Magyar Hírlap, 2010. január (43. évfolyam, 1-13. szám)

2010-01-16 / 13. szám

WWW.MAGYARHIRLAP.HU ­ .­­ fiifPiPiFM . yi 2010. JANUÁR 16., HÉTVÉGÉ I kiB 1 XaClläitf'S MAGYAR HÍRLAP A­' Romhányban a nemzeti összefogásért dolgoznak, mindig együtt ünneplik a pártok képviselői a jelentős történelmi évfordulókat Ápolják Rákóczi szellemiségét VINCZEFFY LEVENTE Ha kirándulóként éppen Nógrád me­gyében barangolunk, feltétlenül ejt­sük útba az Országos Kéktúra vo­nal egyik fontos kiindulópontját, Romhányt. A Börzsöny és a Cser­hát völgyében húzódik meg a mint­egy hétszáz éves múltra visszatekintő község, amelynek határában vívták meg a Rákóczi-szabadságharc utolsó sorsdöntő ütközetét 1710. január 22- én a kuruc és a labanc csapatok. Romhány első írásos említése­kor (1322, Ruhmann) a Romhányi nemeseké volt. A középkorban Fel­ső- és Kis-Romhány néven két kü­lön település létezett. A 19. században a Prónay és Géczy, majd a Laszkáry család birtoka volt. Bereczki Máté, az 1848-49-es szabadságharc egyik szervezője Romhányban született 1824. szeptember 24-én, a birsalma­nemesítés úttörőjeként vált később ismertté. 1874-ben itt született Prónay Pál, aki elévülhetetlen érdemeket szer­zett a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában, az 1921-es soproni népszavazás kiharcolásában. A történelmi értékekben gazdag település a jelenére is méltán lehet büszke, hiszen a községet Termán Ist­ván polgármester II. Rákóczi Ferenc szellemiségének jegyében irányítja. - Már 2006-os hivatalba lépésem­kor ígéretet tettem arra, hogy­­ mi­ként annak idején II. Rákóczi Ferenc a jobbágyság és a nemesek érde­keit igyekezett összeegyeztetni - én is a nemzeti összefogás szükségessé­gét fogom lépten nyomon hirdetni mondta lapunknak Termán István. - Ezt mindjárt az 1956-os forrada­lom és szabadságharc ötvenedik év­fordulóján tartott megemlékezésen el is értem: együtt koszorúzott az összes helyi politikai szervezet, a Fidesz­­től a Jobbikon át az MSZP-ig min­denki képviseltette magát. Az úttörő kezdeményezés azóta hagyománnyá vált, minden évben a nemzeti ünne­peink alkalmával közösen helyezzük el az emlékezés virágait. A háromszáz éves jubileumi ünnepség előkészüle­teiben is közösen vettek részt a pár­tok, hiszen mindannyiunk alapvető és elemi érdeke, hogy Rákóczi szelle­mi örökségét továbbadjuk a jövő ge­nerációinak - folytatta Termán Ist­ván. - A községben Rákócziról utca van elnevezve, a fejedelem nevét őr­zi a II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola, de a valamikori termelőszövet­kezet is a haza atyjának nevét viselte. Romhányban nagy hangsúlyt fekte­tünk arra, hogy minden iskolai nem­zedék Rákóczi szellemében nevel­kedjen, ez végigkísérje a tanulókat általános iskolai tanulmányaikon. A romhányi önkormányzat még 2003 ban döntött úgy, hogy 2010-ig minden év január 22-én, a csata év­fordulóján nyilvános ünnepi önkor­mányzati ülésen emlékeznek, ahol ismert előadók méltatják a szabad­ságharc történelmi jelentőségét. II. Rákóczi Ferenc emberi nagyságát. Az idén január 22-én az ünnepélyes, nyilvános önkormányzati ülés mel­lett egész napos programsorozatot is szerveznek, amelyre a svéd, és a len­gyel nagykövetet is meghívják. A történelmi konferencia előadói­nak témája a háromszázadik évfor­duló, a szabadságharc, a fejedelem. Az iskolások vetélkedőkkel, rajzver­senyekkel, kultúrműsorral készül­nek az évfordulóra. Elkészült Rákóczi harangja is, amelyet a község főterén állítanak majd fel. A település rendkívül gazdag tör­ténelmi nevezetességekben, látniva­lókban. A faluban áll