Magyar Hírlap, 1999. március (32. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-16 / 62. szám

1999. MÁRCIUS 16., KEDD Kivár a kockázati tőke Eddig csak egyetlen társaság kért engedélyt A kockázatitőke-társaságokról szóló törvény már közel há­romnegyed éve hatályban van, de elmaradt a várt érdeklődés. Eddig csak egy kockázatitőke-alapkezelő kért és kapott en­gedélyt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől, de mivel a cégbírósági bejegyzésről egyelőre nem érkezett meg az érte­sítés, nem fogott még hozzá az alap szervezéséhez. A meglévő kockázatitőke-befektetéssel foglalkozó társaságok közül egy­előre egy sem kíván átalakulni, hogy a továbbiakban a jogsza­bály keretei között dolgozzon tovább. Meglehetős érdektelenség övezi vállalkozói-pénzügyi körökben a kockázatitőke­befektetésekről és -tőketársa­ságokról 1998 júniusában ha­tályba lépett törvényt. Az Ál­lami Pénz- és Tőkepiaci Fel­ügyelethez eddig egy kérelem érkezett csak alapkezelő en­gedélyezésére. Az engedélyt nemrég megszerzett Magyar Kockázati Tőke Alap­kezelő Rt. a napokban várja a cégbí­rósági bejegyzésről szóló ér­tesítést, hogy hozzákezdhes­sen a kockázatitőke-alap szervezéséhez. Az alapkeze­lőnek egy székesfehérvári és egy budapesti vállalkozás a tulajdonosa, és 30 millió fo­rint tőkével alakultak meg. Járfás Lászlóné, az alapkeze­lő vezérigazgatója szerint a meglévő - hasonló tevékeny­séget ellátó - cégek nem kí­vánják felvállalni azokat a kö­töttségeket, amelyeket a tör­vény az adókedvezmény megadásának feltételeként szab. Maguk azért látnak fan­táziát a vállalkozásban, mert úgy vélik, jó szemmel nagy hasznot hozó programokat lehet felfedezni. Terveik sze­rint legalább 1,5 milliárdos alapot hoznának létre, és el­sősorban orvos-egészségügyi, informatikai, telekommuni­kációs, biogyógyászati fej­lesztésekhez csatlakoznának. Szó van arról is, hogy közvet­lenül olyan magyar vállalko­zásba fektetnének be, ame­lyek a szomszédos országok­ban terjeszkednének. A be­fektetések nagysága egy-egy vállalkozásba 20-150 millió forint lenne. Az alap befekte­tési jegyének legkisebb név­értéke 10 millió forint lenne, és intézményi befektetőkre számítanak. A jelentősebb összeggel (százmilliós nagy­ságrendben) befektetőknek helyet biztosítanának a jelen­leg 3 fős (egy tulajdonos és két pénzügyi szakértőből ál­ló) igazgatóságban. Nem kizárt, hogy idén még egy alapkezelő, sőt egy alap is létrejön, mivel a Ma­gyar Fejlesztési Banknál PHARE-pénzből most készí­tik egy kockázatitőke-alap­kezelő és a hozzá tartozó alapról szóló üzleti tervet. Mivel az alap is részben PH­ARE-pénzt szívna fel (2,5 millió eurót) - de ezt a forrást még idén fel kell használni - nyárra ütemezték az alapke­zelő felállítását, hogy év vé­géig esély legyen az Észak­kelet-magyarországi Kocká­zati Tőkealap létrehozására. Föl sem merült, hogy beje­lentkezzünk a törvény hatá­lya alá - mondta kérdésünkre Zoltán Csaba, a Róna és Tár­sai Rt. befektetési igazgatója. Az általuk kezelt alap, a First Hungary Fund Jersey szige­tén van bejegyezve. A befek­tetők megtalálják azokat az offshore központokat, ame­lyeken keresztül adókedvez­ményt élvezhetnek, az alap­kezelő számára pedig, hogy­ha jól végzi dolgát és nem kö­vet el sok hibát, adókedvez­mény nélkül is jövedelmező az üzlet - mondta. A törvény sohasem tetszett, s ezt nyíltan vállaltuk - jegyezte meg - ugyanis több ésszerűtlen fel­tételt is