Magyar Hírlap, 2001. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-02 / 52. szám

Tévénapló Kőkemény tabutéma elemzésére vállalkozott Makó Andrea, en­ciklopédikus teljességre törekvő műsorában. A Szellem órája a megújuló Duna TV egyik legigé­nyesebb sorozata, létfilozófiai kételyekkel szembesíti a nézőt, most a halálról szólt, a „nem­létről”, ami nem talál magának helyet az anyaghoz letapadt der­mesztően praktikus gondolkodá­sunkban. A médiában és a való­ságban alig látni már méltóságtel­jes halált, a filmek többségében lőtt vaddá, a kórházakban puszta orvosi műtárggyá válik az ember, akit gépekre kapcsolnak, miköz­ben magára marad, kiszakítják a szeretet erőteréből. Mindent megtesznek, hogy a hozzátarto­zókat „megkíméljék” a megpró­báltatásoktól. Miközben ez a leg­nagyobb megpróbáltatás. Az egyórás tévéesszében földe­reng a képsor Gyarmathy Lívia elfeledett filmjéből, a Koportos­­ból, ahol még archaikus falukö­zösség tagjai gyülekeznek a rava­tal körül, s egyetlen szellemi lénnyé olvadnak össze vele. A közös ének és imádság, élő és halott együttes fölemelkedése. Legtöbben ma - legyen a leggaz­dagabbak, legmagasabb presztí­zsűek - gyakran méltatlanabbul A SZELLEM ÓRÁJA - HALÁL Duna Televízió Február 28., 21.30 mennek el, mint a Koportos sze­gény embere. A mennyei légha­jóból kihull minden fölösleges. Ahogy a másik bejátszásban (A pincerében) a halott Huszárik filmjében idézi a halott Krúdy so­rait a halott Latinovits: „a halál­nak nincs fénye, se árnyéka, meg­szabadultunk és földi élet kellé­keitől. .. a hazug szavaktól.” Meg azoktól is, amik a betegágy mel­lett hangzottak el egykor. A meg­váltás ritka pillanata, mikor a ha­lál megtisztítja a látást, a szívet. Talán éppen ez nyitja meg azt a dimenziót - amiről Balicza Erika orvos, természetgyógyász beszél - amikor felismerhetővé válik mindaz, ami hétköznapokban rejtve marad. Érezzük, amint ha­talmas könnycsepp gördül le a Mindenség arcán, s benne sűrű­södik minden bűnünk, tévedé­sünk, amit elkövettünk valaha. Sosem múló neurózishoz vezet, ha valaki nem megy át ezen a ka­tarzison. Hiányzik az a gondolat, hogy egyszer visszatérünk az „ás­ványi lét” körforgásába, hogy a lélek végtelen Möbiusz-szalag­­ként tekereg az űrben, a fizikai létbe ütközve alakot ölt, hogy az­tán suhogva szálljon tovább. A ka­mera elé álló gyerekek többsége sem tudja elképzelni, hogy csak úgy eltűnjön az ember ebből a vi­lágból. Ódor Balázs lelkész sze­rint olyannyira elutasítjuk a halált, hogy nem is félünk tőle. Ha kör­nyezetünkben mégis megtörté­nik, nem vagyunk rá felkészülve, nem tudjuk legyűrni a kétségbe­esést. Csillag Gábor kultúraantro­pológus úgy véli, sokakat a „szak­szerűtlen" temetés aggaszt, attól rettegnek, hogy a megboldogult megreked a két világ közti úton, és nyughatatlan kísérletként fog bolyongani. Ez a lelkiismeret­­furdalás kivetítődése. A jól szervezett technológia a folyamatként zajló végtisztesség­ben, annak a telefonálgató, ro­­hangászós, haszonelvű életfor­mának a sivársága tükröződik vissza, ami nem hagy időt emberi találkozásra, odafigyelésre, sor­sunkról való gondolkodásra. Polcz Alaine arra int, ezzel követ­jük el a legnagyobb mulasztás, hisz Szókratésszel szólva „Filozo­fálni nem más, mint halni, tanul­ni, pedig annyi, mint élni tudni.” Stark R. László „Nincs fénye, se árnyéka” KULTÚRA 2001. március 2., péntek • MAGYAR HÍRLAP 11 Nosztalgiabuli a hetvenes évekből Huszonhárom év után újra együtt a Gemini - Kétórás koncertre készülnek Egy hét múlva, március 9-én, a Budapest Kongresszusi Központban koncertezik a hatvanas-hetvenes évek sikeres hazai rockcsapata, a Ge­mini. A harminchét évvel ezelőtti alapítók közül ketten - Bardóczi Gyula dobos és Szabó György énekes - vesznek részt a jeles esemé­nyen. Vándorlás a hosszú úton címmel, a napokban egy CD-válogatás is megjelenik a Gemini legnagyobb slágereiből. Retkes Attila „A koncertnek nincs különösebb apropója, egyszerűen