Magyar Hírlap, 2011. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-11 / 8. szám
ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MAGYARHIRLAP.HU KONTHADÓRA A kilencvenes évek elején Norvégiában közellenségként volt nyilvántartva a black metal, ma pedig már az ország kultúrájának szerves része. Az extrém metal felszínre hozza az elfojtott érzelmeket, így mindenki szembesülhet saját félelmeivel és elnyomott indulataival - véli Csihar Attila, aki egyebek között a norvég Mayhem énekese és világhírű zenész. - Ma hogyan definiálható a black metal? Milyen változáson ment keresztül a műfaj az évek alatt? - A black metal a heavy metal extrém műfaja, kezdete körülbelül 1983-ra tehető, amikor az angol Venom kiadta a Welcome to Hell című első lemezét, de a témák visszamennek a hetvenes évek elejéig. Talán az első, 1970-ben megjelent Black Sabbath-album az, amely a heavy metal sötétebb irányzatát képviselte. A zenei irányzat egyik legismertebb zenekara a svéd Báthory volt, de a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére érezhető volt a leáldozás, majd hirtelen újjáéledt - ez végül is a norvég Mayhem debütáló albumához kötődik. Ez akkor történt, amikor én is a Mayhem tagja lettem. Ma már nagyon széles skálán mozog a black metal, egészen a garázsrockszvittől a szimfonikus zenéig. Érdekes, hogy a kilencvenes évek elején Norvégiában közellenségként tartották nyilván a black metált, ma pedig már az ország kultúrájának szerves része. Miért „működik ” a black metal, amikor erőteljesen negatív, és az embereknek amúgy is sok a bajuk? - Pontosan azért tud működni, mert az embereknek sok a bajuk. Az egyénekben mindenhol ugyanúgy megvan az elnyomás, az elfojtott düh és az indulat. Az extrém metal, a black metal felhozza a felszínre az elfojtott érzelmeket, így mindenki szembesülhet saját félelmeivel és elnyomott indulataival. Egy black metal lemez vagy egy koncert szerintem egészségesebb formája a feszültség oldásának, mint amikor a szurkolók elmennek egy focimeccsre, ahol szétverik egymást vagy a metrót. A Tormentort az egyik első black metal zenekarként tartják számon. Akkor gondolta volna, hogy a black metal egyik alapvetése lesz? - Azt azért nem gondoltuk, habár az idő, úgy tűnik, minket igazolt. A Tormentort 1986-ben kezdtük el itthon, a black metal első hullámának voltunk a részesei. Mi sem akartunk mást, mint az agressziót, a negatív tudatállapotot kivetíteni és kifejezni a zenével. Nagyon fiatalok voltunk, én például csak tizenöt éves. Felszabadultak voltunk, áttörtük a saját határainkat, képesek voltunk olyan zenét létrehozni, amelyet a mai napig meghatározónak tartanak a műfajon belül. - Miért oszlott fel a Tormentor? Lemezszerződésre kaptunk egy kisebb állami kiadótól ajánlatot, s ez abban az időben nagyon nagy szó volt. Az Anno Domini című első lemezünket így egy elég jó stúdióban, viszonylag jó körülmények között fel is vettük 1988-ban. De végül valamilyen oknál fogva mégsem jelenhetett meg a lemez, s ez hatalmas csalódás volt. Ma már azt mondanám, hogy nagyon nagy hiba volt. - A Mayhemhez hogyan került? Mivel a Tormentor nem jelent meg, kazettán elkezdtük átmásolni a rajongóknak, ők pedig ezt tovább másolták. Vámosi Tamás barátom kapcsolatban volt a Mayhem gitárosával, Euronymousszal, így kijutott a Tormentor-kazetta Norvégiába, ahol lenyűgözte a norvég black metal zenészeket, és hamar legendássá vált. A Mayhem 1991-ben énekest keresett, én voltam az előző énekesüknek, Deadnek - aki sajnos öngyilkos lett a kedvenc énekese, ezért valahogy végül megtaláltak, és engem kértek fel. - Ki találja ki és tervezi a jelmezeket, amelyekben színpadra ál? - A jelmezekért én vagyok a felelős. A legutóbbi lemezünk, az Ordo Ad Chao bemutató turnéján minden koncerten más karaktert formáltam meg, így testesítve meg a káoszt, amely a lemez alapkoncepciója volt. A black metálból sajnos olyan divat lett, amelyhez már-már klisészerű arcfestés és szegecsek társulnak. Ezért egyszer még húsvétinyúl-jelmezt is viseltem, amellyel éppen ezeket a megrögződött határokat akartuk áthágni. De voltak más szélsőséges jelmezek is. Svédországban lenyúzott disznófejbőrt viseltem, amikor egy őrült orvost játszottam, aki önmagát próbálja disznóvá átoperálni, majd papként jelentem meg, akkor döglött halakkal és kenyérrel etettem a közönséget, mint egyfajta negatív messiás. Egyébként ebből is elég nagy botrány lett, egy darabig a svéd és a norvég napilapok címlapján voltunk, próbáltak minket támadni, de amikor kiderült, hogy vegetáriánus vagyok, ez az egész megint olyan ellentmondásokat szült, amivel már nem tudtak mit kezdeni. Néhány más példa a sok közül: Hollandia volt az egyik legnagyobb rabszolga-kereskedő ország, ott rabszolgaárus voltam, Norvégiában reggeli kávét iszogató múmia, Moszkvában diktátort alakítottam, Franciaországban szakácsot, és a földgolyót főztem meg a színpadon, Finnországban leánykereskedő, majd egy koporsóból felkelő télapó, Londonban élő szemétdomb, és egy karácsony előtti koncerten pedig karácsonyfa voltam, és a több millió kivágott fenyőfa nevében énekeltem. - Meséljen, kérem, a legújabb szólóprojektjéről, a Voidow Voicesról. - Régóta ki szerettem volna próbálni, milyen úgy zenét csinálni, hogy csak a hangomat használom. Ez sokáig csak álom volt, mivel komputert nem akartam a színpadra vinni. Az élő zene híve vagyok. Viszont olyan modern hangszerek, mint például a loop station, amelyvel élőben felvehetem a hangomat, és mint egy régi szalagos magnóval játszhatom körbe-körbe, majd újabb és újabb hangokat adhatok hozzá, és ezáltal a saját hangomat hangszerként tudom használni, majd ebből zenét tudok élőben létrehozni, már elindították a fantáziámat. Az első VOV-koncertem Moszkvában volt, de játszottam az Egyesült Államokban és jó néhány európai országban is. A VOV nem a heavy metal közönséget célozza meg, hanem azokat, akik nyitottak a kísérleti zenére. -Esett rosszul kritika, amelyet a zenekarról írtak? - Nem jellemző. A Tormentor csak negatív kritikát kapott, egy kritikus a legutóbbi Mayhem-lemez kapcsán pedig azt tanácsolta: ahelyett, hogy a lemezt megvennék, vegyenek inkább sört, és rúgjanak be. Ezek után ez a lemez Norvégiában a Spellemandíjat kapta meg, amelyet norvég Grammyként is emlegetnek. ■ A teljes interjú a Magyarhirlap.hu-n olvasható Énekelni több millió kivágott karácsonyfa nevében Csihar Attiláé az egyik legismertebb magyar név a világ zeneiparában. Jelenleg a norvég Mayhem énekese FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR 2011. JANUÁR 11., KEDD KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP 13 DZSESSZ EGY ILYEN FELÁLLÁS ROSSZ MÁR NEM IS LEHET, FŐLEG, HA OLYAN FEGYELMEZETTEN JÁTSZANAK, MINT WETLE HOLTE ÉS ERLAND DAHLEN Norvégok telt ház előtt a Trafóban Érdekes zenei megoldások, improvizáció, csendes földön ülésből álló koncert, szűnni nem akaró taps. Szombat este a Trafóban mindezek előidézője és kiváltója három dzsessz- vagy éppen dzsesszközeli formáció volt, Norvégiából. Az Inspiration From Above Music From Norway című estre tolongott befelé a tömeg, s akinek szék már nem jutott, az a lépcsőn vagy a földön üldögélt. Sidsel Endresen énekesnő és Hakon Kornstad szaxofonos kezdett, s azonnal meghitt atmoszférát teremtett. Előadásuk leheletkönynyű