Magyar Hírlap, 2008. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-02 / 1. szám

MAGYAR HÍRLAP­­ 2008. JANUÁR 2., SZERDA Sólyom László: az ország állapotát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni Közös cél kell és összefogás Sólyom László köztársasági elnök a közszolgálati televízióban elhang­zott újévi beszédében hangsúlyozta, hogy az ország állapotát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni. Az ország pusztító megosztottságá­ból csak a közös célok, a jóakarat, a találékonyság és az együttműködés vezethet ki - mondta. Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a Kár­pát-medencében és az egész világon! Ősidők óta minden civilizációban meg­ünnepelték, hogy a világ a sötétségből újra a világosság felé fordul. Ez a re­mény, az újrakezdés ünnepe. Az óévet vidámsággal búcsúztatjuk, s így fogad­juk az újat is. Éjfélkor egy pillanatra elkomolyodunk - ám a Himnusz kö­nyörgését is bizakodással énekeljük: víg esztendőnek kell végre jönnie! Reménykedhetünk-e? Az nem re­mény, ha arra hagyatkozunk, hogy majd csak lesz valahogy. A remény en­nek az ellentéte. A remény azt jelenti, hogy nem adtuk fel. Aki reménykedik, annak van belső iránytűje, van miből erőt merítenie. Hogy állunk tehát? Az ország állapo­tát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni. Az, hogy egy országban jó-e élni, azzal mérhető leginkább, hogy mi­lyen az emberek egészsége, meddig élnek, jók-e az iskolák, milyen a természeti környezet, mennyire sikerült a szegény­séget és a kirekesztettséget visszaszorí­tani. De még fontosabb, hogy van-e az országban általánosan elfogadott, közös elképzelés a jövőről, hogy van-e össze­tartás az emberek között. Azoknak az országoknak a sikere, amelyek kilábal­tak a miénkhez hasonló nehéz helyzet­ből, ezen a kettőn alapult: egy határozott cél akarásán és a szolidaritáson. Nálunk ezzel szemben mindenki az ország pusztító megosztottságáról pa­naszkodik. S valóban sok kárt okoz a mindent a mi­ ők sémára leegyszerűsí­tő fekete-fehér gondolkodás. De az élet színesebb, és teljesebb. Sok-sok példáját mutatja fel annak, mit érnek el azok, akik függetlenítik magukat a megosz­tástól, de nem is húzódnak vissza a magánéletbe. Országjárásaim során rengeteg igyekezettel, jóakarattal, ta­lálékonysággal és együttműködéssel ta­lálkozom. Ezek az emberek mind hisz­nek egy közös célban. Hány település jut előre, ahol az emberek szót értenek egy­mással, és milyen jó tapasztalni jogos büszkeségüket! A család maga is közösség, de a nagy­­családosok mozgalma településeket és egész vidékeket szervez meg. Nagyon sok iskola nemcsak jól tanít, hanem ha­tása messze kisugárzik az iskola falain túlra; bizony nemcsak kis falvakban, hanem - mint unokáim révén magam is örömmel tapasztalom - a fővárosban is. Rengeteg a segítő szervezet. Belegon­dolni is rossz, mi lenne nélkülük. A civil szerveződések immár nélkülözhetetle­nek az ország számára. Az is reményt keltő, milyen sokan őrzik szakmájuk tisztességét és színvonalát! Ezek látszólag mind apró ügyek, többnyire egy-egy helyi közösséghez kapcsolódnak. De végül is ebből áll ösz­­sze az ország. A kérdés az: akarjuk-e, hogy ami kicsiben működik és jó, az or­szágosan is úgy legyen? Tudjuk-e, hogy az embereknek ez a belső hozzáállása nem kis ügy, hanem éppen ez a legfon­tosabb. Ettől függ, mi lesz Magyaror­szág helye az átalakuló