Magyar Hírlap, 2006. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-22 / 94. szám
MAGYAR HÍRLAP 2006. ÁPRILIS 22., SZOMBAT ► katalánokkal. Kezdeményeztem és véghezvittem, hogy az autonóm közösségek megkapják a kulturális önrendelkezés jogát. - Az imént említette, számtalan história vár még megírásra. Dolgozik most valamin? - Természetesen. Ha nem írhatnék, meghalnék. ■ PÁLYAKÉP |____________________________ Jorge Semprún 1923-ban született Madridban. 1936-ban a spanyol polgárháború elől Franciaországba emigrált. Filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba. Részt vett a francia ellenállási mozgalomban, 1943-ban a Gestapo letartóztatta és a buchenwaldi koncentrációs táborba küldte. Szabadulása után, 1946 és '52 között tolmácsként, majd forgatókönyvíróként dolgozott. 1988-tól 1991-ig kulturális miniszter volt Felipe Gonzáles szocialista kormányában. Műkincsek orosz fogságban Több száz Magyarországról eltűnt könyvet rejt még a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin könyvtár, hazaszállításukhoz azonban jelentős diplomáciai erőfeszítésekre volna szükség, többségük ugyanis nem az egyház vagy a náci rémuralom áldozatainak a tulajdonát képezte, hanem magyar magángyűjtőkét. Itt található Kornfeld Mihály Hungarica-gyűjteményének hatvan-hetven darabja és az Állami Szépművészeti Múzeumban a 17-18. századi francia nyelvű, illusztrált Scholtz-Petneházy-gyűjtemény, amelyeket még a kilencvenes években azonosított egy magyar szakértői csoport. Jelzést vagy pecsétet azonban, amely alapján könnyedén azonosítani lehetne az eredeti tulajdonosokat, nem tartalmaznak ezek a kiadványok - tudtuk meg Mayer Ritától, az NKÖM vezető munkatársától. Biztosan tudható, hogy itt őriznek 131 darab, zsidó tulajdonosoktól származó festményt, a többi között báró Hatvany Ferenc és Herczog Lipót Mór gyűjteményét, illetve nyolc gótikus faszobrot Kornfeld Móric gyűjteményéből. Az orosz föderációs törvény értelmében a műkincsek nagy részét - háborús kárpótlásként a saját tulajdonának tekinti az orosz állam. Kivételt csak a korábban egyházi tulajdonban lévő műtárgyak képeznek, illetve azok, amelyeknek a tulajdonosai a nácizmus vagy a fasizmus áldozataivá váltak. A „kivételezett” tárgyak visszaszerzését ráadásul bonyodalmas, évtizedes bizonyítási procedúra nehezíti. A sárospataki könyvek származásának bizonyítása volt a legkönnyebb és legtisztább ügy - mint Mayer Rita mondta -, mégis tizenöt évbe telt, amíg hazakerülhettek a kötetek. A héten visszakapott kiadványokat jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) fertőtlenítik. Hazaérkezésükre azért kellett mostanáig várni, mert a magyar szakértői bizottság csak most tudta elismertetni az orosz féllel a könyvek sárospataki eredetét. Köztük található például egy Comenius-tankönyv, egy ősnyomtatvány, több imádságoskönyv és régi kalendárium. WE Fertőtlenítésre készülnek az OSZK-ban fotó: hegedős marta Drasztikusan nőtt a nem olvasók aránya Hiába a könyvszakma évi hatvankétmilliárd forintos árbevétele, a külföldi magyar irodalmi sikerek, mint a Tárki 2005 novemberében végzett, most nyilvánosságra hozott, ezer fő megkérdezésével történő kutatásaiból kiderült: a rendszeresen könyvet olvasó felnőttek aránya egyharmadról egynegyedre esett vissza, míg az egyáltalán nem olvasóké 27-ről 42 százalékra nőtt. A nem olvasók aránya minden társadalmi csoportban emelkedett, leginkább a középgeneráció körében, illetve a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön. E tevékenység mellőzését a megkérdezettek fele időhiánnyal, egyötöde szemfájással indokolta, illetve azzal, hogy nem szeret olvasni. A kutatásból az is kiderült, hogy egy átlagos felnőtt évi hét-nyolc könyvet olvas, és mindössze tizenöt százalékuk havi egy kötetet. A legtöbb rendszeres könyvolvasó a nők, az idősek, az iskolázottabbak, illetve a középmagyarországiak és a dél-alföldiek közül kerül ki. A könyvolvasók 38 százaléka olvas gyakran szépirodalmat, 31 százaléka szórakoztató és harminc százaléka tényirodalmat. Legkevésbé idegen nyelvű könyveket, művészi köteteket, ifjúsági és gyermekkönyvet vesznek kézbe