Magyar Hírlap, 2001. december (34. évfolyam, 293-303. szám)

2001-12-28 / 301. szám

10 Magyar Hírlap o­e Ringier Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Lapunkat rendszeresen szemlézi Irórjén Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az »OBSERVER« OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest Vill., Auróra u. 11., telefon: 303-4738, fax: 303-4744, internet: www.observer.hu Főszerkesztő: Kocsi Ilona Főszerkesztő-helyettesek: Frank Róbert, Kis Zoltán Lapszerkesztők: Popovics Gizella, Szluka Márton Rovatvezetők: Em­őd Pál (gazdaság), Gréczy Zsolt (kultúra), Habik Csaba (fotó), Kiss László (sport), Szále László (publicisztika), Szerdahelyi Csaba (belpolitika), Újvári Miklós (külpolitika), Művészeti vezető: Lovasi Eszter Kiadja: Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Telefon: 470-1100 Vezérigazgató: Christoph Tonini Lapigazgató: Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató: Komjáthy Katalin Terjesztés: Szabó Edit Gyártási igazgató: Végh Petra Szerkesztőség: 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1233, fax: 470-1296 Kiadóhivatal: 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Hirdetési igazgatóság: 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, mhsales@ mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon/fax: 470-1150,1163,1166 Ügynökségi referens, telefon: 470-1138, fax: 470-1143 Terjeszti a HÍRKER Rt. és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Nyomtatás: Pressprint Nyomdaipari Kft. 9021 Győr, Újlak utca 4/A. Ügyvezető igazgató: Szammer István HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2574, fax: 460-2501, e-mail: dioszegi@ringier.hu. Ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság­a kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon/fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany@kultur-press.hu LAPUNK 2002 01.01-TŐL ÉRVÉNYES ELŐFIZETÉSI DÍJAS Kiadói Postai 1 hónap - 1600 Ft negyedév 4500 Ft 4698 Ft félév 8809 Ft 9198 Ft 1 év 17000 Ft 18000 Ft Hiba volt a villamosvonalak megcsonkítása Demszky Gábor írása (Kérdés: lesz-e 4- es metró, MH, dec. 12.) tartalmaz egy olyan konkrét kijelentést, amelyet a té­nyek ismeretében legalábbis erős csúsz­tatásnak vagy kisebb füllentésnek minő­síthetnék, és amire szükségesnek tartom felhívni a Magyar Hírlap, mint mérvadó napilap szerkesztőinek figyelmét. Észrevételem és kérdésem az írás kö­vetkező gondolatához kapcsolódik: „Sú­lyos gondot jelent a városnak a Szabad­ság híd statikai állapota is. A műemlék jellegű hídszerkezet teherbírása alkal­matlan a villamos átvezetésére, és egyre égetőbb igényként merül fel a villamos levétele is a hídról.” Én úgy gondolom, hogy ez a kijelentés furcsa ellentétben áll a közgyűlésben dön­tő többséggel elfogadott közlekedésfej­lesztési koncepcióval, ami a Demszky Gá­bor által leírtakkal ellentétben feketén­­fehéren tartalmazza a kiskörúti villamos megtartását és visszaállítását a Nyugati pályaudvarig a Bajcsy-Zsilinszky úton. Méghozzá a fejlesztések első szakaszá­ban, 2015-ig. A főpolgármesternek tisztá­ban kellene lennie azokkal a (közlekedés­­tudományi) felismerésekkel, amelyek szerint óriási hiba volt Budapest összefüg­gő és kiterjedt villamoshálózatának bru­tális megcsonkítása, többek között az 1968-as elhibázott közlekedési koncepció jegyében (villamosvonalak felszámolása, metró és busz egyeduralma). Napjainkra egyértelművé vált, hogy mennyire elhibázott lépés volt a belváro­si villamoshálózat mellbevágó mértékű megkurtítása: 14-es villamos, Váci úti szakasz; 47-49-es villamos Bajcsy-Zs. úti szakasz; 44, 67 villamos Rákóczi úti sza­kasz. Az itt felsoroltak (közel)jövőbeni visszaépítését és e szakaszok szükséges­ségét az elfogadott terv tartalmazza. Kérdem én, milyen alapon hivatkozik Demszky Gábor a 