Magyar Hírlap, 2001. december (34. évfolyam, 293-303. szám)
2001-12-28 / 301. szám
10 Magyar Hírlap oe Ringier Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Lapunkat rendszeresen szemlézi Irórjén Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az »OBSERVER« OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest Vill., Auróra u. 11., telefon: 303-4738, fax: 303-4744, internet: www.observer.hu Főszerkesztő: Kocsi Ilona Főszerkesztő-helyettesek: Frank Róbert, Kis Zoltán Lapszerkesztők: Popovics Gizella, Szluka Márton Rovatvezetők: Emőd Pál (gazdaság), Gréczy Zsolt (kultúra), Habik Csaba (fotó), Kiss László (sport), Szále László (publicisztika), Szerdahelyi Csaba (belpolitika), Újvári Miklós (külpolitika), Művészeti vezető: Lovasi Eszter Kiadja: Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Telefon: 470-1100 Vezérigazgató: Christoph Tonini Lapigazgató: Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató: Komjáthy Katalin Terjesztés: Szabó Edit Gyártási igazgató: Végh Petra Szerkesztőség: 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1233, fax: 470-1296 Kiadóhivatal: 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Hirdetési igazgatóság: 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, mhsales@ mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon/fax: 470-1150,1163,1166 Ügynökségi referens, telefon: 470-1138, fax: 470-1143 Terjeszti a HÍRKER Rt. és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Nyomtatás: Pressprint Nyomdaipari Kft. 9021 Győr, Újlak utca 4/A. Ügyvezető igazgató: Szammer István HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2574, fax: 460-2501, e-mail: dioszegi@ringier.hu. Ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon/fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany@kultur-press.hu LAPUNK 2002 01.01-TŐL ÉRVÉNYES ELŐFIZETÉSI DÍJAS Kiadói Postai 1 hónap - 1600 Ft negyedév 4500 Ft 4698 Ft félév 8809 Ft 9198 Ft 1 év 17000 Ft 18000 Ft Hiba volt a villamosvonalak megcsonkítása Demszky Gábor írása (Kérdés: lesz-e 4- es metró, MH, dec. 12.) tartalmaz egy olyan konkrét kijelentést, amelyet a tények ismeretében legalábbis erős csúsztatásnak vagy kisebb füllentésnek minősíthetnék, és amire szükségesnek tartom felhívni a Magyar Hírlap, mint mérvadó napilap szerkesztőinek figyelmét. Észrevételem és kérdésem az írás következő gondolatához kapcsolódik: „Súlyos gondot jelent a városnak a Szabadság híd statikai állapota is. A műemlék jellegű hídszerkezet teherbírása alkalmatlan a villamos átvezetésére, és egyre égetőbb igényként merül fel a villamos levétele is a hídról.” Én úgy gondolom, hogy ez a kijelentés furcsa ellentétben áll a közgyűlésben döntő többséggel elfogadott közlekedésfejlesztési koncepcióval, ami a Demszky Gábor által leírtakkal ellentétben feketénfehéren tartalmazza a kiskörúti villamos megtartását és visszaállítását a Nyugati pályaudvarig a Bajcsy-Zsilinszky úton. Méghozzá a fejlesztések első szakaszában, 2015-ig. A főpolgármesternek tisztában kellene lennie azokkal a (közlekedéstudományi) felismerésekkel, amelyek szerint óriási hiba volt Budapest összefüggő és kiterjedt villamoshálózatának brutális megcsonkítása, többek között az 1968-as elhibázott közlekedési koncepció jegyében (villamosvonalak felszámolása, metró és busz egyeduralma). Napjainkra egyértelművé vált, hogy mennyire elhibázott lépés volt a belvárosi villamoshálózat mellbevágó mértékű megkurtítása: 14-es villamos, Váci úti szakasz; 47-49-es villamos Bajcsy-Zs. úti szakasz; 44, 67 villamos Rákóczi úti szakasz. Az itt felsoroltak (közel)jövőbeni visszaépítését és e szakaszok szükségességét az elfogadott terv tartalmazza. Kérdem én, milyen alapon hivatkozik Demszky Gábor a 47-49-es villamos levételére