Magyar Hírlap, 2004. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-07 / 32. szám

18 • Magyar Hírlap • 2004. február 7-8., hétvége sport Labdarúgás Vádemelés Bognár-ügyben Lezárta a rendőrség a nyo­mozást Bognár György, a Sopron volt ügyvezetőjének ügyében. Bognárt tavaly nyá­ron jelentette fel a klub; a rendőrség kétrendbeli sik­kasztás, egyrendbeli ma­gánokirat-hamisítás és csalás miatt vádemelési javaslattal adta át az ügyet az ügyészség­nek. (mti) Súlyemelés Tizenegy doppingoló Dankó Ilona mellett további tíz versenyzőt értek dop­pinghasználaton a vancou­­veri világbajnokságon: a nőknél két, a férfiaknál ki­lenc pozitív eset volt. (mti) Kézilabda Folytatás a női BL-ben Fontos mérkőzést játszik ma mindkét magyar résztvevő a női BL-ben. A negyedik for­dulóban a Ferencváros a D csoport listavezetőjét, a Larvi­­kot fogadja 18 órakor (tv: Sports). Ha győz, utoléri nor­vég riválisát. Az A csoportban élen álló Dunaferr fél ötkor a nyeretlen spanyol L’Eliana Valencia otthonában lép pá­lyára (tv: M2). (mti) Eredmények Labdarúgás - Olasz Kupa-elődön­tő, 1. mérkőzés: Milan-Lazio 1-2. Spanyol Kupa-elődöntő, 1. mérkőzés: Alaves (II. osztályú)-Zaragoza 1-1. Ügető 1. Golden Lady (5) - Golali (4) - Gabriella (3) - Elite Control (7) 2. Hitelező (4) - Gellért (7) - Fegyőr (1) - Héla (2) 3. Dixiland (9) - Entusasto (4) - El Action (6) - Filmszínész (8) 4. Gyöngyvirág (8) - Fidji (3) - Gam­ma (4) - Big Bear Scot (6) 5. Gloria Action (6) - Hers (8) - Hó­virág (3) - Gelsomina (4) 6. Dior (5) - Claudius Action (1) - Express (4) - Delta Star (7) 7. Zűr (9) - Díva (7) - Driver Guy (2) - Gertrud (8) 8. Donatello (6) - Eliot (3) - E. T. (4) - Brokát (8) 9. Fabel Action (5) - Frida Ally (2) - Edina Rosa (9) - Direktíva (10) 10. Freddy Dust (4) - Forest Gump (5) - Fidelio (11) - Enigma (12) Kezdés ma 12 órakor. Rovatvezető Erdei Tamás/e-mail erdei@mhirlap.hu/telefon 470-1614 Mintha ott sem lettek volna Előzetes letartóztatásba helyezték mind a négy vádlottat Simon Tibor ügyében A vádlottak meghallgatásával megkezdődött a Fővárosi Bíró­ságon a Simon Tibor agyonveré­­se miatt indított büntetőper. Az ügyészség halált okozó testi sér­téssel vádolja a négy állítólagos elkövetőt, de a minősítés ember­ölésre változhat, ezért a bíróság a fogva tartott elsőrendű vádlott három társának is elrendelte az előzetes letartóztatását. Burkovits Ferenc A rendőrség mindenre felké­szült. A Markó utcában, a Fővá­rosi Bíróság körül megerősítette a járőrszolgálatot, vélhetően at­tól tartva, hogy a Fradi-szurko­­lók maguk akarnak ítéletet hoz­ni Simon Tibor halála ügyében. A biztonsági intézkedésekre nem volt szükség, s a díszterem­ben kezdetét vehette a Sopron edzőjének, az FTC egykori válo­gatott futballistájának agyonve­­rése miatt indított büntetőper. Az ismertetett vádirat szerint az ügyészség halált okozó testi sértéssel vádolj­a a négy fiatalem­bert. Az elsőrendű vádlottat, G. Jánost a tanácsvezető bíró, Sze­­beni László arról kérdezte, bű­nösnek érzi-e magát. A zömök testalkatú férfi elismerte, hogy részt vett Simon Tibor bántal­mazásában, ám annak haláláért nem érzi magát felelősnek. Val­lomásában többször már-már komikus ellentmondásokba ke­veredett, ám ilyenkor mindig az­zal érvelt: két éve, amióta letar­tóztatásban van, ezen gondolko­dik, ám a mai napig nem jött rá, mi is történt pontosan. G. János önként adta fel magát annak idején a rendőrségen, de tegnap kiderült, ez azért történhetett, mert két elfogatóparancsot is kiadtak ellene más bűncselek­mények miatt. A mintegy másfél óráig tartó kihallgatás során G. azzal érvelt, hogy