Magyar Hírlap, 2004. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-02 / 1. szám

Mádl: az unióval véglegessé válik biztonságunk A pápa új nemzetközi világrendet sürgetett újévi üzenetében Az európai uniós tagsággal véglegessé válik Magyarország biztonsága, politi­kai és gazdasági helye Európában - mondta Mádl Ferenc államfő újévi kö­szöntőjében. mh-összeállítás Mádl Ferenc köztársasági elnök szerint Magyarország közelgő EU-csatlakozá­­sával történelmi esély valósulhat meg gazdaságunk, anyagi és erkölcsi életvi­szonyaink felemelkedéséhez, „de raj­tunk áll, és sokat kell érte tennünk, hogy az európai integrációnak mi is nyertesei lehessünk”. Az államfő újévi köszöntőjében hangsúlyozta: „Sok minden megválto­zott bennünk és körülöttünk azóta, hogy tavaly ilyenkor poharat emeltünk az új esztendőre. Nem vagyunk egészen ugyanazok, mint voltunk.” Kitért arra, hogy a minket körülvevő világ sem ugyanaz. Tőlünk több ezer kilométerre háború van, amiről akkor is tudomást kell vennünk, ha legszívesebben elfor­dulnánk tőle. „Mintha kevésbé hinnénk el a má­sikról, hogy ő is jót akar. Sokszor érez­zük úgy, hogy szinte kizárólag az anya­gi javak kerülnek előtérbe” - fogalma­zott az államfő. Mádl Ferenc szerint a magyarok mintha túlságosan is beletö­rődnének abba, hogy sokan nemcsak az anyagi emelkedésből maradnak ki, ha­nem a legszükségesebb javakhoz sem tudnak hozzájutni. Hangsúlyozta: az ő napjaikat a mindennapi kenyérért, gyermekeik jövőjéért való aggodalom teszi nehézzé. A köztársasági elnök szólt a szabad­ság fontosságáról, leszögezve: az 1990- ben visszanyert szabadság nem aján­dék, nemcsak esély, hanem kötelezett­ség is mindannyiunk számára. Mádl Fe­renc elmondta: „Befolyásolhatjuk a po­litikai döntéseket, segíthetjük az ország és a határon túli magyarság, hazai ki­sebbségeink, nehéz helyzetben lévő em­bertársaink anyagi és szellemi-lelki fel­­emelkedését.” Az államfő köszöntőjében felvetette az együvé tartozás gondolatát, amely - mint mondta - a néhány hónap múlva bekövetkező EU-tagság miatt idén szil­veszterkor kicsit többet jelent, mint más évek fordulóján. Kijelentette: a tagság­gal véglegessé válik Magyarország biz­tonsága, politikai és gazdasági helye Európában. Mádl Ferenc szerint az uniós tagság bizonnyal jobban segíti a nemzet megmaradását, a határon in­nen és túl élő magyarok jövőjét, nyel­vünk, kultúránk megőrzését, mint a kívül maradás. Újévi köszöntőjében az államfő Deák Ferenc szavait idézve azt mondta: „boldogságunk elsősorban ön­magunktól függ.” Legyen a 2004-es esztendő a béke és a kibontakozás éve - mondta az új esz­tendő első napján a vatikáni Szent Pé­­ter-bazilikában II. János Pál pápa. Szentbeszédében az egyházfő megismé­telte a béke világnapja alkalmából he­tekkel ezelőtt megfogalmazott üzeneté­nek alapgondolatait, így azt a meggyő­ződését, hogy a béke megteremtése le­hetséges és kötelező is. A pápa új nemzetközi világrendet sürgetett, amelyben a fegyverek erejét a jog és az erkölcs ereje váltja fel. Minden jóakaratú embert arra emlékeztetett, hogy a megoldás csak összefogással és megbocsátással érhető el. Sajnálatos­nak mondta, hogy Jézus szülőföldjén változatlanul drámai helyzet uralkodik. II. János Pál hangsúlyozta: szükség van az igazságtalan és kilátástalan hely­zetet kiváltó okok felszámolására is. Szerinte csak a nemzetközi jog, az ENSZ adhat felhatalmazást erőszak al­kalmazására, s a világszervezet tapasz­talataira építve lehet kialakítani az új nemzetközi rendet. A brit miniszterelnök