megszab, mint pél­dául azt, hogy meghatározott időtartamon belül mekkora összeget kell befektetni, s ezáltal nem megfelelően át­gondolt befektetésbe is bele­hajszolhatja az alapkezelőt. Aggályosnak tartják azt is, hogy miközben a törvény be­terelné az alapokba a kisbe­fektetők pénzét, kirekeszti abból a magyar tőkepiacon mind nagyobb jelentőséggel bíró befektetési és nyugdíj­alapok forrásait. A törvény­nek megfelelő átalakulás el­maradása nem jár semmiféle hátránnyal - tette hozzá - hi­szen rendelkezünk már kellő referenciával, és az alapkeze­lő munkájával a tulajdonosok elégedettek. Ez a fő, mondta, hiszen megfelelő szakmai hír­név nélkül a törvény alapján létrejött alapkezelőknek sem sikerül jelentős kockázati tő­kealapokat létrehozni. •P. E. Most a Renault-val tárgyalnak Eladósorban a Nissan Végső fázisához közelednek azok a tárgyalások, amelyek a japán Nissan és a francia Renault autógyárak között folynak. A franciák 4,2 mil­liárd dollárért legalább ki­sebbségi részesedést vásárol­nának a Nissanban. Az erről szóló bejelentés akár már ma is megszülethet, de hivatalo­san március végét jelölték meg a tárgyalások lezárása­ként. A múlt hét közepén a né­met-amerikai autóipari óriás, a DaimlerChrysler be­jelentette: nem tárgyal to­vább a Nissan megszerzésé­ről, és arról is letesz, hogy a Nissan Diesel nevű, haszon­gépjárműveket gyártó részle­get megvásárolja. A németek helyére beug­ró Renault vezetőivel a hét végén folytatott Párizsban megbeszéléseket a Nissan el­nöke, Yoshikazu Hanawa. A szigetországból érkezett üz­letember a The Wall Street Journal Europe című lap sze­rint arról próbálta meggyőz­ni a francia vállalat irányí­tóit: anélkül fektessenek be a Nissanba, hogy a japánok el­veszítenék az ellenőrzést egyik legnagyobb autógyá­ruk felett. Más források azt emelik ki, hogy a francia törvények miatt a Renault sem lenne ér­dekelt 40 százaléknál na­gyobb részesedés vásárlásá­ban, különben ugyanis a Nis­san adatait integrálnia kelle­ne a cégcsoport bevételeibe. A minimálisan 33,4 százalé­kos részesedés viszont azt je­lentené, hogy a franciák vé­tójogot szereznek a stratégiai döntéshozatalban, s tagokat jelölhetnek a Nissan igaz­gatótanácsába. Állítólag az egyik alelnöki posztot már meg is ígérték a Renault szá­mára a japánok. A Nissan - amelynek adósságait a különböző szak­értők 16, 21, illetve 36 mil­liárd dollárra teszik - óvatos­ságát bizonyítja, hogy most sem hagyja „magára” euró­pai tárgyalópartnerét. Amíg a DaimlerChyslerrel egyez­tetett a japán cég, addig a Repault-t tartották talonban, s most, amikor a franciák tűnnek a legesélyesebbnek, elővették régi kérőjüket, a Fordot. Az amerikai autó­gyár ugyancsak a Nissan egy­­harmadát vásárolná meg, vé­tójogért cserében. • Sz. I. M. Japán autógyártók féléves árbevétele és nyeresége (1 USD - 120 japán jen) Sorrend Vállalat Árbevétel Nyereség (milliárd japán jen) 1998 1997 1998 1997 1. Toyota 6200,0 5560,0 192,7 240,9 2. Honda 3133,5 2794,7 158,2 126,5 3. Nissan 1638,5 1776,1 -32,5 38,5 4. Mitsubishi 1106,3 1319,5 -28,6 8,6 5. Mazda 1061,5 1025,3 8,5 -18,2 *az adatok 1998 és 1997 azonos időszakára, az április és szeptember közötti félévre vonatkoznak Forrás: Financial Times A devizapiacokon a kezdeti elbizonytalanodás után ismét túlsúlyba kerültek a néhány héten belüli kamatcsökken­tést prognosztizálók, az euróra nehezedő nyomás nő­ni kezdett. Említést érdemel, hogy