Magyar Hírlap, 2002. március (35. évfolyam, 51-62. szám)

2002-03-01 / 51. szám

2 Magyar Hírlap 2002. március 1péntek A NAP TÉMÁJA: EURÓPAI KONVENT ­ Európai Egyesült Államok nem lesz A MOST ALAKULÓ EURÓPAI KONVENT ÚJABB REMÉNYEKET KELT ÉS VITÁKAT GERJESZT Bár Valery Giscard d’Estaing elnök a tegnap ünnepélyesen megalakult kon­ventet az 1878-as amerikai alkotmányo­­zó nemzegyűléshez, magát pedig Benja­min Franklinhoz hasonlította, nagyot csalódnak majd azok, akik valóban el is hiszik, hogy Európa jövőjét ugyanúgy meghatározza majd a százöt tagú testü­let munkája, mint az amerikai alapító atyáké. A konvent valójában csak útmu­tatásokkal szolgálhat a federalisták és a nemzetállamok hívei között immár öt­ven éve változó eredményekkel folyó csatározásban. A végső döntések a kor­mány- és államfőkre maradnak. A konvent létrehozásának ötlete Nizzában kapott végleg támoga­tást. Ekkor ugyanis az állam- és kor­mányfők csaknem négy napig elhúzódó, késő éjszakába nyúló, személyeskedő, kicsinyes vitákba torkolló és főleg nagy titkolózás övezte megbeszélései kapcsán végleg tagadhatatlanná vált: az EU dön­­téshozási rendje és intézményei mára szinte működésképtelenné váltak. A pol­gárok számára pedig teljesen idegenek és követhetetlenek, és ezért vészesen csökkenőben az unió legitimitása. Ráadásul a nizzai szerződés reformjai el­lenére is felmerül a kérdés: nem bénul-e meg teljesen a rövidesen 28 tagúra bővü­lő közösség? Laekenben megszületett a konvent megalapításáról szóló nyilatkozat, amely 50 pontban határozta meg a megtárgya­landó témákat. Ebbe egy lehetséges al­kotmány megfogalmazása vagy a nemze­tek és az unió közötti hatáskörök megosztása mellett csipcsup ügyek is be­kerültek. Már ez is mutatta, milyen bi­zonytalanok a tagállamok a konventtől várt eredményeket illetően. Ez a konvent nem az a konvent Az viszont egyértelmű, hogy milyen messze is áll ez a szervezet a philadel­phiai konventtől. A delegáltak nem egy nemzet kialakításán fáradoznak - Egye­sült Európai Államok létrehozását min­denki kizártnak tartja -, hanem csak a szuverenitásuk felett anyatigrisként őr­ködő nemzetállamok együttműködésé­nek hatékonyabb formáit keresik. Szó van ugyan egy alkotmányféle létrehozá­sáról - ami a Nizzában elfogadott embe­ri jogok kartáján alapulna-, de ezt a bri­tek nem hajlandók jogi következmé­nyekkel is bíró dokumentumként elfo­gadni. Ráadásul a konvent nem is valódi döntési joggal felruházott népképvisele­ti fórum, elsősorban ajánlásokat, alter­natívákat fogalmazhat meg. A végső ha­tározatok ismét a kormányközi konfe­renciára (IGC), végső soron az állam- és kormányfőkre maradnak. Egyelőre még az sem világos, hogy a konvent szavazás­sal dönt-e a vitás kérdésekről, valamint hogy a konszenzussal elfogadott, „széles körű demokratikus reprezentáción ala­puló” javaslatokat, álláspontokat kötele­ző lesz-e az IGC-nek átvennie. Utóbbi különösen fontos lehet a je­löltországnak, ezek a konventben nem bonthatják meg a jelenlegi tagállamok között esetlegesen kialakuló konszen­zust, de reményeik szerint az IGC-n már teljes jogú tagként vennének részt. Persze a jelöltek könnyen ki is maradhatnak az unió jövőjét alapvetően mégis meghatá­rozó döntések elfogadásából, amennyi­ben a konvent „túl gyorsan” befejezi munkáját, vagy ha a bővítés átcsúszik 2005-re. Mindkettőre egyre több jel utal. Elmar Brok, az Európai Parlament né­met konzervatív képviselője például úgy fogalmazott: „Ezt a munkát 2003 végéig, még a bővítés előtt be kell fejezni, ez a ti­zenötök ügye.” Az idei választásokkal zsúfolt évben pedig előfordulhat, hogy a tagállamoknak nem sikerül idejében kö­zös álláspontot kialakítaniuk olyan ké­nyes kérdésekben, mint az agrár- és a vi­dékfejlesztési támogatások ügye vagy a költségvetési befizetések kérdése. Federalisták és nemzetállamiak párharca Az igazi párharc ismét a federalisták, a közösségi megoldások hívei, illetve a nemzetállamok, a kormányközi együtt­működés elsőbbségét vallók között fo­lyik majd. Eddig is hol az egyik, hol a má­sik tábor tört valamelyest előre, de soha­sem a másikat megsemmisítve. A tagál­lamok között korábban megismert törés­vonalak azonban most átrendeződni lát­szanak. Másfél éve Gerhard Schröder német kancellár egy tisztán föderaliszti­­kus unió képét felvázolva