Magyar Hírlap, 1999. március (32. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-16 / 62. szám
1999. MÁRCIUS 16., KEDD Kivár a kockázati tőke Eddig csak egyetlen társaság kért engedélyt A kockázatitőke-társaságokról szóló törvény már közel háromnegyed éve hatályban van, de elmaradt a várt érdeklődés. Eddig csak egy kockázatitőke-alapkezelő kért és kapott engedélyt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől, de mivel a cégbírósági bejegyzésről egyelőre nem érkezett meg az értesítés, nem fogott még hozzá az alap szervezéséhez. A meglévő kockázatitőke-befektetéssel foglalkozó társaságok közül egyelőre egy sem kíván átalakulni, hogy a továbbiakban a jogszabály keretei között dolgozzon tovább. Meglehetős érdektelenség övezi vállalkozói-pénzügyi körökben a kockázatitőkebefektetésekről és -tőketársaságokról 1998 júniusában hatályba lépett törvényt. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelethez eddig egy kérelem érkezett csak alapkezelő engedélyezésére. Az engedélyt nemrég megszerzett Magyar Kockázati Tőke Alapkezelő Rt. a napokban várja a cégbírósági bejegyzésről szóló értesítést, hogy hozzákezdhessen a kockázatitőke-alap szervezéséhez. Az alapkezelőnek egy székesfehérvári és egy budapesti vállalkozás a tulajdonosa, és 30 millió forint tőkével alakultak meg. Járfás Lászlóné, az alapkezelő vezérigazgatója szerint a meglévő - hasonló tevékenységet ellátó - cégek nem kívánják felvállalni azokat a kötöttségeket, amelyeket a törvény az adókedvezmény megadásának feltételeként szab. Maguk azért látnak fantáziát a vállalkozásban, mert úgy vélik, jó szemmel nagy hasznot hozó programokat lehet felfedezni. Terveik szerint legalább 1,5 milliárdos alapot hoznának létre, és elsősorban orvos-egészségügyi, informatikai, telekommunikációs, biogyógyászati fejlesztésekhez csatlakoznának. Szó van arról is, hogy közvetlenül olyan magyar vállalkozásba fektetnének be, amelyek a szomszédos országokban terjeszkednének. A befektetések nagysága egy-egy vállalkozásba 20-150 millió forint lenne. Az alap befektetési jegyének legkisebb névértéke 10 millió forint lenne, és intézményi befektetőkre számítanak. A jelentősebb összeggel (százmilliós nagyságrendben) befektetőknek helyet biztosítanának a jelenleg 3 fős (egy tulajdonos és két pénzügyi szakértőből álló) igazgatóságban. Nem kizárt, hogy idén még egy alapkezelő, sőt egy alap is létrejön, mivel a Magyar Fejlesztési Banknál PHARE-pénzből most készítik egy kockázatitőke-alapkezelő és a hozzá tartozó alapról szóló üzleti tervet. Mivel az alap is részben PHARE-pénzt szívna fel (2,5 millió eurót) - de ezt a forrást még idén fel kell használni - nyárra ütemezték az alapkezelő felállítását, hogy év végéig esély legyen az Északkelet-magyarországi Kockázati Tőkealap létrehozására. Föl sem merült, hogy bejelentkezzünk a törvény hatálya alá - mondta kérdésünkre Zoltán Csaba, a Róna és Társai Rt. befektetési igazgatója. Az általuk kezelt alap, a First Hungary Fund Jersey szigetén van bejegyezve. A befektetők megtalálják azokat az offshore központokat, amelyeken keresztül adókedvezményt élvezhetnek, az alapkezelő számára pedig, hogyha jól végzi dolgát és nem követ el sok hibát, adókedvezmény nélkül is jövedelmező az üzlet - mondta. A törvény sohasem tetszett, s ezt nyíltan vállaltuk - jegyezte meg - ugyanis több ésszerűtlen feltételt