Magyar Hírlap, 2014. február (47. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-01 / 27. szám
MAGYAR HÍRLAP BELFÖLD 2014. FEBRUÁR 1., HÉTVÉGE WWW.MAGYARHIRLAP.HU TÜRELEMRE INTI A FELSŐOKTATÁS SZEREPLŐIT KLINGHAMMER ISTVÁN SZAKÁLLAMTITKÁR, AKI ÉRDEMI ELŐRELÉPÉSRE SZÁMÍT A VÁLASZTÁS UTÁN A dal a fontos, nem pedig a pacsirta PINTÉR BALÁZS „Azzal kell szembenézni, hogy választás következik. Ekkora horderejű kérdésben ilyenkor nem várható kormányzati döntés. Tudomásul kell vennünk, hogy várni kell” - mondta a felsőoktatási stratégiáról a lapunknak adott interjúban Klinghammer István felsőoktatási államtitkár, aki abban bízik, hogy a választás után érdemi előrelépés történik az ügyben. Kifejtette, amire megbízást kaptak, teljesítették: nyugalom van a felsőoktatásban, és a minőség irányában indították el az ágazatot. - Kis pechnek nevezte pár napja, hogy jön a választás. Azt értette ez alatt, hogy a politikai döntés így későbbre várható csak a felsőoktatás stratégiai lépéseiről. A felsőoktatási kerekasztal megalakításával nem azt a módszert választottuk, hogy egy zárt kör, az államtitkársági kabinet készít valamit, amit kiad véleményezésre. Csak a munkát kezdtük így, tavaly május végére tizenhat oldalas anyagot állítottunk össze. Később viszont tizenegy felsőoktatáshoz kapcsolódó szervezet is megtisztelt bennünket, és a kibővített kerekasztalnál közösen dolgoztunk az irányvonalon. Úgy gondoltuk, ez a megoldás a téma fontosságára tekintettel jobb, mintha terméketlen közéleti vitákban őrlődne el az egész. Harminchárom olyan ember, aki a felsőoktatásban vagy a felsőoktatásért dolgozik, a nevét adta ehhez, köztük tizenhárom akadémikus. Ezt szeptember huszonkettedikén elfogadta a kerekasztal. - Mi történt azóta? - Az elkészült ötvenkét oldalas összeállítás a minisztériumon belüli, úgynevezett közigazgatási egyeztetési folyamaton is átment. Ebből egy nagyjából tízoldalas jelentés készült, amelyet a november végi kormányülésen tárgyaltak meg. A kormány akkor négy területen kiegészítést kért. Ezt is elvégeztük, december elejére készen voltunk a kiegészített anyaggal. Azt is hozzátettük az anyaghoz, hogy milyen alapadatok, információk alapján dolgoztuk ki mindezt. Csak hát karácsony lett, majd jött a parlamenti szünet. Most pedig azzal kell szembenézni, hogy választás következik. Ekkora horderejű kérdésben ilyenkor nem várható kormányzati döntés. Tudomásul kell vennünk, hogy várni kell. - A választás után felgyorsulnak az események? - Őszintén remélem, hogy akkor érdemi előrelépés történik. A felsőoktatásban nyugalmat teremtettünk, nem feszítik indulatok, ezt mindenki láthatja. De azért a gondok, a megoldandó feladatok -, amelyekre igyekeztünk megoldást találni a dokumentumban - ugyanúgy megvannak. Ezeket egyelőre nem oldottuk meg, csupán feltártuk őket. Felállítottuk a diagnózist, terápiás javaslatot írtunk elő, de a kúra még nem kezdődött el. A szakmai egyeztetések alapján viszont kijelenthető, hogy a kúrának minden résztvevő aláveti majd magát. - A kerekasztal lezárása óta egyeztettek az azon részt vevő szervezetekkel? - Bedolgoztunk még egy-két apróságot, ami az utolsó ülésen felmerült. Az a lényeg, hogy mindenki érezhette, nem pusztába kiáltott szó, amit szeretett volna elérni. De azt is világossá kell tenni, hogy bár konszenzusra jutottunk, ám ebben benne van az is, hogy valaki menet közben csikorgatta a fogát. Ez egy olyan nagy ,államilag finanszírozott rendszer, hogy a változásokon, ahogy egy költő is a versén, folyamatosan lehet csiszolni. - A rektorok és a hallgatói önkormányzat hogyan fogadja a csúszást? - Nyugtatgatom a feleket, hogy nem kell türelmetlennek lenni. Tudomásul vették, nem arról van szó, hogy levették volna a napirendről a kérdést. Bizonyos sajtóorgánumokban azt is felvetették, miért nem mondok le. De ez nem erről szól. Azt vallom, amit a költő: a dal a fontos, nem a pacsirta. Nem vitte volna előre az ügyet, ha én durcáskodva elköszönök. Ettől még ugyanezt a helyzetet kellene megoldani. Ezt az álláspontot képviselem a felsőoktatás szereplői előtt is. - Elégedett ennek tükrében azzal, amit tavaly márciusi kinevezése óta elértek? - Amire a felsőoktatási államtitkárság megbízást kapott a miniszterelnöktől, azt elvégeztük. Arra kaptunk felkérést, hogy legyen nyugalom az ágazatban. Ez volt az én kérésem is, hiszen már korábban is ezért dohogtam. Idejében tájékoztasson az államtitkárság, idejében tájékozódhassanak például a felvételizők, ne legyen menet közben változás számukra. E területen a minimum pontszám megemelésén kívül nincs érdemi változás. A másik kérés az volt, hogy a minőség irányában mozduljunk el. A kidolgozott stratégiai irányvonalak egyértelműen minőségi szempontokat szolgálnak. Azt is figyelembe vettük, hogy ne legyen senki az átalakítás vesztese. Mindenki megkapja a lehetőséget, hogy tudjon alkalmazkodni, hogy a minőség irányába tegyen lépéseket. A napi jellegű ügyek is ebbe az irányba mutatnak. - Ilyen például az idei felvételi egyetlen komolyabb változása, a kétszáznegyven helyetti kétszázhatvanas minimum ponthatár. - Bármilyen furcsa, de ha valaki végiggondolja, tényleg a hallgatók érdeke ez. Van, aki persze boldog, hogy mondjuk kétszáznegyvenkét ponttal teljesítette az alapelvárást, de a hallgatók többsége nem ilyen. Akik ilyen alacsony ponttal kerülnek be a felsőoktatásba, visszahúzzák a többieket. Előbb-utóbb pedig úgyis kiderül, hogy nem bírják. Csak időveszteséget, csalódást jelent nekik, frusztráltak lesznek ezek a fiatalok, hiszen semmilyen sikerélményük nincs. A társaik és az oktatói kar bosszús, hogy „kölöncként” cipelik őket. Állami részről pedig kidobott pénz a taníttatásuk. Nem kell őket lebecsülni, csak arról van szó, hogy más irányba keressék a boldogulásukat. Az ötszáz ponthoz viszonyítva nem rettenetesen nagy megmászandó fal ez az új ponthatár. A fiatalok többsége jóval kétszázhatvan pont fölött teljesít, sok intézmény pedig eleve magasabb kritériumrendszert állít fel, hogy megőrizze a színvonalát. Nyelvvizsgát ír elő, egy vagy akár két emelt szintű érettségit tesz feltétellé. Jogszabályban rögzítve van, hogy a következő két évben tovább emelkedik a minimumelvárás. Mekkora pontszámot látna szívesen? - Ezt a pontszámemelést a rektori konferencia és a hallgatói önkor-A jó tanár a saját tudománya művelésében bizonyított, nem a leírt leckét mondja fel, személyiségén keresztül adja át a tudást. mányzatok kérték. Ebből is látszik, hogy egy irányba mutatnak a kormányzat tervei a rektorokéval és a hallgatókéval, nem lehet őket egymással szembeállítani. A magánvéleményem az, hogy háromszáz pontos minimumszint kellene. Ezt fogjuk a jogszabályok értelmében két év múlva elérni. Visszatérve a stratégiára: milyen alapelveket tart fontosnak a felsőoktatás előtt álló változásokra nézve? - Nincs ebben semmi hungarikum. Akik tanulni akarnak, és bizonyítottak a középiskolában, azoknak van helyük a felsőoktatásban. A lényeg, hogy ők szabadon dönthessenek, mit és hol akarnak tanulni. A felsőoktatás folyamatos verseny azért, hogy jó színvonal legyen, hogy hasznosítható diplomát adjon az intézmény. Ennek a jó oktatói kar a feltétele. A jó tanár a saját tudománya művelésében bizonyított, nem a leírt leckét mondja fel, hanem a saját kutatásán, a saját személyiségén keresztül adja át a tudást. A finanszírozásban ezért kell áttérni arra, hogy azt támogassuk, ahová a diák megy. A pénz hetven százalékát ez alapján, a maradék harmincat pedig a tudományos, kutatói munkát, a minőséget elismerve adja az állam. Kifogásolták sokan, hogy ez milyen elitista szemlélet. Igen, az. A művészetben, a sportban és a tudomány művelésében nincs demokrácia. Az megy az olimpiára, aki a legjobb időt úszta, az énekel az operaházban, akinek a legképzettebb a hangja. A tudomány művelése is ilyen. Nem zár ki senkit, de van elvárás. Van előrelépés és visszalépés. Olyan ez, mint a labdarúgó-bajnokság: valaki bajnok lesz, de vannak kiesők is. A felsőoktatás, a tudomány művelése verseny, és ezt tudomásul kell venni. ■ „A művészetben, a sportban és a tudomány művelésében nincs demokrácia. Az megy az olimpiára, aki a legjobb időt úszta, az énekel az operaházban, akinek a legképzettebb a hangja” FOTÓ:CSUDÁS SÁNDOR