Magyar Hírlap, 2003. szeptember (36. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-03 / 205. szám
2 • Magyar Hírlap • 2003. szeptember 3., szerda a nap témája: 15 éves a demokrata fórum Rovatvezető Újvári Miklós/e-mail ujvari@mhirlap.hu/telefon 470-1286 MDF: egy történelmi regény vége? A rendszerváltás kulcspártja 1988-tól, a második lakiteleki találkozótól számítva ma tizenöt éves. Adott két miniszterelnököt, részt vett két kormánykoalícióban, ma azonban fennmaradásáért küzd. Elvitathatatlanok az MDF történelmi érdemei a magyarországi rendszerváltozás véghezvitelében - ezt egybehangzóan állítják a Magyar Hírlap által megkérdezett elemzők, Kéri László, Debreczeni József és Fritz Tamás politológusok, valamint Tamás Gáspár Miklós filozófus. Kéri szerint az MDF által 1987 szeptembere, az első lakiteleki találkozó után megteremtett „második nyilvánosság” megtörte a jeget, és bebizonyította, hogy létezhet alternatívája az állampárti központú véleményformálásnak. A politológus úgy gondolja, helyesebb 16 éves MDF-ről beszélni, amely az ellenzék motorjaként az egyetlen, valódi tömegbázissal rendelkező szervezet volt, már párttá alakulása előtt is. Debreczeni az MDF történetének első szakaszát nem az első, csak a szólásszabadság időszakos fórumaként funkcionáló lakiteleki összejöveteltől, hanem a másodiktól, 1988 szeptemberétől számítja. Kéri szerint a nemzeti kerekasztal lelke a Magyar Demokrata Fórum és személy szerint Antall József volt. Kéri a nemzeti kerekasztal tárgyalásainak lezárását és az itt nemzeti konszenzussal elfogadott sarkalatos törvények parlamenti megszavazását korszakhatárként értékeli. Civil szervezet vagy párt? Eddig az időpontig az ellenzék számára egyetlen ellenfél létezett, az MSZMP, amellyel szemben az MDF és a szabaddemokraták jelöltjei sorra, nagy fölénnyel nyerték az időszaki választásokat. Ekkor került a parlamentbe az MDF színeiben Debreczeni József, illetve az SZDSZ jelöltjeként Tamás Gáspár Miklós is. Az ezt követő időszakban azonban a törésvonalak áttevődtek az ellenzéken belülre, az MDF és az SZDSZ közé. Tamás Gáspár Miklós, aki az SZDSZ egyik alapítója és vezetője, valamint Debreczenihez hasonlóan - a rendszerváltozás előtti és utáni első parlamentben képviselő volt, úgy látja, a „sok rossz emlék és keserűség” ellenére „nem lehet túlbecsülni az MDF jelentőségét” a rendszerváltozás időszakában. A filozófus emlékeztetett arra, hogy az egy csapásra világhírűvé vált párt után több akkori szocialista államban is fórumnak neveztek el ellenzéki mozgalmakat. 1987 és 1989 között az MDF mai fogalmaink szerint civil szervezet volt, de sem a Fidesz, sem az SZDSZ nem jöhetett volna létre a fórum nélkül. Tamás Gáspár Miklós szerint az MDF óriási szerepet játszott abban, hogy az erdélyi kérdés felvetésével, a nemzeti önbecsülés központba állításával, Bős-Nagymaros ügyének napirendre hozásával széles társadalmi rétegeket sikerült a demokrácia ügye mellé állítani Magyarországon. Tamás Gáspár „legszívesebben nem emlékszik” az ezt követő időszakra, szerinte ugyanis Antall József kormánya mindent elkövetett a demokrácia lerombolásáért. Debreczeni értékelésében Antall éppen híd szerepet töltött be, és sikerrel kötötte össze a magyar jobboldal hagyományait az új nyugati jobboldalisággal és a kilencvenes évek realitásaival. Fritz Tamás Antall hibájaként rója fel, hogy kormányának „sem ereje, sem elszántsága nem volt, hogy a rendszerváltásból adódó feladatokat ellássa”. A politológus szerint szükség lett volna arra, hogy felszámolják a múltbéli nómenklatúrát. Választóvonal a taxisblokád Kéri László az MDF által kapott súlyos pofonként értékeli az 1990. októberi taxisblokádot és az önkormányzati választások elvesztését, innentől szerinte az MDF vesszőfutásáról beszélhetünk. 