Magyar Hírlap, 2009. december (42. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-29 / 303. szám

14MAGYAR HÍRLAPVÉLERMÉNY­ES VITA 2009. DECEMBER 29., KEDD Hiteldiktátor CSAPÓ ENDRE az Ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője Az Országgyűlés november végén el­fogadta a 2010. évi költségvetést. Ez várható volt - a költségvetés meg­szavazása mindig is a kormánypár­tok demonstrációja. Az ellenzék ter­mészetes politikai szerepe szerint nem fogadja el. Idáig ez a saját medré­ben folyt, azonban a parlamenti mun­ka eddigi húsz évében a költségvetés kérdése még nem volt ennyire nem túlzás a szó - életbe vágó. Az állam gazdálkodása az ország legfontosabb politikai kérdése. Négy év nem nagy idő, de abban a négy év­ben, amely választási ciklusként a jövő tavasszal véget ér, az ország politikai pártpreferenciája merőleges ellenté­te annak, amit a mai parlament mutat a 2006-os választás alapján. Másképp: ezt a költségvetést az ország népe nem fogadta volna el. Még egyszerűbben: az Országgyűlés összetétele nem felel meg a nép mai követelményeinek. A gazdasági helyzet miatt tiltako­zásokkal mozgalmas év az idei, jeléül annak, hogy a legfőbb kérdés ma a gazdasági helyzet állapota. A költség­­­vetés ellen tüntettek az önkormány­zatok néhány hete. A fideszes város­vezetők azért tiltakoztak, mert az ideihez képest nyolc százalékkal ki­sebb támogatás szerepel a költségve­tésben. Nyolc százalék kiesése valóban nagy tétel a magyarországi önkor-A pénz, ami a magyar gaz­daságban működik, nem magyar kölcsönpénz, mányzatoknak, éppen amiatt, mert az ország gazdálkodásának Buda­pestre központosítottságában a vidék egyébként is a mostohák életét éli. A fővárosi vezetők azt mondták, nem tudnak hol spórolni, ezért sze­rintük veszélybe kerülhet az oktatás és az egészségügy is. A költségvetés­ben 2010 ben összességében hetven­­milliárd forinttal kevesebb jut az ön­­kormányzatoknak, de kevesebb pénz jut a közösségi közlekedésre is - negy­venmilliárddal. Olyan terület is lesz, ahova több jut. Például hétmilliárddal többet kap a rendőrség, és 117 milliárd forintot szán a kormány az Út a mun­kához programra. Ez húszmilliárd fo­rinttal több, mint az idén. A minisz­terelnök szerint a jövő évi költségvetés az adócsökkentésről, a biztonságról és a munkáról szól. „Ez a költségve­tés kijelöli számunkra azt az utat, amit felrúgni a jövő elárulása volna. A jövő elárulása volna, mondom még egy­szer és hangsúlyosan, mert aki letér erről az útról, az a felelős növekedés és a biztos gyarapodás útját hagyja el” - mondta Bajnai Gordon miniszterel­nök. Ez már világos fenyegetés a kö­vetkező kormánynak. Gazdasági szakemberek, főleg köz­gazdászok intéztek nyílt levelet az or­szággyűlési képviselőkhöz, hogy ne szavazzák meg a költségvetést: „Vajon hány válságnak kell még bekövetkez­nie ahhoz, hogy a Magyar Országgyű­lés végre megtanulja, hogy egy ország költségvetése nem játék a számokkal. A Bajnai-kormány 2010-re tervezett költségvetése ugyanúgy rossz irány­ba viszi a magyar gazdaságot, mint a Gyurcsány kormány által készített trükkös költségvetések, amelyek év­ről évre rontották az ország hitelét, versenyképességét. Ennek következ­tében a nemzetközi válság hazánkat sokkal súlyosabban érintette, mint a szomszédos országokat. A mosta­ni tervezet ugyanúgy nem tartalmaz­za az évek óta szükséges reformokat, és nem segít a magyar vállalkozások versenyképességének javításában. A felesleges és fojtó bürokrácia visz­­szaszorításában, valamint az országot gúzsba kötő adósságállomány