Magyar Hírlap, 2004. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-07 / 32. szám

32 • Magyar Hírlap • 2004. február 7-8., hétvége ahogy tetszik - mesterek és kuncsaftok Tatarozmár AVAGY NEMAKARÁSNAK FELÚJÍTÁS A VÉGE A haverom nehéz leheletű ismerőse, úgy is mint leendő fővállalkozóm, ököllel belesúj­tott a parapet faborításába. A szecesszió virágkora óta zavartalanul ott lakó pókok riadtan csináltak maguk fö­lé néhány deciméter hálófonalat, és értetle­nül lógtak a dolog előtt. Talán csak a ’45-ös ostrom alatt érte őket ekkora sokk. Nos, az egész addig csinos fatábla egy reccsenést követően kókadtan bezuhant a burkolat mögé, nekem pedig két alapfunkcióm bé­nult meg: köpni, nyelni nem tudtam. A Tik-takot sosem látott száj megnyílt és kinyilatkoztatott: ide nem lehet!” Közben úgy porolta kezét, mint tehette Michelan­gelo a Dávid elkészülte után. Én csak azt szerettem volna tudni, hogy ha véletlenül netalántán esetleg tatarozásra adnám a fe­jem, akkor férhetne-e oda, az ablak alá a radiátor. A válasz csattanósnak bizonyult. A tátongó lyuk mintegy elkerülhetetlenné tette egyrészt a farontó mesterrel történő rapid szakítást, másrészt azonban a mun­kálatok megkezdését is. Indulásképp B., a sztártatarozó annyit kért volna a koronyvakolásért, mint amennyiért L.-lel, a magányosan dolgozó festővel - aki egyébiránt egy igazán szere­tetreméltó vegetáriánus, gregoriánrajongó, biciklista, karate-kid - kifestettem az egész lakást, és aki ezért az árért mellesleg még ki is horonyvakolt. A festésnél óvatosnak muszáj lenni. Mielőtt Gábor unokabátyá­­mék disszidáltak volna ’56-ban, még kises-Svédfogója alatt úgy türemke­­dett fel a csap­telep krómja, mint a faszob­rász vésője alatt pöndörödő forgács. HIRDETÉS v MVIWI At ARAT rOMAIA A Magyar Villamos Művek Rt Bemutatótermében megnyílt a XI. Országos Energetikai Diákpályázat "Zoki energia"c. képzőművé­sz^i kiálló.­s | Ej H ^i|g| Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Cím: 1097. Budapest, Mester u. 7 Nyitva tartás: naponta 9-15­ óráig tettek-mázoltattak. A gyerek, persze, mit sem sejtett arról, hogy a bilijében zajlott a zománcfesték keverése. Szegény - elvo­nulva a munkálatok zajától - rá is ült az edényre, és mire rátaláltak, úgy rászáradt a popsijára, hogy hosszas hígítózás árán le­hetett csak lebirkózni róla. Ha ez nem igaz, akkor is jó. És jött a redőnyös. Köszönés helyett le­helt fél deci nohabort, majd a faredőnyöm láttán olyan hörgést hallatott, mint akinek az utolsó percei vannak megszámlálva. Pe­dig itt az én utolsó forintjaim megszámlá­lása kezdődött volna, ha hagyom. A hörgés annak szólt, hogy mennyire nagyon ki kell innen dobni a faredőnyt, mind egy szálig, és uram, csak a műanyag! Nyolcezeröt plusz áfa per négyzetméter, de ezt még a héten meg muszáj venni, mert jövőre ki tudja, mi lesz, mindenesetre holnap én jö­vök, és megmérem, hogy mennyit is ve­gyünk. Legyen önnél pénz! Rémségesen diverzifikált vélemén­yhalmaz birtokosa lettem rövid pár hét alatt. A leghitelesebb az a figura volt, akit egy építési szakáruház szaniterosztályának el­adói jelmezében találtam meg, és illettem azzal a kérdéssel, hogy mi az előnye az ön­töttvas kádnak a lemezkáddal szemben. „Uram, vegyen öntöttvasat! Tudja, mi vettünk egy lemezkádat. Az­tán a lemezkádba beleeresztettük a meleg vizet, az meg azon nyomban kihűlt, mert nem volt, ami tartsa a meleget. Na erre a sógor meg én telinyomtuk az alját purhabbal. Uram, másnap reggel be­mentünk a fürdőszobába, és mit lát­tunk? A purhab hatvan centi ma­gasra felnyomta a lemezkádat. Öntöttvassal nem tudta vol­na ezt megcsinálni. Szerin­tem vegyen öntöttvasat!” Nosztalgiával emlékszem a rettenetesen foltos, kék köpe­nyű kövér háztartási boltos el­adómatrónákra, akik úgy beszéltek a ben­zolgyűrűs vegyületek ház körüli alkalmazá­sáról, valamint a magyar oldószerek hatá­sáról a