is megszab, mint például azt, hogy meghatározott időtartamon belül mekkora összeget kell befektetni, s ezáltal nem megfelelően átgondolt befektetésbe is belehajszolhatja az alapkezelőt. Aggályosnak tartják azt is, hogy miközben a törvény beterelné az alapokba a kisbefektetők pénzét, kirekeszti abból a magyar tőkepiacon mind nagyobb jelentőséggel bíró befektetési és nyugdíjalapok forrásait. A törvénynek megfelelő átalakulás elmaradása nem jár semmiféle hátránnyal - tette hozzá - hiszen rendelkezünk már kellő referenciával, és az alapkezelő munkájával a tulajdonosok elégedettek. Ez a fő, mondta, hiszen megfelelő szakmai hírnév nélkül a törvény alapján létrejött alapkezelőknek sem sikerül jelentős kockázati tőkealapokat létrehozni. •P. E. Most a Renault-val tárgyalnak Eladósorban a Nissan Végső fázisához közelednek azok a tárgyalások, amelyek a japán Nissan és a francia Renault autógyárak között folynak. A franciák 4,2 milliárd dollárért legalább kisebbségi részesedést vásárolnának a Nissanban. Az erről szóló bejelentés akár már ma is megszülethet, de hivatalosan március végét jelölték meg a tárgyalások lezárásaként. A múlt hét közepén a német-amerikai autóipari óriás, a DaimlerChrysler bejelentette: nem tárgyal tovább a Nissan megszerzéséről, és arról is letesz, hogy a Nissan Diesel nevű, haszongépjárműveket gyártó részleget megvásárolja. A németek helyére beugró Renault vezetőivel a hét végén folytatott Párizsban megbeszéléseket a Nissan elnöke, Yoshikazu Hanawa. A szigetországból érkezett üzletember a The Wall Street Journal Europe című lap szerint arról próbálta meggyőzni a francia vállalat irányítóit: anélkül fektessenek be a Nissanba, hogy a japánok elveszítenék az ellenőrzést egyik legnagyobb autógyáruk felett. Más források azt emelik ki, hogy a francia törvények miatt a Renault sem lenne érdekelt 40 százaléknál nagyobb részesedés vásárlásában, különben ugyanis a Nissan adatait integrálnia kellene a cégcsoport bevételeibe. A minimálisan 33,4 százalékos részesedés viszont azt jelentené, hogy a franciák vétójogot szereznek a stratégiai döntéshozatalban, s tagokat jelölhetnek a Nissan igazgatótanácsába. Állítólag az egyik alelnöki posztot már meg is ígérték a Renault számára a japánok. A Nissan - amelynek adósságait a különböző szakértők 16, 21, illetve 36 milliárd dollárra teszik - óvatosságát bizonyítja, hogy most sem hagyja „magára” európai tárgyalópartnerét. Amíg a DaimlerChyslerrel egyeztetett a japán cég, addig a Repault-t tartották talonban, s most, amikor a franciák tűnnek a legesélyesebbnek, elővették régi kérőjüket, a Fordot. Az amerikai autógyár ugyancsak a Nissan egyharmadát vásárolná meg, vétójogért cserében. • Sz. I. M. Japán autógyártók féléves árbevétele és nyeresége (1 USD - 120 japán jen) Sorrend Vállalat Árbevétel Nyereség (milliárd japán jen) 1998 1997 1998 1997 1. Toyota 6200,0 5560,0 192,7 240,9 2. Honda 3133,5 2794,7 158,2 126,5 3. Nissan 1638,5 1776,1 -32,5 38,5 4. Mitsubishi 1106,3 1319,5 -28,6 8,6 5. Mazda 1061,5 1025,3 8,5 -18,2 *az adatok 1998 és 1997 azonos időszakára, az április és szeptember közötti félévre vonatkoznak Forrás: Financial Times A devizapiacokon a kezdeti elbizonytalanodás után ismét túlsúlyba kerültek a néhány héten belüli kamatcsökkentést prognosztizálók, az euróra nehezedő nyomás nőni kezdett. Említést érdemel, hogy az euró