Magyar Hírlap, 2002. február (35. évfolyam, 39-50. szám)
2002-02-28 / 50. szám
14 Magyar Hírlap KORMÁNYÉRTÉKELÉS: MINISZTERELNÖK 2002. február 28., csütörtök Álmok álmodói - világraszóló magyarok címmel tavaly december óta látható egy magyar tudomány- és kultúrtörténeti tárlat a Millenáris Parkban.A képen Orbán Viktor az akkor még átadás előtt álló létesítményeket nézte meg, majd egy gulyáspartival lazított az építkezésen dolgozókkal. A parkban kiállítási csarnokok, teátrum, kulturális programok befogadására alkalmas épület és játszóterek is helyet kaptak Fotó: Habik Csaba L. 18 ]a 1 Becsúszó szerelések Folytatás a 14. oldalról „Nem elég miniszterelnöknek lenni, annak is kell látszani.” Orbán Viktor kormányfőként mindent megtett annak érdekében, hogy nyilvános megszólalásaiban megfeleljen ennek a követelménynek. A pártok felett álló kvázielnöki szereptől a miniszterelnök 1998 után csak ritkán kényszerült megválni. 1998. május 20-án a két választási forduló között tartott vitában Orbán Viktor a pártpolitikus kontra államférfi szerepek közül már igyekezett az utóbbihoz igazodni. A Fidesz győzelmét hozó második választási fordulót követően május végén Orbán már készen állt a feladatra: a párt akkori elnöke szerint a Fidesz felkészült a kormányzásra, s már csak az államfő felkérésére várnak. Június 11-én Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt és Torgyán József pártelnök utóbbi leányfalui nyaralójában közel ötórás megbeszélésen tekintette át a még nyitott koalíciós kérdéseket, majd június 18-án Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalosan is kormányalakítási megbízatást adott Orbán Viktornak, aki úgy fogalmazott, hogy két-három héten belül megalakuló kabinetjének nem kér 100 napos türelmi időt. Június 22-én Orbán Viktor az MDF elnökével aláírta a két párt koalíciós szerződését, amely rögzítette a miniszteri tárcák elosztását is. Másnap Horn Gyulával folytatott megbeszélést Orbán a kormányzati ügyek átadásáról, majd újabb egy nap múlva Torgyán Józseffel a budapesti Gellért Szállóban aláírta a Fidesz és az FKGP koalíciós megállapodását. Július 2-án így a parlamentben ismertethette Orbán Viktor a kormányprogramot, amelyet 6-án az Országgyűlés 222 igen szavazattal 119 ellenében, 8 tartózkodás mellett fogadott el, s egyben Orbán Viktort miniszterelnökké választotta. A miniszterelnök rövid időre háttérbe vonult, majd a nyár végén került újra a lapok címoldalára, amikor augusztus 25- én a Fidesz választmányi ülésén bejelentette, hogy az előző kormány idején titokban adatokat gyűjtöttek fideszes vezető politikusokról és hozzátartozóikról, ezért parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezik. 27-én Orbán a kabinet tagjait is tájékoztatta a Fideszvezetők megfigyeléséről, s megerősítette, hogy abban egy magáncég vett részt. Szeptember 8-án a miniszterelnök a parlament őszi ülésszakának első napján azt mondta, hogy a kormány képes végrehajtani programját, s a kabinet tevékenységének azok nem örülnek, akik korábban gazdasági vagy politikai kapcsolataik révén ki tudtak bújni a törvények alól. A belügyminisztert ért támadások nyomán szeptember 26-án Orbán bizalmáról biztosította Pintér Sándort, s egyúttal bejelentette, hogy a következő 2-3 hónapban ismert szervezett bűnözőcsoportok felszámolására lehet számítani. Ősszel sorban következtek az előző kormány által elindított programok leállításai. Október 6-án a főpolgármester levélben kérte Orbán Viktortól: a kormány foglaljon egyértelműen állást a Nemzeti Színház ügyében, mert a kivitelezési munkálatok leállítása miatti időveszteség megdrágítja az építkezést. November 3-án a miniszterelnök Hédervá„ Úrrá kellett lenni borúlátásunkon, a történelmi nyavalyaként itt maradt irigységünkön, a mások sikerére való féltékenységünkön, a kishitűségünkön és önértékelési zavarainkon. Csak így, csak ezek után lehetett igazából nekiveselkedni.” 