Magyar Hírlap, 2005. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-01 / 178. szám
04 a nap témája Árháború a benzinkutaknál. Húsz forint is lehet a különbség a benzin árában az egyes kutaknál, mióta a Mal nem teszi közzé az áremeléseket. Megpróbáltunk az elszaladó benzinár nyomába szegődni, s kiderült, tényleg érdemes az autósnak figyelnie. Néha ez is kevés, mert a töltőállomások egy része is követi a legnagyobb olajtársaság példáját - titkolja az árakat. „Még mindig a csúnya kilencvenötössel tetszik tankolni? Egy ilyen szép hölgy igazán megérdemelne jobb minőségű benzint is.” A megszólított autós csak egy mosollyal nyugtázza a benzinkutas ajánlatát a Hungária körúti Mol-állomáson. „Aki nálunk tankol, az biztosan azt az üzemanyagot kapja, amit kifizet. A kilencvenötös és a kilencvennyolcas között ma már nincsen nagy árkülönbség, ezért ajánlom az utóbbit minden hozzánk érkezőnek” - mondja a legnagyobb hazai kúthálózat alkalmazottja. Az út menti táblán csak a kilencvennyolcas és a kilencvenkilences oktánszámú üzemanyagokról tájékoztatnak. A legnépszerűbb kilencvenötös ára csupán közvetlenül a kútfejen derül ki egy feliratról. Egy kendős fiatal tankolja tele céges kisteherautóját. „Megállapodásunk van a Mollal - mondja -, így nem nagyon érint a benzinár növekedése, ha azonban a saját kocsimba tankolok, akkor általában inkább valamelyik diszkontáron forgalmazó kúthoz megyek.” VÁRATLAN VERSENY A forgalommal máris továbbzötyögünk, és az Esso kútjánál kötünk ki, szemben a rivális OMV. Középkorú úriember siet kifizetni a számlát. „A Dunántúlról jövök, és menet közben próbáltam figyelni, hátha útba esik a Klubpetrol valamelyik állomása - mondja -, mert úgy tudom, hogy náluk csak 261 forintba kerül egy liter benzin. Otthon, Kaposváron nincsen sok választási lehetőségünk, legalábbis ami az árakat illeti, a pluszszolgáltatások, mint a kocsimosás vagy a különböző ajándékpontok gyűjtése nem igazán befolyásol. Ahhoz a kúthoz nem szeretek bemenni, ahol nincsenek kitáblázva az árak.” Az itteni benzinkutas szerint sok vevő szidja a Molt is magas árai miatt. A váratlan piaci versenyből ők is jól jönnek ki, mert amikor arról érdeklődünk, miért jön valaki inkább hozzájuk, mint a szemközti OMV- hoz, ezt válaszolja: „Mert mi olcsóbbak vagyunk!” Az állítás igazságtartalmáról személyesen is meggyőződünk: valóban drágább az OMV, nem is csekély, hét forint a különbség. „Azt vettük észre, hogy a fogyasztókat nemigen érdekli, hogy melyik kútnál állnak meg tankolni. Mi a városból kifelé haladó sáv mellett vagyunk, ezért itt mindig valamivel nagyobb a kereslet, mint a szemközti oldalon” - ad rögtönzött helyzetjelentést az OMV boltjában dolgozó hölgy. Ácsorgunk néhány percet a kút kertésznadrágos embereivel, mire az első tankolni vágyó megérkezik. A román rendszámú gépjárműből két fiatalember száll ki. „Otthon sokkal olcsóbb az üzemanyag, ezért mindig gondosan ügyelünk rá, hogy tele tankkal jöjjünk át a határon - mondja egyikük. - Nemzetközi megállapodásunk van, így ennél a cégnél tankolunk Romániában is, csupán azzal a különbséggel, hogy ott majdnem száz forinttal olcsóbb egy liter. Minőségi különbség mostanság már nem létezik a román és magyar üzemanyag között. Már nálunk is szoktak ellenőrizni...” Az egyenlőség szeptembertől lesz teljes, akkor a tervek szerint Romániában a euró mindenkori árfolyamához igazítják az üzemanyagárakat. A LÓERŐT BEZZEG KIÍRJÁK Következő megállónk a Shell üzemanyagtöltő állomása. Az útról csak a fekete paripát látni és a V-Power biztosította lóerő menynyiségét. Reklámponyvával van lefedve a tájékoztató tábla. Elsötétített üvegű autó várakozik az árnyékban. „Csak ehhez a márkához járok tankolni, mert fontos a minőség. Nem érdekel tíz-húsz forintnyi különbség, már csak azért sem, mert az olcsó kutaknál ki tudja, milyen benzint kap az autóm” - mondja a sportkocsi fiatal tulajdonosa. A térképeken nem jelzik ugyan, de az interneten sikerült utánanézni, hogy a közelben a Klubpetrolnak is van egy benzinkútja. Már a sarokról látni lehet a kocsisort, amely