Magyar Hírlap, 2012. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-02 / 153. szám
MAGYAR HÍRLAP BELFÖLD 2012. JÚLIUS 2., HÉTFŐ WWW.MAGYARHIRAP.HU HOFFMANN RÓZSA SZERINT AZ OKTATÁS MINŐSÉGÉTŐL FÜGG AZ ORSZÁG JÖVŐJE, A NÖVEKEDÉS EGYIK ALAPJA A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS KÉPZÉS Piacképes diplomákat akarnak PINTÉR BALÁZS A kormány egyértelművé tette a szándékát, segíteni akar abban a fiataloknak, hogy minél többen bejussanak a felsőoktatásba - mondta lapunknak Hoffmann Rózsa. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára szerint a felsőoktatás olyan terep, ahol eredményt elérni, sikeressé válni, életkarriert építeni csak komoly munkával lehet. A múlt héten jelentették be, hogy átcsoportosítják a felvételi keretszámokat. Van elég jelentkező a természettudományos és műszaki képzésre? - Érzékelhető ezeken a szakokon a jelentkezők számának emelkedése, ami azonban még mindig nem olyan mértékű, mint amennyit az ország fejlődése megkívánna. Nemzetközi összehasonlításban messze elmaradunk a diplomát szerzők arányában ezeken a területeken. Miközben példák sokasága bizonyítja, hogy azok az országok tudtak jelentős növekedést elérni, amelyek korábban a felsőoktatásban megerősítették a műszaki, természettudományos és informatikai képzést. A képzés költségei átvállalásának üzenetértéke van: jelentős mértékben befolyásolja a fiatalok pályaválasztását. Jó néhány kutatás igazolja, a szakválasztásban fontos szerepe van az érdeklődésnek, de majdnem ugyanakkora szerepet játszik az arról szóló prognózis, hogy a megszerzendő diploma mennyit ér majd a munkaerőpiacon, rendes fizetést nyújt-e, és könnyű lesz-e elhelyezkedni vele, avagy sem. - De ettől még aligha lesznek ezek slágerszakok. - Nem számítottunk arra, hogy a felsorolt képzések egy év alatt népszerűbbé válnak a slágerszakoknál, hiszen a pályaválasztást a középiskolai tanulás és a fakultációválasztás is befolyásolja, s az eredmény több év távlatában mutatkozik meg. - Sokan számítottak arra, hogy a megmaradt keretszámokból jut a jogi és a gazdasági területre is. A kormány egyértelművé tette szándékát: segíteni akar abban a fiataloknak, hogy minél többen bejussanak a felsőoktatásba, de csak a fent említett szakokat támogatja állami ösztöndíjjal. A minap hozott kormánydöntés hátterében az a tény áll, hogy a jelentkezési adatok feldolgozását követően egyértelművé vált: a részösztöndíjas helyekre nem marad elég jelentkező. Ezért arra tettünk javaslatot, hogy a részösztöndíjas helyek egy részét teljes ösztöndíjassá alakíthassuk, s így ötezerrel több fiatal kezdhesse meg úgy a tanulmányait, hogy nem kell érte fizetnie. A kormány ezt a javaslatot fogadta el tíz nappal ezelőtt. Ha esetleg visszatáncolt volna, és például a társadalomtudományi képzések számára teszi elérhetővé a többlethelyeket, az rossz üzenet lenne a jövő kilátásait illetően. Ahhoz, hogy a műszaki és a természettudományos képzések köre bővüljön, és növekedjék az ilyen diplomások száma, következetes döntésekre van szükség. Sok olyan okos és szorgalmas fiatal van, aki mind a humaniórákból, mind a reáliákból jó, csak végül a humán területet választja. Miután e fiatalok is láthatják, hogy töretlen a kormányzat szándéka a műszaki és természettudományos felsőoktatás erősítésére, azt feltételezem, hogy jövőre ismét emelkedik majd az ide jelentkezők száma. Ahogy már az idén is emelkedett. - Hány részösztöndíjas hely marad e döntés nyomán? - A tízezer részösztöndíjas hely ötezer állami ösztöndíjas hellyé alakítása után ötezer-ötszázan tanulhatnak úgy, hogy a képzés költségeinek egyik felét ők állják, a másik felét az állam. Elképzelhető, hogy még így is lesznek kihasználatlan helyek, ez esetben megnézzük, hogy a pótfelvételin ez hogyan korrigálható. Arra nem lehet számítani, hogy a nemzetstratégiailag kevésbé preferált képzésekre helyez át a kormány teljes ösztöndíjas helyeket. - Várható további beavatkozás is? - A pótfelvételi régóta alkalmazott korrekciós eszköz. A helyek számát abszolút értelemben nem fogjuk növelni, az arányokon sem fogunk változtatni, de ahhoz minden lehetőséget