Magyar Hírlap, 2016. április (49. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-12 / 85. szám

ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MAGYARHIRLAP.HU BUDAPEST 100: E HÉT VÉGÉN A NAGYKÖRÚT HÁZAIT JÁRHATJÁK BE AZ ÉRDEKLŐDŐK­­ AZ ÚT, AMELY „CÉLSZERŰBB TÖMÖRÜLÉST FOG ELŐIDÉZNI’ Cót modor és florenci reneszánsz ZSIRAY-RUMMER ZOLTÁN Az idén, mivel az első világháború közepén alig épült új ház Budapes­ten, a százhúsz éve átadott Nagykör­út áll a százéves Házak ünnepe, a Bu­­dapestlOO fókuszában: közel hatvan épületben kétszáz program várja az érdeklődőket április 16-án és 17-én. Évről évre egyre népszerűbb a 2011- ben alapított program, a Buda­­pestlOO, az OSA Archívum és a KÉK­­ Kortárs Építészeti Központ által szervezett, önkéntes segítők közre­működésével megvalósuló esemé­nyen tavaly már csaknem húszezren látogattak el az épp százéves fővá­rosi házakba az év századik napjához legközelebbi hétvégén. Az idén ápri­lis 16-17-én, e hét végén kerül sor a rendezvényre, és mivel az első világ­háború közepén, 1916-ban alig épült valami, a százhúsz éve átadott Nagy­körút lesz a fókuszban. Ötvennyolc ház nyitja meg a kapuit, e városépíté­szeti alkotás mentén szállodák, köz­­intézmények, lakóházak várják ösz­­szesen kétszáz ingyenes programmal a látogatókat. Köztük koncertekkel, kiállításokkal, a már hagyományos „pincétől a padlásig” sétákkal, ré­gi legendák és valós események fel­idézésével, a szervezők segítségével végzett levéltári, történeti kutatások alapján. A részletes programokról a BudapestiOO.hu honlapon és a több helyen elérhető füzetből tájékozód­hatnak az érdeklődők. A nemrég tartott beharangozó saj­tótájékoztatón a KÉK elnöke, Kádár Bálint azt hangsúlyozta: az idén olyan nagy városépítészeti koncepciót ke­restek, amelynek építéstörténete egy adott korban összefogott volt, és már elég időbeni távolság van az értéke­léséhez. A Nagykörút mellett szólt az is, hogy az egyes házak történe­tei sem voltak még olyan szempont­ok szerint feltárva, ahogy a szervezők csapata ezt évek óta teszi az adott év­ben ünneplő házaknál. Most a nagy­körúti házak koruktól függetlenül csatlakoztak a programhoz. Lesznek szakmai beszélgetések is építészek, várostörténészek, urbanisták köz­reműködésével, ezek között szó esik majd a jövő lehetséges irányairól is - az érdeklődők pedig a Rákóczi téri infópontban adhatnak hangot véle­ményünknek, hogy milyennek sze­retnék látni a körutat. Ismert, több koncepciót is vázoltak már önkor­mányzatok, szakmai szervezetek a biciklizési lehetőségek bővítésére, a parkolás rendezésére. De készültek vázlattervek a balkáni kinézetű üz­letportálok szabályozására is, például a VI. kerületi önkormányzat­ honla­pot is működtet az esztétikus, még­is egyéníthető kirakatok, táblák, fel­iratok javasolt rendszeréről. Most a BudapestiOO szervezői egyrészt sze­retnék a civil közösségeket - a lakos­ságot, az üzlettulajdonosokat - is kö­zelebb hozni egymáshoz, és az üres boltok hasznosítására is várnak taná­csokat. A programot egyébként már nemzetközi hírű, rangos külföldi új­ságok és turisztikai portálok is nép­szerűsítik, a kontinens egyik legiz­galmasabb eseményének nevezve. A Nagykörút kialakításáról egy 1871-es törvény rendelkezett, miu­tán már megkezdődött a Sugár út, a későbbi Andrássy út kiépítése. Vé­gül a millenniumi ünnepségek része­ként 1896. augusztus 31-én adták át a Dunától Dunáig félkörben húzódó, mintegy négy kilométeres útvonalat, addigra már a házak nagy része állt. Az utolsó telkek 1906-ra épültek be, egy kivételével: a Corvin mozi előt­ti házak csak a húszas évek végén ké­szültek el egy korábbi gyár helyén. A párizsi, bécsi mintára létrehozott körút - szemben a