Magyar Hírlap, 2005. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-07 / 31. szám

16 egemét Rákkeltő anyagok amerikai listája Bizonyos vírusok, a röntgen­­sugár és a grillezett húsok­ban található vegyületek is felkerültek a rákkeltő anya­gokról készített legfrissebb amerikai listára, akárcsak a festékanyagokban, tintá­ban, hajfestékekben találha­tó vegyületek egy része is. Az ipari kemikáliák közül veszélyesnek minősítették egyebek mellett a naftalint, és az elemekben, illetve ká­belekben felhasznált ólmot. Szintén szerepelnek a listán azok a heterociklikus amin­­vegyületek, amelyek a magas hőfokon való sütés, grillezés esetén keletkeznek, illetve a cigarettafüstben is fellelhe­tők. Az Egyesült Államok­ban minden második év­ben lajstromot készítenek a rákkeltő anyagokról. (flash­­news/weborvos) Veszélytelen fogamzásgátlás A sperma mozgás- és megter­mékenyítő képességét blok­kolná az új férfifogamzásgát­ló, amelynek kifejlesztésére egy norvég cég licencszerző­dést kötött a University of Massachusetts orvosi iskolá­jával. Az új módszer a koráb­bi kísérletekhez képest jóval kevesebb kockázattal járna, nincs szükség hozzá a hor­monok manipulálására. A kutatók szerint a fejleszté­sek legalább egy évtizedet vesznek igénybe. (weborvos) IC MONDATBAN Budapesten nyílik meg idén tavasszal az első PET/CT diagnosztikai központ Ma­gyarországon, amely évente hatezer, elsősorban onkoló­giai, illetve szív- és érrendsze­ri beteg vizsgálatát képes el­végezni, személyenként ne­gyedmillió forintért. (mti) A februárban stroke-ot szenvedő betegek esetében jóval magasabb a halálozási arány, mint a bármely más hónapban - állítják svéd ku­tatók, akik szerint a téli hóna­pokban magasabb vérnyo­más okolható a nagyobb el­halálozási arányért. (flash news) Bakteriális és gombafertő­zést okozhatnak az esztétikai célokat szolgáló műkörmök, akkor is, ha szakember helyezi fel őket - hangsúlyozza egy amerikai élelmiszer- és gyógy­szer-ellenőrző hatóság. (heal­­thday news) Először végeztek Magyar­­országon bokaprotézis-beülte­­tést a körmendi Batthyány- Strattmann László Kórházban, az eljárással elkerülhető az eddigi végső megoldás, vagyis a boka műtéti lemerevítése. (weborvos) Az állandóan idegeske­dő, folytonos stresszben élő emberek között több Alzhei­­mer-kórban szenvedő van, mint a nagyobb önfegyelem­mel bíró, nyugodtabb termé­szetűek között - állapították meg amerikai kutatók. (mti) Magyar Hírlap, 2005. február 7., hétfő Lélekvesztő ország Magyarországon az elmúlt tizenöt évben folyamatosan csökkent az öngyilkosságot elkövetők száma, de még mindig a világranglista hetedik helyén állunk, csak a szovjet utódállamok előz­nek meg minket. Mint arról lapunkban éppen egy hete beszámoltunk, egy kiskunhalasi - amerikaiak által támogatott - négyéves program bebizonyította, megelőzési akciókkal csök­kenthető az öngyilkosok száma. A népegészségügyi program prioritásai között mégsem sze­repel ez a téma. írásunkra reagált Zonda Tamás PhD, ideg-elmegyógyász főorvos, öngyilkos­ság-kutató, aki az alábbiakban foglalja össze a hatóságokkal vívott szélmalomharcát. Hosszan háborogtam már egy több mint öt évvel ezelőtti írá­somban is a magyar társadalom közönyén az öngyilkosságokat il­letően, egy az önpusztítás elleni küzdelem érdekében létrehozott alapítvány dicstelen végét ecse­telve. Most is azt mondom: ért­hetetlen a közöny, amellyel a ma­gyarság és az ország mindenkori vezetősége ezt a kérdést szemléli. Pedig tudjuk, hazánk 1968 és 1987 között a szomorú világrang­lista első helyét foglalta el, akko­riban évente egy nagyobb tele­­pülésnyi ember (mintegy négy­ezer fő) választotta az önkéntes halált. 1988 óta folyamatos a csökkenés, jelenleg a hetedik he­lyen állunk, ám ez egyáltalán nem ad okot optimizmusra. Tíz éve próbálkozom minden létező hatóságnál elérni, hogy létesüljön egy a hazai öngyilkos­ságokat figyelő-regisztráló köz­pont, amely megalkotná és elfo­gadtatná az országos megelőző programot. Megszabná a kutatá­sok főbb és valóban fontos irá­nyait, kidolgozná a konkrét megelőzési formákat, megszer­vezné a civil és szakirányú szer­vezeteket, értékelné eredmé­nyességüket, felhasználná a mé­dia hatalmas hatását stb., aho­gyan azt a nyugati országokban működő központok évtizedek óta hatékonyan teszik. De létez­nek ilyen központok már Szlo­véniában, a balti országokban, sőt Oroszországban is szervezik. A cselekvési program régen el­készült, kivonatát elküldtem minden éppen kinevezett egész­ségügyi miniszternek, noha az öngyilkosság kérdését csak rész­ben látom orvosi-egészségügyi problémának. A nem ritka mi­nisztercserék miatt csak az új ne­vet és a dátumot kellett átírni. Csinos kis regény jött össze a vá­laszokból, megkíséreltem itt összefoglalni úgy, hogy de­monstrálják a felelősség elhárítá­sát, az ügy felvállalása alóli kibú­jás különböző technikáit, me­lyek mögül végül a „ki a fenét ér­dekel ez az egész” tűnik ki, íme a zanzásított szomorú krónika. 