az euró történelme so­rán ez volt az első szóbeli in­tervenció, ami mindenféle­képpen az árfolyammal kap­csolatos elégedetlenségre en­ged következtetni. Magához térését emellett segítette az utóbbi hetek értékvesztése utáni konszolidációs perió­dus, a korábban magasabb árfolyamon eladott eurót so­kan olcsóbban visszavásárol­ták, realizálták a profitot, ami átmenetileg erősödő ke­resletet támasztott az euróval szemben. Németországban újabb kedvezőtlen gazdasági ada­tok láttak napvilágot, így pél­dául a német export január­ban 5,6 százalékos visszaesést jelzett az egy évvel korábbi értékhez képest. Ez a tény azonban átmenetileg háttér­be szorult, mivel a devizapia­cok kezdtek belefáradni az újabb és újabb negatív fejle­ményekbe, ezért eurolandon belül más téma után néztek, így került előtérbe az utóbbi időkben elfelejtett holland és spanyol gazdasági teljesít­mény, ami a német és francia helyzettel összehasonlítva sokkal biztatóbban alakul. A héten a német belpoliti­kában nyugtalanító fejlemé­nyekről keltek szárnyra hí­resztelések. Elterjedt az a hír, miszerint a kancellár, Ger­hard Schröder, kabinetje „üzletellenes” politikája miatt lemondani készül. Ezt azonban hivatalos helyeken azonnal cáfolták. Ezzel szem­ben a devizapiacok legna­gyobb meglepetésére Oscar Lafontaine, a német pénz­ügyminiszter jelentette be le­mondását. Az ilyenkor hirte­len kialakuló politikai bi­zonytalanság miatt általában bekövetkező árfolyamgyen­gülés helyett azonban az euró jegyzései gyorsan emelkedni kezdtek. Ennek magyaráza­ta, hogy Lafontaine szemé­lye, pénzpolitikája az eurót már születése óta nyomasz­totta, így távozása a közös pénz szempontjából pozitív fejleménynek számított. Hosszabb távon azonban az euró kilátásai továbbra is fel­hősek, várhatóan gyenge ma­rad az árfolyama. Erősödött a jen, a sziget­­ország pénzügyi éve végének (március 31.) közeledtével fokozódott az ilyenkor szo­kásos jenrepatriálás. Ez a jen iránti kereslet növekedését, valamint a tokiói tőzsdén a részvényárfolyamok emelke­dését is eredményezte. Gyengült az angol font, a devizapiacok a pénzügymi­niszter költségvetés-terveze­tére vártak. Emellett az Eu­rópai Monetáris Unióba tör­ténő angol belépés is ked­vezőtlenül hatott a font ár­folyamára. A legfrissebb amerikai gazdasági adatok szerint ta­valy a negyedik negyedévben a termelékenység 4,6 száza­lékkal emelkedett, az egység­nyi foglalkoztatási költség vi­szont 1,1 százalékkal csök­kent. A folyó fizetési mérleg hiánya 59,7 milliárd dollárt tett ki. Februárban a kiske­reskedelmi eladások 0,9 szá­zalékkal nőttek. A termelői árak 1998 januárja óta a leg­nagyobb mértékben, 0,4 szá­zalékkal estek, aminek fő oka az élelmiszer- és energia­árak változásában keresen­dő, enélkül a mutató értéke nem változott az előző havi­hoz képest. A legfrissebb adatok tük­rében egyre valószínűtleneb­bé válik a korábban várt ka­matemelés, az infláció felpör­gésének ugyanis nincsen jele. Az euró árfolyama a héten előreláthatólag az 1,07-1,10 USD szintek körül fog inga­dozni. • Szatmári Sándor Bank Austria Creditanstalt Valutatulajdonosok figyelmébe Magára talált az euró Az elmúlt héten az euró az 1,07-1,10 USD, a dollár 119-123 JPY szinteken ingadozott. Hosszú hetek után valamelyest magára talált az európai közös pénz, árfolyama folyamatosan emelkedett. A folyamat elindítója Hans Tietmeyer, a Bun­desbank elnöke volt, aki kijelentette, hogy