Kiskörúttal, amely voltaképp organikusan, az egyko­ri városfalat kísérve alakult ki - az el­ső kapavágástól erősen szabályozott városépítészeti alkotás. A kiegye­zéskor még kis telkes, zömmel föld­szintes házakkal, kertekkel tarkított területen a Fővárosi Közmunkák Ta­nácsa kívánt egy nagyvároshoz mél­tó „övet” létrehozni. Mint már 1868 ban leírta a testület, a város zöme „minden összefüggés nélkül szórvá­nyosan csak itt-ott mutatja az emel­kedésnek némi jelét s nagyrészt el­avult házakkal van megrakva”. Ezért a közmunkatanács szerint szükséges egy tágas, az egész városon „kereszt­be átvonuló út megnyitása, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén díszesebben építkezni, más­részt ez az út, mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömö­rülést fog előidézni”. A kiszabályo­zott útvonalon sok házat lebontottak, telkeket alakítottak át, adókedvez­ménnyel ösztönözték az építkezése­ket. Ám az 1870-es évekbeli gazda­sági válság miatt az első évtizedben alig készült új ház, az igazi fellendü­lés az 1880-as években volt, egészen a millenniumi ünnepségekig. A stí­lusok sokfélék, a neogótikustól a neoreneszánszon át a neobarokkig, mégis viszonylag egységesnek tűnik. Ahogy a korszak egyik neves építé­sze, Pecz Samu (például a Fővám té­ri nagy vásárcsarnok alkotója) fogal­mazott: „egynéhány bérház épületet is terveztem és felépítettem (...), a Jó­­zsef körúton (...) az egyiket gót mo­dorban faragott kő homlokzattal, a másikat florenci reneszánsz stílusban vakolt homlokzattal”. ■ A Nagykörút kialakításáról egy 1871-es törvény rendelkezett FOTÓ: FORTEPAN/BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA KÖLTŐFESZTIVÁL Lőrinc Tímea nyert Lőrinc Tímea szabadkai színésznő nyer­te meg az idei Versünnep Fesztivál fődíját vasárnap este a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán rendezett döntőben. A Nemzeti Színház díját az egyetemista kategóriában Hunyadi Máté, a professzi­onális előadók között pedig Ferenczi At­tila nyerte el. A megzenésített vers ka­tegória győztesét, az erdélyi Mácsafej Zenekart a Budapesti Operettszínház dí­jával jutalmazták. Az idén a Magyar Mű­vészeti Akadémia díját Básti Andrea kap­ta meg, a békéscsabai Jókai Színház díját pedig Simon Panna és Czigány Judit. Lázár Balázs a Magyar Írószövetség díját vehette át. (MH) Maratoni felolvasás a versünnepen Versmaratonnal ünnepelték tegnap a magyar költészet napját a Magyar Rádió Márványtermében, ahol kor­társ magyar költők tizenkét órán át olvasták fel szerzeményeiket. Az eseményen a Magyar Kiadó Napló gon­dozásában megjelent Az év versei 2016 című antológiából hangzottak el költemények mások mellett Kukorelly Endre, Makkai Ádám, Lackfi János, Kürti László, Szentmártoni János, Serfőző Simon, Térey János, Marno János, Falusi Márton, Rózsássy Barbara és Ágh István versei. A Versmaratonhoz kapcsolódva az idén is megszervezték a Kálvin téri aluljáróban a Költészet vásárát, ahol a látogatók találkozhattak számos kor­társ szerzővel. Képünkön Oláh András költő olvas fel. (MH) FOTÓ: MTI/MARJAI JÁNOS Bevezetés Bartók Béla világába Mikrokozmosz - Bevezetés Bartók Béla világába címmel nyílt a zeneszerző, zongora­­művész, népzenekutató életét tizenkét tablón és zenei anyagokon keresztül bemu­tató, kilenc nyelven útjára induló kiállítás a Külgazdasági és Külügyminisztériumban a Bartók-emlékév alkalmából. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumá­nak kultúráért felelős államtitkára közölte: a kormányzat idén mintegy 940 millió, jö­vőre pedig százmillió forintot fordít a Bartók-év programjaira. Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója arról beszélt, hogy Bartók tevékenysége közelebb hozta egymáshoz a Kárpát-medencében élő embereket. A tablók képanyaga a budapesti Bartók Archívum dokumentum-gyűjteményére épül. (MH) Liszt-művek a ZEnergia-koncerten Balázs János zongoraművész ad koncertet a Szent István-bazilika előtt május 8-án az MVM Magyar Villamosipari Művek Zrt. a ZEnergia elnevezésű komolyzenei koncertso­rozatának első állomásán. Az ingyenes koncerten Liszt Ferenc legnépszerűbb művei hangzanak el, többek között Liszt Ferenc Szerelmi álmok, a II. Magyar rapszódia és a Nagy kromatikus galopp című műve, valamint az Erdőzsongás etűd is hallható. (MH) 2016. ÁPRILIS 12., KEDD KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP EXTRÉM IRODALMI KÍSÉRLET ÉS THOMAS MANN-ÁTIRAT Új versek mentén, az aszfalton súrlódó árnyékok nyomán az Orosz István illusztrációival jelent meg a Bárka 2016/2. száma: az erős grafikai anyag nagyon jót tesz a lap­nak, amely ezúttal Jász Attila verse­ivel nyit. A folyóirat-nyitó Árnyék - akár az azt követő darabok - inkább képileg erős, mint nyelvileg, de para­dox módon épp ettől tűnik jónak ez a költészet, amelyben az árnyék „súr­­lódik az aszfalton”, máskor a kert­ben a „kutya sem találja” az elkóbo­rolt ékszerteknőst - a kutya így, nagy K betűvel, csibészesen -, a harmadik versben a költő meg szavakkal van az „árbochoz szorítva”. Tartja a szintet a kézdivásárhelyi Fekete Vince­­ lírájáról a lapban Markó Béla jegyez cikket­­, akinek Adventi verse kimerevített, szép pil­lanat az időben, majd Molnár Krisz­tina Rita líráján át jutunk Térey Já­nos prózarészletéhez. Azon nincs mit kritizálni, ám Darvasi Ferencnek az íróval készített interjúja már elgon­dolkoztat. Nem akkor, amikor az iro­dalomról beszélnek, hanem, amikor nem. Mert persze, miért ne gondol­kozhatna íróember a politikáról - a jogászországban ennek meglehe­tős hagyománya van, ami egyenes arányban áll irodalmunk egyes kor­szakainak minőségével -, akkor vi­szont már baj van, ha a politika vele­jéig rohadt fogalmi készlete és hamis horizontja, a világ leírására alkalmat­lan koordináta-rendszere az, amiben az író megszólal. Nem mondjuk meg, a költőnek mit „kell” látnia. Azt lát, amit akar. Úgy beszél, ahogy akar. De úgy sejtjük, ha egy rontott, alkalmat­lan, politikusok által használt nyel­ven beszél, akkor a világot nem tudja jól leírni. Igaz, csak interjúalanyként tesz így és csak néhány válaszban. Kakuk Tamás idegen költők­kel - mások mellett Borges-zel és Kavafisszal - játszik verseiben, az ő modorukban megszólalva, az őt köve­tő Lapis József versei viszont néhol Ju­­­hász Ferenc-parafrázisoknak tűnnek, csak kevésbé eredetiek. Vele szem­ben megdöbbentő az 1991-es szüle­tésű Ferencz Mónika letisztult vers­­nyelve. Pontos, szép, egyszerű, mint itt: „sötétedés után a váci kertek­­ há­rom részből áll össze a hajnal”. Beck Tamás prózájával, bevalljuk, nem tu­dunk mit kezdeni, különös tekintet­tel az olyan mondatokra, hogy „sokak szerint a vonatszerelvények műszaki állapota kritikán aluli kis hazánkban”. A következő versblokkban nem talá­lunk kiemelkedőt, azonban Schreiner Dénes visszaemlékezése egy csodála­tos dédanyára csodálatos. Csak remél­ni tudjuk, hogy regény vagy novella­­füzér születik - érdemes volna. Kiemelkedő az extrém irodal­mi kísérletet jegyző, 1996-ban szüle­tett ikerpár, Kovács Viktor és Kovács Dominik közös novellája, amely a me­se, az abszurd és a modern próza ha­tárán áll, voltaképp nem jut sehonnan sehová - de olyan színek villannak fel ebben a prózában, amilyeneket utol­jára Gion hozott. A kritikai és interjúblokkból ki­emelnénk Mészöly Ágnes beszélge­tését Finy Petrával és Berg Judittal a gyerekirodalomról. A lapot Zalán Ti­bor Mario és a varázsló című Thomas Mann-átirata zárja.­ Bárka 2016/2.

Next