1997. VII. Eü-miniszter: „...Ezzel a kérdéssel már több szinten foglalkozni kezdtünk, programok indultak a Mentálhi­giénés Programiroda keretén be­lül is az elmúlt évben... a kérdés rendezését tervbe vettük, ér­demben csak szeptember hó­napban tudnak ezzel foglalkoz­ni”. (Csend, újabb levél.) 1997. X. A miniszter válaszol: „Ismételt levelére válaszolva sze­retném felhívni a figyelmét arra, hogy a Mentálhigiénés Program­­iroda 1997-ben kutatási és pre­venciós formában programjába vette az öngyilkosság kérdését... Valóban hazai nemzeti program még nem készült... Új intéz­mény létrehozása a meglevők mellett jelenleg nem volna sze­rencsés...” (Nincsenek meglé­vők.) 1997. XI. Az 1920-as években az akkori Belügyminisztérium (!) létrehozott egy igen jól mű­ködő öngyilkosság „lebeszélő” irodát. Mondom, hátha, s ment a levél. Személyes találkozás, meglepő érdeklődés, mely gyorsan elhal. 1998. X. Az új eü-miniszter „A Mentálhigiénés Programiro­da vezetőjét időközben felmen­tettem, és X. Y. professzor úr ve­zetésével egy bizottságot bíztam meg a feladatok áttekintésével.” (Forduljak oda). 1998. XI. X. Y. professzor vá­lasza: „...pillanatnyilag nem tu­dom, hogy Miniszter Úrnak mi­lyen szándékai vannak...” 1999. XI. Ismét új eü. minisz­ter:­­„A Nemzeti Egészségvédel­mi Intézeten belül (NEVI) kelle­ne kialakítani az Ön által javasolt központot.” (Mióta javaslom!) 2000.1. A NEVI új igazgatója behív, ígér, bár érezhetően nem érti az egészet, és persze nem történik semmi. 2000. IV. Ifjúsági és Sportmi­nisztérium: a drogkutatásnak ön­álló intézete alakul, komoly pén­zek, helyettes államtitkárral, na­ponta tévériport. Próbálkozzunk a miniszter úrnál, hátha támogat­ja ezt a jelentőségében legalább ekkora problémát. (Új mozzanat: válaszra se méltatja az ügyet!) 2001. I. Az eü-miniszter egy újabb levélre átteszi az ügyet az Országos ÁNTSZ-hez, erről ér­tesít. Mire odaérek, az országos vezető leváltva, új kézbe kerül­nek a mentálhigiénés ügyek, ne­ki is elmegy a levél januárban. Szeptemberben válaszol: „Biz­tosítom, hogy az ÁNTSZ kiveszi majd a részét az Ön által leírt igen fontos népegészségügyi probléma megoldásában.” (Igen nívós mellébeszélő levél.) 2002. XI. Új kurzus ismét, most a szakmámbeli államtitkár­nak írok. Átkerül az eü. miniszter­hez, aki a levélben írottakat „meg­fontolásra alkalmasnak tartja” (bravó), „folyik a tárca vélemé­nyének kialakítása”. (Kialakítják.) 2003.1. Az államtitkár értesít, hogy az általam írtak ugyancsak jól beillenek az egészség évtize­de nemzeti programjának tema­tikájába, üstöllést keressem meg a tárca II. főosztályának vezető­jét. Felkeresem, belgyógyász, az egész beadványt nem ismeri, hát istenem. Küldjék kalkulációt, készültem, közlöm a minimális összeget, megbeszéljük, hogy indulásként hová lehetne telepí­teni a kétszobányi „intézetet”. Némi remény után hosszú csend, semmi nem történik. 2003. X. Közben az eü-mi­­niszter lemond, az új már isme­rős. Na, még utoljára elküldöm a levelet. (Négy hónap múlva jön válasz.) 2004. II. Egy új főosztályveze­tő: „Miniszter Úrtól megkaptam levelét.” Úgy érzi, hogy minden stimmel, szakértők is javasolják, egészséges évtized, Johan Béla, lelki egészség, jelentős társadalmi teher az öngyilkosság, ezért az Országos Egészségfejlesztési In­tézet keretén belül lenne ez iga­zán működtethető. Forduljak a főigazgatónőhöz. Megteszem, a helyettese tud fogadni. Az előre elküldött anyagot nem ismeri, rö­viden elmondom. Tetszik az el­képzelés, de nincs pénz. Legfel­jebb részállásként, bizonyos programokra. Nem erről volt szó, de próbáljuk meg­­ így ma­gamban. Azóta érdeklődtem, majd ér­tesítenek, egyeztetések folynak, feltehetően némi intrika, rizsa... Tisztelt (elkeseredett) Társa­dalom! Jelentem, ez az a pilla­nat, amikor feladom. A leírt cél megvalósításához komoly elha­tározás, a nép iránti elhivatott­ság, felelősségtudat, valódi segí­teni akarás kellene. Ezek errefelé hiánycikkek. A többi néma csend. Az oldalt szerkesztette: Dobozi Pálma dobozi.palma@imagyarhirlap.hu A hatóságok csak a folyamat végén aktivizálják magukat

Next