az euró születése óta bekövetkezett mintegy 6-7 százalékos értékvesztése már önmagában elég ok arra, hogy az Európai Központi Bank ne változtasson kamatpolitikáján. GAZDASÁG Tovább mélyült a japán recesszió Az import jelentős visszaesése miatt rekordszintet ért el Ja­pán fizetésimérleg-többlete. A 155 milliárd dolláros gazda­ságélénkítő csomag ellenére tavaly a japán nemzeti össz­termék a vártnál jóval na­gyobb mértékben, 2,8 száza­lékkal csökkent. MH-összeállítás________ Japán folyó fizetési mérleg­­többlete januárban 122 száza­lékkal emelkedett az előző év januárjához viszonyítva, és 6,7 milliárd dolláros rekordössze­get ért el. A többlet növekedé­se annak tudható be, hogy az import még a csökkenő ex­portnál is nagyobb mértékben esett vissza. A kereskedelmi mérleg többlete 67 százalék­kal bővült az import 24,5, illet­ve az export 10,9 százalékos csökkenése következtében. Szakértők az import nagy ará­nyú visszesését a csökkenő olajárakkal és a lanyha belföl­di kereslettel magyarázzák. Az adatok azt is megerősítik, hogy csökken az Egyesült Ál­lamokba és az Európai Unió­ba irányuló japán export, s ezért nem várható, hogy a kül­földi kereslet hozzájárulhatna a gazdasági növekedés megin­dulásához. A japán gazdaságtervezési hivatal jelentése szerint a nemzeti össztermék a tavalyi év utolsó három hónapjában 0,8 százalékkal esett vissza az előző három hónaphoz, illetve 3,3 százalékkal az előző év azonos időszakához viszonyít­va. Az év egészét tekintve 2,9 százalékos volt a recesszió. A japán kormány korábban azt remélte, hogy a 155 mil­liárd dolláros élénkítő csomag hatására 1998 végére növeke­désnek indul a gazdaság. Az állami beruházások a negye­dik negyedévben 10,6 száza­lékkal növekedtek ugyan az előző három hónaphoz ké­pest, a lakossági fogyasztás azonban 0,1 százalékkal, a ma­gánbefektetések pedig 7,8 szá­zalékkal csökkentek. Optimis­tább szakértők szerint a japán recesszió már elérte mély­pontját. Segítheti a kilábalást, hogy az állam 7450 milliárd jen közpénzt biztosít a rossz hitelekkel küszködő nagyban­kok feltőkésítésére. Microsoft a távközlésben A távközlési és számítástech­nikai piacok erőviszonyait egyaránt átrendezheti az a négytagú szövetség, amelyet a Microsoft, az Intel, a Hewlett- Packard (HP) és a Nortel hoz létre. A világ legnagyobb chipgyártójának, az Intelnek a Pentium mikroprocesszorait és a világ legjelentősebb szoft­vergyártójának, a Microsoft­nak a Windows NT operációs rendszereit fogja felhasználni a Northern Telecom Ltd. (Nortel) a jövőben. A Nortel telekommunikációs hálózati berendezéseket gyárt, s ebben az ágazatban a legnagyobb el­lenfelei közé az amerikai Lu­cent Technologies és a svéd LM Ericsson tartozik. Az új informatikai készülékeket a HP fogja forgalmazni. Szakér­tők szerint a mostani összefo­gás jelentős áresést hozhat a piacon, ahol már korábban is megjelentek a nagy számítás­­technikai cégek. • Sz. I. M. ­ Áresés a gabonapiacon A Budapesti Árutőzsde határ­idős gabonapiacát elsősorban az időjárás-jelentések moz­gatták a múlt héten. A mere­deken felfelé ívelő gabona­árak a hét végére visszazuhan­tak, csupán a napraforgó ára csökkent konzekvensen. A belvíz okozta károkról készült felmérések, illetve to­vábbra is a meglehetősen ala­csonynak ígérkező vetésterü­letről szóló hírek okozhatták a hét első felében tapasztalt ár­emelkedést, ami a hét végére nemcsak hogy megállt, de igen