Magyar Hírlap, 2010. január (43. évfolyam, 1-13. szám)
2010-01-16 / 13. szám
WWW.MAGYARHIRLAP.HU . fiifPiPiFM . yi 2010. JANUÁR 16., HÉTVÉGÉ I kiB 1 XaClläitf'S MAGYAR HÍRLAP A' Romhányban a nemzeti összefogásért dolgoznak, mindig együtt ünneplik a pártok képviselői a jelentős történelmi évfordulókat Ápolják Rákóczi szellemiségét VINCZEFFY LEVENTE Ha kirándulóként éppen Nógrád megyében barangolunk, feltétlenül ejtsük útba az Országos Kéktúra vonal egyik fontos kiindulópontját, Romhányt. A Börzsöny és a Cserhát völgyében húzódik meg a mintegy hétszáz éves múltra visszatekintő község, amelynek határában vívták meg a Rákóczi-szabadságharc utolsó sorsdöntő ütközetét 1710. január 22- én a kuruc és a labanc csapatok. Romhány első írásos említésekor (1322, Ruhmann) a Romhányi nemeseké volt. A középkorban Felső- és Kis-Romhány néven két külön település létezett. A 19. században a Prónay és Géczy, majd a Laszkáry család birtoka volt. Bereczki Máté, az 1848-49-es szabadságharc egyik szervezője Romhányban született 1824. szeptember 24-én, a birsalmanemesítés úttörőjeként vált később ismertté. 1874-ben itt született Prónay Pál, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában, az 1921-es soproni népszavazás kiharcolásában. A történelmi értékekben gazdag település a jelenére is méltán lehet büszke, hiszen a községet Termán István polgármester II. Rákóczi Ferenc szellemiségének jegyében irányítja. - Már 2006-os hivatalba lépésemkor ígéretet tettem arra, hogy miként annak idején II. Rákóczi Ferenc a jobbágyság és a nemesek érdekeit igyekezett összeegyeztetni - én is a nemzeti összefogás szükségességét fogom lépten nyomon hirdetni mondta lapunknak Termán István. - Ezt mindjárt az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján tartott megemlékezésen el is értem: együtt koszorúzott az összes helyi politikai szervezet, a Fidesztől a Jobbikon át az MSZP-ig mindenki képviseltette magát. Az úttörő kezdeményezés azóta hagyománnyá vált, minden évben a nemzeti ünnepeink alkalmával közösen helyezzük el az emlékezés virágait. A háromszáz éves jubileumi ünnepség előkészületeiben is közösen vettek részt a pártok, hiszen mindannyiunk alapvető és elemi érdeke, hogy Rákóczi szellemi örökségét továbbadjuk a jövő generációinak - folytatta Termán István. - A községben Rákócziról utca van elnevezve, a fejedelem nevét őrzi a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, de a valamikori termelőszövetkezet is a haza atyjának nevét viselte. Romhányban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden iskolai nemzedék Rákóczi szellemében nevelkedjen, ez végigkísérje a tanulókat általános iskolai tanulmányaikon. A romhányi önkormányzat még 2003 ban döntött úgy, hogy 2010-ig minden év január 22-én, a csata évfordulóján nyilvános ünnepi önkormányzati ülésen emlékeznek, ahol ismert előadók méltatják a szabadságharc történelmi jelentőségét. II. Rákóczi Ferenc emberi nagyságát. Az idén január 22-én az ünnepélyes, nyilvános önkormányzati ülés mellett egész napos programsorozatot is szerveznek, amelyre a svéd, és a lengyel nagykövetet is meghívják. A történelmi konferencia előadóinak témája a háromszázadik évforduló, a szabadságharc, a fejedelem. Az iskolások vetélkedőkkel, rajzversenyekkel, kultúrműsorral készülnek az évfordulóra. Elkészült Rákóczi harangja is, amelyet a község főterén állítanak majd fel. A település rendkívül gazdag történelmi nevezetességekben, látnivalókban. A faluban áll a helybeliek által csak