Magyar Hírlap, 2002. március (35. évfolyam, 51-62. szám)
2002-03-01 / 51. szám
2 Magyar Hírlap 2002. március 1péntek A NAP TÉMÁJA: EURÓPAI KONVENT Európai Egyesült Államok nem lesz A MOST ALAKULÓ EURÓPAI KONVENT ÚJABB REMÉNYEKET KELT ÉS VITÁKAT GERJESZT Bár Valery Giscard d’Estaing elnök a tegnap ünnepélyesen megalakult konventet az 1878-as amerikai alkotmányozó nemzegyűléshez, magát pedig Benjamin Franklinhoz hasonlította, nagyot csalódnak majd azok, akik valóban el is hiszik, hogy Európa jövőjét ugyanúgy meghatározza majd a százöt tagú testület munkája, mint az amerikai alapító atyáké. A konvent valójában csak útmutatásokkal szolgálhat a federalisták és a nemzetállamok hívei között immár ötven éve változó eredményekkel folyó csatározásban. A végső döntések a kormány- és államfőkre maradnak. A konvent létrehozásának ötlete Nizzában kapott végleg támogatást. Ekkor ugyanis az állam- és kormányfők csaknem négy napig elhúzódó, késő éjszakába nyúló, személyeskedő, kicsinyes vitákba torkolló és főleg nagy titkolózás övezte megbeszélései kapcsán végleg tagadhatatlanná vált: az EU döntéshozási rendje és intézményei mára szinte működésképtelenné váltak. A polgárok számára pedig teljesen idegenek és követhetetlenek, és ezért vészesen csökkenőben az unió legitimitása. Ráadásul a nizzai szerződés reformjai ellenére is felmerül a kérdés: nem bénul-e meg teljesen a rövidesen 28 tagúra bővülő közösség? Laekenben megszületett a konvent megalapításáról szóló nyilatkozat, amely 50 pontban határozta meg a megtárgyalandó témákat. Ebbe egy lehetséges alkotmány megfogalmazása vagy a nemzetek és az unió közötti hatáskörök megosztása mellett csipcsup ügyek is bekerültek. Már ez is mutatta, milyen bizonytalanok a tagállamok a konventtől várt eredményeket illetően. Ez a konvent nem az a konvent Az viszont egyértelmű, hogy milyen messze is áll ez a szervezet a philadelphiai konventtől. A delegáltak nem egy nemzet kialakításán fáradoznak - Egyesült Európai Államok létrehozását mindenki kizártnak tartja -, hanem csak a szuverenitásuk felett anyatigrisként őrködő nemzetállamok együttműködésének hatékonyabb formáit keresik. Szó van ugyan egy alkotmányféle létrehozásáról - ami a Nizzában elfogadott emberi jogok kartáján alapulna-, de ezt a britek nem hajlandók jogi következményekkel is bíró dokumentumként elfogadni. Ráadásul a konvent nem is valódi döntési joggal felruházott népképviseleti fórum, elsősorban ajánlásokat, alternatívákat fogalmazhat meg. A végső határozatok ismét a kormányközi konferenciára (IGC), végső soron az állam- és kormányfőkre maradnak. Egyelőre még az sem világos, hogy a konvent szavazással dönt-e a vitás kérdésekről, valamint hogy a konszenzussal elfogadott, „széles körű demokratikus reprezentáción alapuló” javaslatokat, álláspontokat kötelező lesz-e az IGC-nek átvennie. Utóbbi különösen fontos lehet a jelöltországnak, ezek a konventben nem bonthatják meg a jelenlegi tagállamok között esetlegesen kialakuló konszenzust, de reményeik szerint az IGC-n már teljes jogú tagként vennének részt. Persze a jelöltek könnyen ki is maradhatnak az unió jövőjét alapvetően mégis meghatározó döntések elfogadásából, amennyiben a konvent „túl gyorsan” befejezi munkáját, vagy ha a bővítés átcsúszik 2005-re. Mindkettőre egyre több jel utal. Elmar Brok, az Európai Parlament német konzervatív képviselője például úgy fogalmazott: „Ezt a munkát 2003 végéig, még a bővítés előtt be kell fejezni, ez a tizenötök ügye.” Az idei választásokkal zsúfolt évben pedig előfordulhat, hogy a tagállamoknak nem sikerül idejében közös álláspontot kialakítaniuk olyan kényes kérdésekben, mint az agrár- és a vidékfejlesztési támogatások ügye vagy a költségvetési befizetések kérdése. Federalisták és nemzetállamiak párharca Az igazi párharc ismét a federalisták, a közösségi megoldások hívei, illetve a nemzetállamok, a kormányközi együttműködés elsőbbségét vallók között folyik majd. Eddig is hol az egyik, hol a másik tábor tört valamelyest előre, de sohasem a másikat megsemmisítve. A tagállamok között korábban megismert törésvonalak azonban most átrendeződni látszanak. Másfél éve Gerhard Schröder német kancellár egy tisztán föderalisztikus unió képét felvázolva