Magyar Hírlap, 2001. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-02 / 52. szám
Tévénapló Kőkemény tabutéma elemzésére vállalkozott Makó Andrea, enciklopédikus teljességre törekvő műsorában. A Szellem órája a megújuló Duna TV egyik legigényesebb sorozata, létfilozófiai kételyekkel szembesíti a nézőt, most a halálról szólt, a „nemlétről”, ami nem talál magának helyet az anyaghoz letapadt dermesztően praktikus gondolkodásunkban. A médiában és a valóságban alig látni már méltóságteljes halált, a filmek többségében lőtt vaddá, a kórházakban puszta orvosi műtárggyá válik az ember, akit gépekre kapcsolnak, miközben magára marad, kiszakítják a szeretet erőteréből. Mindent megtesznek, hogy a hozzátartozókat „megkíméljék” a megpróbáltatásoktól. Miközben ez a legnagyobb megpróbáltatás. Az egyórás tévéesszében földereng a képsor Gyarmathy Lívia elfeledett filmjéből, a Koportosból, ahol még archaikus faluközösség tagjai gyülekeznek a ravatal körül, s egyetlen szellemi lénnyé olvadnak össze vele. A közös ének és imádság, élő és halott együttes fölemelkedése. Legtöbben ma - legyen a leggazdagabbak, legmagasabb presztízsűek - gyakran méltatlanabbul A SZELLEM ÓRÁJA - HALÁL Duna Televízió Február 28., 21.30 mennek el, mint a Koportos szegény embere. A mennyei léghajóból kihull minden fölösleges. Ahogy a másik bejátszásban (A pincerében) a halott Huszárik filmjében idézi a halott Krúdy sorait a halott Latinovits: „a halálnak nincs fénye, se árnyéka, megszabadultunk és földi élet kellékeitől. .. a hazug szavaktól.” Meg azoktól is, amik a betegágy mellett hangzottak el egykor. A megváltás ritka pillanata, mikor a halál megtisztítja a látást, a szívet. Talán éppen ez nyitja meg azt a dimenziót - amiről Balicza Erika orvos, természetgyógyász beszél - amikor felismerhetővé válik mindaz, ami hétköznapokban rejtve marad. Érezzük, amint hatalmas könnycsepp gördül le a Mindenség arcán, s benne sűrűsödik minden bűnünk, tévedésünk, amit elkövettünk valaha. Sosem múló neurózishoz vezet, ha valaki nem megy át ezen a katarzison. Hiányzik az a gondolat, hogy egyszer visszatérünk az „ásványi lét” körforgásába, hogy a lélek végtelen Möbiusz-szalagként tekereg az űrben, a fizikai létbe ütközve alakot ölt, hogy aztán suhogva szálljon tovább. A kamera elé álló gyerekek többsége sem tudja elképzelni, hogy csak úgy eltűnjön az ember ebből a világból. Ódor Balázs lelkész szerint olyannyira elutasítjuk a halált, hogy nem is félünk tőle. Ha környezetünkben mégis megtörténik, nem vagyunk rá felkészülve, nem tudjuk legyűrni a kétségbeesést. Csillag Gábor kultúraantropológus úgy véli, sokakat a „szakszerűtlen" temetés aggaszt, attól rettegnek, hogy a megboldogult megreked a két világ közti úton, és nyughatatlan kísérletként fog bolyongani. Ez a lelkiismeretfurdalás kivetítődése. A jól szervezett technológia a folyamatként zajló végtisztességben, annak a telefonálgató, rohangászós, haszonelvű életformának a sivársága tükröződik vissza, ami nem hagy időt emberi találkozásra, odafigyelésre, sorsunkról való gondolkodásra. Polcz Alaine arra int, ezzel követjük el a legnagyobb mulasztás, hisz Szókratésszel szólva „Filozofálni nem más, mint halni, tanulni, pedig annyi, mint élni tudni.” Stark R. László „Nincs fénye, se árnyéka” KULTÚRA 2001. március 2., péntek • MAGYAR HÍRLAP 11 Nosztalgiabuli a hetvenes évekből Huszonhárom év után újra együtt a Gemini - Kétórás koncertre készülnek Egy hét múlva, március 9-én, a Budapest Kongresszusi Központban koncertezik a hatvanas-hetvenes évek sikeres hazai rockcsapata, a Gemini. A harminchét évvel ezelőtti alapítók közül ketten - Bardóczi Gyula dobos és Szabó György énekes - vesznek részt a jeles eseményen. Vándorlás a hosszú úton címmel, a napokban egy CD-válogatás is megjelenik a Gemini legnagyobb slágereiből. Retkes Attila „A koncertnek nincs különösebb apropója, egyszerűen