a Szabadság hídról? Talán majd a Duna alatt fognak ezek is átkelni Budáról Pestre? A főpolgármester úr folytatója kíván lenni az elmúlt évtizedek ostoba gyakorlatának? Amit Demszky úr leírt, azzal a népakaratot jelképező közgyűlés homlokegyenest ellenkező elhatározást tett. A 47-49-es villamos visszaépítését a közgyűlés az elfogadott fejlesztési tervben előírja, aminek ellenére Demszky Gábor a fenti vonal megkurtításáról értekezik, hiszen a villamos eltávolítása a Szabadság hídról ezt jelenti. Németh Balázs Budapest Ami a hirdetésből kimaradt Országgyűlési beszámoló címmel húsz országos és megyei napilapban összesen 37 millió forintért jelentette meg a kormány az elmúlt három és fél éves családpolitikájáról szóló hirdetést. A hirdetésből azonban kimaradt, hogy a családpolitika eredményeként a gazdagok tovább gazdagodtak, míg a szegények tovább szegényedtek. Nem szólt arról - pedig e témához tartozik -, hogy Magyarországon áldásos tevékenységük eredményeként a családok A hivatal szíve Karácsonykor még a háborúzó ellenségek is békét kötnek, csak az önkormányzat nem könyörül. Szokatlanul hideg van, hajléktalanok fagyhalált szenvednek, de tél ide, tél oda, most is kilakoltatnak embereket, családokat. Ismerősöm lakáspere bírósági szakaszban van. (Nem lakásfoglalás, 30 éve ott lakik.) Az épület kezelője levélben szólította fel: 10 napon belül hagyja el a lakást. Az önkormányzat elfelejtette értesíteni saját épületkezelőjét a perről, melynek ideje alatt nem is lehet kiköltöztetni a bérlőt. Úgy vélem, az önkormányzat van értünk és nem fordítva. Felháborít, hogy egy csepp tolerancia sincs a hivatalban, a kemény tél sem enyhíti meg a szívét. Bense László Győr Kommentált eredmény A Gallup közvélemény-kutató szerint komoly előnyre tett szert a Fidesz az MSZP-vel szemben. Fenntartással kell fogadnom az eredményt, mert nincs rá elfogadható magyarázat. Ha mint választónak szabad javasolnom a Gallup Intézetnek, ezentúl minden közzétett eredményt kommentáljon. Kíváncsi lennék, hogy az intézet vezetője hogyan elemezné eredményüket. Javaslom ezt azért, mert szeretném megérteni azokat az ellentmondásokat, amik a közvéleményegyharmada, közel 3 millió állampolgár él a létminimum alatti vagy ahhoz közelálló jövedelemből. Arról nem beszél, hogy az országban közel 800 ezer gyermek alultáplált és 200 ezer kifejezetten éhezik, pedig egy éhező gyermek is sok, hát még 200 ezer. Nem fordít figyelmet arra sem, hogy az országban - becsült adatok szerint - 50-60 ezer hajléktalan tengődik és magában a 2 millió lakosú Budapesten 30 ezerre becsülik a hajléktalanok számát, ami azonos a több mint 10 milliós lakosú New York-i hajléktalanok számával. Végezetül megjegyzem, hogy a hirdetésre költött, az adófizetők 37 millió forintját hasznosabb célra is lehetett volna fordítani. Például ebből az összegből fedezhető lett volna egy leukémiás és egy kutatói eredmény és a mindennapi élet között feszülnek. Beregi Kálmán Pécset Soha rosszabbat! Köszönet a Parlament előtt felállított Betlehemért. Ezrek és ezrek voltak kíváncsiak a jászolra, és nem utolsósorban a születés misztériumához asszisztáló, élő állatokra, tehénre, bocira, juhokra, csacsira. Voltak olyan Pesten született gyerekek, akik életükben először láttak eleven háziállatokat. Igaz, simogatni nem lehetett „őket”, mert ort állt a dupla kerítés, no meg egy rackabundába öltözött pásztorember. Aki ott járt, nem mulasztotta el, hogy betérjen a mesterségek házába, ahol díszt készíteni, csutkababából kisdedet varázsolni, gyöngyöt fűzni tanulhattak a gyerekek. A rossz nyelvek szerint ez sem volt más, mint választási fogás. Soha rosszabbat! Rosta Virág Szentendre Szombat és vasárnap kivételével 11- től 14 óráig felváltva várja hívásukat a rovat két szerkesztője, Sárközi Mária és Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-13-11. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra szívbeteg gyermek életének megmentéséhez szükséges 8, illetve 40 millió forint, amit a gyermekek életéért aggódó és megmentéséért áldozni is kész állampolgárok összeadtak, mivel a kormánynak erre nincs pénze. Dr. Orosz István Zalaegerszeg HALLÓ! 2001. december 28. péntek KULTÚRA - MH-POSTA Pető Béla negyvennégy éven át a színház világában „Mindenért vállaltam a felelősséget” Pető Béla negyvennégy éve a színház világában él. Volt színész, dolgozott a színészszakszervezetnél, köztiszteletnek örvendő művészeti titkárként tevékenykedett a Vígtől a Magyar Színházig. Infarktusa után az orvosok döntés elé állították: vagy szeretett hivatása, vagy az élet, így január elsejétől már nem kereshetjük éjjel-nappal a Magyar Színházban. Művészeti titkárrá valószínűleg nem gyerekkorától akar valaki válni... Én a színészet helyett lettem művészeti titkár. Idejében felismertem, hogy ennyi tehetséggel legfeljebb periférián tengődve, alkoholizálva, boldogtalanul lehet létezni. Volt színész is? Próbálkoztam vele, úgy harmincnyolc évvel ezelőtt. Jelentkeztem különböző igazgatóknál. Akkoriban nagyon szép, érett basszus hangom volt, így általában bekerültem a kórusba, amibe aztán „beleszürkültem”. Megfordultam Kecskeméten, Egerben és a Honvéd Együttesnél is. A Madáchban statisztáltam. Kisebb szerepekig eljutottam. Kecskeméten például játszottam Sós György Köznapi legenda című darabjában. Ez egy utcaseprő párról szól, akik nem voltak házaspárok, csak együtt éltek, ami a darab idején szokatlannak számított Magyarországon. Fiatal anyakönyvvezetőt játszottam, aki főnökei tilalma ellenére vállalta, hogy összeadja a nő halálos ágyán az öregeket. Szép szerep volt, még azt is mondhatnám, hogy elég sikeres voltam benne. De addigra már eldöntöttem, hogy abbahagyom a színpadi munkát. Akkoriban keresett a színészszakszervezet egy munkatársat. Fölmértem, hogy a szakszervezetnél megtanulhatom az egész színházi üzemvitelt, a gazdálkodást, a jogszabályokat. Mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy a színházat a pincétől a padlásig át tudjam tekinteni. Mint a szakszervezet embere, az ország összes színházába hazajártam. Volt olyan évad, hogy minden színház valamennyi előadását láttam. Még a vidéki színházak műszakját is személyesen ismertem. Hogy lett a Vígszínház művészeti titkára? A Szentendrei Teátrum előadása előtt beszélgettem a Víg akkori gazdasági igazgatójával, Róna Lászlóval. Megkérdezte, nem akarok-e titkár lenni. Két nap múlva kaptam egy telefont, hogy Várkonyi Zoltán szeretne velem találkozni. Elszállt velem a világ, mert a lelkem legmélyén én mindig a Vígszínház felé kacsingattam. Nem mindenki tudja mit csinál a művészeti titkár. Ő intézi a napi ügyeket, egyezteti a színészeket, összeállítja a műsorrendet, a premierre elosztja a jegyeket. A művészeti titkár minél inkább nem látszik, annál jobban végzi a dolgát. A titkár az igazgató jobbkeze is, de a színészek bizalmasa is, ha hirtelen - mondjuk beugráskor - elő kell keríteni valakit, akkor tudnia kell, hol csörögjön a telefon. És az a telefon éppen a szeretőnél is lehet. Ez így van. Nekünk még a vérünkben volt, hogy előadás nem maradhat el. Ahhoz, hogy mindenkit megtaláljunk, elég mély, őszinte kapcsolatra volt szükség a művészekkel. Valamennyi tevékenységüket követtük, ha forgattak, rádióztak, ha szinkronizáltak... Jó néhány történetem van, hogy miként sikerült egy-egy színésznek mégiscsak elérnie az előadást. Bujtor István például a filmgyárral Münchenben forgatott. Telefonált, ne aggódjak, tizenkettőkor fölszáll a gép Münchenből, és időben Pesten