Magyar Hírlap, 2003. szeptember (36. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-03 / 205. szám

2 • Magyar Hírlap • 2003. szeptember 3., szerda a nap témája: 15 éves a demokrata fórum Rovatvezető Újvári Miklós/e-mail ujvari@mhirlap.hu/telefon 470-1286 MDF: egy történelmi regény vége? A rendszerváltás kulcspártja 1988-tól, a második lakiteleki találkozótól számítva ma tizenöt éves. Adott két miniszterel­nököt, részt vett két kormánykoalícióban, ma azonban fenn­maradásáért küzd. E­lvitathatatlanok az MDF törté­nelmi érdemei a magyarországi rendszerváltozás véghezvitelé­ben - ezt egybehangzóan állítják a Ma­gyar Hírlap által megkérdezett elem­zők, Kéri László, Debreczeni József és Fritz Tamás politológusok, valamint Ta­más Gáspár Miklós filozófus. Kéri sze­rint az MDF által 1987 szeptembere, az első lakiteleki találkozó után megte­remtett „második nyilvánosság” meg­törte a jeget, és bebizonyította, hogy lé­tezhet alternatívája az állampárti köz­pontú véleményformálásnak. A polito­lógus úgy gondolja, helyesebb 16 éves MDF-ről beszélni, amely az ellenzék motorjaként az egyetlen, valódi tömeg­bázissal rendelkező szervezet volt, már párttá alakulása előtt is. Debreczeni az MDF történetének első szakaszát nem az első, csak a szólásszabadság idősza­kos fórumaként funkcionáló lakiteleki összejöveteltől, hanem a másodiktól, 1988 szeptemberétől számítja. Kéri sze­rint a nemzeti kerekasztal lelke a Ma­gyar Demokrata Fórum és személy sze­rint Antall József volt. Kéri a nemzeti kerekasztal tárgyalásainak lezárását és az itt nemzeti konszenzussal elfogadott sarkalatos törvények parlamenti meg­szavazását korszakhatárként értékeli. Civil szervezet vagy párt? Eddig az időpontig az ellenzék számára egyetlen ellenfél létezett, az MSZMP, amellyel szemben az MDF és a szabad­­demokraták jelöltjei sorra, nagy fö­lénnyel nyerték az időszaki választáso­kat. Ekkor került a parlamentbe az MDF színeiben Debreczeni József, illet­ve az SZDSZ jelöltjeként Tamás Gáspár Miklós is. Az ezt követő időszakban azonban a törésvonalak áttevődtek az ellenzéken belülre, az MDF és az SZDSZ közé. Tamás Gáspár Miklós, aki az SZDSZ egyik alapítója és vezetője, valamint­­ Debreczenihez hasonlóan - a rend­szerváltozás előtti és utáni első parla­mentben képviselő volt, úgy látja, a „sok rossz emlék és keserűség” ellenére „nem lehet túlbecsülni az MDF jelentő­ségét” a rendszerváltozás időszakában. A filozófus emlékeztetett arra, hogy az egy csapásra világhírűvé vált párt után több akkori szocialista államban is fó­rumnak neveztek el ellenzéki mozgal­makat. 1987 és 1989 között az MDF mai fogalmaink szerint civil szervezet volt, de sem a Fidesz, sem az SZDSZ nem jöhetett volna létre a fórum nél­kül. Tamás Gáspár Miklós szerint az MDF óriási szerepet játszott abban, hogy az erdélyi kérdés felvetésével, a nemzeti önbecsülés központba állítá­sával, Bős-Nagymaros ügyének napi­rendre hozásával széles társadalmi ré­tegeket sikerült a demokrácia ügye mellé állítani Magyarországon. Tamás Gáspár „legszívesebben nem emlék­szik” az ezt követő időszakra, szerinte ugyanis Antall József kormánya min­dent elkövetett a demokrácia lerombo­lásáért. Debreczeni értékelésében An­tall éppen híd szerepet töltött be, és si­kerrel kötötte össze a magyar jobboldal hagyományait az új nyugati jobboldali­­sággal és a kilencvenes évek realitásai­val. Fritz Tamás Antall hibájaként rója fel, hogy kormányának „sem ereje, sem elszántsága nem volt, hogy a rendszer­váltásból adódó feladatokat ellássa”. A politológus szerint szükség lett volna arra, hogy felszámolják a múltbéli nó­menklatúrát. Választóvonal a taxisblokád Kéri László az MDF által kapott súlyos pofonként értékeli az 1990. októberi ta­xisblokádot és az önkormányzati vá­lasztások elvesztését, innentől szerinte az MDF vesszőfutásáról beszélhetünk. 