2002. február 7. -én közölte Solt Pállal, hogy a kormány elhalasztja a táblabírói ítélkezés bevezetését. A Legfelsőbb Bíróság elnöke az Alkotmánybíróságtól kér jogorvoslatot az ügyben. Ugyanezen a napon a kormányfő levélben értesítette Demszky Gábort arról, hogy a Nemzeti Színházat 2002. március 15-éig felépítik a Városliget és a Dózsa György út közötti területen. Két nap múlva a kormány úgy döntött, hogy nem vesz részt a 4-es metróvonal megépítésében, mert túl magasnak tartja annak 160 milliárd forintra becsült költségét. November végén a miniszterelnök maga jelentette be az adórendőrség felállítását. Orbán a Fidesz országos választmányi ülésén erősítette meg, hogy január elsejére törvénynek kell születnie az adórendőrség felállításáról, különben felborul a költségvetés bevételi oldala. December 1-jén botrányba fulladt a parlament ülése, ugyanis az ellenzéki pártok kivonultak az ülésteremből, miután a koalíciós pártok leszavazták az MSZP és az SZDSZ által javasolt vizsgálóbizottságok vezetőit. Orbán ekkor mondta elhíresült mondatát: a parlament az ellenzék nélkül is működik, legfeljebb nem lesz olyan érdekes. 1999 elején az adórendőrség vezetőjének, Pelikán Lászlónak nyilvánosságra került ékszervásárlási ügye okozott kellemetlenséget a miniszterelnöknek. Február 3-án Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy szerinte Pelikán Lászlónak azért kellett távoznia, mert elveszítette a közbizalmat. A kormányfő az éleződő Torgyán-Deutsch ellentét kapcsán ugyanakkor rámutatott, hogy a két miniszternek kell tárgyalnia arról, hogy a sporttárca felügyelete alá kerüljenek-e az FTC létesítményei, de ha ők nem tudnak megállapodni, akkor döntenie a miniszterelnöknek kell. Másnap, február 4-én hangzott el az első országértékelő beszéd. Orbán Viktor a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére az ország helyzetéről mondott beszédében az év legmegnyugtatóbb eseményének a márciusi NATO-csatlakozást nevezte, mert azután mindenki biztonságban érezheti magát, senkinek sem kell külső fenyegetettségtől tartania. A miniszterelnök megerősítette, hogy 1999-ben egy számjegyű lesz az infláció, javulni fog a költségvetési egyensúly, Magyarország a fejlett világhoz csatlakozhat, a bérek vásárlóértéke 3,6 százalékkal, a nyugdíjaké pedig több mint 4 százalékkal emelkedik. A következő hónapokban a NATO- csatlakozás lett a vezető téma. Február 8- án a miniszterelnök a parlamentben napirend előtt mondott beszédében történelmi jelentőségűnek nevezte a küszöbönálló csatlakozást, egyben a kormány tervei közül kiemelte az adó- és költségvetési reformot, a vidék felzárkóztatását, a közbiztonság erősítését, a korrupció visszaszorítását és az egészségügyi rendszer átalakítását. Jött az első nagy árvíz, s március 6-án Orbán Viktor az ország történetében először rendkívüli belvízi készültséget rendelt el, s kormánybiztossá nevezte ki Katona Kálmán minisztert. Két nap múlva a miniszterelnök kénytelen volt közbelépni a miniszterek közötti vitában. Torgyán Józseffel folytatott másfél órás konzultációján közeledtek az álláspontok az egyetemi integráció ügyében, a sportlétesítmények ügyében viszont nem történt előrelépés. Március 16-án a brüsszeli NATO-központban rendezett zászlófelvonási ünnepségen Orbán azt mondta, hogy Magyarország ezután is támogatja a katonai szövetség további bővítését, s saját tagságunknak is sokkal jobban örül majd, ha szomszédaink is NATO-tagok lesznek. Az új NATO-tag egyből háborús helyzetben találta magát, elkezdődött a NATO délszláv akciója. Március 30-án Orbán a Koszovó ügyében összehívott hatpárti egyeztetésen cáfolta Szabó János miniszter helyzetértékelését arról, hogy a NATO-nak szándékában áll szárazföldi csapatokat bevetni Jugoszláviába. Április végén egy újabb hatpárti egyeztetés után közölte, hogy nem tervez szárazföldi hadműveletet a NATO, ezzel kapcsolatban nem érkezett felkérés a magyar kormányhoz. Magyarország egyébként ezután is csak a légtér és a repülőterek átengedésével támogatja a katonai akciót. Április 26-án a kormányfő Washingtonban kijelentette, Magyarország elérte politikai céljait az első NATO-csúcson, ahol üggyé vált a szerbiai magyarok helyzete, s elfogadták azt a véleményt is, amely szerint a közép-európai térség egyik legfontosabb politikai eseménye a szlovákiai demokratikus fordulat volt. A miniszterelnök szerint tudomásul kell venni, hogy a szövetség a lehető legnagyobb, de nem tökéletes biztonságot garantál az országnak. Két nap múlva egy újabb hatpárti egyeztetés után megállapította, hogy nemzeti egyetértés alakult ki a NATO akciójáról. Másnap, április 29-én a parlament rendkívüli ülésén napirend előtt a nehéz helyzetben szükséges nemzeti összefogásra kérte a hazai politikai erőket. Április 30-án ismét a megfigyelési ügyben exponálta magát a kormányfő: a parlament megfigyelési