lesz. Én ekkor ájultam el, mert nem sokkal azelőtt jött a hír Ferihegyről, hogy a rossz, ködös, őszi idő miatt nem fogad gépet. Hívtam az irányítótornyot, a Lufthansa pesti kirendeltségét, mindent. Megtudtam, hogy a müncheni gép Bécsben száll le. Telefonáltam a Lufthansa bécsi kirendeltségének, egy személyautó állt a géphez, Bujtort lehozták, mint egy VIP-vendéget, nem is ment át semmilyen vizsgálaton. A Lufthansa kocsija elindult vele a határhoz. Ezalatt felhívtam a határőrséget, mondtam, hogy semleges területre engedjék át a győri színház kocsiját, onnan kértem autót. A semleges területen Bujtor átült a Lufthansa kocsijából a győribe, és hat óra tízkor a lakásából hívott, hogy „Szervusz Bélus, itthon vagyok, beérek az előadásra.” De az is előfordult, hogy a rendőrség segített. Már mindenkit megszerveztem a műsorváltozáshoz, de Koncz Gabit nem találtuk. A végén a rendőrség a Dunán találta meg, amint épp az új motorcsónakját próbálta ki. A rendőrök még be is hozták a színházba. Folytathatnám a történetek sorát. Megszerveztem én már kormánygépet is a társulatért Taskentba... Ehhez nagyon kellett ismernie, hogy ki kicsoda. A premiereken is tudnia kellett, kit hová ültessen. Aczél György például hol ült? A kormánypáholyban. Ami jobb oldalt az erkély első páholya volt. Ennek a Ditrói Mór utcai oldalon volt egy külön bejárata. Tehát ott szükség esetén ki lehetett menekülni? Ki. Egyébként ez a páholy a legrosszabb a színházban, a fél színpadot nem lehet látni, de biztonsági okokból Aczél általában Kádárral együtt ott ült. Fölment a páholyba hozzájuk? Persze. Sztoriztunk, szendvicset ettünk, üdítőt ittunk, beszélgettünk az előadásról. Arra vigyáztam, hogy ne kezdjek el ügyetlenül, direkt politikai kérdésekről beszélni. Szilveszterkor például bemutattunk egy Feydeau-bohózatot. Ezt a műfajt kulturális járulékkal sújtották. De azt mondta Kádár Aczélnak, hogy kellenek ezek az előadások a közönségnek. Mondom, hallotta Aczél elvtárs, akkor ne legyen járulék! S nem is lett erre az előadásra. Még később például a Mikroszkóp Színpadon, amikor jött az új adórendelet, és ezen a művészvilág eléggé felháborodott, akkor ezt el lehetett mondani Kádárnak, Aczélnak is. A Mikroszkóp után dolgoztam sokfelé, például a Játékszínben, voltam az Operett Színház ügyvezető igazgatója, a Nemzeti titkára. Segédkeztem bizonyos produkciók létrehozásában, majd Iglódi visszahívott a Nemzetibe, amit azóta átkereszteltek Magyar Színházzá. Szerepe van a munkájának abban, hogy infarktust kapott? A napi tizennégy, tizenhat órás igénybevétel, a stressz, a felelősség vállalása ebben nyilván szerepet játszott. Én mindenért vállaltam a felelősséget. Amikor a Pesti Színházban az én hibámból elmaradt egy előadás, az elmaradt bevételt elkezdték levonni a fizetésemből, majd bizonyos idő után kegyelmet kaptam. Az orvos állította döntés elé, hogy vagy folytatja a munkáját, vagy tovább él... Egybehangzóan, egymástól függetlenül ezt mondta az érsebész, a kardiológus, a belgyógyász, a pszichiáter. Azt mondták, hogy az eddigi igénybevétellel ennyire volt hitelesítve a szívem. Tud ön a nap huszonnégy órájában pihenni? Egyelőre megvan a „leckém”. Gyalogolnom kell. Van egy szobakerékpárom, azon elmegyek Várig meg vissza. De mindent, ami fáraszt vagy kimerít, abba kell hagynom. A színházat viszont így nem lehet csinálni. Tizennyolc éves korom óta, negyvennégy éve mindig a színház volt az első számomra. A feleségem azt mondta, hogy ő tulajdonképpen a gyermekét egyedül nevelő leányanya. Most olyan tevékenységet kell keresnem, ami nem veszi az idegrendszeremet annyira igénybe, mint az eddigiek. Van egy olyan álmom, hogy megírom, ami az elmúlt negyvennégy évben velem történt Bóta Gábor Pető Béla az infarktus