Magyar Hírlap, 2005. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-01 / 178. szám

04 a nap témája Árháború a benzinkutaknál. Húsz forint is lehet a különbség a benzin árában az egyes kutak­nál, mióta a Mal nem teszi közzé az áremeléseket. Megpróbáltunk az elszaladó benzinár nyomá­ba szegődni, s kiderült, tényleg érdemes az autósnak figyelnie. Néha ez is kevés, mert a töltő­­állomások egy része is követi a legnagyobb olajtársaság példáját - titkolja az árakat. „Még mindig a csúnya kilencvenötössel tet­szik tankolni? Egy ilyen szép hölgy igazán megérdemelne jobb minőségű benzint is.” A megszólított autós csak egy mosollyal nyug­tázza a benzinkutas ajánlatát a Hungária kör­úti Mol-állomáson. „Aki nálunk tankol, az biztosan azt az üzemanyagot kapja, amit ki­fizet. A kilencvenötös és a kilencvennyolcas között ma már nincsen nagy árkülönbség, ezért ajánlom az utóbbit minden hozzánk érkezőnek” - mondja a legnagyobb hazai kúthálózat alkalmazottja. Az út menti táblán csak a kilencvennyolcas és a kilencvenkilen­­ces oktánszámú üzemanyagokról tájékoz­tatnak. A legnépszerűbb kilencvenötös ára csupán közvetlenül a kútfejen derül ki egy feliratról. Egy kendős fiatal tankolja tele cé­ges kisteherautóját. „Megállapodásunk van a Mollal - mondja -, így nem nagyon érint a benzinár növekedése, ha azonban a saját kocsimba tankolok, akkor általában inkább valamelyik diszkontáron forgalmazó kúthoz megyek.” VÁRATLAN VERSENY A forgalommal máris továbbzötyögünk, és az Esso kútjánál kötünk ki, szemben a rivá­lis OMV. Középkorú úriember siet kifizetni a számlát. „A Dunántúlról jövök, és menet közben próbáltam figyelni, hátha útba esik a Klubpetrol valamelyik állomása - mondja -, mert úgy tudom, hogy náluk csak 261 forint­ba kerül egy liter benzin. Otthon, Kaposvá­ron nincsen sok választási lehetőségünk, leg­alábbis ami az árakat illeti, a pluszszolgálta­tások, mint a kocsimosás vagy a különböző ajándékpontok gyűjtése nem igazán befolyá­sol. Ahhoz a kúthoz nem szeretek bemenni, ahol nincsenek kitáblázva az árak.” Az itteni benzinkutas szerint sok vevő szidja a Molt is magas árai miatt. A váratlan piaci versenyből ők is jól jönnek ki, mert amikor arról érdeklődünk, miért jön valaki inkább hozzájuk, mint a szemközti OMV- hoz, ezt válaszolja: „Mert mi olcsóbbak va­gyunk!” Az állítás igazságtartalmáról személye­sen is meggyőződünk: valóban drágább az OMV, nem is csekély, hét forint a különb­ség. „Azt vettük észre, hogy a fogyasztókat nemigen érdekli, hogy melyik kútnál állnak meg tankolni. Mi a városból kifelé haladó sáv mellett vagyunk, ezért itt mindig vala­mivel nagyobb a kereslet, mint a szemközti oldalon” - ad rögtönzött helyzetjelentést az OMV boltjában dolgozó hölgy. Ácsorgunk néhány percet a kút kertésznadrágos embe­reivel, mire az első tankolni vágyó megérke­zik. A román rendszámú gépjárműből két fiatalember száll ki. „Otthon sokkal olcsóbb az üzemanyag, ezért mindig gondosan ügyelünk rá, hogy tele tankkal jöjjünk át a határon - mondja egyikük. - Nemzetközi megállapodásunk van, így ennél a cégnél tankolunk Romániában is, csupán azzal a különbséggel, hogy ott majdnem száz fo­rinttal olcsóbb egy liter. Minőségi különb­ség mostanság már nem létezik a román és magyar üzemanyag között. Már nálunk is szoktak ellenőrizni...” Az egyenlőség szeptembertől lesz teljes, akkor a tervek szerint Romániában a eu­ró mindenkori árfolyamához igazítják az üzemanyagárakat. A LÓERŐT BEZZEG KIÍRJÁK Következő megállónk a Shell üzemanyag­­töltő állomása. Az útról csak a fekete paripát látni és a V-Power biztosította lóerő meny­­nyiségét. Reklámponyvával van lefedve a tájékoztató tábla. Elsötétített üvegű autó vá­rakozik az árnyékban. „Csak ehhez a márká­hoz járok tankolni, mert fontos a minőség. Nem érdekel tíz-húsz forintnyi különbség, már csak azért sem, mert az olcsó kutak­nál ki tudja, milyen benzint kap az autóm” - mondja a sportkocsi fiatal tulajdonosa. A térképeken nem jelzik ugyan, de az interneten sikerült utánanézni, hogy a közel­ben a Klubpetrolnak is van egy benzinkútja. Már a sarokról látni lehet a kocsisort, amely