világban; ettől függ, lesz-e közös akarat arra, hogy a magyar nemzet fennmaradjon a Kár­pát-medencében. Újévkor, újrakezdéskor érdemes meg­gondolnunk és megerősítenünk, hogy van belső iránytűnk, hogy megőrizzük a reményt. Ezért tudjuk ilyenkor szívből énekelni a Himnuszt. Boldog, reményteljes új esztendőt kí­ván­ok! Az államfő szerint aki reménykedik, annak van belső iránytűje FOTÓ: MTI-SOÓS LAJOS Alig emelkedő büntetőpontok a közlekedésben SVENDT PÁL Sokkal enyhébb az új jogszabály, mint amilyenre a változást sürgető rendőrök számítottak, és a továbbra is megenge­dő szabályozással megint távolabb ke­rültünk Európától - értékelték lapunk­nak a közlekedési előéleti pontrendszer módosításáról név nélkül nyilatkozó szakemberek. Mint mondták, aggályos hogy az uniós gyakorlattal szemben, - ahol két és fél, három szabálysértés után bevonható a jogosítvány - nálunk a parlamenti többség elegendő vissza­tartó erőnek értékelte, hogy Magyar­­országon négy szabálysértés után lehet bevonni a vezetői engedélyt. Január elsejével emelkedik az egyes szabálysértésekért járó büntetőpon­tok száma. Gondatlan bűncselekmény elkövetése esetén hat, szándékos bűn­­cselekmény elkövetése esetén kilenc büntetőpontot lehet kapni, és aki eléri a 18 pontot, annak bevonják a jogosít­ványát. A rendőrök a 2001 óta - ami­kor a pontrendszer megjelent - főként holland, német, francia, angol és szlo­vén példákra hivatkozva kifogásolták a büntetőpontrendszer hatékonyságát amely eddig - egyes tagországok sza­bályozásához képest - kétszer annyi pont begyűjtéséhez kötötte a jogosít­vány bevonását. Komáromi Endre ezredes, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályának vezetője lapunknak azt mondta: bíz­nak benne, hogy a jogszabályváltozás nyomán szabálykövetőbbek lesznek az autóvezetők. Azzal, hogy a most életbe lépő szigorítás mellett január elsejétől három- és húszezer forint közötti hely­színi bírságot szabhatnak ki a rend­őrök, már nem éri meg semmibe venni a közlekedés szabályait. Mint mond­ta, a rendőrség mintegy hatszázezer „ponttulajdonost” tart nyilván. De még fontosabb, hogy van-e az országban általánosan elfoga­dott, közös elképzelés a jövőről, hogy van-e összetartás az emberek között. Azoknak az országoknak a sikere, amelyek kilábaltak a miénkhez hasonló nehéz helyzetből, ezen a kettőn alapult: egy határozott cél akarásán és a szolidaritáson. ­ Hatvankét közéleti személyiség nyílt levele az állampolgárokhoz Nem kérnek a magánbiztosítókból Hatvankét közéleti szereplő, köztük Czakó Gábor író, Derce Tamás, Újpest polgármestere, Fábry Sándor humo­rista, Hegedűs Zsuzsa szociológus, Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke és Mellár Tamás egyetemi tanár nyílt levelet intézett a Magyar Köztársaság állampolgáraihoz a jog­állam védelmében, az egészségbiz­tosítási törvénnyel szembeni közös fellépés érdekében. A levél aláírói szerint a kormány vissza­él a hatalmával, és súlyos károkat okoz az országnak. A pártállami módszerek visszatérése ellen a társadalomnak kell fellépnie - állítja hatvankét neves közéleti személyiség. Az aláírók 2007 júliusában tették közzé első nyilatko­zatukat, melyben kérték a köztársasági elnököt, hogy az állami vagyonról szó­ló törvényt küldje előzetes normakont­­rollra az Alkotmánybíróságra. Októ­berben az aláírók közül Zlinszky János volt alkotmánybíró és Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese a vagyontör­­vény megsemmisítését kérte az AB-től. Újabb nyilatkozatukban rámutatnak: az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény elfogadásának módsze­re alkotmányos válsághoz vezetett. Az aláírók kérik a választópolgáro­kat, hogy keressék fel képviselőiket, és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbizto­sítás üzleti alapokra helyezését. A levél szövege teljes terjedelmében alább ol­vasható. Tisztelt Honfitársaink! Az Országgyűlés 2007. december 17-én elfogadta az egészségbiztosítási pénztá­rakról szóló törvényt. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke december 27-én bejelentette, hogy nem ért egyet a törvénnyel, nem írja alá, és nem hir­deti ki. Kérte az Országgyűlést, hogy orvosolja a jogalkotási eljárás súlyos hiányosságait, és fontolja meg tartalm­i kifogásait is. A külföldi tapasztalatok szerint az egészségügyi alapok privatizációja rontja az egészségügyi rendszer tel­jesítőképességét, csökkenti az esély­­egyenlőséget, és megdrágítja az ellátást. A törvény üzleti befektetőknek játssza át a társadalombiztosítás vagyonát, vala­mint a betegek adatait. Az ellátásszer­vezés monopóliumát élvező, kisebbségi tulajdonrészük fejében többségi jogosít­ványokkal rendelkező magánbiztosítók nem fognak versengeni a betegekért. Nyereségük fő forrása az ellátás köré­nek és minőségének korlátozása lesz. Ha a törvény életbe lép, a változá­sok visszafordíthatatlanná válnak: a magyar egészségügy jórészt a nemzet­közi gazdasági jog hatálya alá kerül. Mire megbukik a több­pénztáras, üz­leti modell, szinte lehetetlenné válik az egybiztosítós rendszer visszaállítása. A kormány diktatórikus eszközökhöz folyamodott, hogy üzleti tervét telje­sítse. Olyan, az ország jövőjét hosszú távra meghatározó intézkedéseket vitt keresztül a törvényhozásban, amel Kérjük a választókat, ke­ressék fel képviselőiket, hogy utasítsák el az üzleti egészségbiztosítást. Ívekre választási programjában nem kért és nem kapott felhatalmazást. Semmibe vette az országos tiltakozást, a szakmai és tudományos testületek súlyos érvekkel megalapozott ellenvé­leményét. Lelkiismeretük elleni szava­zásra kényszerítltt sok kormánypárti képviselőt. A törvény végleges szövege a társadalmi egyeztetés megkerülésé­vel, a kormánypártok és az üzleti biz­tosítók közötti háttéralkuban született, még a képviselők is csak közvetlenül a szavazás előtt kapták kézhez. A „fékek és ellensúlyok” demokrati­kus rendszerét így hatályon kívül he­lyezték. A képviselők nem választóik­nak, hanem a pártvezetésnek (és üzleti érdekcsoportoknak) felelnek, akárcsak a rendszerváltozás előtt. A köztársaság elnökének döntése félreérthetetlenül utal a kialakult alkotmányos válságra. A pártállami módszerek visszatérése ellen azonban nem az alkotmányjo­gászoknak, hanem a társadalomnak kell fellépnie. A kormány visszaél ha­talmával, és súlyos károkat okoz az or­szágnak. Jogunk és állampolgári köte­lességünk, hogy ezt megakadályozzuk. A jogállam nem működik, ha intéz­ményeit nem működtetjük. Ezért e levél aláírói a Magyar Köztársaság állampol­gáraihoz fordulnak. Kérjük a választó­­polgárokat, keressék fel képviselőiket, és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbizto­sítás üzleti alapokra helyezését. Köve­teljék, hogy szavazzanak nemmel, ha a törvény ismét napirendre kerül. Adja­nak időt széles körű társadalmi