Magyar Hírlap, 2008. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-08 / 82. szám

MAGYAR HÍRLAP­­ 2008. ÁPRILIS 8., KEDD Többször is kockára tette a hitelességét Hillary Clinton nagyon ideges Lemondott Mark Penn, az amerikai demokrata párti elnökjelöltségért küzdő Hillary Clinton fő kampány­stratégája. Gyakorlatilag menesztet­ték: kiderült, hogy Penn cége jó pén­zért lobbizott a kolumbiai kormány megbízásából a törvényhozásban az amerikai-kolumbiai szabadkereske­delmi egyezmény érdekében. Rosszul áll Hillary Clinton szénája. Ő éppenséggel ellenzi az ilyen egyez­ményeket, mert sok amerikai attól tart, hogy megkötésük álláshelyek meg­szűnését okozhatná az Egyesült Álla­mokban. De nem csak ez a baj. Néhány napja azt mondta, hogy 1996-ban Boszniában golyózáporban érkezett a reptérre, erre levetítették a korabe­li híradós tudósításokat, és kiderült, hogy füllentett, mert hogy kislányok fogadták virággal. Aztán arról fecsegett, hogy 1998-ban Pakisztánban látta Oszama bin Ladent, aki éppen hogy csak meglógott előle, mire a Fehér Ház közzétette valahai hivatalos vizitjeinek listáját, és kide­rült, hogy ismét nem mondott igazat. Nemcsak hogy nem látta Bin Ladent, de az adott időpontban éppen az orlandói Disneyworldben hullámvasutazott. A hét végén újabb hazugsága lep­­leződött le: vélhetőleg az egészségbiz­tosítás átalakításának népszerűsítése érdekében többször előadta, hogy egy ohiói kórház megtagadta az ellátást egy áldott állapotban lévő asszonytól, mert nem volt nála száz dollár, s a nő néhány nappal később, a szövődmények miatt, a magzatával együtt meghalt. Ezúttal a kórház jelentkezett, és kérte ki magá­nak a hazugságot. De azért volt, amiben nem hazudott: Bill Richardsonnak, Új-Mexikó állam kormányzójának valóban azt mondta, hogy Barack Obama nem nyerheti meg a választásokat. Ezt ugyanis maga Bill Richardson mondta el az ABC televí­ziónak. Hillary Clintonnal egyre több a gond: nagyon akarja a hatalmat, s emiatt lassan betegessé válik a „nem igazmondása”. Férje, a volt elnök pe­dig újabban ismét nem tud uralkodni magán: vöröslő fejjel fenyegetőzik, és lehordja a sárga földig azokat, akik mégsem az ő feleségét támogatnák az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Csakhogy a Clinton házaspár lassan­ként kénytelen rájönni arra, hogy im­már egykori barátaik és munkatársaik sem olyan lojálisak velük, mint amire számítottak. A politikai túléléséért küzdő Hillary Clinton már csak a szuperdelegátusok­ban bízhat­­ azokban a küldöttekben, akiket az elnökjelölő konvención sem­miféle mandátum nem köt, s a saját belátásuk, értékítéletük szerint vok­solhatnak arra, hogy ki legyen a párt jelöltje. Ezért ő is és a férje is mindent megtesz, hogy maga mellé állítsa őket. Ha kell, naponta többször rájuk telefo­náltatnak, ha kell, megfenyegettetik őket, ha kell, a lojalitásukra apellálnak. Clintonék abból indultak ki, hogy bárki, aki a korábbi Clinton-kormány­­zatban velük együtt dolgozott (akár kabinettagként, akár kisebb beosz­tásban), most is velük tart, és feltétel nélkül Hillaryt támogatja, de egyre többször szembesülnek azzal, hogy er­ről szó sincs. Bill Richardsont például­­ ő annak idején energiaügyi miniszter és ENSZ-nagykövet is volt Bill Clinton kormányában - a Clinton-tanácsadók egyike lejúdásozta a The Washington Postban. Bruce Buchanan, a Texasi Egyetem politológusa szerint e hűtlenségek oka az, hogy Clintonék is mindig csak ad­dig voltak lojálisak valakivel, amíg az érdekeik megkívánták, s ha már nem volt többé hasznukra, akkor „ejtették” a kollégát vagy barátot. Erről sokat me­sél­hetne Al Gore, a demokraták nyolc évvel ezelőtti elnökjelöltje, aki elől az éppen szenátorságra pályázó Hillary Clinton happolta el a kampányrendez­vényeket és az anyagi támogatókat. Most eljött a törlesztés ideje. Persze a hűtlenséget magyarázhatja az a meg­győződés is, hogy Barack Obama való­ban jobb elnökjelöltje lenne a Demok­rata Pártnak, mint Hillary Clinton. Ezt egyre több demokrata párti politikus gondolja azok közül, akik annak ide­jén nem voltak a Clinton házaspár kö­zeli munkatársai. Hillary Clintonnak azonban még van ideje. SZENTENDREI LAJOS, WASHINGTON A volt first lady fokozatosan elveszíti a szuperdelegátusok támogatását is FOtÓ:REUTERS-ANNE MEDLEY Botrányos búcsú Európától: kialudt az olimpiai láng Két alkalommal is el kellett oltani az olimpiai lángot Párizsban, miután