Magyar Hírlap, 2017. május (50. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-19 / 115. szám
MAGYAR HÍRLAPVÉLEMÉNY ÉS VITA 2017. MÁJUS 19., PÉNTEK A medve északról Van valami, bizonyos értelemben babonás és ostoba, másrészről pedig nagyon komolyan vett elem a Szíriával kapcsolatos összes esemény mögött. A Kabbalah is az az ősi bölcsességek tárháza, amely a mélyen hithű zsidó lelkében már valósággal szervült szellemi iránytű. Milyen mélyen? Egykori kollégám és jó komám, Chaim, aki Tel-Avivból évekre áttette székhelyét az Egyesült Államokba, savanyúan sóhajtva, lemondóan említette egyszer, hogy közeleg a vég. Milyen vég? Hát az armageddon. Mi az, hogy armageddon? Hát, a végső harc, amelyben Izrael elbukik és teljesen megsemmisül. Ez a VÉG! - mondta. És 1984-ben már nem tervezett, nem a jövőre gondolt többé, 1985 ben keserűség érződött minden tettében, végül, hogy lássa hazáját utoljára, viszszament Izraelbe. Talán vele együtt elpusztulni. A Kabbalah ugyanis vallásos keleti számmisztikával megállapította már régen, hogy az armageddon szó betűinek számértéke 1986-ot ad ki, tehát ez a végleges elpusztulás éve. Mondanunk sem kell, hogy Kabbalah ide, Kabbalah oda, ez nem jött be. De van egy másik, éppen ilyen mélyen lélekben lakozó rém, az a misztikával gondosan megalapozott tudat, hogy Izraelt északról fogja megtámadni és elpusztítani a MEDVE. Bizarr jóslat ez, ugyanis ott nincsenek medvék. Legalábbis addig nem volt, amíg az orosz medve nem telepedett be egy katonai támaszponttal Szíriába, így már több értelme kezd lenni a jóslatnak. Mindemellett, minden misztikus indoklás nélkül ugyan, de valós tény, hogy kevés nép gyűlöli zsigerileg annyira a másikat, mint a zsidó és a szír. Ez már csak így van. A „természetes” gyűlölködésen túl a Golánfennsíkot már régen elfoglalta Izrael Szíriától, és ez is ad az örök „szerelemhez” egy lapáttal. Van tehát feszültségből éppen elég medve nélkül is. Politikai eredménye a lélekben lakozó feszültségnek az, hogy Szíria rettenetesen útjában van Izraelnek. Menynyire? Annyira, hogy Izrael csak akkor nyugodhatna meg, ha Szíria végre egyáltalán nem létezne. Láthatjuk, hogy nagy ravaszul nem maga Izrael teszi tönkre Szíriát, hanem a szélsőséges muszlim hívők, és Szíria háborúzásának következménye az, hogy máris alig maradt kő kövön Szíriában, mintha egy óriási történelmi mozsárban zúzták volna apróra 2500 éves kultúrájával és műemlékeivel együtt. Népének nagy része pedig elmenekült. De az elnéptelenedő romhalmaz is veszélyes az izraeli léleknek. Közbevetőlegesen az is enyhítene a helyzeten, ha kapitulálna Szíria, és egy „megfelelő”, vagyis globalistáknak engedelmeskedő bábkormány venné át a hatalmat. Sajnos mutatkozik is némi hajlandóság erre a megoldásra, ugyanis Trump látszólagos nagy híve, a veszett kutyának is becézett Mattis generális máris vállalkozna arra, hogy ha kap százötvenezer harcost, elfoglalja Szíriát szőröstül-bőröstül, és meg is alakulhat az új kormány. Remélhetőleg a globális hatalmaknak ez a fajta gyarmatosítási szándéka nem valósul meg már azért sem, mert ez a Medvének nagyon nem jól jönne és lenne néhány hagyományos, de fene modern vagy nukleáris szava hozzá. Az epizód, Szíria Putyinnal felesben működő repterének tomahawkokkal megtámadása Trumptól meglepően rossz húzás volt. Valószínűleg csőbe húzták fals tanácsadók, akiket azonnal el kellene kergetni a Fehér Háznak még a környékéről is. Hamis hír volt, fabrikált volt a gáztámadás a másik oldal részéről, ugyanis Aszad nem rendelkezik harci gázzal már régóta, az ENSZ, sőt akár Obama szerint sem, és