a helybeliek által csak Rákóczi fájaként emlegetett tö­rök mogyoró. Kétféle legenda él a la­kosok emlékezetében. Az egyik sze­rint a rodostói száműzetésben lévő II. Rákóczi Ferencet meglátogatta egy volt katonája, akinek a fejedelem egy török mogyorófacserjét adott, hogy ültesse el Romhányban az 1710. ja­nuár 22-i csata emlékére. Ám a ka­tona nem a csata helyszínén ültette el a fát, hanem egy távolabb eső dom­bon. Ennek ellenére évszázadok óta úgy él a nép emlékezetében, hogy a Kastélyka-dűlőn lévő fa Rákóczi mo­gyorófája. Mások úgy beszélik, hogy II. Rákóczi Ferenc egy bizonyos he­lyen beszúrta a földbe lovaglópálcá­ját, ahol nemsokára egy török mo­gyoró hajtott ki, amit azóta is védett faként nagy becsben tart a település. A legenda szerint a fa alól figyelhette a csata menetét a fejedelem.­­ A Rákóczi-fáról annyit tudunk biztosan, hogy török mogyoró - mondta a polgármester. - Ezt több biológus is megállapította, a korát il­letően viszont eltérők az álláspon­tok. Ami engem illet, hiszek a volt biológiatanáromnak, aki szerint va­lós a háromszáz éves kor. Azonban ki kellene vágni a fát ahhoz, hogy évre pontosan megmondjuk a korát, meg­számolva az évgyűrűket. A Corvinus Egyetem biológiai tanszékének koor­dinátora itt járt nálunk, és megígér­te, hogy amint idejük engedi, meg­vizsgálják a fát. Amúgy is érdekes a növény, ugyanis bármelyik irányból szemléli az ember, mindig Nagy-Ma­gyarország képe rajzolódik ki előt­tünk - jegyezte meg Termán István. A falu szélén, a Szátokra vezető út jobb oldalán lévő emlékparkban áll a romhányi csata nyolc méter ma­gas, 1932-ben készített emlékműve. Az obeliszk tetején a turulmadár, ol­dalán Rákóczi és Károlyi Sándor ku­ruc fővezér domborművű képmásai láthatók. A csatában elesett nyolcvan svéd és lengyel katonára emléktáb­la emlékeztet. Szép a 18. századi, késő barokk Prónay kastély is. Valamikor gazdag könyvtára, értékes fegyver­­gyűjteménye volt, s tulajdonosai több eredeti festményt őriztek Szikszay Ferenctől és Kubányi Lajostól. ■ Termán István polgármester: Mindannyiunk alapvető érdeke, hogy a fejedelem szellemi örökségét továbbadjuk a jövő generációinak FOTÓ: RÉL BALÁZS Háromszáz éve volt a sorsdöntő ütközet Rákóczi Homonna irányából érkezett Romhányba, katonái a hosszú gyaloglástól és az előző csatáktól igen elcsigázódtak. Ráadásul a környéken pusztító pestis is nehe­zítette a helyzetüket. A nem éppen kedvező körülményekről Rákóczi keserűen vett tudomást. Mint visszaemlékezésében írja: „A pestis miatt nem mertünk a falvakba szállni. Bár tél volt, a fagyos földön kellett halnunk, és meg kellett elégednünk a szél­irányba emelt összetákolt védőfalakkal. Ilyen kínos menetekkel érkeztünk meg 1710. január 22-én Romhány faluhoz.” A romhányi csata, a Rákóczi-szabadságharc utol­só fontos hadművelete 1710. január 22-én zajlott. A frontvonalak mögött elszigetelt Érsekújvár megsegítésére induló, II. Rákóczi Ferenc vezette 12 ezer fős kuruc hadse­reg, amelyben körülbelül 3500 lengyel és svéd katona is harcolt, vereséget szenve­dett Joseph Sickingen császári altábornagy csapataitól. A csata kezdetén a svéd-len­gyel segédhad rohammal a mocsárba szorította a császáriak jobbszárnyát, ezután azonban zsákmányolni kezdett, így Saint-Croix tábornok, a balszárny vezetője sike­res ellentámadást hajthatott végre. A kudarchoz Rákóczi és tábornagya, Károlyi Sán­dor is hozzájárult, mivel a tartalékban álló kuruc sereg zömével végig tétlenek ma­radtak. A csatában négy magyar főtiszt, 16 tiszt, 306 kuruc közkatona, 80 svéd és lengyel esett el. ■

Next