újévi üzenete szerint tavaly az iraki háború megindí­tása volt a legnehezebb döntés. Tony Blair azt mondta: Szaddám Huszein kézre kerítése létfontosságú lépés volt a stabil Irak megteremtéséhez. Blair di­csérte Líbiát, amely nemrég önként le­mondott a tömegpusztító fegyverekről. A kormányfő ezt olyan bátor döntésnek nevezete, amely biztonságosabbá teszi a világot. Nem hivatalos értesülések sze­rint a december második felében tett lí­biai bejelentést a brit külső elhárítás ál­tal szervezett, évekig tartó háttéregyez­tetés előzte meg. A ír kormányfő szerint a legnagyobb arányú uniós bővítés közeledte miatt Írország „kedvező időszakban” vette át a fél évre szóló elnöki tisztségét. Bertie Ahemn újévi üzenetében utalt arra, hogy az elnökség egyik legfontosabb felada­tának a feszült transzatlanti viszony enyhítését tartja A konzervatív ír kor­mánykoalíció első embere dublini nyi­latkozatában azt mondta: az ír elnökség célja, hogy „mindenki érdekei és aggá­lyai meghallgattassanak” Ahem egyér­telművé tette, hogy a soros elnökségi fél év alatt Dublin nem elsősorban a zsák­utcába jutott uniós alkotmányozási fo­lyamat továbbvitelére, hanem az iraki háború és egyéb vitás kérdések miatt fe­szültté vált európai-amerikai kapcsola­tok rendezésére fog koncentrálni. Mádl Ferenc a szegényekért szólt A pápa a jog ereje mellett érvelt Tony Blair dicsérte Líbiát Szilveszterkor a mentőké volt az egyik főszerep Szilveszter éjszakája nemcsak a mega­buliktól volt hangos, de a mentők és tűzoltók is szinte megállás nélkül dol­goztak. Tegnap reggel hat óra óta tilos pe­tárd­ázni, a szabálysértőket meg­büntetik. Minden korábbinál nagyobb számú riasztás érkezett a mentőkhöz az év utolsó napján, illetve szilveszter éjsza­káján. Az elmúlt 24 órában 560 sérült­höz és beteghez kellett kivonulniuk az orvosoknak. Győrfi Pál, az Országos Mentőszol­gálat szóvivője lapunknak elmondta: a korábbi években szilveszterkor átlago­san 450-re szokott növekedni a hét­köznap háromszáz körül stagnáló riasztások száma. A mostani több mint félezer kivonulás nagyobb hányada es­te tíz és hajnali négy óra között történt. A legtöbb esetben az alkoholfogyasz­tással összefüggő események okoztak problémát. Tucatnyi ittas, kihűlőfél­ben lévő magatehetetlen embert szed­tek össze a nyílt utcáról. Előfordult, hogy verekedések sé­rültjeit kellett ellátniuk a mentősök­nek, és négy súlyos kimenetelű gyalo­gosgázolás is történt a fővárosban. Szilveszteréjszaka gyakori, hogy a gya­logosok felelőtlenül kelnek át az úttes­ten, erre viszont néhány autós nem számít. A Margit hídról eddig tisztá­zatlan körülmények között a budai al­só rakpartra zuhant egy férfi, épp egy arra haladó tűzoltóautó elé, amely el­gázolta. A szabadon árusítható petárdák mindössze egyetlen balesetet okoztak, amely szerencsére sokkal kevesebb a vártnál. Egy kilencéves kisfiú szenve­ Hétszáz köbméter szemét Budapesten Hat-hétszáz köbméter szemetet kel­lett elszállítaniuk a Fővárosi Közte­rület-fenntartó Rt. (FKF) dolgozóinak Budapest közterületeiről az új év el­ső napján - közölte tegnap a cég szóvivője az MTI-vel. A munkálatok reggel hat órakor kezdődtek és kora délután fejeződtek be - mondta Szegedi Péter. Az FKF Rt. négyszáz kézi úttisztítóval és tizenöt-húsz ta­karító, szállító célgéppel takarította az Andrássy utat, a Vörösmarty teret, a Nyugati teret, a Felvonulási teret, a Kis- és Nagykörutat, illetve az aluljárókat és környéküket. Tett sérülést saját erkélyükön, amikor a közvetlen közelében robbant