47-49-es villamos le­vételére a Szabadság hídról? Talán majd a Duna alatt fognak ezek is átkelni Bu­dáról Pestre? A főpolgármester úr foly­tatója kíván lenni az elmúlt évtizedek os­toba gyakorlatának? Amit Demszky úr leírt, azzal a nép­akaratot jelképező közgyűlés hom­lokegyenest ellenkező elhatározást tett. A 47-49-es villamos visszaépítését a közgyűlés az elfogadott fejlesztési terv­ben előírja, aminek ellenére Demszky Gábor a fenti vonal megkurtításáról ér­tekezik, hiszen a villamos eltávolítása a Szabadság hídról ezt jelenti. Németh Balázs Budapest Ami a hirdetésből kimaradt Országgyűlési beszámoló címmel húsz országos és megyei napilapban összesen 37 millió forintért jelentette meg a kor­mány az elmúlt három és fél éves család­­politikájáról szóló hirdetést. A hirdetésből azonban kimaradt, hogy a családpolitika eredményeként a gazdagok tovább gazdagodtak, míg a szegények tovább szegényedtek. Nem szólt arról - pedig e témához tar­tozik -, hogy Magyarországon áldásos te­vékenységük eredményeként a családok A hivatal szíve Karácsonykor még a háború­zó ellenségek is békét kötnek, csak az önkormányzat nem könyörül. Szokatlanul hideg van, hajlék­talanok fagyhalált szenvednek, de tél ide, tél oda, most is kilakoltatnak embereket, családokat. Ismerősöm lakáspere bírósági szakasz­ban van. (Nem lakásfoglalás, 30 éve ott la­kik.) Az épület kezelője levélben szólítot­ta fel: 10 napon belül hagyja el a lakást. Az önkormányzat elfelejtette értesíteni saját épületkezelőjét a perről, melynek ideje alatt nem is lehet kiköltöztetni a bérlőt. Úgy vélem, az önkormányzat van ér­tünk és nem fordítva. Felháborít, hogy egy csepp tolerancia sincs a hivatalban, a ke­mény tél sem enyhíti meg a szívét. Bense László Győr Kommentált eredmény A Gallup közvélemény-kutató szerint komoly előnyre tett szert a Fidesz az MSZP-vel szemben. Fenntartással kell fogadnom az eredményt, mert nincs rá el­fogadható magyarázat. Ha mint választó­nak szabad javasolnom a Gallup Intézet­nek, ezentúl minden közzétett ered­ményt kommentáljon. Kíváncsi lennék, hogy az intézet vezetője hogyan elemez­né eredményüket. Javaslom ezt azért, mert szeretném megérteni azokat az el­lentmondásokat, amik a közvélemény­egyharmada, közel 3 millió állampolgár él a létminimum alatti vagy ahhoz közel­álló jövedelemből. Arról nem beszél, hogy az országban közel 800 ezer gyermek alultáplált és 200 ezer kifejezetten éhezik, pedig egy éhező gyermek is sok, hát még 200 ezer. Nem fordít figyelmet arra sem, hogy az országban - becsült adatok szerint - 50-60 ezer hajléktalan tengődik és magá­ban a 2 millió lakosú Budapesten 30 ezerre becsülik a hajléktalanok számát, ami azonos a több mint 10 milliós lakosú New York-i hajléktalanok számával. Végezetül megjegyzem, hogy a hirde­tésre költött, az adófizetők 37 millió fo­rintját hasznosabb célra is lehetett volna fordítani. Például ebből az összegből fe­dezhető lett volna egy leukémiás és egy kutatói eredmény és a mindennapi élet között feszülnek. Beregi Kálmán Pécset Soha rosszabbat! Köszönet a Parlament előtt felállított Bet­lehemért. Ezrek és ezrek voltak kíván­csiak a jászolra, és nem utolsósorban a születés misztériumához asszisztáló, élő állatokra, tehénre, bocira, juhokra, csacsi­ra. Voltak olyan Pesten született gyere­kek, akik életükben először láttak eleven háziállatokat. Igaz, simogatni nem lehe­tett „őket”, mert ort állt a dupla kerítés, no meg egy rackabundába öltözött pász­torember. Aki ott járt, nem mulasztotta el, hogy betérjen a mesterségek házába, ahol díszt készíteni, csutkababából kisdedet varázsolni, gyöngyöt fűzni tanulhattak a gyerekek. A rossz nyelvek szerint ez sem volt más, mint választási fogás. Soha rosszabbat! Rosta Virág Szentendre Szombat és vasárnap kivételével 11- től 14 óráig felváltva várja hívásukat a rovat két szerkesztője, Sárközi Mária és Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-13-11. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra­ szívbeteg gyermek életének megmentésé­hez szükséges 8, illetve 40 millió forint, amit a gyermekek életéért aggódó és megmentéséért áldozni is kész állampol­gárok összeadtak, mivel a kormánynak erre nincs pénze. Dr. Orosz István Zalaegerszeg HALLÓ! 2001. december 28. péntek KULTÚRA - MH-POSTA Pető Béla negyvennégy éven át a színház világában „Mindenért vállaltam a felelősséget” Pető Béla negyvennégy éve a színház világában él. Volt színész, dol­gozott a színészszakszervezetnél, köztiszteletnek örvendő művészeti titkárként tevékenykedett a Vígtől a Magyar Színházig. Infarktusa után az orvosok döntés elé állították: vagy szeretett hivatása, vagy az élet, így január elsejétől már nem kereshetjük éjjel-nappal a Magyar Színházban. Művészeti titkárrá valószínűleg nem gyerekkorától akar valaki válni... Én a színészet helyett lettem művészeti titkár. Idejében felis­mertem, hogy ennyi tehetséggel legfeljebb periférián tengődve, alkoholizálva, boldogtalanul le­het létezni. Volt színész is? Próbálkoztam vele, úgy har­mincnyolc évvel ezelőtt. Jelent­keztem különböző igazgatóknál. Akkoriban nagyon szép, érett basszus hangom volt, így általá­ban bekerültem a kórusba, amibe aztán „beleszürkültem”. Megfor­dultam Kecskeméten, Egerben és a Honvéd Együttesnél is. A Madáchban statisztáltam. Ki­sebb szerepekig eljutottam. Kecskeméten például játszottam Sós György Köznapi legenda cí­mű darabjában. Ez egy utcaseprő párról szól, akik nem voltak há­zaspárok, csak együtt éltek, ami a darab idején szokatlannak számí­tott Magyarországon. Fiatal anyakönyvvezetőt játszottam, aki főnökei tilalma ellenére vál­lalta, hogy összeadja a nő halálos ágyán az öregeket. Szép szerep volt, még azt is mondhatnám, hogy elég sikeres voltam benne. De addigra már eldöntöttem, hogy abbahagyom a színpadi munkát. Akkoriban keresett a színészszakszervezet egy munka­társat. Fölmértem, hogy a szak­­szervezetnél megtanulhatom az egész színházi üzemvitelt, a gaz­dálkodást, a jogszabályokat. Mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy a színházat a pincétől a pad­lásig át tudjam tekinteni. Mint a szakszervezet embere, az ország összes színházába hazajártam. Volt olyan évad, hogy minden színház valamennyi előadását lát­tam. Még a vidéki színházak mű­szakját is személyesen ismertem. Hogy lett a Vígszínház művé­szeti titkára? A Szentendrei Teátrum előadása előtt beszélgettem a Víg akkori gazdasági igazgatójával, Róna Lászlóval. Megkérdezte, nem akarok-e titkár lenni. Két nap múlva kaptam egy telefont, hogy Várkonyi Zoltán szeretne velem találkozni. Elszállt velem a világ, mert a lelkem legmélyén én mindig a Vígszínház felé kacsin­gattam. Nem mindenki tudja mit csi­nál a művészeti titkár. Ő intézi a napi ügyeket, egyezteti a színé­szeket, összeállítja a műsorren­det, a premierre elosztja a jegye­ket. A művészeti titkár minél in­kább nem látszik, annál jobban végzi a dolgát. A titkár az igazgató jobbkeze is, de a színészek bizalmasa is, ha hirtelen - mondjuk beugrás­kor - elő kell keríteni valakit, akkor tudnia kell, hol csörögjön a telefon. És az a telefon éppen a szeretőnél is lehet. Ez így van. Nekünk még a vé­rünkben volt, hogy előadás nem maradhat el. Ahhoz, hogy min­denkit megtaláljunk, elég mély, őszinte kapcsolatra volt szükség a művészekkel. Valamennyi tevé­kenységüket követtük, ha forgat­tak, rádióztak, ha szinkronizál­tak... Jó néhány történetem van, hogy miként sikerült egy-egy szí­nésznek mégiscsak elérnie az előadást. Bujtor István például a filmgyárral Münchenben forga­tott. Telefonált, ne aggódjak, ti­zenkettőkor fölszáll a gép Mün­chenből, és időben Pesten lesz. Én ekkor ájultam el, mert