Magyar Hírlap, 2003. szeptember (36. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-01 / 203. szám

„Idő kell a reform eredményeihez” A tavasszal elindított közoktatási re­form eredményei öt-tíz év múlva je­lentkeznek, de az iskolák már most más szellemiséggel kezdik meg a 2003/2004-es tanévet - mondta la­punknak adott interjújában Magyar Bálint oktatási miniszter. A tárca veze­tője szerint az a legfontosabb, hogy az iskola ne azt nézze, mit nem tud a gye­rek, hanem képességei kiaknázásban segítse. Reformmal indul az idei tanév, de az új elemek csak fokozatosan lépnek élet­be. Ha hétfőtől a gyerekek az iskola­padba ülnek, tapasztalnak-e valami változást, más szellemiséggel találkoz­nak az iskolában? Hosszabb folyamat lesz, amíg min­den érzékelhető lesz a változásokból. Nem akarjuk erőszakosan átalakítani az oktatási rendszert, szeretnénk fo­kozatosan változtatni, hogy mindenki megfelelően felkészülhessen. Ha a re­formot a pedagógustársadalom egésze átlátja, az már önmagában megváltoz­tathatja a hazai oktatás szellemisé­gét. A közoktatási törvény módosítá­sával párhuzamosan folyik a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, a keret­­tantervek, mintatantervek átalakítá­sa, új oktatási programokat és digitá­lis tananyagokat fejlesztünk. Öt-tíz évre is szükség lehet ahhoz, hogy ezek hatása az eredményekben érzékelhető legyen. Mi garantálja azt, hogy a gyerekek job­ban érezzék magukat az iskolában, ke­vesebb idő alatt több hasznos dolgot ta­nuljanak meg? Fontos, hogy 2005-re megváltoz­nak az érettségi követelmények, ezek ugyanis súlyos nyomást gyakoroltak az egész oktatási rendszerre. A diákokat például arra kényszerítették, hogy sok­szor értelmetlen, lexikális ismereteket biflázzanak. Ma a magyar iskolarend­szer még alapvetően azt nézi, mit nem tud a gyerek. Ezzel szemben Nyugat- Európában arra figyelnek, melyek azok a képességek, amelyekben valaki kimagaslót tud alkotni, s az iskola megerősíti ebben a gyerekeket, segít kiaknázni képességeiket, és ezzel si­kerélményt ad nekik. Ha megváltozik az iskola szemlélete, elkészülnek az új tantervek és tananyagok, az iskolák va­lóban problémamegoldó gondolko­dásra, önállóságra, az alapkészségek elsajátítására helyezhetik a hangsúlyt. Mindez persze egy év alatt nem megy. Vajon sikerült ehhez megnyerni a pe­dagógustársadalmat? Gyermekközpontú és egyben peda­gógusbarát reformot hirdettünk. A diplomás-minimálbér bevezetésével és a tavalyi átlagosan ötvenszázalékos alapbéremeléssel a tanárok anyagi biz­tonságát igyekeztük megteremteni, és e mellé további kedvezményeket is akarunk társítani. Például a Sulinet expressz segítségével karácsonyra akár minden pedagógusnak lehet otthon számítógépe adókedvezménnyel. Pró­báljuk előteremteni a pénzt ahhoz is, hogy megemelhessük a minőségi mun­kát elismerő pótlékokat. Ezt először 2003-ra ígérték, most úgy tudni, legfeljebb jövőre emelkedhetnek a tanárok pótlékai. A béremelés és a diplomás-mini­málbér bevezetése nagy terhet jelen­tett a költségvetésnek, lelassította a fo­lyamatot. Az osztályfőnökök javadal­mazását 2004 szeptemberétől akarjuk két-háromszorosára emelni. Egyre kevesebb a gyerek. Lesz-e szükség annyi tanárra, mint most, vagy tarta­ni kell attól, hogy kevesebb állás lesz az iskolákban? A diákok száma drasztikusan csök­kent, különösen az általános iskolák­ban. Míg 1950-ben harmincegy gyerek jutott egy tanárra, 2002-ben már csak valamivel több mint tíz. Ez a tendencia természetesen nem folytatódhat a vég­telenségig. A közoktatási reform azon­ban számos olyan új feladatot határoz meg - felzárkóztatást, készségfejlesztést -, amely a tanároknak új óraszámokat és újabb kereseti lehetőségeket