Magyar Hírlap, 2013. október (46. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-30 / 253. szám

4 MAGYAR HÍRLAP BELFÖLD 2013. OKTÓBER 30., SZERDA WWW.MAGYARHIRLAP.HU MAGYARKÉNT KÖTELESSÉGÉNEK ÉREZTE RÉSZT VENNI A BÉKEMENETEN AZ AUSZTRÁLIÁBÓL HAZATÉRT APRÓ JÓZSEF ÖTVENHATOS FORRADALMÁR „Ma is meg kell védeni a nemzetet” VÁMOS GYÖRGY Ausztráliában is magyarként él­tem, fontosnak tartottam a gyökere­ket - mondta lapunknak Apró József. A Magyar Szabadságharcos ’56-os Hagyományőrző Veteránok Világ­­szövetsége Egyesület vezetője szerint a korábban külföldön élő magyarok­nak, ha visszatértek az óhazába, meg kell védeniük a nemzetet, a kormányt minden támadástól, ezért is vett részt az október 23-i Békemeneten.­ ­ A Békemeneten egyik kezé­ben ausztrál, míg a másikban ma­gyar zászlót tartott. Mit akart ezzel kifejezni? - Mindig is magyarnak éreztem magam, hiába kerültem Ausztráliába. A feleségem is Magyarországon szü­letett. Gyerekeim és unokáim szintén beszélnek magyarul, pedig ők már az ötödik kontinensen látták meg a nap­világot. Azt is szokták tőlem kérdez­ni, hogy mivel édesapám katolikus volt, édesanyám pedig zsidó családból származott, akkor hogy imádkozom. Ilyenkor azt szoktam válaszolni, egy Istenben hiszünk, végül is oly mind­egy, hogy az ember milyen hithez tar­tozik, csak igaz ember legyen. - Mikor döntötte el, hogy részt vesz a Békemeneten? - Felvettem a kapcsolatot Csizma­dia Lászlóval a szervezet nevében, amelyet képviselek. Természetes volt, hogy részt kell vennem a rendezvé­nyen, mert az én értékrendem szerint nekünk, korábban külföldön élt ma­gyaroknak, ha visszatértünk az óha­zába, meg kell védenünk a nemzetet, a kormányt minden támadástól. - Az ötvenhatos forradalom idején huszonkét éves volt. Hogy élte meg azt a történelmi időszakot? - Sportrepülő voltam, oktatóim beszéltek rá, hogy végezzem el a re­pülőtiszti iskolát Szolnokon. Akkori­ban, érzékelve az országban uralkodó, már-már terrorisztikus hangulatot, egyre többször gondoltam arra, mi­lyen jó lenne, ha nem így mennének a dolgok. Kapcsolatba kerültem a Petőfi Körrel. Nem voltunk elégedettek, ar­ra gondoltunk, jobbá kell tenni az em­berek életét. Erre 1956-ban lehetőség nyitt. A huszonharmadikat megelő­ző vasárnapon Kispestre mentem, ahol nevelkedtem. Barátomtól tudtam meg, kedden lesz valami felvonulásfé­le, amit az egyetemisták szerveznek, és úgy éreztem, nekem is mennem kell. - Nem félt attól, hogy mi történhet, ha nem megy vissza az egységéhez? - Huszonkét évesen az ember for­rófejű. Az egyenruhát gyorsan civil ru­hára cseréltem, és bár az egységemnél kerestek, de mivel megtudták, hogy Pesten mi történt, arra gondoltak, a közlekedés miatt nem jutok vissza. Az egységen belül voltak mások is, akik átálltak a másik oldalra. - Hogyan sodródott bele a további eseményekbe? - A rádiónál találkoztam egy szin­tén zsidó vallású fiúval, akit Pistának hívtak, és feltettem neki a kérdést, mi lenne, ha összeszednénk a fiatalokat egy teherautóval, s elmennénk fegy­vert szerezni. Végül tizennyolcan in­dultunk útnak, és másnapra értünk a Corvin közbe. Pistának akkor visz­­sza kellett vinnie a teherautót, mi pe­dig ott maradtunk. Először nem bíz­tak