Magyar Hírlap, 2004. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-22 / 144. szám
A csatlakozás nem hoz magától üzletet - véli Balogh Miklós, a Reneszánsz Kőfaragó elnöke is faragnak Balogh Miklós két társával azután vette meg az egykori állami vállalatot, hogy a kanadai tulajdonos alatt a cég csaknem tönkrement. Azóta egyenesbe jöttek, sőt külföldi megrendeléseik is vannak. A ma Reneszánsznak nevezett vállalat elnöke azonban úgy véli, ugyanerre a többi hazai építőipari cégnek kevesebb esélye van. Most már látni, hogy mi volt a cég privatizációja után bekövetkező kudarc oka a kilencvenes években? A kanadaiak nem értettek a „köves” szakmához, a szakmai menedzsment pedig rossz döntéseket hozott. Óriási fejlesztési hiteleket vettek fel, olasz és brit szakembereket hozattak drágán, és nehezen megtérülő beruházásokba fogtak. Mindez odavezetett, hogy a Reneszánsz 1996-ban a csőd szélére került: adóssága meghaladta az egymilliárd forintot, miközben éves árbevétele ennek alig harmada volt. A felszámolás előtt két társammal ajánlatot tettünk. Reorganizációs és stratégiai tervet dolgoztunk ki a kilábalásra. A kanadaiak ezt elfogadva meg tudtak szabadulni befulladt befektetésüktől. Nem kevés rizikót vállaltak a cég megvételével, mindhármuk magánvállalkozását is be kellett zárni. Miben bíztak? Magunkban és szaktudásunkban. Sokan kötözni való bolondnak tartották, hogy miért nem a felszámolás után veszszük meg a céget pár százmillió forintért, miért vállalunk át egymilliárdos terhet. Akkor is azt mondtam, és most is úgy tartom, a Reneszánsz hírneve és presztízse megérte ezt a kockázatot. Igazam lett. A kockázat ugyanakkor valós volt, hiszen mindhárman mindent egy lapra tettünk fel. Arra vállaltunk kötelezettséget, hogy 2003-ig az összes adósságot törlesztjük. Végül ez már 2001-ben sikerült. Mi az, amit önök tudtak, s a kanadaiak nem? A korábbi tulajdonosok a tömegtermelésre, mi pedig a minőségi kézműves kőfaragásra helyeztük a hangsúlyt, ennek megfelelő fejlesztéseket indítottunk. Speciális gépeket vettük, visszacsábítottuk a cégtől elment jó szakembereket is. A kezünkre játszott a gazdaság fellendülése is, hiszen az 1997-től felpörgő magyar gazda Balogh Miklós, a Reneszánsz elnöke úgy véli, nagyobb méretük a másokénál gyorsabb munka záloga a gigaprojekteknél Már Amerikában mág a megrendelések gyors növekedését is meghozta. Árbevételünk így öt év alatt a tízszeresére emelkedett. Az elmúlt hat évben 2,4 milliárd forintot (9,6 millió eurót) invesztáltunk a cégbe, de osztalékot eddig egy forintot sem vettünk ki. Mivel tudták visszacsábítani a kőfaragókat? Elsősorban persze magas jövedelemmel, mert a jó szakembereket meg kell fizetni. A nyolcvanas években hazánkban kiváló kőfaragókat képeztek, de jelentős részüket Nyugat-Európába csábították - akkor csillagászatinak számító bérrel. Ezenkívül jó munkafeltételeket és igazi presztízsnek számító munkát is tudtunk kínálni: a Parlament, a Szent István-bazilika vagy a Gresham-palota homlokzatának elkészítése szakmai kihívás, ez legalább annyira vonzó, mint a jövedelem. Ma már nincs magas szintű kőfaragóképzés Magyarországon? De van, csak az arányok változtak meg. 1988-ban nálunk három-négyszáz tanuló járt ilyen iskolába. Ugyanannyi, mint Franciaországban vagy Németországban. Ma száz-százötven diákot képzünk, az említett két országban viszont egyenként már három-négyezerre nőtt a szakmunkástanulók száma. Ott az egyetem vagy főiskola helyett a jól fizetett kézműves szakmák felé fordul sok fiatal, mert egyre nagyobb az igény a míves munkára. Nemrégiben avattak fel egy oktatási központot Ürömön. Gondolom, ehhez tekintélyes támogatást is kaptak. Hát azt éppen nem! Viszont szerződést kötöttünk a szakmunkásiskolával, hogy százhúsz tanuló nálunk folytathatja a gyakorlati képzést. Ez persze hosszú távon nekünk is megéri, hiszen a legjobb, legtehetségesebb tanulókat mi szerződtetjük. Egy műhelyt is létrehoztunk nekik, ahol az iskola befejezése után még további két évig dolgozhatnak, és tovább képezhetik magukat. Ugyanakkor a budapesti műegyetemmel és a Magyar Iparművészeti Egyetemmel is szerződést kötöttünk. Új oktatási központunkban a restaurátor- és az építészképzéshez nyújtunk így támogatást. Itt, Ürömön a különféle köveket, megmunkálási lehetőségeket és a legfejlettebb technológiákat mutatjuk be a hallgatóknak. Világszerte több száz hasonló cég tevékenykedik a szakmában. Miben különböznek ezektől? Elsősorban méretben. Jelenleg 75 kőfaragó mester dolgozik nálunk, a cég teljes létszáma pedig megközelíti a négyszázat. Ez a nagyság lehetővé teszi azt, hogy nagy és speciális megrendeléseket is viszonylag rövid határidő alatt teljesítsünk. Ezt a - többségében kis méretű - külföldi cégek nem tudják. De hogy példát is mondjak, a Gresham-palota homlokzatának felújítását kilenc hónap alatt végeztük el, a bazilikát pedig a konkurensek ajánlatánál nyolc hónappal rövidebb határidővel vállaltuk, de még ennél is két hónappal korábban teljesítettük. Ez felkeltette a külföldi megrendelők érdeklődését is, így már Európából, az Egyesült Államokból és Kanadából is jelentős megrendeléseket kaptunk. Az USA-ban például most nyitjuk meg fiókvállalatunkat. Gondolom, az külön előny. Összesen egymilliárdot meghaladó beruházással fejlesztettük a süttői bányánkat, mert az ott található mészkövet is felhasználjuk a felújítások során. Csakis a legújabb berendezéseket vesszük meg, nem a másutt már levetett gépsorokat. Sokan csak az alacsony árat nézik, s nem törődnek azzal, hogy ha mondjuk egy olasz köves cégtől vesznek egy gépsort, akkor kiszolgáltatják magukat. Az eladó ugyanis - amely egy tenderen már versenytárs is lehet - mindent tud az eladott gépsorról, annak teljesítményéről, karbantartási költségeiről. Az uniós csatlakozás után több magyar építőipari cég vezetője is elmondta: nagy reményeket fűz a kibővülő piachoz. Eljött az ígéret földje? Kételkedem ebben. Néhány korábban csatlakozó ország cége is ebben a hitben ringatta magát, de később csalódnia kellett. A megnyíló piacban bízva részt vettek sok tenderen, amelyek aztán nem hoztak jelentős megrendeléseket. Miközben a külhoni üzletekért versenyeztek, a hazai piacukat szinte észrevétlenül meghódították a nagy nyugat-európai cégek. Vagyis két szék között a pad alá estek. Mit javasol akkor a hazai cégeknek? Ne is reménykedjenek nagy nyugat-európai megrendelésekben ? A reményt nem szabad feladni, de azt látni kell, hogy nincsenek egy súlycsoportban az ottani megacégekkel. A Strabag vagy a Bouygues ugyanis - hogy csak két, itthon is ismert céget említsek - a teljes építőipari vertikumot átfogja. Ezeknek a konglomerátumoknak az autópálya-építéstől a kereskedelmi központokig mindenre van kapacitásuk, és szinte hihetetlen pénzügyi eszközök felett rendelkeznek. Éves forgalmuk több milliárd euró, és hatalmas a lobbierejük is. Ezekkel felvenni a versenyt szinte reménytelen. Legalábbis ha a magyar cégek külön-külön akarnak megküzdeni a megrendelésekért. Esélyünk talán csak akkor lehet, ha koncentráljuk az erőket, és együttesen lépünk fel az uniós piacon. Amint hallom, a nagy hazai építőipari cégek között már megindultak bizonyos puhatolódzó tárgyalások arra, hogy létrehozzanak egy hazai vállalatcsoportot, amelynek nagysága és tőkeereje már reményt nyújthat a sikeres fellépéshez. Azt hiszem, ez jó kezdeményezés, és abban is biztos vagyok, hogy már az utolsó órában vagyunk. Ha egy éven belül nem sikerül létrehozni egy európai mércével is jelentős építőipari csoportot, akkor a hazai cégeket előbb-utóbb felvásárolják a külföldiek, vagy egyszerűen eltűnnek a piacról. fotó: Hegedűs Márta Multi után menedzsment Az 1948-ban alapított Kőfaragó és Épületszobrász-ipari Vállalatot 1990-ben privatizálták. A vevő, a kanadai-brit New Caledonia szakmai befektetőként azonban nem sok sikert ért el. Az időközben Reneszánsz névre keresztelt részvénytársaság 1996-ban mindössze 300 millió forintos árbevételt ért el, az évi vesztesége pedig ennek a duplájára rúgott. A következő évben a cég három egykori vezetője, Balogh Miklós, Bene Zoltán és Páljános András vette meg a csőd felé tartó vállalkozást. Az első tört évben elért 480 millió forintos árbevétel 1998-ra 870 millióra, 1999- ben pedig egymilliárdra nőtt. Az átalakítást követő folyamatos fejlesztés következtében a cég sorra döntötte meg korábbi rekordjait: tavaly 4,5 milliárd forintos (18 millió eurós) árbevétel mellett már 400 millió forintos (1,6 millió eurós) nyereséget tudott elkönyvelni. Az oldalt írta: Szakonyi Péter Szerkesztette: Tevan Imre 2004. június 22., kedd • Magyar Hírlap • 17 társalgó Fúziók kellenek Tolnay Tibor, a Magyar Építő Rt. elnök-vezérigazgatója: Magam is többször felvetettem már az építőipari cégek fúziójának szükségességét, hiszen a versenyképesség megtartásához ez már elengedhetetlen. A hazai cégek tulajdoni formája viszont annyira különböző, hogy nehéz megtalálniuk a közös nevezőt. Ugyanakkor a látszólagos vagy alkalmi fúzióknak nem sok értelmét látom, mert ezek hosszú távon nem jelentenek megoldást. A magán- és a közszféra együttműködése, a PPP projektek több tízmilliárdos megrendeléseket jelenthetnek a magyar magasépítésben érdekelt cégeknek, ezeket viszont csak az erők koncentrálásával lehet kihasználni, hiszen itt vállalkozóknak húszszázalékos önerőt kell felmutatniuk. Pályaforduló Balogh Miklós Felsőrajkon született 1950-ben. Az ELTE jogtudományi karán végzett. A Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalatnál megmászta a szakmai ranglétra minden fokát, volt betanított munkás és szakmunkás is. Önálló vállalkozást 1992-1996 között vezetett, majd 1997-től a Reneszánsz Kőfaragó Rt. elnöke. Hobbija a vitorlázás, nős, egy fia van. Cikkgyűjtemény a témában: www.magyarhirlap.hu/tarsalgo