Magyar Hírlap, 2016. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-02 / 1. szám

IMAGYAR HÍRLAPBELFÖLD 2016. JANUÁR 2., HÉTVÉGE E-MAIL: BELPOL@MAGYARHIRLAP.HU „FONTOS A KÖLCSÖNÖS BIZALOM AZ ÁLLAM ÉS AZ ÜGYFÉL KÖZÖTT, AMELY HA MAGASABB SZINTET ELÉRNE, KISEBB BÜROKRÁCIA IS ELÉGSÉGES VOLNA” Patyi András: Nagy tartalékok vannak még az elektronikus igazgatásban is LÁZIN MIKLÓS ANDRÁS A Nemzeti Választási Bizottság jo­gi alapon működő testület, ahol a felvetődő problémákat mindig az érvényes jogi környezet s nem a párt­politika szemszögéből ítéljük meg - mondta a lapunknak adott inter­júban Patyi András. A Nemzeti Köz­­szolgálati Egyetem rektora, a Nemze­ti Választási Bizottság elnöke szerint akinek nincsenek szabatos jogi érvei, az nyilvánvalóan nem tud mit kezde­ni azzal, ha a tételes jog alapján uta­sítják el a beadványát. Az ágálás és a hőbörgés akkor sem fog rajta segí­teni, ha ezt egyre hangosabban teszi - fogalmazott. - Ön szerint milyen lesz Magyaror­szág húsz-harminc év múlva? - Nehéz erre felelni. Optimista, pesszimista, realista forgatókönyvek egyként felhozhatóak. Én nagyon bí­zom abban, hogy 2035-2040 körül lesz még Magyarország, s az magyar ország lesz. Működő társadalommal, gazdasággal, a fenntartható fejlődés kiépült alapjaival, klíma- és környe­zettudatos lakossággal. Hiszem, hogy a józan ész felülkerekedik Európában, megszűnnek a fegyveres konfliktu­sok. Azt remélem, hogy nem lesz há­­­ború, és szeretném, ha gyermekeim­nek nyugodt élet jutna osztályrészül. Ám hogy a biztonságról és a fejlődésről alkotott reményem mennyire meg­alapozott, nem tudom megmondani. - Mitől tart ? - Kétségtelenül látható egy sötét forgatókönyv is. - Vagyis? - Riasztó az a rengeteg agresszív ember, aki beözönlött Európába. Az óvilág gyönge és gazdag, s ahogy ezt miniszterelnök úr is gyakran meg­fogalmazza, ez a létező legrosszabb konstelláció. Az sem üdvös jelenség, hogy a szuverenitásunk egy részét jogalap nélkül az Európai Unió igyek­szik elszippantani. Történik mindez annak ellenére, hogy az EU az átruhá­zás elvén nyugszik, azaz csak azokat a jogokat gyakorolhatja, amelyeket a tagállamok kifejezetten szerződéses módon rátestálnak. Amit pedig nem, azt szándékosan őrzik az érintettek. Az, hogy az EU bővíti a saját hatáskö­rét, jogi nonszensz. - Vajon a szuverén nemzetálla­mok megmaradnak szuverénnek és nemzetinek? - Ezzel kapcsolatban komoly két­ségeim vannak. Mindez annyit je­lenthet, hogy elhúzódó válságok, sze­génység, környezeti problémák, ne adj’ Isten lázadások, Európa két-há­rom részre szakadása is jöhet. De ter­mészetesen nem szeretném, ha ez bekövetkezne. -És a migráció? - A személyes véleményem majd­­nem teljesen megegyezik a kormá­nyéval, és e tekintetben mindegy, hogy a belföldi vagy az EU felé kom­munikált fejezetet vesszük, mert az a lényegét tekintve egy. Az nem állam, amelyik a határait képtelen oltalmaz­ni. A szuverenitás lényegéhez tartozik a saját terület védelme, ez a napnál vi­lágosabb tény. Másrészt teljesen nyil­vánvaló, hogy szervezett folyamatról van szó. A migránsokat valahonnan elindítják, pénzelik, tájékoztatják, szállítják. Az országba illegálisan be­áramló emberek súlyosan törvény­­sértő módon viselkednek azzal, hogy nem a kijelölt határátkelőhelyen ér­keznek, eldobálják az útlevelüket, megtagadják az ujjlenyomatadást. - Ön szerint segített a határzár?