ad. A lé­nyeg most inkább az, hogy a pedagógus­­képzéssel szabályozzuk a pályára ke­rülők számát. A riogatások ellenére a pedagógus-munkanélküliség nem fog növekedni. Strukturális okokból 4-7 ezer fős a pedagógus-munkanélküliség, amely évek óta nem változik. és kevesebb pénz ► így most a másfél millió diák közül 500-600 ezernek nem kell majd fizet­nie az iskolai könyvekért. Az ingyenességet több módon tehe­tik lehetővé az iskolák. A legegyszerűbb, ha kifizetik a diáknak a tankönyvcso­mag árát Emellett azonban más lehető­ség is van: a szükséges könyveket az is­kola megveheti a saját könyvtára szá­mára, és egy-egy tanévre kikölcsönzi a rászoruló diáknak, illetve lehetővé tehe­ti, hogy a szegény sorsú tanulók a nap­köziben férhessenek hozzá a könyvek­hez - mondta Kotán Attila, az oktatási tárca közgazdasági főosztályvezetője. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, egykori oktatási miniszter arra hívta fel a figyelmet: sok olyan ember lesz, aki korábban kapott tankönyvtámoga- Fokozatos reform 2003. szeptember 1-jétől • Hátrányos megkülönböztetés tilalma • Az 5-9. évfolyamon két és fél órával csökken a diákok óraszáma 2004. szeptember 1-jétől • Buktatás csak szülői engedéllyel • Szöveges értékelés a diákok tudásáról • Nyelvi és informatikai előkészítő („nul­ladik") évfolyamok a középiskolákban • Az általános iskola első osztályában életbe lép az új Nemzeti Alaptanterv 2005 • Kétszintű érettségi. Az emelt szint kivált­ja a felvételit. Az emelt szintű nyelvi érett­ségi 60 százalékos teljesítése középfo­kú. 40-59 százalékos teljesítése alapfo­kú nyelvvizsgának felel meg. 2008 • Az ötödik és hatodik osztályban a taní­tási idő 20, majd 2011-től 25-40 száza­lékában tanítók is segítik a gyermekeket az írás, olvasás és számolás elsajátítá­sában. Mást, most viszont nem kap. Az ellenzé­ki oktatáspolitikus szerint a kormány merev kategóriákat állított fel az in­gyenességre, míg korábban helyi mér­legelés kérdése volt, ki szorul rá igazán a támogatásra. Fogy a fejkvóta Az önkormányzatok az általános isko­lák alsó tagozatának fenntartására gyermekenként évi 187 ezer forintot, a felső tagozatra diákonként 194 ezer forintot, a gimnáziumok, szakközépis­kolák működtetésére pedig 240-240 ezer forintot kapnak. Döntő részben ez a normatíva, más néven fejkvóta fede­zi az iskolák működésének költségeit (emellett az önkormányzat saját forrá­saival vagy pályázati pénzekkel segít­heti az iskola működtetését). Ahogy egyre kevesebb a gyerek, úgy az iskolák fenntartói is egyre kisebb tá­mogatást kapnak. Nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezete és a Te­lepülési Önkormányzatok Országos Szövetsége felvetette: az oktatási, a belügyi és a pénzügyi tárcával közösen gondolják át a közoktatás finanszíro­zásának rendszerét. Az egyik lehetsé­ges megoldás az lenne, ha nem diákon­ként, hanem osztályonként folyósíta­nák a központi támogatást. Az önkor­mányzatoknak nagy könnyebbséget jelentene az is, ha a pedagógusok bérét teljes egészében a központi költségve­tés állná. Magyar Bálint miniszter úgy nyilatkozott lapunknak: a közoktatás finanszírozási rendszere szerinte sem igazán jó, de jobbat senki sem tud mu­tatni. A fejkvóta mellett azonban lehe­tőség van az egyedi helyzetek megol­dására is, ezt szolgálja például a kiste­lepülési iskolák és az önkormányzati társulások támogatása. A tárca vezető­je viszont nem híve annak, hogy a ta­nárokat központilag, egyfajta katonai rendszerben fizessék, így ugyanis nem lehet megjeleníteni a minőségi kü­lönbségeket - véli Magyar Bálint. Helyek a katedrán A demográfiai hullámvölgy miatt a gyermekek száma drasztikusan csök­ken, ezt leginkább az óvodák és az álta­lános