Magyar Hírlap, 2015. november (48. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-07 / 261. szám
ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MAGYARHIRLAP.HU REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG 720. Templomok Sáros vármegye • 1 /f • ÚJ vidékeiről LUDWIG EMIL Szóba került a múlt szombati számunkban egy, Harapkó község határában porladó rendház, amelyet a hagyomány szerint 1333-ban alapított Perényi Miklós comes az ágostonos barátok vagy a keresztes lovagok (?) részére. Sejtések helyett messzebb jutunk, ha megnézzük a két kilométerrel északra levő szomszéd falu, Szentkereszt épített régiségeit. Szentkereszt (szlovákul Krizovany, németül Kreuzdorf) szász soltészek által telepített község a tatárjárás utáni évtizedekből. Első írásbeli említése 1318-ból való, Scenthkerezth alakban. 1330-ban Villa Sancta Crux néven jelentkezik újra, először tanúsítva a plébániai egyház meglétét. Ez időben Perényi, a „villa” tulajdonosa, aki „katholikus papokat kért a pápától a schizmatikus ruthénség áttérítése czéljából, mint hogy Gácsország (Galícia) határát tömegével ellepték a pogány nomádok” - olvasható a Sáros vármegyéről szóló Tóth Sándor-monográfiában. Megjegyzendő, hogy a terület nevének semmi köze a sár szóhoz: jelentése a szláv „za rusz”, azaz oroszokén inneni kívüli terület, tehát Magyarország akkori határvidéke. Egy 1340-ben kelt forrás Szent Ferenc-rendi kolostorról ír helyben, később szó sem esik róla. Találunk viszont egy valóságos középkori templomot a község északi felén, a Szinye folyóba igyekvő patak partján. Torony nélküli, hosszúkás hajójú egyház, kelet felé tájolt szentéllyel, a sarkain támpillérekkel. Rusztikus, kőbordás keresztboltozat fedi az oltárteret - ez a forma a 14. század eleji megtelepedés emléke, amikor szinte típusterv szerint építkeztek a szívesen látott német ajkú bevándorlók. Az északi sekrestye bejárata melletti falon egyszerű formájú, egy darab kőből faragott, tornyos szentségtartó ház díszeleg; az 1510-es évekből származó késő gótikus szárnyas oltár négy festett táblaképe a Mester kínszenvedésének és halálának négy stációját jeleníti meg. Alatta, a predellán Veronika véres-verítékes kendőjének Krisztus-képe rendíti meg a látogatót. Ami a keresett klastromot (?) illeti: a fallal kerített templomkert délnyugati sarkát erősítő robusztus, kétemeletes lakótorony, az öles vastagságú falon belüli rejteklépcsővel valamelyik militáns szerzet 14. századi őrhelye lehetett. (Divald Kornél művészettörténész szerint: „a keresztesek őrtornya volt, alul kápolnának átalakítva”; Felvidéki séták, Bp. 1925.) A Szinye völgye fölé magasodó Radácson (Radatice) két szép középkori templomot is találunk, alig pár száz lépésre egymástól. „Radachot” elsőként 1261-ben nevezi meg egy birtoklevél, a meredek dombon álló temploma nem sokkal ezután készülhetett, a vaskos nyugati torony, téglány alaprajzú hosszhajó és négyszögű szentély akkori „szabványa” szerint. Szent Márton titulusú parókiája szerepel az 1332. évi pápai tizedjegyzékben. A falu népe 1600 táján tért át a lutheránus hitre, a purifikált templom harangtornyát később mégiscsak átformálták a sárosi „reneszánsz stílus” jegyében (képünkön). A másik, Szent Imre herceg tiszteletére emelt templom a régebbi. Egyesek szerint a 12. században már állt, Sanctus Emericus néven jegyzi az 1332. évi, a király által a pápának felajánlott dézsma lajstroma. A helység alapításkori neve Meretice volt, és maradt az újkorig. 1910-től 1964 ig Sárosszentimrére magyarították, fél évszázada olvadt egybe Radáccsal. Nemes arányú, népies vakolatdíszű, barokk hagymakupolás tornyú katolikus templomának hajója és apszisa megőrizte középkori formáját, még az egyenes végfalú szentély ablakainak csúcsíves kőrácsai is épek. Kívülről masszív sarok - támpillérek hárítják a boltozat oldalnyomását. Váratlan, megkapó emlékre bukkantunk a templomkert kőkeresztes nyughelyén: a szendrői Török család Kálmán (1843-1919) és Ferenc (1858-1915) nevű tagja, valamint az utóbbi özvegye, kraynikfalvi Kraynik Henriette (1876-1937) fekete márvány sírköve őrzi az utolsó ottani magyarok nevét. Az Eperjes felől a Szepességbe vezető nagy forgalmú főút mentén találjuk Szinye (Svinia) községet. A Bár-Kalán nembeli Bánk bán Sáros vármegyei földjei közé tartozott az 1200-as évek első harmadában. Bánk a király távollétében az ország nádora - a Gertrud királyné ellen szőtt 1213. évi merénylet okán kegyvesztett lett, de csak majd 1240-ben kobozta el a birtokait IV. Béla király. Aztán 1260-ban Merse vitéz - hagyomány szerint francia lovag kapta meg a bátorságáért. Már a tatárjárás előtt sánccal kerített kővár épült az út mellett, a falon belül templommal, amelyet a 15. században kibővítettek. Hajóját újraboltozták az 1600-as évek elején. 1628-ban épült a tornya a reneszánsz divat jegyében, csipkézett ormokból fonódó koronával. Déli oldalán megőrződött a Szinyei Merse Kristóf bőkezűségéből 1635-ben készült sgraffitódíszítés, amelyhez hasonlót a közeli Fries (Fricovce) nagy hírű reneszánsz kastélyának falán láthatunk. ■ Ragács Szent Márton titulusú, később lutheránus temploma A SZERZŐ FELVÉTELE 2015. NOVEMBER 7., HÉTVÉGE KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP Ajándékozzon könnyedén és egyszerűen Erzsébet-utalvánnyal! Jutalmazza munkatársait, vagy mondjon köszönetet partnereinek egész éves együttműködésükért Erzsébet-utalvánnyal! Több mint 58 000 elfogadóhely, széles körű felhasználhatóság. Gyors és hatékony ügyintézés, költséghatékony megoldás. www.erzsebetutalvany.hu