1996 tavasza újabb fordulópontot je­lentett az MDF történetében. A Csurka vezette nemzeti radikálisok kiszakadá­sa és pártlapítása, az 1994-es katasztro­fális választási vereség után, Lezsák Sándor elnökké választását követően ekkor hagyta el a pártot a Szabó Iván ve­zette csoport, amely Magyar Demokra­ta Néppárt néven hozott létre új politi­kai formációt. Fritz úgy véli, nem volt meglepő az MDF szakadása, hiszen a rendszerváltás kezdetén egy pártban foglaltak helyet a konzervatívok, a nem­zeti radikalizmus követői és a nemzeti liberálisok, sőt kezdetben a Bíró Zoltán­­féle népi baloldalhoz tartozók is. Debreczeni az MDF történetének második korszakaként tekint az első kormány idejére, a harmadik periódus szerinte 1998-ig tartott, amire a párt másod-, majd harmadhegedűssé vált a Fidesz vezette új jobboldalon. Ettől kezdve beszélhetünk a máig tartó, ne­gyedik szakaszról, amelyben az MDF egyszer sem volt képes elérni az önálló parlamentbe jutáshoz szükséges ötszá­zalékos szavazatarányt. Kéri László 1996-ot, a pártszakadás évét tartja an­nak az időpontnak, amelytől az MDF a Fideszhez kötődik. Kérdéses a j­övő­ Debreczeni alapvetően pesszimista az MDF jövőjét illetően. Szerinte a jelenle­gi politikai konstellációban az MDF- nek nincs esélye, hogy megkapaszkod­jon a vezető pártok között. Az egyetlen lehetőség a párt számára a középre hú­zódás, a balra nyitás lenne, ezt azonban a mostani MDF vezetése, tagsága „nem emésztené meg”. Fritz Tamás nem látja ilyen borúsan a párt jövőjét. Azt gondol­ja, inkább a jobboldali választók nem tolerálnák az MDF nyitását a baloldal felé. Fritz szerint az MDF-nek együtt­működésre kellene törekednie a Fi­desszel, erre azonban sem Dávid Ibolya elnök személye, sem a párt jelenlegi po­litizálása nem alkalmas. Kéri fontosnak és elképzelhetőnek tartaná, hogy a de­mokrata fórum nyolc-tíz százaléknyi választót vonzó, akár a két nagy párt kö­zötti „vándorlásra” is képes és hajlandó alakulatként fennmaradjon a magyar politikai palettán. Szerinte az MDF túlélését segíti a baloldal elbizonytala­nodása és a Fidesz „önhengerlő” politi­zálása is. Abban minden megkérdezett politológus egyetértett, hogy az MDF- nek az előzmények ismeretében egye­dül kell megmérettetnie magát a jövő évi európai parlamenti választásokon, az esetleges gyenge szereplés pedig nagy valószínűséggel Dávid Ibolya el­nöki székébe kerülne. Kétszer kormányon, kétszer ellenzékben, folyamatosan csökkenő népszerűséggel Mit csinálnak ma? 1988. szeptember 3-án a lakiteleki sátorban írták alá az MDF alapítóleve­lét. Az akkori kilenc aláíró közül ketten már nem él­nek, és csak Lezsák Sán­dor politizál az MDF szí­neiben. Bíró Zoltán - a Szegedi Tudományegyetem ok­tatója Csengey Dénes -1991. április 8-án meghalt Csoóri Sándor - költő Fekete Gyula - író Csurka István - a Magyar Igazság és Élet pártjá­nak elnöke Für Lajos - ny. egyetemi tanár Joó Rudolf - 2001 de­cemberében meghalt Kiss Gy. Csaba - az ELTE oktatója Lezsák Sándor - az MDF országgyűlési képvi­selője fotó: Habik Csaba Öt elnök tizenöt év alatt: Bíró Zoltán, Antall József, Für Lajos, Lezsák Sándor, Dávid Ibolya Két kiváló Csurka István alapító, a MIÉP el­nöke. Mióta engem kirúgtak az MDF- ből s új pártot alapítottam, termé­szetszerűleg az MDF belső életé­nek csak szemlélője vagyok. Ez egy hosszú ideje tartó folyamat, amely­ben teljesen elzüllöttek. Ma már az úgynevezett baloldal primitív se­gédcsapatává váltak. Szomorú tör­ténet az övék. A párt teljesen feladta önállóságát, az elmúlt vá­lasztásokon is a Fidesz hátán lova­golt be a parlamentbe. Minden megnyilvánulásukból látszik, hogy a baloldal szekerét tolják. Ezért egyértelműen a párt vezetését ter­heli a felelősség, és azokat, akik mindezt eltűrik. Az MDF-et mint szolgálattevő pártot véleményem szerint Medgyessyék ragadják majd magukhoz. Bíró Zoltán, az egyik alapító: Az alapításhoz képest sokat vál­tozott az MDF. Korábban komoly nemzeti, népi elkötelezettséget mutatott, ma ebből nem sokat lá­tunk. Gazdaságpolitikájában is el­tér attól a iránytól, amit régen kép­viselt. Ez egyáltalán nem tett jót a pártnak, s ezt a szimpátiaindex is pontosan tükrözi. Németh Miklós kormányától kezdve ész nélkül es­tek neki a privatizációnak, a Nem­zetközi Valutaalap különféle szán­dékainak is bedőltek, így „sike­rült” elérni azt az állapotot, ahol ma tart az ország: munkanélküli­ség, erkölcsi, gazdasági, kulturális romlás. Az MDF ma is ezen a vo­nalon áll, csak politikája sokkal langyosabb, áttekinthetetlenebb. Az oldalt szerkesztette: Újvári Miklós Közreműködött: Dreissiger Ágnes, Németh Szilárd, Perger István e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja

Next