Rákóczi fájaként emlegetett török mogyoró. Kétféle legenda él a lakosok emlékezetében. Az egyik szerint a rodostói száműzetésben lévő II. Rákóczi Ferencet meglátogatta egy volt katonája, akinek a fejedelem egy török mogyorófacserjét adott, hogy ültesse el Romhányban az 1710. január 22-i csata emlékére. Ám a katona nem a csata helyszínén ültette el a fát, hanem egy távolabb eső dombon. Ennek ellenére évszázadok óta úgy él a nép emlékezetében, hogy a Kastélyka-dűlőn lévő fa Rákóczi mogyorófája. Mások úgy beszélik, hogy II. Rákóczi Ferenc egy bizonyos helyen beszúrta a földbe lovaglópálcáját, ahol nemsokára egy török mogyoró hajtott ki, amit azóta is védett faként nagy becsben tart a település. A legenda szerint a fa alól figyelhette a csata menetét a fejedelem. A Rákóczi-fáról annyit tudunk biztosan, hogy török mogyoró - mondta a polgármester. - Ezt több biológus is megállapította, a korát illetően viszont eltérők az álláspontok. Ami engem illet, hiszek a volt biológiatanáromnak, aki szerint valós a háromszáz éves kor. Azonban ki kellene vágni a fát ahhoz, hogy évre pontosan megmondjuk a korát, megszámolva az évgyűrűket. A Corvinus Egyetem biológiai tanszékének koordinátora itt járt nálunk, és megígérte, hogy amint idejük engedi, megvizsgálják a fát. Amúgy is érdekes a növény, ugyanis bármelyik irányból szemléli az ember, mindig Nagy-Magyarország képe rajzolódik ki előttünk - jegyezte meg Termán István. A falu szélén, a Szátokra vezető út jobb oldalán lévő emlékparkban áll a romhányi csata nyolc méter magas, 1932-ben készített emlékműve. Az obeliszk tetején a turulmadár, oldalán Rákóczi és Károlyi Sándor kuruc fővezér domborművű képmásai láthatók. A csatában elesett nyolcvan svéd és lengyel katonára emléktábla emlékeztet. Szép a 18. századi, késő barokk Prónay kastély is. Valamikor gazdag könyvtára, értékes fegyvergyűjteménye volt, s tulajdonosai több eredeti festményt őriztek Szikszay Ferenctől és Kubányi Lajostól. ■ Termán István polgármester: Mindannyiunk alapvető érdeke, hogy a fejedelem szellemi örökségét továbbadjuk a jövő generációinak FOTÓ: RÉL BALÁZS Háromszáz éve volt a sorsdöntő ütközet Rákóczi Homonna irányából érkezett Romhányba, katonái a hosszú gyaloglástól és az előző csatáktól igen elcsigázódtak. Ráadásul a környéken pusztító pestis is nehezítette a helyzetüket. A nem éppen kedvező körülményekről Rákóczi keserűen vett tudomást. Mint visszaemlékezésében írja: „A pestis miatt nem mertünk a falvakba szállni. Bár tél volt, a fagyos földön kellett halnunk, és meg kellett elégednünk a szélirányba emelt összetákolt védőfalakkal. Ilyen kínos menetekkel érkeztünk meg 1710. január 22-én Romhány faluhoz.” A romhányi csata, a Rákóczi-szabadságharc utolsó fontos hadművelete 1710. január 22-én zajlott. A frontvonalak mögött elszigetelt Érsekújvár megsegítésére induló, II. Rákóczi Ferenc vezette 12 ezer fős kuruc hadsereg, amelyben körülbelül 3500 lengyel és svéd katona is harcolt, vereséget szenvedett Joseph Sickingen császári altábornagy csapataitól. A csata kezdetén a svéd-lengyel segédhad rohammal a mocsárba szorította a császáriak jobbszárnyát, ezután azonban zsákmányolni kezdett, így Saint-Croix tábornok, a balszárny vezetője sikeres ellentámadást hajthatott végre. A kudarchoz Rákóczi és tábornagya, Károlyi Sándor is hozzájárult, mivel a tartalékban álló kuruc sereg zömével végig tétlenek maradtak. A csatában négy magyar főtiszt, 16 tiszt, 306 kuruc közkatona, 80 svéd és lengyel esett el. ■