Magyar Hírlap, 2002. november (35. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-08 / 260. szám
10 Magyar Hírlap BUDAPEST - MH-POSTA 2002. november 8., péntek Este hat, téli sötét és hideg van, Alexander Brody, a hatvankilenc éves világpolgár, aki napjait hol New Yorkban, hol Honoluluban vagy Pesten tölti, most kinn áll a lovin. A nemzeti ügetőn, a Kerepesi úti lóversenypályán, a tribünön. A cipője drapp és hasított bőr, kabátja zöld, puha, mint a teveszőr, jobb kezében meg tekintélyes, négyujjnyi vastagságú szivart tart. Talán épp egy Romeo és Juliet-t, amit egykor az apja, Bródy János is úgy kedvelt. Szivar és ló. Alexander Brodynak is van lova, Alagon, egy galopp. Tudja az mi? Könnyű Alexander Brodynak. Mert négyöt évesen Kovács Hanzi, a híres idomár a suskyban már az ölébe vette, és azt is engedte, hogy a lovat ő irányítsa. Az apjának pedig versenyistállója volt, a Zsófia nevű, és 1946 augusztusától ő lett a Magyar Ügetőverseny Egyesületének az elnöke, aki aztán felépítette a pályát, ezt. Szivar, ló és könyv. Alexander Brodynak híres író volt a bácsikája (Hunyady Sándor), és a nagyapja (Bródy Sándor), belőle mégse író lett, hanem neves reklámszakember, a Young and Rubicam hirdetési cég elnöke. Bár aforizmákat azért papírra vet és festményeket gyűjt, közben beszél hét nyelven, és egy ideje, itt, Magyarországon, Alibi hat hónapra című könyveket jelentet meg. Az első szám az evés-ivásról, a második a kertről, a mostani meg a lovakról szól. Szivar, ló, könyv és nő. Alexander Brody szentül meg van győződve, nem tévedés az arab közmondás, mely úgy szól, az igaz boldogság három helyen található: asszony keblei között, ló hátán és könyvek lapjain. De hol itt egy nő? Ilyenkor, hét közben a lóversenypályára szépasszonyok nemigen járnak. Nőt legfeljebb a kasszákban látni, amint szotyolát, tökmagot vagy tiketteket árulnak. Nő a lovin, ha akad, már hervatag. Mint a hetvennégy éves Inka néni, aki a lovira a párjával együtt jár, mert itt legalább nem otthon vannak, mert itt a levegő jó, és csupán arra kell ügyelniük, hogy a szenvedélyük ne legyen túl mohó. A tribünön, a páholyban a Brody-szivar most nagyot pöffen, lent, a pályán pedig fehér gépangyal tűnik fel. Egy fehér autó, mely óriás vasszárnyait két oldalra kilöki. A kitárt szárnyú fehér gépangyalt izgatott lovak követik, azokat meg emberek, kik a lábukat úgy tárják ki, mintha a levegőben akarnának spárgába lemenni, holott billegő, kétkerekű kordaszerűségen ülnek, melyek mindegyikét egy-egy lóhoz rögzítenek. Most a fehér gépangyal a szárnyait behúzza, az autó a pályáról lassan letér, a lovak pedig a kordákon spárgázó emberekkel nekilódulnak. A táv 2100 méter, a pálya szélén állók pedig csapkodnak, hörögnek. Desszert, Desszert! - üvöltik, mások Eperfa után kiáltanak vagy Zsibárust akarnak és Féligazságot, az utolsó tíz méteren pedig Cákot. Cák az Alibi evés-ivás emlékverseny első futamának jó győztese, mire egy férfi térde zuhan, hogy átok ül rajta, azután tikettjeit a földre leszórja. Megy a szivar a lépcsőn lefelé, mögötte lépdel Brody, aki még látta Einsteint, sokszor vendégeskedett Neumann Jánoséknál, néha pedig összefutott Greta Garbóval is. Most meg a pesti lóversenypályán áll, mellette Farkasházy Tivadar, és egymás után fogadják az elébük járuló ügetőket s lovasokat. Aztán adnak nekik jóféle bort meg Alibit, mely hat teljes hónapra való. SE Brodyéknak hat hónapra megint van Alibijük „Egy arab mondás