Magyar Hírlap, 2004. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-22 / 144. szám
Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Stratégia korlátok között villamosmérnök azon töpreng, hogy Magyarország milyen stratégiát kövessen az energiaellátásban Ideje volna elgondolkodni azon, ugyan mi lenne a világgazdasággal, és persze velünk is, ha a nyersolaj hordónként ötven dollárba kerülne. Aztán az is nagy kérdés, jó-e nekünk, ha második helyen állunk Európában a földgáz fogyasztásában a hollandusok mögött. Az sem mindegy, tudnánk-e helyettesíteni az atomenergiát, ha néhány év múlva be kellene zárnunk a paksi erőművet. És ugyan miből pótoljuk a leállításra ítélt, elöregedett, környezetromboló szénerőműveinket? Először is főleg a vízenergiát kellene hasznosítanunk, másodszor pedig még így is be kellene érnünk a jelenlegi villamosenergia-fogyasztásunk töredékével. Vagy importáljunk energiát? A Magyar Mérnökakadémia minapi tanácskozásának nehézsúlyú kérdései és néha biztató, némely esetben komor válaszai szóltak minderről. Arról, hogy Magyarország milyen stratégiákat kövessen az energiapolitikában. Régi anyagaim között válogatva rábukkantam egy tíz éve megjelent cikkemre, amely arról is szólt, mennyire fontos lenne takarékoskodnunk a felhasznált energiával. Tíz év alatt sokat változott a helyzet. Mind több családban ott a számítógép, tömegesen szaporodnak az igencsak sokat fogyasztó klímaberendezések, ruhaszárítók, mosogatógépek. Meglepett, hogy immár a negyedik kor ■ mány milyen kevés figyelmet (és persze pénzt) szán az energiatakarékosságra. Pedig kevés az idő. A terrorizmus által gerjesztett új olajválság őrült valóság, és ma már aligha állíthatja bárki, hogy a bajok leállnak Hegyeshalomnál. Márpedig a kőolajtartalékoknak mintegy kétharmada a szó szerint puskaporos Közel-Keleten rejlik. Az utóbbi időben felértékelődött a vezetékek, csőhálózatok szerepe. Nyilván nem véletlen, hogy szentnek hirdetett nacionalista mozgalmak mögött megkerülő (például a volt Szovjetunió déli, főleg iszlám országaiból induló és Törökországon át vezető) vezetékrendszerek kiépítése húzódik meg. De az oroszok és az ukránok sem igazán barátságosak egymáshoz. Ezért is építenek földgázvezetéket Oroszországból Skandinávián keresztül. Az import esetében egyébként általánosságban is igaz, hogy nem szerencsés a túlzott mértékű behozatalra támaszkodni, mert mindig közbeléphetnek politikai válságok. Az EU egésze, a „régi” tizenötök is ezzel küszködnek. Az előrejelzések szerint a mostani mintegy ötvenszázalékos energiahordozó-importjuk húsz éven belül hetven százalékra nő. Villany nélkül nincs élet. Nincs vezetékes víz, nincs fűtés, sem hűtés, sem világítás. Megbénul az internet, leállnak a liftek, a villamosok, de a benzintöltő állomások is. Elég, ha egyetlen napra is kiesik az áramszolgáltatás, és kész a katasztrófa. Milyen stratégiát kövessünk tehát? A hazai villamosenergia-ellátáshoz negyven százalékban járul hozzá a paksi atomerőmű. Néhány éven belül lejár az első blokkok tervezett élettartama. Az Egyesült Államokban immár sorra adnak engedélyt a hatóságok a reaktorok működésének meghosszabbítására (eddig 16 kapta meg húsz évre, és további 14 sorsa van elbírálás alatt). Mihamarabb döntenie kell Felértékelődött a vezetékek, csőhálózatok szerepe. Nyilván nem véletlen, hogy szentnek hirdetett nacionalista mozgalmak mögött megkerülő vezetékrendszerek kiépítése húzódik meg, erről a magyar parlamentnek is, mert az élettartam-hosszabbításhoz a technikai munkákra, felújításokra idő - meg persze pénz is - kell. Ahogyan meg kell hozni a végleges döntést a sugárzó hulladékok végleges elhelyezésére is. A Magyar Mérnökakadémia nyomatékosan javasolja a kormánynak és a parlamentnek, döntsön mielőbb ebben a kérdésben. Ha - remélhetőleg - pozitív döntés születik az