éles fordulatot véve komoly árzuhanásba ment át. Valójá­ban nem tudni, hogy mi okoz­hatta ezt az éles visszarende­ződést. Egyrészt a belvízhely­zet javulásába vetett hit, vala­mint a long pozíciók profitrea­lizáló likvidálási hulláma idéz­hette elő pénteken a teljesen egyértelművé váló eladói nyo­mást. A piac ennek ellenére kiegyensúlyozottnak mondha­tó, az utolsó napon már eresz­kedő árszintek mellett ugyan, de folyamatosan és nagy volu­menekkel képviseltette magát mind az eladói, mind pedig a vételi oldal. A napraforgó is­mét „kakukktojás” volt, hi­szen a hétfői nap kivételével egész héten „gondolkodás nélkül” estek a jegyzései, míg a kukorica- és a búzaárak a hétközbeni kisebb korrek­cióktól eltekintve péntekig szárnyaltak felfelé, s csak a hét utolsó napján csökkentek az elszámolóárak. A héten 4674 kontrátus adásvételét bonyolították le a brókerek, ami meglehetősen nagy szám az alig több mint 10 ezer kontraktusos nyitott kö­tésállományhoz viszonyítva. A Tőzsdetanács és a Gabona­­szekció határozatának értel­mében a kontraktusméret je­lentősen nőni fog, így a jelen­leg 20 tonna­ kontraktust a 100 tonnás kontraktusok fogják felváltani az újonnan megnyí­ló határidőkben. E váltás a forgalom és a piac élénkülését is mutatja. Egyik óbúza sem okozott túl sok fejtörést a héten a be­fektetőknek és hedgelőknek, és az árpa sem tűnt ki nagy ak­tivitásával. A hét favoritja az újbúza volt, mely a hét végéig erősödő jegyzések mellett 55 ezer tonnás forgalmat tudhat maga mögött. A tengeri iránti érdeklődés sem volt csekély, az áremelkedést szerdán egy kismértékű korrekció, majd pénteken egy meglehetősen agresszív visszarendeződés törte meg. A Budapesti Árutőzsde határidős pénzpiacának ese­ményeit szinte kizárólag a 4,5 százalékos intervenciós sávon belüli mozgás határozta meg. A vártnál kicsit rosszabb, ám az előző értéknél jobb inflá­ciós adatok okoztak némi bi­zonytalanságot, ami a forintot a gyengébb oldalra hajtotta, ám még aznap visszajött a pa­ritás alá. Elszámolóárak: takarmánykukorica: '99 május 19 400 (változás: 120), ’99. október 17 700 (500), ’99. december 18 100 (750), 2000. március 19 800 (950) malmi búza: ’99. május 23 080 (- 20) euróbúza: ’99. május 20 300 (-700) egységes búza: ’99. augusztus 25 590 (490), ’99. szeptember 26 070 (480), ’99. december 28 000 (390), 2000. március 30 350 (900) napraforgó: ’99. május 55 300 (0), ’99. október 45 500 (-1520), ’99. december 46 600 (-1350) • Körmendi Dezső SWAP Broker ­ Az ÁPTF új elnöke először a szervezetet alakítja át A jegybankéhoz hasonló függetlenség a cél Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) élén két hete álló Szálkai István, a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. volt vezérigazgatója szerint a jegybank­hoz hasonló függetlenséget kellene biz­tosítani a felügyeletnek. Szálkai lapunk­nak adott interjújában azonban úgy lát­ta, erre nem lesz mód a közeljövőben, ugyanakkor egy átmeneti megoldást ja­vasolt az autonómia növelésére. Eszerint az ÁPTF a Pénzügyminisztérium fel­ügyelete alól a kormány, azaz a minisz­terelnöki hivatal alá kerülne és vissza­kapná a rendelkezési jogát. Úgy látta, a felügyeletnek keménynek kell lennie, ha a politikusok nem hallgatnak a figyel­meztetésére. „Fel kell állni, ha nincs más megoldás, annak is van figyelmeztető ereje” - mondta az ÁPTF elnöke. • A Bankfelügyelet, majd az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet élén eddig senki sem töltötte ki megbízási idejét. Átlagosan alig több mint kétévente cse­rélődtek a vezetők Az új kormányok rendre elvesztették a bizalmukat a meg­lévő elnökökben (legutóbb az elnökhe­lyettesben is) és cserét kezdeményeztek Úgy látszik, hogy az elnöki szék politikai posztnak számít. Senki sem mondta ezt, amikor elfogadta az ajánlatot? Nem mondták, de lehet persze, hogy nem kívánták mondani. Politikai célú kineve­zést nem vállaltam volna. Amúgy sem volt könnyű meggyőznöm magam, hogy elfogadjam, több érv is ellene szólt. Ere­detileg nem akartam egyik oldalra sem állni abban a vitában, ami a felügyelet kö­rül kirobbant, bár volt róla véleményem. Tarafás Imrével ugyanis jóban voltunk, több munkahelyen dolgoztunk közel egy­máshoz. Most mégis úgy érzem, valami­lyen formában állást foglaltam azzal, hogy elfoglaltam a helyét. Továbbá, elemző-gondolkodó típusnak tartom ma­gam, aki nehezen bírja a bürokratikus megkötöttségeket, de ezt egy hivatal élén el kell viselni. S végül, korábban sokat mozogtam, egy helyen nem voltam hosz­­szú ideig, miközben az ÁPTF elnöki posztja 6 évre szól. A szakmai kihívásnak azonban végül is nem tudtam ellenállni. Eldöntöttem, hogyha csak rajtam múlik, mindenképpen kitöltöm a hat évet. • Eddigi nyilatkozatai alapján kész tervei vannak a felügyeleti munka meg­változtatására. Tapasztalatait nyilván akkor szerezte, amikor a bankárképző vezetőjeként részt vett az ÁPTF-től üz­leti megbízásként kapott ellenőrzések­ben. Emellett tagja volt az elnök ta­nácsadó testületének is, így a szükséges változtatásokról nyilván beszélt a ko­rábbi vezetésnek. Ők nem osztották az elgondolásait? A helyszíni ellenőrzések során felismer­tem, hogy mennyire másképpen viselke­dik egy bank vagy brókercég, ha folyama­tos kontrollt érez. Ez segít a problémák megelőzésében, azaz a felügyelet kocká­zatmegelőző funkcióját erősíti. Nem elég csak a szabályoknak való megfelelést utó­lag vizsgálni vagy például a brókereknél az ügyfélpénzek meglétét meghatározott időpontra ellenőrizni. A megelőzés szük­ségességére vonatkozó tanulságokat le­vonta az ÁPTF apparátusa is, s úgy gon­dolom, nélkülem is érvényesítették volna előbb-utóbb. Most azonban, hogy irányí­tani kezdem ezt a munkát, előtérbe állít­hatom a szabályozás ennek megfelelő módosítását és a szervezet átalakítását. • Célzott arra, hogy szakmailag nem ér­tett egyet azzal, ahogy a felügyelet a Pos­tabank-ügyet kezelte, bár a kormány azt állapította meg végül, hogy törvényesen jártak el vezetői. Mit tehettek volna más­képpen? Abban az esetben, hogyha az egész bank­­rendszert veszélyeztető kockázat kelet­kezik, amint ez a Postabank esetében tör­tént, a felügyeletnek mindent el kell kö­vetnie, hogy ennek véget vessen. Ha ezt nem teszi, úgy tolja maga előtt a problé­mát, hogy közben a majdani megoldás ára a társadalom számára egyre nagyobb lesz, miközben a bankrendszer részére is rossz üzenetet ad. A meglévő törvény le­hetőséget ad kivételes eljárásokra, ezt le­hetett volna korábban alkalmazni. • Csakhogy a Postabank politikai ügy volt. A politika nem szakmai szemmel közelí­tett az ügyhöz és rövidlátó volt, de a fel­ügyeletnek ilyenkor azzal kell érvelnie, hogy a beavatkozás késedelme növeli az adófizetők terhét, tehát a végső számla egyre nagyobb lesz. • De hallgatnak-e a felügyeletre a politi­kusok? Nagyon keménynek kell lenni. Ha a