Magyar Hírlap, 2004. november (37. évfolyam, 255-258. szám)
2004-11-02 / 255. szám
Bushé, a hálaadás Kénye Lee Sigelman, a George Washington Egyetem professzora: megjósolhatatlan Lee Sigelman, a George Washington Egyetem professzora négy esztendeje már a választások előtt úgy nyilatkozott: verseny valójában „megjósolhatatlanul szoros”. To close to call mondta, megelőlegezve a feliratot, amely még a választás után is hosszú hetekig megjelent a képernyőkön, a floridai és ezzel együtt az egész választás győztesének neve helyett. A washingtoni szakértő a Magyar Hírlapnak most ugyanezt mondta: egy nappal a választás előtt is képtelenség megjósolni, ki győz. Az országos szintű méréseknél Bush vagy Kerry (de azért általában inkább az előbbi) bőven a mérési hibahatáron belüli különbséggel vezet, az ingadozó államokban pedig szintén annyira kicsinyek a különbségek, hogy akár apróságnak tűnő tényezők is kulcsfontosságúak lehetnek. Ő amúgy azt gondolja, ha a demokraták átgondoltabb kampányt folytatnak, és/vagy több ember megszólítására alkalmas jelöltet választanak, e ponton akár már el is dőlhetett volna a harc, így ugyanis ki lehetett volna fogni a szelet republikánusok vitorlájából. Ők az országot egy ellentmondásos háborúba vezető, gazdasági téren eredménytelen jelölttel indulnak, akit ráadásul négy éve csak jogi huzavonák után kiáltottak ki győztesnek. Szerinte a demokratáknak Reagan 1980-as taktikáját kellett volna választaniuk: szembesíteni az embereket a kérdéssel, hogy jobban érzik-e magukat most, mint négy éve. Ehelyett azonban a választásuk egy már önmagában származási helye miatt is támadható (massachusettsi liberális) politikusra esett, akivel a közvélemény nem is igazán tudott megbarátkozni. Sigelman egyetért azzal, hogy a választásnál elsősorban olyan kérdések megítélése lesz döntő, mint Irak, a terrorizmus vagy a gazdaság. Ennyire szoros állásnál azonban - tette hozzá - még a kevésbélátványos” ügyek is hozhatnak olyan elmozdulást, amely eldöntheti a versenyt. Igen, ez fog történni - mondta Lee Sigelman arra, hogy szerinte most is ugyanolyan jogi csaták lesznek-e a választás után, mint négy esztendeje. Négy éve - folytatta - a republikánusok sokkal inkább felkészültek egy ilyen eshetőségre, s jobbak is voltak a demokratáknál. Utóbbiak azonban most odafigyeltek erre is, így arra számít, hogy több államban is a bíróságokon folytatódik a csata. Ha pedig ezek közül néhány állam az „ingadozó”, talán az új elnök kilétét is csak később tudjuk meg. GEORGE WALKER BUSH Személyiség: Busht általában kedves és kedvelhető embernek tartják, mindenesetre rokonszenvesebbnek Kerrynél. Bírálói ostobának nevezik, akit a körülötte lévők, elsősorban a neokonzervatív csoport irányít. Irak: Bush hívei szerint az elnök attól jó, hogy erőskezű politikusként védelmezi Amerika érdekeit, ha Irakban, hát Irakban. A sorozatos támadásokról és veszteségekről szóló jelentések azonban gyengítették ezt az érzést. Terrorellenes harc: Bush legnagyobb fegyvere, népszerűségét ma is jórészt a 2001. szeptember 11-ei támadások utáni hangulatnak köszönheti, s erre rá is játszott a kampányban. Az amerikaiak inkább benne bíznak e téren, s a többség még a szabadságjogokat korlátozó hazafias törvényt (Patriotic Act) is elfogadja. Oszama bin Laden múlt hét végi televíziós szereplése neki segít. Külpolitika: Nagy változást nem ígér, s határozottan elutasítja, hogy más országok vagy nemzetközi szervezetek beleszóljanak Amerika ügyeibe. Gazdaság: Sokan azért szavaznak Bush ellen, mert gazdasági téren Amerikának igen rossz négy éve volt. Az