Magyar Hírlap, 2009. június (42. évfolyam, 127-138. szám)
2009-06-15 / 138. szám
www.magyarhirlap.hu Kuncze Gábort hívnák vissza a párt élére a leköszönt Fodor Gábor helyett Szakadékban az SZDSZ PÁL GÁBOR Az MSZP kongresszusával egy időben, július 4-én tartja tisztújító küldöttgyűlését az SZDSZ, de még hivatalos elnökjelöltek sincsenek, olyan jelölt nem is mutatkozik, aki ne a megosztottságot fokozná. A párton belül tombol az ellenségeskedés, többen szakadástól tartanak, őszig viszont biztosan kitartanak a Bajnaikormány mellett. Az európai parlamenti választáson megsemmisítő vereséget szenvedő törpepárt a teljes vezérkarát lecseréli, legalábbis az ügyvivő testület tagjait újraválasztják. Szombaton a szabad demokraták országos tanácsának ülésén kiderült, hogy sem a pártvezetői tisztségéről a választási kudarc miatt lemondott Fodor Gábor, sem Szent-Iványi István EP-lista-vezető nem méreti meg magát a pártelnöki posztért folyó versengésben. Gusztos Péter viszont nem cáfolta, hogy jelölése esetén hajlandó lenne pártelnökjelöltként elindulni, bár a „rasszizmusellenes küzdelmeiről” elhíresült politikus egyelőre kivár. Hasonlóan tesz Demszky Gábor is, akit többen győzködnek, de még szintén nem mondott határozott igent vagy nemet. Történelme legnagyobb választási veresége hatására sok szabad demokrata egyedül Kuncze Gábor visszatérésében reménykedik, mondván, csak így kerülhetik el a politikai süllyesztőt. Az egykori pártelnök viszont már most is jórészt az üzleti világban tevékenykedik, s többször határozottan kijelentette: nem kíván visszatérni a nagypolitikába. Kuncze Gábor szombaton úgy nyilatkozott, hogy nem foglalkozik az SZDSZ elnökválasztásával. A párt így nagy bajba kerül, hiszen olyan elnökjelöltet kell találnia néhány héten belül, akinek irányításával a belső megosztottsággal küszködő SZDSZ elkerülheti a szétesést, s aki valamelyest elfogadható a közvéleménynek is. Információink szerint nagy vita alakult ki szombaton az Országos Tanács tagjai között a személyi kérdésekben és az SZDSZ tartalmi megújulása kapcsán. Mint ahogy az várható volt, kisebbségbe kerültek azok, akik a radikális változást sürgették, többek között azt, hogy mihamarabb szakítsanak a Bajnai- kormány támogatásával, s járuljanak hozzá az előre hozott választásokhoz, ami az ő indoklásuk szerint még hozhatna is százalékokban mérhető népszerűséget a többszörösen leszerepelt, hitelét veszített pártnak. Ebbe a körbe sorolható például Béki Gabriella, Gulyás József, Velkey Gábor és több vidéki szabad demokrata párttag. Utóbbiak közül Vámos József azt szorgalmazta, hogy Kóka János mondjon le frakcióvezetői tisztségéről, mert őt szintén nagy felelősség terheli azért, hogy idáig jutott a párt. Az indítványt - néhány szavazatos többséggel - elutasította az országos tanács. ■ Horn Gábor, Kovács Kálmán és Fodor Gábor. Vették a kabátjukat FOTÓ: BÉLI BALÁZS Sztrájkra is készen állnak a civil erők Az európai parlamenti választás egyértelmű eredménye után ismét több ezren követelték vasárnap az előre hozott választás azonnali kiírását a Hősök terén, majd az Alkotmány utcában, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) demonstrációján. A Bajnaikormány számára utolsó figyelmeztetésnek szánt tiltakozás felszólalói hangsúlyozták: hazánknak egy új választás útján felálló, társadalmi erővel támogatott és kontrollált, a nemzeti érdekeket követő kormányra van