csak úgy gondoltuk, hogy huszonhárom év kihagyás után érdemes lenne újra összejönni, egy kicsit együtt zenélni, és feleleveníteni a régi dalokat” - meséli Bardóczi Gyula, aki október óta gőzerővel szervezi a koncertet. „Anyagi haszonszerzés nem motivált bennünket, hiszen csak médiatámogatókat, együttműködő partnereket sikerült találnunk, készpénzzel támogató szponzort nem, s így nagyon nehéz egy komoly koncertet megrendezni. Ennek ellenére örömmel készülünk a bulira, és megpróbáljuk két órába belesűríteni a csapat összes nagy slágerét. Nem lesz könnyű." A Gemini együttes „ősváltozata” 1964-ben alakult. Az eredeti felállásban Szabó György énekelt, Pusztai István és Németh Dezső gitározott, a Fotex mai elnöke, Várszegi Gábor basszusgitározott, Petneházy Gábor szaxofonozott és Bardóczi Gyula dobolt. Ekkor elsősorban az angol és amerikai slágerlistákon szereplő számokat szólaltatták meg. Hamarosan többezres rajongótáboruk alakult ki, annak ellenére, hogy nem tartoztak a magyar könnyűzene hivatalosan elismert vonulatához, s ezért nem szerepeltek a rádióban és a televízióban, illetve sokáig nem készült lemezük sem. Koncertjeiket jórészt művelődési házakban, mozikban, ifiparkokban adták, s rövid idő alatt országos klubhálózatot építettek ki. Egy ideig a Geminiben gitározott Barta Tamás (Hungária, LGT), Kékes Zoltán (Hungária, Dolly Roll) és Rusznák Iván (M-Z) is, majd a hetvenes évek elején csatlakozott a bandához Baranszky László gitáros, Markó András orgonista-énekes, valamint a Mityó becenévre hallgató Papp Imre zongorista-zeneszerző, aki saját dalaival létrehozta a speciálisan „geminis” hangzásvilágot. A Repülő zenekar című lemez bombasiker lett, s ettől kezdve a Gemini jó néhány fesztiválon lépett fel, önálló turnékon, illetve Kovács Kati és Zalatnay Sarolta kísérő együtteseként járták az országot. Sőt a Heilig Gábor belépésével tovább erősödött csapat kelet-európai szocialista országokba is meghívást kapott koncertekre, tévéfelvételekre. „Aki a hetvenes években járt szórakozni és szeretett táncolni, nem hagyhatta ki a Gemini együttes valamelyik klubját. Állandó fellépési helyünk volt Alsóörs, Balatonföldvár, Siófok, a miskolci ifipark, a Budai Ifjúsági Park, a Citadella vagy éppen a Gumigyár” - emlékszik vissza a régi szép időkre Papp Imre. A Gemini együttes története 1978-ban lezárult, a nevet - Gemini Trióra alakítva - Markó András vitte tovább, aki - előbb külföldön, aztán itthon is - a vendéglátóiparban dolgozott. „A zenétől egyikünk sem szakadt el - mondja a nyolcvanas-kilencvenes években a Neoton dobosaként ismertté vált Bardóczi Gyula , bár az elmúlt két évtizedben külön utakon jártunk, nem vesztünk össze, és most örömmel muzsikálunk újra együtt. A koncert előtt néhány nappal, a Hungarotonnál jelenik meg Vándorlás a hosszú úton című slágerválogatásunk, amely, reméljük, ajándék lesz régi rajongóinknak.” Heilig, Baranszky, Várszegi, Bardóczi, Papp és Markó - a Gemini anno A GONDOLATADÓ ' 1''3°Z'1“1' a 22-34-88-1 Budapest Rádióban 1245 MH Akar-e filmtörvényt a tárca? A Magyar Filmművészek Szövetsége továbbra is elutasítja kulturális tárca által korábban megalapítani kívánt Filmközpont Részvénytársaságot, s a már meglévő állami szereplők között osztaná fel a filmfinanszírozás funkcióit. A Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) háromcsatornás finanszírozási modellben tudja elképzelni a hazai mozgóképipar támogatását, javaslatát két hete küldte meg a kultuszminisztériumnak. A filmesek választ várnak arra, akar-e egyáltalán filmtörvényt a tárca. A legnagyobb filmes szervezet a már meglévő állami szereplők, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) és a Mafilm Rt. között osztaná fel a filmfinanszírozás funkcióit. Az MMKA a szelektív támogatási rendszert működtető szervezetként biztosítaná a filmipar folyamatos működését, amelyet a Mafilm