iskolák érzik meg. 1997-2002 kö­zött az általános iskolai tanulók száma 43 ezerrel csökkent. Előrejelzések sze­rint idén több mint 20 ezerrel kevesebb gyerek jár majd iskolába, mint tavaly. Ezt a tendenciát azonban eddig alig kö­vette a tanárok számának változása, az általánosban tanító pedagógusok szá­ma évek óta a 98 ezer körül mozog. Tavaly szeptemberben nagyot lendí­tett a pedagógusok fizetésén az átlago­san ötvenszázalékos béremelés. Míg 2001-ben az oktatási átlagkeresetek or­szágosan a nyolcadik, addig 2003 első fél évében már a negyedik helyen álltak. Már érzékelhető az a tendencia, hogy sokan vállalják a tanári hivatást, vagy szeretnének visszatérni a katedrára Egy bodrogközi kistelepülésen például huszonketten pályáztak a meghirdetett tanári állásra A fizetés és az érdeklődés tehát nőtt, a pedagógushelyek száma azonban aligha fog bővülni a jövőben. A Pedagógusok Szakszervezetének vezetője, Árok Antal szerint nem feltét­lenül kell csökkennie a tanárok számá­nak, ugyanis egyre nagyobb szükség lesz felzárkóztató és fejlesztő munkát végző pedagógusokra Az MSZP­­SZDSZ tárgyalásokon felmerült, hogy a közszférában létszámcsökkentést kel­lene végrehajtani. Magyar Bálint ezzel kapcsolatban az MH-nak úgy nyilatko­zott: ő nem a közalkalmazottak, hanem a köztisztviselők körében lát szükséges­nek létszámintézkedést. Az oldalt készítették: Dreissiger Ágnes, Joób Sándor e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja ■3 "c­e „A társadalomnak vannak mindenek fölött álló érdekei: ilyen a következő generáció boldogsága, megélhetése, ér­vényesülése, önmagával való elégedettsége” - mondta la­punk szombati interjújában Loránd Ferenc oktatáskuta­tó, aki a gyerekek (és az öregek) ügyét ezért is nevezte „szent ügynek”. Ma a szent ügy egyik szent napját írjuk: megkezdődik az iskolaév. Sok tekintetben - igaz, nem a rászorultság el­ve alapján - könnyebben, mint az előzők. Ingyenes vagy félárú tankönyvekkel, étkezési támogatással, ingyenes ta­nulóbiztosítással, visszatérítendő nyelvvizsgadíjjal. Mostantól 182 napon át azonban más értelemben is el­dől, milyen lesz a következő generáció jövője. Egy kicsit olyan, amilyennek a kormányzó szocialista-liberális koa­líció, az oktatási tárca elképzeli. Fokozatos elvi, módszer­tani reformokat vezetnek be és ígérnek egészen 2008-ig, amelyeknek bármely eleméről - legyen az óraszámcsök­kentés, buktatás csak szülői engedéllyel vagy kétszintű érettségi - lehet(ett) vitázni, egyetérteni vele, ellenezni. Eddig. De nem tovább. Mert ha a vita ezekről a változásokról tovább folytató­dik - márpedig folytatódik, az ellenzék például máris tá­madja jóformán mindegyiket -, akkor nincs szent ügy. Ahogyan Loránd fogalmazott: „Nem az számít, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondta. Tudjuk vagy feltételez­zük a pártállását. S így megszentségtelenítünk szent ügye­ket.” Akkor ez a tanév is olyan lesz, mint a közelmúltban szinte mindegyik, különösen a kormányváltások évei. Bizonytalan. Ha a Fidesz vezette ellenzék - amelynek szájából (csakúgy, mint a szocikéból) kampányok idején Guin­­ness-rekordot megdöntő mennyiségben dőlt a Gyermek­ről mint a jövő zálogáról szóló lózung - már most hallani sem akar semmilyen új alapelvről, akkor itt soha nem is lesz nemzeti közmegegyezés. Nem lesz szakmai „charta”, hogy gyerek, tanár és szülő hosszú távon tudja magát mi­hez tartani. Ennek a napnak és az iskolának ők ugyanis a főszerep­lői. Nem politikafüggő epizodisták. (0 ) 2003. szeptember 1., hétfő • Magyar Hírlap • 3 a nap témája+álláspont Minden gyanú felett SztankóCZy András munkatárs (sztankoczy@mhirlap.hu) K­evés a megnyugtató nyilatkozat a brókerügyben, így aztán