Magyar Hírlap, 2013. október (46. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-21 / 246. szám
8 MAGYAR HÍRLAP HÁTTER 2013. OKTÓBER 21., HÉTFŐ WWW.MAGYARHIRLAP.HU AZ AUTONÓMIA NEM EGYETLEN FOGALMON, HANEM MŰKÖDŐKÉPES RENDSZEREKEN ÉS JÓL BEAZONOSÍTOTT HATÁSKÖRÖKÖN ALAPULÓ SZERVEZŐDÉS Az erdélyi önrendelkezés lehetősége SZÉKEDI FERENC (CSÍKSZEREDA) Csóti György Égető sorskérdések Erdélyben című cikkével vitát indítottunk arról, hogy milyen megmaradási eséllyel rendelkezik a másfél millió alá apadt romániai magyar nemzeti közösség. Alábbi írásunkkal folytatjuk a közös gondolkozást. Székelyföldön Hargita megye a leggazdagabb erdőkben. Ráadásul a mintegy kétszázezer hektár hétnyolcada magánkézben van. Azaz kimondottan egyéni tulajdonú erdők, vagy közbirtokosságok, amelyek a részvénytársaságokhoz hasonlóan működnek. Az érvényben levő romániai erdőgazdálkodási törvényeken kívül a székely tulajdonosokat semmi nem gátolja meg abban, hogy úgy gazdálkodjanak a fával, ahogyan akarnak. Jobb árakat kiharcolva közösen értékesíthetnék a fűrészárut, közösen hozhatnának létre bútorgyárakat, közösen teremthetnének így sok száz munkahelyet a köztudottan fúró-faragó székelyeknek, közösen tudnának így ellenállni, mondjuk az osztrák és az olasz tőkének, amely feldolgozóüzemekkel próbál terjeszkedni a területen. Az erdők székelyföldi tulajdonosai azonban nem szövetkeznek, lábon adják el a fát bárkinek, aki többet fizet, és nem csupán azt a mennyiséget, amennyi hivatalosan megengedett. Virágzik a feketekereskedelem és a velejáró korrupció. Miért nem szövetkeznek, miért nem választják közösen az önálló gazdálkodás útját? Mert a rövid távú, egyéni, rokoni, baráti és kiscsoportos érdekek így kívánják. Mert a maga mindennapi életét élő székelység a közvetlen érdekek mentén széthasadozik és egyre erőteljesebben tagolódik. Magyarországon nem kevesen, irodalmi élményeik hatására, még mindig úgy gondolják, hogy a Székelyföldön napkeltétől napnyugtáig az Ábelek és Úz Bencék megszámlálhatatlan serege tapossa egymás lábnyomát, noha a helyi társadalmak szakmai, jövedelmi, tanulmányi, műveltségi, érdeklődési és más szempontok alapján éppen úgy megosztottak, mint a Duna és Tisza mentén. Ebben a szétfejlődő székelyföldi társadalomban azonban az egyén szintjén, összekötő kapocsként megmaradtak az érzelmek. És a hozzájuk tapadó jelképek, fogalmak, megnevezések: himnusz, zászló, fenyő, búcsú, templom és iskola, Hargita, több mindenre ráhúzható, székely jelzőjű megnevezések stb. Úgy tűnik, érzelmileg mindezek hangoztatása elegendő az autonómiához. De az ilyen típusú érzelmi autonómia-megnyilvánulások - és ezt valahol mélyen még azok is érzik, akik SIC feliratokkal tapétázzák ki négykerék-meghajtású, legújabb városi terepjárójukat - önmaguktól nem fordulnak át az önrendelkezést valóban lehetővé tevő gazdasági-társadalmi szerkezetek kigondolásába és létrehozásába. Ehhez nagyon következetes és aprólékos munkára van szükség, például pontosan felmérni, hogy a székelyföldi települések helyi tanácsainak milyen mértékben sikerült megközelíteniük a jelenlegi, egyelőre még mindig a központosítást bontogató romániai közigazgatási és költségvetési törvények korlátait. Vagy azt, hogy milyen mértékben használták ki a társulás lehetőségeit. Mit tudtak létrehozni önállóan, központi költségvetési támogatások nélkül? Mit jelentene egy-egy helyi szociális vagy egészségügyi feladat ellátása, az infrastruktúra-fejlesztésekről nem is beszélve? Milyen elképzelések alapján bontakozhatna ki egy-egy településen az az uniós források is támogatta modernizáció, amely nem skanzenként, hanem mindennapi megélhetésként biztosíthatja a jövőt? Hányan csüngnek mind a mai napig a központi költségvetés szálain, és milyen mértékben adózható a lakosság