szerint az igazi boldogság három helyen található: asszony keblei között, ló hátán és könyvek lapjain. A Kerepesi úti ügetőn csak nő nem volt.” Fotó: Pélyi Nóra Bor és könyv. Alexander Brody, a világpolgár egy lónak és egy embernek gratulál. A képen jobbra egy másik Alibi-szerkesztő, Farkasházy Tivadar látható Nyolc futam meg egy harapás A most megjelent Alibi könyvben, mely alcíme szerint hat hónapra szól, nyolcfutamnyi, negyvennél is több írás olvasható. Megtudhatjuk, miért sótlan Bacher Iván, Koltai Róbertnek a Sose halunk meg című filmben mi volt a legreménytelenebb lókísérlete, Kállai Pál zsokét hogyan üldözte a maffia Jugoszláviáig, milyen az, ha a leharapásról színésznő kérdez színészt (Fullajtár Andrea Cserhalmi Györgyöt), s hogy Farkasházy beceneve, a Teddy védett név a galoppon - a húszas években így hívták a világ egyik legjobb angol telivérjét és azt, hogy Alexander Brodyval közös lovuk van, úgy hívják, Pink Panther... HALLÓ! Csak áhított cél A november 4-ei lakásmaffiával kapcsolatos cikkben, a nekem tulajdonított mondatokban olyan is szerepel, amit nem, illetve nem így mondtam. Mivel nem szeretném, ha „ingatlanügyekben jártasságom” megkérdőjeleződne, kérem az alábbi pontosítás közlését. A német gyakorlatról csak mint áhított célról beszéltem, hiszen egyetlen magyar eladó sem lenne hajlandó bevárni az átírás megtörténtét, ami Budapesten akár évekbe is telhet. Dr. Sziklai János ügyvéd Jó munkához idő kell? Nem sokkal a tavaszi országgyűlési választások után történt: a volt miniszterelnök édesapja, Orbán Győző nem engedte meg fotóriporterüknek, hogy bányaüzeméről - kerítésen kívülről - fényképezzen. A bányatulajdonos összetörte a fotós értékes gépét. A bicskei rendőrkapitányságon rongálás vétségének alapos gyanúja miatt kihallgatták O. Gy.-t. A bonyolultnak egyáltalán nem nevezhető ügyet a rendőrségnek már rég le kellett volna zárnia, akár vádemelési javaslattal, akár a nyomozás megtagadásával. B. Szabó Károly - Budapest Bizonyára elkerülte olvasónk figyelmét az az írásunk, amelyben hírül adtuk: az ügyet - bizonyíték hiányában - az illetékes hatóság lezárta. Az ügyvéd jogorvoslattal él. Szombat és vasárnap kivételével 11-től 14 óráig várja hívásukat a rovat szerkesztői Sárközi Mária és Zayzon Márta. Telefonszámunk: 470-1311. Ha kéri, visszahívjuk. Viszonthallásra! Homályos okfejtés Az MH az utóbbi időben többször is foglalkozott a kormánytagok és képviselők javadalmazásával. (Kormányzati jólét, okt. 31., Húsz százalékkal nő a képviselők fizetése, nov. 4.) Nem vitatva a béremelések szükségességét, egy új elemre hívnám fel a figyelmet. A kormány a tagjainak és a képviselők javadalmazását a főtisztviselői illetményhez kötné. A kiemelt főtisztviselői kar intézményét az előző kormány a mai kormánypártok ellenkezése dacára tetette bele a köztisztviselői törvénybe. A mai belügyminiszter (jogosan) főleg azt vetette az előterjesztők szemére, hogy a főtisztviselőket nem a köztisztviselői életpálya csúcsaként, az elért életútjuk megkoronázásaként nevezik ki, hanem a kormányfő jutalmaz egyéb érdemekért. Valóban. A főtisztviselői kart az előző miniszterelnök nevezte ki ismeretlen (mások szerint nagyon is jól ismert) szempontok alapján, egy olyan pályázat után, aminek a legtöbb köztisztviselő megfelelhetett, sőt nem is kellett a pályázónak gyakorlott köztisztviselőnek lennie a cím elnyeréséhez. A kinevezéshez azonnali, nagy összegű illetményemelés járt, úgy, hogy