Magyar Hírlap, 2009. június (42. évfolyam, 127-138. szám)

2009-06-15 / 138. szám

www.magyarhirlap.hu Kuncze Gábort hívnák vissza a párt élére a leköszönt Fodor Gábor helyett Szakadékban az SZDSZ PÁL GÁBOR Az MSZP kongresszusával egy idő­ben, július 4-én tartja tisztújító kül­döttgyűlését az SZDSZ, de még hiva­talos elnökjelöltek sincsenek, olyan jelölt nem is mutatkozik, aki ne a megosztottságot fokozná. A párton belül tombol az ellenségeskedés, töb­ben szakadástól tartanak, őszig vi­szont biztosan kitartanak a Bajnai­­kormány mellett. Az európai parlamenti választáson megsemmisítő vereséget szenvedő törpepárt a teljes vezérkarát lecseré­li, legalábbis az ügyvivő testület tag­jait újraválasztják. Szombaton a sza­bad demokraták országos tanácsának ülésén kiderült, hogy sem a pártve­­zetői tisztségéről a választási kudarc miatt lemondott Fodor Gábor, sem Szent-Iványi István EP-lista-vezető nem méreti meg magát a pártelnöki posztért folyó versengésben. Gusztos Péter viszont nem cáfolta, hogy jelölése esetén hajlandó lenne pártelnökjelöltként elindulni, bár a „rasszizmusellenes küzdelmeiről” el­­híresült politikus egyelőre kivár. Ha­sonlóan tesz Demszky Gábor is, akit többen győzködnek, de még szintén nem mondott határozott igent vagy nemet. Történelme legnagyobb vá­lasztási veresége hatására sok sza­bad demokrata egyedül Kuncze Gá­bor visszatérésében reménykedik, mondván, csak így kerülhetik el a po­litikai süllyesztőt. Az egykori pártelnök viszont már most is jórészt az üzleti világban te­vékenykedik, s többször határozottan kijelentette: nem kíván visszatérni a nagypolitikába. Kuncze Gábor szom­baton úgy nyilatkozott, hogy nem foglalkozik az SZDSZ elnökválasztá­sával. A párt így nagy bajba kerül, hi­szen olyan elnökjelöltet kell találnia néhány héten belül, akinek irányítá­sával a belső megosztottsággal küsz­ködő SZDSZ elkerülheti a szétesést, s aki valamelyest elfogadható a közvé­leménynek is. Információink szerint nagy vita alakult ki szombaton az Országos Ta­nács tagjai között a személyi kérdé­sekben és az SZDSZ tartalmi megúju­lása kapcsán. Mint ahogy az várható volt, kisebbségbe kerültek azok, akik a radikális változást sürgették, többek között azt, hogy mihamarabb szakít­sanak a Bajnai- kormány támogatásá­val, s járuljanak hozzá az előre hozott választásokhoz, ami az ő indoklásuk szerint még hozhatna is százalékok­ban mérhető népszerűséget a több­szörösen leszerepelt, hitelét veszí­tett pártnak. Ebbe a körbe sorolható például Béki Gabriella, Gulyás József, Velkey Gábor és több vidéki szabad demokrata párttag. Utóbbiak közül Vámos József azt szorgalmazta, hogy Kóka János mondjon le frakcióvezetői tisztsé­géről, mert őt szintén nagy felelős­ség terheli azért, hogy idáig jutott a párt. Az indítványt - néhány szava­zatos többséggel - elutasította az or­szágos tanács. ■ Horn Gábor, Kovács Kálmán és Fodor Gábor. Vették a kabátjukat FOTÓ: BÉLI BALÁZS Sztrájkra is készen állnak a civil erők Az európai parlamenti választás egy­értelmű eredménye után ismét több ezren követelték vasárnap az elő­re hozott választás azonnali kiírását a Hősök terén, majd az Alkotmány utcában, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) demonstrációján. A Bajnai­­kormány számára utolsó figyelmez­tetésnek szánt tiltakozás felszóla­lói hangsúlyozták: hazánknak egy új választás útján felálló, társadal­mi erővel támogatott és kontrollált, a nemzeti érdekeket követő