Magyar Hírlap, 2004. november (37. évfolyam, 255-258. szám)

2004-11-02 / 255. szám

Bushé, a hálaadás Kénye Lee Sigelman, a George Washington Egyetem professzora: megjósolhatatlan Lee Sigelman, a George Washington Egyetem professzora négy esztende­je már a választások előtt úgy nyilat­kozott: verseny valójában „megjósol­­hatatlanul szoros”. To close to call­­ mondta, megelőlegezve a feliratot, amely még a választás után is hosszú hetekig megjelent a képernyőkön, a floridai és ezzel együtt az egész válasz­tás győztesének neve helyett. A wa­shingtoni szakértő a Magyar Hírlapnak most ugyanezt mondta: egy nappal a választás előtt is képtelenség megjósol­ni, ki győz. Az országos szintű mérések­nél Bush vagy Kerry (de azért általában inkább az előbbi) bőven a mérési hiba­határon belüli különbséggel vezet, az ingadozó államokban pedig szintén annyira kicsinyek a különbségek, hogy akár apróságnak tűnő tényezők is kulcsfontosságúak lehetnek. Ő amúgy azt gondolja, ha a demok­raták átgondoltabb kampányt folytat­nak, és/vagy több ember megszólításá­ra alkalmas jelöltet választanak, e pon­ton akár már el is dőlhetett volna a harc, így ugyanis ki lehetett volna fogni a sze­let republikánusok vitorlájából. Ők az országot egy ellentmondásos háborúba vezető, gazdasági téren eredménytelen jelölttel indulnak, akit ráadásul négy éve csak jogi huzavonák után kiáltottak ki győztesnek. Szerinte a demokraták­nak Reagan 1980-as taktikáját kellett volna választaniuk: szembesíteni az embereket a kérdéssel, hogy jobban ér­­zik-e magukat most, mint négy éve. Ehelyett azonban a választásuk egy már önmagában származási helye miatt is támadható (massachusettsi liberális) politikusra esett, akivel a közvélemény nem is igazán tudott megbarátkozni. Sigelman egyetért azzal, hogy a vá­lasztásnál elsősorban olyan kérdések megítélése lesz döntő, mint Irak, a ter­rorizmus vagy a gazdaság. Ennyire szo­ros állásnál azonban - tette hozzá - még a kevésbé­­látványos” ügyek is hozhat­nak olyan elmozdulást, amely eldönthe­ti a versenyt. Igen, ez fog történni - mondta Lee Sigelman arra, hogy szerinte most is ugyanolyan jogi csaták lesznek-e a vá­lasztás után, mint négy esztendeje. Négy éve - folytatta - a republikánusok sokkal inkább felkészültek egy ilyen es­hetőségre, s jobbak is voltak a demokra­táknál. Utóbbiak azonban most odafi­gyeltek erre is, így arra számít, hogy több államban is a bíróságokon folyta­tódik a csata. Ha pedig ezek közül né­hány állam az „ingadozó”, talán az új el­nök kilétét is csak később tudjuk meg. GEORGE WALKER BUSH Személyiség: Busht általában kedves és kedvelhető embernek tartják, mindenesetre rokonszenvesebbnek Kerrynél. Bírálói ostobának nevezik, akit a körülötte lévők, elsősorban a neo­­konzervatív csoport irányít. Irak: Bush hívei szerint az elnök attól jó, hogy erőskezű politi­kusként védelmezi Amerika érdekeit, ha Irakban, hát Irak­ban. A sorozatos támadásokról és veszteségekről szóló je­lentések azonban gyengítették ezt az érzést. Terrorellenes harc: Bush legnagyobb fegyvere, népszerűségét ma is jórészt a 2001. szeptember 11-ei támadások utáni hangulatnak köszönheti, s erre rá is játszott a kampányban. Az amerikaiak inkább benne bíznak e téren, s a többség még a szabadságjogokat korlátozó hazafias törvényt (Patrio­tic Act) is elfogadja. Oszama bin Laden múlt hét végi televí­ziós szereplése neki segít. Külpolitika: Nagy változást nem ígér, s határozottan elutasít­ja, hogy más országok vagy nemzetközi szervezetek bele­szóljanak Amerika ügyeibe. Gazdaság: Sokan azért szavaznak Bush ellen, mert gazdasági téren Amerikának igen rossz négy