poli­tikai konfrontációban elutasítanak, két lehetőség adódik: levonni a következteté­seket és felállni vagy saját hatáskörben intézkedni. Ez utóbbira azonban most nincs mód, mert a felügyelet a pénzügy­­miniszter alá van rendelve, nincs önálló rendelkezési joga, hiányzik a szükséges autonómia. Maradt volna tehát az első változat, de ennek mindenképpen figyel­meztető értéke van. • A Realbank-ügyben, amikor 1997-ben tanácsadó lett nem javasolt gyorsabb lépést? A Realbank ügyében jóval korábban kel­lett volna lépni, amikor a csoport helyze­te érzékelhetően meggyöngült. De elis­merem, hogy a konszolidált megközelí­tésre akkor még nem adott lehetőséget a jogszabály, s a csoporton belül úgy lehe­tett alakítani a nyereség-veszteség pozí­ciót, hogy a bank jobban nézett ki a való­ságosnál. Ennek ellenére a helyzet koc­kázatosságával sokan tisztában voltak, de abban reménykedtek, hogy a bank veze­tője, aki nagy hatással volt a bank ügyfe­leire és részvényeseire, maga is kezdeni tud valamit a helyzettel. Amikor tanács­adó voltam, előkerült a Realbank-ügy mint megoldásra váró probléma, de azt hiszem, hogy ezt a gondot valószínűleg a bank nagyságrendje miatt sem érezték igazán égetőnek, annak ellenére, hogy az egymást követő vizsgálatok során drámai gyorsasággal rosszabbodott a bank tőke­helyzetéről kapott kép. • Milyen ütemtervet készített a felügye­letnél tervezett módosítások végrehajtá­sára? Először a felügyelet szervezetének meg­változtatására kerül sor. A megelőző és a folyamatos ellenőrzés ugyanis nem old­ható meg a mostani felállásban, ahol a tő­kepiaci és banki ellenőrzés valójában nem integrált, sok a párhuzamosság, és információáramlási problémák is vannak. Hármas tagolást képzelek el, amelynél az első területhez tartozik a bankokat, ér­tékpapírcégeket, illetve a csoportokat egyaránt ellenőrző apparátus, a második­hoz az ezt támogató információfeldolgo­­zó-ellenőrzési koordináció, elemzés, va­lamint a feltárt folyamatokon alapuló ko­rai előrejelzés, továbbá az engedélyezés és egyéb jogi feladatok. A harmadikhoz pedig a felügyelet adminisztrációját és a fenntartást rendelném. Ezt az átalakítást rövidesen el kell kezdeni. A felügyeleti munka hatékonyságának javítása szükségessé tesz módosításokat a meglevő törvényekben. Az értékpapír­­törvényben például a tevékenységi ellen­őrzés elvét fel kellene váltani az intézmé­nyi ellenőrzés elvével. Megoldandó fel­adat a felügyelet státusának megváltozta­tása. A végső cél a jegybankéhoz hasonló függetlenség. Nem lepődnék meg azon­ban, ha ezt a pozíciót a felügyelet a közel­jövőben nem érné el. Átmeneti megoldás lehet viszont, hogy az ÁPTF a Pénzügy­minisztérium felügyelete alól a kormány, azaz a miniszterelnöki hivatal alá kerül és visszakapja a rendelkezési jogát. A mi­nisztériummal való egyeztetés ugyanis - még jó kapcsolatrendszer feltételezése esetén is - jelentősen késleltetheti az in­tézkedést. Ezután át kell gondolni, mi­lyen jogszabály-módosítással lehet bizto­sítani, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet szoros együttműködésben dolgozzon a biztosításfelügyelettel. Az összevonással - mint mondtam - egyen­rangúnak tartom, hogy együttműködési megállapodás jön létre a két felügyelet között a kölcsönös információcseréről, a közös ellenőrzésekről. • A megelőző felügyeleti munkának már jelenleg is adott a háttere, vagy vannak olyan új elemek, amelyeket még be