Magyar Hírlap, 2007. november (40. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-02 / 255. szám
MAGYAR HÍRLAP 2007. NOVEMBER 2., PÉNTEK e-mail: naptema@magyarhirlap.hu előtt hajtottunk fejet Az élő hívek imája a holt lelkekért Ahol kőszív vigyázza az álmot Halottak napján azokra emlékezik az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg. A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben. Halottak napját november 2-án 998 óta tartja az egyház. Az emlékezés Odilo clunyi apáttól származik, aki emléknapként vezette be az összes bencés házban. Róma csak a 14. századtól vette át és tette egyetemes ünneppé. Ez kezdetben összefüggött azzal a szorongásos hangulattal, amely 100C-re még a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett a hívek igyekeztek „jóban lenni” a halottakkal. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy a szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat. A halottak napjához számos néphit is kapcsolódik. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Az ünnep egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A bukovinai magyarok pedig még a temetőbe is vittek ennivalót. Egyes értelmezések szerint a gyertyáknak az volt a céljuk, hogy a világosban a véletlenül kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Hazánkban szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak a lakhelyükön. ■ A legenda már csak ilyen: jócskán túléli azt, akinek a megszületését köszönheti. Nyomát se találni, haló porában se lelni meg már azt az egykori kőmíveslegényt, akinek - ha igaz - a Balaton-felvidék különös kőalakzatait köszönheti az utókor. Balatonudvari sírkertjének kőszívei az ő emlékét is őrzik. Azt tartja a népi emlékezet, hogy az újító szellemű pallér, aki sírköveket is gyakorta faragott, megunta a szokásos mintát, és másikba kezdett. A hagyományos fejfák, obeliszkek helyett attól fogva csak szívet formázó emlékköveket készített az akali határban fejtett fehér mészkőből. Hozzájuk hasonlót csak egy-két helyen látni hazánkban. Vannak régiek, akik úgy tartják, szíve fájdalmát vitte bele a hideg anyagba. Bizonyosan már aligha deríthető ki, hogy mi késztette a 19. századi mestert a formabontásra, ahogy az sem, hogy egy hivatásos kőfaragó alkotásairól van-e szó. Csak az biztos, hogy a mintegy ötven kő másfél évszázada áll őrt ott, az udvari temetőben. A kortárs író, Eötvös Károly mesélt a szív alakú sírkövekről: „Volt Balaton-Udvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírkövet szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. A régi szokás hívei ellenkeztek. De a furcsa ember nem engedett. Nekem van igazam, nem kendteknek. Hiszen a halott szíve is kővé válik. Előbb porrá, aztán kővé. Honnan lenne az a sok kő a mi határunkon? Azután, aki élve maradt, annak is kővé válik a szíve. Hát nem felejti el mindenki a maga halottját, akár vén volt, akár fiatal? Hát követik az emberek a holtak tanácsát? Követik jó példáját? Követik ám a rosszat, nem a jót. Hát lehetne az, ha az élő ember szíve is meg nem kövesedne? Azért csak azt mondom én: legyen az a sírkő, mint az ember szíve. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is. Addig beszélt, elfogadták.” ■ Szíveket formázó sírkövek a Balaton-felvidéken fotó: várkonyi Balázs Novemberi pislákoló mécsláng Milyen furcsa is ez. Míg voltak, velünk és körülöttünk léteztek. Mióta elhunytak, bennünk élnek. Tovább. És tovább, ragaszkodva mindhalálig, míg rólunk is nem mondják, hogy ameddig voltunk, velük léteztünk. De élünk-e majd bárkiben aztán? Mi is, ahogyan ők. Emlékek, képek és örökségek. Lelkekben cipelt hűsítő források. Nem és nem eresztjük. Jó meghajolni, hétrét görnyedni, visszanézni. Kapaszkodni. Megállni egy pillanatra. Összekulcsolni a kezet, vagy még azt sem. S örökké feszít a kérdés, miért nem fértünk soha úgy az élőinkhez, mint a halottainkhoz? A mécses fénye messzire és mélyre világít. Beragyogja a távolságokat. A vigasztaló szentlélek képmása az engesztelhetetlen magányban. Mégis csak későn eszmélünk az elmúlásra. A temetőnek nincs csendje, hanem békéje van. Nyugalma, rendezettsége. Az idő, mely innen nézvést szűkre, a túlról tekintve meg végtelenre