semmilyen feladatot nem tűztek ki a főtisztviselők számára. Az új kormány módosított ugyan a törvényen, és elkezdte az addig félreállítottak kinevezését, de a lényeg nem változott. Továbbra sem látható tisztán, hogy az egyik minisztériumi államtitkár, főosztályvezető miért főtisztviselő, a másik miért nem, a vidéki főtisztviselők miért azok, mások miért nem, miért van hatalmas különbség a fizetésük között, azonos minőségű munkát feltételezve ugyanolyan beosztás mellett? Miért kell ezzel is átpolitizálni a köztisztviselői kart, politikai igazodás miatti kinevezéssel éket verni a köztisztviselői csoportok közé? Lássuk jól: nem az egyes kinevezett főtisztviselők kvalitását, tisztességét, vagy az eredeti munkakörükben végzett munkájuk értékét bírálom, hanem azt nem fogom fel, hogy feladat, követelmény, teljesítmény nélkül miért kapják immár lassan egy éve a megemelt fizetésüket. Lehet, hogy igaza volt Bokros Lajosnak (már megint...)?: „...fel kell ismerni, hogy a kiemelt főtisztviselői kar létrehozása egyike volt a kifejezetten negatív irányú lépéseknek. Jellemző, hogy a politikai osztály egységesen támogatta ezt, a hatalomtól éppen távol ülő képviselői legfeljebb azért szóltak, nehogy a húsosfazekat őrző pártok saját embereiknek osszák inkább a legízletesebb falatokat Senki sem vette észre, hogy ez a lépés kifejezetten káros.” (Élet és Irodalom, 2002. 27. sz.) Azzal, hogy a miniszteri fizetéseket a főtisztviselőihez kötik, még jobban bebetonozzák a főtisztviselői intézményt. Talán lehetett volna elegánsabban intézni. Gijon Gábor Budapest Cikkünk margójára A Magyar Hírlap november 6-ai számában a Takarékosságra törekszenek a települések című cikkel kapcsolatosan tájékoztatom a szerkesztőséget, hogy Tiszaújváros önkormányzata képviselőtestületének alakuló ülésén többek között megállapította a megválasztott polgármester illetményét, valamint a megválasztott képviselők és bizottsági tagok tiszteletdíját. A polgármester illetménye az előző évihez képest nem változott, ezért az „egyes vidéki polgármesterek javadalmazására” vonatkozó táblázatban is a megfelelő *gal ezt meg kellett volna jelölni. A képviselők tiszteletdíja az előző évihez képest szintén nem változott, azaz egy képviselő alapdíja 75 ezer forint, illetve az alapdíjon felül - amennyiben a képviselő-bizottsági tisztséget, illetve tagságot is ellát - az alapdíj 100, illetve 50 százalékában részesülhet. Nincs tudomásunk arról, hogy a cikk írója a várossal kapcsolatos információt honnan szerezte, de a valós tények közlése, valamint a médiában sokszor hangoztatott „gazdag város” (sajnos ez már nem igazán fedi a valóságot) sugalmazásának elkerülése érdekében kérem, hogy a jövőben forduljanak hozzám, a hivatal vezetéséhez, vagy a sajtófeladatokkal megbízott munkatárshoz. A város a különböző adatok, információk szolgáltatására eddig is nyitott volt, ezen a gyakorlaton a jövőben sem kíván változtatni. Farkas Zoltán polgármester Tiszaújvárosban. Egyik alkalommal a busz vezetője elkérte igazolványomat, közben megjegyezte, hogy még ilyet nem látott, mert az országgyűlési képviselők gépkocsijukban helyezik el bizonyos testrészüket. Én azonban sokszor tapasztaltam, milyen hasznos beszélgetések színterei a tömegközlekedési eszközök. Októberben az egyik hajdú-bihari település lakóinak kérésére felkerestem azokat az embereket, akikkel nyolc évig sokszor találkoztam. Mariska néni az autóbuszban friss és érdekes információkkal