Magyar Hírlap, 2002. november (35. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-08 / 260. szám

10 Magyar Hírlap BUDAPEST - MH-POSTA 2002. november 8., péntek E­ste hat, téli sötét és hideg van, Alexander Brody, a hatvankilenc éves világpol­gár, aki napjait hol New Yorkban, hol Honoluluban vagy Pesten töl­ti, most kinn áll a lovin. A nemze­ti ügetőn, a Kerepesi úti lóver­senypályán, a tribünön. A cipője drapp és hasított bőr, kabátja zöld, puha, mint a teveszőr, jobb kezében meg tekintélyes, négyujj­nyi vastagságú szivart tart. Talán épp egy Romeo és Juliet-t, amit egykor az apja, Bródy János is úgy kedvelt. Szivar és ló. Alexander Bro­­dynak is van lo­va, Alagon, egy galopp. Tudja az mi? Könnyű Ale­xander Brody­­nak. Mert négy­öt évesen Ko­vács Hanzi, a hí­res idomár a sus­­kyban már az ölébe vette, és azt is engedte, hogy a lovat ő irá­nyítsa. Az apjának pedig verseny­­istállója volt, a Zsófia nevű, és 1946 augusztusától ő lett a Ma­gyar Ügető­verseny Egyesületé­nek az elnöke, aki aztán felépítet­te a pályát, ezt. Szivar, ló és könyv. Alexander Brodynak híres író volt a bácsiká­­ja (Hunyady Sándor), és a nagy­apja (Bródy Sándor), belőle még­se író lett, hanem neves reklám­­szakember, a Young and Rubi­­cam hirdetési cég elnöke. Bár aforizmákat azért papírra vet és festményeket gyűjt, közben be­szél hét nyelven, és egy ideje, itt, Magyarországon, Alibi hat hó­napra című könyveket jelentet meg. Az első szám az evés-ivás­­ról, a második a kertről, a mosta­ni meg a lovak­ról szól. Szivar, ló, könyv és nő. Alexander Bro­dy szentül meg van győződve, nem tévedés az arab közmon­­­­dás, mely úgy szól, az igaz bol­dogság három helyen található: asszony keblei között, ló hátán és könyvek lapjain. De hol itt egy nő? Ilyenkor, hét közben a lóversenypályára szép­asszonyok nemigen járnak. Nőt legfeljebb a kasszákban látni, amint szotyolát, tökmagot vagy tiketteket árulnak. Nő a lovin, ha akad, már hervatag. Mint a het­vennégy éves Inka néni, aki a lo­­vira a párjával együtt jár, mert itt legalább nem otthon vannak, mert itt a levegő jó, és csupán ar­ra kell ügyelniük, hogy a szenve­délyük ne legyen túl mohó. A tribünön, a páholyban a Bro­­dy-szivar most nagyot pöffen, lent, a pályán pedig fehér gépangyal tű­nik fel. Egy fehér autó, mely óriás vasszárnyait két oldalra kilöki. A kitárt szárnyú fehér gépangyalt izgatott lovak követik, azokat meg emberek, kik a lábukat úgy tárják ki, mintha a levegőben akarnának spárgába lemenni, holott billegő, kétkerekű kordaszerűségen ülnek, melyek mindegyikét egy-egy lóhoz rögzítenek. Most a fehér gépangyal a szár­nyait behúzza, az autó a pályáról lassan letér, a lovak pedig a kor­dákon spárgázó emberekkel ne­kilódulnak. A táv 2100 méter, a pálya szélén állók pedig csap­kodnak, hörögnek. Desszert, Desszert! - üvöltik, mások Eper­fa után kiáltanak vagy Zsibárust akarnak és Féligazságot, az utol­só tíz méteren pedig Cákot. Cák az Alibi evés-ivás emlékverseny első futamának jó győztese, mire egy férfi térde zuhan, hogy átok ül rajta, azután tikettjeit a földre leszórja. Megy a szivar a lépcsőn lefelé, mögötte lépdel Brody, aki még látta Einsteint, sokszor vendéges­kedett Neumann Jánoséknál, né­ha pedig összefutott Greta Gar­bóval is. Most meg a pesti lóver­senypályán áll, mellette Farkas­házy Tivadar, és egymás után fo­gadják az elébük járuló ügetőket s lovasokat. Aztán adnak nekik jóféle bort meg Alibit, mely hat teljes hónapra való. SE Brodyéknak hat hónapra megint van Alibijük „Egy arab mondás szerint az igazi boldogság három