szabott, megadja a válaszokat. Vándornak és megtértnek egyaránt. A végén azért mindig ott marad, meddig még? Mi minden, mi tovább? ■ A világ egyik legrégebbi sírkertje, a Szent Péter apátság gyönyörű temetője Salzburgban fotó: petán Péter Tumultus és járatkésések A rendőrség fokozottan ellenőrzi a fővárosi temetők környékét a hoszszú hétvégén, tegnap bűncselekményről vagy balesetről nem érkezett jelentés. A város több pontján forgalomkorlátozásra kell számítani ezekben a napokban, így tilos megállni és várakozni november 5-én nyolc óráig a X. kerületi Új köztemetőhöz vezető útvonalaknál. Korlátozás lépett életbe hétfő reggelig a XIX. kerületi Kispesti temetőhöz vezető útvonalon a Kassai utcában, a Kolozsvári utca és a Pozsonyi utca között is. Nem lehet megállni és várakozni a Budapest XXIII. kerületi, Erzsébeti temetőhöz, valamint a Farkasréti temetőhöz vezető útvonalakon, a táblákkal jelzett szakaszokon sem. A Fővinform tájékoztatása szerint jelentősen lelassult a forgalom a temetők környékén. Gyakrabban járnak tegnap hajnal óta a fővárosi temetőket érintő buszok és villamosok. Komolyabb fennakadás egyelőre sehol sem volt, de több helyen késnek a járatok. A budapesti temetők november 4-ig reggel hét órától este nyolc óráig tartanak nyitva. A temetői irodákban péntekig ügyeletet tartanak a látogatók számára 7-30 és 17 óra között. Tegnap és a ma a Fiumei úti Sírkert és az Új köztemető kivételével a temetőkbe nem lehet gépkocsival behajtani. Ez alól csak a mozgáskorlátozott igazolvánnyal rendelkező látogatót szállító gépjármű a kivétel. ■ 3 A NAP TÉMÁJA ____________________________________________ 5 PERCES INTERJÚ GERGELY ANDRÁS TÖRTÉNÉSZ - Mennyire jellemző Magyarországon a halott- és temetőkultusz? - Hazánkban nem vált annyira fontossá a halottak, az elhunyt hősök tisztelete, mint más európai országokban. A magyarok nem csak az itthon, hanem a külföldön fellelhető magyar vonatkozású kegyhelyekre sem nagyon zarándokolnak el. Nálunk nincsenek egy helyen a királysírok, de például az aradi vértanúk is más-más helyen nyugszanak. Bár a romantika korában Széchenyi István megpróbált létrehozni egy nemzeti kegyhelyet, a próbálkozás kudarcba fulladt. Igaz, ma már a Kerepesi temetőben azért egy helyen nyugszanak a nemzet nagyjai. A hétköznapi emberek között sem létezik a kultusz, sokszor például a fiatalok nem tudják megválaszolni, hol vannak eltemetve a nagy- és dédszüleik. - Mi az oka, hogy mi másképp viszonyulunk halottainkhoz? - Ennek elsősorban vallási gyökerei vannak. Magyarországon régebben sem voltak például zarándokhelyek, és a reformáció térhódításával ennek a lehetősége végképp eltűnt. Mivel tehát nem alakult ki katolikus hegemónia, nem váltak jellemzővé azok a szokások, az a kultusz, amelyek egy tisztán katolikus országot jellemeznek. Spanyolországban, Olaszországban ez a mai napig létezik. - Azért halottak napján megtelnek a temetők emlékezőkkel... - Igen, ezen a napon már szinte kötelező felkeresni az elhunytak sírját, de ez sajnos elsősorban azért van, mert már leginkább csak ezen a napon mennek ki a temetőbe az emberek. Amikor én fiatal voltam, akkor is sokan látogattak ki Mindenszentekkor és halottak napján a temetőbe, de akkoriban még ez nem volt ilyen tömeges szokás, mint manapság. - Mennyire változtatta meg a modern fejlődés a szokásokat? - Nálunk is terjednek az új szokások és ennek több oka is van. Itt vissza kell kanyarodnunk a vallási különbségekre is: a protestánsok körében elterjedt hamvasztást a katolikus egyház először tiltotta, mára viszont már ez a felekezet is elfogadta ezt a temetkezési formát. Emellett természetesen gyakorlati kérdések is előtérbe kerültek. Egy hamvasztás sokkal olcsóbb, egyszerűbb, az urna nem foglal akkora helyet. Érdekes egyébként, hogy régen az elhunyt előzetes beleegyezése kellett hamvasztáshoz, ma már a rokonok is dönthetnek így. Sokszor előfordul, hogy aki tudja, hogy nincs örököse, nem lesz, aki ápolná a sírját, inkább azt kéri: hamvaszszák el, amikor meghal. Ugyanakkor egy szűk körben megfigyelhető a kriptaépítés divatja is. ■ SZERKESZTETTE: FORRÓ PÉTER KÖZREMŰKÖDÖTT: BARANYA RÓBERT, FERENCZ CSABA ,SEPSISZENTGYÖRGYI, KACSOH DÁNIEL, PETÁN PÉTER