hirtelen hara­gú ember, ám amilyen gyorsan felmegy nála a pumpa, olyan gyorsan meg is nyugszik. O. Roland, a másodrendű vádlott nem kívánt vallomást tenni, de kérdésekre válaszolt. Ő még gyakrabban keveredett ellentmondásba. Például a bíró­ság kérdésére, hogy miért szaladt az utcán a menekülő Simon Ti­bor után, a vádlott azt mondta: békés úton szerette volna tisztáz­ni Simonnal, miért is kellett a szórakozóhelyen lefejelnie egy vendéget. Ő nem gáncsolt el sen­kit, senkit nem bántalmazott egy ujjal sem. O. Roland vallomása végén még meggyanúsította a rendőrséget, hogy a nyomozó ha­tóság az ő tudta és beleegyezése nélkül írt bele a jegyzőkönyvbe rá nézve súlyosító tényeket. A harmadrendű vádlott, H. János két évvel ezelőtt még a készenléti rendőrség tagja volt, és portásként dolgozott a budai szórakozóhelyen, amely előtt meghalt Simon. Amikor a bíró megkérdezte, miért nem he­lyezte magát szolgálatba, a vád­lott úgy válaszolt: nem legálisan dolgozott, és azt gondolta, bé­kés vége lesz az utcán a konflik­tusnak. A vallomása végén már­­már olyan zavarban volt, hogy védőügyvédje kérdéseire sem tudott válaszolni. A negyedrendű vádlott, H. Attila szintén nem kívánt vallo­mást tenni, sőt kérdésekre sem kívánt válaszolni. A bíróság így a tanú- és gyanúsítotti vallomá­sát olvasta fel, amiből kiderült, hogy talán neki van a legkisebb szerepe abban, hogy 2002. ápri­lis 21-én életét vesztette Simon Tibor a Lövőház utcában. Szebeni László a rendelkezés­re álló adatok és az újabb szakér­tői vélemények alapján megálla­pította: módosulhat a bűncse­lekmény minősítése­­ a halált okozó testi sértés helyett akár különös kegyetlenséggel elköve­tett emberölésre változhat­­, s mivel jóval súlyosabb lehet a büntetési tétel, ezért a tanács el­nöke elrendelte az eddig szabad­lábon védekező három vádlott letartóztatását. Az ügyvédek két­millió forintos óvadékot ajánlot­tak fel, de a bíróság nem fogadta el. A következő tárgyalás február 18-án lesz, és Szebeni László la­punknak úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú ítélethirdetés már­cius hatodika táján várható. Nagy hóhányók Tegnap kezdődött a németországi biatlon-világbajnokság. Illetve csak kezdődött volna, merthogy ehhez a sportághoz nélkülözhetetlen kellék a hó 1 Tóth és Bátorfi 170 ___ ___ 1 az Európa Top 12-n A Majna menti Frankfurt ad otthont ma és holnap az asztali­teniszezők második legrango­sabb kontinensviadalának, az Európa Top 12 versenynek. Ma­gyar mintára 1971-ben vezették be Európában is a Tízek-baj­­nokságát, most a ranglista leg­jobb tizenkét játékosát hívják meg. Kezdetben körmérkőzést vívtak, az utóbbi években cso­portmérkőzésekkel kezdenek, majd a továbbjutók kieséses rendszerben döntik el a helyezé­seket. A magyarok közül most is Tóth Krisztina és Bátorfi Csilla kvalifikálta magát, Bátorfi a női mezőny legeredményesebb tag­ja, már háromszor (1987,1992, 2001) nyert. A női mezőnyben Nemes és Schöpp két-két, Boros és Badescu egy-egy tornagyőze­­lemmel rendelkezik. Bátorfi ti­­zenhatszor indult eddig, elsősé­gein kívül kétszer a második, egyszer a harmadik helyen vég­zett. Tóth Krisztinának ez lesz a kilencedik indulása, tavaly bronzérmes lett. A férfiaknál Waldner hétszer, Szamszonov háromszor, Boll kétszer, Schlager, J-M. Saive és Persson egyszer-egyszer győzött a versenyen. A játékosokat négy csoportba sorsolják, itt körmérkőzést ját­szanak, majd az első és második helyezettek jutnak a kieséses ne­gyeddöntőbe. fg A mezőnyök (az európai ranglistán el­foglalt helyük sorrendjében): Nők: Boros (horvát), Stefi (román), Tóth, Liu Jia (osztrák), Jie Schöpp (né­met), Badescu (román), Struse (né­met), Tan­ Morfandini (olasz), Bátorfi, Viktorija Pavlovics (fehérorosz), Wosik (német), Nemes (német). Férfiak: Szamszonov (fehérorosz), Kre­­anga (görög), Boll (német), Schlager (osztrák), Szmirnov (orosz), J-M. Saive (belga), Karlsson (svéd), Persson (svéd), Waldner (svéd), Chen Weixing (osztrák), Korber (cseh), Rosskopf (né­met). Mekkorát ugorhat örömében egy olimpiai bajnok Kilencvenéves a Magyar Vívószövetség, a hazai versenyszerű vívás azonban kétszer annyi idős. A szövetség megalakulásáig adtak ki vívószakkönyvet, oktattak világhírű mesterek, a hazai vívók pedig nyertek négy olimpiai bajnokságot. Kő András az elmúlt kilencven év történetének megírására kapott megbízást, de mint a könyvéből vett szemelvények mutatják, a hőskor is izgalmas volt. A sportszerű vívás az 1820-as években indult meg Magyaror­szágon, Wesselényi Miklós kez­deményezésére. „Ma vevék Go­­mard-nál először leckét fed­tíro­­zásból” - áll a báró naplójában egy párizsi feljegyzés 1822 már­ciusából. A sok ügyes vívó között önmagát kezdőnek minősítette, annak ellenére, hogy már gyer­mekkorában vívóleckéket vett katonatisztektől, vándor vívó­mesterektől. Wesselényi ott volt a Pesti Nemzeti Vívó Intézet alapítói között is 1825-ben, többek kö­zött Széchenyi István és Batthyá­ny Lajos társaságában. Az alap­szabályban rögzítették, hogy ví­váskor ki-ki tisztességes ruhá­ban legyen öltözve, továbbá „az egymást bosszantás, valamint az ejtett hibáérti kinevetés tiltatik”. Az első magyar nyelvű szak­könyv 1839-ben jelent meg Vi­tán címmel, Demján Sándor műve, Eggenberger s Heckenast könyvárusoknál volt kapható egy pengő forintért. A szerző nemcsak testedzésre akart ne­velni, hanem hazafiságra is: „Ki tudja, mikor ülhet külső vagy belső ellenség a nyakunkra?” Az 1840-es évek közepén több vá­rosban működött vívóiskola, Pesten főleg az egyetemi ifjak vívtak. A legügyesebben Vasvári Pál forgatta a kardot, de a gya­korlásokon megfordult Petőfi Sándor és Kossuth Lajos is. A szabadságharc leverése után Keresztessy József fakar­dokkal oktatta a vívást magánis­kolájában, mert a rendes fegyve­rek használatát tiltották. Mond­hatni, hogy a mester visszatért a gyökerekhez, mert a legenda szerint őt magát is véletlenül, az utcán fedezték fel, amikor egy idősebb fiú ellen védekezve vir­tuózként forgatott egy seprőt. Működésének ötvenedik évfor­dulója 1892-ben országos ese­ménnyé vált, hiszen mintegy öt­ezer tanítványa volt. Ajándék­ként Stróbl Alajos elkészítette Keresztessy mellszobrát. Halá­lának évében, 1895-ben rendez­ték meg az első országos vívóver­senyt. A mesterek lőrszámában Halász Zsiga vívó- és ökölvívó­mester (MAC) úgy győzött, hogy „egy szúrást sem kapott”. Ugyanez a Halász Zsiga - derül ki a Nemzeti Sportból - 1910- ben „megkezdte a vitez, a kard, az ökölvívás és a tornázás tanítá­sát. Beiratkozási díj 10 K, mely összeg egyszersmind a lift sza­bad használatára is jogosít.” „A vívás vágyától duzzadó, da­gadó kebleket plasztron védte” - olvasható egy 1894-es Pesti Hír­lapban. Egy bécsi mester hölgy tanítványai tartottak bemutatót a pesti Vigadóban. Legnagyobb akadályuk a szégyenkezés volt, főképpen a festői rövid ruhák vi­selése miatt”. Az első kardbaj­nokságot 1900-ban Porteleky László nyerte meg. Ez a szép szál férfiú atletizált, evezett, tornázott és bokszolt is, ő volt „Pest gaval­­lérja”, és Stróbl Alajos róla min­tázta meg Toldi Miklós alakját. Az olimpiai sikerlistánk hosszabb lehetne, ha az első játé­kokra magyar vívó is elutazik. Pedig itthon is tudtak a vívóver­senyekről, sőt kisgeszeni Szabó