elnök második ciklusában állandóvá tenné az első lépésben 2001- 2003-ra megadott adókedvezményeket. Szerinte ez munkahelyeket teremthet. Akikre számíthat. A keménykezű politika főként a fehér férfiakat győzi meg. Az Egyesült Államok déli, illetve - Kaliforniát leszámítva - nyugati államaiban erősödött az evangélikus, protestáns közösség, s ők inkább Busht választják. A katolikusok megosztottak. Kerry katolikus ugyan, de például az abortusz ügyében sokan inkább Bush elnökkel értenek egyet. A kevésbé iskolázottak többsége szintén Bush-párti, számukra ugyanis a demokraták „túl bonyolultak". Az elnök számíthat még a vidékiek és a veteránok többségének voksaira is. Legnagyobb gyengéje: Belpolitikai és gazdasági téren keveset ért el elnöksége négy évében. Az iraki fejlemények nagyon sok amerikait kiábrándítottak belőle. Legfőbb aduja: Az amerikaiak rokonszenvesnek, illetve erőskezű hazafinak tartják. A terroristák elleni harcban a többség inkább őt akarja vezetőnek. JOHN FORBES KERRY Személyiség: John Kerry többek között azért nyerte meg a demokrata előválasztási versenysorozatot, mert sokan úgy érezték, egyszerűen „megválasztható”. Bushhoz képest sótlan és merev politikus. A kampányban megpróbálták „kedvelhetnek” beállítani, de nem igazán sikerült. Irak: Akár nagy esélyt is kínálhatna Kerrynek, ha nem pont ez lenne az az ügy, amiért „cikcakkpolitikusnak” tartják. Kerry ugyanis megszavazta az iraki támadást, igaz, azóta azt állítja, nem „biankó csekket" adott, s valójában félrevezették. Egyelőre ő sem vonná ki a katonákat Irakból, de összefogást sürget Amerika európai partnereivel. Az amerikaiak hazatérését négy éven belül ígéri. Terrorellenes harc: Az emberek egyelőre jobban bíznak Bushban, mint benne e téren. Kerry a hazai hírszerzés reformját ígéri. Külpolitika: Véget vetne az egyoldalú lépések politikájának, nemzetközi összefogást sürget. Ellenfelei szerint egyenesen az amerikai szuverenitást gyengítené. Gazdaság: Nagy lehetőség a számára, Bushék teljesítménye ugyanis messze elmaradt attól, amit vártak tőlük. Eltörölné az évi 200 ezer dollár fölött keresőknek nyújtott adókedvezményeket. A deficit csökkentését ígéri, illetve 2009-ig tízmillió új munkahelyet. Akikre számíthat: A keleti part és Kalifornia többsége minden bizonnyal őt választja. Neki szurkol az értelmiség és a városi lakosság többsége is. Számíthat a katolikus szavazók jó részére is, hiszen ő maga is katolikus, noha sokakat elveszít túlzottan liberális nézetei miatt. Van esélye arra, hogy a nők többsége rá szavazzon, noha az erre vonatkozó kutatások eltérő eredményeket hoznak ki. Nagy kérdés a fiatalok magatartása. Várható, hogy az afroamerikai (főként a nők) és a zsidó közösség nagy többsége őt választja. A spanyol ajkúak 61 százaléka voksol rá, s csak 33 Bushra. De számíthat szakszervezeti tagok és a még egyedül élők nagy részének a támogatására is. Legnagyobb gyengéje. Nem rokonszenves. Nem tudott megszabadulni attól a bélyegtől, hogy folyamatosan változtatja a véleményét. Az amerikai átlagszavazó szemében túlságosan liberális. A konzervatívok szerint nem áll ki kellőképpen az Irakban lévő katonák mellett. Legfőbb erénye: Nem Bush. Bush fő bázisa a fehér férfiak, az alacsonyabb képzettségűek, a vidékiek és a veteránok Kerry a kisebbségekre, a keleti partiakra, a nőkre számíthat a republikánus kötődésű csoport televíziós reklámokban, illetve egy könyvben kérdőjelezte meg a demokrata vietnami hősiességét. Augusztus 29. A veteránok kampánya nyomán elfogyott Kerry előnye, az állás ismét döntetlen, 48:48. Szeptember 8. A felmérések