. Hamburgi Maraton startjához, és a résztve­vők nagy elismerése közepette végig is futotta a 42,2 kilométeres távot. Egy amatőrhöz ké­pest még az ideje sem volt rossz: 3 óra 42 perc. Rossznyelvek a Bundestagban azt mondják: Joschka jobban fut, mint politizál... Kátyúba került Bangkok kormányzója, Bichit Rattakul saját kárán tapasztalta, hogy az általa vezetett vá­ros útjai rendkívül lerobbantak. A thaiföldi főváros egy nevezetes emlékművéhez igyeke­zett éppen, hogy azt megkoszorúzza, amikor megnyílt alatta a föld. Egyszerre egy kanális­ban kötött ki. Richit feltalálta magát, kijelen­tette: „Látják milyen jó, hogy súlyomnál va­gyok. Ha soványabb lennék, egészen el­süllyedtem volna a szennyben.” Ingyen vekker Sajátos módon harcol a brit munkaügyi mi­niszter, David Blunkett a fiatalok munkanél­külisége ellen. Szimbolikus összegért, 1 fontért vekkerórát ad el az ifjaknak, hogy korán reg­gel is elmenjenek a foglalkoztatásukra behívó megbeszélésekre. A minisztérium tapasztala­tai szerint, ugyanis a fiatalok közül sokan „jaj, elaludtam” kifogásokkal nem jelennek meg a lehetséges munkahelyen. Delon mint kampányfogás Alain Delon a héten a szibériai Kraszno­­jarszkba utazott, hogy segítséget nyújtson Alekszandr Lebegy tábornoknak a vasárnap tartandó kormányzósági választás kampányá­nak finisében. Delon a repülőtéren újságírók kérdéseire válaszolva cáfolta, hogy bármilyen honoráriumok kapna­k különös oroszországi „vendégszereplésért”. Lebegy, az 1996-os el­nökválasztások 3. helyezettje és az orosz nemzetbiztonsági tanács volt titkára 1997-es párizsi látogatása során ismerkedett meg Delonnal. Női foci, női nézőknek Iránban hódít a női futball, az iszlám köztár­saságban hamarosan törvény adta joguk lesz a lányoknak, asszonyoknak a focihoz. A mérkőzések ugyanakkor zártkörűek lesznek, legalábbis férfiak elől zártak, a szurkolók csakis hölgyekből állhatnak. A női futball­meccseket kizárólag fedettpályákon játsszák, így csak kispályán kergetheti majd a labdát a perzsa szebbik nem. Az iszlám köztár­saságban a nők kosárlabdázhatnak, karatéz­­hatnak, lovagolhatnak, síelhetnek, röplab­­dázhatnak sőt, úszhatnak is sportszerűen, ha betartják az ország szigorú öltözék-előírá­sait, vagyis nem teszik ki magukat a férfi­tekinteteknek. TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁSOK Másodfokon bezár Salamon kincsesládája? Május 14-ére tűzte ki a Fejér megyei bíróság az 1994 óta húzódó Salamon Kincstár­­jegy ügyében a másodfokú tárgyalást. Bán Lászlót, az akkor 36 százalékos nettó ka­matot ígérő, de fizetni nem tudó székesfehérvári vállal­kozót a városi bíróság tavaly júliusban 3 év 6 hónap bör­tönre ítélte, a határozat ellen azonban a védelem és a me­gyei főügyészség egyaránt fellebbezett. Az ügyben 800 hiszékeny ember közel 200 millió forintra úszott el. A vádat képviselő fő­ügyészség március 30-án jut­tatta el a másodfokú bíróság­ra az ügy iratait - tájékoztat­ta lapunkat Horváth István­né, a Fejér Megyei Bíróság irodavezetője. A vállalkozó, aki 1994 no­vemberében, az ügy kirobba­násakor eltűnt az országból, s csak 1996 februárjában - mi­után hazatelepült Ausztráliá­ból - fogta el