Magyar Hírlap, 2007. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-02 / 77. szám

2 A MAP TÓHÁZA Élő kordonnal tiltakoztak Lipótmezőért Szívszorító, egyúttal felemelő volt a tegnapi megmozdulás, amelyet a megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai In­tézet (OPNI) épületéhez szerve­zett az Élőlánc Magyarországért mozgalom. Sírástól eltorzult arcokat ugyanúgy lehetett látni, mint dacos, mindenre elszánt tekinteteket. Gyógyintézményként a Lipót teg­nap elhunyt, mert az egészségügyi tárca a bezárásáról döntött. Kezdet­ben csak néhányan verődnek össze a patinás épület előtti parkolóban, de a civil fórum felhívását sokan meghallották, a csoport csakhamar tömeggé duzzad. Ilyenkor csak azo­nosság van: az egyik itt kapta visz­­sza az egészségét, a másik a rokonát félti, a harmadik pedig azért jött, mert elege van a változtatásokból. Egymás után emelkednek magasba a táblák, például: „Miniszter úr! Ne sározzon, távozzon!” Egy másikon: „ELMEhettek!” Reform koncepció nélkül Magas, erőt sugárzó hölgy tol ke­rekes széket, benne törékeny édes­apja. „Agyvérzése volt, évek óta itt kezelik, de most nem tudom, hová vigyem. Ahol próbálkoztam, nem fogadtak, mert nincs hely. Bajban vagyunk” - mondja. És elmeséli: már tizenhét éve bízik az OPNI- ban, amióta szélütéses édesanyját egy klinikáról ide szállította. Ott azt mondták: a mamának napjai vannak hátra, de a Lipóton tíz nap alatt talpra állították. Most nem csak ők vannak bajban. Valaki súg­ja: pénteken két beteg öngyilkossá­got kísérelt meg, amikor meghal­lotta, hogy bezárják az intézetet. Egyikük, aki némi munka ellené­ben már évek óta itt lakott, belehalt az öngyilkossági kísérletbe. A tömegben közismert arcok bukkannak föl. Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész­kamara alelnöke kijelentette: „Az egészségügyi reformot előkészítet­lenül, hatástani vizsgálatok nélkül indították el. Nem lehet szétverni egy rendszert úgy, hogy előtte ne építenének ki egy másikat.” Kö­rülnéz, látja-e a tömegben Éger Istvánt, a Magyar Orvosi Kamara elnökét, aki szintén ide tartott. Közben hangpróba, taps, kor­mányellenes bekiabálások. A szlo­gen most így alakul: „Molnár, ta­karodj!” Az elégedetlenség zaja fokozódik. Persze nem morgolódik mindenki, egy beteg szép csendben nyeli a könnyeit, le sem törli. Csak annyit ismételget folyamatosan: „Mi lesz most velem?” Megállítani az ámokfutást Idős emberek karéjában áll Balsai István fideszes parlamenti képviselő és Jávor András, az Antall-kormány közigazgatási államtitkára. Balsai szerint bírósághoz fordulva kell vé­get vetni az egészségügyi reform­nak nevezett ámokfutásnak, és utá­na kell nézni, nincs-e olyan levéltári dokumentum, amely elvben aka­dálya lenne az annak idején királyi adományból alapított OPNI meg­szüntetésének. Jávor jogszabályelle­nesnek nevezi a bezárást, amelynek a következményei beláthatatlanok. Szerinte a magyar egészségügy és pszichiátria zászlóshajóját sül­lyesztették most el. „Az itt felgyü­lemlett kimagasló tudás és tradíció elvesztése a nemzeti kincs elherdá­lását jelenti” - összegzi gondolatait. Nemcsak a pszichiátriáról van szó, hanem az agyérbetegségekről is, amelyek gyógyításának szintén itt volt az országos központja, innen irányították a népbetegségnek szá­mító szélütés kezelését. Egy tőle nem messze álldogáló hölgy agyáról is itt készítettek rétegfelvételeket, sőt a Veszprémben élő fiát ugyan­csak ide irányították nem olyan régen. Most már ketten vannak a családban, akiknek fogalmuk sincs, mi lesz ezután. Bethlen István, a Magyar Pán­­európa Unió elnöke a tőle megszo­kott higgadtsággal beszélget min­denkivel. „Aki egyszer fölesküszik az alkotmányra, az nem tehet az alaptörvény ellen. Ilyen helyzetben egy miniszternek már másnap illik lemondania” - panaszolja. Eközben a hivatalos felszólalók egymás után lépnek a dobogóra. Mindegyikük tapsot kap, csak a kormányt illető kijelentéseiknél hangzik füttykon­cert. Kinek az érdekében? „Mi is fontosak vagyunk” - jelzi egy tábla a sárga kapunál, ahol néhány félszeg ember toporog. Betegek. Látszik, pontosan érzik, hogy a tüntetés értük és róluk is szól, azt viszont nem tudják, hogy a jelen­létükön kívül mit tehetnének még. Hamar elfáradnak, s visszaindul­nak az épületbe. Odalent, a kapu­nál láncba rendeződik a tömeg, a jelképes védelem sora a Nyéki úttól a Lipótmezei útig tart. A sok száz láncszem délben hazaindul. Hogy miként él majd tovább az annak idején adakozással létrehozott mű­emlék épület, arról a civilek között is mindenkinek megvan a maga vé­leménye. Egyesek tudni vélik, hogy az értékes telken fekvő ingatlannak máris van új tulajdonosa, mások még bizakodva latolgatják az el­adásával szembeni esélyeket. A Lipót 139 évet élt. ■ MAGYAR HÍRLAP | 2007. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ | BEZÁRTÁK AZ ORSZÁGOS PSZICHIÁTRIAI ÉS NEUROLÓGIAI INTÉZETET LEGFŐBB 1 ÉKTŐL 1 Csalódottak, reménykedők és dacosak. A tiltakozók színvallásra kérik a demokratikus intézményrendszer vezetőit Lányi András szerint inkább éljen a kormány, ne élősködjön Az Élőlánc Magyarországért moz­galom vezetője szerint egy sor kulcsintézményt megszüntetnek reform címén. Nem jár hegyi levegő az asztmásoknak, sétány és park a lelki betegeknek. Az orvostársadal­mat zsarolással elnémították, de a hallgatásuk nem jelent beleegyezést - érvelt Lányi. Az összefogásból megszülethet a szolidaritás szel­leme, mert az hiányzik legjobban az országból - mondta, hozzátéve: nem reform, ami itt folyik, hanem az egészségügyi rendszer drasztikus korlátozása. Az intézkedéseknek nem magyarázata a takarékosság, hiszen oktalan gazdaságpolitika nyomán vetettek ki 250 milliárdos sarcot a legkiszolgáltatottabb em­berekre, a betegekre. Németh Attila a Magyar Pszi­chiátriai Társaság nevében kije­lentette: az OPNI megszüntetése „műhiba”. Az orvost, ha hibázik, megbüntetik, de a politikus men­tességet kap. „Nem a Lipót és más jól működő intézmények eladásá­ból származó összeggel kell a szak­rendelőket finanszírozni” - mond­ta. Az OPNI léte elengedhetetlen, hiszen irányító- és kutatócentrum­nak lennie kell. Tragikus, hogy az intézményt előzetes hatástanul­mány nélkül szüntették meg. „A magyar orvostársadalom Európa élvonalában van, de a la­kosság egészségi állapota az utolsó előtti helyen áll” - szólt Doktorits Béla, a Magyar Orvosok Szövetsé­gének elnöke. A jelenlegi helyzetet groteszknek nevezte, a reform nem áttekinthető. Doktorits szerint a kórházak katasztrofális műszaki állapotban vannak, nagyon sokat kell költeni rájuk. Az üres ágyak nem kapnak egy fillért sem az OEP- től, így nem világos, hogy a struk­túraváltással az egészségügyi tárca az emlegetett 75 milliárd forintot miből takarítja meg. „Nem szabad, hogy néhány év, évtized múlva sok elvesztett emberélettel vagy élet­igazsággal kelljen visszatekinte­nünk arra, amit ma elhibázunk.” ■ Az adósságcsapda emészti fel a hazai közszolgáltatást Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnö­ke azon tűnődött, miért zárnak be egészségügyi intézményeket ma­napság. A szaktárca állítja: a pa­zarló, rosszul felszerelt, szakmailag gyenge kórházakat szüntetik meg a reform keretében. „A svábhegyi gyermekgyógyintézetre például egyik érv sem igaz, mert korszerű, az épületet rendszeresen felújí­tották, rendkívül magas szakmai színvonala pedig vitán felül áll” - jelentette ki a XII. kerület polgár­­mestere. Itt képezték nemcsak Ma­gyarország, hanem a német nyelv­­terület szakembereit is. Egyetlen „baja”, hogy túl jó helyen fekszik. Ami az egészségügyi reform egé­szét illeti, a képviselő szerint a tárca szándéka egyszerű: piacot, forrást kíván teremteni azoknak, akik magáncélokat szolgáló egész­ségpénztárt akarnak létrehozni. A több-biztosítós modell ma a divatos szlogen, bár a biztosítási rendszer egyelőre egységes. Magyarorszá­gon pillanatnyilag ezt a szolidaritás elvén alapuló biztosítási rendszert verik szét a kormánypártok. A polgármester a reformok pénz­ügyi indoklásáról szólva úgy érvelt: a legnagyobb terhet a korábban felvett államadósság és a kamatai jelentik. Tizennégyezermilliárd forint adósságról van szó, amelyet a kormányok - a Kádár-rendszer­től kezdődően - hitel formájában felvettek, ennek a kamata havonta százmilliárd forint. Az egészségügyi struktúraátalakítás ehhez képest mindössze negyvenmilliárd forint megtakarítást jelent az OEP-nek, ez tizenkét napi kamat összegének felel meg. Hazánk nem fordít sokat az egészségügyre, sőt kevesebbet költ rá, mint az Európai Unió átlaga - mondta Pokorni. Megismételte: a bajok fő forrása az államadósság kamatterheiben keresendő. Hogy ezek törlesztése mennyibe kerül a lakosságnak, az nagyban függ a kormány szavahihetőségétől. „Ha­zudni az ország gazdasági állapo­táról nagyon drága mulatság, hi­szen a hazug kormány is kap hitelt, csak magasabb kamatra - érvelt a politikus. - A mintegy 1200 milli­árdos hitelkamat négyszázmilliárd forinttal kevesebb lehetne, ha ma Magyarországon nem kórházakat, iskolákat zárnának be, hanem olyan kormány regnálna, mely szavatartó és tisztességes.” ■

Next