éve volt. Az elnök máso­dik ciklusában állandóvá tenné az első lépésben 2001- 2003-ra megadott adókedvezményeket. Szerinte ez munka­helyeket teremthet. Akikre számíthat. A keménykezű politika főként a fehér férfia­kat győzi meg. Az Egyesült Államok déli, illetve - Kaliforniát leszámítva - nyugati államaiban erősödött az evangélikus, protestáns közösség, s ők inkább Busht választják. A katoli­kusok megosztottak. Kerry katolikus ugyan, de például az abortusz ügyében sokan inkább Bush elnökkel értenek egyet. A kevésbé iskolázottak többsége szintén Bush-párti, számukra ugyanis a demokraták „túl bonyolultak". Az elnök számíthat még a vidékiek és a veteránok többségének vok­­saira is. Legnagyobb gyengéje: Belpolitikai és gazdasági téren keveset ért el elnöksége négy évében. Az iraki fejlemények nagyon sok amerikait kiábrándítottak belőle. Legfőbb aduja: Az amerikaiak rokonszenvesnek, illetve erős­kezű hazafinak tartják. A terroristák elleni harcban a több­ség inkább őt akarja vezetőnek. JOHN FORBES KERRY Személyiség: John Kerry többek között azért nyerte meg a de­mokrata előválasztási versenysorozatot, mert sokan úgy érezték, egyszerűen „megválasztható”. Bushhoz képest sót­­lan és merev politikus. A kampányban megpróbálták „ked­velhetnek” beállítani, de nem igazán sikerült. Irak: Akár nagy esélyt is kínálhatna Kerrynek, ha nem pont ez lenne az az ügy, amiért „cikcakkpolitikusnak” tartják. Kerry ugyanis megszavazta az iraki támadást, igaz, azóta azt állít­ja, nem „biankó csekket" adott, s valójában félrevezették. Egyelőre ő sem vonná ki a katonákat Irakból, de összefo­gást sürget Amerika európai partnereivel. Az amerikaiak ha­zatérését négy éven belül ígéri. Terrorellenes harc: Az emberek egyelőre jobban bíznak Bush­­ban, mint benne e téren. Kerry a hazai hírszerzés reformját ígéri. Külpolitika: Véget vetne az egyoldalú lépések politikájának, nemzetközi összefogást sürget. Ellenfelei szerint egyenesen az amerikai szuverenitást gyengítené. Gazdaság: Nagy lehetőség a számára, Bushék teljesítménye ugyanis messze elmaradt attól, amit vártak tőlük. Eltörölné az évi 200 ezer dollár fölött keresőknek nyújtott adókedvez­ményeket. A deficit csökkentését ígéri, illetve 2009-ig tízmil­lió új munkahelyet. Akikre számíthat: A keleti part és Kalifornia többsége minden bizonnyal őt választja. Neki szurkol az értelmiség és a váro­si lakosság többsége is. Számíthat a katolikus szavazók jó részére is, hiszen ő maga is katolikus, noha sokakat elve­szít túlzottan liberális nézetei miatt. Van esélye arra, hogy a nők többsége rá szavazzon, noha az erre vonatkozó kuta­tások eltérő eredményeket hoznak ki. Nagy kérdés a fiata­lok magatartása. Várható, hogy az afroamerikai (főként a nők) és a zsidó közösség nagy többsége őt választja. A spa­nyol ajkúak 61 százaléka voksol rá, s csak 33 Bushra. De számíthat szakszervezeti tagok és a még egyedül élők nagy részének a támogatására is. Legnagyobb gyengéje. Nem rokonszenves. Nem tudott meg­szabadulni attól a bélyegtől, hogy folyamatosan változtatja a véleményét. Az amerikai átlagszavazó szemében túlságo­san liberális. A konzervatívok szerint nem áll ki kellőképpen az Irakban lévő katonák mellett. Legfőbb erénye: Nem Bush. Bush fő bá­zisa a fehér férfiak, az alacsonyabb képzettsé­gűek, a vi­dékiek és a veteránok Kerry a ki­sebbségekre, a keleti par­tiakra, a nőkre számíthat a republikánus kötődésű csoport televí­ziós reklámokban, illetve egy könyvben kérdőjelezte meg a demokrata vietna­mi hősiességét. Augusztus 29. A veteránok kampánya nyomán elfogyott Kerry előnye, az állás ismét döntetlen, 48:48. Szeptember 8. A