Magyar Hírlap, 2009. július (42. évfolyam, 152-164. szám)

2009-07-01 / 152. szám

www.magyarhirup.hu Orbán Viktor népszerűsége nőtt legtöbbet A fideszes politikusok népszerűsége nőtt, a szocialistáké csökkent júniusban az előző negyedévhez képest - áll a Századvég-Forsense tegnap közölt felmérésében. A legnagyobb mértékben - nyolc ponttal - Orbán Viktor népszerűsége növekedett, és a pozitív rokonszenv osztályzatok tekintetében ő a legerősebb. Bajnai Gordon két pontot veszített. A listát Kósa Lajos, Debrecen polgármestere vezeti Sólyom László előtt, a se­reghajtó továbbra is Gyurcsány Ferenc. A százas skálán a Fidesznek ötvenegy, az MSZP-nek csupán har­minchét pontja van. A lista első hét helyéből hatot fideszes foglal el, az utolsó ötből három szocialista és két SZDSZ-es. Dávid Ibolya és Morvai Krisztina negyvenegy ponton áll. (MTI) FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT A kormánypártok összeomlásának féléves időszaka PINDROCH TAMÁS Összeomlottak a kormánypártok és a kormány - így foglalta össze az elő­ző fél év politikai történéseit tegnap Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióve­zetője. Azt is mondta, hogy az embe­rek kétharmada új választást szeret­ne, Bajnai Gordon időhúzásra játszik. „Már senki sem az, aki februárban volt, a szerepek és a szereplők kicse­rélődtek, pártok és pártok mögötti támogatói csoportok omlottak össze ” - jelentette ki félév­ értékelőjében Navracsics Tibor. A frakcióvezető sze­rint jól mutatja a kormánypártokon belüli káoszt, hogy senki nem akar elnök lenni közöttük. A választók mindeközben a pécsi időközi pol­gármester-választáson, az európai uniós választáson is rámutattak a fe­lelősökre: az SZDSZ eltűnt, az MSZP pedig középpárti létéért küzd a Job­bikkal. Navracsics közvélemény-ku­tatási adatokra hivatkozva úgy vélte, a választóknak elege van mindeb­ből, kétharmaduk új választást akar. Csakhogy az MSZP és az SZDSZ, va­lamint a kormány összeomlásának közös nevezője Bajnai Gordon mi­niszterelnök. „Szemmel láthatólag küldetésének tartja, hogy minél to­vább ellenálljon a változást akarók­nak” - jelentette ki a frakcióvezető. Feltételezte azt is, hogy az MSZP, az SZDSZ és Bajnai Gordon között hát­tér-megállapodás született. Esze­rint a pártok támogatást nyújtanak Bajnainak, a kormányfő pedig időt ad nekik, hogy a kormányzati pozíciós előnyeiket a legmesszebb menőkig ki tudják használni. A kormányzati politikával kapcso­latban a frakcióvezető azt mondta: az elmúlt fél évben bebizonyosodott, hogy a kormány nem képes kezelni a válságot, a gazdaság továbbra is zu­hanórepülésben van, de a jelenlegi helyzetért nem vállalják a felelőssé­get. Júniusra már a tizenöt évvel ez­előtti rekordokat dönt az ország az ál­lamadósságban, amely átlépte a GDP nyolcvan százalékát, a munkanél­küliség folyamatosan nő. „A recesz­­szió mértéke a kilencvenes évek elejét idézi, csakhogy akkoriban gazdasá­gi szerkezetváltás közben álltunk” - emlékeztetett. Mint elmondta, eze­ket a lehangoló adatokat nem a válság okozta, csupán mindenki számára nyilvánvalóvá tette. Navracsics szerint 2006 nyarán az első Gyurcsány-csomag, a rossz struktúrájú megszorítás vezetett oda, hogy zuhannak a lakosság életkö­rülményét, valamint a gazdasági és a szociális adatokat jelző mutatók is. Erre még egy lapáttal rátett, hogy eb­ben a fél évben minden eddiginél több megszorítást vezettek be. Példaként említette erre az ingatlanadót, a gyes, a gyed megkurtítását, a tizenharma­dik havi nyugdíj és közalkalmazotti fizetés elvételét. ■ Navracsics: Minden eddiginél több megszorítást vezettek be FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA Zuschlag-szervezetet is támogatott az alapítvány Közpénzek útja a Táncsicson át folytatás az 1. oldalról 2008-ban az alapítvány összbevéte­le 570 millió forint volt, kiadása 616 millió. A Zuschlag-egyesület támo­gatásán túl a Táncsics Alapítvány ér­dekes rendezvényekre fordította a részben a magyar államtól kapott forrásait. A pártalapítvány honlap­ja szerint folyamatosan támogatást nyújtottak az eszmeiségükkel össz­hangban levő programok, képzések megvalósításához, kiadványok meg­jelentetéséhez, valamint egyéni ku­tatásokhoz. Nyolcmillió forintot jut­tattak a kommunista tömeggyilkos népbiztos Lukács Györgyről elneve­zett alapítványnak kutatásösztön­zésre, 2,5-2,5 milliót az Antifasisz­ta Ligának és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége működésé­hez. A Veres János pénzügyminiszter fiai által szervezett nyírbátori Azfeszt zenei fesztivál a Tér-Kapcsolat Ala­pítványon keresztül kapott az MSZP pártalapítványától hárommillió fo­rintot. A kormánylapok közül a Hóci­pő ötmillió forintot, a Népszava kia­dója négymilliót, míg a 168 Óra című hetilap 7,5 millió forintos Táncsics­­forrást zsebelhetett be tavaly. Mind­ezeken túl a kormánypárt alapítvá­nya nem sajnálta a pénzt a Megyelakó Egyesület csapatépítő tréningjére, vagy bányásznapi faszénfesztivál­ra sem. A Munkás Kultúráért Alapít­vány Baloldali Munkásakadémiáját 2,4 millió forint értékben finanszí­rozta a Táncsics, a regionális állás­keresők József Attila műveltségi ve­télkedőjére pedig 290 ezer forintot áldozott. A szórásból az MSZP-közeli Gyermekbarátok Mozgalom különfé­le területi szervei sem maradtak ki, s a Csillebérc Alapítvány is hozzájutott a 2,5 millió forintos támogatáshoz. ■ Kompromisszumokkal hajóztak a viharban Viharban zajló hajózásként jellemezte a parlament tavaszi ülésszakát Szili Katalin. Az Országgyűlés elnöke szerint „sokan rángatták a kormányt”. A Ház ezen időszak alatt 33 ülésnapot tartott, összesen 240 órán át. Hetven határozatot és 91 törvényt foga­dott el, ez utóbbiakhoz háromezer módosító indítvány érkezett. Szili Katalin megje­gyezte, a kisebbségi kormányzás nagyobb kompromisszumkészséget kíván, amit az is bizonyít, hogy 1700 módosító indítványt el is fogadott az Országgyűlés, amely húsz százalékkal több, mint a korábbi időszakokban. ■ Az SZDSZ nem a liberálisok otthona már MTI Kilépett az SZDSZ-ből Léderer And­rás, Takács Flóra, Földiák János és Ferenczi Annamária, nem sokkal azután, hogy három társukkal együtt az SZDSZ Új Generáció elnökségéről is lemondtak. Az ifjúsági szervezet ve­zetői: Léderer András elnök, Földiák János alelnök, valamint Ferenczi An­namária, Gálfi Antal, Kovács Péter, Mayer Dániel és Takács Flóra ügyvivők szerint az EP-választási kudarc óta „az SZDSZ egy része mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse a helyzet­­értékelést és a kiútkeresést”. A pártot elhagyó politikusok szerint „már csak látszat, hogy az SZDSZ a magyar libe­rálisok otthona”, s hogy az SZDSZ-t sakkban tartó frakcióvezető és az őt támogató SZDSZ-es országgyűlési képviselők a liberális politika legfőbb akadályozói. Kijelentették, hogy az elmúlt hetekben másokkal együtt ők is kísérletet tettek ennek a helyzetnek a feloldására, ám nem jártak sikerrel. A képviselőcsoport többsége nem­csak a párt véleményét, de a liberális elveket is sutba vágta, egyetlen célja a ciklus hátralevő részében a Bajnai­­kormány javaslatainak mindenáron való támogatása. ■ 2009. JÚLIUS 1., SZERDA BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Nyelvtörtök álláspont A vicc kényes műfaj. Csak nyitott, mentálisan teljesen ép em­bernek való. Például ez is: a könyvesbolt kirakatában tábla. „Kedves olvasóink, a szlovák történelemkönyv elfogyott, tar­talmát kívánságra SMS-ben elküldjük. ” E gyilkos éle (nem) kicsit hamis, (nem) kicsit demagóg is - de a miénk. Illetve... miénk a csudát! Némely szlovák barátunknak köszönhetjük. Az ő szűkkeblűségük termette, kisebbrendűsé­gi érzésük nevelte. Nem tehetünk róla, hogy az érzékenységük „véknyába” vág (hogy képzavarral nehezítsem a követségi for­dító dolgát). Ilyen gonosz tréfa aligha születik, ha nincs a táp­talaj, a túlbuzgó szlovák önmeghatározás, a felturbózott azo­nosságtudat, önigazolás-kényszer. Leegyszerűsítve: a nemzeti sovinizmus, amelynek kárvallottja a félmilliós felvidéki ma­gyarság. Jaj, miket írok, Felvidék?! Odaát ez se comme il faut (hogy van ez szlovákul? neslusny?). Maradjunk hát Dél-Szlo­­vákiánál. Ahol a formális logika szerint, ugye, dél-szlovákok élnek. Például a dunaszerdahelyi járásban lévő, varázslatos ne­vű Diósförgepatonyban. A legutóbbi népszámlálás szerint 1671 lakosából 99 „valódi” szlovák, 1573 pedig magyar. Akarom mondani, délszlovák... vagy, a leleményes Ján Slota egyik velős mondásával - magyarul beszélő szlovákok. Mert szerinte Szlo­vákiában ilyenek élnek, ám magyarok nem. Na persze. Ahogy a lélekben-fejben gyökerezett kényszertől vezérelve a történészek is versengve szlovákosítottak megany­­nyi jeles magyart. Szegény Szelepcsényi Györgyöt például. A 17. századi kalocsai, majd esztergomi érsek egykor nem gondolta volna, hogy halála után jó háromszáz esztendővel elszlováko­­sodik majd, s a szocializmus éveiben lesz belőle hol Slepciansky, hol Selepceni, máskor meg Slepciansky-Pohronec, a pártren­delésre készült, éppen aktuális névregiszter szerint. A korábban élt neves jogtudós püspök, Mossóczy Zakariás sem úszta meg a felülbélyegzést, ő Mosovsky-Rohoznik néven lett „nagy szlo­vák”. Minden tudományalap nélkül. Mert a híres törvénytár, a Corpus juris Hungarici szerzője, a művelt mecénás tót nem volt, „csak” magyar. És püspöki szolgálathelyein, a belmagyar Vá­con vagy a külmagyar (hm... prepád­e, szlovák!) Nyitrán is az európai szellemet hirdette. Más kérdés, hogy az ő idejében az egykori vármegyeszékhelyet túlnyomóan magyarok lakták, és még 1910-ben is kétannyi volt a magyar, míg ma, írd és mondd, mindössze két százalék. Trianonnak hála... De mit emlegetem Trianont, mint fájó sebet, hisz a saját idő­számítás lehetőségét adta északi szomszédunknak. Meg persze országrésznyi élőhelyet. És noha ezzel véget is ért a 19. századi pánszláv álom - de megmaradt az ősi vakhit, hogy a Tátra alatt ringott a szlávság bölcsője. Ez az illúzió pedig erőt ad. A fen­­sőbbségtudatot táplálja, egyszersmind a kóros kisebbségérze­tet csökkenti. De nem annyira, hogy ne legyen szükség új ellen­ségképre és újabb stratégiai fegyverre. Ilyen a most elfogadott nyelvtörvény is. Nagy szlovák siker ez: megnyitja az utat a példás átnevelés lehetősége előtt. Ha valakit a nyelvbűnben tetten érnek, akár másfél millió forintos bírságot is kiróhatnak rá. Szlovákiában tehát meghonosodik egy eddig példátlan kriminológiai kate­gória: a nyelvbűnözés. Az ezt megalapozó jogszabály ha nem is európai példaérték - de a legkiválóbb béklyó. A sakkban tar­tás remek eszköze. Ahogy a hazai politikus mondja: odaát in­tézményi szintre emelkedett a magyarüldözés. És amiképp szlovákiai magyar politikustársa fogalmaz: a törvényből árad a nemzeti kisebbrendűség érzése és a rosszindulat. A jogszabály hordozza a „nyelvi imperializmus” elemeit. A tiltakozáshullám már megindult. Nem tudni, hogy ez mire kényszerítheti a (ma még) magabiztos szlovák vezetést, amely olyan, mint az egyszeri révkomáromi atyafi: ő egy kocsmai vi­szálynál a tűzoltás ritka módját választva egy rettenetes pofon­nal igyekezett elérni a megbékélést. VÁRKONYI BALÁZS varkonyi.balazst. magyarhirlap.hu

Next