szüksége, amely rendelkezik egy civilekkel közösen megalkotott nemzetstratégiával. Annak szerintük tartalmaznia kell a kormány felelősségre vonásának lehetőségét, a kétkamarás parlament létrehozását, új munkahelyek teremtését, illetve például a multikkal kötött szerződések felülvizsgálatát. A tüntetésen Tarlós István, a Fidesz-KDNP fővárosi frakcióvezetője hangsúlyozta, hogy pártjának van válságkezelő programja, akármenynyire is hangoztatják a szocialisták az ellenkezőjét. A politikus szerint az új kormánynak társadalmi szerződést kell kötnie a civilekkel. Fricz Tamás, a CÖF egyik alapítója kezdeményezte, hogy június 19-ét - azt a napot amelyen 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat - nyilvánítsák Magyarország függetlenségének napjává. A szervezet prominensei a demonstráción bejelentették, hogyha a jelenlegi hatalom birtokosai nem hajlandók hozzájárulni az előre hozott választás megtartásához, akkor készek arra, hogy ősszel országos sztrájkot és polgári engedetlenséget hirdessenek. BR Tarlós szerint az új kormánynak szerződést kell kötnie a civilekkel FOTÓ: BÉLI BALÁZS A T. Ház ma szavaz a köztársasági elnök főbírójelöltjéről Az Országgyűlés ma dönt róla, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választják-e Baka Andrást, a Fővárosi Bíróság elnöki bíráját, akit Sólyom László köztársasági elnök májusban másodszor jelölt a legfőbb közjogi méltóságok sorába. A nyilatkozatok alapján a Fidesz a korábbiakhoz hasonlóan támogatja, az MSZP pedig már elfogadhatónak tartja a jelölt kinevezését, így Baka Andrásnak jó esélye van rá, hogy elnyerje a parlament kétharmados támogatását. Hogyha a T. Ház alkotmányos többsége elfogadja, Solt Pál, majd a kétszer is megválasztott Lomnici Zoltán után a volt strasbourgi emberi jogi bíró lehet a rendszerváltozás utáni időszak harmadik főbírója, egyúttal az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke. (LP) FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT megkérdeztük Szabó Márk, a Nézőpont Intézet vezető elemzője: Az SZDSZ jelenlegi állapotát leginkább a széthúzás, a többszólamúság és a kilátástalanság jellemzi. Nehéz mással magyarázni, hogy egyre több lehetséges elnökjelölt neve kering a nyilvánosságban, Kuncze Gábor nevének felmerüléséből pedig arra lehet következtetni, hogy az SZDSZ, 2001-hez hasonlóan, „végszükség-forgatókönyvvel” számol. A különbség a nyolc évvel ezelőtti helyzethez képest annyi, hogy az SZDSZ leendő vezetőjének két százalékról kellene feltornásznia a pártot, ami egyelőre megoldhatatlannak látszik, Kuncze nyilván ezért sem igyekszik vissza a liberálisok élére. Az SZDSZ ma egy rossz és egy még rosszabb forgatókönyv közül választhat: vagy belemegy a parlament feloszlatásába és az előre hozott választásokba, ami a biztos kiesésével egyenlő, vagy tovább támogatja a népszerűtlen szocialista kormányt, végképp hozzákötve sorsát az MSZP jövőjéhez. (PG) 2009. JÚNIUS 15., HÉTFŐ BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP A legutolsó intés álláspont A szocialista parafenoménok legeleje, a Nyakó nevű ember azt mondta, hogy a Fidesz elnökének szombati beszéde nem volt korszerű. Az ő helyében, lehet, tán én sem tartottam volna korszerűnek. De, hál' istennek, én nem vagyok az ő helyében. Az emeszpé futtatottjainak tényleg nem korszerű semmilyen más szó, csak amit ők formálnak meg csücsök ajkukkal. Ez náluk születési, egyszersmind neveltetési hiba. Vagyis több, mint bűn. De ha egy párt szócsöve épp akkor beszél korszerűségről, amikor épp egy hete mondta ki a választó az alakulatáról a totális korszerűtlenséget - akkor már súlyos önértékelési zavarról, mentális bajról is szó lehet. A szocialisták realitásérzékével mindig is volt kicsinyke gond, de most úgy tűnik, a zúzógépen áteresztve végképp elvesztették a józan eszüket. Ideje lenne megfontoltabban és szerényebben beszélniük. Egy kis párthoz illően. Mert a törvény még hatalomban tartja őket, de a társadalom már ítélkezett. Csak a végső elszámoltatás, az ítéletnap van hátra. Könnyít persze rajtuk, hogy az ítéletnapban az ateisták nem hisznek. Nem is kell hinniük. De a naptár kegyetlenül kipörgi azt a napot, előbb vagy utóbb. Az országnak jobb lenne mielőbb, nekik viszont létkérdés, hogy minél később. Legfeljebb jövő tavaszig kaphatnak még egy kis időt. A szombati Fidesz-kongresszuson is elhangzott a figyelmeztetés: a balliberális erők megkezdték a maguk átmentését, már nem a következő választásra koncentrálnak, hanem hogy mindenüvé beépítsék, befészkeljék magukat, várva a majdani visszatérésre. A dolgok állása szerint az nem lesz könnyű. Mai szemmel nézve szinte lehetetlen. A tét már inkább csak az, hogy regnálásuk alatt mi kárt tudnak még okozni. Hogy minél kisebb legyen a veszteség, át kéne már adniuk a gyeplőt. Ehhez viszont önismeret kéne, felelősségérzet, meg belátás. Sosem volt ez az erősségük. Megfontolhatnák végre a nagy anekdotázó, Deák Ferenc kedvenc történetének tanulságát. A „haza bölcse”, ahogy mesélte anno, Inkey Kálmánnal kikocsizott. A göröngyös úton a lovak nekitüzesedtek, az utas önkéntelenül nyúlt a szár után, de jött az intelem: „Bátyám, ha bele nem kap a gyeplőbe, tán megmenekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odaveszünk. ” Nagy baj látni, hogy a mai bakon ücsörgők kétségbeesetten kapaszkodnak és kapkodnak egyre a gyeplőbe, a kocsi veszettül ugrál a göröngyökön, bele-belehuppan a kátyúkba, már a szakadék is közel. De még közelebb az önmentegető demagógia: „az ország számára a legfontosabb a stabilitás” - mondják, ha az előrehozott választás kérdését kell elhárítani. És eközben egyre nyilvánvalóbb, hogy az országban éppen a stabilitás hiányzik: gazdaságban, pénzpiacban, közéletben, közbiztonságban egyaránt. Rendpártiságra szavazott az ország. Az erős kézre és a kiszámíthatóságra. De a kormányerők, mintha a társadalom legnagyobb gondja ma ez lenne, egy hét után is ugyanazt a csontot rágják: a radikalizmus előretörését. Amit saját maguknak köszönhetnek. Elér-e a fülükhöz a szombati kongresszuson elhangzott szó, hogy „a magyar választók számára nem egy radikális párt térnyerése a probléma, hanem a munkahelyek elvesztése”. A radikális változtatásra való igényt a választás kifejezte. Már csak a részleteken lehet vitatkozni. A rendrakás elkerülhetetlen. Ha ez nem történik meg, a választóknak nem csak tizenöt százaléknyi része fog radikalizálódni. Egy hatvanszázalékos erő tökéletes társadalmi felhatalmazással bír, hogy a múlhatatlanul szükséges lépéseket megtegye. Hogy beteljesíthesse azt, amit ígért: „nincs kiegyezés”. Nem is lehet. A választói akarat megcsúfolása lenne az. És szükségképpen robbanáshoz vezetne. Az ország számára pedig a legfontosabb tényleg a stabilitás. Amit már csak az új erő tud megteremteni. VÁRKONYI BALÁZS varkonyi.balazst. magyarhirlap.hu