Magyar Hírlap, 2010. október (43. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-22 / 247. szám

MÚLT 2010. OKTÓBER 22., HÉTVÉGEHULLÁMTÉRMAGYAR HÍRLAP XI Á­poljuk istenhittel a­z 1972 és 1975 között többször találkoz­tam Mindszenty bíboros prímással a bécsi Pázmáneumban, és minden al­kalommal hosszan elbeszélgettünk. Kivételes személyiségének lélek­erősítő kisugárzása volt, sem a kín­zás, sem a börtön, sem a kommunista hazugsággépezet ördögi stratégiája, sem a Vatikán cserbenhagyása nem volt képes megtörni. Hite és ma­gyarsága sziklaszilárd maradt. Na­gyon fájt neki, hogy 1974 elején a ma­gyar kommunisták nyomására a pápa megfosztotta esztergomi bíboros prí­­mási székétől és helyére egy olyan fő­papot nevezett ki, aki engedelmesen együttműködött a Kádár-rendszer­rel. Ma már világosan látszik, hogy a vatikáni döntés sok kárt okozott a katolikus egyháznak. „A kommunis­ta rezsimmel való politikai kompro­misszum a könnyebbik út követését jelentette, nem a nehezebbét, ame­lyen maga Jézus Krisztus is végig­ment a kereszttel” - kommentálta a döntést a bíboros. Az 1974. október 19 -i beszélgetés rö­vid összefoglalója­­Bíboros prímás úr szokásához hí­ven a beszélgetés elején megkér­dezi, hogy van a család? Elmondok néhány történetet a gyerekekről, amelyek nagyon tetszenek neki, különösen a nyolcéves Tündi törté­nete, aki a svájciak előtt minden al­kalommal magyarnak vallja magát, még akkor is, ha kisebb bonyodal­mai adódnak belőle. Az osztály­ban, amikor a tanyó néni felszó­lította a gyerekeket, hogy álljanak fel azok, akik nem svájciak, Tün­di is felállt, mert magyarnak tekinti magát, annak ellenére, hogy Svájc­ban született, édesanyja francia, állampolgársága svájci, és még so­ha nem járt Magyarországon. Meg­említem, hogy a legutóbbi genfi ma­gyar március 15-i ünnepségen több száz ember előtt, magyar népvi­seletbe öltözve, Tündi nagy sikert aratott, amikor elszavalta a Talpra magyart. ”) „Gratulálok és büszke lehet, hogy ilyen csodálatos kislánya van, áldá­somat küldöm rá és a családja min­den tagjára. A család a vallásosság és az igazi hazafiság alapja, mert a csa­ládi szeretet termékeny talajából nő ki az istenhit és a hazaszeretet gyö­nyörű világa. Ha azonban a kommu­nisták így folytatják, sikerül nekik az, ami a tatárnak nem sikerült, ki­halt pusztává teszik a magyar lelket és a hívő magyar lélek nélkül nincs Magyarország. De az Isten nem fogja nekik ezt megengedni. ” (Később a nyugati magyarság problémáiról beszélünk.) „Itt is sok a baj. Az ő hitük is ve­szélyben van. Nagyon gyengék és nem képesek ellenállni a nyugati vi­lág kísértésének. Emellett túlságos önzésük kioltja bennük a hit és a ma­gyarság tüzét. Hál’ istennek, azért sok kivétel is van. Ezért igyekszem elmenni közéjük mindenütt a vilá­gon, hogy felélénkítsem a sok pislogó tüzet, és lángot vigyek oda, ahol már tűz nincsen.­­Ezután a közelgő amerikai és ausztrál útról beszél. Megemlítem a levelet, amelyet a pápának írtam a nyugat-európai katolikus magyar­ság nevében a megdöbbentő és ért­hetetlen februári pápai döntéssel kapcsolatban. Szerinte a kommu­nisták becsapták a Szentszéket és ez neki nagyon fáj, nem maga miatt, hanem a magyarországi hívők tra­gikus sorsa miatt.­ „A Szentszéknek nem szabadna ezen az úton járni. Ez a könnyebbik út. Jézus Krisztus a nehezebb utat vá­lasztotta. A hit nem lehet napi politi­ka tárgya. Ha az Egyház hű és méltó akar maradni krisztusi küldetéséhez, akkor szintén a nehezebb utat kell vá­lasztania, mert mindig úgy volt, hogy a nehezebb út vezetett el Istenhez. Ma is így van.” (Ez után az 1956-os szabad­ságharc hőseiről, a legendás sza­badságharcosokról, különösképp is a Corvin közi pesti srácokról beszélünk.) „Csodálatosak voltak a szabadság­­harcos fiatalok, amit tettek, az egye­dülálló a magyar történelemben. So­kat imádkozok értük, hogy áldozatuk meghozza a magyar lélek újjászületé­sét és Magyarország feltámadását. Pa­rancsnokuk, az erdélyi Pongrátz Ger­gely a magyar szabadságharc egyik legnagyobb hőse volt, mert a Corvin köziek helytállása kényszerítette az oroszokat a tárgyalásra. ” (Megemlítem az erdélyi magyar­ság tragikus sorsát.) „Hála legyen az Istennek, hogy adott nekik ebben a koromsötét és ki­látástalan fekete éjszakában egy ve­zércsillagot, amely azt jelenti, hogy ha hisznek az isteni gondviselésben, ak­kor van még remény. Márton Áron paptársam nem csak a 20. század leg­nagyobb magyar püspöke, de a magyar történelem és az egyháztörténet egyik legigazabb püspöke is. Igazi szent em­ber ő. Hála legyen az Istennek, hogy őt küldte a magyarságnak ezekben a ne­héz időkben. Ha ilyen szent embere­ink vannak, az azt jelenti, hogy a ma­gyarságnak lesz jövője. ” (Megkérdezem a prímástól, ha most azt kérnék, hogy küldjön egy üzenetet a jövő magyar ifjúúságának, mi lenne az?) „Ne felejtsék el történelmünket, okuljanak belőle, és ragaszkodja­nak őseink hitéhez és eleink értékes hagyományaihoz. A fa gyökér nél­kül nem állhat. Ha gyökere elpusz­tul, a fának vége. A magyar fa gyöke­rei a történelmi értékeinkből, ősi, szép és másoktól megkülönböztető ha­gyományainkból táplálkoznak. Ápol­ja a jövő magyar ifjúsága ezeket a gyö­kereket. Ápolja és védje még akkor is, ha fagyos a föld magyarság felében. Ha majd eljön a magyar tavasz, a fa ismét rügyezni kezd, kivirágzik, és lomb­jai madártól fognak visszhangozni. A rügy, a virág és a jövő magyarsá­ga csak akkor hozhat egészséges gyü­mölcsöt, ha a fa gyökereit istenhittel ápolják. Ezt üzenem a következő év­tizedek, és különösképp a jövő század, a 2000-es évek magyar ifjúságának. Kérlek, ha Isten segítségével megéred, közvetítsd ezt az üzenetet feléjük. ” CEY­BERT RÓBERT GYULA Ezt üzenem a következő évtizedek és külö­nösképp a 2000-es évek magyar ifjúságá­nak. Kérlek, ha Isten segítségével meg­éred, közvetítsd ezt az üzenetet feléjük. Mindszenty József hercegprímás az Úri utcai érseki palota udvarán, 1956. november 1-jén Pázmáneum, 1972, a bíboros prímás és a hatéves Cey-Bert Tünde FOTÓ: MH

Next