Magyar Hírlap, 2002. szeptember (35. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-02 / 204. szám

10 Magyar Hírlap Négytagú művészeti tanács hozza a döntéseket Az Operaház a tervek szerint hiánytalanul megkapja a négymilliárdos állami többlettámogatást Hamarosan kezdődik az új évad az elmúlt időszakban sok vihart megélt Magyar Állami Opera­házban. Az első premiert szep­tember 28-án tartják: Verdi Mac­­bethjét Rico Saccani vezényli és Henning Brockhaus rendezi. Az intézmény helyzetéről Fülöp At­tila főtitkárt és Kovács János fő­zeneigazgatót kérdeztük. Retkes Attila „Az évad műsorát gyakorlatilag teljes egészében örököltük, így csak kisebb - minden esetben a minőséget, az ésszerűséget szol­gáló­­ változtatásokat hajtottunk végre. Emellett meghirdettünk négy új bérletet, amelyek lehető­vé teszik, hogy a nyugdíjasok és a fiatalok kedvező áron látogathas­sák az Operaház és az Erkel Szín­ház előadásait” - mondja Fülöp Attila, az Operaház főtitkára. Káél Csaba Bánk bán-rendezé­se az évad elején még látható az Operaházban, de ez a díszlet és színpadtechnika az Erkel Színház­ba nem fér be, így Erkel Ferenc dalművét ott Kerényi Imre régeb­bi rendezésében láthatja a közön­ség. Egy estén játsszák az Opera­házban Petrovics Emil C’est la guerre, illetve Vajda János Mario és a varázsló című operáját. Feke­te Gyula a Megmentett város című operájának premierjéhez Puccini egyfelvonásosát, A köpenyt, Ma­darász Iván Az utolsó keringő cí­mű művéhez egy másik Puccini­­operát, a Gianni Schicchit társít­ják, míg a Triptichon harmadik da­rabja, az Angelica nővér a Bajaz­­zók (Leoncavallo) társaságában lesz látható, az Erkel Színházban. Schönberg Várakozás és Zemlins­ky A törpe című operáját - az elő­zetes tervektől eltérően - Kovács János főzeneigazgató dirigálja. Kovács János kérdésünkre el­mondta, elkezdődött az a folya­mat, amelynek során megszünte­tik az Operaház és az Erkel Szín­ház társulatának mesterséges szét­választását. „Az Erkel Színházat többé nem gyarmatnak, hanem egyenrangú művészeti intézmény­nek tekintjük” - fogalmazott a fő­zeneigazgató. A két színház zene­kara nem lesz hermetikusan elzár­va egymástól, bizonyos produk­ciókban lesznek átfedések. Az Operaház és az Erkel Színház kó­rusának korábbi szétválasztása még most is sok esetben okoz gya­korlati problémákat - bizonyos előadások betanulására egysze­rűen nincs elég idő. Kovács János - Katona Anikó karigazgatóval közösen - igyekszik megtalálni a legracionálisabb megoldást. A fő­zeneigazgató ezúttal is hangsú­lyozta, hogy az Operaházban nem valamiféle „visszarendeződés” zajlik, és nem „posványt, közép­szert” akarnak, hanem minőséget. Az intézményben jelenleg ki­lencven főállású magánénekes dolgozik, közülük tizenöten már a nyugdíjkorhatár közelében van­nak. Fülöp Attila és Kovács János is úgy látja, ez a magánénekesi lét­szám túl magas, mert így sokak számára nem jut feladat. Az Erkel Színházban szeretnék ugyan bő­víteni az előadások számát, de hosszabb távon a magánénekesek létszámának csökkentése is vár­ható. Ez nem elbocsátást, hanem - humánus, az operaénekesek emberi méltóságát tiszteletben tartó - nyugdíjazást jelenthet. A külföldi vendégművészek szá­ma is feltehetően csökkenni fog, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnének sztárokat meghívni. Azokra nem tartanak majd igényt, akik az elmúlt évadban al­kalmatlanságukat bizonyították vagy akiknél egy adott szerepet magyar énekesek jobb színvona­lon meg tudnak szólaltatni. Az Operaházban minden fon­tos kérdésben négytagú művészeti tanács dönt, amelynek tagjai: Szi­­netár Miklós főigazgató, Kovács János főzeneigazgató, Petrovics Emil zeneszerző és Fülöp Attila főtitkár, Locsmándi Miklós koráb­bi főigazgató és Győriványi Ráth György ex-főzeneigazgató leváltá­­­sa óta mindössze ketten távoztak­­­­ az Operaházból: Abrudbányay­­ Zoltán (Győriványi korábbi he­­­­­yettese) és Failoni Donatella, aki­­ a nemzetközi ügyekért volt felelős.