hangokkal indult, majd onnan építkeztek és teljesedtek ki. A lebilincselő hangú Endresen végig ülve énekelt, néha kezével is játszva vagy éppen túljátszva segítette az alig egyórás, nem mindennapi előadást. Eivind Aarset And Sonic Codex Orchestrában a névadó gitároson kívül Audun Ernsen basszusgitáros is jelen van, illetve még két dobos is. Egy ilyen felállás rossz már nem is lehet, főleg, ha olyan pontosan és fegyelmezetten játszanak, mint Wete Holte és Erland Dahlen. Teljesen egymásra hangolódva nagyon együtt vannak mind a négyen. Az este legbefogadhatóbb formációja ez volt, talán ezért is rendeződött át a közönség, itt a legtöbben már álltak, csillogó szemekkel figyelték a színpadot, voltak, akik táncoltak is. A formáció kezdése annyira erőteljes és dinamikus volt, hogy amikor azt hittük, ennél jobb nem lehet, jött egy újabb váltás, és kiderült, a lassabb témáik is legalább annyira lenyűgözőek. Úgy tűnik, az Eivind Aarset And Sonic Codex Orchestra nem tud hibázni, semmilyen hiányérzetet nem hagy maga mögött. Mielőtt elhagyták a színpadot, még meghajoltak, pont úgy, ahogy illik. Kjetil Moster - aki több mint harminc lemezen játszik különböző műfajokban, és együtt zenélt mások mellett Chick Coreával vagy Pat Methenyvel - annyi zenekarban van jelen, hogy azt szinte felsorolni is sok. De aki a Datarockból ismeri, annak most biztosan egy egészen más oldalát mutatta meg. A Master! - amelyben rajta kívül még Stale Storlokken, Nikolai Eilertsen és Kenneth Kapstad szerepel - ugyanis modális dzsesszt játszik, amelybe beleépítette a rockot és más műfajokat is. Kjetil Moster a külvilágot az öltözőben hagyta, az elejétől a végéig koncentrált, ha éppen nem a szaxofonját fújta, akkor leguggolva figyelte zenésztársai játékát. Nagyon összetetten, töményen és intenzíven játszottak, néha túlontúl is. Talán emiatt volt lehetséges az is, hogy a ráadás már jóval kevesebbeknek szólt. Miközben a közönség egyik része visszatapsolta őket, a másik fele már el is indult hazafelé. 2000 - Miért a szaxofont választotta? - Tizenegy éves voltam, amikor a tévében megláttam valakit szaxofonozni. Akkor azt mondtam anyukámnak, hogy ezen a hangszeren szeretnék játszani. Valahogy így kezdődött. - Mit csinál, mielőtt felmegy a színpadra? - Behangolom a hangszert, koncentrálok, és felkészülök fejben az előadásra. - A Datarock turnéin mindig részt vesz. Hontam jött az együttműködés ? - Fredrikkel, az énekessel tizenhat éves korunk óta barátok vagyunk. Egy iskolába jártunk, együtt is zenéltünk. Aztán ő művészetet tanult, és amíg én nem voltam Bergenben, ő megcsinálta a Datarockot. Néhány évvel később, amikor már egy városban éltünk, szüksége volt valakire, és engem kért fel. - A Myspace oldalán műfajként a death metal, a trance és a dzsessz van megjelölve. - Ez egyrészről csak egy vicc, másrészről azért komoly is. A death metal kemény műfaj, rengeteg energia van benne, és ez az én zenémre is igaz. Persze egy death metal rajongó nyilván nem tartja a zenémet annak. - Nagyon sok zenekarban játszik, például a King Midasban, a Bratban, a The Core-ban, a Zanussi Five-ban vagy éppen a Hakiban. - Igen, több zenekar szükséges ahhoz, hogy kiéljem kreatív energiáimat. Ha dzsesszzenész vagy, akkor szinte lehetetlen, hogy csak egy zenekarod legyen. Ha már nagyon híres vagy, akkor már lehet, de amíg nem, addig így azért könnyebb. - Tett valamilyen újévi fogadalmat 2011-re? - Többet fogok inni, többet fogok enni és többet fogok dohányozni. De nem, igazából megpróbálom nem halasztgatni a dolgaimat, illetve megpróbálok egyre jobb lenni abban, amit csinálok. 2000 KJETIL MOSTERREL zenész 2 PERCES INTERJÚ