Magyar Hírlap, 2005. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-07 / 31. szám
16 egemét Rákkeltő anyagok amerikai listája Bizonyos vírusok, a röntgensugár és a grillezett húsokban található vegyületek is felkerültek a rákkeltő anyagokról készített legfrissebb amerikai listára, akárcsak a festékanyagokban, tintában, hajfestékekben található vegyületek egy része is. Az ipari kemikáliák közül veszélyesnek minősítették egyebek mellett a naftalint, és az elemekben, illetve kábelekben felhasznált ólmot. Szintén szerepelnek a listán azok a heterociklikus aminvegyületek, amelyek a magas hőfokon való sütés, grillezés esetén keletkeznek, illetve a cigarettafüstben is fellelhetők. Az Egyesült Államokban minden második évben lajstromot készítenek a rákkeltő anyagokról. (flashnews/weborvos) Veszélytelen fogamzásgátlás A sperma mozgás- és megtermékenyítő képességét blokkolná az új férfifogamzásgátló, amelynek kifejlesztésére egy norvég cég licencszerződést kötött a University of Massachusetts orvosi iskolájával. Az új módszer a korábbi kísérletekhez képest jóval kevesebb kockázattal járna, nincs szükség hozzá a hormonok manipulálására. A kutatók szerint a fejlesztések legalább egy évtizedet vesznek igénybe. (weborvos) IC MONDATBAN Budapesten nyílik meg idén tavasszal az első PET/CT diagnosztikai központ Magyarországon, amely évente hatezer, elsősorban onkológiai, illetve szív- és érrendszeri beteg vizsgálatát képes elvégezni, személyenként negyedmillió forintért. (mti) A februárban stroke-ot szenvedő betegek esetében jóval magasabb a halálozási arány, mint a bármely más hónapban - állítják svéd kutatók, akik szerint a téli hónapokban magasabb vérnyomás okolható a nagyobb elhalálozási arányért. (flash news) Bakteriális és gombafertőzést okozhatnak az esztétikai célokat szolgáló műkörmök, akkor is, ha szakember helyezi fel őket - hangsúlyozza egy amerikai élelmiszer- és gyógyszer-ellenőrző hatóság. (healthday news) Először végeztek Magyarországon bokaprotézis-beültetést a körmendi Batthyány- Strattmann László Kórházban, az eljárással elkerülhető az eddigi végső megoldás, vagyis a boka műtéti lemerevítése. (weborvos) Az állandóan idegeskedő, folytonos stresszben élő emberek között több Alzheimer-kórban szenvedő van, mint a nagyobb önfegyelemmel bíró, nyugodtabb természetűek között - állapították meg amerikai kutatók. (mti) Magyar Hírlap, 2005. február 7., hétfő Lélekvesztő ország Magyarországon az elmúlt tizenöt évben folyamatosan csökkent az öngyilkosságot elkövetők száma, de még mindig a világranglista hetedik helyén állunk, csak a szovjet utódállamok előznek meg minket. Mint arról lapunkban éppen egy hete beszámoltunk, egy kiskunhalasi - amerikaiak által támogatott - négyéves program bebizonyította, megelőzési akciókkal csökkenthető az öngyilkosok száma. A népegészségügyi program prioritásai között mégsem szerepel ez a téma. írásunkra reagált Zonda Tamás PhD, ideg-elmegyógyász főorvos, öngyilkosság-kutató, aki az alábbiakban foglalja össze a hatóságokkal vívott szélmalomharcát. Hosszan háborogtam már egy több mint öt évvel ezelőtti írásomban is a magyar társadalom közönyén az öngyilkosságokat illetően, egy az önpusztítás elleni küzdelem érdekében létrehozott alapítvány dicstelen végét ecsetelve. Most is azt mondom: érthetetlen a közöny, amellyel a magyarság és az ország mindenkori vezetősége ezt a kérdést szemléli. Pedig tudjuk, hazánk 1968 és 1987 között a szomorú világranglista első helyét foglalta el, akkoriban évente egy nagyobb településnyi ember (mintegy négyezer fő) választotta az önkéntes halált. 1988 óta folyamatos a csökkenés, jelenleg a hetedik helyen állunk, ám ez egyáltalán nem ad okot optimizmusra. Tíz éve próbálkozom minden létező hatóságnál elérni, hogy létesüljön egy a hazai öngyilkosságokat figyelő-regisztráló központ, amely megalkotná és elfogadtatná az országos megelőző programot. Megszabná a kutatások főbb és valóban fontos irányait, kidolgozná a konkrét megelőzési formákat, megszervezné a civil és szakirányú szervezeteket, értékelné eredményességüket, felhasználná a média hatalmas hatását stb., ahogyan azt a nyugati országokban működő központok évtizedek óta hatékonyan teszik. De léteznek ilyen központok már Szlovéniában, a balti országokban, sőt Oroszországban is szervezik. A cselekvési program régen elkészült, kivonatát elküldtem minden éppen kinevezett egészségügyi miniszternek, noha az öngyilkosság kérdését csak részben látom orvosi-egészségügyi problémának. A nem ritka minisztercserék miatt csak az új nevet és a dátumot kellett átírni. Csinos kis regény jött össze a válaszokból, megkíséreltem itt összefoglalni úgy, hogy demonstrálják a felelősség elhárítását, az ügy felvállalása alóli kibújás különböző technikáit, melyek mögül végül a „ki a fenét érdekel ez az egész” tűnik ki, íme a zanzásított szomorú krónika. 