történelme során ez volt az első szóbeli intervenció, ami mindenféleképpen az árfolyammal kapcsolatos elégedetlenségre enged következtetni. Magához térését emellett segítette az utóbbi hetek értékvesztése utáni konszolidációs periódus, a korábban magasabb árfolyamon eladott eurót sokan olcsóbban visszavásárolták, realizálták a profitot, ami átmenetileg erősödő keresletet támasztott az euróval szemben. Németországban újabb kedvezőtlen gazdasági adatok láttak napvilágot, így például a német export januárban 5,6 százalékos visszaesést jelzett az egy évvel korábbi értékhez képest. Ez a tény azonban átmenetileg háttérbe szorult, mivel a devizapiacok kezdtek belefáradni az újabb és újabb negatív fejleményekbe, ezért eurolandon belül más téma után néztek, így került előtérbe az utóbbi időkben elfelejtett holland és spanyol gazdasági teljesítmény, ami a német és francia helyzettel összehasonlítva sokkal biztatóbban alakul. A héten a német belpolitikában nyugtalanító fejleményekről keltek szárnyra híresztelések. Elterjedt az a hír, miszerint a kancellár, Gerhard Schröder, kabinetje „üzletellenes” politikája miatt lemondani készül. Ezt azonban hivatalos helyeken azonnal cáfolták. Ezzel szemben a devizapiacok legnagyobb meglepetésére Oscar Lafontaine, a német pénzügyminiszter jelentette be lemondását. Az ilyenkor hirtelen kialakuló politikai bizonytalanság miatt általában bekövetkező árfolyamgyengülés helyett azonban az euró jegyzései gyorsan emelkedni kezdtek. Ennek magyarázata, hogy Lafontaine személye, pénzpolitikája az eurót már születése óta nyomasztotta, így távozása a közös pénz szempontjából pozitív fejleménynek számított. Hosszabb távon azonban az euró kilátásai továbbra is felhősek, várhatóan gyenge marad az árfolyama. Erősödött a jen, a szigetország pénzügyi éve végének (március 31.) közeledtével fokozódott az ilyenkor szokásos jenrepatriálás. Ez a jen iránti kereslet növekedését, valamint a tokiói tőzsdén a részvényárfolyamok emelkedését is eredményezte. Gyengült az angol font, a devizapiacok a pénzügyminiszter költségvetés-tervezetére vártak. Emellett az Európai Monetáris Unióba történő angol belépés is kedvezőtlenül hatott a font árfolyamára. A legfrissebb amerikai gazdasági adatok szerint tavaly a negyedik negyedévben a termelékenység 4,6 százalékkal emelkedett, az egységnyi foglalkoztatási költség viszont 1,1 százalékkal csökkent. A folyó fizetési mérleg hiánya 59,7 milliárd dollárt tett ki. Februárban a kiskereskedelmi eladások 0,9 százalékkal nőttek. A termelői árak 1998 januárja óta a legnagyobb mértékben, 0,4 százalékkal estek, aminek fő oka az élelmiszer- és energiaárak változásában keresendő, enélkül a mutató értéke nem változott az előző havihoz képest. A legfrissebb adatok tükrében egyre valószínűtlenebbé válik a korábban várt kamatemelés, az infláció felpörgésének ugyanis nincsen jele. Az euró árfolyama a héten előreláthatólag az 1,07-1,10 USD szintek körül fog ingadozni. • Szatmári Sándor Bank Austria Creditanstalt Valutatulajdonosok figyelmébe Magára talált az euró Az elmúlt héten az euró az 1,07-1,10 USD, a dollár 119-123 JPY szinteken ingadozott. Hosszú hetek után valamelyest magára talált az európai közös pénz, árfolyama folyamatosan emelkedett. A folyamat elindítója Hans Tietmeyer, a Bundesbank elnöke volt, aki kijelentette, hogy az euró születése