helyen található: asszony keblei között, ló hátán és könyvek lapjain. A Kerepesi úti ügetőn csak nő nem volt.” Fotó: Pélyi Nóra Bor és könyv. Alexander Brody, a világpolgár egy lónak és egy embernek gratulál. A képen jobbra egy másik Alibi-szerkesztő, Farkasházy Tivadar látható Nyolc futam meg egy harapás A most megjelent Alibi könyv­ben, mely alcíme szerint hat hó­napra szól, nyolcfutamnyi, negy­vennél is több írás olvasható. Megtudhatjuk, miért sótlan Ba­cher Iván, Koltai Róbertnek a Sose halunk meg című filmben mi volt a legreménytelenebb ló­kísérlete, Kállai Pál zsokét ho­gyan üldözte a maffia Jugoszlá­viáig, milyen az, ha a leharapás­ról színésznő kérdez színészt (Fullajtár Andrea Cserhalmi Györgyöt), s hogy Farkasházy beceneve, a Teddy védett név a galoppon - a húszas években így hívták a világ egyik legjobb an­gol telivérjét és azt, hogy Ale­xander Brodyval közös lovuk van, úgy hívják, Pink Panther... HALLÓ! Csak áhított cél A november 4-ei lakásmaffiá­val kapcsolatos cikkben, a ne­kem tulajdonított mondatok­ban olyan is szerepel, amit nem, illetve nem így mondtam. Mivel nem szeretném, ha „in­gatlanügyekben jártasságom” megkérdőjeleződne, kérem az alábbi pontosítás közlését. A­­ német gyakorlatról csak mint áhított célról beszéltem, hiszen egyetlen magyar eladó sem lenne hajlandó bevárni az át­írás megtörténtét, ami Buda­pesten akár évekbe is telhet. Dr. Sziklai János­­ ügyvéd Jó munkához idő kell? Nem sokkal a tavaszi ország­­gyűlési választások után tör­tént: a volt miniszterelnök édesapja, Orbán Győző nem engedte meg fotóriporterük­nek, hogy bányaüzeméről - kerítésen kívülről - fényké­pezzen. A bányatulajdonos összetörte a fotós értékes gé­pét. A bicskei rendőrkapitány­ságon rongálás vétségének ala­pos gyanúja miatt kihallgatták O. Gy.-t. A bonyolultnak egyáltalán nem nevezhető ügyet a rend­őrségnek már rég le kellett vol­na zárnia, akár vádemelési ja­vaslattal, akár a nyomozás megtagadásával. B. Szabó Károly - Budapest Bizonyára elkerülte olvasónk figyelmét az az írásunk, amely­ben hírül adtuk: az ügyet - bi­zonyíték hiányában - az illeté­kes hatóság lezárta. Az ügyvéd jogorvoslattal él. Szombat és vasárnap kivételével 11-től 14 óráig várja hívásukat a rovat szerkesztői Sárközi Mária és Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-1311. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra! Homályos okfejtés Az MH az utóbbi időben többször is foglalkozott a kormánytagok és képviselők javadalmazásával. (Kormányzati jólét, okt. 31., Húsz százalékkal nő a képvise­lők fizetése, nov. 4.) Nem vitatva a béremelések szükségességét, egy új elemre hívnám fel a figyelmet. A kormány a tagjainak és a képviselők javadalmazását a fő­tisztviselői illetményhez kötné. A kiemelt főtisztviselői kar in­tézményét az előző kormány a mai kormánypártok ellenkezése dacára tetette bele a köztisztvi­selői törvénybe. A mai belügy­miniszter (jogosan) főleg azt ve­tette az előterjesztők szemére, hogy a főtisztviselőket nem a köztisztviselői életpálya csúcsa­ként, az elért életútjuk megkoro­názásaként nevezik ki, hanem a kormányfő jutalmaz egyéb érde­mekért. Valóban. A főtisztviselői kart az előző miniszterelnök nevezte ki ismeretlen (mások szerint na­gyon is jól ismert) szempontok alapján, egy olyan pályázat után, aminek a legtöbb köztisztviselő megfelelhetett, sőt nem is kellett a pályázónak gyakorlott köz­­tisztviselőnek lennie a cím elnye­réséhez. A kinevezéshez azonna­li, nagy összegű illetményemelés járt, úgy, hogy semmilyen felada­tot nem tűztek ki a főtisztviselők