bizottsága előtt megerősítette, hogy írásos bizonyítékai vannak a titkos adatgyűjtésről, de ezeket csak zárt ülésen mutatta be. Május 3-án újabb találkozót tartott Orbán Viktor és Horn Gyula, a két politikus főként a koszovói válság aktuális kérdéseiről cserélt véleményt. Ugyanezen a napon a kormányfő a parlamentben napirend előtt arról beszélt, hogy a megfigyelési ügyben a Xénia Láz egyesület egyik vezetője rendelt kompromittáló jellegű anyagot a Fidesz egykori frakcióvezetőjéről, Pokorni Zoltánról. Május 5-én újabb Orbán-Torgyán-találkozó következett: Orbán Viktor és felesége otthonában kereste fel Torgyán Józsefet, akivel egyebek mellett megállapodtak abban, hogy rövidesen lezárják a sportingatlanok vitás ügyeit, valamint hogy a millenniumi ünnepségekre milyen építkezésekkel készül az ország. Május 9-én a Fidesz XI. kongresszusa 594 szavazattal ismét Orbán Viktort választotta elnökké. A választást megelőző beszédében Orbán Viktor azt mondta, hogy a Fidesz nem csupán voksokat gyűjtött, hanem egységet is teremtett az országban, a polgári kabinet azok jövőjét is képviseli, akik nem a Fideszre adták szavazatukat. Május közepén egy újabb kellemetlen ügy, a Lockheed-botrány következett. 21-én a kormányfő elfogadta Selmeczi Gabriella és Balsay István lemondását, mert - mint mondta - mindketten államvezetési, szakmai hibát követtek el, nem tartották be a kötelező egyeztetési rendet. A miniszterelnök bejelentette, hogy Selmeczi Gabriella távozásával megszűnik a társadalombiztosításért felelős államtitkárság, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási pénzügyi alapokat a szükséges törvénymódosítások után a pénzügyminiszter felügyeli majd. Június 23-án Orbán Viktor arról beszélt, hogy a legpesszimistábbak sem gondolhattak annyi természeti csapásra, illetve a jugoszláviai háború hatására, amellyel az országnak meg kellett küzdenie, ennek ellenére továbbra sem lát okot a költségvetés módosítására, bár ha szükséges, akkor megteszik ezt is, most azonban többre becsüli a nyugalmat a gyors változtatásoknál. A miniszterek vitája sikeresen lezárult, ám újabb Torgyán-bomba ketyegett: az agrárminiszter 413 milliárdot követelt tárcájának. Augusztus 4-én a kormányfő és a földművelésügyi miniszter találkozóján nem született döntés a 413 milliárdról, Orbán nem engedett a zsarolásnak. Szeptember 3-án újból derűs kormányfői arcél a nyilvánosság előtt: a miniszterelnök és felesége fogadta azt a 322 állampolgárt, akiket több ezer jelentkező közül sorsoltak ki, hogy megnézhessék a Parlamentet, a miniszterelnök és a kormány dolgozószobáját, s kötetlen beszélgetést folytassanak a politikussal. Majd 13-án jött egy újabb ügy: a miniszterelnök bejelentése szerint a jegybank az 1997-es államadósság-cserénél olyan tranzakciót hajtott végre, amellyel éppen akkora veszteséget okozott a költségvetésnek, mint amekkora a bécsi székhelyű kereskedelmi leányvállalatának a vesztesége. A kormányfő kijelentette: addig nem írja alá Szapáry György alelnöki kinevezését, amíg nem tisztázódnak a bécsi bank ügyei. Két nap múlva szokásos szerdai rádióinterjújában Orbán azt mondta, hogy az elmúlt egy évben jól együtt tudtak működni Surányi Györggyel, ám a 70 milliárd forint ügyét mindenképpen ki kell vizsgálni. „A gazdaság növekedése hosszú évek sora alatt hozza meg gyümölcsét. Ezzel szemben mindannyiunk mindennapi életét már 1999-ben érezhetően befolyásolja az, hogyan gondolkodik a polgári koalíció kormánya a családok, a polgárok életszínvonalának javításáról.” (Orbán Viktor a Vigadóban az ország állapotáról, 1999. február 4.) Szeptember végén a médiában egyre gyakrabban felbukkanó bányaügy kapcsán Orbán Viktor rádióinterjújában rámutatott: a családja bányavállalkozásaival összefüggő támadások nem az ő személye, hanem a kormánya ellen irányulnak, s míg korábban úgy gondolta, hogy ezekkel nem kell foglalkoznia, most mégis úgy véli, hogy bírósághoz kell fordulnia elégtételért, mert ha ő nem védi meg magát, akkor ezt más nem fogja megtenni. Időközben jött az újabb botrány, az Aradi-ügy, amelynek kapcsán Orbán szomorúnak nevezte a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója ellen egy névtelen bejelentés alapján indult, megalapozatlannak bizonyult eljárást, és elvárja Pepó Páltól, hogy személyesen is tegyen lépéseket a megvádolt Aradi Csaba becsületének helyreállítására. Folytatás a 15. oldalon