Magyar Hírlap, 2004. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-22 / 144. szám

Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Stratégia korlátok között villamosmérnök azon töpreng, hogy Magyarország milyen stratégiát kö­vessen az energiaellátásban I­deje volna elgondolkodni azon, ugyan mi lenne a vi­lággazdasággal, és persze velünk is, ha a nyersolaj hor­dónként ötven dollárba kerülne. Aztán az is nagy kérdés, jó-e ne­künk, ha második helyen állunk Európában a földgáz fogyasztásá­ban a hollandusok mögött. Az sem mindegy, tudnánk-e helyettesíteni az atomenergiát, ha néhány év múlva be kellene zárnunk a paksi erő­művet. És ugyan mibő­l pótol­juk a leállításra ítélt, elöregedett, környezetromboló szénerőmű­veinket? Először is főleg a vízener­giát kellene hasznosítanunk, má­sodszor pedig még így is be kelle­ne érnünk a jelenlegi villamos­­energia-fogyasztásunk töredéké­vel. Vagy importáljunk energiát? A Magyar Mérnökakadémia minapi tanácskozásának nehézsú­lyú kérdései és néha biztató, né­mely esetben komor válaszai szól­tak minderről. Arról, hogy Ma­gyarország milyen stratégiákat kö­vessen az energiapolitikában. Régi anyagaim között válogat­va rábukkantam egy tíz éve meg­jelent cikkemre, amely arról is szólt, mennyire fontos lenne taka­rékoskodnunk a felhasznált ener­giával. Tíz év alatt sokat változott a helyzet. Mind több családban ott a számítógép, tömegesen sza­porodnak az igencsak sokat fo­gyasztó klímaberendezések, ruha­szárítók, mosogatógépek. Megle­pett, hogy immár a negyedik kor­ ■ mány milyen kevés figyelmet (és persze pénzt) szán az energiata­karékosságra. Pedig kevés az idő. A terroriz­mus által gerjesztett új olajválság őrült valóság, és ma már aligha ál­líthatja bárki, hogy a bajok leáll­nak Hegyeshalomnál. Márpedig a kőolajtartalékoknak mintegy kétharmada a szó szerint puska­poros Közel-Keleten rejlik. Az utóbbi időben felértékelő­dött a vezetékek, csőhálózatok sze­repe. Nyilván nem véletlen, hogy szentnek hirdetett nacionalista mozgalmak mögött megkerülő (például a volt Szovjetunió déli, főleg iszlám országaiból induló és Törökországon át vezető) vezeték­­rendszerek kiépítése húzódik meg. De az oroszok és az ukránok sem igazán barátságosak egymáshoz. Ezért is építenek földgázvezetéket Oroszországból Skandinávián ke­resztül. Az import esetében egyéb­ként általánosságban is igaz, hogy nem szerencsés a túlzott mértékű behozatalra támaszkodni, mert mindig közbeléphetnek politikai válságok. Az EU egésze, a „régi” ti­zenötök is ezzel küszködnek. Az előrejelzések szerint a mostani mintegy ötvenszázalékos energia­­hordozó-importjuk húsz éven be­lül hetven százalékra nő. Villany nélkül nincs élet. Nincs vezetékes víz, nincs fűtés, sem hű­tés, sem világítás. Megbénul az in­ternet, leállnak a liftek, a villamo­sok, de a benzintöltő állomások is. Elég, ha egyetlen napra is ki­esik az áramszolgáltatás, és kész a katasztrófa. Milyen stratégiát kövessünk te­hát? A hazai villamosenergia-ellá­­táshoz negyven százalékban járul hozzá a paksi atomerőmű. Néhány éven belül lejár az első blokkok tervezett élettartama. Az Egyesült Államokban immár sorra adnak engedélyt a hatóságok a reaktorok működésének meghosszabbításá­ra (eddig 16 kapta meg húsz évre, és további 14 sorsa van elbírálás alatt). Mihamarabb döntenie kell Felértékelő­dött a veze­tékek, cső­hálózatok szerepe. Nyilván nem véletlen, hogy szent­nek hirde­tett naciona­lista mozgal­mak mögött megkerülő vezeték­­rendszerek kiépítése hú­zódik meg, erről a magyar parlamentnek is, mert az élettartam-hosszabbítás­hoz a technikai munkákra, felújí­tásokra idő - meg persze pénz is - kell. Ahogyan meg kell hozni a végleges döntést a sugárzó hulla­dékok végleges elhelyezésére is. A Magyar Mérnökakadémia nyo­matékosan javasolja a kormány­nak és a parlamentnek, döntsön mielőbb ebben a kérdésben. Ha - remélhetőleg - pozitív döntés születik az atomerőmű élet­tartamának meghosszabbításáról, akkor is marad gond. A következő másfél-két évtizedben 6000 mega­wattnyi új erőmű-kapacitást kell üzembe helyezni. Nem kevés, ha belegondolunk, hogy a paksi atom­erőmű mintegy 1600-1700 mega­wattot termel. Az új kapacitások negyede a várhatóan bővülő fo­gyasztási igényekből ered (egyedül a lakosságé évente mintegy négy­öt százalékkal nőhet), háromne­gyede viszont abból, hogy pótolni kell a leselejtezendő, a környezeti előírásoknak meg nem felelő, el­öregedett erőműveket. Milyenek legyenek az újak? Szén-, lignit-, netán földgáztüzelé­­sűek? Vagy bővítsük az atomerő­művet? Mit jelent mindez gazda­ságilag, akad-e vállalkozó beru­házó? Mit hordoz egy új erőmű a környezet szempontjából? És messzemenően nem elhanyagol­ható: mit szól hozzá a lakosság? A radikális zöldek azt mondják, ne is beszéljünk szénről, földgáz­ról, uránról! Nap, szél, a Föld mé­lyének hője, biomassza, víz (bocs), a víz nem, az nálunk, a világgal és az EU-val ellentétben, ki van átkozva) adják a kiutat, mert megújulnak és nem szennyeznek. Tényleg megújulnak, viszont a környezetterheléstől - kisebb vagy nagyobb mértékben - egyik sem mentes. Nagyobb baj, hogy a víz­energia kivételével nagyon kis mértékben tudják csak pótolni a hagyományosakat. Ábránd, hogy mi az évtized végére elérjük az EU által előírt tíz százalékot (jelenleg kb. 3,6 százalék, aminek több mint 80 százaléka biológiai erede­tű, főleg fa). Amellett ezek drágák, és inkább csak helyi igények ki­szolgálására alkalmasak. Meggyő­ződésem, hogy egy-másfél évtized múlva Magyarország is élni fog a vízenergia-hasznosítással, amikor­ra a mostani, a vízlépcsőlebontás „hátán” hatalomra kerülő politi­kusnemzedék már nyugdíjba megy, és a következők előítéletek nélkül közelítik meg a kérdést. Végül ne feledkezzünk meg ar­ról sem, hogy a legjobb stratégia sem ér semmit, ha nincs hozzá ember, aki végrehajtja. Az oktatá­si kormányzat sokallta a felsőok­tatási szakok számát, ezért elren­delte redukálásukat, így sújtottak le az energetika szakra. Az illeté­kes tudományos szervek teljes összhangban tiltakoztak a minisz­ternél. Szerencsére meghallgatás­ra találtak. Szentgyörgyi Zsuzsa Politikus Jákó Csaba rajza A parlag anyja (makai@mhirlap.hu) lapunk főmunkatársa, rovata minden kedden jelenik meg bácskai rizsa Ez a borjú is keresztben akar ki­jönni az anyjából, már most egé­szen nyilvánvaló. Ugyanis szemta­núi lehetünk hamarosan annak, miként hurcolják meg Alvincz (József, Fidesz) képviselőt, a Pest megyei közgyűlés tagját. Csak azért, mert őszinte ember. Csak mert a parlagfűirtási kam­pány keretében meghirdetett gyermekraj­zpályázat díjkiosztóján hangot adott annak, ami belülről feszíti. Alvincz képviselő a díjátadáson kurvaanyázott és kommunistázott. És ezt az embert most majd tönk­reteszik, kizárólag azért, mert ün­nepségen fogalmazta meg határo­zott véleményét, negyven gyerek és kísérőik, illetve a közgyűlés tag­jai előtt. Az okokkal jellemzően nem foglalkozik senki. Holott elképzelhető, hogy Al­vincz képviselőnek minden oka megvolt a kiborulásra. Némi utánajárással megszerez­tem azt a képet, amelynek láttán a képviselő képtelen volt tovább türtőztetni magát. Hát ez a rajz borzalmasan rossz, legyünk őszinték. Először is a ház kisebb, mint a gyerek, ami képtelenség, mert akkor a gyerek nem fér be a házba! Ki az az idió­ta, aki így rajzol?! A gyerek meg hogy néz ki? Kopasz, három ujja van, és vigyorog, mint az agyalá­­gyult! Ettől várunk buzdítást a parlagfű kiirtására? És az a par­lagfű! Az egyáltalán nem fenyege­tő! Ki sincs irtva rendesen, mert a gyökere nyilván a földben ma­mintha va­lakik direkt azt akarnák, hogy az or­szág beleful­ladjon a tak­nyába. radt. Nekem az a gyanúm, és eb­ben talán Alvincz képviselő is osz­tozna, hogy itt egyesek egyáltalán nem akarnak a parlagfű kiirtására buzdítani. Mintha valakik direkt azt akarnák, hogy az ország bele­fulladjon a taknyába. Ettől fogyhatott el Alvincz kép­viselő polgári demokratikus