kell építeni a vizsgálatokba? Inkább a súlypontokat kell áthelyezni, emellett szükség van szabályozásválto­zásra is. Vegyük például a partnerkoc­kázat kérdését. Az a jogszabályban is egyértelmű kell legyen, hogy nemcsak a bankok kockázataira van befolyással az ügyfélkör összetétele, hanem a bróker­cégekére is. • A bankpiac állapota talán most már ad lélegzetvételnyi időt ahhoz, hogy ki­dolgozzák, hogyan lehet új szemlélettel, megváltozott módon ellenőrizni a piaci szereplőket. A tőkepiacon azonban még mindig a tűzoltással küszködnek. Lehet ilyen körülmények között időt nyerni a felügyeleti munka átalakításának? Több elemében már megújult az érték­papírcégek ellenőrzése. Látni lehetett, hogyan alakultak ki a kockázatok, és a felügyeleten feltérképezték a gyenge pontokat, most tehát a legfontosabb, hogy ne lankadjon a figyelem, folyamato­san kövessék, hogyan alakul a helyzet. Ez persze nem elég, változtatni kell a szabá­lyozáson is. Felmerülhet például, hogy a kockázatok növekedése miatt tovább kell emelni a brókercégek tőkekövetelmé­nyét. Erről az év folyamán a további ta­pasztalatok figyelembevételével kell dön­teni. Be kell vinni a szabályozásba olyan követelményeket, amelyek erősítik a bel­ső ellenőrzést. Ide tartozik az is, hogy a befektetési szolgáltatóknál szét kell vá­lasztani az üzleti megbízásokat lebonyolí­tó, tehát az ügyféllel kapcsolatot tartó te­rületet attól, ahol az ügyleteket regisztrál­ják és feldolgozzák. • A bankrendszerben milyen új kockáza­tokra kell figyelnie a felügyeletnek? Eddig főként a portfolió minőségével, azaz a hiteleknél, befektetéseknél fellel­hető problémákkal foglalkoztak a fel­ügyeleti vizsgálatok. A jövőben ennek je­lentősége valószínűleg csökken, kivéve persze, ha nem várt mértékben romlik a gazdaság állapota. Fontosabbá válik vi­szont, hogy miképpen kezelik a bankok az összetett kockázatokat, milyen straté­giát választanak, milyen a belső ellenőr­zésük, hogyan érvényesül a menedzs­ment kontrollja, miképpen alakítják ki döntési rendszerüket? Ezt nem lehet utólagos ellenőrzéssel követni, folyama­tosan kell figyelni a bankok működését. Ehhez persze jóval több információt kell beszerezni arról is, hogy miképpen mű­ködik a bankrendszer, miképpen alakul­nak a monetáris folyamatok. Amióta itt vagyok, a napi információellátáshoz se­gítséget kértem a jegybanktól is. • Hozott-e már olyan intézkedést, amelyben már érvényesítette a magával hozott elképzeléseket? Javaslatot tettünk az értékpapírtörvény módosításához, amelyre a Befektetővé­delmi Alappal kapcsolatos szabályozá­sok, valamint a kereskedési könyv beve­zetése miatt van szükség. A Bevával kapcsolatos befizetésekkel foglalkozó részhez javasoltunk egy olyan kiegészí­tést, amely kedvezményt jelenthet a nyilvános ratinggel, azaz hitelminősítés­sel rendelkező bróker számára. Nem cé­lom, hogy kötelezővé tegyem a nyilvá­nos kockázati megméretést, de támoga­tom, hogy kedvezőbb helyzetbe kerülje­nek azok a cégek, amelyek ezt önként felvállalják. • Hoz még szakembereket a felügyelet­hez, vannak elképzelései személyi vál­tozásokról? A gárdát részben ismertem, más részét most ismerem meg. Szerintem létszá­mot nem lehet csökkenteni, de nagyon emelni sem kell. Az átalakítás után is mindenki megtalálhatja a helyét, az vi­szont fontos, hogy a kulcspozíciókban kiváló szakemberek dolgozzanak.­ ­ Papp Emília Szalkai István Magyar Hírlap 11

Next