nem sokkal azelőtt jött a hír Ferihegy­ről, hogy a rossz, ködös, őszi idő miatt nem fogad gépet. Hívtam az irányítótornyot, a Lufthansa pesti kirendeltségét, mindent. Megtudtam, hogy a müncheni gép Bécsben száll le. Telefonál­tam a Lufthansa bécsi kirendelt­ségének, egy személyautó állt a géphez, Bujtort lehozták, mint egy VIP-vendéget, nem is ment át semmilyen vizsgálaton. A Luft­hansa kocsija elindult vele a ha­tárhoz. Ezalatt felhívtam a határ­őrséget, mondtam, hogy semle­ges területre engedjék át a győri színház kocsiját, onnan kértem autót. A semleges területen Buj­tor átült a Lufthansa kocsijából a győribe, és hat óra tízkor a laká­sából hívott, hogy „Szervusz Bé­lus, itthon vagyok, beérek az előadásra.” De az is előfordult, hogy a rendőrség segített. Már mindenkit megszerveztem a mű­sorváltozáshoz, de Koncz Gabit nem találtuk. A végén a rendőr­ség a Dunán találta meg, amint épp az új motorcsónakját próbál­ta ki. A rendőrök még be is hoz­ták a színházba. Folytathatnám a történetek sorát. Megszerveztem én már kormánygépet is a társu­latért Taskentba... Ehhez nagyon kellett ismer­nie, hogy ki kicsoda. A premiere­ken is tudnia kellett, kit hová ül­tessen. Aczél György például hol ült? A kormánypáholyban. Ami jobb oldalt az erkély első páholya volt. Ennek a Ditrói Mór utcai ol­dalon volt egy külön bejárata. Tehát ott szükség esetén ki le­hetett menekülni? Ki. Egyébként ez a páholy a legrosszabb a színházban, a fél színpadot nem lehet látni, de biz­tonsági okokból Aczél általában Kádárral együtt ott ült. Fölment a páholyba hozzá­juk? Persze. Sztoriztunk, szendvi­cset ettünk, üdítőt ittunk, beszél­gettünk az előadásról. Arra vi­gyáztam, hogy ne kezdjek el ügyetlenül, direkt politikai kér­désekről beszélni. Szilveszterkor például bemutattunk egy Fey­­deau-bohózatot. Ezt a műfajt kulturális járulékkal sújtották. De azt mondta Kádár Aczélnak, hogy kellenek ezek az előadások a közönségnek. Mondom, hallot­ta Aczél elvtárs, akkor ne legyen járulék! S nem is lett erre az előadásra. Még később például a Mikroszkóp Színpadon, amikor jött az új adórendelet, és ezen a művészvilág eléggé felháboro­dott, akkor ezt el lehetett mon­dani Kádárnak, Aczélnak is. A Mikroszkóp után dolgoztam sokfelé, például a Játékszínben, voltam az Operett Színház ügy­vezető igazgatója, a Nemzeti tit­kára. Segédkeztem bizonyos pro­dukciók létrehozásában, majd Iglódi visszahívott a Nemzetibe, amit azóta átkereszteltek Ma­gyar Színházzá. Szerepe van a munkájának abban, hogy infarktust kapott? A napi tizennégy, tizenhat órás igénybevétel, a stressz, a fe­lelősség vállalása ebben nyilván szerepet játszott. Én mindenért vállaltam a felelősséget. Amikor a Pesti Színházban az én hibám­ból elmaradt egy előadás, az el­maradt bevételt elkezdték levon­ni a fizetésemből, majd bizonyos idő után kegyelmet kaptam. Az orvos állította döntés elé, hogy vagy folytatja a munkáját, vagy tovább él... Egybehangzóan, egymástól függetlenül ezt mondta az érse­bész, a kardiológus, a belgyó­gyász, a pszichiáter. Azt mond­ták, hogy az eddigi igénybevétel­lel ennyire volt hitelesítve a szí­vem. Tud ön a nap huszonnégy órá­jában pihenni? Egyelőre megvan a „leckém”. Gyalogolnom kell. Van egy szobake­rékpárom, azon elmegyek Várig meg vissza. De mindent, ami fáraszt vagy kimerít, abba kell hagynom. A szín­házat viszont így nem lehet csinálni. Tizennyolc éves korom óta, negyven­négy éve mindig a színház volt az első számomra. A feleségem azt mondta, hogy ő tulajdonképpen a gyermekét egyedül nevelő leányanya. Most olyan tevékenységet kell keresnem, ami nem veszi az idegrendszeremet annyira igénybe, mint az eddigiek. Van egy olyan álmom, hogy meg­írom, ami az elmúlt negyvennégy év­ben velem történt Bóta Gábor Pető Béla az infarktus után nyug­díjba készül Fotó: Sárközy György