indított el újabb vitát a tagállamok között, mára a német álláspont módosulni látszik. És ebben a pénz a legfőbb­ motiváció. A né­meteknek ugyanis elegük lett abból, hogy ők fizetik a legtöbbet a szegényebb régiók felzárkóztatására és az elsősorban francia agrárgazdálkodók támogatására. Azóta részben ismét nemzeti hatáskörbe helyeznék ezeket a területeket, csök­kentve ott az unió hatáskörét. Ugyanak­kor a Silvio Berlusconi hatalomra kerü­lése óta óvatosabban integrációpárti ola­szok formálisan is közös blokkot alkotva lépnek fel a spanyolokkal és a korábbi brit euroszkeptikus állásponttól lénye­ges pontokon eltávolodó - és az európai ügyekben a szigetországnak egyre na­gyobb szerepet szánó - Tony Blairrel. Ez a csoport a politikai területen a közösség szerepét limitálná, de a gazdasági libera­lizációban erősítenének. Emiatt viszont a hagyományos francia-német tengely meggyengülhet, sőt a franciák elszigete­lődhetnek. Kicsik és nagyok érdekellentétei Törésvonalak léteznek a kis és nagy tagál­lamok között is: előbbiek ugyanis attól tar­tanak, hogy a nagyok valamilyen direktó­riumot kívánnak létrehozni. A helyzetet ugyanakkor komplikálhatja, hogy bár az első körben esélyes jelöltországok - Len­gyelország kivételével - a kisebb orszá­gok közé sorolhatók, a skandinávok és a hollandok ízlésének túl integrációpár­tiaknak bizonyulhatnak. A legkomolyabb előrelépést a nyilvá­nosság megteremtésében remélhetjük a konventtől. Összetétele máris az eddigi legszélesebb körből kerül ki a közösségi fórumok történetében. Egyik alelnöké­­nek feladata a civil szervezetekkel való strukturált párbeszéd, ráadásul plenáris ülései nyilvánosak. Ezt csak az veszé­lyeztetheti, ha D’Estaing elnök elképze­léseinek megfelelően a munka zöme az elnökségben folyna, és a többi delegált csak kéthavonta egyszer fél-egész napos plenáris ülésen bólogatójánosként hagy­ná jóvá a zárt ajtók mögött korábban született megállapodásokat. Európa egy irányba tart? Nagy egyetértésben nyitotta meg tegnap a Konventet Pat Cox az EP elnöke és Aznar spanyol kormányfő AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ FŐBB LÉPÉSEI 1957. római szerződés Az Európai Gazdasági Közösség lét­rehozása hat tagállammal. 1986. egységes európai okmány Döntés az egységes piac 1992. de­cember 31-éig történő bevezetéséről. Az Európai Parlament és Bizottság jogköreinek kiszélesítése. 1992. maastrichti szerződés Az Európai Unió létrehozása. A gaz­dasági unió, a közös kül- és bizton­ságpolitika, illetve a bel- és igazság­ügyi együttműködés irányába tett konkrét lépések felvázolása. 1997. amszterdami szerződés A közös politikák, azaz a nem egy­hangú döntést igénylő kérdések kö­rének kiszélesítése. 2000. nizzai szerződés A tervek szerint 27-28 tagúra bővülő EU működését biztosító intézményi és döntéshozatali reform. Szándék­­nyilatkozat az Európa jövőjéről szó­ló széles körű vita megkezdéséről. 2002. laekeni nyilatkozat Döntés a konvent létrehozásáról, és az első nem kormányközi alapon ki­dolgozandó reform elindításáról. MARTONYI JÁNOS BIZAKODÓ A konventet megnyitó ünnepi szónokla­tok után elsőként Martonyi János kapott szót. A külügyminiszter telefonon la­punknak elmondta, meglepte ez a lehető­ség. Szerinte ezt egyrészt annak köszön­heti, hogy a tagok jelezni akarták a jelöl­tek egyenrangúságát, másrészt annak, hogy értékelték a kormánydelegáltak előtt délelőtt hangsúlyozott álláspontját, mely szerint a jelöltek is teljes mértékben integrálódni kívánnak a konvent munká­jába, és nincs szándékukban önálló blok­kot alkotni. Martonyi úgy véli, hogy a je­lölteknek nincsenek más céljaik, mint a többieknek. Mindaz, amit a konventben elfogadnak - Martonyi bízik benne, hogy sikerül egy egységes, esetenként alterna­tívákat is felsorakoztató szöveget kidol­gozniuk -, majd csak az évtized közepén, a kormányközi konferencia döntése nyo­mán lép hatályba, amikor már ők is tagok lesznek. Giscard d’Estaing konventelnök jelentős szerepet játszott Európa újjáépítésében és az európai monetáris rendszer létrehozásában, valamint kezdeményezte az Európai Par­lament közvetlen választását és az Európai Tanács rendszeres üléseit Fotó: Reuters MÁR MEGALAKULÁSA ELŐTT VIHAROKAT KELTETT Még meg sem kezdte munkáját az új testület, máris bot­rányok övezik. A