megragadunk, hogy a felsőoktatásra szánt pénzt arra költsük, amire a kormány szánja. Miközben a fejlett országokban ötven százalék körül határozzák meg az elégséges szintjét, a mi érettségi rendszerünkben ez húsz százalék volt - Érzékeli az államtitkárság, hogy mit eredményezett az állami ösztöndíjas keretszámok megkurtítása? - Úgy látjuk, a fiatalok felelősségteljesen reagáltak. A jelentkezők száma 2010 hez és 2011 hez képest csökkent ugyan, de 2008-hoz vagy 2009-hez viszonyítva nőtt. A továbbtanulási szándék töretlen, húszezerrel többen jelentkeztek, mint ahányan a középiskolai tanulmányaikat az idén érettségivel zárták. Gyorsan változó világban élünk, amelyben szemtanúi lehettünk az elmúlt évtizedben a tudás és a hagyományos értékek leértékelődésének. Véleményformáló személyiségek egy csoportja olyan üzeneteket közvetített az ifjúság és a felnőtt lakosság felé, hogy ügyeskedéssel is boldogulni lehet. Ez sok fiatalra hat. Márpedig a felsőoktatás olyan terep, ahol eredményt elérni, sikeressé válni, életkarriert építeni csak komoly munkával lehet. Elfogadom, hogy a későn jött változtatások is visszatarthattak egyeseket. Ennek viszont ellentmondani látszik az a tény, hogy a tavalyihoz képest harminc százalékkal nőtt az önköltséges képzésre jelentkezők száma. A hirtelen jött változások közül azt is kihallották tehát a fiatalok, hogy az új hitelkonstrukció, a diákhitel kettő mindenkinek lehetővé teszi, hogy tanuljon. Külföldi egyetemekre történő tömeges jelentkezésről is hallhattunk. Erre vonatkozóan nincsenek adatok. A külföldi tanulás drága mulatság. Azokban az országokban is, ahol a felsőoktatási képzés esetleg ingyenes, fizetni kell a szállásért, a közlekedésért, az étkezésekért, a megélhetés költségei havonta több százezer forintra rúgnak, ezt pedig a magyar családok nagy része nem tudja finanszírozni. De ha történetesen valóban ugrásszerűen megnőtt volna a külföldi egyetemekre jelentkezők száma - ezt nem támasztja alá a hazai felsőoktatásba igyekvők száztízezres tömege -, akkor sincs okunk vészharangot kongatni. Bizton remélhetjük, hogy a szülőföld, a család és a Magyarország megújulásával bővülő lehetőségek hazavonzzák fiataljainkat, és a külföldön szerzett tudásukkal a hazai szellemi életet gazdagítják majd. A magyar és az európai oktatási rendszereknek is egyik hangsúlyos céljuk az egységes, átjárható felsőoktatási tér létrehozása, a hallgatói mobilitás erősítése, éppen azért, hogy a jövő értelmisége megismerje más országok tudományos életét, nyelveket tanuljon, tapasztalatokat szerezzen. A felsőoktatási pólusok tervezett kialakítása nem a hallgatóság, hanem az egyetemi-főiskolai vezetés körében kavart vihart. Hol tartamik az egyeztetések ez ügyben? El kell érni, hogy a földrajzilag egymáshoz közel fekvő, illetőleg az azonos szakterületet lefedő intézmények szakítsanak „az én egyetemem az én váram” szemlélettel. Az elkészült háttértanulmány jó alapul szolgált arra, hogy milyen körben, milyen dimenzióban érdemes gondolkodni a jövőről. A decemberben elfogadott felsőoktatási törvény értelmében az intézményeknek a fejlesztési tervükben meg kellett jelölniük, hogyan tudnak együttműködni egymással, hogyan tudják hatékonyabbá, eredményesebbé, és nem mellesleg finanszírozhatóvá tenni az egyetemükön, főiskolájukon folyó oktatást, kutatást. Ezek a tervek a napokban beérkeztek az államtitkárságra. Most a törvény szerint összeállított bizottság, a Felsőoktatási Tervezési Tanács irányításával elemezzük az elképzeléseket, s ezek alapján határozzuk meg a felsőoktatás fejlesztésének irányait, amelyek majd kormánydöntést igényelnek. Amióta én irányítom az oktatásügyet, soha nem csináltunk titkot abból, hogy az aránytalanul szerteágazó, a rendelkezésre álló forrásokat szétaprózó, a magas színvonal ellen ható felsőoktatási szerkezeten változtatni kell. Ezzel a felsőoktatás szereplői is egyetértenek. Persze, ahogy az lenni szokott, amikor már a saját intézmény saját szakjáról van szó, akkor a korábbi összhang gyakran megbomlik, és a partikuláris érdekek kerülnek előtérbe. A felsőoktatás megújításával megálljt kell parancsolnunk annak