nagyon meg kell becsülni, amikor a kormányfő azt mondja, hogy „olyan ember kell a PSZÁF élére, aki tárgyilagos, min­den oldal számára elfogadható és minden gyanú felett áll. Gondolom, hogy a magyar gazdasági és pénzügyi világban nem kevés ilyen ember van.” A mondatokból áradó orbáni optimizmus - amelynek hiányát oly sokszor vetették, ezek szerint méltatlanul, a kishitűnek tartott baloldali politikusok szemére - több hullámban önti el a befogadót, aki korábban esetleg úgy érezhette: a K&H-ügy éppen arra utal, hogy nincs túl sok, minden gyanú felett álló ember a pénzügyi világban. Üdítő az is, hogy végre egymás mellett szerepel a minden oldal számára elfogadható és a minden gyanú felett álló kifejezés, ezek korábban általában kizárták egymást, nálunk ugyanis, jellemzően, csak a nagyon gyanúsak fogadha­tók el minden oldalnak. Akárhogy is, tételezzünk fel őszinteséget arról, aki képes Vass István Zoltánnak azt mondani, hogy viszontlátásra, s higgyük el, hogy a kor­mányzati fejvadászok célkeresztje tényleg egy független szakember után kutat, s hogy léteznek ilyenek, bár azért célszerű úgy kezdeni az álláshir­detést, hogy kerestetik egy hosszú kómából az elmúlt percekben felépült pénzügyi szakember. De, ha van valami, amitől egy független szakember irtózik, az ponto­san a szerepvállalás egy ilyen tökéletesen átpolitizált ügyben. Mégis - a matematikai valószínűség határán imbolyogva - tegyük fel, hogy erősen begyógyszerezve igent mondana. Akkor is, a kinevezés utáni percben el­vesztené a függetlenségét, és magába szippantaná az ügy. S ha még ez sem következne be, az ország jelentős része akkor sem látná az illetőt függetlennek, sokkal inkább kormányzati bábnak, márpedig egy ilyen posztnál a látszat és a valóság egyformán fontos. Mindezt végiggondolva látható, egy ilyen lépés csak arra jó, hogy nö­velje Szász Károly népszerűségét, aminek pedig egyetlen értelme bebi­zonyítani: céltudatos marketinggel a kormányoldal igenis képes hőst csinálni bármilyen ellenszenves kiválasztottból. Könnyű megjósolni, hogy a módszer tökéletesített változata - vagyis, amikor nem csak poli­tikai ellenfeleknél működik - milyen csodafegyver lehet például Szeke­res Imrénél. Ellenben ha a kormány célja valóban egy alkalmas felügyeleti elnök, akkor van ennél egyenesebb út, amelynek első lépését mondhatni a vég­rehajtó hatalomnak találtak ki: el kell fogni azt, aki a seprűnyél másik végén volt. Amíg nincs feltárva az ügy kiindulópontja, addig nem túl ele­gáns sci-fi-gyanús forgatókönyveket gyártani az ámokfutó biciklisről, miközben természetesen ebben az országban és ebben a történetben semmilyen verzió sem zárható ki. Addig tehát hallgatni kellene az utódkeresésről. Ennek legkézenfek­vőbb módja, ha Gyurcsány Ferencet - úgy is mint minden gyanú felett álló politikust - teszik meg az ügy kommunikációs felelősének. A sport­­miniszter ugyanis a hallgatás új magyar bajnokaként közölte: többet nem válaszol az őszödi kormányüdülő kapcsán feltett kérdésekre, mert bármit mondana, azzal csak rontana a helyzetén. Ennek további változata, hogy egyáltalán nem is megy be dolgozni, hiszen ha az ember otthon ül, akkor ritkán éri baj. A gond az, hogy - bár­mennyire nem úgy tűnt az előző kormány alatt - a nyilatkozat egy poli­tikusnak kínos ügyekben is ugyanúgy munkaköri kötelessége, mint hogy bejárjon hivatalába. De Gyurcsány hallgatása nemcsak etikátlan, hanem értelmetlen is. Attól ugyanis, hogy csöndben van, az ügy nem múlik el, mert akár elad­ja, akár nem, az üdülő ott fog állni, hacsak meg nem fordul a klímavál­tozás, és el nem kezd töretlenül emelkedni a Balaton vízszintje. De ennyire talán még a kormányfő sem lehet optimista.

Next