­­ Az intézmény gazdasági igazgató­ja - pályázat nyerteseként - Heté­­nyi Márta lett, a nemzetközi ügye­kért újra Pölös Márta felelős, az Erkel Színház korábbi vezetőjét, Ókovács Szilvesztert kommuniká­ciós igazgatóvá nevezték ki, Király Ferenc produkciós igazgató pedig a helyén maradt. Időközben Győr­iványi és Locsmándi közalkalma­zotti jogviszonya megszűnt, mert nem fogadták el a nekik felajánlott karmesteri, illetve karnagyi állást. A közeljövőben várható, hogy a kulturális tárca kiírja az Operaház főigazgatói tisztségére meghirde­tett pályázatot. Mint ismert, Szinetár Miklós megbízatása de­cember 31-éig szól, s ő egyelőre nem döntötte el, hogy indul-e az újabb pályázaton. A főigazgatói pályázat kiírása előtt még várha­tóan módosítják az intézmény ala­pító okiratát, helyreállítva azt a korábbi állapotot, amely szerint az Operaház egyszemélyi vezetője a főigazgató. Erre azért van szükség, mert az előző kulturális kormány­zat által kezdeményezett kettős vezetési struktúra - amelyben, a művészeti kérdések a főzeneigaz­gató hatáskörébe tartoztak, a fő­igazgató pedig valójában csak ad­minisztratív vezető volt - kudarcot vallott. Az intézmény gazdasági helyzetéről Fülöp Attila elmond­ta: az előző kormány által megsza­vazott négymilliárdos többlettá­mogatásból kétmilliárdot még ta­vasszal megkaptak, a másik két­milliárdnak azonban nem volt fe­dezete a költségvetésben. A Med­­gyessy-kormány a harmadik mil­liárd átutalásáról épp a napokban döntött, és Görgey Gábor minisz­ter ígérete szerint év végéig a ne­gyedik milliárd is megérkezik. HALLÓ! Telefonon üzenem annak, akit illet Boros Imrének: terhelő ada­tok, kényszer alapján beszer­vezettek nem szigorúan tit­kos tisztek voltak, hanem ügynökök. Az ellenzéknek, a gátakon nem a miniszterelnök, a mi­niszterek (és kíséretük) a fon­tos, mert jelenlétükkel csak akadályozzák a munkát, ha­nem a homokzsák. Igaz vi­szont, hogy nagyon látvá­nyos, főleg gumicsizmában és százezer forintos dzsekiben. Kerényi Imrének: köz­tisztviselő, közalkalma­zott-e? Ha bármelyik, ne po­litizáljon, vagy ha politizál, mondjon le, váltsák le! A Fidesznek, a választások elvesztését kommunikáció­képtelenségük is okozta. Nem lehet állandóan csak ki­nyilatkoztatni, az ellenzék­ben ellenséget látni. Nem le­het mindenkit prehumán, al­koholista, panellakó lumpen­proletár stb. minősítéssel il­letni, aki nem rájuk szavazott. (Én sem pártra szavaztam, hanem ellenük.) Magánvélemény: az árvíz nem rendszer- és kormány­specifikus. Az csak úgy jön. (Mellesleg a németeket is meglepte, nem voltak felké­szülve ilyen mértékűre. Ott ki mondjon le? Persze ott is vá­lasztások lesznek...) Végül: piszkosul unom a tüntetéseket, meg a „hozzon még egy... (akármit)” jelszót. Meggyes Géza Budapest Szombat és vasárnap kivételével 11-től 14 óráig várja hívásukat a rovat szerkesztője, Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-1311. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra! Nemzetközi súlyú személyiség (Berlusconi eredményes külpoliti­kája, MH, aug. 26.) Azok után, amit mind a hazai, mind a külföldi sajtóban az olasz miniszterelnökről írtak - diktáto­­ri hajlamai vannak, panamista, ragaszkodik a hatalomhoz -, meglepőnek tűnhet az, amit ró­mai tudósítójuk róla ír. Berlusco­ni villájában vakációzott a Putyin család, ott járt az idősebb Bush és meghívott vendég lesz Aznar spa­nyol kormányfő lányának eskü­vőjén. Mit nem adott volna csak egyért ezek közül a volt ENSZ-fő­­titkárból osztrák államfővé lett Kurt Waldheim? Noha látszatra rokon vonások vannak Berlusco­ni és Haider között, előbbi elfo­gadható volt korábban is már egy­szer az EU számára. Vajon mi le­het az oka Berlusconi elfogadott­ságának, holott sokan gyanúsítot­ták fasisztaszimpátiával, egyed­uralomra törekvéssel? Valószínűleg az, hogy nem hi­­tehagyott kispap, mint Sztálin volt, nem renegát szocialista nép­szónok, mint a Duce volt, nem közepesnél kisebb tehetsége okán főiskolára fel nem vett gra­fikus, mint Hitler volt, hanem a maga erejéből magát a csúcsra felverekedett üzletember. Ismeri a gazdaságot és ismeri a politikát is. Továbbá képes elviselni a ve­reséget, hiszen első kormánya megbukott. Ő azonban akkor is Olaszország leggazdagabb embe­reinek egyike és nemzetközi sú­lyú személyiség maradt. Erre az elmefuttatásra az ösz­tönzött, hogy az MH-ban megje­lent cikk címében az eredményes szót idézőjelbe tették. A cikk tar­talma ezt nem indokolja. Dr. Del Medico Imre Budapest Magyar Televízió 2002. augusz­tus 12-én sem az M1, sem az M2 adásának esti, illetve késő esti Híradó műsorában nem tudósí­tott arról, hogy az MTV közpon­ti épülete előtt a sajtószabadság és a közszolgálatiság megvédé­séért meghirdetett demonstrációt tartottak. Ebben a közleményben a kö­vetkezőt állítja: „A rendszervál­tozás óta eltelt, 12 év alatt tudo­másom szerint még egyik kor­mányzati ciklusban sem fordult elő, hogy valamelyik közszolgála­ti feladatú műsorszolgáltató egyáltalán nem tudósított volna egy vele szemben szervezett ha­sonló célú tüntetésről, függetle­nül annak indokoltságától.” Az utóbbi állítás valótlan. Em­lékeztetek arra, hogy 1999. szep­tember 23-án a civil szervezetek és a nézők előre bejelentett mó­don tüntettek a székház előtt az Új Reflektor Magazin című ér­dekvédelmi riportműsor indoko­latlan megszüntetése és az MTV elfogult műsorpolitikája ellen. A több száz, táblákkal felvonuló tüntető előtt a társadalom min­den rétegét képviselő nézők mondtak kritikus véleményt az Orbán-Torgyán-kormány drasz­tikus létszámleépítéséről és a ne­ki nem tetsző műsorok - minde­nekelőtt az Új Reflektor Magazin - felszámolásáról. Akkor már 30. éve dolgoztam a televízióban, 15. éve szerkesztettem és vezettem a „kisemberek védőügyvédjének” feladatát felvállaló érdekvédelmi műsort, mégis döbbenettel kel­lett tapasztalnom, hogy a szélső­­jobboldali aktivisták irányítása alá került hírszerkesztőség meg­akadályozta az eseményről való tudósítást, a nézők csak a keres­kedelmi televíziókból értesülhet­tek a történtekről. Az is jellemző, hogy amikor 2001. március 2-án közérdekű ja­vaslatot tettem az Új Reflektor Magazin újra­indítására, mert tö­meges társadalmi igény volt - és van - az érdekvédelemre, a társa­dalmi párbeszédre, a jogos pana­szok és közérdekű bejelentések civilizált intézésére, Mendreczky Károly megengedte magának azt, hogy még csak ne is válaszoljon levelemre. Dr. Ilkei Csaba az MTV volt munkatársa Az újabb dili: a sajtószabadság féltése Megviselt, amikor a választási csalások emlegetésével a tömeg­­hisztériáig juttatták el magukat a jobboldali polgárok. Igyekeztem megérteni érveiket, de nem sike­rült. Nekem eszembe sem jut csa­lást feltételezni, de mert úgy lá­tom, hogy ez csak az akkori kor­­­mánynak állt volna módjában, az­­ a véleményem, hogy a jobboldal­­ e témában is saját maga ellen tün­­­tetett.­­ A mezőgazdasági termelők út­­lezárási akciója szintén mondva­csinált volt, hiszen az új kormány semmivel nem tette könnyebbé a külföldiek számára a földvásár­lást, mint ahogy azt az elődje már megtette. És most itt az újabb dili: a saj­tószabadság féltése. Hosszan idézhetném azokat a drámai nyi­latkozatokat, melyek elhangza­nak az ellenzék részéről. Pedig miről van szó? Az elvakultakon kívül senki nem vitatja, hogy a közszolgálati rádió és televízió a jobboldal - megkockáztatom, né­mely műsor a szélsőjobb - gátlás­talan kiszolgálói voltak, illetve van olyan, amelyik még ma is az. Ha pártatlan rádiót és tv-t aka­runk, akkor ezt az állapotot meg kell szüntetni. Ennek eléréséhez az első teendő az, hogy a pártér­dekeket kiszolgáló vezetőket és műsorkészítőket, minthogy hite­lüket vesztették, el kell távolítani. Tüntetni