szolgált, így felkészülten érkeztem a beszélgetés színhelyére. Az intézmény vezetője - aki eddig mindig szívesen fogadott - közölte, hogy október 20-a után szívesen lát, de most nincs lehetőség az intézményben gondolatcserére. Az emberek azonban igényelték ezt, így a csendes falusi utcán, napsütésben sétálva folytattunk hasznos beszélgetést. A járókelők közül is bekapcsolódtak az utcai fórumba. Amikor elbúcsúztam a kedves és tisztelt emberektől, azon töprengtem, hogy napsütésben milyen hasznos az utcai politizálás, különösen akkor, ha azt sétával kötjük egybe és jó levegőt szívunk. Persze az sem mellékes, hogy séta közben állandóan nő az érdeklődők száma. Ezért utólag megköszönöm az intézetvezetőnek, hogy az intézetben nem tarthattam meg a fórumot. Azonban azt most sem értem, hogy április 19-én, az országgyűlési választás második fordulója előtt az óvodásoknak, általános iskolásoknak a főtéren tartottak olyan összejövetelt, ahová a szülőket is meghívták. A rendezvényen a polgármester a fideszes képviselőjelölttel megjelent, valószínűleg nem azért, hogy a gyermekek programjában gyönyörködjenek. A polgármester, aki 1998-ban az MSZP országgyűlésiképviselő-jelöltjének szorgalmasan gyűjtötte az ajánlószelvényeket, most 2002-ben szórólap segítségével értesítette az embereket, hogy a fideszes képviselőjelöltre szavazzanak. Úgy látszik, változnak az idők, változnak az emberek. Az azonban nem változik, hogy a Fidesz vezetői az 1956-os eseményeket ki akarják sajátítani. A Parlamentben már szóltam 1956-os múltamról, de az írott sajtóban most teszem először. 1956-ban Debrecenben felsőfokú oktatási intézményben politikai gazdaságtant tanítottam. Debrecenben és más településeken is azt tapasztaltam, hogy az emberek Rákosi diktatúrája ellen lépnek fel, a szocializmust emberarcúvá kívánták változtatni, a kapitalizmust nem akarták visszaállítani. Ezért ezen folyamatot 1956- ban nem forradalomnak, hanem népfelkelésnek minősítettem a hallgatók előtt, amiért a tanszékről elbocsátottak. Hónapokig munkanélküli voltam, majd közgazdászként sok utánjárással sikerült Püspökladányban a Petritelepi Általános Iskolában tanári állást szerezni. Jóleső érzés volt, amikor 1956 novemberében korábbi hallgatóim követelték, hogy ismét dolgozzak adjunktusként az intézményben. Igényük persze falra hányt borsó volt. Sok más akkor élő, most MSZP-s politikus hasonló életútról szólhatna. Én még gondolatban sem foglalkozom azzal, hogy a Fidesz azon politikusai, akik 1956-ban felnőttként élték meg a népfelkelést, mit tettek, hogyan cselekedtek októberben vagy novemberben. Jó lenne, ha Rogán Antal lecke ízű elképzelései néha az élet bonyolult valóságával is találkoznának, mert így ítéletei is közelebb kerülnének a realitásokhoz. Dr. Takács Imre, az Országgyűlés MSZP- frakciójának tanácsadója , , A szorosabb« húzrik - T Ta képviselők hetese Húsz százalékkal no £SES svsä sfeadSst ässSÄ-Ä sgledt ssssÄ. -Ttüsssas sjtürss--* 1S§v2g Sta** at^s* aigaiggj säsäs? saw. *r—--rs swijssssss ÄiSSssarr ÄHS scasKPsst Ö ftÄ SSSSpg SSäHä ^itassxt ts£—‘ Sas»'» SSSssis —■ ....... - ........... MH, nov. 04. Politika: utcai napsütésben Az elmúlt nyolc évben autóbuszon, vonaton, néha kerékpárral közlekedtem választókörzetem Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magának a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Magyar Hírlap 1145 Budapest, Szugló utca 14. Fax: 470-1296 E-mail cím: levelek@mhirlap.hu