Debrecenben a rendőrség, szabadlábon vé­dekezik. Bán László hihetetlen ho­zammal kecsegtető befekte­tési jegyét az országban min­denütt, főleg hirdetési újsá­gokban reklámozta, káro­sultjainak többsége azonban Fejér megyei. A sértettek közt szép számmal akadnak cégek és egyesületek is. Bán ellen jelentős kárt okozó, üz­letszerűen elkövetett csalás bűntette, jogosulatlan pénz­intézeti tevékenység és más bűncselekmények miatt in­dult eljárás. A két éve húzó­dó perben végül a Székesfe­hérvári Városi Bíróság a be­tétgyűjtést részben jogosu­latlan pénzintézeti tevé­kenységnek, egy idő után azonban, mikor a visszafize­tésre már nem volt reális esély, csalásnak minősítette. Az elsőfokú ítélet alapján a vállalkozónak, megállapí­tott felelőssége mértékében, csak a károsultak egy részé­nek kell a kárát kifizetnie, a többiek polgári perben ke­reshetik igazukat. • Klecska Ernő Dzsesszgitárral a világ körül Leni Stem és a Bop-Art Orchestra jubileumi koncertje Vasárnap este, a Pesti Viga­dóban koncerttel ünnepli fennállásának tizenötödik év­fordulóját a kreatív, szimfoni­kus dzsesszt játszó Bop-Art Orchestra. A Malecz Attila zongorista-zeneszerző vezet­te együttes sztárvendége a német származású amerikai Leni Stern, akit a szakma a vi­lág legjobb női dzsesszgitáro­­saként tart számon. Leni Stern hatévesen már remekül zongorázott, tiné­dzserként azonban a gitárt vá­lasztotta. „Nem gondolkod­tam azon - meséli -, hogy nőies instrumentum-e a gitár; számomra természetes volt, hogy ez a hangszer tölti ki az életemet. Európában szűknek éreztem a lehetőségeket, s 1977-ben elindultam Ameri­kába szerencsét próbálni.” A bostoni Berkley College Of Music növendéke lett, filmzenét komponált, alter­natív színtársulatokhoz csat­lakozott, majd 1981-ben New Yorkba költözött. „Meggyő­ződésem, hogy New York a modern dzsessz fővárosa. Szerintem létezik kifejezet­ten New York-i dzsesszisko­­la, és én büszkém vallom, hogy ide tartozom.” A nyolcvanas évek köze­pétől már­ fel sem merült, hogy visszaköltözzön Euró­pába. Bill Frisellel és Paul Motiannal létrehozta első együttesét, és megismerke­dett férjével, a szintén világ­hírű dzsesszgitárossal, Mike Sternnel. Első CD-je 1985-ben jelent meg, s ezt kilenc további lemez követte. Né­hány éve elnyerte a gitárosok Oscar-díjának is nevezett Gibson Guitar Awardst. Ek­kor írta róla egy kritikus: „Stern gitárja olyan, mint az énekhang. Egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a hölgyeket, akik bebop irá­nyultságú gitárjátékukkal csi­náltak nemzetközi karriert. Leni közülük is kimagaslik.” A művésznő - aki legutób­bi lemezein énekesként is bemutatkozott - először dol­gozik együtt kelet-európai dzsessz-zenészekkel. „Malecz Attila és a Bop-Art Orchest­ra meghívása először megle­pett - mondja -, de aztán rá­jöttem, hogy a magyar kultú­ra, a dzsessz és a népzene rendkívül érdekes, és a ma­gyar muzsikusok egészen ki­válóak. Remélem, hogy ez az együttműködés a jubileumi koncert után is folytatódik.” • Re. A. Leni Stern E­l­rajzolt világ Jékely Zoltán Lírai költő, Áprily Lajos fia, a Nyugat harmadik nem­zedékének tagja 85 éve született KAJÁN TIBOR RAJZA

Next