fel egy pirotechnikai eszköz. Könnyebb szem­sérüléssel zárta az ünnepet egy szil­veszterező, akinek szemébe repült egy pezsgősdugó. Az óév utolsó napján 126-szor kel­lett kivonulniuk a tűzoltóknak ország­szerte, ami egy átlagos hétköznap „for­galmának” felel meg. Petárda és tűzijá­ték miatt tíz helyszínen kellett oltani, személyi sérülés sehol nem történt - mondta el a katasztrófavédelem szóvi­vője, Dobson Tibor. Egerben egy eme­letes épület erkélyén csaptak fel a lán­gok, amelyek átterjedtek a belső helyi­ségekre is. Szigethalmon egy parkoló személygépkocsi alá dobtak petárdát, a motor kigyulladt. Nem árt tudni, hogy hivatalosan ja­nuár 1 jén reggel hatig engedélyezték a petárdázást, aki ezután is durrogtat, büntetésre számíthat. Akárcsak azok, akik a nagyobb rakétákat és pirotech­nikai eszközöket nem adják le a vásár­lás helyén, ugyanis ezeket otthon szi­gorúan tilos tárolni. Két halálos közlekedési baleset tör­tént szilveszter éjszakáján, az egyik Győr-Moson-Sopron megyében, a má­sik Szegeden. gg: 2004. január 2., péntek • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont Fellélegzéssel indul az új esztendő az elmúlt évet végig­veszekedő Európa fővárosaiban. A megbízhatatlan, bot­rányairól és cikis vicceiről ismert olasz Silvio Berlusco­­nitól ugyanis a józanságáról és komoly európai elkötele­zettségéről ismert ír Bertie Ahern veszi át az EU irányí­tását a következő fél évre. Az írek ráadásul az egyik leg­lelkesebb támogatói az unió bővítésének, és nem veszett ki belőlük a szolidaritás sem, pedig mára a közösség má­sodik leggazdagabb nemzetévé váltak. Az írek ugyanis nemcsak átélték és megértik a tízek minden gondját-baját, de a legjobb példaképként is szolgálhatnak. Talán leginkább Magyarország számára, mely nemcsak méreteiben, de adottságaiban is legköze­lebb áll a zenéjükről és nagy ivászatokkal egybekötött mulatságaikról is elhíresült szigetlakókhoz. Az ír csoda, ahogyan manapság nevezik, több tanul­sággal is szolgálhat. A legfontosabb, hogy a csoda csak akkor tart tovább három napnál, ha hosszú és türelmes, jól végiggondolt stratégia alapján születik meg. Írország - mely hazánkhoz hasonlóan szűkében van a nyersanyagoknak, és ahol tehetséges, de alapvetően a mo­dern tudást nélkülöző emberek éltek - harminc év alatt küzdötte fel magát az élcsapatba. Kihúzta az első 15 évet anélkül, hogy kétségbeesésbe, kiábrándultságba esett vol­na attól, hogy nem köszönt be rögtön a Kánaán. Komoly országstratégia alapján, jól előkészítetten volt képes le­hívni az uniós támogatások jelentős részét, és a pénzt a legfontosabb infrastruktúrába, az emberi tudásba fektet­te. Az immár friss és konvertálható ismeretekkel felvérte­zett emberek hatékony munkaerőnek bizonyultak, és vonzották a befektetéseket az országba. Ugyanők képesek voltak változtatni gondolkodásmódjukon is, önálló, krea­tív életstratégiákat alakítottak ki, és a jövőben bízva, az eladósodást is vállalva újjáépítették lakókörnyezetüket, így nyilvánvaló: a csoda nem is csoda. Hanem egy ország önmagára találása, önmegvalósítása.