óta bekövetkezett mintegy 6-7 százalékos értékvesztése már önmagában elég ok arra, hogy az Európai Központi Bank ne változtasson kamatpolitikáján. GAZDASÁG Tovább mélyült a japán recesszió Az import jelentős visszaesése miatt rekordszintet ért el Japán fizetésimérleg-többlete. A 155 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag ellenére tavaly a japán nemzeti össztermék a vártnál jóval nagyobb mértékben, 2,8 százalékkal csökkent. MH-összeállítás________ Japán folyó fizetési mérlegtöbblete januárban 122 százalékkal emelkedett az előző év januárjához viszonyítva, és 6,7 milliárd dolláros rekordösszeget ért el. A többlet növekedése annak tudható be, hogy az import még a csökkenő exportnál is nagyobb mértékben esett vissza. A kereskedelmi mérleg többlete 67 százalékkal bővült az import 24,5, illetve az export 10,9 százalékos csökkenése következtében. Szakértők az import nagy arányú visszesését a csökkenő olajárakkal és a lanyha belföldi kereslettel magyarázzák. Az adatok azt is megerősítik, hogy csökken az Egyesült Államokba és az Európai Unióba irányuló japán export, s ezért nem várható, hogy a külföldi kereslet hozzájárulhatna a gazdasági növekedés megindulásához. A japán gazdaságtervezési hivatal jelentése szerint a nemzeti össztermék a tavalyi év utolsó három hónapjában 0,8 százalékkal esett vissza az előző három hónaphoz, illetve 3,3 százalékkal az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az év egészét tekintve 2,9 százalékos volt a recesszió. A japán kormány korábban azt remélte, hogy a 155 milliárd dolláros élénkítő csomag hatására 1998 végére növekedésnek indul a gazdaság. Az állami beruházások a negyedik negyedévben 10,6 százalékkal növekedtek ugyan az előző három hónaphoz képest, a lakossági fogyasztás azonban 0,1 százalékkal, a magánbefektetések pedig 7,8 százalékkal csökkentek. Optimistább szakértők szerint a japán recesszió már elérte mélypontját. Segítheti a kilábalást, hogy az állam 7450 milliárd jen közpénzt biztosít a rossz hitelekkel küszködő nagybankok feltőkésítésére. Microsoft a távközlésben A távközlési és számítástechnikai piacok erőviszonyait egyaránt átrendezheti az a négytagú szövetség, amelyet a Microsoft, az Intel, a Hewlett- Packard (HP) és a Nortel hoz létre. A világ legnagyobb chipgyártójának, az Intelnek a Pentium mikroprocesszorait és a világ legjelentősebb szoftvergyártójának, a Microsoftnak a Windows NT operációs rendszereit fogja felhasználni a Northern Telecom Ltd. (Nortel) a jövőben. A Nortel telekommunikációs hálózati berendezéseket gyárt, s ebben az ágazatban a legnagyobb ellenfelei közé az amerikai Lucent Technologies és a svéd LM Ericsson tartozik. Az új informatikai készülékeket a HP fogja forgalmazni. Szakértők szerint a mostani összefogás jelentős áresést hozhat a piacon, ahol már korábban is megjelentek a nagy számítástechnikai cégek. • Sz. I. M. Áresés a gabonapiacon A Budapesti Árutőzsde határidős gabonapiacát elsősorban az időjárás-jelentések mozgatták a múlt héten. A meredeken felfelé ívelő gabonaárak a hét végére visszazuhantak, csupán a napraforgó ára csökkent konzekvensen. A belvíz okozta károkról készült felmérések, illetve továbbra is a meglehetősen alacsonynak ígérkező vetésterületről szóló hírek okozhatták a hét első felében tapasztalt áremelkedést, ami a hét végére nemcsak hogy megállt, de igen