kormány­ra van szüksége, amely rendelkezik egy civilekkel közösen megalkotott nemzetstratégiával. Annak szerintük tartalmaznia kell a kormány felelősségre vonásának le­hetőségét, a kétkamarás parlament létrehozását, új munkahelyek te­remtését, illetve például a multikkal kötött szerződések felülvizsgála­tát. A tüntetésen Tarlós István, a Fi­desz-KDNP fővárosi frakcióvezető­je hangsúlyozta, hogy pártjának van válságkezelő programja, akármeny­­nyire is hangoztatják a szocialisták az ellenkezőjét. A politikus szerint az új kormánynak társadalmi szerződést kell kötnie a civilekkel. Fricz Tamás, a CÖF egyik alapítója kezdeményezte, hogy június 19-ét - azt a napot ame­lyen 1991-ben az utolsó szovjet kato­na is elhagyta hazánkat - nyilvánít­sák Magyarország függetlenségének napjává. A szervezet prominensei a demonstráción bejelentették, hogy­ha a jelenlegi hatalom birtokosai nem hajlandók hozzájárulni az előre ho­zott választás megtartásához, ak­kor készek arra, hogy ősszel országos sztrájkot és polgári engedetlenséget hirdessenek. BR Tarlós szerint az új kormánynak szerződést kell kötnie a civilekkel FOTÓ: BÉLI BALÁZS A T. Ház ma szavaz a köztársasági elnök főbírójelöltjéről Az Országgyűlés ma dönt róla, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választják-e Baka Andrást, a Fővárosi Bí­róság elnöki bíráját, akit Sólyom László köztársasági elnök májusban másodszor jelölt a legfőbb közjogi méltóságok sorába. A nyilatkozatok alapján a Fidesz a korábbiakhoz hasonlóan támogatja, az MSZP pedig már elfogadhatónak tartja a jelölt kinevezését, így Baka Andrásnak jó esélye van rá, hogy elnyerje a parla­ment kétharmados támogatását. Hogyha a T. Ház alkotmányos többsége elfogadja, Solt Pál, majd a kétszer is megválasztott Lomnici Zoltán után a volt strasbourgi emberi jogi bíró lehet a rendszerváltozás utáni idő­szak harmadik főbírója, egyúttal az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke. (LP) FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT megkérdeztü­k Szabó Márk, a Nézőpont Intézet vezető elemzője: Az SZDSZ jelenlegi állapotát leg­inkább a széthúzás, a többszólamúság és a kilátástalanság jellemzi. Nehéz más­sal magyarázni, hogy egyre több lehetséges elnökjelölt neve kering a nyilvánosság­ban, Kuncze Gábor nevének felmerüléséből pedig arra lehet következtetni, hogy az SZDSZ, 2001-hez hasonlóan, „végszükség-forgatókönyvvel” számol. A különb­ség a nyolc évvel ezelőtti helyzethez képest annyi, hogy az SZDSZ leendő vezetőjé­nek két százalékról kellene feltornásznia a pártot, ami egyelőre megoldhatatlan­nak látszik, Kuncze nyilván ezért sem igyekszik vissza a liberálisok élére. Az SZDSZ ma egy rossz és egy még rosszabb forgatókönyv közül választhat: vagy belemegy a parlament feloszlatásába és az előre hozott választásokba, ami a biztos kiesésé­vel egyenlő, vagy tovább támogatja a népszerűtlen szocialista kormányt, végképp hozzákötve sorsát az MSZP jövőjéhez. (PG) 2009. JÚNIUS 15., HÉTFŐ BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP A legutolsó intés álláspont A szocialista parafenoménok legeleje, a Nyakó nevű ember azt mondta, hogy a Fidesz elnökének szombati beszéde nem volt korszerű. Az ő helyében, lehet, tán én sem tartottam volna kor­szerűnek. De, hál' istennek, én nem vagyok az ő helyében. Az emeszpé futtatottjainak tényleg nem korszerű semmilyen más szó, csak amit ők formálnak meg csücsök­ ajkukkal. Ez ná­luk születési, egyszersmind