atomerőmű élettartamának meghosszabbításáról, akkor is marad gond. A következő másfél-két évtizedben 6000 megawattnyi új erőmű-kapacitást kell üzembe helyezni. Nem kevés, ha belegondolunk, hogy a paksi atomerőmű mintegy 1600-1700 megawattot termel. Az új kapacitások negyede a várhatóan bővülő fogyasztási igényekből ered (egyedül a lakosságé évente mintegy négyöt százalékkal nőhet), háromnegyede viszont abból, hogy pótolni kell a leselejtezendő, a környezeti előírásoknak meg nem felelő, elöregedett erőműveket. Milyenek legyenek az újak? Szén-, lignit-, netán földgáztüzelésűek? Vagy bővítsük az atomerőművet? Mit jelent mindez gazdaságilag, akad-e vállalkozó beruházó? Mit hordoz egy új erőmű a környezet szempontjából? És messzemenően nem elhanyagolható: mit szól hozzá a lakosság? A radikális zöldek azt mondják, ne is beszéljünk szénről, földgázról, uránról! Nap, szél, a Föld mélyének hője, biomassza, víz (bocs), a víz nem, az nálunk, a világgal és az EU-val ellentétben, ki van átkozva) adják a kiutat, mert megújulnak és nem szennyeznek. Tényleg megújulnak, viszont a környezetterheléstől - kisebb vagy nagyobb mértékben - egyik sem mentes. Nagyobb baj, hogy a vízenergia kivételével nagyon kis mértékben tudják csak pótolni a hagyományosakat. Ábránd, hogy mi az évtized végére elérjük az EU által előírt tíz százalékot (jelenleg kb. 3,6 százalék, aminek több mint 80 százaléka biológiai eredetű, főleg fa). Amellett ezek drágák, és inkább csak helyi igények kiszolgálására alkalmasak. Meggyőződésem, hogy egy-másfél évtized múlva Magyarország is élni fog a vízenergia-hasznosítással, amikorra a mostani, a vízlépcsőlebontás „hátán” hatalomra kerülő politikusnemzedék már nyugdíjba megy, és a következők előítéletek nélkül közelítik meg a kérdést. Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a legjobb stratégia sem ér semmit, ha nincs hozzá ember, aki végrehajtja. Az oktatási kormányzat sokallta a felsőoktatási szakok számát, ezért elrendelte redukálásukat, így sújtottak le az energetika szakra. Az illetékes tudományos szervek teljes összhangban tiltakoztak a miniszternél. Szerencsére meghallgatásra találtak. Szentgyörgyi Zsuzsa Politikus Jákó Csaba rajza A parlag anyja (makai@mhirlap.hu) lapunk főmunkatársa, rovata minden kedden jelenik meg bácskai rizsa Ez a borjú is keresztben akar kijönni az anyjából, már most egészen nyilvánvaló. Ugyanis szemtanúi lehetünk hamarosan annak, miként hurcolják meg Alvincz (József, Fidesz) képviselőt, a Pest megyei közgyűlés tagját. Csak azért, mert őszinte ember. Csak mert a parlagfűirtási kampány keretében meghirdetett gyermekrajzpályázat díjkiosztóján hangot adott annak, ami belülről feszíti. Alvincz képviselő a díjátadáson kurvaanyázott és kommunistázott. És ezt az embert most majd tönkreteszik, kizárólag azért, mert ünnepségen fogalmazta meg határozott véleményét, negyven gyerek és kísérőik, illetve a közgyűlés tagjai előtt. Az okokkal jellemzően nem foglalkozik senki. Holott elképzelhető, hogy Alvincz képviselőnek minden oka megvolt a kiborulásra. Némi utánajárással megszereztem azt a képet, amelynek láttán a képviselő képtelen volt tovább türtőztetni magát. Hát ez a rajz borzalmasan rossz, legyünk őszinték. Először is a ház kisebb, mint a gyerek, ami képtelenség, mert akkor a gyerek nem fér be a házba! Ki az az idióta, aki így rajzol?! A gyerek meg hogy néz ki? Kopasz, három ujja van, és vigyorog, mint az agyalágyult! Ettől várunk buzdítást a parlagfű kiirtására? És az a parlagfű! Az egyáltalán nem fenyegető! Ki sincs irtva rendesen, mert a gyökere nyilván a földben mamintha valakik direkt azt akarnák, hogy az ország belefulladjon a taknyába. radt. Nekem az a gyanúm, és ebben talán Alvincz képviselő is osztozna, hogy itt egyesek egyáltalán nem akarnak a parlagfű kiirtására buzdítani. Mintha valakik direkt azt akarnák, hogy az ország belefulladjon a taknyába. Ettől fogyhatott el Alvincz képviselő polgári demokratikus türelme. És erre még rá is ivott. Mert eszébe juthatott, például, a gyerekkora, amikor a kommunisták nem engedték, hogy parlagfűirtó-rajzpályázatok legyenek, vagy ha mégis lehettek volna, azon Alvincz képviselő nem indulhatott volna. Mert ha indulhatott volna, akkor talán ilyen rajzot készít. Mert ez sokkal kifejezőbb rajz, jellemzi egyrészt a parlagfű iránti elszánt küzdelmet, ugyanakkor burkoltan a kommunizmus elleni ádáz csatára is buzdít (a gyerek kezében kard van!). Nem csoda, hogy soha nem nyert vele Alvincz képviselő. Ha nyer, akkor most nem a képviselőt, hanem az ünnepelt képzőművészsztárt vezeti ki a frakcióvezető a teremből. Továbbá arra is felfigyeltem, az óvodások milyen keveset foglalkoznak a kommunizmus borzalmaival. Ott állhatott közöttük Alvincz képviselő, és hallgatta a locsogásukat mindenféléről, meg azt, hogy percenként akarnak pisilni menni, de arról egyikük sem beszélt, milyen szörnyű lenne, ha a vécéből kinyúlna az ávó, és a fütyijüknél fogva elragadná őket örökre (a lányoknál nem tudom, hogy lenne ez). Nem csodálom, hogy csak kurvaanyázni volt ereje és kedve Alvincz képviselőnek. Olvasom, hogy a szocialisták elővették a múlt őszi esetet is: akkor Alvincz képviselő a németországi testvérváros Ludwigsburgban kommunistázott. Már ezt se szabad? A németek nem tudhatják meg, mi megy itten, kérem? Most vannak felháborodva a szocialisták, hogyne. Ahelyett, hogy megbecsülnék Alvincz képviselőt, amiért németül is megérteti magát. És nyelvpótlékot adnának neki. A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Makai József vélemény O vita -----:_____________________________________________________________________________________________________________________tlks*:____________|_________________________________ 2004. június 22., kedd • Magyar Hírlap • 15 Családmodell A magyar emberek még mindig a kétszülős, kétgyerekes családmodellben hisznek. A fiatalok többsége is. Amikor családalapítási terveikről faggatják őket, lelki szemeik előtt ott sétál a família, anyuka és apuka kéz a kézben, előttük vígan hancúrozik a kisfiú meg a kislány. Aztán elmegy a kérdezőbiztos, és szertefoszlik az álom. A megszerzett diploma kiállítási tárgynak talán még elmegy, de a munkaerőpiacon épp nem ilyent keresnek. Nekikezd tehát a potenciálisan kétgyerekes anyuka egy új mesterség megtanulásának. Potenciális vőlegénye viszont már nagyon unja, hogy a szüleinél lakik, húgával egy szobában, és albérletet keres. Pénz kell valamilyen életképes megoldáshoz, az az egyetlen munkahely kevés. A családalapításnak nincs reális alapja. Röpke randevúk. Két gyerek? Dehogy, egyelőre egy is sok lenne, sőt lehetetlen. Majd egyszer. A potenciális vőlegény húga és a potenciális menyasszony bátyja hasonló okokra hivatkozva szintén nemet mond a családalapításra. A vészhelyzetben szüleik tanácskozásra ülnek össze, hogyan segíthetnének ezeken a szerencsétlen fiatalokon. Pénz nincs. Pénzes munkahelyről nem tudnak. Az egyik apuka kifakad: amikor ők voltak fiatalok, ugyanilyen lakásgondokkal küszködtek. Igaz, munka mindig akadt, de a hónap végén már egy sörre sem futotta. Mégis felneveltek két gyereket. Pedig őket sose faggatta kérdezőbiztos az ideális családmodellről. (nemó) Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten, a hírlap-ügyfélszolgálati irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Budapest VIII., Orczy tér 1. Telefon: 06-1-477-6300; postacím: Budapest, 1900) További információk: 06-80-444-444; hirlapelofizetes@posta.hu Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft.,1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany @ kultur-press.hu. Előfizetésről, tévesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató