Magyar Hírlap, 2002. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-02 / 179. szám
8 Magyar Hírlap A Csocsó Los Angelesben A magyar filmművészet népszerűsítését tűzte ki feladatául többek között a Los Angeles-i székhelyű Friends of Hungarian Cinema, A Magyar Film Barátai Alapítvány. Bunyik Béla, a Los Angeles-i magyar filmfesztivál életre hívója a szervezet bemutatásakor elmondta, az alapítvány minden évben jelöltetni szeretne egy magyar alkotást a Golden Globe díjért folyó versengésbe. Az alapítványi tagok - akik között ott van Gazdag Gyula, az UCLA tanára és a Sundance Institute munkatársa, Kálmán Gábor, a USC tanára, Koltai Róbert színész-rendező, valamint Koltai Lajos operatőr - szavazása alapján az idei jelölt Koltai Róbert Csocsó című mozija lett. A film reflektorfénybe állításához a promóciós és marketinghátteret is biztosítani kívánja a nonprofit szervezet. A kampány augusztus 8-án kezdődik a Hollywoodban tevékenykedő külföldi tudósítóknak szervezett vetítéssel, sajtótájékoztatóval és magyaros menüből összeállított fogadással. (MH) Nagykovácsi fesztivált rendez Nagykovácsiban augusztus 5. és 18. között harmadik alkalommal rendezik meg a Línum művészeti fesztivált. Igazi civil kezdeményezésként indult, helyi művészek, az önkormányzat s az ottani Amerikai Nemzetközi Iskola összefogásaként. Az irodalomkedvelők Kányádi Sándor és a Kaláka együttes zenés irodalmi estjét élvezhetik, majd Esterházy Péterét. Hamari Júlia ad mesterkurzust. Várják a sanzonok szerelmeseit, bemutatkozik a nigériai Agbogun Dance Troupe tánccsoport. Kiállítanak a szájjallábbal festő művészek, Klukon Edit és Ránki Dezső kétzongorás koncertjét élvezhetik a komolyzene kedvelői. Augusztus 18-án, a záró napon, lesz utcaszínház és Benkó Dixieland-koncert. (MH) „ Antfrt Filmtoplista II”10 július 18-24. 1. Sötét zsaruk 2. 2. Jégkorszak 3 Penge 2. 4 Szilaj, a vadvölgy paripája 5. Bővér szálló 6. Pókember 7 Csillagok háborúja 2. rész 8 Szitakötő 9 Valami Amerika 10 40 nap, 40 éjszaka Pókember HIRDETÉS criMtah-jv#** ffl njin tvtol iIÉÉ'* * Mfjm,t .«rrt Po „f towefii»» vmtnfy- ife 1 mw Z’ifljl* '»St jwf/i MEGÚJULT A MAGYAR HÍRLAP ONLINE • megújult forma, tartalom • még több friss hír • Hírlevél • 2000 elejéig visszamenően szabadon kereshető Archívum •... és sok más információ a Magyar Hírlapról A zsörtölődő örök rosszcsont tud túl sok lenni. A Luxemburg grófjában például Sir Basilként mindent megengedett magának, amit elvileg nem szabad. Elváltoztatott hangon beszélt, öltögette a nyelvét, karikába görbítette a lábait. Felhasználta mindazt, amit vagy tizenöt évnyi vidéki színészként tanult. Nem mindig a legkifinomultabb eszközökkel, de magára vonta a figyelmet. Nyílt színi tapsokat aratott. Száműzte az unalmat. Mindannak a képességnek, eszköztárnak a birtokában, ami színész sajátja lehet, hangos sikerre törekedett. És közben szerepe szerint elelanyátlanodott a színpadon. Éreztette, hogy erre az öregedő kujonra már nem biztos, hogy annyira ragadnak a nők, mint szeretné. Hogy már nem ő a bonviván, már inkább táncos-komikus, vagy ahogy a szakmában éppen csúfolódva mondani szokták, táncos komikus. És ettől a ripacsériája átértékelődött. Ha nem is mindenütt, de helyenként nemes tartalommal telt meg, egy-egy visszaszorított, lenyelt könnycsepp vegyült a mókaáradatba. „A sok vásári bolondozás közben, a röhögtetés közepette elmélyíti a figurát, megmutatja fájdalmakkal teli emberi énjét. Utánozni életveszélyes. Ellesni a fortélyait tanácsos.” Ugyanis Agárdy Gábor nagy művész. Bár előszeretettel használja az olcsó eszközöket, egész arzenált vonultat fel belőlük, akár kitörő játékkedvében még az előadást is szétveri, de ebből a bohócériából nem könnyen összedőlő légvárat épít. A sok vásári bolondozás közben, a röhögtetés közepette elmélyíti a figurát, megmutatja fájdalmakkal teli emberi énjét. Addig halmozza a más számára megengedhetetlen, sőt szigorúan tilos elemeket, míg azok visszájára fordulnak, groteszkké válnak, az ő előadásában megnemesednek. Utánozni életveszélyes. Ellesni a fortélyait tanácsos. Ő is leste az elődöket. Tizenhat esztendősen már az iskolát is otthagyta, hogy játszhasson. Különböző együttesekkel végigvándorolta az országot. Fellépett frontszínházban, szerepelt parancsra, a túlélésért. Már akkoriban is festett. Úgy került haza hadifogságból, hogy mindig megörökítette a parancsnokot, és ezért száz-száz kilométerrel közelebb engedték hazájához. Évekig a miskolci publikum örülhet, hogy láthatja. Miskolcon Lenin szerepébe is belebújik, négy óra hosszat csinálja a maszkját, megszólalásig hasonlít az eredeti népvezérhez. Ennek a szerepnek az alapján Major Tamás szerződtetni akarja a Nemzetibe. De Gáspár Margit, az Operettszínház igazgatója hamarabb résen volt, addigra már a Nagymező utcába invitálta. A betegeskedő Latabár több szerepét is át kell vennie. Megrémül, de állja a sarat. Akadnak, akiknek nem tetszik a kiugró sikere. Macerálják, bántják. Átkéri magát a Petőfi Színházba. Annak megszűnte után kerül a Nemzetibe. Nem kívánkozott az öblöshangúan szavalók közé. De azóta igencsak otthonának érzi a kényszerkeresztelőn átesett, mára Magyar Színháznak titulált teátrumot. Végigjátszotta a világirodalmat. Volt komikus, tragikus és tragikomikus. Filmen is sokat játszik, majd mint az ő korosztálya általában, sajnálatos módon eltűnik a vászonról. Vacak, csapnivaló vagy nívósabb tévékabarékban bolondozik. Túlélt súlyos betegséget, sűrű igazgatóváltásokat, társulati cseréket. Bár a kedve gyakran nem fényes, zsörtölődik, morog, dühös színházi közállapotokra, politikára, de rendíthetetlenül játszik. Pótszékes házak előtt arat vastapsos sikert Márai A gyertyák csonkig égnek című művében. Rossz produkcióban, jóban egyaránt megnyeri magának a publikumot. Játékkedve kiapadhatatlan. Olykor ingatag egészsége is helyrebillen a deszkákon. És a mi közérzetünk is jobbra fordul, ha láthatjuk őt. Agárdy Gábor, az örök rosszcsont, az elmélyült, kiemelkedő művész ma nyolcvanéves. Bóta Gábor Jelenet Márai A gyertyák csonkig égnek című előadásából Agárdy Gábor partnere Avar István (balra) Fotó: Dezső Tamás Fantasztikus világba érkeztünk, polgári „kardassziaiak” és a liberális „bédzsoriak” vívják eszelős harcukat. Legalábbis így érzi az, aki többnyire már csak a Star Treket nézi, mert még az az elképzelt, galaktikus világ is valószerűbb, mint amiben élünk. Aztán, ha mégis az ATV-re kapcsol, az adóforintok nélkül is jól működő pótközszolgálati televízióra, és a - a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében - a jobb- és baloldal civil képviselőit megszólaltató közhangot nézi, kiderül, mindmáig ez a legizgalmasabb sci-fi. Aligha van nehezebb feladat, mint moderálni a közszereplésben gyakorlatlan, pontatlanul fogalmazó, indulatos köznapi vitapartnereket. Különösen ha azok olyan Star Trekbe illő figurák, mint az a két „kardassziai” jobbikos egyetemista, aki a keddi műsorban szerepelt. Juszt László jól riposztozott, csupán ott követett el hibát, hogy ugyanolyan túlhevült hangot ütött meg, akárcsak partnerei, miközben hangoztatta - ami egy szakmai félreértés - hogy most ő is csak egy civil. Miközben mégiscsak műsorvezető, aki higgadt kívülállóként uralhatta volna a helyzetet. Mentségére szól, hogy nehéz volt szenvtelenül hallgatni a két „rögtönítélő” ifjú vendég vádaskodásait, mikor fejére olvasták a panaszbizottság kifogásait, megkérdőjelezték a választási bizottságok becsületes munkáját, vagy - egy félreértett adat alapján - lefikázták az új kormány gazdaságpolitikáját. Nem tettek túl nagy tekintélyre szert amiatt sem, hogy szinte percenként ki kellett igazítani az általuk sorolt alapvetően téves adatokat. A műsor nem várt hozadéka, hogy bepillanthattunk egy jobb Közhang ATV, július 30. oldali ifjúsági szervezet lelki életébe, ahol a valóságtól elszakadva fanatizálják egymást a hívek. Használható program híján néhány központilag kiadott jelszót szajkóznak. Eszerint a szavazatokat újra kell számlálni, a miniszterelnök ügynök, stb. Másfelől minden rossz okai a „kommunisták”. De hőseink történelmi amnéziától szenvednek, így sejtelmük sincs róla, ők favorizálják leginkább a kommunizmus rossz emlékű agitprop módszereit, szóhasználatát. Például mikor a liberális hölgyvendég kifogásolta, hogy kisajátították a nemzeti jelképeket (lyukas zászló, kokárda), azzal vágtak vissza: tessék belépni hozzánk, aztán öné is lesz! Föl sem merült bennük, hogy éppen a diktatúra kötötte feltételekhez (párttagsághoz) azt, ami egy normális demokráciában állampolgári jogon mindenkié. Rossz ómen, ha a tájékozatlanság - ami nem hízelgő az őket okító egyetemre sem - az önkontroll és a másként gondolkodók tiszteletének hiánya ilyen vehemens tettvággyal párosul. Pedig oly pontosan definiálták, hogy polgárnak lenni annyit tesz, mint önállóan gondolkodni, felelősen élni. Ám épp ezt a két erényt nem tapasztaltuk náluk. Ez így aligha teremt szilárd „erkölcsi alapot” az olyan nostredamusi jövendölésekre, hogy jövőre újra lesz Bokros-csomag, s nem ad felhatalmazást az elhamarkodott ítélkezésre, hogy ki most az igaz magyar és ki nem. Egy néző ironikus SMS-ében ennek eldöntésére is talált megoldást: „aki magyar - írta -, holnap cipőt vesz.” Miért pont cipőt? Talán hogy nyár lévén ne érezzék annyira biztonságban magukat a szandálosok. Stark R. László TÉVÉNAPLÓ Aki magyar, cipőt vesz - Közhangok kiigazításokkal KULTÚRA 2002. augusztus 2., péntek Közép-Európa kincsei Cividaléban „Ha azt mondod Cividale del Friuli, rávágom longobárdok és olasz Tokai, ha azt mondod, Mittelfest, Giorgio Pressburger a válasz”. A római birodalom és a pogány világ egykori határán, a letűnt és ma ismét ébresztgetett Közép-Európa (ami puszta meteorológiai fogalom - idézték az olasz újságok Esterházy Péter tavalyelőtt, Rómában mondott szavait) szívében rendezik meg minden évben a Mittelfest egyhetes kulturális programját. Az idén a Sparsi per il mondo: popoli e destini - A világban szétszórva: népek és sorsok volt a cím, jelentése pedig már a nyitó beszélgetésen kiderült, ahol Pressburger, az Itáliában hasonló tekintélyű Enrico Deaglio mellett Bruck Edithet, a volt jugoszláviai színházi életből ismert Biljana Srbljanovicsot, Esterházy Pétert, Bíró Mariannt (az olaszok által bírónak nevezett golyóstoll leányát) szólította maga mellé a fesztivál színpadjára, video-összeköttetésben pedig Teller Ede és a lengyel rendező, Krzysztof Zanussi csatlakozott. Zenei kíséretként a Harmonia Caelestis most készülő olasz fordításából hangoztak el részletek. Ők voltak a közép-európai kultúra világban szétszórt kincsei többek között a Salzburgi Fesztiválról Cividaléba érkezett Peter Stein előadásával együtt. Az irodalom, a zene, a tánc, valamint a modern kommunikációs és audiovizuális művészetek adtak egymásnak találkozót július 19-28. között az északolasz Alpok lábainál, összesen ötven nemzetközi esemény, amelynek díszvendége hazánk volt. Szlovénok, horvátok, csehek, németek, lengyelek, románok és olaszok mellett Schilling Árpád rendezésében a Krétakör színház Leonce és Lénáját nézte meg Cividale közönsége, az Auer Quartett Bartók-koncerttel lépett fel, a magyar tévé kórusát Friuli Venezia Giulia szinfonikusai kísérték, a rádió kórusa pedig Cividale dómjában lépett fel. A Mittelfest szervezői szerint a magyar előadásokat errefelé most sem kellett különösebben reklámozni. SJ Esterházy Pétert is meghívták az idén Cividaléba Fotó: Pélyi Nóra