szerint Bush jelentős előnyt szerzett: 50:44 arányban vezet. Szeptember 30. Az első televíziós vita. A fő téma Irak, és általános vélekedés szerint Kerry jobb volt Bushnál. Október 3. A felmérésekben még mindig Bush vezetett 51:46 arányban. Október 5. Az alelnökjelöltek televíziós vitája. Október 6. Hivatalosan is ismertették az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverek ügyét vizsgáló bizottság jelentését. E szerint a háború előtti ehhez kapcsolódó feltevések hamisak voltak. Október 8. A második televíziós Bush- Kerry-vita. Kerry kicsivel jobb. Október 13. A harmadik vita ezúttal csak belpolitikai és gazdasági kérdésekről. A demokrata jelölt szerepelt jobban. Október 27. A felmérések országos szinten két-három százalékos Bush-előnyt mutattak ki. Nyilvánvalóvá válik: a verseny 8-11 ingadozó államban dől el, s mindenhol nagyon szoros az állás. Október 29. Megszólal Oszama bin La den, s jelzi, Amerika csak akkor kerülheti el az újabb támadásokat, ha másként viselkedik a muszlimokkal. Az első számú közellenség megjelenése a képernyőn emlékezteti az amerikaiakat a veszélyre, s ez Bushnak jó. Az összeállítást írta: Nagy Iván Zsolt (New York) Szerkesztette: Újvári Miklós e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja 2004. november 2., kedd • Magyar Hírlap • 3 a nap témája+álláspont Aki úgy érzi, hogy Irakban mindent úgy kell folytatni, ahogyan most van, álljon Bush mögé, aki nem, menjen Kerryhez. Ez a legegyszerűbb, és a jelen állás szerint a legkézenfekvőbb megközelítése az amerikai elnökválasztásnak. Ennek alapján döntenek ma a tengerentúlon nagyon sokan, s alighanem ennek a szellemében kibicelnek világszerte: Bush vagy nem Bush. Pedig ez a választás nem csak erről szól. Irakban kialakult egy helyzet, a világ beleragadt, valahogyan ki kell és remélhetően ki is fog mászni belőle. Könnyű Bushékat hibáztatni, ám gondolkodjunk el, mi van, ha jön szeptember 11-e, jönnek az utóbb gyalázatosan rossznak bizonyult titkosszolgálati jelentések, s a Fehér Házban egy demokrata ül - nevezzük Al Gore-nak. (Vonult már fel az amerikai hadsereg, s várakozott kibiztosított fegyverekkel az öbölben Clinton alatt is.) Nem, ez a választás másról is szól. Arról például, hogy közösen oldanánk meg problémáinkat, vagy teheti mindenki azt, amit akar. Hogy csak kesergünk a környezeti gondok miatt (lásd még kiotói szerződés), vagy tényleg szeretnénk megelőzni ezeket? Hogy ha már van egy nemzetközi büntetőbíróság, elfogadjuk-e, ha valaki kivonja magát a hatálya alól, s evégett különalkukba kényszerít bele olyan államokat, amelyek neki így vagy úgy kiszolgáltatottak? Hogy a szabadságjogok fontosabbak vagy a megalázó (s hangsúlyozottan, csak a megalázó), ám bizonnyal sok választónak tetsző keménykedés? Hogy szabadon dönthetnek-e a nők életükről és magzatuk sorsáról, vagy rájuk kényszerítik kívülállók akaratát? Hogy a melegeket is teljes jogú embereknek tartják-e, vagy nekik kevesebb jár? Amerika demokratikus ország, Bush alatt is az, s valószínűleg az marad akkor is, ha ismét ő győz. S azt sem tudjuk, mennyiben különböznék tőle Kerry. Egyet viszont látunk: a republikánus elnöktől nem a nekünk tetsző válaszokat kaptuk. Az amerikaiak döntésébe nyilván nem tudunk és nem is akarunk beleszólni. De azért szurkolhatunk - s az alapján, amit mi tartunk fontosnak, inkább Kerrynek szorítunk. Új időszámítás Újvári Miklós rovatvezető (ujvari@mhirlap.hu) Fortélyos félelem igazgat bennünket, s nem csalóka remény. Ilyen most a világ. Háborúk, túszejtések, lefejezések idején választják meg az Egyesült Államokban a mai világ első számú vezetőjét. A jelenlegi elnök a félelemre és kevésbé a reményekre építette kampányát. Ha győz, ezért fog nyerni, még akkor is, ha sokan látják úgy, maga keltette a félelmeket. A félelemkampány finisében, háromévi hallgatás után, mennyei mannaként hullott alá az éterből Oszama bin Laden videoüzenete. Mintha csak a Bush-kampány fizetett szónoka lenne. A végső percben arra tereli a szót, ami Bush igazi terepe, és amiről Kerry kevésbé szeret beszélni, mert őt ott gyengébbnek tartják: a terrorizmus elleni harcra. A New York-i ikertornyok lerombolója megint görcsbe rándította az amerikaiak gyomrát, és felidézte bennük azt a traumát, amelyet elfelejteni és feldolgozni talán sohasem fognak. Nekünk Európában könnyebb ítélkeznünk a mostani elnökről. E trauma nélkül szemlélhetjük négy esztendejét. A kép lesújtó. Bush képtelen volt elfogatni a szeptember 11-ei merényletek értelmi szerzőjét, helyette más érdekekből, nemzetközi felhatalmazás nélkül, hazugságok sorozatára alapozva, lerohanta Irakot. Bush elfordult a világtól, a világ pedig tőle. Néhány példa csak, véletlenszerűen felsorolva: nem ratifikálta a kiotói egyezményt, nem csatlakozott a taposóaknák nemzetközi tilalmához, elutasítja a nemzetközi büntetőbíróságot, semmibe veszi az emberi jogokat, amikor nem tartatja be a genfi konvenciót sem Guantánamón, sem az Abu Graib-i börtönben. Az európai humanizmusban gyökerező itteni gondolkodás elutasítja ezt a politikát. Egy felmérés szerint az európaiak hatvan százaléka Kerryre adná a voksát. Nem jött persze váratlanul, hogy a neokonzervatív gondolkodók által befolyásolt Bush elvágta az atlanti köldökzsinórt. A NATO a Szovjetunió felbomlása óta keresi helyét a világban, az ENSZ és annak Biztonsági Tanácsa a Ronald Reagant istenként tisztelők szemében kerékkötő sóhivatal, a helyi érdekű konfliktusokat pedig az Egyesült Államok játszva oldja meg robusztus katonai erejével, 400 milliárdos katonai költségvetésével, több mint százötven országban jelen lévő hadseregével - szólt az érvelés még szeptember 11-e előtt. A merényletek Amerika sebezhetőségére világítottak rá, de a bushi válasz az erőszak volt - Afganisztánban joggal, Irakban jogtalanul. A baj csak az, hogy ez a cowboymentalitás Európában nemcsak a békevágyat, hanem a lappangó Amerika-ellenességet is felélesztette. Antiglobalizációs baloldaliaktól New York-Tel-Aviv-tengelyesekig, környezetvédelmi nagytőkeellenzőktől szélsőjobbos kultúrharcosokig jöttek elő az Egyesült Államokat elutasítók, akiknek Bush adott is bőven muníciót. Az európaiak többsége azonban nem így gondolkodik. Annyi a kulturális kapocs, a lelki egymásrautaltság a nyugati félteke e két kontinense között, hogy ez a fajta zsigeri elutasítás nem vezethet sehová. Új kapocsra van szükség. A transzatlanti kapcsolat Bush győzelmével tovább gyengülne majd, Kerry befutása azonban új helyzetet teremthet. A demokrata jelölt ugyanis azt ígéri, helyrehozza a megromlott barátságokat - főként a franciákkal és a németekkel -, bevonja az európaiakat az iraki újjáépítésbe. Ennél azonban több kell. A clintoni külpolitikához visszatérve, Európával együtt kell újrakezdenie Washingtonnak a palesztin konfliktus tárgyalásos rendezését Arafat után, a nemzetközi egyezmények ratifikálását és betartását a taposóaknáktól a foglyokkal való bánásmódig. Erre Kerry alkalmas lehet, Bush nem. Ha tehát a texasi nyer, újabb lángcsóvák várhatók a világtérképen, és még nagyobb távolság a két kontinens között. Ha Kerry, érdekegyeztetések, kevesebb lőpor, több diplomácia. Más világ jöhet, új transzatlanti időszámítás.