bennünk, végül mégis kaptunk különböző fegyvereket, és csak annyit mondtak nekünk: harcoljatok becsü­lettel! Huszonötödikén visszamentem Kispestre toborozni. - Mikor érezte először, hogy el­bukhat a forradalom? - Nem sikerült Kispestről segítsé­get szereznem, ezért nem mentem vissza a Corvin közbe. Egyik reggel óriási morajra lettem figyelmes. Rög­tön gondoltam, mi lehet az, aminek a hangját hallom, és azt is tudtam, hogy ezek a mi megsemmisítésünkre lettek idevezényelve.­­ A szovjet csapatok hatalmas erő­vel érkeztek a fővárosba. Megjelené­sük óriási csalódást okozhatott, hi­szen addig mindenki abban bízott, hogy az oroszok végre elhagyják az országot. - Sajnos visszajöttek, és megszáll­­ták a várost. Számomra november hu­szonkettedikén ért véget minden, ek­kor letartóztattak. Körözésről értem haza, amikor elfogtak, majd két napig tartó kihallgatás után elengedtek az­zal, hogy majd hívnak. Tudtam, hiába engedtek el, ennek nem lesz jó vége. - Hogy sikerült külföldre jutnia? - Menyasszonyommal, későbbi fe­leségemmel december másodikáig tartózkodtam Kisteleken. Akkor azt mondtam neki, hazamegyek, megné­zem, van-e valami változás. Útközben összetalálkoztam egy öreg bácsival, aki figyelmeztetett: Józsikám, haza ne menj, keresnek. Rögtön tudtam, ha maradok, mint katonát hadbíróság elé állíthatnak, és kivégezhetnek. - Miképpen jutott Ausztráliába? - Először Bécsbe kerültem, ahol ki­hallgattak mint katonatisztet, majd Linz következett, aztán Salzburg. Vé­gül Triesztben szálltam hajóra, s in­dultam Ausztrália felé. - Sok ötvenhatos magyarnak volt Ausztrália a végállomás. Mihez kez­dett megérkezése után? - Festőnek álltam. Később, mivel kitanultam a szerszámkészítő szak­mát, könnyű volt munkát találnom. Mindegy volt, mit, csak dolgozhassak. - Mikor jött vissza? - Huszonkét évvel ezelőtt. Jöttem volna korábban is, 1989 februárjában beadtam egy hazautazási kérelmet, de azt a választ kaptam, hogy nem vagyok kívánatos Magyarországon. Később a követség értesített arról, már nem vagyok korlátozva, haza tudok jön­ni. Amikor leszálltam a repülőről, sír­va csókoltam meg a szülőföldet. Azóta kaptam néhány kitüntetést, de szá­momra ma is az a legfontosabb, hogy visszakaptam az állampolgárságomat.­­ Jelenleg Vasadon, a település díszpolgáraként él. Gondol-e arra, hogy mekkora utat járt be? - Ausztráliában is magyarként él­tem, fontosnak tartottam a gyökere­ket. Reméltem, egyszer még a szabad Magyarországon élhetek, így termé­szetesnek tartom, hogy most részt ve­gyek minden olyan megmozduláson, amely támogatja a magyar kormányt. Az is kézenfekvő számomra, hogy egy ilyen rendezvényen, mint a Békeme­net, képviseljem a melbourne-i ma­gyarságot is. ■ Apró József: 1956-ban arra gondoltunk, jobbá kell tenni az emberek életét FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT Megemlékezés Az ötvenhatos forradalom zsidó hősi ha­lottasa emlékezik a Magyar Szabadság­­harcos Egyesület november 4-én dél­előtt a Wesselényi utca 7-es szám alatt. A megemlékezőket köszönti Tordai Péter, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, be­szédet mond Rónai Tamás rabbi. (MH) M'A^ARÄZ^i^TifSGÄiHA^ÄL‘1^UT0l^Mffli?ZH^tF®.RÄ‘S35&L‘i Hmm

Next