István, a Győri Vívó Club tagja a nevezését is elküldte, a tőrözők között akart indulni. A rajtnál azonban már nem jelent meg, inkább itthon indult el a millen­niumi versenyen a kardozó mes­terek között - Italo Santelli győ­zött -, első osztályú besorolást és díszoklevelet kapott. Az athéni mezőnyt ismerve olimpiai érmet is nyerhetett volna. Négy évvel később Párizsban már voltak magyarok, de éremig nem jutot­tak. Igaz, akkor a külföldieknek nem sok babér termett, a zsűri szinte tetszése szerint alakította az eredményeket. Az 1904-es versenyek megint Hivatkozási alap Kő András még az újságírás régi iskolájának képviselője. Ha egy nevet kétféleképpen lát, addig ko­tor a könyvtárakban, amíg bizo­nyosságot nem talál, melyik válto­zat a helyes. Ha rájött, hogy téve­dett, még az utolsó pillanatban is tucatnyi helyen javított a könyv­ben. Azt mondja, olyan munkát akart kiadni a kezéből, amely hi­vatkozási alap lehet. Ha elbizony­talanodunk, vegyük csak le nyu­godtan a polcról könyvét, a Pen­gevilágot, és amit benne látunk, azt tényként kezelhetjük. És ha nem tudjuk, hogy Mészáros Ervin, a Kapitány bal kézzel távozott és jobbal kardozott-e vagy fordítva, Kő Andrásnak elhihetjük, hogy az első verzió a helyes, magyarok nélkül folytak le. A hazai rangsor alapján Békes­­sy Béla és Mészáros Ervin utaz­hatott volna Amerikába, de egy császári parancs értelmében - mivel mindketten katonatisz­tek voltak - csak az Oszt­rák-Magyar Monarchia színei­ben indulhattak volna, ezt pe­dig egyikük sem vállalta. Ma­gyar kardozó valószínűleg soha olyan könnyen nem nyert volna olimpiai aranyérmet, így aztán a kardhegemónia csak 1908-ban kezdődhetett el. A londoni olimpián a vívás sza­badtéren folyt. „Négy oldalról semmi védelem az üvöltő szél, a heverő eső ellen, felül könnyű ponyvafedél, amelyből kövér cseppek hullanak alá. A talaj, amelyen vívni kellett, kavicso­­zott kerti útszerű, amely ez idő szerint fel van ázva, így minden­ki fülig sáros” - tudósított a hely­színről a Nemzeti Sport. A tor­nán Fuchs Jenő és Zulavszky Bé­la hat-hat győzelmet aratott, így ők ketten küzdhettek meg az aranyéremért. Egy tusra vívtak, győzött Fuchs, aztán olimpiai bajnok lett a csapat tagjaként is. Négy évvel később, a stock­holmi olimpián a csapatdöntő­ben Schenker Zoltán vitte be az utolsó tust, és nagyot ugrott örö­mében. A vesztes osztrákok az ünneplésnek ezt a formáját rossz néven vették, szerintük nem volt illő az öröm ilyen kifejezése egy közös gyalogezredbeli főhad­nagytól. Ferenc Ferdinándig ju­tott az ügy, a trónörökös úgy fog­lalt állást, hogy ennek nem sza­bad máskor megtörténnie. A stockholmi siker nagy lö­kést adott az önálló hazai szövet­ség megalakításának is. Addig a Magyar Athletikai Szövetség vit­te a sportág ügyeit, abban az idő­ben ez nem volt szokatlan, oda tartoztak a tornászok is. Nagy Béla, a sportág meghatározó egyénisége - Santelli-tanítvány, magyar bajnok kardozó, a vívás nemzetközileg elfogadott sza­bálykönyvének megalkotója - tanácskozásra hívta össze a vívó­klubok képviselőit. Mivel nem volt egyöntetű a lelkesedés, Nagy Béla így tette fel a kérdést: „Ki van ellene egy önálló szövet­ség létrehozásának?” A vívóve­zetők melléálltak, tizennégy bu­dapesti és kilenc vidéki klub tá­mogatta az elképzelését, de ek­kor még csak a szándék volt meg. Aztán egy évvel később, 1913 de­cemberében megalakult a nem­zetközi szövetség, a kilenc alapí­tó ország képviselői között ott voltak a magyarok is. Nem sok­kal később, 1914. január 18-án létrejött a magyar szövetség, első elnökévé Beöthy Pált, a képvise­lőház elnökét választották. Iz

Next