verhetetlen keletnémet parkettlak­kok magánéletében, hogy egész házat lehe­tett volna építeni, valamint működtetni az instrukcióik alapján. De hol van már a hawaii tó!? Kitörölhetetlenül élénken él az emléke­zetemben, valamint a konyhámban Sanyi bácsi, a FIK-es vizes keze nyoma, akinek a svédfogója alatt úgy türemkedett fel a va­­donat csaptelep krómja, mint a faszobrász vésője alatt pöndörödő forgács. Meg Béla, a burkoló. Mikor elkészült a munkával, majd annak tüzetes kijavításával, pontos listát készített az általa extrának ítélt me­lókról - árakkal. Az utolsó tételt idézem: Szarakodás a fürdőben... 15 OOO­ Ft. Egy fűtésszerelő megvetetett velem egy kődrága cirkot, aztán megpucolt a meló elől. A következő mester szerint a megvásárolt eszköz a fél lakást se fű­tené be. Viszont beajánlotta meg­vételre a legjobb ventilátort, merthogy ha hideg is van, leg­alább ne legyen büdös. A har­madik ettől újult meg, mond­ván, hogy uram, ha meg akar halni, hát csak tessék, mert a ventilátor visszaszívja az égésterméket. Most viszont a hűvösre tet­tek. Itthon vagyok. Nyugodtan telnek a napjaim. Történt ugyan­is, hogy rácsot csináltattam ajtóra­­ablakra, akkor még behatolás ellen. Az ördög nem alszik, és én se. Itt volt a szaki. Méricskélt, mint egy félisten, megállapod­tunk a legapróbb részletekben is. Aztán egy hónap múlva landoltak a ház előtt. Már a lerámolásnál „hi­deg állt a hátamba. Szemeim ki­dudorodtak, ereimben megaludt a vér” (Örkény). Az eredetileg pu­ritánra tervezett rácsok minden második eleme úgy néz ki, mint egy génmódosított, túltekert tosz­­kán csavart tészta. De ez semmi. Rövidre fogom: a keretet ferdén rakták be, a díszkövezetet össze­törték, a falat leverték, a rigli nem megy le elég mélyen, a zárak nincsenek jó magasságban, és a tervekkel szemben nem szegecses kivitelben készült vézna rács lö­työg, a védtelen cilinderzárakat egy világta­lan imbecillis betörő megbilincselt kézzel is kinyitja, de ha nem, akkor egy közepes széllökésre kinyílik. De azért kifizettem, mert nem jó rosszban lenni, és ígéretet kaptam, hogy majd javítanak rajta ezt-azt. Viszont a rács remekül pihentető. Itthon vagyok három napja. Pont mióta elmentek. Tudniillik a vaskreatúrát oly közel tették az ajtómhoz, hogy nem fér már közéjük a kulcs. Ha az egyszer becsukódott, azt belül­ről kinyitni nem lehet. Márpedig becsukó­dott. A rács ettől fogva tehát a kihatolás el­len véd. Téli félálomban, rács mögött vá­rom tehát ajtókészítés tárgyában egy mar­cona asztalos árajánlatát, aki az életemre esküdött, hogy ablakot nem passzít, ajtó­félfát nem igazít, viszont különleges artiku­lációval adta tudtomra az ő feltartóztatha­tatlan konyhabútor-készítési szándékát. Éjszakánként pedig a híd alatt lakók fel­hőtlen boldogságáról álmodozom. Roskó Gábor rajzai Gáti György A Nemzeti Kulturális Alapprogram Xjfafi? pályázati felhívásai Levéltári Szakmai Kollégium (az 1995. évi LXVI. törv. 34/a § 1.bekezdésben foglaltak támogatására) Beérkezési határnap: 2004. március 22. * Könyvtári Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. március 24. * Képzőművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. március 29. * Levéltári Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. április 5. * Népművészeti és Táncművészeti Közös Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. április 26. * A fenti pályázati felhívásokról részletes információ az alábbi helyeken található: az NKA honlapja: www.nka.hu Pályázatok menü­pont/Aktuális pályázatok az NKA Igazgatóságának ügyfélszolgálati irodája. Tel.: (06-1) 351-5461. Fax: 342-8703 2004. február 20-tól NKA Hírlevél (Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1085 Bp., Somogyi Béla u. 6.) (Megjelenik az Oktatási és Kulturális Közlöny mellékleteként) várhatóan 2004. március 1-jétől ___________________az NKA Igazgatósága_________________

Next