1997. VII. Eü-miniszter: „...Ezzel a kérdéssel már több szinten foglalkozni kezdtünk, programok indultak a Mentálhigiénés Programiroda keretén belül is az elmúlt évben... a kérdés rendezését tervbe vettük, érdemben csak szeptember hónapban tudnak ezzel foglalkozni”. (Csend, újabb levél.) 1997. X. A miniszter válaszol: „Ismételt levelére válaszolva szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a Mentálhigiénés Programiroda 1997-ben kutatási és prevenciós formában programjába vette az öngyilkosság kérdését... Valóban hazai nemzeti program még nem készült... Új intézmény létrehozása a meglevők mellett jelenleg nem volna szerencsés...” (Nincsenek meglévők.) 1997. XI. Az 1920-as években az akkori Belügyminisztérium (!) létrehozott egy igen jól működő öngyilkosság „lebeszélő” irodát. Mondom, hátha, s ment a levél. Személyes találkozás, meglepő érdeklődés, mely gyorsan elhal. 1998. X. Az új eü-miniszter „A Mentálhigiénés Programiroda vezetőjét időközben felmentettem, és X. Y. professzor úr vezetésével egy bizottságot bíztam meg a feladatok áttekintésével.” (Forduljak oda). 1998. XI. X. Y. professzor válasza: „...pillanatnyilag nem tudom, hogy Miniszter Úrnak milyen szándékai vannak...” 1999. XI. Ismét új eü. miniszter:„A Nemzeti Egészségvédelmi Intézeten belül (NEVI) kellene kialakítani az Ön által javasolt központot.” (Mióta javaslom!) 2000.1. A NEVI új igazgatója behív, ígér, bár érezhetően nem érti az egészet, és persze nem történik semmi. 2000. IV. Ifjúsági és Sportminisztérium: a drogkutatásnak önálló intézete alakul, komoly pénzek, helyettes államtitkárral, naponta tévériport. Próbálkozzunk a miniszter úrnál, hátha támogatja ezt a jelentőségében legalább ekkora problémát. (Új mozzanat: válaszra se méltatja az ügyet!) 2001. I. Az eü-miniszter egy újabb levélre átteszi az ügyet az Országos ÁNTSZ-hez, erről értesít. Mire odaérek, az országos vezető leváltva, új kézbe kerülnek a mentálhigiénés ügyek, neki is elmegy a levél januárban. Szeptemberben válaszol: „Biztosítom, hogy az ÁNTSZ kiveszi majd a részét az Ön által leírt igen fontos népegészségügyi probléma megoldásában.” (Igen nívós mellébeszélő levél.) 2002. XI. Új kurzus ismét, most a szakmámbeli államtitkárnak írok. Átkerül az eü. miniszterhez, aki a levélben írottakat „megfontolásra alkalmasnak tartja” (bravó), „folyik a tárca véleményének kialakítása”. (Kialakítják.) 2003.1. Az államtitkár értesít, hogy az általam írtak ugyancsak jól beillenek az egészség évtizede nemzeti programjának tematikájába, üstöllést keressem meg a tárca II. főosztályának vezetőjét. Felkeresem, belgyógyász, az egész beadványt nem ismeri, hát istenem. Küldjék kalkulációt, készültem, közlöm a minimális összeget, megbeszéljük, hogy indulásként hová lehetne telepíteni a kétszobányi „intézetet”. Némi remény után hosszú csend, semmi nem történik. 2003. X. Közben az eü-miniszter lemond, az új már ismerős. Na, még utoljára elküldöm a levelet. (Négy hónap múlva jön válasz.) 2004. II. Egy új főosztályvezető: „Miniszter Úrtól megkaptam levelét.” Úgy érzi, hogy minden stimmel, szakértők is javasolják, egészséges évtized, Johan Béla, lelki egészség, jelentős társadalmi teher az öngyilkosság, ezért az Országos Egészségfejlesztési Intézet keretén belül lenne ez igazán működtethető. Forduljak a főigazgatónőhöz. Megteszem, a helyettese tud fogadni. Az előre elküldött anyagot nem ismeri, röviden elmondom. Tetszik az elképzelés, de nincs pénz. Legfeljebb részállásként, bizonyos programokra. Nem erről volt szó, de próbáljuk meg így magamban. Azóta érdeklődtem, majd értesítenek, egyeztetések folynak, feltehetően némi intrika, rizsa... Tisztelt (elkeseredett) Társadalom! Jelentem, ez az a pillanat, amikor feladom. A leírt cél megvalósításához komoly elhatározás, a nép iránti elhivatottság, felelősségtudat, valódi segíteni akarás kellene. Ezek errefelé hiánycikkek. A többi néma csend. Az oldalt szerkesztette: Dobozi Pálma dobozi.palma@imagyarhirlap.hu A hatóságok csak a folyamat végén aktivizálják magukat