indított el újabb vitát a tagállamok között, mára a német álláspont módosulni látszik. És ebben a pénz a legfőbb motiváció. A németeknek ugyanis elegük lett abból, hogy ők fizetik a legtöbbet a szegényebb régiók felzárkóztatására és az elsősorban francia agrárgazdálkodók támogatására. Azóta részben ismét nemzeti hatáskörbe helyeznék ezeket a területeket, csökkentve ott az unió hatáskörét. Ugyanakkor a Silvio Berlusconi hatalomra kerülése óta óvatosabban integrációpárti olaszok formálisan is közös blokkot alkotva lépnek fel a spanyolokkal és a korábbi brit euroszkeptikus állásponttól lényeges pontokon eltávolodó - és az európai ügyekben a szigetországnak egyre nagyobb szerepet szánó - Tony Blairrel. Ez a csoport a politikai területen a közösség szerepét limitálná, de a gazdasági liberalizációban erősítenének. Emiatt viszont a hagyományos francia-német tengely meggyengülhet, sőt a franciák elszigetelődhetnek. Kicsik és nagyok érdekellentétei Törésvonalak léteznek a kis és nagy tagállamok között is: előbbiek ugyanis attól tartanak, hogy a nagyok valamilyen direktóriumot kívánnak létrehozni. A helyzetet ugyanakkor komplikálhatja, hogy bár az első körben esélyes jelöltországok - Lengyelország kivételével - a kisebb országok közé sorolhatók, a skandinávok és a hollandok ízlésének túl integrációpártiaknak bizonyulhatnak. A legkomolyabb előrelépést a nyilvánosság megteremtésében remélhetjük a konventtől. Összetétele máris az eddigi legszélesebb körből kerül ki a közösségi fórumok történetében. Egyik alelnökének feladata a civil szervezetekkel való strukturált párbeszéd, ráadásul plenáris ülései nyilvánosak. Ezt csak az veszélyeztetheti, ha D’Estaing elnök elképzeléseinek megfelelően a munka zöme az elnökségben folyna, és a többi delegált csak kéthavonta egyszer fél-egész napos plenáris ülésen bólogatójánosként hagyná jóvá a zárt ajtók mögött korábban született megállapodásokat. Európa egy irányba tart? Nagy egyetértésben nyitotta meg tegnap a Konventet Pat Cox az EP elnöke és Aznar spanyol kormányfő AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ FŐBB LÉPÉSEI 1957. római szerződés Az Európai Gazdasági Közösség létrehozása hat tagállammal. 1986. egységes európai okmány Döntés az egységes piac 1992. december 31-éig történő bevezetéséről. Az Európai Parlament és Bizottság jogköreinek kiszélesítése. 1992. maastrichti szerződés Az Európai Unió létrehozása. A gazdasági unió, a közös kül- és biztonságpolitika, illetve a bel- és igazságügyi együttműködés irányába tett konkrét lépések felvázolása. 1997. amszterdami szerződés A közös politikák, azaz a nem egyhangú döntést igénylő kérdések körének kiszélesítése. 2000. nizzai szerződés A tervek szerint 27-28 tagúra bővülő EU működését biztosító intézményi és döntéshozatali reform. Szándéknyilatkozat az Európa jövőjéről szóló széles körű vita megkezdéséről. 2002. laekeni nyilatkozat Döntés a konvent létrehozásáról, és az első nem kormányközi alapon kidolgozandó reform elindításáról. MARTONYI JÁNOS BIZAKODÓ A konventet megnyitó ünnepi szónoklatok után elsőként Martonyi János kapott szót. A külügyminiszter telefonon lapunknak elmondta, meglepte ez a lehetőség. Szerinte ezt egyrészt annak köszönheti, hogy a tagok jelezni akarták a jelöltek egyenrangúságát, másrészt annak, hogy értékelték a kormánydelegáltak előtt délelőtt hangsúlyozott álláspontját, mely szerint a jelöltek is teljes mértékben integrálódni kívánnak a konvent munkájába, és nincs szándékukban önálló blokkot alkotni. Martonyi úgy véli, hogy a jelölteknek nincsenek más céljaik, mint a többieknek. Mindaz, amit a konventben elfogadnak - Martonyi bízik benne, hogy sikerül egy egységes, esetenként alternatívákat is felsorakoztató szöveget kidolgozniuk -, majd csak az évtized közepén, a kormányközi konferencia döntése nyomán lép hatályba, amikor már ők is tagok lesznek. Giscard d’Estaing konventelnök jelentős szerepet játszott Európa újjáépítésében és az európai monetáris rendszer létrehozásában, valamint kezdeményezte az Európai Parlament közvetlen választását és az Európai Tanács rendszeres üléseit Fotó: Reuters MÁR MEGALAKULÁSA ELŐTT VIHAROKAT KELTETT Még meg sem kezdte munkáját az új testület, máris botrányok övezik. A