Magyar Hírlap, 2001. október (34. évfolyam, 242-254. szám)

2001-10-16 / 242. szám

2 Magyar Hírlap ­ Nagyobb a pánik, mint a veszély Vajon megkezdődött-e a biológiai és vegyi háború? S ha igen, hogyan lehet védekezni a támadások ellen? A lépfene-megbetegedések világszerte egyre nagyobb pánikot okoznak. Persze a legsúlyosabb a helyzet az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az emberek nap mint nap reszketve bontják ki postájukat, és hisztérikusan felvásárolják a gázálarckészleteket. Hámos szakértői elemzés készült, amely cáfolja azt a tévhitet, misze­rint bárki bármikor olcsón, kisüzemi módszerrel tömeges és eredményes ter­rortámadást hajthatna végre nagy váro­sok, lakott területek ellen. A tömegpusz­tító csapásnak ugyanis három előfeltéte­le van: Az első: a hatóanyag megszerzé­se. A második: fegyverré való tömeges átalakítása és a harmadik a kiszórás. Ma már egyik sem egyszerű, noha nem lehetetlen. A New Scientist figyelmeztet rá, hogy meg lehet néhány embert ölni alkalmi terrortámadással, de alig van esélye, hogy nagyobb lakott településre alacsonyan szálló repülőgép vagy heli­kopter behatolhasson, és ott kiszórja tel­jes pestis-, himlő- vagy ebola-méreg­­anyagát. Ráadásul a szakemberek sze­rint mind a folyékony, mind a por alakú mérgek illékonyak, és nagyobb részük el sem jut a talajig. A rémület fegyvere A biofegyver- és biovédelmi kutatók vé­leménye viszont nagyjából egységes ab­ban, hogy kevés méreg is elegendő arra, hogy pánikot keltsen, és rettegésben tartsa a lakosságot. Éppen ezért folya­modnak a mérgezett levelekhez, mert igen korlátozott számú küldemény is pszichológiai fegyverként alkalmazható. Feltételezhető, hogy azért kaptak újság­írók, szerkesztők, tévés személyiségek veszélyes küldeményeket, mert ezek az esetek nagy valószínűséggel nyilvános­ságra kerülnek, nem eltitkolhatók, és a pánikkeltés a terroristák fő célja. Mi lesz holnap? A legaggasztóbb hírek megbízható orosz forrásból származnak. A puscsinói bioló­giai kutatóközpontban, ahol hosszabb idő óta folynak nyílt biovédelmi kutatá­sok. Ivkov vezető kutató szerint tudomá­suk van egykori szovjet bio- és vegyifegy­­ver-fejlesztők úgynevezett haramiaálla­mokban végzett kísérleteiről, amelyek révén a biofegyverekhez használható baktériumok genetikai tulajdonságait megváltoztatják, és ezáltal azok ellenál­lókká válnak az antibiotikumokkal szemben. A kísérlet eredményei a puscsinóiak tudomása szerint szerencsé­re nem értek be annyira, hogy fegyver­ben is kipróbálják az új baktériumokat. Ivkov nem nyilatkozott arról, melyek azok az országok, ahol ezek az új kísérle­tek folynak. De más forrásból tudjuk, hogy Kazahsztánban és az Urálban mintegy húszezer szovjet biológus, ve­gyész és informatikus dolgozott titkos gyárakban. Ezeknek az embereknek nagy része azonban szétszóródott, főleg az arab országokban és a Távol-Keleten, lakhelyük ismeretlen. Az orosz szakem­berek éppen ezért most az Izvesztyija szerint olyan eljárásokon dolgoznak, amelyekkel az antibiotikumoknak el­lenálló mikrobákat is elpusztíthatnák. Kiképzést gázálarcra! Addig azonban az amerikaiak inkább a gázálarcokban bíznak - a New Scientist brit szakértője szerint teljesen indokolat­lanul, merthogy