Magyar Hírlap, 2016. március (49. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-26 / 72. szám
ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MAGYARHIRLAP.HU REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG 740. Tisza-vidéki gótika LUDWIG EMIL Bereg megye legdélebbi sarkában, a Tisza lapályán folytatjuk utunkat a középkori műemlékek nyomában. Beregszásztól keleti irányban, Aszaújlak felé, ahol a Borzsa patak keresztezi az országutat, találjuk Bene községet. Nevét 1946-ban az orosz Dobroszelje névre változtatták, 1991 után visszaadták a másfél ezer lakosú, kilencven százalékban magyarok lakta településnek. A háború végén szovjet munkatáborokba hurcolt helybelieknek és a hősi halottaknak a település lakói a rendszerváltozás után emlékművet állítottak az iskola udvarán. Bene neve 1269-ben bukkant fel először írásban, IV Béla király adománylevelében, majd egy 1333-as pápai dézsmajegyzék szerint a helység papja, Egyed (Egidius) három ezüstgarassal adózott. Bene 1337 ben szerepelt újból a Mursallyal szomszédos falvak sorában, később 1359-ben említik levélben. Akkoriban foghattak hozzá a ma is meglévő gótikus templom építésének. A minden bizonnyal román kori előzmény helyén pontos adatok híján a 14-15. századra tehető plébániatemplom az országút déli szélén látható, alacsony dombháton, részben elbontott kőfallal kerítve. A templom a harmadik legnagyobb méretű a beregszászi és nagyberegi egyház után, keletnek fordított szentélyét csúcsíves keresztboltozat fedte - ezt tanúsítják a külső saroktámpillérek és diadalív oldaltámaszai. A protestánsok ellen támadó lengyel sereg rombolta le 1657-ben a hajó korábbi famennyezetének 1670. évi felirata szerint. Az akkori földesúr, Maróthy György javíttatta ki a régi festett kazettás asztalosremeket, amelyet a legújabb időkben lebontottak. Az északi fal ablaktalan, a szentélyhez csatlakozó gótikus sekrestyét a 19. században elbontották. Két csúcsíves alakú ablak bocsát be fényt az apszis, két másik a hajó déli oldalán. Gótikus a faragott bélletű déli és nyugati kapu, a vaskos kőtorony emeletein pedig változatos formájú 14. századi ablakok nyílnak, köztük a nyugati oldalon legfelül egy négykaréjos körablak vonja magára a figyelmet. A nyugati torony egyszerű, késő barokk formájú sisakja helyett a 2000-es évek elején új, pompás, négy fiatornyos, körerkélyes, zsindelyborítású gúlasisakot kapott. Bene lakossága 1593-ban tért át a reformált vallásra. Az 1860-as évektől a Bereg-vidéket kutató Lehoczky Tivadar középkori falképeket fedezett fel a gyülekezeti tér északi falán a régi mészrétegek alatt, egykor freskódíszes volt az egész templom. Csetfalván (ukránul: Csetovo), közvetlenül a folyó védőgátja mögött, üde gyepes térség közepén büszkélkedik a Felső-Tisza-vidék talán legfestőibb templomegyüttese. A település 1341- ben szerepel először írásban, „villa Chet” alakban, ez személynévi eredetű. Később, 1408-ban „Chedfalwa” formában tűnik fel újból, a község tíz évvel később a népes Szécsi család birtoka, amely Zsigmond királytól kapta. Majd 1466-ban vámszedő hely volt a település, 1498-ban a II. Ulászlót helyettesítő Szapolyai István nádor Tarczai Márton sárosi ispánnak adta. A reformáció megérkezésével az egész falunép áttért az új hitre, a gyülekezet 1645-ben már virágzott. Egyháza a 14. század második felében épült, a korra jellemző, úgymond „típusterv szerinti” méretben és arányokban, torony nélkül. A „szabályszerű” arányú és méretű hajóból, valamint szentélyből formált gótikus istenháza zsindelyfedésű, a tőle nyugatra magasodó, remek ácsok alkotta harangtorony „csak” kétszázhúsz éve áll a lábán. A szabályos téglalap alakú hajóhoz kicsit keskenyebb, fél nyolcszögzáródású szentély kapcsolódik, csúcsos diadalívvel elválasztva. Egyetlen külső támasza a nyugati fal déli sarkát erősíti, máshová nem is kell támpillér, a belső tereket egyforma magas deszkafödém borítja. A hajó kazettás famennyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773-ban festette „Isten segedelme által” Asztalos Sándor Ferenc. A különálló haranglábat ismeretlen nevű ácsmester alkotta, fáját ügyes kezű legények mérték, szabták, illesztették, csapolták. Két harangja egyidős az 1796-ban elkészült toronnyal. A csetfalvi templom a tőle nyugatra álló toronnyal .SZERZŐ FELVÉTELE ÁTADTAK A LEGJOBB MAGYAR SAJTÓFOTÓKÉRT JÁRÓ DÍJAKAT A CAPA KÖZPONTBAN Migrációs válság és roma testkép WENINGER ANDREA A menekültválsággal és a romákkal kapcsolatos vizuális toposzokkal foglalkozó fényképek