csak úgy gondoltuk, hogy huszonhárom év kihagyás után érdemes lenne újra összejönni, egy kicsit együtt zenél­ni, és feleleveníteni a régi dalokat” - meséli Bardóczi Gyula, aki októ­ber óta gőzerővel szervezi a kon­certet. „Anyagi haszonszerzés nem motivált bennünket, hiszen csak médiatámogatókat, együtt­működő partnereket sikerült talál­nunk, készpénzzel támogató szponzort nem, s így nagyon nehéz egy komoly koncertet megrendez­ni. Ennek ellenére örömmel ké­szülünk a bulira, és megpróbáljuk két órába belesűríteni a csapat összes nagy slágerét. Nem lesz könnyű." A Gemini együttes „ősváltoza­ta” 1964-ben alakult. Az eredeti felállásban Szabó György énekelt, Pusztai István és Németh Dezső gitározott, a Fotex mai elnöke, Várszegi Gábor basszusgitározott, Petneházy Gábor szaxofonozott és Bardóczi Gyula dobolt. Ekkor elsősorban az angol és amerikai slágerlistákon szereplő számokat szólaltatták meg. Hamarosan töb­bezres rajongótáboruk alakult ki, annak ellenére, hogy nem tartoz­tak a magyar könnyűzene hivata­losan elismert vonulatához, s ezért nem szerepeltek a rádióban és a te­levízióban, illetve sokáig nem ké­szült lemezük sem. Koncertjeiket jórészt művelődési házakban, mo­zikban, ifiparkokban adták, s rövid idő alatt országos klubhálózatot építettek ki. Egy ideig a Geminiben gitáro­zott Barta Tamás (Hungária, LGT), Kékes Zoltán (Hungária, Dolly Roll) és Rusznák Iván (M-Z) is, majd a hetvenes évek elején csat­lakozott a bandához Baranszky László gitáros, Markó András or­gonista-énekes, valamint a Mityó becenévre hallgató Papp Imre zon­gorista-zeneszerző, aki saját dalai­val létrehozta a speciálisan „gemi­­nis” hangzásvilágot. A Repülő ze­nekar című lemez bombasiker lett, s ettől kezdve a Gemini jó néhány fesztiválon lépett fel, önálló turné­kon, illetve Kovács Kati és Zalat­­nay Sarolta kísérő együtteseként járták az országot. Sőt a Heilig Gá­bor belépésével tovább erősödött csapat kelet-európai szocialista or­szágokba is meghívást kapott kon­certekre, tévéfelvételekre. „Aki a hetvenes években járt szórakozni és szeretett táncolni, nem hagyhat­ta ki a Gemini együttes valamelyik klubját. Állandó fellépési helyünk volt Alsóörs, Balatonföldvár, Sió­fok, a miskolci ifipark, a Budai Ifjú­sági Park, a Citadella vagy éppen a Gumigyár” - emlékszik vissza a ré­gi szép időkre Papp Imre. A Gemini együttes története 1978-ban lezárult, a nevet - Gemi­ni Trióra alakítva - Markó András vitte tovább, aki - előbb külföldön, aztán itthon is - a vendéglátóipar­ban dolgozott. „A zenétől egyi­künk sem szakadt el - mondja a nyolcvanas-kilencvenes években a Neoton dobosaként ismertté vált Bardóczi Gyula , bár az elmúlt két évtizedben külön utakon jár­tunk, nem vesztünk össze, és most örömmel muzsikálunk újra együtt. A koncert előtt néhány nappal, a Hungarotonnál jelenik meg Ván­dorlás a hosszú úton című sláger­válogatásunk, amely, reméljük, ajándék lesz régi rajongóinknak.” Heilig, Baranszky, Várszegi, Bardóczi, Papp és Markó - a Gemini anno A GONDOLATADÓ ' 1''3°Z'1“1' a 22-34-88-1 Budapest Rádióban 1245 MH Akar-e filmtörvényt a tárca? A Magyar Filmművészek Szövet­sége továbbra is elutasítja kulturá­lis tárca által korábban megalapí­tani kívánt Filmközpont Rész­vénytársaságot, s a már meglévő állami szereplők között osztaná fel a filmfinanszírozás funkcióit. A Magyar Filmművészek Szö­vetsége (MFSZ) háromcsatornás finanszírozási modellben tudja el­képzelni a hazai mozgóképipar tá­mogatását, javaslatát két hete küldte meg a kultuszminisztérium­nak. A filmesek választ várnak ar­ra, akar-e egyáltalán filmtörvényt a tárca. A legnagyobb filmes szervezet a már meglévő állami szereplők, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) és a Mafilm Rt. között osztaná fel a filmfinanszírozás funkcióit. Az MMKA a szelektív támogatási rendszert működtető szervezetként biztosítaná a film­ipar folyamatos működését, ame­lyet a Mafilm Rt. a forgatóköny­vek