­­ - Hangsúlyoznám, hogy a ma­gyar határ nincs lezárva. Nemzetközi szerződésekben kijelölt határátlépé­si pontokon lehet belépni hazánkba. Ha valaki menekült vagy hontalan, az ott felállított befogadóállomásokon kell jelentkeznie, ahol minden fellel­hető, ami szükséges, az orvostól az élelmen át egészen az ágyig, pokrócig. Szerencsére nem Szerbiában van há­ború, hogy embereknek át kell szök­niük a zöldhatáron. Nem vagyunk határosak fegyveres konfliktusokkal, Pakisztánnal meg végképp nem. Ide több ezer kilométerről érkeznek em­berek úgy, hogy közben Európa hatá­rán fel kellene tartóztatni őket. A gaz­dasági menekülteknek semmilyen joguk nincs arra, hogy egy országba csak úgy besétáljanak. Mélységesen felháborít és elkeserít, hogy Nyugaton hamis képet festenek rólunk. Min­ket állítanak pellengérre, miközben a görög fél több esztendeje nem teljesí­ti legalapvetőbb kötelezettségeit sem. A mi politikusainkat gyalázzák gyen­ge képességű uniós bürokraták, poli­tikusok. Ugyan milyen alapon? Külön kérdés: ha Európa nem képes megvé­deni a külső határait, akkor e szövet­ség valójában mire szolgál? Nagyon sok hulláma lesz még a migrációnak, és én osztom az ezzel kapcsolatos fé­lelmeket is. - A fiatalok is így érzik? - Nagyon jó hallgatóink vannak: el­kötelezettek, tanulni vágyók és szor­galmasak. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a jelentkezési adatok alapján népszerű, de emögött a szakok eltérő népszerűsége áll. A legkelendőbbek a rendészeti képzések, amelyek közül kiemelkednek a bűnügyi és pénzügyi nyomozói szakok, s ehhez csatlakoz­tak a katasztrófavédelmi képzések. Az NKE-t választók jelentős százaléka első helyen ezeket a Rendészettudo­mányi Karon meghirdetett alapkép­zéseket jelöli meg. Itt tízszeres, olykor tizenhétszeres a túljelentkezés. Ha­sonlóan népszerű a nemzetközi igaz­gatási alapszak, ahol tavaly több mint hússzoros volt a túljelentkezés. Az összes magyarországi egyetem oktatói és hallgatói kiválósági rangsorán jól szerepeltünk, ez az érték is hozzájá­rult ahhoz, hogy a HVG által készített összegyetemi rangsorban a harma­dikak lettünk. Ez bizonyíték minden kétkedő számára, hogy tudatos fej­lesztő- és építkezőmunka folyik ná­lunk. Bátran kijelenthető tehát, hogy az egyetem minden mutató alapján népszerű intézmény, annak ellené­re, hogy többletkövetelmények van­nak, a katonai és rendészeti szakokon a szellemi tudás mellett komoly fizikai és pszichikai elvárásoknak is meg kell felelniük a hallgatóinknak. - A kritikusok szerint túl sok pénzt áldoz a kormány a campusra. - A bírálatok természetesen nem esnek jól, főleg, hogy egyetemi ve­zetőként nem az irigykedésben lá­tom a jövőt. Rektorként és személy szerint is rendkívül örülök annak, ha más felsőoktatási intézmény fej­lődik, így annak is, hogy a Testneve­lési Egyetem fejlesztésére is hasonló nagyságrendű forrást biztosít a kor­mány, és az is öröm számomra, hogy a Szegedi Egyetemen a lézerközpon­tot fejlesztik. Ez befektetés a jövőbe. Igyekszünk mindenkinek elmagya­rázni, hogy bár az elmúlt évtizedek­ben a felsőoktatásra nagyon sok beru­házási pénzt költöttek, ebből három intézmény rendre kimaradt. A Nem­zetvédelmi Egyetem, a korábbi Rend­őrtiszti és az Államigazgatási Főiskola. Közel harminc éve ezekre az ingatla­nokra egy forintot nem fordított az állam, így tulajdonképpen a Ludovika Campus projekttel több évtizedes adósságát törleszti a kormány.­­ Túllépve a Ludovikán, önt igen sokan támadták az utóbbi időben a Nemzeti Választási Bizottság elnö­keként végzett munkájáért. Meny­nyire bántják a kritikák? •Fontos leszögezni, hogy a Nem­zeti Választási Bizottság jogi alapon működő testület, amelyben a felve­tődő problémákat mindig az érvényes jogi környezet, s nem a pártpolitika vagy a személyes meggyőződés szem­szögéből ítéljük meg. Ez akkor is így történik, ha valaki az ellenkezőjét hí­­reszteli. Megértem, hogy akinek nin­csenek szabatos jogi érvei, az nyilván­valóan nem tud mit kezdeni azzal, ha a tételes jog alapján utasítják el a bead­ványát, ám az ágálás és a hőbörgés ak­kor sem fog rajta segíteni, ha ezt egy­re hangosabban teszi, és szerintem ez nem is tartozik a demokratikus politi.Bármilyen reform megva­lósítása nagyon nehéz, mert a közigazgatás gépe­zetét nem lehet megállíta­ni, az állandóan dolgozik, kai kultúrába. A kritikák