egy lemezkerítéses udvar nyitott kapuja előtt várakozik a bejutásra. Sehol egy óriástábla vagy zászló, mindössze a szerény, ám sokatmondó felirat tanúskodik arról, hogy itt 265 forintba kerül az Euro 95-ös és 255 forintba a dízel üzemanyag. Az udvarban szocreál hangulat. Nincsen térkőburkolat, helyette repedezett betonlapok, a shopnak és a vécének nyoma sincs, csak egy raktárhelyiségből kialakított iroda van, ahol a tankolásért lehet fizetni. A választék kimerül a kilencvenötösben és a gázolajban. A két munkaerő látszólag mindenkit ismer, ami nem csoda, hiszen a Klubpetrol a törzsvásárlókra helyezi a hangsúlyt. „Kár, hogy nem egy olajkút mellett születtem - mondja egy bogárhátú tulajdonosa. - Egyszerű oka van annak, hogy ide járok, útba esik. Nem lenne érdemes keresztülzötyögnöm a városon tízforintos literenkénti különbség miatt.” Fiatal srác ugrik ki egy frissen lemosott autóból. „Kiszámoltuk, hogy ötszáz forintot takarítunk meg egy-egy itteni tankolással, ami egy hónapban már négyezer forintot jelent. Szerintünk ez megéri, nem? A komforttal nem foglalkozunk, nem kell légkondicionált bolt ahhoz, hogy megálljunk valamelyik benzinkútnál.” MINŐSÉG ÉS TRÜKK Feltűnően sok taxi várakozik arra, hogy a kútnál tankoljon. „Köszi, majd én megcsinálom - szól oda az egyik taxis a Klubpetrol alkalmazottjának. - Az egyik kollégától hallottam, hogy ide érdemes eljönni, mert tíz forinttal is olcsóbban tudunk tankolni. Az én munkám mellett ez már jelentős megtakarítás. Minőségi különbséget nem érzek, talán csak akkor számítana, ha autópályán hajtanám az autót. Ott lehet kihozni a legtöbbet a motorból, Budapesten nem lehet igazán felgyorsulni. Tudok viszont egy remek kis benzinkutat a volt budaörsi laktanya területén. Alig ismerik, de én legtöbbször oda járok. Egy kút van ott és semmi más. Régen Romániában még gazolint is öntöttünk az autóba. Az olajkutak mellett vettünk üzemanyagot, amihez külön kellett hozzáadni az ólmot, mert az nem volt benne...” Itt ilyen trükkök nincsenek, de másfajták azért előfordulhatnak. „Hát ez érdekes - mondja a taxis -, a tankom elvileg negyvenliteres. A számlálón is negyven liter van, de még fér ide üzemanyag.” A kútfejre írt árakat az útról nem látni fotó: Hegedűs Márta Erőfölényben aMol - állítja a Magyar Autóklub A benzinár csökkentéséért indított pert a Magyar Autóklub a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ellen, mert a hatóság nem lépett fel a Mól Rt. 1997 és 2000 közötti árpolitikája miatt. Szerintük a Mól tisztességtelenül állapította meg a kis- és nagykereskedelmi árait. A kiskereskedelmi árak tekintetében az autósszervezet volt a pervesztes. A bíróság ítélete szerint a Mal nagykereskedelmi árai nincsenek hatással a kiskereskedelemre, így a két terület külön vizsgálandó. Az üzemanyagpiacon kialakult jelenlegi helyzetben azonban az autóklub igazoltnak látja korábbi gyanúját, s azt szeretné, ha a GVH újabb vizsgálatba kezdene. A versenyhivatal a jövő januárra kitűzött újabb tárgyalás eredménye alapján dönt. Ami a nagykereskedelmi árakat illeti, első fokon az autóklub nyert. A bíróság arra kötelezte a GVH-t, hogy ellenőrizze a Mol költség alapú árait, valamint azt, hogy a cég visszaéle gazdasági erőfölényével a magyar piacon. A GVH szerint a Mol tizenkét százalékos extraprofithoz jut azzal, hogy vezetéken szállítja a kőolajat az országba. „Az olajtársaság a Barátság kőolajvezetéken keresztül szállítja hazánkba a nyersolajat, és Százhalombattán dolgoztatja fel hazai olcsó munkaerővel. Ezzel szemben olyan árakat állapít meg, mintha már kész benzint vásárolna a tőzsdén, és azt szállíttatná Magyarországra - mondta Kovács Kázmér, a civil szervezet jogi képviselője. - A Mólnak nem kell tekintettel lennie a tényleges árversenyre, mivel nem érkezik hazánkba más jelentősebb kőolajimport, így nem is alakulhat ki igazi verseny a piaci szereplők között.” A Mol szerint ha a nagy vevők magasnak találják a tarifáikat, beszerezhetik az üzemanyagot a környező országok finomítóiból is. Magyar Hírlap, 2005. augusztus 1., hétfő