számára. Az új kormány módosított ugyan a törvényen, és elkezdte az addig félreállítottak kinevezését, de a lényeg nem változott. To­vábbra sem látható tisztán, hogy az egyik minisztériumi államtit­kár, főosztályvezető miért főtiszt­viselő, a másik miért nem, a vidé­ki főtisztviselők miért azok, má­sok miért nem, miért van hatal­mas különbség a fizetésük között, azonos minőségű munkát feltéte­lezve ugyanolyan beosztás mel­lett? Miért kell ezzel is átpoliti­zálni a köztisztviselői kart, politi­kai igazodás miatti kinevezéssel éket verni a köztisztviselői cso­portok közé? Lássuk jól: nem az egyes kine­vezett főtisztviselők kvalitását, tisztességét, vagy az eredeti mun­kakörükben végzett munkájuk értékét bírálom, hanem azt nem fogom fel, hogy feladat, követel­mény, teljesítmény nélkül miért kapják immár lassan egy éve a megemelt fizetésüket. Lehet, hogy igaza volt Bokros Lajosnak (már megint...)?: „...fel kell ismerni, hogy a kiemelt főtisztviselői kar létre­hozása egyike volt a kifejezetten negatív irányú lépéseknek. Jel­lemző, hogy a politikai osztály egységesen támogatta ezt, a ha­talomtól éppen távol ülő képvi­selői legfeljebb azért szóltak, ne­hogy a húsosfazekat őrző pártok saját embereiknek osszák inkább a legízletesebb falatokat Senki sem vette észre, hogy ez a lépés kifejezetten káros.” (Élet és Iro­dalom, 2002. 27. sz.) Azzal, hogy a miniszteri fize­téseket a főtisztviselőihez kötik, még jobban bebetonozzák a fő­tisztviselői intézményt. Talán lehetett volna elegán­­sabban intézni. Gijon Gábor Budapest Cikkünk margójára A Magyar Hírlap november 6-ai számában a Takarékosságra tö­rekszenek a települések című cik­kel kapcsolatosan tájékoztatom a szerkesztőséget, hogy Tiszaúj­­város önkormányzata képviselő­­testületének alakuló ülésén töb­bek között megállapította a meg­választott polgármester illetmé­nyét, valamint a megválasztott képviselők és bizottsági tagok tiszteletdíját. A polgármester illetménye az előző évihez képest nem változott, ezért az „egyes vidéki polgármes­terek javadalmazására” vonatko­zó táblázatban is a megfelelő *­gal ezt meg kellett volna jelölni. A képviselők tiszteletdíja az előző évihez képest szintén nem válto­zott, azaz egy képviselő alapdíja 75 ezer forint, illetve az alapdíjon felül - amennyiben a képviselő-bi­zottsági tisztséget, illetve tagságot is ellát - az alapdíj 100, illetve 50 százalékában részesülhet. Nincs tudomásunk arról, hogy a cikk írója a várossal kapcsolatos információt honnan szerezte, de a valós tények közlése, valamint a médiában sokszor hangoztatott „gazdag város” (sajnos ez már nem igazán fedi a valóságot) su­­galmazásának elkerülése érdeké­ben kérem, hogy a jövőben for­duljanak hozzám, a hivatal veze­téséhez, vagy a sajtófeladatokkal megbízott munkatárshoz. A vá­ros a különböző adatok, informá­ciók szolgáltatására eddig is nyi­tott volt, ezen a gyakorlaton a jö­vőben sem kíván változtatni. Farkas Zoltán polgármester Tiszaújváros­ban. Egyik alkalommal a busz ve­zetője elkérte igazolványomat, közben megjegyezte, hogy még ilyet nem látott, mert az ország­­gyűlési képviselők gépkocsijuk­ban helyezik el bizonyos testré­szüket. Én azonban sokszor ta­pasztaltam, milyen hasznos be­szélgetések színterei a tömeg­­közlekedési eszközök. Októberben az egyik hajdú-bi­hari település lakóinak kérésére felkerestem azokat az embere­ket, akikkel nyolc évig sokszor ta­lálkoztam. Mariska néni az autó­buszban friss és érdekes informá­ciókkal szolgált, így felkészülten érkeztem a beszélgetés színhelyé­re. Az intézmény vezetője - aki eddig mindig szívesen fogadott - közölte, hogy október 20-a után szívesen lát, de most nincs lehető­ség az intézményben gondolat­­cserére. Az emberek azonban igényelték ezt, így a csendes falu­si utcán, napsütésben sétálva folytattunk hasznos beszélgetést. A járókelők közül is bekapcso­lódtak az utcai fórumba. Amikor elbúcsúztam a kedves és tisztelt emberektől, azon töp­rengtem, hogy napsütésben mi­lyen hasznos az utcai politizálás, különösen akkor, ha azt sétával kötjük egybe és jó levegőt szí­vunk. Persze az sem mellékes, hogy séta közben állandóan nő az érdeklődők száma. Ezért utó­lag megköszönöm az intézetve­zetőnek, hogy az intézetben nem tarthattam meg a fórumot. Azon­ban azt most sem értem, hogy áp­rilis 19-én, az országgyűlési vá­lasztás második fordulója előtt az óvodásoknak, általános iskolá­soknak a főtéren tartottak olyan összejövetelt, ahová a szülőket is meghívták. A rendezvényen a polgármester a fideszes képvise­lőjelölttel megjelent, valószínű­leg nem azért, hogy a gyermekek programjában gyönyörködjenek. A polgármester, aki 1998-ban az MSZP országgyűlésiképvise­­lő-jelöltjének szorgalmasan gyűj­tötte az ajánlószelvényeket, most 2002-ben szórólap segítségével értesítette az embereket, hogy a fideszes képviselőjelöltre szavaz­zanak. Úgy látszik, változnak az idők, változnak az emberek. Az azonban nem változik, hogy a Fi­desz vezetői az 1956-os esemé­nyeket ki akarják sajátítani. A Parlamentben már szóltam 1956-os múltamról, de az írott sajtóban most teszem először. 1956-ban Debrecenben felsőfokú oktatási intézményben politikai gazdaságtant tanítottam. Debre­cenben és más településeken is azt tapasztaltam, hogy az embe­rek Rákosi diktatúrája ellen lép­nek fel, a szocializmust emberar­cúvá kívánták változtatni, a kapi­talizmust nem akarták visszaállí­tani. Ezért ezen folyamatot 1956- ban nem forradalomnak, hanem népfelkelésnek minősítettem a hallgatók előtt, amiért a tanszék­ről elbocsátottak. Hónapokig munkanélküli voltam, majd köz­gazdászként sok utánjárással si­került Püspökladányban a Petri­­telepi Általános Iskolában tanári állást szerezni. Jóleső érzés volt, amikor 1956 novemberében korábbi hallga­tóim követelték, hogy ismét dol­gozzak adjunktusként az intéz­ményben. Igényük persze falra hányt borsó volt. Sok más akkor élő, most MSZP-s politikus hasonló életút­­ról szólhatna. Én még gondolatban sem fog­lalkozom azzal, hogy a Fidesz azon politikusai, akik 1956-ban felnőttként élték meg a népfelke­lést, mit tettek, hogyan cseleked­tek októberben vagy november­ben. Jó lenne, ha Rogán Antal lecke ízű elképzelései néha az élet bonyolult valóságával is ta­lálkoznának, mert így ítéletei is közelebb kerülnének a realitá­sokhoz. Dr. Takács Imre, az Országgyűlés MSZP- frakciójának tanácsadója­ ­ , , A szorosabb« húzrik -­ T Ta képviselők hetese Húsz százalékkal no £SE­S svsä sfeadSst ässSÄ-Ä sgledt ssssÄ. -Ttüs­ssas sjtürss--* 1S§v2g Sta** at^s* aigaiggj säsä­s? saw. *r—--rs swijssssss ÄiSSss­­arr­ ÄHS scasKPsst Ö ftÄ SSSSpg SSäHä ^itassxt ts£—‘ Sas»'» SSSssis —■ ....... - ........... MH, nov. 04. Politika: utcai napsütésben Az elmúlt nyolc évben autóbu­szon, vonaton, néha kerékpárral közlekedtem választókörzetem­ Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magá­nak a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leve­leket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesz­tett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Magyar Hírlap 1145 Budapest, Szugló utca 14. Fax: 470-1296 E-mail cím: levelek@mhirlap.hu

Next