képviselők jelölését - az egyenlőség alapján - szigorú szabályok határozzák meg: a nemzeti kormányok egy, a parlamentek pedig egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselőt delegálhattak. A kimért egyensúlyt felborítja azonban, hogy az Európai Bizottság és Parlament összesen 18 képviselője inkább az unió nagy tagállamaiból származik, és a 12 tagú elnökségbe a tagjelöltek egyetlen képviselője sem került be. Bírálták a nemek szerinti összetételt is: csupán 16 nő vesz részt a konvent munkájában. A 105 tagú testület tagjai között 26 egykori és 15 jelenleg is hivatalban lévő kormánytag vagy kormányfő van, közöttük Martonyi János külügyminisz­ter. A testület elnöke Valéry Giscard d’Estaing volt fran­cia államfő, két alelnöke, Jean-Luc Dehaene belga és Giuliano­ Amato olasz exkormányfő. A képviselők legnagyobb része az európai integráció folytatásának elkötelezett híve, ám az euroszkeptikusok 20 fős kis csoportja annál hangosabb. Demokratikus Vi­tafórum névre keresztelt szervezetük egyhangúlag elutasította a még ki sem hirdetett házszabályokat. Gianfranco Fini olasz miniszterelnök-helyettes, a radiká­lis Nemzeti Szövetség vezetőjének jelölése pedig óriási vi­tát váltott ki, mivel sokan a szélsőjobboldali politika eu­rópai legitimálását látják benne. Az Európai Parlament dán delegáltja, Jens-Peter Bonde pedig az interneten pub­likált könyvében máris arról értekezik, hogy a döntéseket minden esetben népszavazáson kellene megerősíteni. A konvent egyébként parlamentsze­­rűen, mintegy „eurogyűlésként” működik - fejtegette Martonyi, aki nem tartja ki­zártnak, hogy adott esetben a magyar de­legáltak is egymástól eltérő álláspontot képviseljenek. A külügyminiszter kiemelte: pozitív visszhangot váltott ki az a megjegyzése is, hogy a bővítés intézményi feltételeit a niz­zai szerződés már lehetővé tette, így nem köthető a konvent eredményességéhez az új tagok felvétele. A KONVENT LEGFONTOSABB TÉMAKÖREI • az EU céljainak és értékeinek meghatá­rozása (beleértve annak eldöntését, hogy az alapjogok kartája kötelező jogi dokumentummá váljon-e) • az EU helye a világban: közös kül- és biztonságpolitika meghatározása • a feladat- és döntési jogkörök egyértel­mű szétválasztása • az unió demokratikus legitimitásának erősítése, a nemzeti parlamentek jövő­beni szerepének meghatározása • a döntéshozatali rendszer felülvizsgála­ta, a minősített többségi elv kérdése, a parlament és a tanács viszonyának fe­lülvizsgálata és a soros elnöki intéz­mény jövője SZÁJER A KÖZÖS JÖVŐRŐL A konvent megalakulása fordulópontot je­lent Magyarország számára az integrációs folyamatban - hangsúlyozta Szájer József, a magyar parlament integrációs bizottsá­gának fideszes elnöke lapunk kérdésére. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy ebben a testületben már gyakorlatilag teljes jogú tagként vesznek részt küldötteink, más­részt pedig azzal, hogy a csatlakozás felté­teleinek tárgyalása helyett - bár még na­gyon fontos fejezetek várnak lezárásra - immár a közös jövő kerülhet az emberek fi­gyelmének középpontjába. Szájer a konvent működéséről szóló, a tegnap kezéhez kapott javaslatból kiemel­te, hogy a jelöltországok képviselői hozzá­szólási joggal rendelkeznek, javaslatokat tehetnek és szavazhatnak, mint a jelenle­gi tagállamok delegáltjai, az egyetlen kor­látozás, hogy a tagállamok között kialaku­ló konszenzust a csatlakozásra várók nem vétózhatják meg. Hosszú ideig azonban nem a döntések adják meg a konvent mun­kájának döntő részét, hanem azok előké­szítése, melyben Budapest is meghatáro­zó módon vehet részt - fogalmazott Szájer hozzátéve, hogy a csatlakozási szerződé­sek aláírása után már minden értelemben egyenjogú tagként vehetünk részt a dönté­sek meghozatalában is. A tegnapi ülést megelőzően máris meg­kezdődtek a különböző szintű egyezteté­sek. Szájer elmondta, hogy a magyar dele­gáció tagjai megbeszéléseket folytatnak, illetve tájékoztatják egymást a különböző kérdésekben elfoglalt álláspontjukról, sza­vazási szándékukról. Ugyanakkor Szájer az Európai Néppárt, Vastagh Pál a Szocialis­ta Internacionálé, Martonyi János pedig a kormánydelegáltak megbeszélésein is részt vesz. Az oldalt készítette: Rockenbauer Nóra Közreműködött: Gyükeri Mercédesz e-mail: naptemaja@mhirlap.hu

Next