1996 tavasza újabb fordulópontot jelentett az MDF történetében. A Csurka vezette nemzeti radikálisok kiszakadása és pártlapítása, az 1994-es katasztrofális választási vereség után, Lezsák Sándor elnökké választását követően ekkor hagyta el a pártot a Szabó Iván vezette csoport, amely Magyar Demokrata Néppárt néven hozott létre új politikai formációt. Fritz úgy véli, nem volt meglepő az MDF szakadása, hiszen a rendszerváltás kezdetén egy pártban foglaltak helyet a konzervatívok, a nemzeti radikalizmus követői és a nemzeti liberálisok, sőt kezdetben a Bíró Zoltánféle népi baloldalhoz tartozók is. Debreczeni az MDF történetének második korszakaként tekint az első kormány idejére, a harmadik periódus szerinte 1998-ig tartott, amire a párt másod-, majd harmadhegedűssé vált a Fidesz vezette új jobboldalon. Ettől kezdve beszélhetünk a máig tartó, negyedik szakaszról, amelyben az MDF egyszer sem volt képes elérni az önálló parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos szavazatarányt. Kéri László 1996-ot, a pártszakadás évét tartja annak az időpontnak, amelytől az MDF a Fideszhez kötődik. Kérdéses a jövő Debreczeni alapvetően pesszimista az MDF jövőjét illetően. Szerinte a jelenlegi politikai konstellációban az MDF- nek nincs esélye, hogy megkapaszkodjon a vezető pártok között. Az egyetlen lehetőség a párt számára a középre húzódás, a balra nyitás lenne, ezt azonban a mostani MDF vezetése, tagsága „nem emésztené meg”. Fritz Tamás nem látja ilyen borúsan a párt jövőjét. Azt gondolja, inkább a jobboldali választók nem tolerálnák az MDF nyitását a baloldal felé. Fritz szerint az MDF-nek együttműködésre kellene törekednie a Fidesszel, erre azonban sem Dávid Ibolya elnök személye, sem a párt jelenlegi politizálása nem alkalmas. Kéri fontosnak és elképzelhetőnek tartaná, hogy a demokrata fórum nyolc-tíz százaléknyi választót vonzó, akár a két nagy párt közötti „vándorlásra” is képes és hajlandó alakulatként fennmaradjon a magyar politikai palettán. Szerinte az MDF túlélését segíti a baloldal elbizonytalanodása és a Fidesz „önhengerlő” politizálása is. Abban minden megkérdezett politológus egyetértett, hogy az MDF- nek az előzmények ismeretében egyedül kell megmérettetnie magát a jövő évi európai parlamenti választásokon, az esetleges gyenge szereplés pedig nagy valószínűséggel Dávid Ibolya elnöki székébe kerülne. Kétszer kormányon, kétszer ellenzékben, folyamatosan csökkenő népszerűséggel Mit csinálnak ma? 1988. szeptember 3-án a lakiteleki sátorban írták alá az MDF alapítólevelét. Az akkori kilenc aláíró közül ketten már nem élnek, és csak Lezsák Sándor politizál az MDF színeiben. Bíró Zoltán - a Szegedi Tudományegyetem oktatója Csengey Dénes -1991. április 8-án meghalt Csoóri Sándor - költő Fekete Gyula - író Csurka István - a Magyar Igazság és Élet pártjának elnöke Für Lajos - ny. egyetemi tanár Joó Rudolf - 2001 decemberében meghalt Kiss Gy. Csaba - az ELTE oktatója Lezsák Sándor - az MDF országgyűlési képviselője fotó: Habik Csaba Öt elnök tizenöt év alatt: Bíró Zoltán, Antall József, Für Lajos, Lezsák Sándor, Dávid Ibolya Két kiváló Csurka István alapító, a MIÉP elnöke. Mióta engem kirúgtak az MDF- ből s új pártot alapítottam, természetszerűleg az MDF belső életének csak szemlélője vagyok. Ez egy hosszú ideje tartó folyamat, amelyben teljesen elzüllöttek. Ma már az úgynevezett baloldal primitív segédcsapatává váltak. Szomorú történet az övék. A párt teljesen feladta önállóságát, az elmúlt választásokon is a Fidesz hátán lovagolt be a parlamentbe. Minden megnyilvánulásukból látszik, hogy a baloldal szekerét tolják. Ezért egyértelműen a párt vezetését terheli a felelősség, és azokat, akik mindezt eltűrik. Az MDF-et mint szolgálattevő pártot véleményem szerint Medgyessyék ragadják majd magukhoz. Bíró Zoltán, az egyik alapító: Az alapításhoz képest sokat változott az MDF. Korábban komoly nemzeti, népi elkötelezettséget mutatott, ma ebből nem sokat látunk. Gazdaságpolitikájában is eltér attól a iránytól, amit régen képviselt. Ez egyáltalán nem tett jót a pártnak, s ezt a szimpátiaindex is pontosan tükrözi. Németh Miklós kormányától kezdve ész nélkül estek neki a privatizációnak, a Nemzetközi Valutaalap különféle szándékainak is bedőltek, így „sikerült” elérni azt az állapotot, ahol ma tart az ország: munkanélküliség, erkölcsi, gazdasági, kulturális romlás. Az MDF ma is ezen a vonalon áll, csak politikája sokkal langyosabb, áttekinthetetlenebb. Az oldalt szerkesztette: Újvári Miklós Közreműködött: Dreissiger Ágnes, Németh Szilárd, Perger István e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja