Magyar Hírlap, 2004. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-01 / 152. szám

2 * Magyar Hírlap * 2004. júniuse Ls csütörtök a nap témája: kivonulás Taszárról Elszállt az amerikai álom Az amerikai hadsereg tegnap végleg kivonult Taszárról. Az egykor ezer embernek is mun­kát adó légibázis bezárását a honvédelmi mi­nisztérium jövőre tervezi. A régió politikusai szívesen vennék, ha a repülőtér polgári légi­kikötőként működne tovább. Kaposvár és Taszár is büszke volt arra, hogy a délszláv válság megoldásában közreműködő SFOR, SFOR és később a KFOR missziójaként szerepet vállal­hatott a béke megteremtésében - mondja Szita Károly, Kaposvár polgár­­mestere, aki szerint volt olyan, hogy a repülőtéren ezer ember is dolgozott. Azonban már jó ideje lehetett érezni, hogy az amerikaiak lassan visszavonu­lót fújnak. Nagyjából két éve folyama­tosan építik le a munkahelyeket. „A polgári repülés feltételeit is bizto­sító infrastruktúra megépítéséhez an­nak idején úgy fogtunk hozzá, hogy azt gondoltuk, a reptér katonai és polgári hasznosítású is lesz” - magyarázta Szi­ta Károly. Arra nem tudott pontos vá­laszt adni, mennyi pénzt fektettek a projektbe. Elmondta, a taszári reptér négyszáz család megélhetését biztosít­ja, ezért is lenne fontos, hogy megma­radjon. Szita Károly szerint a kormány több­ször ígéretet tett arra, hogy nem zárják be a katonai repteret. Elmondása sze­rint a Honvédelmi Minisztérium (HM) illetékesei ezt máshogyan gondolják. „Elképzelésük szerint 2005 végéig len­ne csak katonai repülés Taszáron. Ezzel nemcsak a munkahelyek szűnnének meg, de a kiadások is jelentősen meg­nőnének, hiszen egy kizárólag polgári repülőtér fenntartása rettentően költ­séges lenne. Mi minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy a bezá­rást megakadályozzuk” - fogadkozott a polgármester. A magyar honvédségnek jelenleg öt reptere van: Szolnok, Kecskemét, Pá­pa, Taszár és Szentkirályszabadja. Az utóbbit jövő héten bezárják, Taszár még kap egy kis haladékot. A HM kommunikációs igazgatója, Matyuc Péter szerint ennek az öt hely­nek a fenntartása nem éri meg. „Kecs­keméten az elmúlt években komoly be­ruházások történtek, a NATO-gépek indításának és fogadásának is fontos állomása ez a repülőtér. Azok a harci és szállítóhelikopterek, amelyek eddig Szentkirályszabadján voltak, átkerül­nek majd Szolnokra, így egy alakulat­nál lesznek, nem szétszórva.” Szolnok és Kecskemét tehát megma­rad. Matyuc Péter emlékeztet arra, hogy az előző kormány idején Pápát már bezáratták, majd újra megnyitot­ták. Sőt nem sokkal később „NATO- kompatibilissé” kezdték átalakítani, ami komoly pénzekbe került. Logiku­san tehát ezt a repülőteret sem zárják be. „A honvédelmi miniszter és a vezér­kari főnök korábban úgy állapodott meg, hogy a honvédség saját céljaira nem kívánja megtartani Taszárt. En­nek ellenére szorgalmazták, hogy to­vábbra is amerikai támaszpontként üzemeljen. Nyílt játék volt, hogy a re­pülőteret csak akkor zárják be, ha az Egyesült Államok deklarálja: nincsen tovább szüksége a repülőtérre. Ez teg­nap egyértelművé vált” - magyarázza Matyuc Péter. „Taszárt és lakóit érzékenyen érinti az amerikaiak kivonulása. Sokan jöt­tek a településre 1995 óta a biztos meg­élhetés reményében, hiszen a taszári bázis több mint ezer embernek adott munkát - mo­ndja Taszár polgármeste­re, Pataki Sándor. - Ők most nehéz helyzetbe kerülnek, mivel a települé­sen és a környéken sincs sok munkale­hetőség. A laktanya és a repülőtér to­vábbi használatáról a kormány dönt. Lobbizunk azért, hogy a Kaposvári Lo­gisztikai Ezred költözzön az ameri­kaiak által felújított laktanyába” - avat be terveikbe Pataki Sándor. Az infra­strukturális felszereltségük szerinte ideális lenne a Boszniában vagy Irak­ban szolgáló magyar csapatok támoga­tására. Viszont ha a honvédelmi re­form keretében nem tartanak igényt a létesítményre, és bezárják, úgy mód van rá, hogy a helyi önkormányzat in­gyen tulajdonba vegye - mondja a pol­gármester. „A repülőteret egy közös vállalkozás keretében regionálissá ten­nénk, ami jelentős előrelépés lenne So­­mogy-Tolna-Baranya infrastruktúrá­jának fejlesztésében, ráadásul ezzel új munkahelyeket is teremtenénk” - tet­te hozzá Pataki Sándor. A búcsúztatás civil ember számára kicsit bonyolult liturgia szerint zajlott (fent). A taszári repülőteret az amerikaiak jól karbantar­tották (balra lent). 2005-ben várhatóan bezárják a Kapos légibázist (jobbra lent) fotók: Sárközy György N­em tudom, jobb vagy rosszabb lesz-e most ne­künk, hogy végleg elmennek az amerikaiak - mondja a pult mögött a taszári laktanya bejára­tától kétszáz méterre lévő­ cukrászda tulajdonosnője. Talán kevesebb vendég lesz - jegyzem meg. Ne gon­dolja, hogy ez nekünk olyan sokat hozott a konyhára - válaszolja az asszony. Elmondása szerint az ameri­kaiak azt ették és itták, amit a laktanyában kaptak, szórakozni meg Kaposvárra vagy Pestre jártak. Taszár­­nak már előbb vége volt - hangzik a pult mögül -, már nem olyan a hangulat, mint régen, amikor az itt szol­gáló magyar pilóták és családjaik igazi közösségi éle­tet éltek. Az idő változását jól mutatják a cukrászda reklámtábláján a megkopott angol feliratok. A járda mellett álló táblára ugyanis nemcsak azt írták fel, hogy „drink, icecream és cafe”, hanem a magyar-amerikai kulturális kapcsolatok fellendítése miatt az Édes An­na cukrászdát is lefordították Sweet Annára. A boszniai és a szerbiai bevetések idején sajtóközpont­ként működött honvédségi művelődési ház Press Cen­ter feliratától nem messze Gagarin szobra emlékeztet­te őket arra, milyen eredményeket is ért el egykor a ke­leti blokk a technológiai és politikai versengésben. A Kapos bázisrepülőtér bejárata felé vezető utat két oldalt a tiszti lakótelep szocreál házai szegélyezik. Mint kiderül, már nem mindegyikben laknak, 2005- ben minden katona elköltözik innen. A taszári búcsúceremónia egyik szervezője lehűti érdeklődésünket, mondván, bent a táborban a hivata­los ünnepségre érkezett magas rangú tiszteken kívül már nem fogunk amerikai katonákkal találkozni, ők már korábban elhagyták a tábort. A bejáratnál nincs is semmilyen motozás vagy biztonsági ellenőrzés. Ez elég meglepő, elvégre számos magas rangú hazai és NATO-s katonai vezetőt várnak az ünnepségre. Ahogy belépünk a laktanyába, eszembe jut, milyen érzés is lehetett az itt hosszabb-rövidebb ideig élő amerikainak a főtéren kiállított MiG-19-es vadászgép látványa. A gép mellett tábla a kiképzésben, 1957-1984 között meghalt magyar pilóták nevével. Az amerikai zászló levonására gyülekező különböző színű egyenruha között aztán mégiscsak felfedezek öt, telje­sen átlagos amerikai katonát. Terepszínű ruhában, napszemüvegben álldogál a füvön Jackson, Russell, Swan, Nelson (képünkön) és egy testes hölgy, Wil­liams. Többnyire fényképezőgépeket tartanak a ke­zükben. Ők most csak az amerikai katonai fejeseket kí­sérték el, de korábban is megfordultak Taszáron. A ceremónia középpontja a főtéren álló amerikai és magyar lobogó levonása, majd a magyar zászló újra felhúzása - ez a finom szimbolika hivatott jelezni, hogy a bázis ismét csak a magyaroké, kezdjenek vele, amit tudnak. Az amerikai lobogó tehát végleg eltűnt a bá­zisreptér főteréről, a csillagos-sávos szövetet három katona egy követhetetlen, hétlépéses hajtogatási mű­velet során háromszöggé alakítja, díszdobozba teszi, majd a laktanya magyar parancsnoka, Kis Benedek kapja meg emlékbe. A mi zászlónkat a bázis elha­gyását irányító civil mérnök, Wayne Uhl vihet haza. Mindeközben hét rövid beszéd hangzik el. Közös ele­mük a kölcsönös köszönetnyilvánítás. Thank you - is­métli meg háromszor George Walker, az USA ma­gyarországi nagykövete, miután elismerő szavakkal szól arról, ahogy Magyarország­­hathatós és profi mó­don támogatta az amerikai haderő munkáját”. Az amerikai haderőt egy fehér ruhás admirális képviseli, aki kollégája emlékeit is feleleveníti. Köztük Erzsike kiváló palacsintáját, és bocsánatot kér amiatt, hogy az amerikaiak néha sokat zuhanyoztak, és emiatt bizony el-elfogyott a víz a faluban. Az oldalt szerkesztette: Németh Szilárd Közreműködött: Angyal Ágnes, Dreissiger Ágnes, Éber Sándor, Joób Sándor (riport) e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja Összecsomagoltak és elmentek Kár volna kallódni hagyni Pető György repülésügyi szakértő: Egy repülőtér fenntartása nagyon sokba kerül, azonban több példa is azt mu­tatja, hogy komoly hasznot tud hozni, és képes egy egész régió felvirágoz­tatására. Taszáron van egy reptér, amelyet az amerikaiak nagyon jól karbantar­tottak. Ezt vétek lenne kallódni hagy­ni vagy másra használni. Ma a repü­lés a legfelkapottabb közlekedési eszköz rövid távon is. Úgy gondolom, Taszáron létjogosultsága van egy rep­térnek, amely kiszolgálhatná a Bala­ton és a délnyugat-magyarországi ré­gió forgalmát is. Az viszont tény, hogy a Balaton mellett három repülő­tér nem tudna megélni. A sármelléki­nek csak akkor van esélye, ha az M7-es elmegy addig. Ha Taszár ügye­sebben csinálja, vonzóbb lehet. Bel­földi forgalomra nem lehet alapozni, ahhoz túl kicsi az ország, de a nem­zetközi járatok érinthetik. Rovatvezető Újvári Miklós/e-mail ujvari@mhirlap.hu/telefon 470-1286 Amerikai sztori Taszáron 1995 decemberé­ben szállt le az első száz ame­rikai katona. A 2200 lakosú településen a munkanélküli­ség miatt nagy reményekkel várták a helyiek az amerikai hadsereget. 1996 januárjában Clinton amerikai elnök látogatott Ta­­szárra. A megnövekedett for­galmú ellátóbázis 1996 nyará­tól a boszniai békemisszióban részt vevő katonáknak adott átmeneti szállást. 1999 máju­sában harci gépek érkeztek Taszárra, hogy támogassák a NATO-nak a szerb célpontok elleni támadásait. A bázis to­vábbra is logisztikai célokat szolgált. Két év alatt ötezer leszállással, 55 ezer tonna terhet mozgattak meg, és 55 ezer katona fordult meg. 2001 júliusától átszervez­ték támaszpontot tartalékbá­zissá, a katonák létszáma har­madára, 2000 főre csökkent. 2003 első két hónapjában néhány hetes kiképzésre iraki önkéntesek érkeztek Taszár­ra, hogy segítsék az ameri­kaiak iraki jelenlétét. 2003 májusában Juhász Ferenc honvédelmi miniszter felaján­lotta, hogy Taszár továbbra is a délszláv térség logisztikai bázisaként működhetne, de felvetődött közigazgatási szak­emberek oktatási, kiképzési központjaként is. Az amerikai hadsereg több mint tízmillió dollárt költött a repülőtér és a létesítmények korszerűsíté­sére. Évente harmincmillió dollárnak megfelelő forintot költöttek el a magyarországi vásárlásokra. Az 1500 alkal­mazottnak nyolcmillió dollár munkabért fizetettek ki egy év alatt.

Next