felmérések szerint Bush jelentős előnyt szerzett: 50:44 arány­ban vezet. Szeptember 30. Az első televíziós vita. A fő téma Irak, és általános vélekedés szerint Kerry jobb volt Bushnál. Október 3. A felmérésekben még mindig Bush vezetett 51:46 arányban. Október 5. Az alelnökjelöltek televíziós vi­tája. Október 6. Hivatalosan is ismertették az állítólagos iraki tömegpusztító fegyve­rek ügyét vizsgáló bizottság jelenté­sét. E szerint a háború előtti ehhez kapcsolódó feltevések hamisak voltak. Október 8. A második televíziós Bush- Kerry-vita. Kerry kicsivel jobb. Október 13. A harmadik vita­­ ezúttal csak belpolitikai és gazdasági kérdé­sekről. A demokrata jelölt szerepelt jobban. Október 27. A felmérések országos szin­ten két-három százalékos Bush-előnyt mutattak ki. Nyilvánvalóvá válik: a ver­seny 8-11 ingadozó államban dől el, s mindenhol nagyon szoros az állás. Október 29. Megszólal Oszama bin La­­ den, s jelzi, Amerika csak akkor kerül­heti el az újabb támadásokat, ha más­ként viselkedik a muszlimokkal. Az el­ső számú közellenség megjelenése a képernyőn emlékezteti az amerikaiakat a veszélyre, s ez Bushnak jó. Az összeállítást írta: Nagy Iván Zsolt (New York) Szerkesztette: Újvári Miklós e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja 2004. november 2., kedd • Magyar Hírlap • 3 a nap témája+álláspont Aki úgy érzi, hogy Irakban mindent úgy kell folytatni, ahogyan most van, álljon Bush mögé, aki nem, menjen Kerryhez. Ez a legegyszerűbb, és a jelen állás szerint a legkézenfekvőbb megközelítése az amerikai elnökvá­lasztásnak. Ennek alapján döntenek ma a tengeren­túlon nagyon sokan, s alighanem ennek a szellemében kibicelnek világszerte: Bush vagy nem Bush. Pedig ez a választás nem csak erről szól. Irakban ki­alakult egy helyzet, a világ beleragadt, valahogyan ki kell és remélhetően ki is fog mászni belőle. Könnyű Bushé­­kat hibáztatni, ám gondolkodjunk el, mi van, ha jön szeptember 11-e, jönnek az utóbb gyalázatosan rossznak bizonyult titkosszolgálati jelentések, s a Fehér Házban egy demokrata ül - nevezzük Al Gore-nak. (Vonult már fel az amerikai hadsereg, s várakozott kibiztosított fegy­verekkel az öbölben Clinton alatt is.) Nem, ez a választás másról is szól. Arról például, hogy közösen oldanánk meg problémáinkat, vagy teheti min­denki azt, amit akar. Hogy csak kesergünk a környezeti gondok miatt (lásd még kiotói szerződés), vagy tényleg szeretnénk megelőzni ezeket? Hogy ha már van egy nemzetközi büntetőbíróság, elfogadjuk-e, ha valaki ki­vonja magát a hatálya alól, s evégett különalkukba kény­szerít bele olyan államokat, amelyek neki így vagy úgy kiszolgáltatottak? Hogy a szabadságjogok fontosabbak vagy a megalázó (s hangsúlyozottan, csak a megalázó), ám bizonnyal sok választónak tetsző keménykedés? Hogy szabadon dönthetnek-e a nők életükről és magza­tuk sorsáról, vagy rájuk kényszerítik kívülállók akara­tát? Hogy a melegeket is teljes jogú embereknek tart­­ják-e, vagy nekik kevesebb jár? Amerika demokratikus ország, Bush alatt is az, s va­lószínűleg az marad akkor is, ha ismét ő győz. S azt sem tudjuk, mennyiben különböznék tőle Kerry. Egyet vi­szont látunk: a republikánus elnöktől nem a nekünk tet­sző válaszokat kaptuk. Az amerikaiak döntésébe nyilván nem tudunk és nem is akarunk beleszólni. De azért szur­kolhatunk - s az alapján, amit mi tartunk fontosnak, in­kább Kerrynek szorítunk. Új időszámítás Újvári Miklós rovatvezető (ujvari@mhirlap.hu) F­ortélyos félelem igazgat bennünket, s nem csalóka remény. Ilyen most a világ. Háborúk, túszejtések, lefejezések idején választják meg az Egyesült Államokban a mai világ első szá­mú vezetőjét. A jelenlegi elnök a félelemre és kevésbé a remé­nyekre építette kampányát. Ha győz, ezért fog nyerni, még akkor is, ha sokan látják úgy, maga keltette a félelmeket. A félelemkampány finisében, háromévi hallgatás után, mennyei mannaként hullott alá az éterből Oszama bin Laden videoüzenete. Mintha csak a Bush-kampány fizetett szónoka lenne. A végső percben arra tereli a szót, ami Bush igazi terepe, és amiről Kerry kevésbé sze­ret beszélni, mert őt ott gyengébbnek tartják: a terrorizmus elleni harcra. A New York-i ikertornyok lerombolója megint görcsbe rándí­totta az amerikaiak gyomrát, és felidézte bennük azt a traumát, amelyet elfelejteni és feldolgozni talán sohasem fognak. Nekünk Európában könnyebb ítélkeznünk a mostani elnökről. E trauma nélkül szemlélhetjük négy esztendejét. A kép lesújtó. Bush képtelen volt elfogatni a szeptember 11-ei merényletek értelmi szerzőjét, helyette más érdekekből, nemzetközi felhatalmazás nélkül, hazugságok sorozatára alapozva, lerohanta Irakot. Bush elfordult a világtól, a világ pedig tőle. Néhány példa csak, véletlenszerűen felsorolva: nem ratifikál­ta a kiotói egyezményt, nem csatlakozott a taposóaknák nemzetközi ti­lalmához, elutasítja a nemzetközi büntetőbíróságot, semmibe veszi az emberi jogokat, amikor nem tartatja be a genfi konvenciót sem Guantá­­namón, sem az Abu Graib-i börtönben. Az európai humanizmusban gyökerező itteni gondolkodás elutasítja ezt a politikát. Egy felmérés sze­rint az európaiak hatvan százaléka Kerryre adná a voksát. Nem jött persze váratlanul, hogy a neokonzervatív gondolkodók ál­tal befolyásolt Bush elvágta az atlanti köldökzsinórt. A NATO a Szov­jetunió felbomlása óta keresi helyét a világban, az ENSZ és annak Biz­tonsági Tanácsa a Ronald Reagant istenként tisztelők szemében ke­rékkötő sóhivatal, a helyi érdekű konfliktusokat pedig az Egyesült Ál­lamok játszva oldja meg robusztus katonai erejével, 400 milliárdos ka­tonai költségvetésével, több mint százötven országban jelen lévő had­seregével - szólt az érvelés még szeptember 11-e előtt. A merényletek Amerika sebezhetőségére világítottak rá, de a bushi válasz az erőszak volt - Afganisztánban joggal, Irakban jogtalanul. A baj csak az, hogy ez a cowboymentalitás Európában nemcsak a békevágyat, hanem a lappangó Amerika-ellenességet is felélesztette. Antiglobalizációs baloldaliaktól New York-Tel-Aviv-tengelyesekig, környezetvédelmi nagytőkeellenzőktől szélsőjobbos kultúrharcosokig jöttek elő az Egyesült Államokat elutasítók, akiknek Bush adott is bő­ven muníciót. Az európaiak többsége azonban nem így gondolkodik. Annyi a kulturális kapocs, a lelki egymásrautaltság a nyugati félteke e két kontinense között, hogy ez a fajta zsigeri elutasítás nem vezethet sehová. Új kapocsra van szükség. A transzatlanti kapcsolat Bush győzelmével tovább gyengülne majd, Kerry befutása azonban új helyzetet teremthet. A demokrata je­lölt ugyanis azt ígéri, helyrehozza a megromlott barátságokat - főként a franciákkal és a németekkel -, bevonja az európaiakat az iraki újjá­építésbe. Ennél azonban több kell. A clintoni külpolitikához visszatér­ve, Európával együtt kell újrakezdenie Washingtonnak a palesztin konfliktus tárgyalásos rendezését Arafat után, a nemzetközi egyezmé­nyek ratifikálását és betartását a taposóaknáktól a foglyokkal való bá­násmódig. Erre Kerry alkalmas lehet, Bush nem. Ha tehát a texasi nyer, újabb lángcsóvák várhatók a világtérképen, és még nagyobb tá­volság a két kontinens között. Ha Kerry, érdekegyeztetések, kevesebb lőpor, több diplomácia. Más világ jöhet, új transzatlanti időszámítás.

Next