gyerekeket is csak egy Caligula tudna mérges gázzal ölni, nem Aszad, akinek van éppen elég más dolga. De propagandaképeket lehetett erről kreálni és hangulatot kelteni. Szervezett, mocskos szándékú és kontár munka volt az egész. Az előre megszervezettségre jellemző, hogy a reptérnek Asszad oldalán lévő épületeit előre kiürítették, és anyagi károkon kívül nem történt nagyobb baj. Meglehet, hogy figyelmeztető szándék állt az egész mögött, de Putyint nehéz ijesztgetni vagy hebehurgya módra beugratni egy háborúba. Ami meg az erőfitogtatást illeti, a híres amerikai haditechnika nagyon amatőr volt. Ötvenkilenc tomahawkból csak huszonhárom csapódott be, azok közül pedig egy csütörtököt mondott. És hol a többi? Hová lett harminchat (!) tomahawk? Valahogyan, mindenképpen, még poraiban is nehéz diónak látszik Szíria. Izraelnek tehát élnie kell egy ilyen csöndes, medvés szomszéddal. Balogh Bertalan, Florida Nemzetgyalázás Magyarország nemzeti szuverenitást őrző politikája egyre nagyobb és egyre tisztességtelenebb beavatkozásra készteti a liberális globalizáció hatása alá került európai intézményeket. A beavatkozás módszerei között az egyik legfontosabb a zűrzavar keltése, indulatok felszítása, nemzeti szimbólumok meggyalázása. Ez történt 2017. húsvét előtt is. Többezres tüntetések. Rongálás, közüzem zavarása, obszcén feliratú táblák, festékesflakonok hajigálása. Végül piknikhangulat. Földre terített pokrócok, sör, alkohol, buli, eksztázis. Aztán vonulás az éjszakában. Fegyelmezett rendőrök. De más is volt ez (!), mint amikor az labdarúgó Európa-bajnokságon a nemzeti színek alatt sikereket hozó magyar csapat boldog kavalkáddá egyesítette az embereket Budapest utcáin. Akkor a nemzeti színek felmagasztalódtak, összekötöttek, büszkeséggel töltötték el az embereket. Nemzeti lobogónkat a vállukra terítették. De most, húsvét előtt más történt. Most eszünkbe jutott a Hallgatói Hálózat randalírozása, egyetemfoglalása, folyamatos provokációi az oktatási törvény ürügyén. A fiatal randalírozók akkor sem a magyar tananyaggal foglalkoztak. Felbérelve, kitanítva: Saul Alinsky elméletét tették át a gyakorlatba. Zűrzavar, nyomás, rombolás megállás nélkül - míg a kormány le nem mond. Ez történt most is. Néztem a beszámolókat, az élőképeket. Meghamisíthatatlanok. Most a huszonhét másik között csak a CEU-t érintő törvényből fakadó korrekciók adták az ürügyet. Magyar törvények, magyar kormány ellen javarészt külföldiek vitték a hangot. Rémhírek ellen hadakoztak, amelyeket maguk találtak ki: megszüntetik a felsőoktatást. Megszüntetik a tanszabadságot. Felszámolják a CEU-t. És eszüket vesztve, alkoholosan, delíriumhangulatban, kontroll nélkül rongáltak. Most nem számítottak a nemzeti szimbólumok, röpültek feléjük a festékes flakonok. Meggyalázták a Terror Háza Múzeum emléktábláját. Talán azt sem tudták értük, az ő elődeik szenvedéséért is alapíttatott ez a nemzeti kegyhely. Magyar zsidókért, magyar keresztényekért, a szabadságért harcoló magyar bátrak szenvedéséért. Meggyalázták a magyar államfő budai Várban lévő székhelyét, a magyar történelem nehéz napjaiban sokat átélt, patinás Sándor - palotát. De ami nekem nagyon fáj: összemocskolták a magyar nemzeti lobogó tartóoszlopát is. Vajon mit tud egy nemzeti lobogóról az a magáról megfeledkező gazember, aki erre vetemedett? A magyar felsőoktatás védelmében tette? A CEU érdekében tette? Egyáltalán - ha magyar állampolgár volt - megérdemli-e ezt az állampolgárságot? Ha meg nem, hogyan vetemedhetett ilyen provokációra? A nemzeti összetartozás: szakralitás. Lehet elméleteket gyártani, de a végső