egyez­tetésen alapuló, szakmailag megala­pozott reformkoncepció kidolgozására. Támogassák a törvény visszavonására irányuló kezdeményezéseket! Vegyük fel a harcot a közöny és a beletörődés ellen, demokratikus vívmányaink vé­delmében! Legkevésbé az Országgyűlés munkájával elégedettek a magyarok A tűzoltóság és a katasztrófavédelem munkájával a leginkább elégedettek a magyarok - derül ki a Szonda Ipsos kutatásából. A Reader’s Digest maga­zin országos reprezentatív felmérést végzett, hogy kiderítse, kikben bí­zunk leginkább. Itt Erdei Zsolt vezeti a listát. A százpontos skálán 84 ponttal végzett az élen a tűzoltóság és a katasztrófa­­védelem, második a posta lett, hetven ponttal. A biztonságért felelős intézmé­nyek közül a honvédség áll az élen, a szervezet az összesített listán is dobo­gós, ott a rendőrség a vasút és az Alkot­mánybíróság követi. A közszolgálati és a kereskedelmi rádiók, az egyházak, valamint a bankok és a bíróságok egy­aránt 57 pontot értek el a felmérésben. Az ötvenpontos határ alá, vagyis a negatív állományba mindössze három szervezetet: a szakszervezeteket, a gaz­dasági kamarákat, valamint a munka­adók szervezeteit és a parlamentet so­rolták a válaszadók. A legkevésbé az Országgyűlés mun­kájával elégedettek a magyarok: ered­ménye 34 pontot ért a százas skálán. A parlament tevékenységével sem a kormánypárti, sem az ellenzéki szava­zók nem elégedettek, az utóbbiak vala­mivel kritikusabbak. A Reader’s Digest országos reprezen­tatív felmérést végzett, és megbízásából a Marketing Centrum 2007 végén ezer főt kérdezett meg. A hírességek osz­tályzatai alapján állították fel a rang­sort. Az eredményekből az árnyoldal is nyilvánvaló. Az utolsó húsz név több mint fele politikus. A 99. helyre került Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kevésbé megbízhatónak ítélik, mint a 83. helyezett Bódi Sylvi modellt vagy a 74. helyezett Oláh Ibolya énekest, de még saját feleségénél, a 95. helyen vég­ző Dobrev Kláránál is hátrább került. Az első húsz helyezett: 1. Erdei Zsolt ökölvívó, 2. Egerszegi Krisztina volt úszóbajnok, 3. Vágó István tévésze­mélyiség, 4. Szávay Ágnes teniszező, 5. Besenyei Péter műrepülő, 6. Bá­lint György kertész, 7. Szabó Magda író, 8. Papp Lajos szívsebész, 9. Vitray Tamás tévészemélyiség, 10. Kovács Katalin kajakozó, 11. Kemény Dénes vízilabdaedző, 12. Polgár Judit sakko­zó, 13. Talmácsi Gábor motorverseny­ző, 14. Erős Antónia tévészemélyiség, 15. Presser Gábor zenész, 16. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szó­vivője, 17. Göncz Árpád volt államfő, 18. Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, 19. Aigner Szilárd meteorológus, 20. Bóna Márta meteorológus. Szekérrúd A két felmérés, bár különböző kérdé­sekre igyekezett választ találni, egy­ben tökéletesen megegyezik. Neve­zetesen, hogy mindkettőből kiderül: a hazai közvélemény éles kritikával illeti a politikusokat. És itt nem csu­pán arról van szó, hogy szeretnék, ha honatyáink jobban házhoz húzóak lennének, vagyis jó lenne egyre keve­sebb üres padsort látni a T. Házban, hanem arról, hogy a morállal vannak súlyos kifogásaik az embereknek. Mert ha igaz a szakemberek szerint egyértelműen megfogalmazott tézis, miszerint a bizalom a társadalom összetartó ereje, és hiánya a minden­napok kerékkötője, akkor elmond­hatjuk: rossz irányba tart most az ország szekere. FP 3 BELFÖLD

Next