csök­kentésében nincs előrelépés, ugyan­akkor alul van tervezve a költségveté­si hiány, így mindezek következtében az országnak nem lesz esélye kilábalni a válságból. (...) Felszólítjuk a Magyar Országgyűlés valamennyi képviselő­jét, hogy ne szavazza meg az országot rossz irányba vivő költségvetést. Ne sodorja újabb veszélybe az országot! ” A baloldal kellőképpen fölháboro­dott e levélen. Az ellene szólók egyi­kével érdemes foglalkoznunk. Nagy divat az internetes vitafórum, ame­lyikről szólunk, annak a neve Tarski blogja. Leszólja a nyílt levél aláíróit, és többek között megemlíti: „A Fi­desz eddigi retorikájában folyton azt hangsúlyozta, hogy a költség­­vetés rossz, és ha hatalomra kerül­nek, akkor azonnal újat fognak csi­nálni. Igen, csinálhatnak, ha azt az IMF, az Európai Bizottság jóváhagyja. Itt ugyanis nem arról szól most már a történet, hogy a magyar kormány azt csinál, amit akar, hanem arról, hogy amit engednek neki. A hazai politi­kai elit régen eljátszotta a bizalmát a külföldi pénzintézetek előtt, és régen nem azt teheti, amit maga jónak lát. Ki lehet, sőt ki kell dolgozni egy költ­ségvetést, de arra a külföld fogja rá­adni az áldását.” Sajnos a pénz, ami a magyar gazda­ságban működik, nem magyar: köl­csönpénz, amelynek használati díja van. Ez idáig rendben is van, minden­ki tudja, hogy a kölcsön költséggel jár. Itt azonban többről van szó: teljes pénzügyi ellenőrzés alá vonják az or­szágot, amivel vele jár a költségvetés előírásszerű elkészítése. ■ Az írás teljes terjedelmében a www.magyarhirlap.hu internetes portálon olvasható . www.mmgmhirlap.hu i 'Ilii M'l Ilia in fj M S.l»iAr?7 M Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Szombat és vasárnap kivételével 12-től 14 óráig várja hívásukat a rovat ügyeletes szerkesztője. Telefon: +36-1-887-3257. Ha kéri, visszahívjuk. E-mailtlevelezes(3)magyarhirlap.hu Székely Zoltán és a bíróságok A Magyar Hírlap december 22-i számában Bayer Zsolt íté­let címen megjelent írása nagyon tetszik. Kemény a meg­fogalmazása is. Kiváló példája a bírósági ítéletek külső, társadalmi igazságérzetének kifejezésére, sőt az élő jo­gunk (a törvény és annak az ítélkezési gyakorlatban való értelmezése­ szerinti, érdemi ítélkezés egyfajta számon­kérésére, az amúgy kérdőre sem vonható bíróval kapcso­latban. Rossz bírói ítéletet ugyanis elvtelenül védelmezni nagy hiba volna. Ami kiverte nálam a biztosítékot, az a Székely Zoltán egykori kisgazda országgyűlési képviselővel készült inter­jú (Azt hiszik, a lőtoronyból szabadon tüzelhetnek, MH, 2009. december 22.), és az a mese, amely szerint őt ártat­lanul ítélték el vesztegetés bűntettében, valamilyen kon­­cipiált büntetőeljárásban. Az általa - ismét - újabb vál­tozatban előadott hatalmi-összeesküvési történetnek semmi köze a bűnösség kimondásának valós alapjához. Székely Zoltán ebben a tekintetben alaposan megvezette az interjút készítő Zsidai Pétert, aki büntetőügye ítéletét nem ismerte. Tíz évvel ezelőtt az ügyben jogerős ítéletet hozó má­sodfokú tanács elnöke voltam. Elég jól emlékszem az eseményekre, így írom ezt a feljegyzést. Országgyűlési képviselő büntetőügye akkoriban még kuriózumnak szá­mított. A bírói törvény tilalma szerint - és óvatos értel­mezés szerint is - nyugalmazott tanácselnökként nem ta­nácsos névvel szerepelnem, bár ez nem bűncselekmény, és fegyelmi felelősségem sincs már. Közszereplőként en­nél sokkal markánsabb nyilatkozatokat vállaltam, így a Gyurcsány Ferenc elleni feljelentést is, amelyet a regná­ló politikai hatalom egyenlőre félretett. A sorok rendezése után megismétlem. Említett­­interjú rendje szerint Székely Zoltán jogerősen pert nyert a 2000-ben őt hazug feljelentésével hét évre börtönbejuttató Balla Dániel vállalkozóval szemben. Ez a pernyertesség alapot szolgáltat ártatlansága bizonyítására az egykori büntetőügyében ellene emelt koholt vádakkal szemben, egy büntető perújítási eljárásban. Polgári per­­nyertességét Székely Zoltán az interjúban arra használta fel, hogy a polgári perével - Balla Dániel feljelentői minő­ségét ide nem értve - a saját bűnös cselekményével össze­függésben nem álló elítélését új csomagolásban adja elő. . Székely Zoltán nagy mesemondó. Súlyos baj lehet az emlékezetével is, mert valójában őt nem hét év, hanem „csupán” hat év börtönbüntetésre ítélte a Magyar Köztár­saság Legfelsőbb Bírósága, amely időt a törvényesen járó kedvezmények alkalmazásával csak részben kellett letöl­tenie. A médiában sajátos megszólalási lehetőségei sorá­ban említhető, hogy amikor a börtönben a Nap Tv szer­kesztőjének, Lakat T. Károlynak terjedelmes interjút adhatott, az egykori képviselő merőben másik történe­tet adott elő. Az ítéletről tájékozatlan riporter kifejezetten együttérző szimpátiával hallgatta az igazságszolgáltatás által érdemtelenül megalázott rabot. Érdemes lenne an­nak archív anyagát feleleveníteni. Meseszövését azonban Székely Zoltán olyan légből ka­pott tényállításokkal is kitölti, amelyek szerint az ügyfel­derítést irányító ügyész nem nyomozott, hanem koholta a vádat; elítélése érdekében vele szemben hivatali bűncse­lekmények egész sorát követték el hivatalos személyek, s erre bizonyítékok teljes hiányában került sor. Védekezésé­ben korlátozták. Az úgynevezett móri és Kulcsár-ügy bírá­ja - miként a Tanú című szatirikus filmben megismerhet­tük - már akkor ítélkezett, amikor még el sem kezdődött a per. (Most divat a bírói törvény miatt teljesen védtelen dr. Varga Zoltán bíróba rugdosni.) Meghurcoltatását és elítélé­sét politikus gazembereknek - nevesítve Kuncze Gábornak és Szigethalom polgármesterének, Fási Lászlónak - tulaj­donítja. Itt jegyzendő meg, hogy egykori büntetőügyében ilyen vádaskodással dr. Torgyán Józsefet, a pártelnökét il­lette, aki a lebukása után tőle elhatárolódott, és szóba sem került Kuncze és Fási neve. Kijelenti: „tisztességes” bírósá­gi eljárásban perének hamisságát fogja bizonyítani. Eltekintve attól, hogy Székely Zoltán ügyészt és bírót vádol hivatali bűncselekményekkel, hazug módon véde­kezési szabadságának súlyos megsértését is tényként állít­ja. Ezzel szemben ügyében egyidejűleg négy védő járha­tott el, nevezetesen dr. Futó Barnabás, dr. Gyuris Ágnes, dr. Tímár György és dr. Bárándy György. A magyar védői kar nevezett reprezentánsai mind ez idáig nem emeltek kifogást az eljárás tisztessége ellen. Pedig nem szégyenlős védők, s arról ma is nyilatkoztathatok. Székely Zoltán az elhíresült, úgynevezett húsz­­dokumentes vesztegetési bűnügy elítéltje. A Fidesz-kis­­gazda koalíciós kormány kisgazda országgyűlési képvi­selőjeként tagja volt az Illés Zoltán képviselő úr vezette parlamenti környezetvédelmi bizottságnak. Közmegbí­zatását arra használta fel, hogy diszkréten „megalakítot­ta” a saját „albizottságát”, amely egyetlen személyből állt: Székely Zoltánból. Ezt a nem legitim „felhatalmazását” arra használta, hogy a parlamenti albizottság nevében, el­lenőrzés látszatát keltve, önkormányzatokat keresett fel, amelyek közmű- és csatornaépítés céljára vissza nem té­rítendő jelentős állami támogatásban részesültek. A nyo­mozó hatóság