Magyar Hírlap, 2007. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-01 / 178. szám
2 A NAP TÉHÁJA HA HATVANEGY ÉVES A MAGYAR FORINT Kockázattal jár az önálló valuta fenntartása Ma hatvanegy éve vezették be a forintot. Megjelenését hiperinfláció előzte meg, utána a kommunizmus éveiben mesterségesen fenntartott árstabilitás következett. Az 1946-ban kiadott bankjegysorozat korszerűnek számított, kiegészítésére 1970-ben jelent meg az ötszáz forintos. A Magyar Nemzeti Bank látogató központjában minden hétköznap 9 és 16 óra között tekinthető meg a teljes magyar pénztörténet. A forint létrejöttét a kor legnagyobb mértékű inflációja előzte meg. Ebben a helyzetben mindenki várta a megoldást, és az emberek többsége elfogadta, hogy áldozatokat is kell hoznia az eredmény érdekében. Az új pénzben meghatározott bérek a háború előtti reálkeresetek 45-55 százalékát tették ki. Cserébe megszűnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert, iparcikkeket vásárolni a boltokban, az árak vágtató emelkedése megszűnt. Fedezet volt az aranykészlet Az is hatott a közvéleményre, hogy a kormány washingtoni tárgyalásainak és az Amerikai Egyesült Államok vezetése megértésének következtében visszakerült az országba a Magyar Nemzeti Bank monetáris aranya. Megállapították a forint aranytartalmát: egy kilogramm színarany 13200 forintot ért. Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ez elsősorban az általános közfelfogásnak, a fizetőeszközbe vetett bizalomnak volt tulajdonítható. A témával foglalkozó szakértők azonban arra is rámutatnak, hogy az erős árfolyam fenntartását támogatták az olyan lépések is, mint az aranykészlet visszatérése vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint. Utóbbit ugyanis Károly Róbert király erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölte. A begyűrűző olajárak hatása A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez a készpénzforgalmat is növelte, így aztán megindult az 1946-ban kibocsátott és évtizedekig változatlan forintbankjegysor bővülése. 1970- ben megjelent az ötszáz forintos, amelyet Nagy Zoltán tervezett. Ez után jött 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezerforintos alkotójuk Vagyóczky Károly volt. A rendszerváltozás más időket hozott a forintnak is, és végre elindulhatott a piacgazdasági pénzzé válás útján. Ez nem bizonyult könnyűnek. Az első időkben az infláció jellemezte pályáját. Ezen a szakemberek sem csodálkoztak, hiszen a létező szocializmus viszonyai között mesterségesen alacsonyan tartott árak korántsem tükrözték a valóságot, és eljött az ideje a korrekciónak, és ez többnyire áremelkedést jelentett. Megingott a bizalom A piacgazdasági mechanizmusok kialakulása közben kis időre megingott a bizalom a forintban, és a kilencvenes évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben, elsősorban dollárban és német márkában. Az évtized második felétől azonban ez fokozatosan megszűnt, a forint egyre erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett a teljes konvertibilitás deklarálásának ideje. A devizakorlátozások nemcsak a forintot, hanem már a pengőt is érintették, bevezetésükről még a nagy világgazdasági válság hatására, 1931- ben döntött a kormány és a Magyar Nemzeti Bank, időszaki intézkedésnek szánva a rendelkezéseket. Ez az időszak éppen hetven évig tartott. A konvertibilis forint mára elérte az árstabilitást is, ezzel jelezve teljes „nagykorúságát”. Utódját is ismerjük, az eurót. A közös nyugati pénz gyakorlatilag bevezetése óta erős, az összes elemző szerint a magyar euróra szüksége van hazánk gazdaságának. Azért is, mert a magyar gazdaság úgynevezett globális kockázata a legmagasabb a régióban. Az elmúlt időszakokban tapasztalt forinterősödés, illetve -gyengülés pedig jelzi pénzünk ingatagságát. ■ Jövőre tizenöt tagúra bővül az eurózóna Az uniós pénzügyminiszterek és az Európai Bizottság tagjai véglegesen jóváhagyták, hogy Ciprus és Málta 2008. január 1-jén csatlakozzon az euróövezethez, amely így tizenöt tagúra bővül. Az euró 1999- es bevezetése óta vita tárgya, hogy az európai gazdasági és monetáris uniós tagság a gazdasági fellendülés előszobája, vagy ellenkezőleg, a tartós növekedés gátja. Az egységes európai fizetőeszköz bevezetésekor három akkori uniós tagállam, Nagy-Britannia, Dánia és Svédország jelezte, hogy meg kívánja őrizni monetáris függetlenségét. Gazdasági elemzők szerint az euróövezeti tagság hoszszú távon 0,6-0,9 százalékponttal emelheti meg a magyar GDP-t. Az egyik érv a gazdasági szereplők és a háztartások tranzakciós költségeinek csökkenése a forint-euró átváltások megszűnése nyomán. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett kockázati prémium megszűnése, amely jelenleg elsősorban a hazai kamatokat terheli. Ezenkívül a külkereskedelem és a turizmus élénkülése, új befektetések vonzása, ezáltal új munkahelyek teremtése, valamint az árstabilitás és az átláthatóság jelenti a makrogazdaságra gyakorolt pozitív hatásokat. A privát szférában ugyanez a hatás az Európában és azon kívül történő utazások pénzügyi vonzatát teszi rugalmasan kezelhetővé. A Magyar Nemzeti Bank régóta hangoztatott álláspontja az, hogy a kicsi, nyitott gazdaságok önálló monetáris politikájának ideje lejárt. A magyar forint feladásának és az euró bevezetésének vannak bizonyos kockázatai és hátrányai, de számításaik, elemzéseik egyértelműen az euró bevezetésének előnyeit mutatják, és azt, hogy az önálló valuta fenntartása hazánk esetében kockázatos. ■ MAGYAR HÍRLAP | 2007. AUGUSZTUS 1., SZERDA |