ok és rendező elv csak szakrális lehet. A nemzeti jelképeink is ilyenek. Törvényeink is így tisztelik. Meggyalázásukat a magyar büntetőjog vétség miatt szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel bünteti. A magyar nemzeti lobogó iránti tiszteletet a Magyar Országgyűlés a 44/2014. (XII. 17.) OGY határozatában fogalmazta meg. A mai, az 1848. évi XXI. törvénycikkben elfogadott nemzeti lobogónk és a korábbi lobogóink is, mindig a nemzet egységét fejezték ki. Véres harcokban, büszke győzelmekben, olimpiai győzelmeink felmutatásával, nemzeti örömeink megünneplésével, nemzetünk gyásznapjaira emlékezve, nemzettagjainkért szolidaritást vállalva vagy bárhol a földkerekségen a magyar jelenlét, nemzethez tartozás megjelenítésével. Ez a szimbólum segített minket a Trianon utáni nehéz időkben, amikor a nemzethez tartozás legerősebb szimbólumaiként „Országzászló” emlékműveket létesítettek. Nemzeti vér, küzdelem, siker, együvé tartozás, mozgósító erő, bátorságunk, és büszkeségünk hordozója ez a lobogó. Nem tartozik közénk, aki megtagadja és megbecsteleníti! Akár volt, de elszakadt már keresztény gyökereitől! Egyre inkább fel kell készülnünk, hogy az ilyen esetekre nemzeti immunrendszerünk határozott elutasítással válaszoljon. Gottwald Péter, az MTA köztestületi tagja Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza és nem őrzünk meg. Szombat és vasárnap kivételével 12-től 14 óráig várja hívásukat a rovat ügyeletes szerkesztője. Telefon: +36-1-887-3257. Ha kéri, visszahívjuk. E-mail:levelezes(a)magyarhirlap.hu E-mail: levelezes@magyarhirlap.hu. Telefon: +36-1-887-3257 KOMMENTOllÍGHÁLÓ ZAVAROS EURÓPAI ESZMÉK Válogatás Dippold Pál Degeneráció című írásához a Magyar Hírlap Online-on érkezett hozzászólásokból. SOÓS RITA: A szerző tökéletes választ adott, már aki érti: „Új, keresztény Európát kell felépíteni. Olyat, amilyet az Európai Unió alapítói képzeltek el, amilyet Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi akart. De Gasperi kérdése ma talán még fontosabb, mint bármikor. Hogyan is képzelhetnénk el Európát anélkül, hogy nem vesszük figyelembe a kereszténységet, és anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk annak a testvériségre, a társadalomra és az egységre vonatkozó tanítását.” KUMMER MIHÁLY: A Vatikán talán a legrosszabb példa szaporodás és a migráció szempontjából is. Nem tud mit kezdeni az orvostudomány elképesztően gyors fejlődésével. Ma még az óvszer is vitatott, az AIDS korában. A Vatikánban senki nem születik, mindenki bevándorló, a szex és a szaporodás legerősebben általuk van különválasztva. A Vatikánon kívül Róma, Berlin és Madrid lakói jó keresztények, de nem szaporodnak. A vallási érzületek jók, de nem elegendőek. A liberalizmus legyőzéséhez olyan dolgok kellenek, amik mérhetők, adattá alakíthatók, számon kérhetők. A tetteknek lassan itt az ideje, de még elmélet sincs, csak kívánságlista, álmodozás. UGRON GYULA: Robert Schuman jól látta a jövőt, Európa bizonyos részeire ma már a jelent: „Az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz, mert a keresztényellenes demokrácia karikatúra, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába sülylyed.” Hallották Önök Újhelyi István üvöltését az EU parlamentjében? Az már a gátlástalan anarchia hangja volt. TARÓ JÁNOS: Elkeserítő volt látni Európa vezetőit, azok szellemi színvonalát, az unió szervezeti mechanizmusának szellemi korlátoltságát, amely hivatott lenne az uniót képviselni! És köztük a honi ellenzéket, melyek megszólalásai hazaárulás-értékűek voltak. S mindez történik a tengerentúli „nagy