nyerték el a 34. Magyar Sajtófotó Pályázat legfontosabb elismerését: Fazekas István csongrádi helyeken készült sorozata, a Tranzitország lett az egyik nagydíjas, a másik pedig Déri Miklós A roma test - Nincs ártatlan kép című szériája. Több mint háromszáz képet tekinthetnek meg az érdeklődők a tavalyi év legemlékezetesebb pillanatairól a 34. Magyar Sajtófotó Pályázat csütörtök este megnyílt kiállításán, a budapesti Capa Központban. A beküldött mintegy hétezer fotó közül neves szakemberekből álló, öttagú szakmai zsűri választotta ki az általuk legjobbnak ítélteket: Szarka Klára fotótörténész, Sopronyi Gyula, Jocelyn Bain Hogg és Szergej Makszimsin fotóriporterek, valamint Petr Josek, a Czech Press Photo nemzetközi zsűrijének elnöke. A megnyitón adták át az elismeréseket, a MÚOSZ Nagydíját Fazekas István (a HVG munkatársa) vehette át Tranzitország című sorozatával. A menekültválság számára legfontosabb momentumait szerette volna bemutatni, fotói egytől-egyig a csongrádi régióban készültek. Más képéért kategóriadíjat is átvehetett. Az André Kertész Nagydíjat Déri Miklós vehette át A roma test - Nincs ártatlan kép című sorozatáért. A romákkal kapcsolatos sztereotípiákat, vizuális toposzokat ábrázolja, modelljei ismert roma tudósok és közszereplők, akik olyan tipikus karaktereket öltöttek magukra, mint a jósnő, a cigányzenész vagy a pipás öregasszony. A különdíjasok közül a legjobb hírképért járó Escher Károly-díjat Illyés Tibor, az MTVA munkatársa, a Munkácsi Márton-díjat a legjobb kollekcióért pedig Móricz- Sabján Simon (Népszabadság) kapta. A megyékben dolgozók közül a legjobb a szintén közmédiás Komka Péter lett, a legjobb harminc év alatti pedig a szabadúszó Bánhegyesy Antal. A tavalyi év sajtófotó-termésének legjavát bemutató tárlatot az előzőhöz hasonlóan Szigeti Tamás fotográfus rendezte. Először fordult elő a pályázat történetében, hogy egy aktuális témának külön szekciókat szenteljenek: a migrációs válságról egyedi és sorozat kategóriákban is várták az alkotásokat. Tárlat a tárlatban az a fotósorozat, amelyet május 14-ig lehet a Capa Központban megtekinteni: a képek az észak-magyarországi falvak valós hétköznapjait mutatják be, a többszörös sajtófotódíjas fotográfus - egyben az idei év Természet és tudomány (sorozat) kategóriájának győztese .Hajdú D. András készítette őket. ■ Több mint háromszáz képet válogatott a zsűri a tárlatra FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT 2016. MÁRCIUS 26., HÉTVÉGE KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP NEVES MŰVÉSZEK, TUDÓSOK ÁLLNAK KI A FEJLESZTÉSÉRT Támogatás a Liget-projektnek MH-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az 1995-ben alapított, a Városligetben működő intézményeket összefogó Liget Köztársaság Egyesület elnökségének kezdeményezésére több mint nyolcvan neves művész, tudós és ismert közéleti személyiség, köztük több Kossuth- és Széchenyi-díjas biztosítja támogatásáról a Városliget teljes megújítását és új múzeumok építését tartalmazó Liget Budapest projektet. A nyilatkozat aláírói között van mások mellett Bachman Gábor, Balogh Balázs, Pottyondy Péter, Skardelli György, Bánáti Béla és Hartvig Lajos építészek, György Péter esztéta, Mőcsényi Mihály tájépítész, Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum vezetője - bár ez az intézmény kikerült a projektből -, Bodó Sándor és Kósa László néprajztudósok, Czére Andrea, az MTA művészettörténeti bizottságának tagja, Keserű Katalin, Petrányi Zsolt és Rockenbauer Zoltán művészettörténészek, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, valamint számos olimpiai bajnok sportoló, neves képzőművészek, zenészek, énekesek. A közlemény szerint az aláírók támogatják ezt a kulturális, parkfejlesztési és építészeti programot, amelynek révén a saját legjobb hagyományai alapján újul meg az évtizedek óta elhanyagolt Városliget. Baán László, a Liget-projektért felelős kormánybiztos a Kossuth rádiónak adott interjúban tegnap elmondta, hogy a magyar történelem folyamán nem a Liget-projekt az első olyan beruházás, amely komoly társadalmi vitát vált ki, hiszen a Lánchíd vagy az Országház építését a maga idejében szintén óriási viharok kísérték. Emlékeztetett arra is, hogy a zöldfelület 60 százalékról 65-re növekszik a fejlesztéssel egyidejűleg. Mint ismert, a napokban más, szintén neves tudósok, művészek, közéleti személyiségek a projektet ellenző nyilatkozatot tettek közzé több fórumon, ellenezve a városligeti építkezéseket és a budai várban tervezett változásokat. ■