éles fordulatot véve komoly árzuhanásba ment át. Valójában nem tudni, hogy mi okozhatta ezt az éles visszarendeződést. Egyrészt a belvízhelyzet javulásába vetett hit, valamint a long pozíciók profitrealizáló likvidálási hulláma idézhette elő pénteken a teljesen egyértelművé váló eladói nyomást. A piac ennek ellenére kiegyensúlyozottnak mondható, az utolsó napon már ereszkedő árszintek mellett ugyan, de folyamatosan és nagy volumenekkel képviseltette magát mind az eladói, mind pedig a vételi oldal. A napraforgó ismét „kakukktojás” volt, hiszen a hétfői nap kivételével egész héten „gondolkodás nélkül” estek a jegyzései, míg a kukorica- és a búzaárak a hétközbeni kisebb korrekcióktól eltekintve péntekig szárnyaltak felfelé, s csak a hét utolsó napján csökkentek az elszámolóárak. A héten 4674 kontrátus adásvételét bonyolították le a brókerek, ami meglehetősen nagy szám az alig több mint 10 ezer kontraktusos nyitott kötésállományhoz viszonyítva. A Tőzsdetanács és a Gabonaszekció határozatának értelmében a kontraktusméret jelentősen nőni fog, így a jelenleg 20 tonna kontraktust a 100 tonnás kontraktusok fogják felváltani az újonnan megnyíló határidőkben. E váltás a forgalom és a piac élénkülését is mutatja. Egyik óbúza sem okozott túl sok fejtörést a héten a befektetőknek és hedgelőknek, és az árpa sem tűnt ki nagy aktivitásával. A hét favoritja az újbúza volt, mely a hét végéig erősödő jegyzések mellett 55 ezer tonnás forgalmat tudhat maga mögött. A tengeri iránti érdeklődés sem volt csekély, az áremelkedést szerdán egy kismértékű korrekció, majd pénteken egy meglehetősen agresszív visszarendeződés törte meg. A Budapesti Árutőzsde határidős pénzpiacának eseményeit szinte kizárólag a 4,5 százalékos intervenciós sávon belüli mozgás határozta meg. A vártnál kicsit rosszabb, ám az előző értéknél jobb inflációs adatok okoztak némi bizonytalanságot, ami a forintot a gyengébb oldalra hajtotta, ám még aznap visszajött a paritás alá. Elszámolóárak: takarmánykukorica: '99 május 19 400 (változás: 120), ’99. október 17 700 (500), ’99. december 18 100 (750), 2000. március 19 800 (950) malmi búza: ’99. május 23 080 (- 20) euróbúza: ’99. május 20 300 (-700) egységes búza: ’99. augusztus 25 590 (490), ’99. szeptember 26 070 (480), ’99. december 28 000 (390), 2000. március 30 350 (900) napraforgó: ’99. május 55 300 (0), ’99. október 45 500 (-1520), ’99. december 46 600 (-1350) • Körmendi Dezső SWAP Broker Az ÁPTF új elnöke először a szervezetet alakítja át A jegybankéhoz hasonló függetlenség a cél Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) élén két hete álló Szálkai István, a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. volt vezérigazgatója szerint a jegybankhoz hasonló függetlenséget kellene biztosítani a felügyeletnek. Szálkai lapunknak adott interjújában azonban úgy látta, erre nem lesz mód a közeljövőben, ugyanakkor egy átmeneti megoldást javasolt az autonómia növelésére. Eszerint az ÁPTF a Pénzügyminisztérium felügyelete alól a kormány, azaz a miniszterelnöki hivatal alá kerülne és visszakapná a rendelkezési jogát. Úgy látta, a felügyeletnek keménynek kell lennie, ha a politikusok nem hallgatnak a figyelmeztetésére. „Fel kell állni, ha nincs más megoldás, annak is van figyelmeztető ereje” - mondta az ÁPTF elnöke. • A Bankfelügyelet, majd az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet élén eddig senki sem töltötte ki megbízási idejét. Átlagosan alig több mint kétévente cserélődtek a vezetők Az új kormányok rendre elvesztették a bizalmukat a meglévő elnökökben (legutóbb az elnökhelyettesben is) és cserét kezdeményeztek Úgy látszik, hogy az elnöki szék politikai posztnak számít. Senki sem mondta ezt, amikor elfogadta az ajánlatot? Nem mondták, de lehet persze, hogy nem kívánták mondani. Politikai célú kinevezést nem vállaltam volna. Amúgy sem volt könnyű meggyőznöm magam, hogy elfogadjam, több érv is ellene szólt. Eredetileg nem akartam egyik oldalra sem állni abban a vitában, ami a felügyelet körül kirobbant, bár volt róla véleményem. Tarafás Imrével ugyanis jóban voltunk, több munkahelyen dolgoztunk közel egymáshoz. Most mégis úgy érzem, valamilyen formában állást foglaltam azzal, hogy elfoglaltam a helyét. Továbbá, elemző-gondolkodó típusnak tartom magam, aki nehezen bírja a bürokratikus megkötöttségeket, de ezt egy hivatal élén el kell viselni. S végül, korábban sokat mozogtam, egy helyen nem voltam hoszszú ideig, miközben az ÁPTF elnöki posztja 6 évre szól. A szakmai kihívásnak azonban végül is nem tudtam ellenállni. Eldöntöttem, hogyha csak rajtam múlik, mindenképpen kitöltöm a hat évet. • Eddigi nyilatkozatai alapján kész tervei vannak a felügyeleti munka megváltoztatására. Tapasztalatait nyilván akkor szerezte, amikor a bankárképző vezetőjeként részt vett az ÁPTF-től üzleti megbízásként kapott ellenőrzésekben. Emellett tagja volt az elnök tanácsadó testületének is, így a szükséges változtatásokról nyilván beszélt a korábbi vezetésnek. Ők nem osztották az elgondolásait? A helyszíni ellenőrzések során felismertem, hogy mennyire másképpen viselkedik egy bank vagy brókercég, ha folyamatos kontrollt érez. Ez segít a problémák megelőzésében, azaz a felügyelet kockázatmegelőző funkcióját erősíti. Nem elég csak a szabályoknak való megfelelést utólag vizsgálni vagy például a brókereknél az ügyfélpénzek meglétét meghatározott időpontra ellenőrizni. A megelőzés szükségességére vonatkozó tanulságokat levonta az ÁPTF apparátusa is, s úgy gondolom, nélkülem is érvényesítették volna előbb-utóbb. Most azonban, hogy irányítani kezdem ezt a munkát, előtérbe állíthatom a szabályozás ennek megfelelő módosítását és a szervezet átalakítását. • Célzott arra, hogy szakmailag nem értett egyet azzal, ahogy a felügyelet a Postabank-ügyet kezelte, bár a kormány azt állapította meg végül, hogy törvényesen jártak el vezetői. Mit tehettek volna másképpen? Abban az esetben, hogyha az egész bankrendszert veszélyeztető kockázat keletkezik, amint ez a Postabank esetében történt, a felügyeletnek mindent el kell követnie, hogy ennek véget vessen. Ha ezt nem teszi, úgy tolja maga előtt a problémát, hogy közben a majdani megoldás ára a társadalom számára egyre nagyobb lesz, miközben a bankrendszer részére is rossz üzenetet ad. A meglévő törvény lehetőséget ad kivételes eljárásokra, ezt lehetett volna korábban alkalmazni. • Csakhogy a Postabank politikai ügy volt. A politika nem szakmai szemmel közelített az ügyhöz és rövidlátó volt, de a felügyeletnek ilyenkor azzal kell érvelnie, hogy a beavatkozás késedelme növeli az adófizetők terhét, tehát a végső számla egyre nagyobb lesz. • De hallgatnak-e a felügyeletre a politikusok? Nagyon keménynek kell lenni. Ha a politikai konfrontációban elutasítanak, két lehetőség adódik: levonni a következtetéseket és felállni vagy saját hatáskörben intézkedni. Ez utóbbira azonban most nincs mód, mert a felügyelet a pénzügyminiszter alá van rendelve, nincs önálló rendelkezési joga, hiányzik a szükséges autonómia. Maradt volna tehát az első változat, de ennek mindenképpen figyelmeztető értéke van. • A Realbank-ügyben, amikor 1997-ben tanácsadó lett nem javasolt gyorsabb lépést? A Realbank ügyében jóval korábban kellett volna lépni, amikor a csoport helyzete érzékelhetően meggyöngült. De elismerem, hogy a konszolidált megközelítésre akkor még nem adott lehetőséget a jogszabály, s a csoporton belül úgy lehetett alakítani a nyereség-veszteség pozíciót, hogy a bank jobban nézett ki a valóságosnál. Ennek ellenére a helyzet kockázatosságával sokan tisztában voltak, de abban reménykedtek, hogy a bank vezetője, aki nagy hatással volt a bank ügyfeleire és részvényeseire, maga is kezdeni tud valamit a helyzettel. Amikor tanácsadó voltam, előkerült a Realbank-ügy mint megoldásra váró probléma, de azt hiszem, hogy ezt a gondot valószínűleg a bank nagyságrendje miatt sem érezték igazán égetőnek, annak ellenére, hogy az egymást követő vizsgálatok során drámai gyorsasággal rosszabbodott a bank tőkehelyzetéről kapott kép. • Milyen ütemtervet készített a felügyeletnél tervezett módosítások végrehajtására? Először a felügyelet szervezetének megváltoztatására kerül sor. A megelőző és a folyamatos ellenőrzés ugyanis nem oldható meg a mostani felállásban, ahol a tőkepiaci és banki ellenőrzés valójában nem integrált, sok a párhuzamosság, és információáramlási problémák is vannak. Hármas tagolást képzelek el, amelynél az első területhez tartozik a bankokat, értékpapírcégeket, illetve a csoportokat egyaránt ellenőrző apparátus, a másodikhoz az ezt támogató információfeldolgozó-ellenőrzési koordináció, elemzés, valamint a feltárt folyamatokon alapuló korai előrejelzés, továbbá az engedélyezés és egyéb jogi feladatok. A harmadikhoz pedig a felügyelet adminisztrációját és a fenntartást rendelném. Ezt az átalakítást rövidesen el kell kezdeni. A felügyeleti munka hatékonyságának javítása szükségessé tesz módosításokat a meglevő törvényekben. Az értékpapírtörvényben például a tevékenységi ellenőrzés elvét fel kellene váltani az intézményi ellenőrzés elvével. Megoldandó feladat a felügyelet státusának megváltoztatása. A végső cél a jegybankéhoz hasonló függetlenség. Nem lepődnék meg azonban, ha ezt a pozíciót a felügyelet a közeljövőben nem érné el. Átmeneti megoldás lehet viszont, hogy az ÁPTF a Pénzügyminisztérium felügyelete alól a kormány, azaz a miniszterelnöki hivatal alá kerül és visszakapja a rendelkezési jogát. A minisztériummal való egyeztetés ugyanis - még jó kapcsolatrendszer feltételezése esetén is - jelentősen késleltetheti az intézkedést. Ezután át kell gondolni, milyen jogszabály-módosítással lehet biztosítani, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet szoros együttműködésben dolgozzon a biztosításfelügyelettel. Az összevonással - mint mondtam - egyenrangúnak tartom, hogy együttműködési megállapodás jön létre a két felügyelet között a kölcsönös információcseréről, a közös ellenőrzésekről. • A megelőző felügyeleti munkának már jelenleg is adott a háttere, vagy vannak olyan új elemek, amelyeket