testvér” felügyelete mellett (kontinensünk teljes katonai megszállása mellett, hetvenkét évvel a II. világháború befejezése után, senkitől sem fenyegetve). Elküldi egyik uzsorás milliárdosát, Sorost, hogy rendezzék már a sorokat, mert nem mennek jól Európa dolgai, meg ott egy „vakarcs", konok magyar népség köhécselni merészkedik?! Majd az unió helyett Soros rendezi a dolgaitokat! Magyarok Istene, hát e kis nép, nem érdemelne jobb sorsot? ■ A szórend i mondatban előforduló értelem zavaró szórendi hibákat súlyosságuk szerint nehéz lenne rangsorolni. Ha abból indulok ki, hogy a mondat a gondolat nyelvi kifejezője, akkor az annak felépítésében, szórendi megszerkesztésében terjedő zavart tartom a legsúlyosabbnak. Az összetett mondatok ugye külön téma, így most csak az egyszerű mondatra, annak a nyomatékos változatára gondolok. Abból indulok ki, hogy a bővített mondat szólamokra osztható fel. A nyelvtanban ezen az ugyanazzal a hangsúllyal kimondott szócsoportot értjük, amely értelmi és ritmikai egységet alkot. A mondat jelentésének pontosítása érdekében az egy szószerkezetbe, egy szerkezetes mondatrészbe tartozó szavak sorrendjét önkényesen nem változtathatjuk meg. Ez a hiba leggyakrabban abban figyelhető meg, hogy valaki határozóval kezdi a mondatát, aztán ezt magára hagyja, elszakítja attól a szólamtól, amelyikhez tartozna, s amely így csak később szerepel a mondatban. Egyszerűbb ezt példákkal szemléltetni. Ezt hallom: „Mindenképpen a kapitány ebben a helyzetben maradjon a helyén.” Szólamokra bontva ez így fest: a kapitány maradjon a helyén. (Ekkor a főhangsúly a határozóval bővített állítmányon van: maradjon a helyén.) Bővíteni a mondatot: a kapitány ebben a helyzetben maradjon a helyén. (Ekkor a főhangsúly az állítmányról átkerül az „ebben”-nel kezdődő szólamra.) Csak most jön a „mindenképpen” határozó és a vele kezdődő szólam, amelyben ezé lesz a főhangsúly. A mondat helyesen tehát így hangzik: „A kapitány ebben a helyzetben mindenképpen maradjon a helyén. ” Három további a rádióban vagy a tévében ugyancsak elhangzott mondat segítségével, azok fokozatos felépítésével szemléltetem a problémát (nagybetűvel írva a főhangsúlyos szót): „megint Inzaghy lesen van”. 1. Inzaghi LESEN van. 2. Inzaghi MEGINT lesen van; „fokozatosan a szél megerősödik” 1. a szél MEGERŐSÖDIK. 2. a szél FOKOZATOSAN megerősödik; „összesen a csapat négy gólt rúgott”. 1. a csapat GÓLT rúgott. 2. a csapat NÉGY gólt rúgott 3. a csapat ÖSSZESEN négy gólt rúgott. Sorolhatnám tovább a hasonló példákat, amelyek tömegesen fordulnak elő, s elsősorban az jellemzi őket, hogy kezdődnek valamilyen határozóval (pl. mindenképpen, alapvetően, gyakorlatilag stb.) majd az alannyal folytatódnak, s így elszakadnak attól a szólamtól, amelynek később szólamkezdőjeként szerepelhetnének. Persze nem arról van szó, hogy mondatkezdő határozó után nem jöhet közvetlenül az alany. Jöhet, de akkor a mondatnak egészen más lesz az értelme. Például: mindenképpen a kapitány maradjon a helyén (tehát nem valaki más), vagy megint Inzaghi van lesen (nem valaki más), vagy fokozatosan a szél erősödik (nem valami más). Tehát ilyenkor már egészen más a mondat értelme. Amiket most írtam, nem kellene nyelvészkedésnek nevezni, mert azt, tudom, sokan nem szeretik, csak fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy - ha ilyesmire nem figyelünk - rontjuk anyanyelvünket. Egyébként nem árt, ha az újságcikkek címeire is figyelnének. Azt olvasom például: Kevés volt az ittas vezető az utakon (Miért? Nekem még a kettő is sok lenne belőlük.) Arany József, Budapest www.magyarhirlap.hu