Rt. a forgatókönyvek megrendelésével és fejlesztésében, filmek gyártásával segítene. Az MFSZ javaslatában, a minisztériumi elképzeléshez hasonlóan, normatív támogatási rendszer is segítené a filmipart. A normatív támogatás figyelembe venné az alkotó korábbi műveinek közönség- és fesztiválsikereit, valamint azt is, hogy a producer korábban miként garantálta, hogy megfelelő költséghatárok között készüljön el az alkotás. A filmszövetség által javasolt finanszírozási modell a kultusztárca által kilátásba helyezett évi 3 milliárd forintos támogatásra épül. A struktúrában 1 milliárd forint kerülne az MMKA-hoz, 1 milliárd forint kerülne a Mafilm Rt.hez, amely mint piaci szereplő venne részt a játékfilmek megvalósításában, s a normatív támogatási modell is 1 milliárd forintból valósulna meg. Az MFSZ Filmforgalmazók Egyesülete javaslatához csatlakozva két hónapos moratóriumban kívánnak megállapodni a tárcával, ez idő alatt a filmszakma legitim képviselői és a minisztérium közösen dolgozná ki a filmtörvényt. A Magyar Rendezők Céhe (MRC) ugyanakkor a minisztérium filmközpontját támogatja - hangzott el a filmszövetség sajtótájékoztatóján. Az MRC a rendezők egyharmadát foglalja magába, a szövetség keretei közül néhány hónapja vált ki. Az MRC-be tömörült rendezők a filmszövetség tagjai is, a szövetség januári közgyűlésének határozatát elfogadták. A filmszövetség úgy értesült, az MRC javaslatait a céh vezetősége, mindössze öt rendező dolgozta ki, s azt nem törvényesen fogadtatták el a tagsággal. A filmszövetség szerint a tárca által hangoztatott szakmai megosztottság öt rendező szembefordulása kétszáz alkotóval. TG VILLANÓFÉNYBEN Ópusztaszeri levél a miniszternek (MTI) A vonatkozó kormányrendelet módosítását, vagy a kieső bevétel pótlását kérte a kulturális tárca vezetőjéhez eljuttatott levelében a Csongrád megyei közgyűlés elnöke amiatt, hogy a rendelet az ópusztaszeri emlékpark számára is kötelezővé tette a rászorulóknak adandó kedvezményes, ingyenes belépők kibocsátását. Frank József szerint a rendelet veszélyezteti a kulturális javak közkinccsé tételét. 1995 óta az emlékpark több mint kétmillió látogatót fogadott, s az új rendelet miatt 50-60 millió forint bevételkiesésre számíthat az idén. A közgyűlés arra hatalmazta fel elnökét, hogy az Alkotmánybíróságnál keressen jogorvoslatot, ha nem történik érdemi változás. Zsüti búcsúztatása (MTI) G. Dénes György, „Zsüti” dalszövegíró, műfordító búcsúztatása március 6-án kedden, 11 órakor lesz a Farkasréti izraelita temetőben. Petrovics, a dodekafon Puccini (MTI) „Tosca dodekafon köntösben” címmel közölt beszámolót tárcarovatában a Frankfurter Allgemeine Zeitung Petrovics Emil C’est la guerre című operájának felújításáról. A német újság kritikusa némileg érthetőnek nevezi, hogy az opera a 60-as évek első felében tartott budapesti és három külföldi bemutató után hosszú időre „eltűnt a hallómezőből”. A szerző ugyan „dodekafon anyagból komponál, és néhány futammal jól kivehetően kapcsolódik Alban Berg Wozzeckjének expresszionizmusához, mégsem mond le a melodikus futamokról, amelyek emlékeztetnek az olasz verismóra. Ez alapján Petrovicsot bízvást lehetne dodekafon Puccininak nevezni. Várakozás interzónában * (MH) Marokkó: Interzóna - a köztes világ címmel ma este fél 7-kor fotóperformanszot rendeznek a Vista Galériában. Földes András, Vancsó Zoltán és DJ. Infra Gandhi performansza - a világzene, színes diák és fekete-fehér fotók - jeleníti meg a mozdulatlanságot. Emlékérme A tánczról (MH) A Magyar Nemzeti Bank április 30-án emlékérmét bocsát ki az első magyar játékfilm, A táncz bemutatójának századik évfordulója alkalmából. Amint arról lapunk tegnapi számában írtunk, Fazekas Bence rendező az első magyar némafilmről korabeli standfotók alapján dokumentumfilmet készít. Az emlékérmen egy táncoló pár lesz látható, filmkockában. www.hungaroton.hu