feltevése szerint Székely a közbeszerzési ér­tesítőből tudott a jelentősebb helyi támogatásokról, mert több helyen is megfordult. A nyomozati szakban - gya­núra okot adó módon - ismertté váltak olyan történések, amikor a polgármesterek terített asztallal várták a magas rangú vendéget, majd helyszíni vizsgálattal a munkák ál­lapotáról is meggyőződtek. Egy eset kivételével nem lehe­tett felderíteni, hogy miről szólt a verbális polémia, mert a meghallgatott tárgyalópartnerek rendre emlékezet­hiányra hivatkoztak, amelyet ittas állapotuk idézett elő. Lebukására azonban csak egy ügyben került sor. Székely Zoltán valóban Balta Dániel feljelentése miatt került börtönbe. Ez a vállalkozó volt annak a közbeszer­zési pályázatnak a nyertese, amely a vissza nem téríten­dő támogatás anyagi alapján mélyépített. Székely Zoltán a vállalkozási díj harminc százalékának - a „Nagy Ember” számára - kifizetését követelte Ballától, akinek vonakodá­sát egzisztenciális fenyegetéssel ellensúlyozta. Nem mél­tányolta, hogy ilyen magas „haszon” ki sem termelhető. Székely soha nem mondta ki a pártelnök nevét, azonban Meseszövését azonban Székely Zoltán olyan légből kapott tényállításokkal is kitölti, amelyek szerint az ügy felderítést irányító ügyész nem nyomozott, hanem koholta a vádat. a „Nagy Emberen” minden érintett dr. Torgyán Józsefet értette. A pártelnök úr nyilvános elhatárolódásának és a vádlott Torgyán személyét támadó kijelentéseinek ez kel­lett, hogy legyen az egyik alapmotívuma a perben. A jövőbeni pályázatokból kizárással fenyegetett Balla Dániel bejelentést tett a rendőrségen. Mivel bizonyíté­kot nem tudott szolgáltatni, ezért ellátták egy elrejthető hangrögzítő szerkezettel (működtetésével Bálla nem kö­vetett el bűncselekményt), amikor Bálla tárgyalásokra kényszerült Székellyel. A budapesti Görög étteremben a vállalkozó rögzítette azt a „megállapodásukat”, hogy ő húszmillió forintot fi­zet a „Nagy Ember” számára, de a vádlott kezeihez­ meg­állapodtak abban is, hogy mobiltelefonon minden egyes millió forintot kódoltan „egy dokumentumnak” nevez­nek. A hangfelvétel a kiemelt büntetőügyben a nyomozás elrendelésének, a vádemelésnek és részben az elítélésnek bizonyítékalapja volt. Ugyanis bizonyító történeti ese­mény volt még a Gellért Szállóban történt találkozásuk is, amikor a Bálla által az autóba betett táskában húszmillió forint készpénz volt, ám a pénzzel való elhajtást a tetten­érés hiúsított meg. Ez a „tettenérés” nyújtott némi alapot a vádlottnak arra, hogy védekezését arra alapozza: ő poli­tikailag kompromittáló dokumentumokat várt a vállalko­zótól. Ezt a zsenge védekezését azonban semmissé tette a megállapodásuk során készült hangfelvétel, amely szerint a vállalkozó - alapos okkal - felvetette, és meg is tárgyal­ták, hogy az ő bevételcsökkenése miatt az áfa- és adózá­si kötelezettségének módosulása okán a tranzakciót majd hogyan könyvelheti le. A bíróságok szerint azonban politikailag kompromittá­ló dokumentumnak nincs és nem is lehet áfafizetési von­­zata, és könyvelési problémákat sem vethet fel. A bírósá­gok Székely Zoltánt hiteltelennek ítélték, így a hitelesnek minősített bizonyítékokra alapozva állapították meg bű­nösségét. A szigorú büntetés kiszabását a bűncselekmény országgyűlési képviselő által, hivatalos minőségben és el­járásban, részben színlelt elkövetése, kimagasló tárgyi sú­lya, a társadalomra való veszélyessége és az általános visz­­szatartó hatás fokozott igénye indokolta. Dr. Völgyesi Miklós, a Civil Jogász Bizottság társelnöke

Next