Magyar Hírlap, 2017. július (50. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-01 / 151. szám

Belföld Zajos kampányra számít Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, a durvuló hangnem mellett azért is, mert a kihívók nagyon magasra tették a lécet önmaguk számára, amit szinte biztosan levernek. A lapunknak adott interjúban hangsúlyozta, a nemzeti konzultáció eredménye óriási felhatalmazást adott a kormánynak. Kitért arra is, semmilyen szabályt nem szegtek meg a plakáttörvény elfogadása kapcsán. - - Minden eddigi rekordot megdöntött a legutóbbi nemzeti konzultáción résztvevők száma, de mit lehet kezdeni majd ezzel az eredménnyel Brüsszelben? - A konzultációban visszaküldött válaszok óriási felhatalmazást adnak a kormány álláspontjának képviseletére. Ha van valami, amit egy demokráciában komolyan kell venni, az a választópolgárok akarata. Ez persze Brüszszelben szokatlan, de a választott politikusokat pont az különbözteti meg a bürokratáktól, hogy őket választják, a bürokratákat pedig csak kinevezik. Minden vitatott kérdésben fel tudjuk mutatni a magyar polgárok véleményét. Az egységes adópolitikáról folytatott tárgyalások során például azt, hogy a magyarok nem kérnek ebből, nem kérnek az adóemelésből. Nem arról van szó, hogy Orbán Viktor megint makacskodik, hanem a magyarok véleményét képviseli. Az ellenzék ugyanakkor igyekszik degradálni ezt az eredményt, mondván, hogy az 1,7 millió válaszadó még a Fidesz-tábort sem teszi ki. Brüsszelben is megkérdőjelezik a konzultáció súlyát. Mit tudunk azokról, akik nem küldték vissza a kérdőívet? Egyet biztosan: nem akartak állást foglalni, ezt átengedték azoknak, akik elmondták a véleményüket. Minden más csak feltételezés. Az 1,7 millió válaszadó mindenesetre több, mint a Jobbik vagy az MSZP szavazótábora. Arról van szó, hogy savanyú a szőlő az ellenzéknek. - Mit gondol, az MSZP vajon miért nem reagált érdemben a konzultáció eredményére és Orbán Viktor politikai évzárójára? - Az MSZP sincs hozzászokva ahhoz, hogy megkérdezze az embereket, és szemmel láthatólag nem is tud a jelenlegi helyzettel mit kezdeni. Különösen kínos, hogy a válaszadók kilencvenkilenc százaléka helyesli a kormány migrációs politikáját, miközben ők migránspártiak. Még a saját szavazóik egy része is elutasítja az álláspontjukat. A külföldről támogatott szervezetek kapcsán is egyértelműen állást foglaltak a megkérdezettek, miközben a szocialisták véleménye megegyezik a Soros-szervezetekével, így megértem, hogy nem könnyű megszólalni. Nem is fárasztották magukat ezzel. Ha már szóba került a civil törvény, mi a véleménye arról, hogy egyes szervezetek bojkottálják a törvény végrehajtását? Összesen körülbelül hatvanezer civil szervezet van, és mindössze fél tucat hirdetett polgári engedetlenséget. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a külföldről komoly támogatást kapó szervezetek többsége melléjük állna. A karitatív szervezetek egyáltalán nem szégyellik, sőt inkább büszkék arra, hogy külföldről is kapnak támogatást céljaik megvalósításához. De mitől polgári engedetlenség valami? Attól, hogy tömeges. Ez a pár hangoskodó nekem inkább a találékony gyorshajtót juttatja eszembe: száznyolcvannal hajt az autópályán, és azt mondja, hogy polgári engedetlenségi mozgalomban vesz részt. Hát persze! A rendőr erre a magyarázkodásra mosolyog egyet, és megbünteti. Egy jogállamban megvannak azok a független szervezetek, amelyek ki tudják kényszeríteni a jogkövető magatartást. A plakáttörvény kapcsán az a kritika, hogy végrehajthatatlan, mert nincs, aki érvényt szerez a rendelkezéseknek. Nem kell külön a törvényben megjelölni, hogy ki hajtsa végre az ellenőrzést. Van közigazgatás, médiahatóság, rendőrség, ügyészség, bíróság, fogyasztóvédelem, építési hatóság. Az érdekeltek pedig figyelik a versenytársakat. A Jobbik huszonnégymillióért bérelt egy hónapra háromezer-hatszáz plakáthelyet, az LMP tizenkétmillióért százötvenet ugyanattól a cégtől. Nyilvánvaló, hogy a Jobbik óriási kedvezményt kapott. Akit megkárosítottak, az fordulhat a felügyeleti szervekhez. Az elcsalt áfakülönbözet