alaptalanok, főleg azok, amelyek azt mondják, hogy nehéz népszavazást tartani ha­zánkban. Magyarországon rendkívül megengedő a szabályozás. Van olyan ország, ahol egyáltalán nincs vagy csak véleménynyilvánító népszavazás van. Nálunk az országgyűlés hatás­körébe tartozó bármely kérdésben le­het kezdeményezést indítani, kivéve azt a néhányat, ami az Alaptörvény­ben vagy a népszavazási törvényben fel van tüntetve, csak jól kell megfo­galmazni a kérdést, ami viszont való­ban nem könnyű. A nép döntése pe­dig kötelező az Országgyűlésre nézve. A testület is demokratikusan műkö­dik. Tizenkét tagja van, ebből ötöt a parlamenti pártok bíznak meg, de ők sem pártérdekeket és személyes vé­leményeket képviselnek, hanem szi­gorúan jogi érvekkel járulnak hozzá a bizottság működéséhez, amely ki­zárólag jogi döntést hoz. Ezt az is bi­zonyítja, hogy a Kúria rendszerint helybenhagyja a bizottság döntéseit. Ügyrend és napirend szerint folyik a munka, többnyire előre előkészített határozati javaslatokkal, és minden döntésünk részletes - akár tíz-tizenöt oldalas - jogi indoklást tartalmaz.­­ Nem jön képbe ilyen esetekben a nyilvánosság? - Rendkívül fontos, hogy az ülé­sek nyilvánosak, de ez nem azt jelen­ti, hogy abba a külsősök szabadon és tetszésük szerint belebeszélhetnek. A sajtónak felbecsülhetetlen szere­pe van abban, hogy a közvélemény pontosan értesüljön a nálunk történt eseményekről, a döntések miértjé­ről. Erre a legjobb példa a legutóbbi, Harangozó Tamás féle, a vasárna­pi boltzárral kapcsolatos beadvány, amikor nem sikerült elsőként be­nyújtaniuk a kérdésüket. A bizott­ság videofelvételek alapján állapította meg az elsőbbséget, s minderre a sajtó munkatársainak jelenlétében kerít­hettünk sort, így feketén-fehéren ki­derült, hogy senki nem gátolt senkit. Harangozó Tamás segítői egyszerűen „elbambultak”. - Ön tagja az Államreform Bizott­ságnak is, amelynek egyik fő felada­ta a bürokrácia csökkentése. Miért olyan nehéz ez? - A bürokrácia eredetileg nem pe­joratív szó, tényleges jelentése az iro­da hatalma. Azt az állami működést jelenti, amelyben fizetett hivatal­nok kezében van az ügyek intézésé­nek a sorsa. Ami negatívvá teszi, az a túlzott bürokrácia. Minden adófize­tő állampolgár joggal várja el, hogy a közpénz felhasználása szabályos és átlátható legyen. Ez viszont önmagá­ban generál egy belső, államháztartá­si bürokráciát, amely elég nagy. Meg­ítélésem szerint ennek a csökkentése lehet a magyar közigazgatás egyik ki­törési pontja, azonban ez nem mehet az átláthatóság, a követhetőség rová­sára. Azt is joggal várják el az állam­polgárok, hogy az ügyeik rendezése ne csak gyorsan, hanem szabályosan is történjen. Ez azzal jár, hogy adato­kat kell felvenni, ehhez beadványokat és papírokat kell kitölteni. Megítélé­sem szerint itt nem állunk jól. A ma­gyar közigazgatás szereti papírokkal körülvenni magát, szeret adatokat rögzíteni, még azokat is, amelyek már rendelkezésére állnak, tehát itt valóban van tennivaló. Nagyon fon­tos a kölcsönös bizalom az állam és az ügyfél között, amely ha magasabb szintet elérne, kisebb bürokrácia is elegendő volna. Szerintem az elekt­ronikus igazgatásban is óriási tarta­lékok vannak. Ha itt sikerülne előre lépni, azt az ország és annak polgá­rai is erősen megéreznék. Ugyanak­kor azt is látni kell, hogy bármilyen reform megvalósítása nagyon nehéz, mert a közigazgatás gépezetét nem lehet megállítani, az állandóan dol­gozik. Kicsit olyan ez, mintha menet közben akarnánk a vagonok sorrend­jét megcserélni a vonaton. Azaz a re­formnak egy élő, lüktető szervezetet kell érnie. A küzdelem a bürokrácia ellen mindenütt a világon egyforma, és rendkívül nagyra becsülöm a kor­mány azon törekvését, hogy igyek­szik változtatni. A közszolgálati egyetem népszerű intézmény, tíz-húszszoros a túljelentkezés - mondta a rektor FOTÓ: VARGA IMRE

Next