után nyugdíjba készül Fotó: Sárközy György Nem törvényszerű Galambos Péter a Cinizmus vagy önbecsapás című dolgozatában a mai magyar „politikai divatok” megdöbbentően keserű, de ugyanakkor pontos leírását adta (MH, dec. 8.). Minden gondolatával egyetértek. Különösen az a megállapítása talált telibe, hogy „eddig mindhárom választáson az a párt győzött, amelyik éppen a legszerencsésebben alkalmazta a demagógiát”, továbbá „a hamis propaganda (azaz a Fidesz típusú PR-politika) fél évvel a választások előtt nálunk pompásan működik.” Törvényszerű-e, hogy nálunk mindig a simlisek, a „nagy varázslók” győznek, akik a legügyesebben tudják átverni az istenadta népet? Ezt a kérdést annak ellenére fel kell tenni, hogy az ilyen úri huncutságoknak Magyarországon komoly hagyományai vannak. A válasz csak egy lehet: nem törvényszerű. A sok eredményesnek tűnő szemfényvesztés után végre a józan észnek kell felülkerekednie. Tisztelt ellenzéki politikusok, liberális közírók, gondolkodó értelmiségiek, ébresztő! A 24. órában vagyunk. Az önök felelőssége óriási. Ha továbbra is jóhiszeműségük, naivitásuk foglyai maradnak, 2002 tavaszán veszítenek, veszítünk. Mert tudniuk kell, ha a jövőben még 4 évig ez a kurzus marad hatalmon, annak levét az ország nagyobbik része issza meg. B. Szabó Károly Budapest hélyt adni, mint egynek munkát. A pénz csak tovább folyik el a feneketlen segélyezési zsákból, miközben a legrászorultabbak helyzetén semmit sem javít, sőt elvész a kiemelkedés utolsó lehetősége is. Az intézkedés másik vetülete sem hízelgőbb. Csorbul miatta a tudás becsülete, s az ilyen fokú bértorlódás rontja a munkamorált. Most lett volna jó alkalom a minimálbérek kategóriánkénti szétválasztására, a segédmunkás, szakmunkás, diplomás minimálbérek bevezetésére. A többlet költségvetési bevételekből sokkal de sokkal többet kellett volna munkahelyteremtésre fordítani. Dr. Sütő László Baksa Bérfeszültségek A szociális gondok zöme a munkahelyek megszűnéséből ered. A magukat fiatalnak és demokratáknak nevezőknek tudniuk illene, hogy erős érdekképviseletek nélkül nincs demokrácia, nincs szociális párbeszéd, csak átgondolatlan intézkedések. Az 50 ezer forintos minimálbér-egyenlősdi meghirdetése legalább annyi feszültséget hoz, mint amennyit hivatott volna csökkenteni. Az önkormányzati közmunkaprogramok például emiatt fognak beszűkülni. Olcsóbb lesz tíz szegénynek se Ne nézz rám üres tekintettel Hajdani szomszédunk legkisebb gyermeke annak idején „mindenórás” vendég volt nálunk. Később a másik utcába költöztek, és ma már az időközben felcseperedett ifjú üres tekintettel bámul ránk, és egy árva szót sem vakkant, amikor naponta találkozunk. Pedig mi, öregek nem sokat változtunk, a hajunk is éppolyan ősz, mint annak idején. Az is nagyon tud fájni, ha egy-egy nagyon közeli hozzátartozónk távolodik el tőlünk, lélekben és valóságban, s szinte idegenként néz át rajtunk. Pedig annak idején, pólyás koruktól, a létük függött az óvó, szerető, féltő gondoskodástól. S lám csak, felserdülve, mint a madárfióka, kirepül és elfelejti felnevelőit. Vajon a büszke fiataloknak miért nem jutnak eszükbe a régi, meghitt pillanatok, percek, órák, évek emlékei? Kedves mai fiatalok! Nem ártana néha egy kis lelki tréninget, emlékezési gyakorlatot tartani. Gondoljatok azokra, akik felneveltek, útnak indítottak benneteket. Ne intézzétek el az ünnepeket egy-egy üdvözlőlappal. Küszöbön az új esztendő. Úgy lépjetek be 2002-be, hogy elhatározzátok: megteszitek, amit kértem. Mester Miklós nyugdíjas Mosonmagyaróvár Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magának a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Magyar Hírlap 1145 Budapest, Szugló utca 14. Fax: 470-1296 E-mail cím: levelek@mhirlap.hu