beszedése pedig a NAV hatásköre. - Mit szól azokhoz az ellenzéki bírálatokhoz, hogy az elfogadás kapcsán a kormányoldal kijátszotta a kétharmados törvényt? A pártokra vonatkozó speciális szabályok kétharmadosak, de az általános szabályok - ha érintik a pártok gazdálkodását, ha nem - feles többségű jogszabályok. A pártok gazdálkodását is érintő költségvetési törvény, az adótörvények vagy a számviteli törvény is ilyen, ezek úgynevezett feles törvények. Az elfogadott módosítás is egy teljesen általános szabály, az összes költségvetési szervezetre vonatkozik. A szabályozás nem a plakáthelyek vásárlásáról szól önmagában, hanem egy korrupciós helyzet kezeléséről, jelen esetben arról, hogy Simicska Lajos kilóra felvásárolta a Jobbikot. Úgy is lehet támogatni egy pártot, hogy adok neki pénzt, de úgy is, hogy egy szolgáltatást a piaci árnál lényegesen olcsóbban adok neki. Az állandóan a korrupcióról beszélő ellenzék azonban egységesen elutasította, hogy ezt a kiskaput bezárjuk. Nyilván azért, mert élni szeretnének a jövőben is ezzel a lehetőséggel, várják az ajánlatokat. Azzal is érveltek, hogy nem lehet a Fidesz mellé állni. Ez sem igaz, hiszen ebben a fél évben kilenc kétharmados törvényt terjesztettünk elő, ebből hét az ő szavazataikkal ment át. - Vajon a szocialisták miért hátráltak ki saját javaslatuk mögül? - Biztosan van az a pénz, amelyért az MSZP érthetetlen politikai álláspontokat képvisel. Mert az napnál világosabb, hogy ez a szabályozás túl azon, hogy felszámolná a pártok fekete finanszírozását, azt is meg akarja akadályozni, hogy a választási kampány egyszerű erőforrás-háborúvá váljon. Egy ilyet pedig az MSZP biztos nem tudna eredménnyel megvívni, mert a korábbi elnökségük, Gyurcsány Ferenccel az élen, üres kasszát és hárommilliárd forint körüli adósságot hagyott maga után. - A plakáttörvény elfogadása kapcsán is személyeskedő vita alakult ki, ahogy a parlamenti hangnem is durvul. Mi állhat ennek hátterében? - Több oka van. Egyrészt a Jobbik behozta a parlamentbe a kocsmapolitizálást, kiabálva, gyalázkodva, személyében fenyegetve másokat. Másrészt nincs egységes ellenzék, ám van közöttük egy verseny, hogy ki legyen a Fidesz igazi kihívója a választásokon. Ebben szerintük az lesz a győztes, aki a legkérlelhetetlenebb, legádázabb ellenfele a Fidesznek. Innentől szabad a gazda, mindenki a legvadabbakat mondja, fittyet hányva a tényekre. Azt hiszik, hogy a Fidesszel szembeni siker titka a hangerő és az agresszivitás. Ráadásul van az ellenzékben néhány jelentéktelen politikai erő, amelyeknek egyetlen esélye, hogy bekerüljenek a hírekbe, ha valami botrányt csinálnak. Tudja, egy focimeccsen kétféleképpen lehet felhívni magunkra a közönség figyelmét. Az egyik, hogy óriási cselsorozatok végén hatalmas gólokat rúgunk, a másik, hogy meztelenre vetkőzve beszaladunk a pályára. Mindkettő tuti címoldal az újságban. Ezek a kis pártok most a vetkőzéssel, berohanással kísérleteznek, mert se a cselezés, se a góllövés nem megy nekik, sőt a kezdőcsapat közelébe se tudnak jutni. - Erre a hangnemre mi lehet a válasz? Felveszik a kesztyűt vagy nem? - Egy kormányon lévő nagy néppártnak nem illik felvenni a kesztyűt, kötelező a nyugalom, bár ez nem mindig könnyű. Amikor például Botka László előállt a „Fizessenek a gazdagok” szlogennel, akkor behozhattuk volna Rákosi Mátyás azonos című könyvecskéjét, azzal, hogy plagizálja a kommunista diktátort. Emlékeztetnék arra is, hogy amikor a fideszes Arnóth Sándor megfeledkezett magáról a parlamentben, akkor fél óra múlva elnézést kért, és lemondott. Még a szocialista Zuschlag János is ezt tette, amikor az elhurcolt zsidókon viccelődött a Terror Háza előtt. Amikor azonban a jobbikosok csinálnak ilyet, nem történik semmi. De ugyanez a helyzet azzal is, aki leönti festékkel a Terror Házát. Kit akar ezzel gyalázni? A nyilasterror vagy a kommunista diktatúra áldozatait vagy esetleg az ’56-os hősök emlékét? Térjünk ki egy kérdés erejéig a frakció munkájára. Több olyan fideszes képviselő is volt, aki nem szólalt meg a parlamentben a tavaszi ciklusban. Ennek mi az oka? - A