­ ­B­e­m­o B­o­mmam Másnap Szále László rovatvezető (szale@mhirlap.hu) V­éget értek a szilveszteri ünnepi napok, 31-én délelőtt fociz­tunk a barátaimmal (győztünk), délben a Fradi Múzeumban koccintottunk a muzeológussal (Nagy Béla) és a muzeális ér­tékű régi nagyokkal (Albert, Rákosi, Szűcs Lajos...), délután az ügetőn próbáltunk szerencsét (pénz az ablakban), estefelé fölséges kocsonya Zoltaiéknál, ahol szórakozás helyett a Wagner- és a Hitler-je­­lenség kapcsolatáról beszélgettünk, miközben kintről robbanó petárdák hangja muzsikált - nem wagnerien. Ez után a hosszú nap után „kellett volna” a tévé előtt ülve szórakozni, s aztán pezsgővel megünnepelni, hogy ezután hármas helyett négyest írunk az évszám végére. Minthogy a koccintásokat minden helyszínen többször megismétel­tük, nem állítom, hogy az év utolsó óráiból kristálytisztán néztem előre a jövőbe, de miközben kattintgattam ide-oda a tévén, jól láttam a szóra­koztató nagyüzemek erőlködését, s egyre jobban elkedvetlenedtem. A gagyi diktatúrája és a teljes elhülyülés vár ránk az új esztendőben és az új Európában? Hol van az ember számára valóban hasznos kultúra, és mi lesz vele? Az emberek vajon miért nem használják? Pedig ez lenne az egyetlen iga­zi esélye a kis hazának majd a közös nagy hazában. Nem akarom én bántani az igénytelenség térhódítását, a tömegkul­túrának nevezett manipulációt. Dehogy. Hiszen a magas kultúra gőgös arisztokratizmusa már rég a múlté. Az nem triumfálhat, legfeljebb egy kis szűk, szerény helyet kérhet a nap alatt. Tábora kicsi, kereskedelmi szempontból érdektelen, a kicsi példányszám, a kicsi nézettség a tűrt ka­tegóriába száműzi, legfeljebb késő esti műsoridőt kaphat, amikor már majdnem mindenki alszik, s lám, egyből bizonyítva van a döntés, hisz kevesen nézték. Szilveszter az egyetlen nap, amikor az emberek sokáig fönnmaradnak. Akkor viszont nem is lehet olyan műsor, amely nemcsak a zsigerekre, jobb esetben a rekeszizmokra hat, hanem a homlok mögött lévő tartományra is. Tudjuk rég, ilyen a világ, a kultúra funkciója megváltozott, már nem az a feladata, hogy az ember általa és vele könnyebben, szebben, értel­mesebben élhessen, elég ennek az illúziója, pótléka. Az emberibb, igaz­ságosabb, boldogabb élethez a kultúrát magunkévá kellene tennünk - olvasással, gondolkodással, munkával, szellemi erőfeszítéssel. Az pedig strapás. Enélkül viszont csak annyit kaphatunk a médiaboldogságtól, mint kábítószeres a drogtól. Most úgy fest, nincs esélye az emberi személyiséget fejlesztő kultúrá­nak. Miért? Mert nem állítható elő, nem működtethető nyereségesen. Kétségtelen tény persze, hogy a tömegkultúra forradalma rendkívül fon­tos és hasznos változásokat (is) hozott. A paternalista állami kultúraköz­vetítés merev, tekintélyelvű és egyirányú rendszerét fölborította, s a min­dennapi élethez közelebb álló őszintébb, közvetlenebb, szórakoztatóbb formákat honosított meg. Ám az már nem igaz, hogy a közvetlenség, az őszinteség, a tabudöntögető nyíltság és a szórakoztatás szükségképpen összefügg az igénytelenséggel és az erkölcsi nihilizmussal. Miként az sem igaz, hogy az értékelvű kultúraközvetítés szükségképpen merev, unalmas, tömegidegen. Bizonyítja ezt sok minden, köztük a Mindentu­dás Egyetemének fergeteges sikere. Önként adódna a megoldás: valahogy közelíteni egymáshoz a végze­tesen kettévált populáris és az értékelvű kultúrát. Az egyik hozza az igé­nyességet, a másik az érdekességet. Természetesen erre addig nincs esély, amíg a tömegmédiában a siányabb hoz több hasznot. Most még, úgy fest, ebben a szakaszban vagyunk. Mégis: előbb-utóbb új szintézis­re lesz szükség. Vagy legalább békés egymás mellett élésre. Ora et labo­­ra! (imádkozzál és dolgozzál!) - biztatják magukat több mint ezer éve a bencés szerzetesek. Gondolkozz és nevess! - lehetne a kultúrabéke jel­szava. Békében lehet eredményesen dolgozni, s aki így dolgozik, boldo­gul. S aki boldogul, az már majdnem boldog.

Next