megrendelésével és fejleszté­sében, filmek gyártásával segítene. Az MFSZ javaslatában, a minisz­tériumi elképzeléshez hasonlóan, normatív támogatási rendszer is segítené a filmipart. A normatív támogatás figyelembe venné az al­kotó korábbi műveinek közönség- és fesztiválsikereit, valamint azt is, hogy a producer korábban miként garantálta, hogy megfelelő költ­séghatárok között készüljön el az alkotás. A filmszövetség által java­solt finanszírozási modell a kul­tusztárca által kilátásba helyezett évi 3 milliárd forintos támogatásra épül. A struktúrában 1 milliárd fo­rint kerülne az MMKA-hoz, 1 mil­liárd forint kerülne a Mafilm Rt.hez, amely mint piaci szereplő venne részt a játékfilmek megvaló­sításában, s a normatív támogatási modell is 1 milliárd forintból való­sulna meg. Az MFSZ Filmforgalmazók Egyesülete javaslatához csatlakoz­va két hónapos moratóriumban kí­vánnak megállapodni a tárcával, ez idő alatt a filmszakma legitim kép­viselői és a minisztérium közösen dolgozná ki a filmtörvényt. A Ma­gyar Rendezők Céhe (MRC) ugyanakkor a minisztérium film­központját támogatja - hangzott el a filmszövetség sajtótájékoztató­ján. Az MRC a rendezők egyhar­­madát foglalja magába, a szövetség keretei közül néhány hónapja vált ki. Az MRC-be tömörült rendezők a filmszövetség tagjai is, a szövet­ség januári közgyűlésének határo­zatát elfogadták. A filmszövetség úgy értesült, az MRC javaslatait a céh vezetősége, mindössze öt ren­dező dolgozta ki, s azt nem törvé­nyesen fogadtatták el a tagsággal. A filmszövetség szerint a tárca által hangoztatott szakmai megosztott­ság öt rendező szembefordulása kétszáz alkotóval. TG VILLANÓFÉNYBEN Ópusztaszeri levél a miniszternek (MTI) A vonatkozó kormány­­rendelet módosítását, vagy a kieső bevétel pótlását kérte a kulturális tárca vezetőjéhez el­juttatott levelében a Csongrád megyei közgyűlés elnöke ami­att, hogy a rendelet az ópuszta­szeri emlékpark számára is kö­telezővé tette a rászorulóknak adandó kedvezményes, ingye­nes belépők kibocsátását. Frank József szerint a rendelet veszélyezteti a kulturális javak közkinccsé tételét. 1995 óta az emlékpark több mint kétmillió látogatót fogadott, s az új ren­delet miatt 50-60 millió forint bevételkiesésre számíthat az idén. A közgyűlés arra hatal­mazta fel elnökét, hogy az Al­kotmánybíróságnál keressen jogorvoslatot, ha nem történik érdemi változás. Zsüti búcsúztatása (MTI)­­ G. Dénes György, „Zsüti” dalszövegíró, műfordí­tó búcsúztatása március 6-án kedden, 11 órakor lesz a Far­kasréti izraelita temetőben. Petrovics, a dodekafon Puccini (MTI) „Tosca dodekafon kön­tösben” címmel közölt beszá­molót tárcarovatában a Frank­furter Allgemeine Zeitung Pet­rovics Emil C’est la guerre című operájának felújításáról. A né­met újság kritikusa némileg ért­hetőnek nevezi, hogy az opera a 60-as évek első felében tartott budapesti és három külföldi be­mutató után hosszú időre „el­tűnt a hallómezőből”. A szerző ugyan „dodekafon anyagból komponál, és néhány futammal jól kivehetően kapcsolódik Al­ban Berg Wozzeckjének exp­­resszionizmusához, mégsem mond le a melodikus futamok­ról, amelyek emlékeztetnek az olasz verismóra. Ez alapján Pet­­rovicsot bízvást lehetne dode­kafon Puccininak nevezni. Várakozás interzónában * (MH) Marokkó: Interzóna - a köztes világ címmel ma este fél 7-kor fotóperformanszot ren­deznek a Vista Galériában. Földes András, Vancsó Zoltán és DJ. Infra Gandhi perfor­­mansza - a világzene, színes diák és fekete-fehér fotók - je­leníti meg a mozdulatlanságot. Emlékérme A tánczról (MH) A Magyar Nemzeti Bank április 30-án emlékérmét bocsát ki az első magyar játékfilm, A táncz bemutatójának századik évfordulója alkalmából. Amint arról lapunk tegnapi számában írtunk, Fazekas Bence rendező az első magyar némafilmről ko­rabeli standfotók alapján doku­mentumfilmet készít. Az em­lékérmen egy táncoló pár lesz látható, filmkockában. www.hungaroton.hu

Next