türel­me. És erre még rá is ivott. Mert eszébe juthatott, például, a gyerekkora, amikor a kommu­nisták nem engedték, hogy parlag­­fűirtó-rajzpályázatok legyenek, vagy ha mégis lehettek volna, azon Alvincz képviselő nem indulhatott volna. Mert ha indulhatott volna, akkor talán ilyen rajzot készít. Mert ez sokkal kifejezőbb rajz, jellemzi egyrészt a parlagfű iránti elszánt küzdelmet, ugyanakkor burkoltan a kommunizmus elleni ádáz csatára is buzdít (a gyerek kezében kard van!). Nem csoda, hogy soha nem nyert vele Alvincz képviselő. Ha nyer, akkor most nem a képviselőt, hanem az ünne­pelt képzőművészsztárt vezeti ki a frakcióvezető a teremből. Továbbá arra is felfigyeltem, az óvodások milyen keveset foglal­koznak a kommunizmus borzal­maival. Ott állhatott közöttük Al­vincz képviselő, és hallgatta a lo­csogásukat mindenféléről, meg azt, hogy percenként akarnak pi­silni menni, de arról egyikük sem beszélt, milyen szörnyű lenne, ha a vécéből kinyúlna az ávó, és a fü­­tyijüknél fogva elragadná őket örökre (a lányoknál nem tudom, hogy lenne ez). Nem csodálom, hogy csak kur­vaanyázni volt ereje és kedve Al­vincz képviselőnek. Olvasom, hogy a szocialisták elővették a múlt őszi esetet is: ak­kor Alvincz képviselő a németor­szági testvérváros Ludwigsburg­­ban kommunistázott. Már ezt se szabad? A németek nem tudhat­ják meg, mi megy itten, kérem? Most vannak felháborodva a szocialisták, hogyne. Ahelyett, hogy megbecsülnék Alvincz kép­viselőt, amiért németül is megér­teti magát. És nyelvpótlékot adnának neki. A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Makai József v­élemény O­­ vita -----:_____________________________________________________________________________________________________________________t­lks*:____________|_________________________________ 2004. június 22., kedd • Magyar Hírlap • 15 Családmodell A magyar emberek még min­dig a kétszülős, kétgyerekes családmodellben hisznek. A fiatalok többsége is. Ami­kor családalapítási terveikről faggatják őket, lelki szemeik előtt ott sétál a família, anyu­ka és apuka kéz a kézben, előttük vígan hancúrozik a kisfiú meg a kislány. Aztán elmegy a kérdező­biztos, és szertefoszlik az álom. A megszerzett diploma kiállítási tárgynak talán még elmegy, de a munkaerőpia­con épp nem ilyent keresnek. Nekikezd tehát a potenciáli­san kétgyerekes anyuka egy új mesterség megtanulásá­nak. Potenciális vőlegénye vi­szont már nagyon unja, hogy a szüleinél lakik, húgával egy szobában, és albérletet keres. Pénz kell valamilyen életké­pes megoldáshoz, az az egyet­len munkahely kevés. A családalapításnak nincs reális alapja. Röpke rande­vúk. Két gyerek? Dehogy, egyelőre egy is sok lenne, sőt lehetetlen. Majd egyszer. A potenciális vőlegény hú­ga és a potenciális meny­asszony bátyja hasonló okok­ra hivatkozva szintén nemet mond a családalapításra. A vészhelyzetben szüleik ta­nácskozásra ülnek össze, ho­gyan segíthetnének ezeken a szerencsétlen fiatalokon. Pénz nincs. Pénzes mun­kahelyről nem tudnak. Az egyik apuka kifakad: amikor ők voltak fiatalok, ugyanilyen lakásgondokkal küszködtek. Igaz, munka mindig akadt, de a hónap végén már egy sörre sem futotta. Mégis fel­neveltek két gyereket. Pedig őket sose faggatta kérdező­biztos az ideális családmo­­dellről. (nem­ó) Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál F­őszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek­@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten, a hírlap-ügyfélszol­­gálati irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Budapest VIII., Orczy tér 1. Telefon: 06-1-477-6300; postacím: Budapest, 1900) További információk: 06-80-444-444; hirlapelofizetes@posta.hu Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft.,1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany @ kultur-press.hu. Előfizetésről, tévesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlöny­­kiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató

Next