a fejlesztési stratégiát nélkülöző, csak a helyi, egyéni érdekekre épülő felsőoktatási expanziónak, amely igen sok kárt okozott az egész rendszernek. El kell végre végeznünk azt a munkát, amelyet az elődök elmulasztottak. - Mennyire szól bele az oktatás - irányítás a folyamatokba? - Fenntartói felelősségünknél fogva mi hozzuk majd meg a döntéseket. Ám egyetlen intézményt sem fogunk arra kényszeríteni, hogy fejezze be valamelyik képzését, ha arra van elegendő jelentkező. Arra viszont számítani lehet, hogy azok a szakok, amelyek ugyan népszerűek a fiatalok körében, de nemzetstratégiai szempontból nem indokolt, hogy állami támogatásban részesüljenek, nem kapnak állami ösztöndíjas helyeket, hanem a piacról kell hogy fenntartsák magukat. - Az Országgyűlés előtt van egy törvénymódosítás, amely a közoktatási intézmények helyzetét hivatott rendezni. Nem késtek el kissé ezzel? - A decemberben elfogadott köznevelési törvény végrehajthatóságát megteremtő jogszabályalkotás a terveink szerint halad. A kormány idejében kiadja azt a rendeletet, amely szabályozza a fenntartás és működtetés részletfeladatait. Rövidesen létrejön az elképzeléseink szerint Klebelsberg Kunó egykori nagy formátumú kultuszminiszterről elnevezett intézményfenntartó központ, amelynek a járási tankerületein keresztül az oktatásért felelős miniszter, illetve az államtitkár irányítja szakmailag a köznevelési intézményrendszert. A fenntartói feladatok átvételével a kormány felszámolja azokat a különbségeket, amelyek a szocialista-liberális kormányzás tizenkét éve alatt egyre inkább magukra hagyott önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségeiből következtek, nagyobb biztonságot nyújt gyereknek, pedagógusnak, szülőnek egyaránt, mivel kiszámítható, és kiegyensúlyozott feltételeket teremt. - Államosítanak? - Dehogy. Az iskola az állami fenntartás mellett is a helyi közösségé marad, amennyiben akarják, az önkormányzatok változatlanul tulajdonosai lesznek a közneveléshez kapcsolódó ingó és ingatlanvagyonnak. Az elmúlt hetekben rendre államosítással mint abszolút rosszal próbáltak ijesztgetni az örökös bajkeverők. Ma senkitől nem vesznek el semmit, az államosítás tehát rosszindulatú fenyegetés, valótlanság. A valóság az, hogy a megújuló köznevelési rendszerben az állam a felelősségével arányos, tehát a mostaninál nagyobb szerepet vállal, és az ehhez szükséges jogait gyakorolja is majd. Tudom, sokan türelmetlenek és izgatottak voltak amiatt, hogy a változások apró részleteit nem ismerték. És elhitték azokat a rémhíreket, amelyeket az állami feladatátvétellel kapcsolatban - meglehet, szándékosan - terjesztettek a megújulást ellenző politikai erők. - Az önkormányzatok tömegesen adták át intézményeiket az egyházaknak, ez sem tetszik mindenkinek. - Tömeges átadásról nem beszélhetünk, adataink szerint százharmincöt iskolát vesznek át idén egyházak, zömmel a katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok. - Ősztől az érettségi rendszerén is szigorítanak? - Igen. Az érettségi „szigorítása” az első lépés az érettségi rangjának viszszaadásában, a vizsgarendszer átláthatóbbá, egységesebbé, ésszerűbbé tételében. Az átalakítás a fokozatosság elvét betartva történik, ugyanis kudarcra ítélt minden olyan próbálkozás, amely hirtelen változtatást akar e területen. A követelményszint emelésével az a célunk, hogy nőjön az érettségi bizonyítványt szerzők tudása. Modellszámítások szerint az elégséges teljesítmény húszról huszonöt százalékra emelése kicsivel több tanulással teljesíthető. Jó, ha az olvasók világosan látják az előző évek oktatásirányításának kártételeit. Miközben a fejlett országokban ötven százalék körül határozzák meg az elégséges szintjét, a mi rendszerünkben ez húsz százalék volt. Nyilvánvaló, hogy ez nem mehet így tovább, hiszen a szint leszállítása mára azt hozta, hogy a felsőoktatásba egyre kevesebb tudással is be lehetett kerülni. Az érettségivizsga-rendszer átfogó átalakítását 2016-17-re tervezzük. Amilyen az oktatás minősége, olyan az ország jövője. Ez előbbire pedig a legerősebb hatást mindig az érettségi követelményei jelentették. ■