a magyarok. Csökkent a könyvvásárlók száma is: 2002-ben a felnőtt lakosság több mint fele (54 százalék), tavaly már csak 45 százaléka volt annak tekinthető. Hogy mégis nőtt a forgalom, azzal magyarázható, hogy kevesebben, de többet költöttünk könyvre 2005-ben. A kutatásból az is kiderült, hogy novemberben a legtöbben az Alexandra Kiadót jelölték meg kedvencnek, ezt a Reader’s Digest és a Magyar Könyvklub követi. (mh) 9 M BudaprM O. kerüsrt Erste Bank Budapest Főváros Nemzeti Kulturah* Örökség Budapest Virrafd ÖnturmurzatatttoBOptt Önkormányzata Minisztériuma Öntoraxáipcló A művészet mecénásainak jóvoltából ÖRÖKÖS TAGSÁG (szavazólap) Kérjük, kategóriánként 2 művész neve mellé tegyenek X-et. M : A szavazólapot adják postára május 13-ig. m. I ViTO Címünk: Örökös Tagság 1054 Alkotmány u. 15. OQ*"ma"ra‘a Telefonon is szavazhatnak: 06-30-30-30-491 ig SZÍNÉSZNŐ SZÍNÉSZ OPERAÉNEKES TÁNCMŰVÉSZ □ Bánsági Ildikó □ Bálint András □ Ágay Karola □ ifj Harangozó Gyula □ Hámori Ildikó □ Gálvölgyi János □ Fokanov Anatolij □ Kiss János □ Kútvölgyi Erzsébet □ Kulka János □ Kalmár Magda O Ladányi Andrea □ Margitai Ági □ Sztankay István □ Komlóssy Erzsébet □ Pringor Ildikó K 0 A legtöbb szavazatot kapott művészek helyezik el lábnyomukat a Pesti Broadway-n. Ünnepélyes díjátadás: június 3., Nemzeti Színház. Koksuri Myvívfa ZifiKSZGR MTV Petőfi Rádió pa.nokian Ka SS9 55522 ■ macyuHfruu> .J5L. SzmrsRTV Vittamra Művek Zn. 2CAMtZk*tó Madar Hírlap Laki É,xikuzobrási Kft QU/tSTOK HIRDETÉS KULTÚRA 19 Balkay Géza halálára Állandóan a szakadék szélén táncolt. Időnként elszállt fölötte, máskor lezuhant. Halálos sebeket szerzett, fájt neki az egész élet, ahogy a vele eggyéforrt Csehov-hősnek, Platonovnak is fáj. Zsigerből játszott, megtépázott idegrendszerét tette közszemlére. Gyakran nem is játszott, saját valóját cipelte a deszkákra, mely zsenitudattal is párosult; úgy gondolta, jobb lesz Latinovits Zoltánnál, Őze Lajosnál. De közben állandóan elbizonytalanodott, sátáni öngúnnyal ostorozta magát. Ivott, bagózott, nőzött. Nem kímélte a testét, vele is meg akart vívni, állandóan harcban állt. Ettől volt elementáris a színpadon. Szakértőjévé vált a negatív szerepeknek. De amikor ezek bőrébe bújt, akkor is vonzó maradt. Nehéz megmondani, hogy Balkay áldozat volt, vagy ragadozó. Lehet, hogy jobban oda kellett volna rá figyelni, eltűrni a színházi üzemmenetet törvényszerűen felrúgó kihágásait, és akkor inkább kiteljesedett volna, és esetleg tisztes kort is megél alkotóereje teljében. Vagy egy idő után mégiscsak az üzletmenet a fontos, netán neki is szüksége volt rá, hogy rendszeresen magas legyen az adrenalinszintje, így tudta magából kihozni a maximumot. Volt Lucifer, hajbókoló főgondnok A revizorban, volt Beckett- és Pinter-antihős, de Don Juan gúnyáját is magára öltötte. Egy színházi remekműben, a Katona József Színház világot járt Három nővérében ő volt Szoljonij, akinek kínos kívülállása, szorongó lénye miatt azt mondják: „rémes, szörnyű ember”. Feltehetően Balkay is gyakran bizonyult rémes embernek, de ez volt az ára, hogy a színpadon vulkánkitöréshez hasonlatos, lenyűgöző jelenség legyen. Tizenegy évig volt a Katona József Színház meghatározó színésze. Belerokkant abba, hogy eljött onnan. Játszotta például Szolnokon Fülöp király monumentális szerepét a Don Carlosban, de ez nem a tőle megszokott hőfok volt. Próbált megint kimászni a szakadékból, de azt hiszem, lent felejtettük. Kevés volt a felé nyúló segítő kéz. Kapott feladatot a Karinthy Színházban, és az utóbbi években otthonra lelt az R.S.9.Stúdiószínházban. Aznap délelőtt, amikor utoljára játszhatta Platonovot, interjút készítettem vele. Nem volt széles jókedvében. Dacosan kijelentette: „Ezeknek én nem fogok meghalni”. Most mégis - nem egészen 54 évesen - bealudta magát a nirvánába. Az előbb idézett interjúban mondta: „Az ilyen állatokat, mint amilyen Platonov, ki kell pusztítani, mert az életnek folytatódnia kell. Csakhogy ettől szegényebb lesz az élet.” Méghozzá sokkal szegényebb. A nagy színész, Balkay Géza hamvait ma délelőtt, családi körben, Suránynál beleszórják a Dunába. BÓTA GÁBOR