éppen maga a gázálarc a legnagyobb kockázati tényező. A civil la­kosság ugyanis technikailag felkészület­len, és az emberek nem tudják, hogyan kell kezelni a szűrőberendezést, emiatt megfulladhatnak, anélkül hogy mák­­szemnyi mérges gáz jutott volna a szerve­zetükbe. Éppen ezért alapos vegyvédel­mi kiképzésben kellene részesíteni az Egyesült Államok és a veszélyeztetett szövetséges országok teljes lakosságát. A gázálarcok és vegyvédelmi ruhák is technikai fejlesztésre szorulnak: felhasz­nálóbarát változatban kellene gyártani őket, mert tömeges gázveszély esetén tartósan, esetleg több órán át az arcon és a testen kell tartani a maszkot, esetleg a védőruházatot is, ami elviselhetetlen, különösen melegben. Már hatvan évvel ezelőtt folytak harci kísértetek a lépfene baktériumával Nagy- Britanniában - közölte egy skót napilap. A Glasgow Herald azt írja, hogy 1942-ben egy brit repülőgép - az akkori miniszter­­elnök, Winston Churchill utasítására - lépfenespórákat tartalmazó bombát dobott le a Skócia nyugati partjai előtt fekvő lakatlan kis szigetre, Grumnardra. A területre előzőleg kísérleti nyulakként egy birkanyájat telepítettek. A teszt sikeresnek bizonyult: a birkák elpusztul­tak, és rövidesen az egész szigetet vesz­tegzár alá helyezték, amit csak alig több mint tíz évvel ezelőtt oldottak fel, miután rengeteg pénzért fertőtlenítették Gruinardot. Az emberek azonban azóta sem merészkednek a szigetre, főleg azok után, hogy egy amerikai régész, Brian Moffat kijelentette: ásatásai közben még mindig talált lépfene­spórákat Gruinardon. Oszama bin Laden-képeket ragasztottak fel a hétvégén a szegedi sétálóutca egyik üzle­tének kirakatüvegére. Az alkalmazottak értesítették a rendőrséget, és mivel féltek attól, hogy további meglepetések várják a helyiségben őket, egy ideig ki sem nyitot­tak. Mindez néhány méterre történt attól a helytől, ahol valaki múlt csütörtökön arab és angol feliratú gyógyszereket helyezett el kör alakban. Abban az ügyben a rendőr­ség rendzavarás miatt eljárást indított ismeretlen tettes ellen. A gyógyszerekről azóta kiderült, hogy lejárt szavatosságú kedélyjavító pirulák. A tisztiorvosi szolgálat bakteriológiai vizsgálatának eredménye a jövő hét elejére készül el. Az oldalt írta: Dreissiger Ágnes, Kunstár Csaba, N. Sándor László, Szalay Rita és Sztankóczy András A lépfene tünetei s­íív amerikai kutató olyan különleges halait tamilm.i­r.o/, an­wh kép«:*» hatás­talanítani a mérgező xt-gvidereket és a gyilkos kórokozókat egyaránt. \ s/cr! olyan területek fertőtlenítésére hasz­nálhatnák, amelye­ket vegyi­lagi bio­lógiai támadás ért A Bacillus Anthraxis a környezetbe kerülve belégzés útján terjed, a tüdőt és a bélrendszert fertőzi, kiütéses változata a bőrön át hatol a szervezetbe, és ott végez pusztítást. Oltással megelőzhető. Az inhalációs anthrax mélyen a tüdőbe kerül, és fulladást okoz. Rendkívül ritka, és antibiotikum alkalmazása nélkül vagy kései diagnózis esetén a beteg nagy valószínűséggel meghal.­­ 1. Hét és fél nappal a fertőzés után jelentkeznek az első mérgezési tünetek: megfázás különösen magas lázzal, ami egyszerű influenzának is vélhető. ................................. ..................................