képviselők jelölését - az egyenlőség alapján - szigorú szabályok határozzák meg: a nemzeti kormányok egy, a parlamentek pedig egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselőt delegálhattak. A kimért egyensúlyt felborítja azonban, hogy az Európai Bizottság és Parlament összesen 18 képviselője inkább az unió nagy tagállamaiból származik, és a 12 tagú elnökségbe a tagjelöltek egyetlen képviselője sem került be. Bírálták a nemek szerinti összetételt is: csupán 16 nő vesz részt a konvent munkájában. A 105 tagú testület tagjai között 26 egykori és 15 jelenleg is hivatalban lévő kormánytag vagy kormányfő van, közöttük Martonyi János külügyminiszter. A testület elnöke Valéry Giscard d’Estaing volt francia államfő, két alelnöke, Jean-Luc Dehaene belga és Giuliano Amato olasz exkormányfő. A képviselők legnagyobb része az európai integráció folytatásának elkötelezett híve, ám az euroszkeptikusok 20 fős kis csoportja annál hangosabb. Demokratikus Vitafórum névre keresztelt szervezetük egyhangúlag elutasította a még ki sem hirdetett házszabályokat. Gianfranco Fini olasz miniszterelnök-helyettes, a radikális Nemzeti Szövetség vezetőjének jelölése pedig óriási vitát váltott ki, mivel sokan a szélsőjobboldali politika európai legitimálását látják benne. Az Európai Parlament dán delegáltja, Jens-Peter Bonde pedig az interneten publikált könyvében máris arról értekezik, hogy a döntéseket minden esetben népszavazáson kellene megerősíteni. A konvent egyébként parlamentszerűen, mintegy „eurogyűlésként” működik - fejtegette Martonyi, aki nem tartja kizártnak, hogy adott esetben a magyar delegáltak is egymástól eltérő álláspontot képviseljenek. A külügyminiszter kiemelte: pozitív visszhangot váltott ki az a megjegyzése is, hogy a bővítés intézményi feltételeit a nizzai szerződés már lehetővé tette, így nem köthető a konvent eredményességéhez az új tagok felvétele. A KONVENT LEGFONTOSABB TÉMAKÖREI • az EU céljainak és értékeinek meghatározása (beleértve annak eldöntését, hogy az alapjogok kartája kötelező jogi dokumentummá váljon-e) • az EU helye a világban: közös kül- és biztonságpolitika meghatározása • a feladat- és döntési jogkörök egyértelmű szétválasztása • az unió demokratikus legitimitásának erősítése, a nemzeti parlamentek jövőbeni szerepének meghatározása • a döntéshozatali rendszer felülvizsgálata, a minősített többségi elv kérdése, a parlament és a tanács viszonyának felülvizsgálata és a soros elnöki intézmény jövője SZÁJER A KÖZÖS JÖVŐRŐL A konvent megalakulása fordulópontot jelent Magyarország számára az integrációs folyamatban - hangsúlyozta Szájer József, a magyar parlament integrációs bizottságának fideszes elnöke lapunk kérdésére. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy ebben a testületben már gyakorlatilag teljes jogú tagként vesznek részt küldötteink, másrészt pedig azzal, hogy a csatlakozás feltételeinek tárgyalása helyett - bár még nagyon fontos fejezetek várnak lezárásra - immár a közös jövő kerülhet az emberek figyelmének középpontjába. Szájer a konvent működéséről szóló, a tegnap kezéhez kapott javaslatból kiemelte, hogy a jelöltországok képviselői hozzászólási joggal rendelkeznek, javaslatokat tehetnek és szavazhatnak, mint a jelenlegi tagállamok delegáltjai, az egyetlen korlátozás, hogy a tagállamok között kialakuló konszenzust a csatlakozásra várók nem vétózhatják meg. Hosszú ideig azonban nem a döntések adják meg a konvent munkájának döntő részét, hanem azok előkészítése, melyben Budapest is meghatározó módon vehet részt - fogalmazott Szájer hozzátéve, hogy a csatlakozási szerződések aláírása után már minden értelemben egyenjogú tagként vehetünk részt a döntések meghozatalában is. A tegnapi ülést megelőzően máris megkezdődtek a különböző szintű egyeztetések. Szájer elmondta, hogy a magyar delegáció tagjai megbeszéléseket folytatnak, illetve tájékoztatják egymást a különböző kérdésekben elfoglalt álláspontjukról, szavazási szándékukról. Ugyanakkor Szájer az Európai Néppárt, Vastagh Pál a Szocialista Internacionálé, Martonyi János pedig a kormánydelegáltak megbeszélésein is részt vesz. Az oldalt készítette: Rockenbauer Nóra Közreműködött: Gyükeri Mercédesz e-mail: naptemaja@mhirlap.hu