Magyar Hírlap, 2016. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-02 / 102. szám

www.magy­arhirlap.hu „Az emberi erőforrások fejlesztése a költségvetés nagy nyertese” Az oktatásra, egészségügyre, családtámogatásra, kultúrára és a szociális területre, valamint a nyugdíjakra is több pénz áll majd rendelkezésre 2017-ben, ezért az emberi erőforrások fejlesztése az egyik legnagyobb nyertese a jövő évi költségvetésnek - hangsúlyozta Balog Zoltán (képünkön) tegnap Szombathelyen az MTI tudósítása szerint. A miniszter kijelentette, a pluszforrások nemcsak az egyes ágazatok működtetését te­szik könnyebbé, hanem lehetőséget teremtenek béremelésekre is. Szeretnénk azoknak, akik ezeken a te­rületeken dolgoznak, a bérét úgy emelni, „hogy végre közelítsünk ahhoz a mértékhez, ami a munkájuknak valóban a megfelelő ellentételezése” - mondta Balog Zoltán. (KCS) FOTÓ: NAGY BALÁZS HA A BÍRÁLÓKRA HALLGATNÁNK, SOHA SEMMI NEM TÖRTÉNNE - MONDTA A KORMÁNYFŐ .a síneket le kel rakni, építeni kell” PINDROCH TAMÁS A DK két tagja megpróbálta megaka­dályozni, hogy elinduljon a felújított Vál-völgyi kisvasút. Orbán Viktor miniszterelnök szombaton, a kisvas­út átadásán arról beszélt, cinizmusból még nem épült semmi. Még a múlt héten jelentette be a DK, aláírásgyűjtést indítanak, hogy ne épülhessen meg a Felcsút-Bicske- Etyek vonalra tervezett kisvasút. Az ezt bejelentő Földi Judit székesfehér­vári elnök tegnap egy társával a kis­vasút sínére feküdt, hogy ne indulhas­­­son el az első menetrend szerinti járat. Az ország minden pontjáról a hely­színre érkező látogatók meg akarták akadályozni az akciót, de nem tudtak hatni a Gyurcsány-párt aktivistáira. A rendőrök igazoltatták és elhúzták őket a sínről, és a többség megelége­désére elindulhatott a kisvasút. „Közismert jelenség, hogy minden, ami épül, gyarapodik, létrejön, an­nak nem örülünk, hanem valahogyan próbáljuk támadni, valahogy kikez­detű, ezt cinizmusnak lehet nevezni, de cinizmusból még nem épült semmi. Ha a bírálókra hallgatnánk, soha sem­mi nem történne Magyarországon, de a síneket le kell rakni, az országot épí­teni kell” - mondta Orbán Viktor mi­niszterelnök a hatszázmilliós uniós tá­mogatással felújított Vál-völgyi vonal átadásán. Emlékeztetett, az 1970-es években a kommunisták által felsze­dett vasutat az 1800-as években hoz­ták létre Bicske és Székesfehérvár kö­zött. Az új kisvasút ennek a vonalnak csak egy rövid, a felcsúti Pancho Aré­na és az Alcsúti Arborétum közötti szakaszán épült meg, de a kormányfő szerint „el kellene vinni” Bicskéig. „A második szakasz ütemterve ké­szen van, meglátjuk, hogy pénzünk is lesz-e rá, mivel jelentős önerőt kell vállalni, amelyet a mostani fejlesz­téshez a futballakadémia alapítvá­nya adott” - fejtette ki Orbán Viktor. A távlati cél, az egykor létező, koráb­ban használt nyomvonal feléleszté­se, ezzel a térség turisztikai fejlődé­sének megindítása. Az elképzelések szerint más kisvasutak mintájára ösz­­szekapcsolnák az érintett turisztikai és szórakoztatóközpontokat. A miniszterelnök rámutatott: Ma­gyarországon tizenöt erdei kisvasút van, amelyekre 2015 ben nyolcszáz­ezer ember váltott jegyet, amiből ki­tűnik, hogy a kisvasútra épülő turiz­musra jelentős igény van az országban. Megjegyezte, a Vál-völgyi kisvasút szép útvonalon van, és ha megépítik Bicskéig, le lehet majd jönni a Buda­pest környéki körvasúttal vagy az elő­városi vasúttal. Az egész országot vár­juk ide a felcsúti kisvasúthoz - mondta a miniszterelnök. Az elmúlt években az ország hét er­dei vasútja hárommilliárdos támo­gatásból újult meg. Ezek közül ötről többek között a lillafürediről, a szil­­vásváradiról és a börzsönyiről 2010 előtt született kormányzati döntés. Orbán Viktor az átadóünnepségen FOTÓ: MTI/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/SZECSŐDI BALÁZS HÉTÉRTÉKELŐ BOROS BÁNK LEVENTE: RÁÉGHET A BALOLDALRA AZ ALSTOM-BOTRÁNY Vona hatalomtechnikai törekvései RT Az Alstom-ügyről és lehetséges bal­oldali következményeiről, a Jobbik alelnökcseréiről, valamint a jegybank alapítványainak pénzköltéséről kér­deztük Boros Bánk Leventét szokásos hétértékelő rovatunkban. A korrupció gyanúja a rendszervál­tás óta most először merül fel nagyon határozottan egy volt miniszterelnök­kel kapcsolatban, ami, ha bebizonyo­sodik, újra ráirányíthatja a figyelmet a 2002 és 2010 közötti MSZP-SZDSZ- kormányok tevékenységére. Az biz­tos, hogy a baloldal 2018-as választási kampányát sem fogja megkönnyíteni, ha az Alstom-ügyben folytatódó nem­zetközi és a hazai nyomozás még újabb korrupciós részletekre derít fényt” - mondta Boros Bánk Levente, a Né­zőpont Intézet elemzője. Szerinte Medgyessy Péter beismerte tanács­adói munkáját, megfogalmazódott az a gyanú, hogy az Alstom ezt a pénzt is a budapesti metrókocsi-beszer­zés kenőpénzkeretéből biztosította. Amennyiben további, baloldali poli­tikusokkal kapcsolatos, ehhez hason­ló információk kerülnek napvilágra, annak nemcsak büntetőjogi, hanem politikai következményei is lesznek a baloldalra nézve. A politológus a Jobbik alelnökcse­­réivel kapcsolatban úgy fogalmazott, most már tisztán látszik, hogy annak nem a radikális-mérsékelt vita áll a hátterében, hanem Vona Gábor elnök hatalomtechnikai törekvései. Csupán arról van szó a három vidéki polgár­­mester elnökségbe való emelésével, hogy hozzá lojális politikusokkal akar együtt dolgozni. „Meg akarja erősíte­ni pozícióját, legalább 2018-ig” - érté­kelt az elemző. Mint folytatta, az, hogy az ásotthalmi polgármester, Toroczkai László alelnöki posztja mennyire sze­rencsés választás, már más kérdés. Toroczkai politikai múltja, a Hatvan­négy Vármegye Mozgalom ügyei, ki­tiltása a környező országokból, a 2006-os tévéostromban betöltött sze­repe vagy épp a 2012-es bankcenteres botránya a politikai ellenfelek számá­ra tálcán kínálják a karaktergyilkos­ságot. „Bizonyosan élni is fognak ez­zel. Toroczkai megbízása hasonlatos a szocialista elnökaspiráns Molnár Gyu­la helyzetéhez, akinek előélete szintén támadási felületet jelenthet a jövőben” - fogalmazott. Megjegyezte, a Jobbik­ban soha nem lehet tudni, hogy a ra­dikális politikusok mikor és milyen té­mában különböznek össze egymással. Vona azzal is számolhat, hogy az új el­nökségi tagok is ellene fognak fordul­ni egyszer. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapítványainak pénzköltési ügyei­ről szólva Boros Bánk arról beszélt, hogy ez a vita tulajdonképpen a jegy­bank szerepfelfogásáról szól. Matolcsy György elnöki periódusától kezdődően teljesen más szerepfelfogás érvénye­sül, mint amit az elődei képviseltek. A jegybank a kormány gazdaságpoli­tikai törekvései mellé állt, addig soha nem látott növekedési hitelprogramot indított a vállalkozóknak, kivette a ré­szét a devizahitelesek megsegítéséből, rekord alacsony szinten áll az alapka­mat, nincs infláció, és a bank nyeresé­get termel. Az új szerepfelfogás része, hogy a jegybank a társadalmi felelős­ségvállalást is fontosnak tartja, az ala­pítványok pedig ezt a stratégiai célt próbálják megvalósítani. A politológus szerint az már csak eszközvita, hogy ezek az alapítványok mire és hogyan költik a támogatásokat a jegybank ál­tal termelt nyereségből. " 2016. MÁJUS 2., HÉTFŐ REN­Z MAGYAR HÍRLAP Az irány jó! ÁLLÁSPONT „Werner, der Kurs stimmt!”, vagyis, Werner, az irány jó! - így biztat­ták Werner Faymann osztrák kancellárt a tegnapi május elsejei szo­ciáldemokrata ünnepségen. Mármint voltak, akiknél ilyen táblák voltak, másoknál lemondást követelő transzparensek díszlettek, és közülük elég sokan ki is fütyülték a kormányfőt. Ilyenre - ahogy ar­ra az osztrák sajtóban széles körben rámutattak - még nem volt példa a szociáldemokrata majálisokon. Ausztria