még be kell építeni a vizsgálatokba? Inkább a súlypontokat kell áthelyezni, emellett szükség van szabályozásváltozásra is. Vegyük például a partnerkockázat kérdését. Az a jogszabályban is egyértelmű kell legyen, hogy nemcsak a bankok kockázataira van befolyással az ügyfélkör összetétele, hanem a brókercégekére is. • A bankpiac állapota talán most már ad lélegzetvételnyi időt ahhoz, hogy kidolgozzák, hogyan lehet új szemlélettel, megváltozott módon ellenőrizni a piaci szereplőket. A tőkepiacon azonban még mindig a tűzoltással küszködnek. Lehet ilyen körülmények között időt nyerni a felügyeleti munka átalakításának? Több elemében már megújult az értékpapírcégek ellenőrzése. Látni lehetett, hogyan alakultak ki a kockázatok, és a felügyeleten feltérképezték a gyenge pontokat, most tehát a legfontosabb, hogy ne lankadjon a figyelem, folyamatosan kövessék, hogyan alakul a helyzet. Ez persze nem elég, változtatni kell a szabályozáson is. Felmerülhet például, hogy a kockázatok növekedése miatt tovább kell emelni a brókercégek tőkekövetelményét. Erről az év folyamán a további tapasztalatok figyelembevételével kell dönteni. Be kell vinni a szabályozásba olyan követelményeket, amelyek erősítik a belső ellenőrzést. Ide tartozik az is, hogy a befektetési szolgáltatóknál szét kell választani az üzleti megbízásokat lebonyolító, tehát az ügyféllel kapcsolatot tartó területet attól, ahol az ügyleteket regisztrálják és feldolgozzák. • A bankrendszerben milyen új kockázatokra kell figyelnie a felügyeletnek? Eddig főként a portfolió minőségével, azaz a hiteleknél, befektetéseknél fellelhető problémákkal foglalkoztak a felügyeleti vizsgálatok. A jövőben ennek jelentősége valószínűleg csökken, kivéve persze, ha nem várt mértékben romlik a gazdaság állapota. Fontosabbá válik viszont, hogy miképpen kezelik a bankok az összetett kockázatokat, milyen stratégiát választanak, milyen a belső ellenőrzésük, hogyan érvényesül a menedzsment kontrollja, miképpen alakítják ki döntési rendszerüket? Ezt nem lehet utólagos ellenőrzéssel követni, folyamatosan kell figyelni a bankok működését. Ehhez persze jóval több információt kell beszerezni arról is, hogy miképpen működik a bankrendszer, miképpen alakulnak a monetáris folyamatok. Amióta itt vagyok, a napi információellátáshoz segítséget kértem a jegybanktól is. • Hozott-e már olyan intézkedést, amelyben már érvényesítette a magával hozott elképzeléseket? Javaslatot tettünk az értékpapírtörvény módosításához, amelyre a Befektetővédelmi Alappal kapcsolatos szabályozások, valamint a kereskedési könyv bevezetése miatt van szükség. A Bevával kapcsolatos befizetésekkel foglalkozó részhez javasoltunk egy olyan kiegészítést, amely kedvezményt jelenthet a nyilvános ratinggel, azaz hitelminősítéssel rendelkező bróker számára. Nem célom, hogy kötelezővé tegyem a nyilvános kockázati megméretést, de támogatom, hogy kedvezőbb helyzetbe kerüljenek azok a cégek, amelyek ezt önként felvállalják. • Hoz még szakembereket a felügyelethez, vannak elképzelései személyi változásokról? A gárdát részben ismertem, más részét most ismerem meg. Szerintem létszámot nem lehet csökkenteni, de nagyon emelni sem kell. Az átalakítás után is mindenki megtalálhatja a helyét, az viszont fontos, hogy a kulcspozíciókban kiváló szakemberek dolgozzanak. Papp Emília Szalkai István Magyar Hírlap 11