Nem törvényszerű Galambos Péter a Cinizmus vagy önbecsa­pás című dolgozatában a mai magyar „po­litikai divatok” megdöbbentően keserű, de ugyanakkor pontos leírását adta (MH, dec. 8.). Minden gondolatával egyetértek. Különösen az a megállapítása talált telibe, hogy „eddig mindhárom választáson az a párt győzött, amelyik éppen a legszeren­csésebben alkalmazta a demagógiát”, to­vábbá „a hamis propaganda (azaz a Fidesz típusú PR-politika) fél évvel a választások előtt nálunk pompásan működik.” Törvényszerű-e, hogy nálunk mindig a simlisek, a „nagy varázslók” győznek, akik a legügyesebben tudják átverni az istenadta népet? Ezt a kérdést annak el­lenére fel kell tenni, hogy az ilyen úri huncutságoknak Magyarországon ko­moly hagyományai vannak. A válasz csak egy lehet: nem törvényszerű. A sok eredményesnek tűnő szemfény­vesztés után végre a józan észnek kell fe­lülkerekednie. Tisztelt ellenzéki politi­kusok, liberális közírók, gondolkodó ér­telmiségiek, ébresztő! A 24. órában va­gyunk. Az önök felelőssége óriási. Ha to­vábbra is jóhiszeműségük, naivitásuk foglyai maradnak, 2002 tavaszán veszíte­nek, veszítünk. Mert tudniuk kell, ha a jövőben még 4 évig ez a kurzus marad hatalmon, annak levét az ország nagyob­bik része issza meg. B. Szabó Károly Budapest hélyt adni, mint egynek munkát. A pénz csak tovább folyik el a feneketlen segélye­zési zsákból, miközben a legrászorultab­bak helyzetén semmit sem javít, sőt elvész a kiemelkedés utolsó lehetősége is. Az intézkedés másik vetülete sem hí­zelgőbb. Csorbul miatta a tudás becsüle­te, s az ilyen fokú bértorlódás rontja a munkamorált. Most lett volna jó alkalom a minimálbérek kategóriánkénti szétvá­lasztására, a segédmunkás, szakmunkás, diplomás minimálbérek bevezetésére. A többlet költségvetési bevételekből sok­kal de sokkal többet kellett volna mun­kahelyteremtésre fordítani. Dr. Sütő László Baksa Bérfeszültségek A szociális gondok zöme a munkahelyek megszűnéséből ered. A magukat fiatalnak és demokratáknak nevezőknek tudniuk il­lene, hogy erős érdekképviseletek nélkül nincs demokrácia, nincs szociális párbe­széd, csak átgondolatlan intézkedések. Az 50 ezer forintos minimálbér-egyen­­lősdi meghirdetése legalább annyi feszült­séget hoz, mint amennyit hivatott volna csökkenteni. Az önkormányzati közmun­kaprogramok például emiatt fognak be­szűkülni. Olcsóbb lesz tíz szegénynek se­ Ne nézz rám üres tekintettel Hajdani szomszédunk legkisebb gyer­meke annak idején „mindenórás” ven­dég volt nálunk. Később a másik utcába költöztek, és ma már az időközben fel­cseperedett ifjú üres tekintettel bámul ránk, és egy árva szót sem vakkant, ami­kor naponta találkozunk. Pedig mi, öre­gek nem sokat változtunk, a hajunk is éppolyan ősz, mint annak idején. Az is nagyon tud fájni, ha egy-egy na­gyon közeli hozzátartozónk távolodik el tőlünk, lélekben és valóságban, s szinte idegenként néz át rajtunk. Pedig annak idején, pólyás koruktól, a létük függött az óvó, szerető, féltő gondoskodástól. S lám csak, felserdülve, mint a madárfióka, kirepül és elfelejti felnevelőit. Vajon a büszke fiataloknak miért nem jutnak eszükbe a régi, meghitt pillana­tok, percek, órák, évek emlékei? Kedves mai fiatalok! Nem ártana né­ha egy kis lelki tréninget, emlékezési gyakorlatot tartani. Gondoljatok azok­ra, akik felneveltek, útnak indítottak benneteket. Ne intézzétek el az ünnepe­ket egy-egy üdvözlőlappal. Küszöbön az új esztendő. Úgy lépjetek be 2002-be, hogy elhatározzátok: megteszitek, amit kértem. Mester Miklós nyugdíjas Mosonmagyaróvár Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magának a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közöl­je. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Magyar Hírlap 1145 Budapest, Szugló utca 14. Fax: 470-1296 E-mail cím: levelek@mhirlap.hu

Next