képviselő munkája többrétű. Attól függően, hogy valaki egyéni körzetből vagy listáról jutott a parlamentbe, a körzetében történő politikai munka, szervezetépítés, a választókkal való kapcsolattartás, sajtómunka, háttérszakértői munka vagy éppen hazánk képviselete különböző nemzetközi fórumokon, egyebek mellett mind mind képviselői feladat. Ebbe természetesen beletartozik a parlamenti felszólalás is. Ez egy csapatmunka. Hogy valaki nem vesz részt intenzíven a parlamenti vitákban, az olyan, mintha számon kértük volna Grosics Gyulán, hogy miért nem rúgott gólokat. Van olyan képviselőnk, aki egyszer sem szólalt fel ugyan, de egyébként kulcsfontosságú munkát végez például a választókkal való kapcsolattartásban. Ez nem egy szóló műfaj, itt a csapat eredményességét kell mérlegre tenni. A Fidesz-KDNP frakciószövetség munkája pedig eredményes, legalábbis a választók nagyobbik része szerint. Ha már beszéltünk az eldurvuló hangnemről, hogyan értékelné, hogy a baloldal ünnepli a független igazságszolgáltatást, amikor perbe fogott politikusaikat felmentik, amikor viszont elítélik, akkor börtönnel fenyegeti a bírókat és az ügyészeket? - A baloldalon általánossá vált a bíróságok munkájának politikai értékelése. Abszurd az ilyen fenyegetés, bár van ennek baloldali hagyománya. Az ő szocializációjuktól nem idegen az igazságszolgáltatás végletes eszközökkel történő befolyásolása. Nem is kell messzire mennünk, a szocialisták kormányzása alatt, 2006 őszén tömegesen ítéltettek el ártatlan tüntetőket koncepciós eljárásokban. - Milyen politikai őszre számít? - Biztos, hogy zajos lesz a kampány, a korábban elmondottakhoz képest azért is, mert a kihívók nagyon magasra tették a lécet önmaguk számára, amit szinte biztosan levernek. Az MSZP elnöke azt mondta, ha most sem nyernek, nincsen szükség erre a baloldalra Magyarországon. Vona Gábor vereség esetére pedig azt ígérte, hogy távozik a Jobbik éléről. Amikor az ellenfél saját maga számára élet-halál kérdésévé teszi a választást, akkor ez szükségszerűen durva politikai vitákhoz vezet. Mi sosem mondtunk olyat, hogy ha elveszítjük az adott választást, akkor a Fidesz megsemmisül. Azt mondtuk, hogy akkor ellenzékben képviseljük a politikánkat. De azért képzeljük el, hogy mi lenne, ha egy Botka László-Gyurcsány Ferenc-Vona Gábor-Szél Bernadett által fémjelzett kormány irányítaná az országot. Miközben ezek az emberek nem tudnak meglenni egy légtérben sem. Ebbe belegondolni is rossz, ez már a politikai horror kategóriája, 24-es karikával, szigorúan szülői felügyelet mellett. Mennyire kalkulálnak az előrevetített ellenzéki zavargásokkal, provokációkkal? Nyilvánvaló, hogy ha egy országban jól mennek a dolgok, és a legfontosabb kérdésekben a választók és a kormány között egyetértés van, akkor csak úgy van esély leváltani a kormányt, ha valamilyen elégedetlenséget szítanak az utcán. Miután ez az egyetértés jelenleg megvan, az ellenzék úgy gondolja, hogy muszáj nyugtalanságot kelteni. Ebbe sok minden belefér, de azzal számolni kell, hogy mindez visszafelé is elsülhet. Ha például lezárják a hidakat, akadályozzák a közlekedést, bosszúságot okoznak a fél városnak, akkor nem fogják őket az emberek szeretni. Voltak már erre próbálkozások, nem voltak sikeresek, az ellenzék népszerűtlenebb, mint valaha. Ezzel együtt nyilván lesznek újabb kísérletek, mert az ellenzék mögött is van egy csomó pénz és politikai szándék. Soros Györgynek például elemi gazdasági érdeke, hogy meggyengítse a kormányt, ahogy azt tette Macedóniában vagy Albániában. Pénzt is áldoz erre, és terve is van, hogy az ellenzékkel lebontatva a határokat védő kerítést, Magyarországra zúduljon a migránsok áradata. Mi viszont, összefogva a magyar emberekkel, ezt szeretnénk megakadályozni. Magyarországot meg kell védeni! Kósa Lajos a civil törvényről: Polgári engedetlenségnek csak abban az esetben lehet nevezni egy tiltakozást, ha az tömeges, most azonban csupán pár hangoskodóról van szó Az ellenzék fittyet hány a tényekre Baranya Róbert „A Jobbik behozta a parlamentbe a kocsmapolitizálást” Fotó: Hegedűs Róbert 2017. július 1., hétvége