Kína-ellenes tüntetők megpróbálták megszerezni a fáklyát a nyári játékok jelképét vivő sportolóktól. A francia fővárosban háromezer biciklis, görkorcsolyás, illetve kocogó rendőr próbálta megóvni a fáklyát a Ti­­betben tapasztalható kínai jogsértések ellen tiltakozó tömegtől. Bár a párizsi hatóságok korábban jelezték, államfő­nek kijáró biztosítást adnak az olim­piai láng mellé, a menetet háromszor megszakították, a fáklyát eloltották, és biztonsági okokból busszal vitték tovább. A Tibet-aktivisták több százan lehettek, néhányukat a földre teperték a rendőrök (köztük a francia zöldpárt egyik tagját), legalább négy embert le­tartóztattak. Vasárnap Londonban fulladt kis híján botrányba a láng útja, ott csak­nem negyven tüntetőt vettek őrizetbe a rendőrök. Az olimpiai láng következő állomá­sa San Francisco, a tengerentúlon a da­lai láma rendkívül népszerű, a Nobel­­békedíjas tibeti vezető novemberben George Bush elnök jelenlétében vette át az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, a Kongresszusi Aranyérmet. A vesszőfutásnak koránt sincs vége. Április 17-én, Újdelhi lehet a legkemé­nyebb állomás. A tibeti emigráció je­lentős része Indiában él, az újdelhi kí­nai nagykövetséget több ízben ostrom alá vették a tibeti tüntetők. Az indiai hatóságok mindössze három kilomé­terre rövidítették a láng útját, a mene­tet útzárakkal, rendőrségi barikádok­kal védik majd. Az ausztráliai fővárosban is bot­rányra számítanak, a fáklyát április 24-én viszik keresztül Canberrán. Kevin Rudd miniszterelnök közölte, nem lesznek kínai biztonsági emberek az eseményen, az ausztrál hatóságok biztosítják majd a menetet. JV Csak felszínes javulás észlelhető Irakban Az Amerikai Békeintézet (ASIP) bemutatta új tanulmá­nyát, amely szerint öt-tíz éven belül nem várható jelentős fejlődés Irakban. Robbanás döntött romba egy bászrai épületet tegnap hajnal­ban. A mentőalakulatok több holttestet - egyes hírek szerint hármat,­­más források szerint nyolcat­­ találtak a törmelé­kek alatt. A helyiek szerint egy amerikai repülőgép mért légicsapást a házra, de a térség hadműveleteiért felelős britek állítják, nem volt amerikai légi tevékenység a térségben. Az iraki biztonsági erők egyik név nélkül nyilatkozó tisztség­­viselője a koalíciós erők támadására gyanakszik. Az elmúlt hetekben többször is bombázták az amerikaiak Bászrát és környékét, céljuk a síita milíciákkal való leszámolás volt. Alig néhány órával a robbanás előtt hozta nyilvánosság­ra legfrissebb jelentését az Amerikai Békeintézet, ebben a többi közt arról számol be, hogy az Irakban elért fejlődés igencsak felszínes. „Irak továbbra is kritikus probléma az Egyesült Államoknak. Bár 2005 óta némileg javult a biz­tonsági helyzet, és a politikai folyamatokban is megfigyel­hető csekély javulás, még mindig nem lehet tudni, hogy Washington mikorra érheti el céljait” - olvasható a jelentés összefoglalójában. Az USIP három lehetséges utat vázol az Egyesült Álla­moknak. Az első esetben az amerikai kormány továbbra is elkötelezett marad Irak fejlődése iránt, és a korábbinál na­gyobb hangsúlyt fektet a politikai és gazdasági fejlődésre, helyi szinten is. Nuri al-Maliki kormánya ezen a téren nem tudott haladást elérni. Ha Washington a csökkentett iraki jelenlétet választja, arra a jelentés szerint két lehetőség kínálkozik. Egyrészt továbbra is nyújthatna segítséget az országnak, de azzal a feltétellel, hogy a bagdadi kormány a tartományokat ru­házza fel jelentős hatalommal, és magának csak a nemzet­­biztonság ügyeit és az olajbevételek elosztását tartja meg. E forgatókönyv kudarca esetén Washington - a veszteség csökkentésének céljával - csapatkivonási menetrendet dol­gozna ki, de ez végül valószínűleg a zűrzavar és erőszak fo­kozódásához vezetne. A harmadik eset a feltétel nélküli és teljes csapatkivonás, amely 2009 januárjában kezdődhetne meg, és 2011-re fe­jeződhetne be. Ezzel egy időben Amerikának meg kellene erősítenie a régióban katonai jelenlétét, és erősebb szövetsé­geket kellene kiépítenie. Nuri al-Maliki ultimátumot adott Muktada asz-Szadr radikális síita vezetőnek. Az iraki kormányfő bejelentette: Szadr mozgalmát mindaddig kizárják az ország politikai életéből, amíg nem oszlatja fel milíciáját, a Mahdi Hadsere­gét. Ha ez nem történik meg, Muktada asz-Szadr mozgalma nem vehet részt az októberi tartományi választásokon. (mh) 7 KÜLFÖLD

Next