az önálló pénzügyi léthez? Nem folytatom, de bármiféle, a gyakorlatban is működőképes autonómiaváz létrehozása csak akkor elképzelhető, ha válaszokat keresünk mindezekre a kérdésekre, és ehhez igénybe vesszük mind az erdélyi, mind a nemzetpolitikai szaktudást. Az autonómia nem egyetlen fogalmon, hanem működőképes rendszereken, jól beazonosított hatáskörökön és a betöltésükhöz szükséges különböző gazdasági-pénzügyi jogi és más eszközökön alapul. Amenynyiben ezeket sikerül pontosan tisztázni, akkor nagy szolgálatot teszünk a magyarországi diplomáciának is, hiszen egyértelmű, hogy uniós és NATO-tagként, bármiféle általános és ma már nem használatos védhatalmi fogalmakat lóbálva, nem ronthat neki az ugyanazon szövetségekben helyet foglaló Romániának, viszont több kérdésben, lépésről lépésre érvényesítheti szempontjait. Egyébként ugyanezt bizonyítja az eddigi tapasztalat: a romániai magyarság művelődési, oktatási támogatása után a kettős állampolgárság jogi keretének nemzetpolitikai felhasználása román részről nem ütközött semmiféle akadályba. Tekinthetünk bármiféleképpen is vissza a történelemre, gondolkodhatunk az egész Kárpát-medencében, kipárologtatva belőle minden nekünk nem tetszőt, de a tényeken ez mit sem változtat: jelenleg az erdélyi magyarság, a székelység Románia jogi rendszerében és intézményi alrendszereiben éli a maga életét, itt kell kialakítani azt a mozgásteret, amely elhozhatja az alulról felépített és valóban működőképes, nem vezetőkre szabott, nem központilag irányított, hanem a helyi társadalmak állandó érdekegyeztetésén és ellenőrző képességén alapuló önrendelkezést. Ez pedig csak akkor őrzi meg egyaránt a népet és a területet, ha képes a lépéstartásra Románia más térségeivel és a világgal, ha nem szűkíti, hanem bővíti a mindennapi megélhetés forrásait. Nem kis feladat ez, de nem is lehetetlen. Vitasorozatunkban eddig megjelent: Csóti György: Égető sorskérdések Erdélyben, 2013. október 4.; György Attila: Első a szabadság, 2013. október 14. Székelyföldön, az erdőkben leggazdagabb Hargita megyében a mintegy kétszázezer hektár hétnyolcada magánkézben van FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ ELŐFIZETÉSI LEHETŐSÉG A HÉTVÉGI MAGYAR HÍRLAPRA!| Tisztelt Olvasónk! Örömmel tájékoztatjuk, hogy a fogyasztói igényekhez igazodva kiadónk elindította a hétvégi Magyar Hírlap előfizet Név:................................................................................................................................ tészt. Hétvégi előfizetésünkkel azoknak az olvasóinknak szeretnénk kedveskedni, akik hétköznap esetleg nem érnek rá, hogy végiglapozzák újságunkat, valamint mindazoknak, akiknek nincs lehetőségük minden napra előfizetni la- irányítószám.......................................... .xpues..................................................... pankra, azonban érdeklik a világ és Magyarország eseményei, a színvonalas publicisztikák, naprakész gazdasági hí- utca, házszám:.................................................Tel.:..................................................... rek és kulturális mellékletünk, a Hullámtér. Az igazság keresésével, markáns állásfoglalásainkkal és a tények objektív bemutatásával szerkesztőségünk folyamatosan igyekszik megszolgálni olvasóink kitüntető bizalmát. Amennyiben felkeltettük érdeklődését, kérjük, hogy érdeklődjön a mellékelt telefonszámon, e-mail címen, vagy küldje be hozzánk az itt kivágható, majd kitöltött szelvényt. dátum aláírás ■ ■ a ai|a |\ in —To* Keljük, a megrendelőlapot Lapunk megrendelhető még: mAGYAR HÍRLAP 11 ”a,abb‘TTMkHldje;f ?L: KTM .. . j* SS Magyar Hírlap Kiadói Kft. Fax: (061) 887 3203 POLGÁRI KÖZÉLETI NAPILAP gy ELŐFIZETÉS E-mil: el0faetes9magyarhirlap.hu V S 2 1145 Budapest, Thököly út 105-107.