Magyar Hírlap, 2007. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-02 / 77. szám
2 A MAP TÓHÁZA Élő kordonnal tiltakoztak Lipótmezőért Szívszorító, egyúttal felemelő volt a tegnapi megmozdulás, amelyet a megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) épületéhez szervezett az Élőlánc Magyarországért mozgalom. Sírástól eltorzult arcokat ugyanúgy lehetett látni, mint dacos, mindenre elszánt tekinteteket. Gyógyintézményként a Lipót tegnap elhunyt, mert az egészségügyi tárca a bezárásáról döntött. Kezdetben csak néhányan verődnek össze a patinás épület előtti parkolóban, de a civil fórum felhívását sokan meghallották, a csoport csakhamar tömeggé duzzad. Ilyenkor csak azonosság van: az egyik itt kapta viszsza az egészségét, a másik a rokonát félti, a harmadik pedig azért jött, mert elege van a változtatásokból. Egymás után emelkednek magasba a táblák, például: „Miniszter úr! Ne sározzon, távozzon!” Egy másikon: „ELMEhettek!” Reform koncepció nélkül Magas, erőt sugárzó hölgy tol kerekes széket, benne törékeny édesapja. „Agyvérzése volt, évek óta itt kezelik, de most nem tudom, hová vigyem. Ahol próbálkoztam, nem fogadtak, mert nincs hely. Bajban vagyunk” - mondja. És elmeséli: már tizenhét éve bízik az OPNI- ban, amióta szélütéses édesanyját egy klinikáról ide szállította. Ott azt mondták: a mamának napjai vannak hátra, de a Lipóton tíz nap alatt talpra állították. Most nem csak ők vannak bajban. Valaki súgja: pénteken két beteg öngyilkosságot kísérelt meg, amikor meghallotta, hogy bezárják az intézetet. Egyikük, aki némi munka ellenében már évek óta itt lakott, belehalt az öngyilkossági kísérletbe. A tömegben közismert arcok bukkannak föl. Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerészkamara alelnöke kijelentette: „Az egészségügyi reformot előkészítetlenül, hatástani vizsgálatok nélkül indították el. Nem lehet szétverni egy rendszert úgy, hogy előtte ne építenének ki egy másikat.” Körülnéz, látja-e a tömegben Éger Istvánt, a Magyar Orvosi Kamara elnökét, aki szintén ide tartott. Közben hangpróba, taps, kormányellenes bekiabálások. A szlogen most így alakul: „Molnár, takarodj!” Az elégedetlenség zaja fokozódik. Persze nem morgolódik mindenki, egy beteg szép csendben nyeli a könnyeit, le sem törli. Csak annyit ismételget folyamatosan: „Mi lesz most velem?” Megállítani az ámokfutást Idős emberek karéjában áll Balsai István fideszes parlamenti képviselő és Jávor András, az Antall-kormány közigazgatási államtitkára. Balsai szerint bírósághoz fordulva kell véget vetni az egészségügyi reformnak nevezett ámokfutásnak, és utána kell nézni, nincs-e olyan levéltári dokumentum, amely elvben akadálya lenne az annak idején királyi adományból alapított OPNI megszüntetésének. Jávor jogszabályellenesnek nevezi a bezárást, amelynek a következményei beláthatatlanok. Szerinte a magyar egészségügy és pszichiátria zászlóshajóját süllyesztették most el. „Az itt felgyülemlett kimagasló tudás és tradíció elvesztése a nemzeti kincs elherdálását jelenti” - összegzi gondolatait. Nemcsak a pszichiátriáról van szó, hanem az agyérbetegségekről is, amelyek gyógyításának szintén itt volt az országos központja, innen irányították a népbetegségnek számító szélütés kezelését. Egy tőle nem messze álldogáló hölgy agyáról is itt készítettek rétegfelvételeket, sőt a Veszprémben élő fiát ugyancsak ide irányították nem olyan régen. Most már ketten vannak a családban, akiknek fogalmuk sincs, mi lesz ezután. Bethlen István, a Magyar Páneurópa Unió elnöke a tőle megszokott higgadtsággal beszélget mindenkivel. „Aki egyszer fölesküszik az alkotmányra, az nem tehet az alaptörvény ellen. Ilyen helyzetben egy miniszternek már másnap illik lemondania” - panaszolja. Eközben a hivatalos felszólalók egymás után lépnek a dobogóra. Mindegyikük tapsot kap, csak a kormányt illető kijelentéseiknél hangzik füttykoncert. Kinek az érdekében? „Mi is fontosak vagyunk” - jelzi egy tábla a sárga kapunál, ahol néhány félszeg ember toporog. Betegek. Látszik, pontosan érzik, hogy a tüntetés értük és róluk is szól, azt viszont nem tudják, hogy a jelenlétükön kívül mit tehetnének még. Hamar elfáradnak, s visszaindulnak az épületbe. Odalent, a kapunál láncba rendeződik a tömeg, a jelképes védelem sora a Nyéki úttól a Lipótmezei útig tart. A sok száz láncszem délben hazaindul. Hogy miként él majd tovább az annak idején adakozással létrehozott műemlék épület, arról a civilek között is mindenkinek megvan a maga véleménye. Egyesek tudni vélik, hogy az értékes telken fekvő ingatlannak máris van új tulajdonosa, mások még bizakodva latolgatják az eladásával szembeni esélyeket. A Lipót 139 évet élt. ■ MAGYAR HÍRLAP | 2007. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ | BEZÁRTÁK AZ ORSZÁGOS PSZICHIÁTRIAI ÉS NEUROLÓGIAI INTÉZETET LEGFŐBB 1 ÉKTŐL 1 Csalódottak, reménykedők és dacosak. A tiltakozók színvallásra kérik a demokratikus intézményrendszer vezetőit Lányi András szerint inkább éljen a kormány, ne élősködjön Az Élőlánc Magyarországért mozgalom vezetője szerint egy sor kulcsintézményt megszüntetnek reform címén. Nem jár hegyi levegő az asztmásoknak, sétány és park a lelki betegeknek. Az orvostársadalmat zsarolással elnémították, de a hallgatásuk nem jelent beleegyezést - érvelt Lányi. Az összefogásból megszülethet a szolidaritás szelleme, mert az hiányzik legjobban az országból - mondta, hozzátéve: nem reform, ami itt folyik, hanem az egészségügyi rendszer drasztikus korlátozása. Az intézkedéseknek nem magyarázata a takarékosság, hiszen oktalan gazdaságpolitika nyomán vetettek ki 250 milliárdos sarcot a legkiszolgáltatottabb emberekre, a betegekre. Németh Attila a Magyar Pszichiátriai Társaság nevében kijelentette: az OPNI megszüntetése „műhiba”. Az orvost, ha hibázik, megbüntetik, de a politikus mentességet kap. „Nem a Lipót és más jól működő intézmények eladásából származó összeggel kell a szakrendelőket finanszírozni” - mondta. Az OPNI léte elengedhetetlen, hiszen irányító- és kutatócentrumnak lennie kell. Tragikus, hogy az intézményt előzetes hatástanulmány nélkül szüntették meg. „A magyar orvostársadalom Európa élvonalában van, de a lakosság egészségi állapota az utolsó előtti helyen áll” - szólt Doktorits Béla, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke. A jelenlegi helyzetet groteszknek nevezte, a reform nem áttekinthető. Doktorits szerint a kórházak katasztrofális műszaki állapotban vannak, nagyon sokat kell költeni rájuk. Az üres ágyak nem kapnak egy fillért sem az OEP- től, így nem világos, hogy a struktúraváltással az egészségügyi tárca az emlegetett 75 milliárd forintot miből takarítja meg. „Nem szabad, hogy néhány év, évtized múlva sok elvesztett emberélettel vagy életigazsággal kelljen visszatekintenünk arra, amit ma elhibázunk.” ■ Az adósságcsapda emészti fel a hazai közszolgáltatást Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke azon tűnődött, miért zárnak be egészségügyi intézményeket manapság. A szaktárca állítja: a pazarló, rosszul felszerelt, szakmailag gyenge kórházakat szüntetik meg a reform keretében. „A svábhegyi gyermekgyógyintézetre például egyik érv sem igaz, mert korszerű, az épületet rendszeresen felújították, rendkívül magas szakmai színvonala pedig vitán felül áll” - jelentette ki a XII. kerület polgármestere. Itt képezték nemcsak Magyarország, hanem a német nyelvterület szakembereit is. Egyetlen „baja”, hogy túl jó helyen fekszik. Ami az egészségügyi reform egészét illeti, a képviselő szerint a tárca szándéka egyszerű: piacot, forrást kíván teremteni azoknak, akik magáncélokat szolgáló egészségpénztárt akarnak létrehozni. A több-biztosítós modell ma a divatos szlogen, bár a biztosítási rendszer egyelőre egységes. Magyarországon pillanatnyilag ezt a szolidaritás elvén alapuló biztosítási rendszert verik szét a kormánypártok. A polgármester a reformok pénzügyi indoklásáról szólva úgy érvelt: a legnagyobb terhet a korábban felvett államadósság és a kamatai jelentik. Tizennégyezermilliárd forint adósságról van szó, amelyet a kormányok - a Kádár-rendszertől kezdődően - hitel formájában felvettek, ennek a kamata havonta százmilliárd forint. Az egészségügyi struktúraátalakítás ehhez képest mindössze negyvenmilliárd forint megtakarítást jelent az OEP-nek, ez tizenkét napi kamat összegének felel meg. Hazánk nem fordít sokat az egészségügyre, sőt kevesebbet költ rá, mint az Európai Unió átlaga - mondta Pokorni. Megismételte: a bajok fő forrása az államadósság kamatterheiben keresendő. Hogy ezek törlesztése mennyibe kerül a lakosságnak, az nagyban függ a kormány szavahihetőségétől. „Hazudni az ország gazdasági állapotáról nagyon drága mulatság, hiszen a hazug kormány is kap hitelt, csak magasabb kamatra - érvelt a politikus. - A mintegy 1200 milliárdos hitelkamat négyszázmilliárd forinttal kevesebb lehetne, ha ma Magyarországon nem kórházakat, iskolákat zárnának be, hanem olyan kormány regnálna, mely szavatartó és tisztességes.” ■