tehát nem most kell, ha­nem az eltávolítottak regnálása idején kellett volna, vagy majd akkor, amikor esetleg azt látjuk, hogy az újonnan kinevezettek sem különbek elődeiknél. Ennek a bizonyosságát azonban meg kell várni. Nagyon remélem, hogy az új kormánynak végre sikerül meg­teremtenie a valóban közszolgá­lati médiát. A biztosítékot abban látom, hogy a rájuk szavazókban is erőteljesen megvan az erre va­ló igény. És ha a kormány hibát követne el a megvalósítás során, azonnal kapna visszajelzést az igazságérzetében sértett balolda­li polgárság vélhetően erőteljes tiltakozása révén, így történt ez a Nemzeti Színház igazgatójának pályáztatás nélküli kinevezése­kor vagy az autópálya-építési munkák közbeszerzési pályázat nélküli odaítélése kapcsán is. A felsorolt esetek mindegyike azt bizonyítja, hogy a polgári kö­rök tüntetései nem hogy alaptala­nok, de kivétel nélkül a letűnt Fidesz-MDF-kisgazda-kormány ellen szólnak. Előre borítékolha­tom, hogy augusztus 30-a után a demokrácia megmentéséért, a korrupció megállításáért és a közpénzek milliárdjainak az el­herdálása ellen fognak tüntetni. Balogh János e-mail „A hazug embert... .. .előbb utolérik, mint a sánta ku­tyát.” A mondást hazánk minden fia, lánya ismeri, mégis nem mind tartja hozzá magát. Ezért igazak ma is az olyan régi magyar szólás­mondások, mint: „Szája sem áll arra, hogy igazat mondjon.” Vagy: „Letagadná a Napot is az égről.” De az igazi baj ha: „Fü­lent regimentjében, mégis tisztet vi­selhet.” A „tisztet viselőknek” ismer­niük kellene az ősi igazságot: „A hazugság hasonló a terebélyes fához, amelynek satnya a gyöke­re, jön a zivatar, s kiszakítja tövé­ből.” Olvastam néhány további igazságot, amelyeket személye­sen, mint üzenetet adok át a cím­zetteknek. Schopenhauer üzeni Dávid Ibolyának: „Ha azt gyanít­juk valakiről, hazudik, tegyünk úgy, mintha elhinnék. Akkor vér­szemet kap, még nagyobbat ha­zudik, és leleplezi magát.” Goldoni üzeni pesti színidirek­tor kollégájának: „Ha kerülni akarjuk a hazug szót - jó minden­kor keveset beszélnünk, nagyra becsülni az igazat, és nem felejte­nünk sohasem a dolgok végét.” Végül a purgatórium alapos is­merője, Dante üzeni Mécs Imré­nek: „Ne hódolj a hazugság szelle­mének, akinek viszket, az csak hadd vakarja!” Sándor György ny. szerkesztő Budapest Ilkey Csaba, az Új Reflektor Magazin főszerkesztője a tüntetésen Emlékezés egy tüntetésre Pós Péter, a Magyar Televízió Közalapítványának társadalmi kurátora közleményt jelentetett meg azzal kapcsolatban, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó KULTÚRA - MH-POSTA 2002. szeptember 2., hétfő A 2002/2003-as évad bemutatói VERDI: MACBETH Operaház - szeptember 28. vezényel: Rico Saccani rendező: Henning Brockhaus FEKETE GYULA: A MEGMENTETT VÁROS Operaház - október 26. rendező: Halász Péter HOMMAGE A DOHNÁNYI BALETTEST Erkel Színház - nov. 13. Súlyos suhanások koreográfus: Égerházi Attila Szimfonikus percek Op. 36 koreográfus: Pártay Lilla Változatok egy gyermekdalra koreográfus: Seregi László ROSSINI: A SEVILLAI BORBÉLY Erkel Színház - január 18. rendező: Szinetár Miklós vezényel: Medveczky Ádám SCHÖNBERG:VÁRAKOZÁS ZEMLINSKY: A TÖRPE Operaház - március 29. rendező: Zsótér Sándor DOHNÁNYI ERNŐ: A VAJDA TORNYA Erkel Színház - április 16. rendező: Nagy Viktor MOZART-PÁRTAY: AMADEUS BALETT Operaház - május 3. koreográfus: Pártay Lilla CSAJKOVSZKIJ: PIKK DÁMA Operaház - május 31. rendező: Vagyim Milkov vezényel: Jurij Szimonov MADARÁSZ IVÁN: AZ UTOLSÓ KERINGŐ Operaház-június 21. rendező: Szikora János Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magá­nak a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leve­leket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesz­tett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Magyar Hírlap 1145 Budapest, Szugló utca 14. Fax: 470-1296 E-mail cím: levelek@mhirlap.hu

Next