egy lemezkerítéses udvar nyitott kapuja előtt várakozik a bejutásra. Sehol egy óriástábla vagy zászló, mindössze a szerény, ám sokat­mondó felirat tanúskodik arról, hogy itt 265 forintba kerül az Euro 95-ös és 255 forintba a dízel üzemanyag. Az udvarban szocreál hangulat. Nincsen térkőburkolat, helyette repedezett betonlapok, a shopnak és a vé­cének nyoma sincs, csak egy raktárhelyiség­ből kialakított iroda van, ahol a tankolásért lehet fizetni. A választék kimerül a kilenc­­venötösben és a gázolajban. A két munkaerő látszólag mindenkit ismer, ami nem csoda, hiszen a Klubpetrol a törzsvásárlókra helyezi a hangsúlyt. „Kár, hogy nem egy olajkút mellett szü­lettem - mondja egy bogárhátú tulajdonosa. - Egyszerű oka van annak, hogy ide járok, útba esik. Nem lenne érdemes keresztülzö­työgnöm a városon tízforintos literenkénti különbség miatt.” Fiatal srác ugrik ki egy frissen lemosott autóból. „Kiszámoltuk, hogy ötszáz forintot takarítunk meg egy-egy itteni tankolással, ami egy hónapban már négyezer forintot jelent. Szerintünk ez meg­éri, nem? A komforttal nem foglalkozunk, nem kell légkondicionált bolt ahhoz, hogy megálljunk valamelyik benzinkútnál.” MINŐSÉG ÉS TRÜKK Feltűnően sok taxi várakozik arra, hogy a kútnál tankoljon. „Köszi, majd én megcsi­nálom - szól oda az egyik taxis a Klubpetrol alkalmazottjának. - Az egyik kollégától hal­lottam, hogy ide érdemes eljönni, mert tíz forinttal is olcsóbban tudunk tankolni. Az én munkám mellett ez már jelentős megtakarí­tás. Minőségi különbséget nem érzek, talán csak akkor számítana, ha autópályán hajta­nám az autót. Ott lehet kihozni a legtöbbet a motorból, Budapesten nem lehet igazán fel­gyorsulni. Tudok viszont egy remek kis ben­zinkutat a volt budaörsi laktanya területén. Alig ismerik, de én legtöbbször oda járok. Egy kút van ott és semmi más. Régen Romá­niában még gazolint is öntöttünk az autóba. Az olajkutak mellett vettünk üzemanyagot, amihez külön kellett hozzáadni az ólmot, mert az nem volt benne...” Itt ilyen trükkök nincsenek, de másfaj­ták azért előfordulhatnak. „Hát ez érdekes - mondja a taxis -, a tankom elvileg negy­venliteres. A számlálón is negyven liter van, de még fér ide üzemanyag.” A kútfejre írt árakat az útról nem látni fotó: Hegedűs Márta Erőfölényben a­­Mol - állítja a Magyar Autóklub A benzinár csökkentéséért indított pert a Magyar Autóklub a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ellen, mert a ható­ság nem lépett fel a Mól Rt. 1997 és 2000 közötti árpolitikája miatt. Szerintük a Mól tisztességtelenül állapította meg a kis- és nagykereskedelmi árait. A kiskereskedelmi árak tekintetében az autósszervezet volt a pervesztes. A bíróság ítélete szerint a Mal nagykereskedelmi árai nincsenek hatással a kiskereskedelemre, így a két terület külön vizsgálandó. Az üzemanyagpiacon kialakult jelenlegi helyzetben azonban az autóklub igazoltnak látja korábbi gyanúját, s azt sze­retné, ha a GVH újabb vizsgálatba kezdene. A versenyhivatal a jövő januárra kitűzött újabb tárgyalás eredménye alapján dönt. Ami a nagykereskedelmi árakat illeti, első fokon az autóklub nyert. A bíróság arra köte­lezte a GVH-t, hogy ellenőrizze a Mol költség alapú árait, valamint azt, hogy a cég visszaél­­e gazdasági erőfölényével a magyar piacon. A GVH szerint a Mol tizenkét százalékos ext­raprofithoz jut azzal, hogy vezetéken szállítja a kőolajat az országba. „Az olajtársaság a Barátság kőolajvezeté­ken keresztül szállítja hazánkba a nyersola­jat, és Százhalombattán dolgoztatja fel hazai olcsó munkaerővel. Ezzel szemben olyan árakat állapít meg, mintha már kész ben­zint vásárolna a tőzsdén, és azt szállíttatná Magyarországra - mondta Kovács Kázmér, a civil szervezet jogi képviselője. - A Mólnak nem kell tekintettel lennie a tényleges árver­senyre, mivel nem érkezik hazánkba más jelentősebb kőolajimport, így nem is alakul­hat ki igazi verseny a piaci szereplők között.” A Mol szerint ha a nagy vevők magasnak találják a tarifáikat, beszerezhetik az üzem­anyagot a környező országok finomítóiból is. Magyar Hírlap, 2005. augusztus 1., hétfő

Next