Magyar Hírlap, 2005. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-03 / 231. szám
MAGYAR HÍRLAP 2005. OKTÓBER 3., HÉTFŐ Tar Sándorra emlékeztek Haszán szorongunk egy parányi helyen. A debreceni piac Fabódé büféje nem a helyi elit törzshelye. A kocsmában jórészt a törzsvendégek támasztják a pultot. Nem is titkolt ellenérzéssel méregetik az érkező idegeneket, az I. Tar-túra - Tar Sándor után szabadon elnevezésű irodalmi rendezvény résztvevőit. Csak akkor enyhül az utálat, amikor az idén elhunyt prózaíró cimborái érkeznek. Aczél Géza, az Alföld irodalmi folyóirat főszerkesztője emlékezik a pályakezdésre: „Egyéni hang, természetesség, realizmus, a magyar mélyvilág ismerete emelte ki Sándort az Alföld egykori stúdiósai közül, s igazi kvalitásait már az első novellarészlet, a Vízipók is megmutatja.” A novellát hallgatva az egész kocsma röhög, s a következő helyszín felé már nagyobb csapat sétál. A Lilla sörözőben Keresztury Tibor, a Litera.hu irodalmi portál főszerkesztője fergeteges novellafüzérnek nevezi az írónak A mi utcánk című kötetét. A söröző sarkában véreres szemű öregember álldogál: „Szegény Sanyi, de sokszor ittunk, és dumáltunk itt” - motyogja, majd újabb kört rendel. Egy szatyor makk és két korcs őrzi a Premium söröző bejáratát. A biciklin érkező Borbély Szilárd költő hátizsákját le sem véve elemzi Tar Sándor verseinek erős ritmusát, a háttérben a pénznyerő gép csilingel. Ott vagyunk a debreceni orvosi műszergyárban, ahol az író orvosi műszerészként dolgozott. Egyre gyakrabban koccintunk, mindegyik helyen találunk egy-két régi ismerőst, akik már abban is egyetértenek, hogy az ő sorsuk melyik novella melyik alakjában ismerhető meg. Mándy Iván óta nem volt olyan jelentős novellista, aki hitelesebben mutatná be a magyar valóságot az elmúlt negyven évben, mint Tar Sándor - mondja Keresztury Tibor, majd utal arra, hogy a kortárs írók regényt írtak, Tar novellista maradt. A paksi kocsmához érünk. Valaki felidézi az író ügynökmúltját s azt, hogy mi történt, miután az író bevallotta: beszervezték. Ebbe a kocsmába járt, szinte itt élt. Az itteniek mentették meg az életét, amikor öngyilkosságot kísérelt meg. S ivócimborái, novelláinak főhősei kitiltották a kocsmából, amikor kiderült, hogy jelentésekre kényszerítették. A halálba iszom magam, mondta nekem nemegyszer, s lehet, hogy így történt, lehet hogy öngyilkos lett. Talán sohasem tudjuk meg - mondja Keresztury, s ekkor egy eddig csendes ember szólal meg. „Ne haragudjanak az urak, de nekem kulcsom volt a lakásához. Az utolsó este én vittem fel, mert a lába mindig merev volt, ha ivott. Másnap reggel találtam rá, már halott volt...” Isszuk a féldeciket, hogy erőnk legyen továbbmenni. Az új embert magunkkal visszük az Ádám preszszóba, ahol bográcsgulyás és sörök mellett kifaggatjuk. A debreceni liberális napok szervezőitől emléklapot kapunk, s megállapodunk: jövőre újból részt veszünk a Tar-túrán, Tar Sándorra emlékezve. HAJDÚ ISTVÁN, DEBRECEN Dérczy Péter Tar Sándorra emlékezik. Pályatársak és a novellák hősei együtt járták végig az író kedvenc kocsmáit fotó: mh Taps a kudarcnak A roma srác kényszeredett mosolyok közepette nem kap állást, vagy nyögvenyelős mondatok kíséretében nem adják ki neki az albérletet. Aztán lelkesen megtapsolják. Éljenzik a kudarcát. Ez persze nem a valóságban van így, hanem a színpadon, egy idétlen tévévetélkedőben, ami semmivel sem rémesebb, mint amilyeneket rendszeresen láthatunk a képernyőn. Cigány fiatalok, a Mánfai Collegium Martineum diákjai a Káva Kulturális Műhely drámapedagógusaival közösen - egy másik csoportban Wyssegrad 1330 címmel is létrejött produkció - olyan szituációkat játszanak a deszkákon, amelyek megtörténhetnek velük. Mindezt Kardos Péter és Nyári Gábor azonos című könyve nyomán teszik, Sereglei András rendezésében. Érezhetően sok a rögzített improvizáció, a fiatalok által átélt valós elem. Igaziak a sérelmek, a mellébeszélések és a csillogó tévés ökörködésekből ellesett, hamis jókedv, senkiket istenséggé avató sztárkultusz. Roma fiatalok játsszák a műsorvezetőket is, jól leszedve róluk a keresztvizet, és ezzel megmutatva, a nyomor teszi lehetővé, hogy az álcsillogásban hinni lehet. Hiszen sokak számára ez látszik az egyetlen reménysugárnak, éppúgy mint a lottóötös. Az előadás nem azért jó, mert a játszókról szól a mese, akiknek az előadás segít megérteni a világot. Húsba vágó kérdésekről szól, így átélik a szerepüket, ha nincsenek is a színészet eszköztárának birtokában. Ez egy diákelőadás, ami jóval erősebb, mint sok profi rutinprodukció. Az is szép, hogy drámapedagógusok és diákok tökéletes stílusharmóniában játszanak együtt, így legalább a színpadon elmosódnak a társadalmi egyenlőtlenségek. A Marczibányi Téri Művelődési Ház nagyterme dugig. Hasonló korú fiatalok ülnek a nézőtéren, mint akik szerepelnek. Néha felszisszennek, felsóhajtanak, aha élményük van. Hálásak. Szeretik azokat, akik játszanak, szeretik a színházat. És, ha megértik, akkor talán minden iszonyat ellenére szeretni fogják az életet is. BÓTA GÁBOR Cigánylabirintus A Káva Kulturális Műhely és a Collegium Martineum produkciója Rendező: Sereglei András Az előadás nem azért jó, mert a játszókról szól a mese fotó soós milán KULTÚRA Az írók sem kispályások Az észak-olaszországi San Cascianóban megtartott futballtornán négy nemzet íróválogatottja versengett a bajnoki címért. Bár a svédektől kikaptunk az olaszokat 3-0-ra vertük. Jó eséllyel indult a magyar írók csapata a hétvégi focibajnokságon. Tollforgatóink nemcsak fejben edzenek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztőjének esete. Ágoston Zoltán alighogy felépült májusi kispályás focimeccsen szerzett térdszalag-sérüléséből, internetes naplója tanúsága szerint szeptember végére már felkészítő mérkőzést szervezett csapattársainak Pécsett. Tizenkét éves története során legalább negyven író állt pályára a magyar íróválogatott színeiben. Fölényesen verték az osztrák és a német írók csapatait, győzedelmeskedtek az Esztergomi Szenátorok, a Danubius Rádió és egy Franciaországban megrendezett fesztivál nemzetközi csapata felett, majd egy 2001-ben induló hosszabb mélyrepülés után, mikor is színészek, rockzenészek, a Sportminisztérium és - horribile dictu - még az újságírók is elverték hazánk literátorait, tavaly óta újra felívelt az íróválogatott szerencséje. A hét végén pályára lépő, Ágoston Zoltán, Balázs Attila, Gyurgyák János, Hamvai Kornél, Körösi Zoltán, Kukorelly Endre, Mélyi József, Szabó László, Takáts József, Wirth Imre és Zilahy Péter alkotta csapat többsége régi motoros - amatőr focistaként is, akárcsak a kispadon indító Garaczi László, M. Nagy Miklós, Egressy Zoltán vagy Sajó László. Közülük heten részt vettek a frankfurti könyvvásár alkalmából rendezett magyar-német író-futballmeccsen is. Kár, hogy a hét végi tornán a véletlen nem a már ismert német, hanem az olasz és a skandináv válogatottal mérette össze a magyarokat. Bár a csapatkapitány Kukorelly idén megjelent Samunadrág című kötetének verseit svéd gyermekversekhez hasonlítják. Talán a szerző tudatosan is készült a rangadóra? Lélekben biztosan. A futballkedvelő írókat nemcsak a játék öröme vezérli az ilyen és hasonló megmérettetésekre, a maga idejében Tőzsér Árpád és Duba Gyula is gyakran megfordult a pályán, komolyabb visszhangra mégsem számíthattak kedvtelésük okán. A mostani mérkőzések lényege, hogy azok körében is népszerűsítik a jelenkor szépirodalmát, akiknek máskülönben eszükbe sem jutna olvasni, pláne nem kortársakat. A meccseket ugyanis felolvasások követik, vagy passzolgatás előzi meg az irodalmi esteket - ez már csak nézőpont kérdése. Az efféle kultúrmissziós foci ötlete különben a magyaroktól származik, a bajnokság megszervezésében azonban az olaszok voltak gyorsabbak. Meg is kapták érte: bár a hét végi bajnokságon a magyar válogatott 2-1-re kikapott a rettegett skandinávoktól, a döntőben a vendéglátó olaszokat 3-0-ra vertük. A tervek szerint jövőre újabb nemzetközi mérkőzéseknek lehetnek tanúi az irodalombarátok és a széplelkű futballhuligánok. Ahogy egy vérbeli író-focista mondaná: jövőre újra meg kell tanítani játszani a németeket. BORSOS ROLAND 117 HIRDETÉS Miskolc, 2005. október 3-9. 3-9* OCtober 2005. Miskolc www.filmfestival-miskolc.hu