kancellárja nincs könnyű helyzetben, sőt roppant kel­lemetlen helyzetben van, hiszen szembesülnie kell tettei következ­ményeivel. Az osztrák szociáldemokraták - ahogy annyi kollégá­juk Európa-szerte - tavaly ősszel teljes mellszélességgel beleálltak a bevándorláspárti politikába. Faymann egyedi döntést hozott, ami­kor szeptemberben Angela Merkel mellé állt a vélt erkölcsi magaslat­ra, és megnyitotta a határt a Magyarországon, sajtója szerint „poko­li kínokon” keresztülment migránsok előtt. Az osztrák kancellár csak azt tette, amit az Európai Parlamentben szociáldemokrata, zöldpár­ti és liberális barátai hónapok óta szajkóztak: befogadás, szolidaritás, nyitott kapuk, legális utak. Nagy volt a tülekedés az erkölcsi magasla­ton, Zoran Milanovic akkori horvát szociáldemokrata miniszterelnök is helyet akart szerezni magának: „Mindenki magának választ társa­ságot, az enyém Angela Merkel, Faymann és Cerar” - mondta akkor, a német és az osztrák kancellár mellett Miro Cerar szlovén kormány­főre utalva. Milanovic úr már nem tud kedvenc barátaival pacsizni az Euró­pai Tanács ülésein, ahol egyébként mintha némileg változott volna a hangvétel. Tavaly az európai vezetők még abban versenyeztek, hogy ki a nagylelkűbb, a jobb, a befogadóbb. Nem volt ez máshogy Ausztriá­ban sem, beindultak a civilek is. A jótét lelkek autókonvojokkal „men­tették” a migránsokat Magyarországról, hogy aztán a Keletinél szem­besüljenek a kínos valósággal: ha tényleg csak gyerekeket és nőket akarnak felvenni, akkor bizony üres kocsikkal mennek haza Bécsbe. Werner Faymann az elmúlt hónapokban észbe kapott, persze nem magától, hanem néppárti koalíciós partnere nyomása, az el­lenzéki Szabadságpárt népszerűségének szárnyalása, no meg a kö­zelgő elnökválasztás miatt. Problémakezelése valahogy úgy nézhe­tett ki, hogy suttyomban, amikor azt hitte, senki se látja, ráguglizott Orbán Viktor nevére, és megnézte, hogy miket is mondott mostaná­ban a tavaly még de facto lenácizott magyar vezető. A biztonság ked­véért belepillantott még a­ Szabadságpárt tavaly kiadott megoldá­si tervébe, és ebből megszületett „az” irány, szóval az a fent említett kurzus. Előbb ajtócska épült oldalszárnyakkal, ahogy mondta - nem ám kerítés, mint Magyarországon! -, aztán végül csak kell kerítésecs­­ke, határellenőrzésecske és hasonlók. Végül is ezt akarják az emberek, nem? No de akkor mégis hogyan nyerte meg az elnökválasztás első fordulóját 36 százalékkal a szabadságpárti Norbert Hofer, míg a koalí­ciós pártok jelöltjei csak tizenegy-tizenegy százalékot kaptak? Apró hitelességi probléma van a kurzussal. Faymann abban a kel­lemetlen helyzetben találta magát, hogy bár vannak, akik lelkesen gyártják a táblákat a támogatására, a pártja balos szárnya elítéli, ami­ért „jobboldali követeléseket” vett át, a Szabadságpárthoz átállt sza­vazók pedig nem hisznek neki. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung tegnap írta meg, hogy hat uniós ország - Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Német­ország és Svédország - arra kérte az Európai Bizottságot, hadd ma­radjon meg a határaik ideiglenes ellenőrzése a schengeni zónán belül. A német belügyminiszter szerint a balkáni útvonalon valóban enyhült ugyan a helyzet, de máshol - például a Líbián és Olaszországon át ve­zető úton - továbbra is indokolt az ellenőrzés. A tények azt mutatják, hogy saját jól megfontolt érdekükben minden további nélkül készek a nyugat-európai országok félretenni Schengent­­ dacára annak, hogy tavaly még egymásra licitálva pocskondiázták Magyarországot, amiért kiveszi a saját részét a közös külső határok védelméből. Mostanra mindössze már csak két kérdés maradt: mi lett volna ak­kor, ha megspóroljuk a több hónapnyi széplelkűsködést, és vajon mennyi időnk maradt egyáltalán? ■ ŐRY MARIANN org. mariannia magyarhirlap. hu

Next