neveltetési hiba. Vagyis több, mint bűn. De ha egy párt szócsöve épp akkor beszél korszerűségről, amikor épp egy hete mondta ki a választó az alakulatáról a to­tális korszerűtlenséget - akkor már súlyos önértékelési zavar­ról, mentális bajról is szó lehet. A szocialisták realitásérzékével mindig is volt kicsinyke gond, de most úgy tűnik, a zúzógé­pen áteresztve végképp elvesztették a józan eszüket. Ideje lenne megfontoltabban és szerényebben beszélniük. Egy kis párthoz illően. Mert a törvény még hatalomban tartja őket, de a társa­dalom már ítélkezett. Csak a végső elszámoltatás, az ítéletnap van hátra. Könnyít persze rajtuk, hogy az ítéletnapban az ateis­ták nem hisznek. Nem is kell hinniük. De a naptár kegyetlenül kipörgi azt a napot, előbb vagy utóbb. Az országnak jobb lenne mielőbb, nekik viszont létkérdés, hogy minél később. Legfeljebb jövő tavaszig kaphatnak még egy kis időt. A szom­bati Fidesz-kongresszuson is elhangzott a figyelmeztetés: a balliberális erők megkezdték a maguk átmentését, már nem a következő választásra koncentrálnak, hanem hogy mindenüvé beépítsék, befészkeljék magukat, várva a majdani visszatérésre. A dolgok állása szerint az nem lesz könnyű. Mai szemmel nézve szinte lehetetlen. A tét már inkább csak az, hogy regnálásuk alatt mi kárt tudnak még okozni. Hogy minél kisebb legyen a veszte­ség, át kéne már adniuk a gyeplőt. Ehhez viszont önismeret ké­ne, felelősségérzet, meg belátás. Sosem volt ez az erősségük. Megfontolhatnák végre a nagy anekdotázó, Deák Ferenc ked­venc történetének tanulságát. A „haza bölcse”, ahogy mesél­te anno, Inkey Kálmánnal kikocsizott. A göröngyös úton a lo­vak nekitüzesedtek, az utas önkéntelenül nyúlt a szár után, de jött az intelem: „Bátyám, ha bele nem kap a gyeplőbe, tán meg­­menekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odaveszünk. ” Nagy baj látni, hogy a mai bakon ücsörgők kétségbeesetten kapasz­kodnak és kapkodnak egyre a gyeplőbe, a kocsi veszettül ugrál a göröngyökön, bele-belehuppan a kátyúkba, már a szakadék is közel. De még közelebb az önmentegető demagógia: „az ország számára a legfontosabb a stabilitás” - mondják, ha az előreho­zott választás kérdését kell elhárítani. És eközben egyre nyil­vánvalóbb, hogy az országban éppen a stabilitás hiányzik: gaz­daságban, pénzpiacban, közéletben, közbiztonságban egyaránt. Rendpártiságra szavazott az ország. Az erős kézre és a kiszámít­hatóságra. De a kormányerők, mintha a társadalom legnagyobb gondja ma ez lenne, egy hét után is ugyanazt a csontot rágják: a radikalizmus előretörését. Amit saját maguknak köszönhetnek. Elér-e a fülükhöz a szombati kongresszuson elhangzott szó, hogy „a magyar választók számára nem egy radikális párt tér­nyerése a probléma, hanem a munkahelyek elvesztése”. A radikális változtatásra való igényt a választás kifejezte. Már csak a részleteken lehet vitatkozni. A rendrakás elkerülhetet­len. Ha ez nem történik meg, a választóknak nem csak tizenöt százaléknyi része fog radikalizálódni. Egy hatvanszázalékos erő tökéletes társadalmi felhatalmazással bír, hogy a múlhatatlanul szükséges lépéseket megtegye. Hogy beteljesíthesse azt, amit ígért: „nincs kiegyezés”. Nem is lehet. A választói akarat meg­csúfolása lenne az. És szükségképpen robbanáshoz vezetne. Az ország számára pedig a legfontosabb tényleg a stabilitás. Amit már csak az új erő tud megteremteni. VÁRKONYI BALÁZS varkonyi.balazst. magyarhirlap.hu

Next