­...........................—— 2. Az anthraxspórák csírázni kezdenek, a tüdőben­­ exotoxint termelnek, ami szétroncsolja a tüdő szöveteit­­ és a véredényeket, majd bekerülnek a bélrendszerbe,­­ ahol krónikus emésztési problémát okoznak. — 3. A tüdővizenyő következtében az oxigén-­­ ellátás leáll. Beáll a sokk és a halálos kóma. | A NAP TÉMÁJA 2001. október 16., kedd Tehetetlenek a postavállalatok a lépfene-baktérium ellen A cégek hiába erősítették meg a nemzetközi küldemények biztonsági előírásait, mert ál­lításaik szerint ez nem elég arra, hogy lecsapjanak az „utazó” baktériumra. A TNT exp­­ressz-szállítóvállalat magyarországi cégénél a vezérigazgató a biztonsági intézkedésekről lapunknak elmondta, hogy nem zárhatják le a küldeményüket azok, akik először adnak fel levelet vagy csomagot a cégnél. Ifj. Járosi Márton azt is közölte, hogy a dolgozóknak rendszeresen tartanak képzést a gyanús küldemények felismeréséről. Ugyanakkor olyan berendezése nincs a cégnek, amellyel ki lehetne mutatni a baktériumokat. A DHL gyors­posta-szolgáltatónál az ügyfélkapcsolati igazgató, Kincses Anita kijelentette: az egész­ségügyi hatóságoktól azt a tájékoztatást kapták, hogy nem lehet kiszűrni a postai külde­ményekben feladott baktériumot. A Magyar Posta belső védelmi osztályának vezetője, Keszthelyi Vilmos lapunknak nem volt hajlandó elárulni, hogy milyen új intézkedéseket terveznek, csupán azt jelezte, hogy ezekben mind az ÁNTSZ-nak, mind pedig a hatósá­goknak jut majd szerep. Majd a posta nem sokkal később kiadott egy közleményt, hogy egyáltalán nem terveznek különleges intézkedéseket. Hétköznapi kockázatok Valószínűleg a lépfene-megbetegedések miatt terjedő pánik is alátámasztja Teller Ede aforiz­máját, amely szerint „az emberek attól félnek, amit nem ismernek”. A kockázatok mérésére különféle tudományos elméletek léteznek. Az egyik az életkor-megrövidítő hatás, amely na­pokban fejezhető ki. Férfinak születni például az átlaghoz képest mínusz háromezer napot je­lent, agglegényként élni további háromezerrel kevesebbet. Az iskolából való kimaradás nyolc­száz nappal rövidíti meg életünket, míg nagy autó helyett kicsit vezetni ötven nappal. A másik mérőszám a mikrorizikóban kifejezhető érték. Ez azt jelzi: ha egymillió embert ki­teszünk egy adott kockázatnak, akkor hány eset lesz halálos kimenetelű. Kaliforniai jogá­szok 1987-es megállapodása nyomán tíz mikrorizikó a figyelmeztetés nélkül okozható ma­ximális kockázat mértéke. Ezért kell minden doboz cigarettára rányomtatni a figyelmezte­tést, írja Marx György akadémikus az Atommag közelben című könyvében. Nemzetközi sta­tisztikák szerint egy mikrorizikó kockázattal jár hatvanöt kilométert autón megtenni (ugyanez repülőút esetén kétezer kilométer!), egy órán át Budapest belvárosában lélegezni, két hó­napot élni egy dohányossal, vagy egy szál cigarettát elszívni. Az adatokból kitűnik, hogy a közvélemény egy mikrorizikót teljesen elfogadhatónak ítél meg. Kockázatos szakmák szép számmal akadnak. Míg egy gyári munkás kockázata száz alatt marad, addig a mélytengeri halászoknál ez az érték az ezernyolcszázat is eléri. A legveszélyesebb hivatások közé tarto­zik az amerikai elnöké: ez háromezer mikrorizikót jelent évenként!

Next